Belgium: a barkácsáruház zárva maradt…

 

A parkolóban a CNE szakszervezet aktivistái fogadnak. Röpcédulát nyújtanak át.

 

 

Az üzlet dolgozói csakúgy mint Anderlechtben, Chatelineauban, Rocourt-ban és Messancyban reagáltak  a bolthálózat igazgatóságának tökéletes érzéketlenségére, a párbeszédtől való elzárkózására.

A túlórák kifizetését kérjük. A két éve befagyasztott bérek emelését kérjük. A hálózat dolgozóinak 65 %-a részmunkaidőben részmunkabérrel foglalkoztatott, számukra csoportos  kórházi biztosítást kérünk.

Köszönjük megértését és támogatását.

                                                  a la louvière-i BRICO-PLAN-IT dolgozói

 

 

Szolidarítás

A MÉDOSZ (Mezőgazdasági, Erdészeti, Élelmiszeripai és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete

KÖZLEMÉNYE

az Óbudai Sütőipari Zrt-nél kialakult helyzetről

Ugyanaz a cég, szinte ugyanazokkal a munkavállalókkal 4 éven belül ugyan azt az aljas, antiszociális és törvénytelen trükköt játssza el! Mindezt állami pénzen, az állam becsapásával.

Korábban a cégcsoportból megszüntettek több céget, az állam felé jelentős tartozás keletkezett (adó és járuléktartozás), a munkavállalók jelentős része a mai napig nem jutott járandóságához, egy részük a bérgarancia alap terhére kapott valamennyit, tudjuk, hogy mennyit.

A cégcsoport egy cég nevén (Óbudai Sütőipari Zrt. néven) újra indult, de nem lett hosszú életű. A legújabb, külföldi magánszemély tulajdonos az összes beszállítóval és kapcsolt vállalkozóval szemben jelentős – összesen kb. 800 mFt – tartozást halmozott fel, nem beszélve az újabb állam felé fennálló tartozásokról, ami miatt folyamatos inkasszó van a cég számláján.

A munkavállalók december óta nem kaptak munkabért, csak időnként – s azt sem mindenki - 10 – 30 eFt-ot a cég ügyvédjének letéti számlájáról! Néhány munkavállalónak még azt sem fizették ki, hogy a cég helyett, saját pénzből anyagot, üzemanyagot, stb, vásároltak a cég számlájára. Ez is „csak” mindössze 750 eFt.

A cég két hete nem termel, nem is tud, mert az összes közművet elzárták. 160 munkavállaló, családtagjaik és az alvállalkozók, beszállítók – melyek közül nem egy emiatt ment tönkre -  vannak minden juttatás nélkül. Jelentős részük szó szerint éhezik! A szakszervezeti titkár nem tud mit válaszolni arra a kérdésre; „öt szem krumpli van otthon, mit adjak enni a gyerekeknek?”

A dolgozók 90 %-ának lakáshitele van, vagy albérletet fizet, amíg ki nem dobják.

A cég a munkavállalóknak nem mondja fel a munkaviszonyát, a munkavállalók jelentős része azonnali hatályú felmondással ugyan már felmondott, de munkaügyi irataikat nem kapják meg, vagyis álláskeresési járadékra sem tudnak menni, nem, hogy új munkahelyre – ha lenne – elhelyezkedni.

A Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyelőség több alkalommal számtalan jegyzőkönyvet vett fel, majd közölte, hogy legfeljebb felszólító levelet tudnak küldeni a cégnek. Igazán azzal sem tudnak mit kezdeni – bár a jóindulat meg volt bennük -, hogy kb. 50 munkavállaló az elmúlt több, mint egy hónapban munkaszerződés nélkül volt alkalmazva. Ők mivel bizonyítják, hogy dolgoztak, alkalmazásban voltak?

A NAV-ot – a tartozások és egyéb adózási szabályok megsértése ellenére – a történet egyáltalán nem érdekli, pedig bejelentés történt. Azokat viszont, akik nem kapják meg a Gyest, vagy a táppénzüket (a cég kifizető hely, de sem a NAV-nak, sem a munkavállalónak nem fizet), nagyon is!

Úgy tűnik, hogy sem a térség országgyűlési képviselőjét, sem a város polgármesterét nem hozta lázba 160 család sorsa, mert a hozzájuk intézett levélre még csak nem is válaszoltak.

De úgy tűnik, hogy leginkább az államot nem érdekli, hogy már másodszor verik át több száz, vagy akár ezer millióval. Mert, ha érdekelné, akkor ilyen körülmények mellett a cég nem kaphatott volna 250 mFt –os pályázati pénzt, melyből 100 mFt lehívása még hátra van!!!

Mi, szakszervezetek már az előző cégbezárási hullám idején sem nyugodtunk bele a helyzetbe, akkor is hallattuk a hangunk. Hogy nem lett jelentősebb és országos visszhangja, annak csak az az oka, hogy a cég területének (ipari park) üzemeltetője a kellő időben nem engedte be a területre a kivonult sajtó (TV,rádió) tudósítóit.

