Rabocsije Izvesztyija 18.sz. (2011. jún.)

– Meghívás a kisinyovi tanácskozásra –

A Nagy Októberi Forradalom vívmányainak védelmét!

Az egész világot sújtó gazdasági válság a végletekig kiélezte a tőkés társadalmi osztály ellentmondásait, ma pedig korábban sosem látott offenzívája a munkásosztálynak a XX. század első felében kivívott jogait támadja. Az uralkodó osztály és államapparátusai megpróbálnak a rendszer válságán felülemelkedni, gigantikus csökkentéseket végrehajtva a szociális kiadásokban, megsemmisítve a társadalmi jogokat (lásd a tőke nemzetközi szervezetei, tehát az IMF, a Világbank, az Európai Újjáépitési és Fejlesztési Bank, az Európai Unió által diktált «szigorítási politikát»), a bankszektorba az állami költségvetésből milliárdokat és milliárdokat áttéve, a jogszabályozást a dolgozói jogok jelentős limitálása irányába módosítva (erre szolgál a «munkaerő rugalmassága»), megerősítve a nyomást a szakszervezetekre, ideértve a közvetlen erőszakot is, új barbár háborúkat indítva.

Iskolákat és kórházakat zárnak be, csökkentik a tanítók és ápolónők számát, a kollégiumokban és egyetemeken megszüntetik a költségvetési helyeket, az egészségügyi ellátások térítésének listája állandóan szűkül. Az egészségügy és az oktatás majdnem teljes egészében fizető lett, versenyeztetik egymással és önfinanszírozásba csapott. Állandóan növelik a nyugdíjkorhatárt és csökkentik a szociális szolgáltatásokat, a nyugdíjakat, minden ilyen jellegű kiadást csakúgy, mint az azokat igénybevevők számát.

Romániában márc. 8-án új Munkatörvénykönyvet fogadtak el, mely az elbocsátási procedúrát egészen leegyszerűsíti – beleértve a sztrájktevékenységért is –, engedélyezi a 12 órás napi munkaidőt is (akár a XX. század elején!). Ez a fajta «kezdeményezés», amit az ukrajnai és oroszországi tőkések máris reklamálnak kormányuknál.

A szakszervezeti szabályozás is egyre inkább represszívvé válik, a szakszervezeti felelősök brutális agressziót szenvednek el, rendőrök hurcolják el őket, sőt, börtönbe is vetik (Oroszországban Valentyin Uruszov, Kazahsztánban a gázkitermelő munkások).

Az imperialista nagyhatalmak Oroszország és Kína cinkosságával háborúznak Líbiában, vizsgálják a beavatkozás lehetőségét Szíriában és folytatják Irak és Afganisztán megszállását. Országaink (Európa és a volt SZU) kormányai ilyen-olyan módon, de támogatják ezeket a háborúkat.

A burzsoázia a rothadó tőkés rendszer konzerválására megsokszorozza erőfeszítéseit, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti helyzetébe taszítsa a munkásosztályt, abszolút munkáltatói alárendelésbe, a szociális védelem teljes hiányába és könyörtelen kizsákmányolásba.

A munkásszervezeteknek tehát kötelességük új harci stratégia kidolgozása az októberi forradalom eredményeinek védelmére és a dolgozók szervezésére, a tőkés reváns kísérlet megakadályozására.

Ezért javasoljuk, hogy szeptemberben Kisinyovban szervezzünk nemzetközi tanácskozást, egyben kérjük külföldi elvtársainkat, vegyenek részt a konferencián és tegyék meg javaslataikat a napirendre.

Felhívása a szakszervezetekhez a nyugdíj védelmében!