Ezúttal azonban más megoldásokat alkalmazunk.

Biztos, hogy nem fogjuk megvárni, hogy tagjainkat, kollégáinkat kitegyék lakásukból, albérletükből, hogy gyerekeik éhezzenek, hogy a tartozásuk miatt elzárják a gázt, a villanyt, stb. lakásaikban.

Ez a jelenlegi kormány egymillió új munkahelyet ígért. A cég munkavállalóinak már az is megfelelne, ha ezt a 160-at rendezni tudná. Az is megfelelne, ha az országgyűlési képviselő, a polgármester valami megnyugtatót, bíztatót mondana a hallgatás helyett. Az is megfelelne, ha az állami hatóságok, mint pl. a NAV, a Munkaügyi felügyelet, a PSZÁF, stb. rendesen, érdemben és hatékonyan végeznék munkájukat.

Mi, a MÉDOSZ és annak sütőipari tagozata a lehetséges összes jogi- legyen az munkajogi, polgári jogi, vagy bűntetőjogi - lehetőséget meg fogunk ragadni tagjaink, munkavállalóink érdekében. Nem riadunk vissza ugyanakkor az egyéb szakszervezeti erőfelmutatástól sem.

Kérjük ugyanakkor – elsősorban az MSZOSZ-t, ágazati szakszervezeteit és azok alapszervezeteit -, hogy kísérjék figyelemmel az ügyet és nyilatkozataikkal, akcióinkban való részvételükkel támogassák azokat. Kérjük és várjuk mindenki szolidaritását.

Budapest, 2013. március 20.

Horváth István

szakszervezeti titkár

MÉDOSZ Óbudai Sütőipari Zrt. alapszervezet

Dékán Jenő

ügyvezető alelnök, MÉDOSZ

sütőipari tagozat vezető

Asztalos Sándor

elnök

MÉDOSZ

titkarsag@medosz.hu

Leállt a termelés az Óbudai Sütőipari Zrt szigetszentmiklósi telephelyén

 Az Óbudai Sütőipari Zrt egy ideje nem termel, 2013. március 12-én a bérbeadó ÁTI-Sziget Ipari Szolgáltató Központ Kft a cég területén az összes közművet lezárta. A számos piaci zavart okozó vállalkozás valószínűleg végleg megszünteti sütőipari termékek előállítását és kereskedelmét. A cég ellen még nem rendeltek el a felszámolást.

  

A Szigetszentmiklós, Áti-Sziget Iparipark 41 épületében található Óbudai Sütőipari Zrt, 2009.-ben, a Fővárosi Sütőipari Vállalat decentralizált privatizációja során alakult, a vállalat Budapest III. ker. San Marco utca 57. szám alatti kenyérüzemében, majd a négy cégből álló és azonos tulajdonosi körhöz tartozó Interback Group vásárolta meg. A cég agresszív üzletpolitikája számos piaci zavar mellett, a várt üzleti eredményeket sem volt képes biztosítani a gyakran változó, főként külföldi tulajdonosok számára. A problémákról2009. szeptember 23-án adtunk hírt Müködési problémák az Interback Group sütőipari cégcsoportnál. cím alatt. A cég ebben az időben az egész cégcsoportra csoportos létszámleépítést jelentett be, és a cégcsoporthoz tartozó Inter-back Kft-től, valamint a Delta Kft-től a munkavállalók jelentős részét átirányították az Óbudai Sütőipari Zrt-be. A cég vezetői akkor úgy nyilatkoztak, hogy a bérelt üzem Magyarország legkorszerűbb termelőegysége, ahol európai színvonalú gyártósorok segítségével és a folyamatos termékfejlesztéssel az egész ország területén jelentős partnerállománnyal biztosítják a rentábilis működést, az üzleti sikereket. Szakmai körök véleménye szerint ugyanakkor a vásárlók bővülő köre elsősorban az irreális ajánlati áraknak volt köszönhető, nem pedig a cég vezetői nyilatkozatokban rendre kihangsúlyozott folyamatos műszaki-technológiai fejlesztésnek. 

A Zrt pénzügyi helyzetére jellemző, hogy hónapok óta az összes beszállítónak, szolgáltatónak tartozik és a jogszabályi kötelezettségek ellenére a vevők nem 30 napra, hanem inkább 90 – 120 napra fizet. Ez az öngyilkos cégvezetés a szakmának okozott piaci problémák mellett elsősorban saját tulajdonosának és munkavállalóinak okozott megoldhatatlan problémát. A cég számláján folyamatosan NAV inkasszó van, tehát bármilyen összeg érkezik, azt viszi a NAV. A munkavállalók már a 2012. decemberi bérüket sem kapták meg, bár egy részük időnként kapott 10 – 30 ezer Ft- ot a cég ügyvédjének letéti számlájáról.

 Jelen helyzetben nincs termelés, tehát a kb. 160 munkavállalónak nincs lehetőség munka biztosítására, ők munka nélküli állásidőn vannak, nekik nem mondanak fel, illetve ha felmondanak, munkaügyi iratokat nem kapnak. A korábban kölcsönzött munkaerőként alkalmazott munkavállalókat biztosító kölcsönző céggel a szerződést felmondták, ugyanakkor a kb. 50 munkavállalók továbbfoglalkoztatásra került, azonban munkaszerződésük nincs. A cég egyszemélyi tulajdonosa külföldi magánszemély. A bizonytalan pénzügyi helyzet ellenére a vállalkozás hozzá tudott férni termékfejlesztési pályázati pénzekhez, amelynek lehívásának második üteme még hátra van.

A MÉDOSZ (Mezőgazdasági, Erdészeti, Élelmiszeripari és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete) Sütőipari Tagozata a helyzet komolyságára és megoldási igényére felhívta a szigetszentmiklósi polgármester és az illetékes országgyűlési képviselő figyelmét, de erre még választ nem kaptak.

(forrás: www.sutoipariegyesules.hu, dr. Oláh András)

Franciaország

Franciaország: sztrájk az oktatásban az iskolai ritmus megváltoztatása és a Peillon törvénytervezet visszavonásáért

 

A CGT-hez, FO-hoz, SUD-höz  és CNT-hez tartozó  pedagógusszakszervezetek  tegnap újból sztrájkba hívtak, néhány megyében az SNUipp-FSU is csatlakozott az egységhez. Követelik az iskolai ritmus változtatásának és megújításának visszavonását.

Ezek az intézkedések vezetnek az egységes nemzeti oktatás megkérdőjelezéséhez, a helyébe bevezetendő helyi oktatási programokhoz. A szakszervezetek tárgyalást reklamálnak a pedagóguskövetelésekről, mivel a kormány által bevezetett költségvetési megszorítások erősen rontják élet- és munkakörülményeiket és a tanulókét is.

Párizsban egy hét alatt másodszor került sor sztrájkra, mivel a tervet megpróbálják keresztülverni - a tanítók, szülők hónapok óta tartó erős ellenállása dacára is.  Más nagyvárosok, a francia települések zömében 2013 ősze előtt nem próbálkoznak ezzel…

(A módszer különbözik a magyarországi etatizálástól, de célja ugyanaz: forráskivonás,  elbocsátások, a nem rentábilis iskolák bezárása, a közoktatás tönkretétele, mozdulás a magánszféra felé…)

 

 

aawl mini-hírek

australie asie travailleur liens

 

---

Szíria két évvel később – hol van a munkásosztály? Szíriában a brutális konfliktus két éve tart, a civil lakosság körében  rettenetes károkat okozva. A munkásellenállás a kezdettől fogva aktív, számos tüntetés és sztrájk jelezte. Napjainkban meggyengült a különböző reakciós és imperialista erő, beavatkozása folytán, de a dolgozói szervezetek többfrontos ellenállást folytatnak. A világ dolgozóinak nemzetközi  támogatása hiányzik…

	Nemzetközi felhívás a textilipari dolgozók támogatására  Sri Lankában egy helyi textilipari szakszervezet, a FTZ-GSEU nemrégen tüntetett a dolgozók és jogaik védelmében. Erre támaszkodva a IndustriALL világszervezet közzéadta felhívását «Verseny lefelé» címmel, melyben a textilszektor dolgozóit jogaikért egyesülésre és nemzetközi szintű szervezett harcra szólítja.

	A malajziai migráns dolgozók tüntetnek jogaikért Az utóbbi hetekben a migráns dolgozók sztrájk- és tüntetési hulláma zajlott bérköveteléssel és körülményeik javításáért. Mint másutt is, arra használják őket, hogy maradjanak olcsók és igénytelenek – mivel szervezettségük alacsony szintű, státuszuk, lakhatásuk ideiglenes. A tiltakozási hullám katalizátora, hogy a kormány a minimálbér emelését jelentette be, de ez rájuk nem vonatkozik.  A bangladesi ruhaipari dolgozók folytatják harcukat a kompenzációért A múlt évben Tazreenben a ruhaipari üzem kiégése volt a legnagyobb katasztrófa. Az áldozatok családtagjai a szakszervezetekkel kampányt folytattak, hogy fizessenek kártérítést a halottakért és sebesültekért. Nagyon fontos, hogy aktív és független szakszervezetek felügyeljenek arra, hogy a jövőben hasonló tragédiák ne fordulhassanak elő.

Ciprus

A márc.  24-i  megegyezés Ciprus ügyében "lehetővé teszi annak  gazdasági  fellendülését", «alkalom az újrakezdésre» mondották az EU pénzügyminiszterei és bólogattak Merkel szavaira, aki szerint ez garantálja a  «terhek egyenletes elosztását».

Miközben egy szót sem hisznek belőle. Egyetlen célkítűzésük van: szét akarják zúzni Ciprusnak a pénzügyekben elfoglalt helyét, hogy elkerüljék a spekulációval fertőzött európai bankrendszer dominószerű összeomlását… Ezért kell Ciprus népének fizetnie.