Minden szakszervezet összefogását! Általános országos sztrájkot azonnal! Tiltakozzunk a valaha volt legneoliberálisabb nyugdíjreform-tervezet ellen! A kormány azzal a jelszóval államosította a magánnyugdíj-pénztárakat, hogy megteremti a szolidaritás alapú nyugdíjrendszert. Ám ezzel szemben teljesen „öngondoskodó” rendszert javasolnak. A NEFMI „nem nyilvános’” anyaga szerint (858/KIM/2011. Előterjesztés a Kormány részére) ezentúl az állami rendszerben is csak az egyéni befizetések után járna nyugdíj, azt írnák jóvá az „egyéni számlákon” és csak az lenne örökölhető. A munkavállalói nyugdíjjárulékot a kétszeresére emelnék (a bruttó bér 10 %-áról 20 %-ára), kezdetben úgy, hogy ezzel a munkavállaló nettó fizetése ne csökkenjen („felbruttósítás” – vigyázat, ezzel a személyi jövedelemadó alapja is nő!). A munkáltatók által befizetett rész csak hozzájárulás lenne, amely az évközi hiányok („keresztmetszeti egyensúly”) fedezetére szolgál. Itt az emberek cinikus és nyílt rászedéséről van szó! A magánnyugdíjrendszerből az államiba azért lépett át az emberek túlnyomó többsége, mert a kormány azt mondta, aki nem lép át, az nem számíthat nyugdíjra a munkáltatói befizetések után (mely jelenleg a bruttó bér 24 %-a. A nyugdíjakat „jövedelempótló juttatássá” nyilvánítják. Ezzel jogi lehetőséget nyitnak ahhoz, hogy az öregségi ellátást ne kelljen indexálni az infláció mértékében, és megszüntethessék a nyugdíjakhoz kapcsolódó korábbi juttatásokat, pl. az utazási kedvezményeket. A nyugdíjkorhatárt emelik. Matolcsy György 2010. novemberében azt nyilatkozta, hogy az ő terveik a nyugdíjkorhatár emelésére „nem terjednek ki”. Ezzel szemben a mostani tervezet a várható élettartam növekedésével „automatikusan növekvő nyugdíjkorhatár”-ról beszél. A nyugdíjas nem dolgozhatna nyugdíj mellett, ha dolgozik, nem kaphat nyugdíjat. Az „egyéni nyugdíjszámla” örökölhető lesz, de – szemben a magánnyugdíjpénztári számlával - csak nyugdíjcélokra! Ha tehát valaki idő előtt meghal, gyermekei csak nyugdíjas évükben juthatnának hozzá megtakarításaihoz. A társadalmi szolidaritást egyértelműen sárba tiporja a tervezet, amikor az egyénekre, házastársakra terheli az ellátási felelősséget: az egyéni számlák egyenlegének azt a részét, amit a házasság alatt szereztek a felek egyenlő arányban fel kell osztani köztük. Ha az egyik fél a házasság alatt munkanélküli volt,, akkor váláskor megkapja a másik fél, házasság alatt szerzett számlaegyenlegének a felét. A kedvezményes nyugdíjakat, „jövedelempótló támogatássá” alakítják, ami lehetővé teszi, hogy összegét ne emeljék az évek múlásával, s ennek ellenére sem lehetne munkát vállalni mellette. Az előnyugdíj és a kedvezményes nyugdíj megszűnése 300 ezer család életét nehezítené meg, miközben az éves megtakarítás csak 20 milliárd forint, a költségvetési kiadások 1,5 ezreléke, a költségvetési hiány 2,9%-a. Arról bezzeg nem szól a tervezet, hogy mi lesz azokkal az idősödő százezrekkel, akiknek önhibájukon kívül évekig nem volt rendesen fizetett munkájuk. Mindez hallatlan jogsértés és becsapás. Tiltakozzunk, mielőtt az ötletből törvény lesz! A szakszervezetek szervezzenek országos általános sztrájkot a terv ellen – amíg nem késő!!! 2011. június 29. MEBAL

Légikisasszonyok

Hány süldőlány álmodozik arról, stewardess lesz, ha megnő... A valóság azonban kiábrándító, a Ryanair dolgozói alátámasztják.

A Ryanair a tőkés rend sikertörténete. Egyetemi hallgatók alapította „fapados” légitársaság, mely komoly versenytársa lett az idősebb, eddig még halálra nem itélt nemzeti légitársaságoknak. Hogy milyen áron, azt ritkán kérdezik az olcsón utazók.

Az ír bejegyzésű Ryanair 5 belga dolgozója beszél a TV-nek. Ketten, tartva a megtorlástól, maszkot viselnek arcukon a CNE szakszervezet sajtótájékoztatóján. Nem túlzás a félelem, két társukat már elbocsátották „szervezkedésért”. A munkakörülményekről beszélnek: anyagilag úgy tűnhet, meg vannak fizetve, órabérük bruttó 16-20 euró. De csakis a repülőidő számít, a repülő levegőbe emelkedésétől a Föld érintéséig. Ezen kívül sem a földi munka, sem az eligazítások, semmi. A túlóra sem létezik, ha késés, ha technikai probléma adódik, ha „nem fogad a repülőtér”, a személyzetet nem fizeti senki. „Ha megbetegszik valaki, az orvosi igazolás nem elég, a harmadik napon meg kell jelenni a cég képviselője előtt és részletekbe menően be kell számolni a betegség természetéről a lehető legpontosabban”- mondja egyikőjük. Annak ellenére, hogy belga állampolgárok, Belgiumban élnek, a Ryanair-bázis Charleroi területén, az ír jogszabályok vonatkoznak munkájukra, melyek a munkavállalót sokkal kevésbé védik.

A szakszervezet összegyűjtött néhány tanuvallomást, melynek alapján szervezi a harcot. Először is jogi alapon, arra támaszkodva, hogy más európai országokban létezik olyan törvény, mely megakadályozza, hogy – a tőke és szolgáltatás szabad áramlása jegyében – a munkáltató a számára kedvezőbb körülményeket alkalmazza idegenben. Azonban azt is tudni kell, az Európai Bíróság korábban egyik precedensértékű ítéletében döntött már a munkáltató javára! Ez esetben marad a politikai küzdelem...