Franciaország

 

A munkanélküliség rekordot dönt… és újabb tömeges elbocsátásokat jelentettek be

 

Annak ellenére, hogy  a munkanélküliség rendületlenül emelkedik (februárban  3 millió 187 700 regisztrált munkanélküli, elérte az 1997-es januári rekordot),  François Hollande ismét megígérte, hogy 2013 végére megfordítja a folyamatot…  a « jövő szerződéseivel », a «generációs szerződéssel» és a «vállalati versenyképesség javítására» tett intézkedéseivel. 

Condat –ban (Dordogne), a Lecta-csoport lányvállalata 154 álláshely megszűnését jelentette be tegnap. 2012-ben  456 millió euró üzleti forgalmat bonyolított…

Fos-sur-Merben (Bouches-du-Rhône), a Kem One PVC-gyártó (ablakok, személygépkocsik) már nem is fizet.  A szakszervezetek szerint  25 ezer közvetlen és közvetett munkahely került veszélybe a domino-effektus miatt… A kormánynak kell «felelősségteljesen» cselekednie, mivel a munkáltatók «nem teljesítik kötelezettségeiket».

A CGT et FO újabb akciója a munkarugalmassági törvénytervezet ellen

 

A két szakszervezeti tömörülés tegnap publikálta, hogy tüntetésekre és tömeggyűlésekre hívnak a törvénytervezet elleni tiltakozásul ápr. 9-én, amikor a – hivatalos elnevezésében  «munkabiztonság» – szavazására sor kerül. A törvénytervezetet egyszeri olvasásban sürgősségi eljárással vizsgálja a két kamara.

A márc. 5-i széleskörű mobilizáción 200 ezren tüntettek A CGT a köz- és magánszféra dolgozóit, a nyugdíjasokat együttesen  hívja sztrájkba és demonstrációra.  Kommünikéje szerint  célja «a törvény létrejöttének megakadályozása», ezért folytatja találkozásait a parlamenti képviselőkkel, hogy kimutassa annak a dolgozókra rendkívül káros voltát és gazdasági hatékonytalanságát.  Az FO is hívja tagjait és aktivistáit. Megerősíti, hogy a törvénytervezet a szociális jogok csökkentését jelenti és szintén folytatja törvényhozók meggyőzését.

A törvény tervezetét a  «történelmi kompromisszum» néven emlegetett alkudozás előzte meg a szakszervezeti tömörülésekkel. A CGT és a FO nem írta alá, a CFDT viszont igen. Vezetője kijelentette, hogy május elsején nem fog a CGT-vel együtt fellépni, mivel annak toulouse-i kongresszusán inzultálták szervezetetét…

 

A ciprus válság vesztesei

Bizonytalanság, a gazdaság szakadékba zuhan, csökken a vásárlóerő, növekszik a munkanélküliség (a korábbi 10,7-ről máris 14,7 százalékra nőtt). A GDP leesik (Görögországban pl. 5 év alatt eltűnt az ország gazdasági teljesítményének ötöde). Privatizálniuk kell a még állami kézben lévő nagyvállalataikat, le kell faragniuk szociális kiadásaikat. A gazdasági visszaesés erősíti a kivándorlást. Mindezt állítólagos versenyképessége visszaszerzése érdekében kellene Ciprusnak megtennie. 

A lakosság nem tud elmenekülni; a munkanélküliséget, a szociális ellátások jelentős megnyirbálását, a közszolgáltatások romlását káosz követi.

Az IMF, az Európai Központi Bank és az eurócsoport (az eurózóna pénzügyminiszterei) hallatlan brutalitású programot kényszerített a ciprusi népre. Ciprus lakossága 1 150 000 fő, a két fő bankból 19 ezer dolgozót fenyegetnek elbocsátással - mintha Magyarországon egyszerre 150 ezer embert fosztanának meg munkájától...

Nicosiában többezren tiltakoztak a parlament előtt a program szavazása előtt. Az EKB ekkor pénzügyi/gazdasági blokáddal fenyegetőzött. Most a diákok nyugtalankodnak jövőjük miatt, az országház előtt: «Együtt megmenthetjük hazánkat!» és «Ki a trojkával Ciprusból!». 

Az eurócsoport vezetője az összes európai országot a Ciprusban bevezetendő intézkedésekkel fenyegette meg.

 

Nemzetközi információk

 

Nemzetközi információk

 

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

 

117. sz. (486) –  2013. márc. 22.

 

 

Az Európai Munkáskonferencia küldötteinek felhívása,

Tarragona (Spanyolország) 2013. márc. 15-16-17.

 

Aluírottak, 13 országból (1) érkezett, a munkásmozgalom különböző szakszervezeteihez és politikai szervezetekhez tartozó munkásaktívák, felelősök feleltünk spanyol társaink meghívására, miszerint «szabad vitát folytassunk egyetlen céllal, hogyan tudjuk saját országunkban összehangoltan elhárítani azokat az akadályokat, melyet egységünk előtt állnak. Az Európai Unió és trojkája gyilkos programjai és szerződései megsemmisítését! A trojka diktatúrája ellen!»

 

A konferencia a spanyol államban ült össze, ahol az aktív lakosság 27 %-a munkanélküli (a fiatalok esetében több, mint 50 %), ahol a köztisztviselők bérét 30 %-kal csökkentették, ahol a kórházaknak már nincs lehetőségük a normális működésre, ahol minden nap dolgozók családjainak ezreit lakoltatják ki. Ezt a helyzetet, a küldöttek egyhangú meglátása szerint a trojka  már előkészítette minden nép számára, ezt a legrövidebb időn belül meg kell akadályoznunk.

 

Széleskörű és szabad vita folyamán arra a megállapításra jutottunk, hogy új korszak áll előttünk, az európai népek, az európai munkásosztály ellentámadásának sürgető és szükségszerű előkészítése.

 

A legfőbb munkáskonföderációk vezetésének egységes felhívására általános sztrájkok és óriástüntetések során sokmillió ember ment az utcákra Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában, stb. azért, hogy követelje kormányától annak a döntésnek a visszavonását, melyet az Európai Unió, az IMF és az Európai Központi Bank diktátumainak végrehajtása jelent;

 

A görögországi febr. 20-i sztrájk után a dolgozók ismét tömegesen feleltek a GSEE és az ADEDY szakszervezeti szövetségek hívására, a trojka követelése, a kollektív szerződések és az erőszak igénybevétele ellen, mellyel Samaras kormánya az athéni metródolgozók nyolcnapos sztrájkját akarta megtörni;

 

Bulgáriában ez év februárjában győzött a soktízezres tüntetők tábora, amely elutasította az elektromos szolgáltatás privatizálását, ahogyan egy évvel korábban romániai testvéreik is így tettek;

 

Febr. 23. - márc. 2. között egész Spanyolországban, Portugáliában minden városban milliónyi dolgozó és állampolgár özönlötte el az utcákat, tereket, hogy kimondják: «Ki innen a trojkával!». Portugáliában mindenütt felhagzott az 1974-es szekfűs forradalom dala, a «Grandola, Vila Morena»;

 

Olaszországban a választások nyilvánvalóvá tették azt a politikai zsákutcát, amelybe Mario Monti vezetett, a Gonden Sachs volt igazgatója, a trojka utasításait, a szigorítást, a deregularizációt, a köztulajdon privatizálását, az állam lebontását híven végrehajtva;

 

Andalúziai szakszervezeti aktivista társunk szájából hangzott el tanácskozásunkon:

 

«Hogy kerültünk ide? Hogy a spanyol állam népei beletörődnének a költségvetési megszorításákba? Szó sincs róla, ellenkezőleg! Legalább 3 éve ellenállnak, Zapatero 2010 májusi első kiigazításiprogramja óta kimutatják, hogy készek a harcra. Mi az, ami hiányzott és ma is hiányzik?

Magam is küldött voltam szakszervezeti szövetségem kongresszusán, ahol főtitkárunk kijelentette, túl sokat mobilizáltunk, s nem «egyezkedtünk» eleget.  Ez magyarázná, hogy miért kapott minden egyes megmozdulás és általános sztrájk után a kormány fegyverszünetet?

 

Nem lenne itt az ideje levonni a konzekvenciát az úgynevezett «társadalmi párbeszédekből», amellyel az Európai Unióhoz akarják kötni szervezeteinket (2)?

Keresnünk kell a «megegyezést» ezzel a korrupt kománnyal, amely annyire megkönnyítette az elbocsátásokat, hogy egy év alatt egymillió dolgozót tettek az utcára? Paktumot kell kötnünk azokkal, akik a munkatörvénykönyv reformjával levegőbe repítették a kollektív tárgyalások jogát, amit Franco diktatúrája elleni harcunkban vívtunk ki? Személy szerint én azt gondolom, hogy nem.»

 

Ezek a kérdések mindannyiunk országaiban felmerülnek, ahol a bennünket kormányzók a Schröder kancellár tíz évvel ezelőtti Agenda 2010 paktumpolitikáját mutatják példaként.

Ahogyan német társaink magyarázták, ez a politika nyitott utat az ideiglenes munkák előtt, a munkanélküli-biztosítás, a nyugdíjrendszer tönkretétele előtt lehetővé téve a pénzügyi tőke számára ezeket a gyalázatos «eredményeket» Németországban, és most egész Európának ezt a megoldást ajánlja – eltitkolva a 8 milliónyi «alacsony bérű» dolgozót, a 11 milliós szegénységi küszöb alatt élőt, a munkásosztály és nyugdíjasai szegénységének növekedését.

 

Mi Európa 13 országából jött munkásaktívák és felelősök, miután meghallgattuk a 13 országból érkezett küldötteket, együtt megerősítjük:

 

Az európai dolgozók, a népek és nemzetek megóvásának egyetlen módja, a munkásosztály és a fiatalság megmentésének és a dolgozó nők jogai, garanciái biztosításának egyetlen útja, a szigorítások elleni küzdelem egyetlen lehetősége, hogy mindenféle paktumot, történelmi kompromisszumot el kell utasítani! Ezzel a visszautasítással kezdődik a hajlíthatatlan küzdelem a munkásmozgalom és szervezetei függetlenségéért. (Több társunk utalt az Európai Szakszervezeti Szövetség negatív szerepére, a konferencia széles körben foglalkozott annak mintegy az Európai Unió reléjeként való működésével.)