Schmitt Pálnak

A Magyar Köztársaság Elnökének
Tárgy: garanciális igény bejelentése

Kovács István ny. r.tzls.
tel: 06-70-341 8559
email: koko1969koko@gmail.com

Tisztelt Elnök úr. Kovács Istvánnak hívnak. Kérdéssel fordulok Önhöz korábbi írásos vállalásával kapcsolatosan.
Én 1987 és 2009 között rendőrként dolgoztam, közterületen szolgáltam. Mivel egészségi állapotom megromlott, ezért az éves alkalmassági vizsgálaton szolgálatra alkalmatlannak találtak, majd a hatályos jogszabály alapján 2009. december 1.-én szolgálati nyugdíjas lettem. Továbbra is kapcsolatban vagyok a kollégáimmal, mivel jelenleg önkéntesként a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezetének vagyok az aktivistája.
2010. február végén kaptam kézhez a levelét, melyben személyesen garanciát vállalt arról, hogy a nyugdíjamat megvédi az MSZP-től. Először csodálkoztam a levélen, mert nem tudtam róla, hogy valami fenyegetné a törvényes járandóságomat. A levelet értelmezve viszont azonnal el is döntöttem, hogy én és családom Ön mellé teszem le a voksomat az akkor még csak közeli választáskor. Nekem és családomnak az Ön személyes garanciája egy eddig nem ismert biztonságérzetet adott. Nagyon megnyert az, hogy végre egy politikus aláírásával mer felvállalni felelősséget.
Sajnálatosan hallom a napokban, hogy a Fidesz belügyminisztere a szolgálati nyugdíjamat el akarja venni tőlem. Nem tudom mi oka ennek, és épen ezért megdöbbenten állok a dolog előtt. A nyugdíjam elvétele azt jelentené számomra, hogy a lakásomat elveszíteném, a gyermekeimet nem tudnám ellátni és egy emberöltőnyi közszolgálat után munkanélküli lennék. Ez a hír lesújtott mindenkit a családban.
Tegnapi nap egy másik szerencsétlen dolog kapcsán eszembe jutott a megoldás. Történt ugyanis, hogy a 2010. júniusban a Tesco áruházban vásárolt vasalónk tönkre ment. Elindultunk vele a boltba, hogy megjavítsák. Garanciajegyünk nem volt ugyan, de megvolt a számla. A vevőszolgálatnál elmondtuk, hogy egy fél éve szóbeli ígéretet tett nekünk egy TESCO dolgozó arra, ha elromlik, a készülék visszahozhatjuk. Szó nélkül állták a szavukat, a vasalót újra cserélték. Hazafelé jutott eszembe, az ön levele, rajta a garanciaszelvény! Rohantunk haza, előkerestük, és megvan! Megnyugodtunk, mi több boldogok voltunk. Írásos garanciánk van a Magyar Köztársaság Álamfőjétől! Az Álamfő szava sokkal, de sokkal többet ér, mint a TESCO szóbeli garanciája.
Teljes mértékben elegem lett abból, hogy a volt kormány, 8 kormányzással töltött évében állandóan csak hazudtak nekem, hamis ígéretekkel kecsegtettek. Ezért akartam én is a változást, és ezért szavaztunk olyan kormányra, aki a hazugságok helyett végre mindig igazat mond, akik adott szavában meg lehet bízni.
Ön azt kérte szavazzak a FIDESZRE és írásos garanciát adott akkor, hogy a nyugdíjam megőrzi. A köztünk lévő megállapodás létrejött, mivel én a magam részét megtettem a szavazófülkében. Tehát általánosságban a Ptk. szavatossági valamint a 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet jótállási szabályai, ezen túlmenően pedig a vállaló által önként vállalt garanciális feltételek vonatkoznak a mi megállapodásunkra.
Elnök úr. Ön a garanciavállalásával megmentette a családomat a teljes romlástól, ezért hálásak vagyunk Önnek. Mellékelem önnek a garancialevelet, és kérem, hogy annak vállalásai alapján szíveskedjen megmenteni a nyugdíjamat a Széll Kálmán tervtől, a belügyminisztertől.
A levelemet magánemberként írtam Önnek, de a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezetének sajtójában is meg kívánom jelentetni, mivel erre a garanciális lehetőségre fel kell hívjam hasonló helyzetben lévő kollégáim figyelmét is.
Elnök Úr. Előre is köszönöm segítségét, és kérem mihamarabbi tájékoztatását garanciális ügyemben tett lépéseiről.
Tisztelettel: Kovács István ny. r.tzls. ”

(melléklet: a Fidesz és Schmitt 2010. jan.20-i "garancialevele"," megvédjük a nyugdíjat, reálértékét megőrizzük".)