 

Ez az út vezet az Unió és a trojka  diktatúrája legyőzéséhez.

 

Nyilvánvaló, hogy egész Európában megmozdult valami. Az első támpontunk legyen a paktumpolitika és a «történelmi kompromisszumok» elleni, úgy, ahogyan Franciaországban is a két alapvető szakszervezeti szövetség elutasította a Hollande kormány munkatörvénykönyve deregularizációs egyezségének aláírását – melyet egy harmadik aláírt. A két szakszervezeti tömörülés márc. 5-én mobilizált ezen egyezmény törvénybe foglalása ellen.

 

Társaink utaltak arra, hogy más támpontok is alakulnak a dolgozók, aktivisták nyomása révén Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában, idetérve Németországot is, amelyet pedig állandóan ismételgetve a társadalmi béke modelljeként mutatnak be.

 

Bátorító minden európai munkásaktíva számára, hogy a dolgok megfordítása érdekében a szükséges ellenoffenzívára való készülés megkezdődött.

Minden társunkat, aktivistát és felelőst felhívunk, hogy egyesítsék közösen az erőket mindegyikőnk országában a megnyílott rés tágítása érdekében.

 

Kötelezettség

 

A tarragonai tanácskozás 13 országból érkezett 164 küldötte munkáját egy «kötelezettség» nevet viselő nyilatkozattal folytatja.

 

Ez a «kötelezettség» arra szolgál, hogy megerősítse és elmélyítse azt a politikai együttműködést, amely a határokat átlépve a a munkásosztályt és a népet segíti abban, hogy szervezeteikkel egyesülve, az akadályokon átjutva a (jobb- vagy baloldali)  kormányokat kötelezze a szigorítások és ellenreformok eltörlésére. A trojka (az Európai Unió, a Nemzetközi Valutalap, az Európai Központi Bank) követelései nevében megvalósított diktatúra csak úgy lehetséges, ha kormányaink a népakarat ellenére alávetik magukat a szerződéseknek, azokat törvénybe iktatják.

 

Ez olyan «kötelezettség», amely vállalására felhívjuk azokat az is, akik egyetértenek,  és csatlakozásukat aláírásukkal jelzik. Környezetünkben, maguk körül széles körben ismertessék ennek a tanácskozásnak tartalmát, eredményét, erősítsék meg a bennünket, közös harcunkat összekapcsoló szálakat.

 

Minél többen és szervezettebbek leszünk ebben az együttlépésben, annál inkább segítjük országunk dolgozóit, hogy véget érjen a népeinket érő szenvedés korszaka.

A munkásosztály semmiféle alávetését nem engedhetjük a trojkának, az európai szerződéseknek, s mindenekelőtt az azokat alkalmazó bármilyen politikai szinezetű kormányoknak!

A munkásmozgalom függetlenségét!

Ez az az út, amely a dolgozókat és a népet megmenti attól a vésztől, amely máris fenyegeti. Ez az az út, amely a dolgozók, a fiatalok, az elnyomott nép és szervezeteik egységét létrehozza.

 

Európai kapcsolattartó bizottság létrehozását határoztuk el a közös akciók végzésére, hogy szervezeteinkben küzdelmünket a paktumpolitikákkal szembeni egységért, a kormányok meghátrálásra késztetéséért szervezetten fejlesszük.

Mindnyájan saját országunkban, és európai szinten, elkezdjük kovácsolni a valódi szabad népek és nemzetek egész európai uniójának első lánsszemeit, mely megszabadulva a trojkától, az EU-tól és IMF-től, szabadon védi teljes függetlenségében a dolgozók és népek jogait és garanciáit.

 

(1) Németország, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Portugália, Románia, Svédország, Svájc.

(2) Az Európai Szakszervezeti Szövetség márc. 11-i kommünikéjében roppant szerencsétlen módon azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy jogi eszközöket hozzon létre, amelyek elősegítik a «globalizáció» kérésének megfelelő «restrukturális változásokat».

 

Első aláírók

 

Németország: Carla Boulboullé, SoPoDe, GEW pedagógusszakszervezet; Matthias Cornely, vállalati tanács tagja, IG Metall szakszervezet, SPD tagja ; Maria Ebobisse, GEW, pedagógusszakszervezet ; Udo Eisner, IG Metall ; Henning Frey, GEW pedagógusszakszervezet, SPD tagja ; Bärbel Friedländer, Ver.di szakszervezet; Eva Gürster, Ver.di egészségügyi biottsága vezetőség, Rajna-Észak-Westfália ; Julian Gürster, GWE, pedoagógusszakszervezet, Független Ijfúsági Kezdeményezés; Gaby Hahn, DGB, Chemnitz, az SPD szászországi regionális munkásbizottsága vezetése tagja ; Hannelore Jerichow, Ver.di ; Gotthard Krupp, Ver.di berlini regionális vezetés, SPD aktivista, annak berlini munkásbizottsága vezetőségi tagja ; Lothar Ott, GEW, SPD ; Michael Polke, vasutasszakszervezet ; Peter Polke, vasutasszakszervezet, a berlini S-Bahn vállalati tanácsa tagja; Petra Polke, vasutasszakszervezet; Heidi Schüller ; Klaus Schüller, DGB, SPD, türingiai SPD-munkásbizottságok alelnöke; Anna Schuster, Ver.di ; H.-W. Schuster, Ver.di, az SPD düsseldorfi munkásbizottsága elnöke; Beate Sieweke, Ver.di,  Rajna-Észak-Westfália SPD munkásbizottsága vezetőségi tagja ; Günther Schwefing, Ver.di ; Dirk Weiss, IG BCE energetikai és vegyi szakszervezet, vállalati tanács tagja,; Monika Wernecke, Die Linke, Ver.di közszolgáltatás.

 

Belgium: Gaëtan Coucke, FGTB (CGSP) ; Fayçal Draidi, SETCA ; Roberto Giarrocco, FGTB (CGSP) ; Olivier Horman, FGTB (CGSP) ; Catherine Klepinine; Karim Si-Abdelhadi, FGTB (CGSP).

 

Dánia: Per Sörensen, BJMF (építők szakszervezete), Koppenhága, a « Mozgalom az Európai Unióellen » szakszervezeti bizottsága tagja; Kim Bilfeldt, BJMF (építők szakszervezete) ; Tscherning Johansen, BJMF; Ole Nors Nielsen, 3F szakszervezeti konföderáció szállítási csoportja alelnöke ; Anton Schou, a « Mozgalom az Európai Unió ellen » szakszervezeti bizottsága tagja.

 

Spanyolország : Nuria Aguilera, UGT szakszervezeti konföderáció; Dori Martín Aguirre, Arts Graphiques ; José Almela, UGT ; Hélène Arcelín, UGT ; Maria Jesus Fernández Asenjo, CATP, UGT ; Milagros Pellicer Baños, UGT ; Jésus Béjar, CCOO, CATP ; Margarita Tova Bel, CCOO ; Contxi Benagues, UGT vegyipar ; Lidia Just Calpe, UGT ; Damia Calvo, UGT-FSP ; Salvador Espino Calvo, sUGT ; Luis Lupiáñez Carrillo, PSE-EE-PSOE tagja; José Maria Ollero Centeno, független szocialista csoport, Aznalcázar/IU ; Manoli Jiménez Castro,  UGT ; Alicia Torres Chávez, háztartásbeli ; Francisco López Córdoba, UGT ; Manuel Cusó, UGT, POSI tagja ; Josep Calzada Doladé, FeS-UGT ; José Francisco Dominguez, UGT ; Jordi Salvador Duch, UGT ; Victoria Fabregat, UGT egyetemi szekció ; Jorge Barrón Fernández, PSE-EE-PSOEtagja ; Rosa de la Fuente Moreno, Lakáskölcsönök Áldozatainak Platformja (PAH) Sendia, CATP Baszkföld ; Pablo García-Cano, CCOO ; Rosa Maria Guardia i Porcar, UGT ; Paco Cepeda González, CCOO; Daniel González, UPTA-UGT ; Josep Antonio Pozo González, UGT ; Enrique Dargallo Guerra, UGT, IO ; Baltasar Santos Hernández, UGT, PS ; Joaquin Herrando, UGT ; Antonio Herranz, CCOO, PSOE ; Manuel Sánchez Icart, UGT Tarragona ; José Luis Úriz Iglesias, PSC tagja ; Piedad León Iniesta, UGT ; Juanjo Llorente, Egyesült Bal képviselője, Valencia ; Joan Llort, UGT-Metal (MCA) ; Abel Ricart Llovera, Katalónia (CTAC)-UGT ; Montserrat Díaz Lominchar, CCOO ; Francesco López, PSC ; Julio Lozano, UGT, FITAG ; Alejandro Caballero Madrid, Fiatal Katalán Szocialisták ; José Antonio Iniesta Martín, UGT, PSC-PSOE katalónai szocialista párt tagja ; Manuel Iniesta Martín, CCOO ; Jesus Maria Pérez Martínez, UGT ; Koldo Méndez, UPTA-UGT, Euskadi-EE Szocialista Párt ; Miguel González Mendoza, UGT ; Antonio Montaño, CCOO ; José Manuel Ocaña, UGT ; Blas Ortega, UGT ; Josefa Maria-Pépi Afonso Ortiz, CCOO ; Andres Bódalo Pastrana, andalúziai dolgozók szakszervezete (SAT) ; Luis Maria Pérez Pérez, PSE-EE-PSOE, UGT ; José Moreno Perres, SAT szakszervezet; Albert March Plana, független ; Mariano Pescador, UGT ; Babel Olites Prades, UGT ; Esperanza Quesada, egészségügyi dolgozó ; Gumer Benítez Rangel, PSE-EE-PSOE, CCOO; Ruben Romero, UGT ; Santiago Reyes Ruiz, PSE-EE-PSOE ; Rafael Aguilera Sánchez, UGT ; Luis González Sanz, CCOO ; Maria Teresa Homedes Sugrañes, UGT ; Isabel García Toledano, UGT ; Samuel Rodríguez Torondel, UGT ; Angel Tubau, Fiatalok és Dolgozók Szövetsége (CATP) és IO ; Milena-Aurora  Tudor, tolmács ; Ignacio del Valle Labarga, PAH Sendia Baszkföld, CATP ; Pierre Vanham, Internacionalista Szocialista Munkáspárt (POSI) tagja;  Iñigo Fernández Villasante, PSE-EE, Ortuella, Foro 125.

 

Franciaország: Jocelyne Baussant, szakszervezeti aktivista; Dominique Beltrand, szakszervezeti aktivista ; Claude Billot-Zeller, POI (Független munkáspárt) ; Claude Cheville, banki szakszervezeti aktivista ; Jean-Paul Crouzet, POI ; Jean-Michel Delaye, POI ; Alban De Soutter, szakszervezeti aktivista ; Yves Dray, POI ; Jean Duramois ; Marc Gauquelin, POI ; Jacques Girod, szakszervezeti aktivista ; Daniel Gluckstein, POI országos titkára, a Nemzetközi Egyetértés koordátora; Patrick Hébert, szakszervezeti aktivista ; Christel Keiser, POI ; Jean-Louis Lorrain, Balpárt ; Jean-Charles Marquiset, POI ; Patrice Moulin, szakszervezeti aktivista ; Philippe Navarro, kórházi szakszervezeti felelős ; Dominique Paumel, szakszervezeti aktivista ; Pierre Priet, építőipari szakszervezeti aktivista ; Fabien Renneteau, kereskedelmi szakszervezeti aktivista ; René Sale, kórházi szakszervezeti aktivista ; Gérard Schivardi, POI országos titkára; Jean-Pierre Sparfel, szakszervezeti aktivista ; Philippe Terrien, szakszervezeti aktivista, PSA Rennes.

 

Görögország: Andreas Guhl, SYRIZA-aktivista, Ergatika Nea szerkesztője; Maria Pantazaki, pedagógus szakszervezet, ANTARSYA ; Dimitrios Vasileiou, SYRIZA-aktivista.

 

Magyarország: Arady Pal, a történelmi Szociáldemokrata Párt munkáscsoportjának vezetője, a «Munkások a Munkásokért» tagja; Somi Judit, munkásaktíva.

 

Irország: Manus Bree, Népi Mozgalom, SIPTU szakszervezet (saját címen).

 

Olaszország: Kristian Goglio, CGIL-iskola (személyes címen), Torino ; Monica Grilli, CGIL-iskola (személyes címen) ; Cinzia Sannazzaro, e UIL-telekommunkáció (személyes címen); Lorenzo Varaldo, UIL-iskoal (személyes címen), Torino.

 

Portugália: João Alves, dokkermunkások szakszervezete felelőse ; Pedro Correia, építész, Marinha Grande ; Ana Sofia Cortes, STFPSA/CGTP szakszervezet, Liszabon ; Victor Dias, dokkermunkások szakszervezetének vezetője ; Pedro Marques, SEJOR, üveges, Marinha Grande ; Carmelinda Pereira, POUS, Lisszabon; Isabel Pires, SPGL/CGTP vezetője, Liszasbon ; Fernando Quadros, banki alkalmazott, nyugdíjas Marinha Grande ; Joana Saraiva, biztosító alakalmazottja, Marinha Grande ; Fernanda Magda Silva, tanár, Lisszabon ; Aires Rodrigues, POUS, Marinha Grande.

 

Románia: Constantin Cretan, AEM ; Ileana Cretan, AEM; Marian Tudor, AEM

 

Svédország: Marcus Carlstedt, pedagógus szakszerveze, Stockholm ; Jan-Erik Gustafsson, felsőoktatási szakszervezet (személyes címen), Stockholm ; Ake Johansson, SEKO (közszolgáltatási szakszervezet), Sundvall ; Eva Jonson, gyógytornászok szakszervezete, Stockholm ; Daniel Nordström, élelmezésipari szakszervezeti felelős, Stockholm ; Gösta Torstensson, “Nemet az Eur-ópai unióra” népi mozgalom, Stockholm.

 

Svájc: Max Robert, szocialista párt, közszolgáltatások szakszervezete.

 

A felhívást aláírom:

 

Név:                                                            utónév:                            minőségem:

 

Elérhetőségem:                                                                                                     Ország:

 

Küldés: tarraco11@gmail.com  és  eit.ilc@fr.oleane.com (francia/spanyol nyelven)

somijudit@gmail.com (magyarul)

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse