Reorientáció???

Daniel Gluckstein,
a POI, a francia Független Munkáspárt egyik országos titkára

Az európai szerződések alapján az Európai Bizottságnak a francia kormány benyújtotta «nemzeti reformprogramját». Brüsszel követelésére válaszként bejelentette, hogy az eredeti terven keményít, két év alatt megvalósítandó plusz 9 milliárd eurós megszorítást tett hozzá az eddigi 50 milliárdhoz, amit a felelősségi paktum tartalmaz. Ehhez adódik még hozzá az egészségügyet, oktatást, a küzigazgatási területeket illető Macron-, a Rebsamen-, Touraine-törvény – minden «reform», amelyek alkalmazása kivétel nélkül az európai szerződések követelménye, és drámai következményei a dolgozó osztályokat, a fiatalokat sújtják.

A szocialista párt úgymond «baloldali». Csakúgy, mint a volt miniszter, ma EU-biztos  Pierre Moscovici, aki Cambadélis-szel együtt a PSZ kongresszusára indítványában «az európai konstrukció új irányát» javasolja. Az európai konstrukció irányának újrafogalmazása? Moscovici azt nyilatkozza, hogy Macron és Rebsamen «jó irányba haladnak», de tovább kell menni és a «strukturális reformokat végrehajtani». Ugyanez az érvényes Görögországra, ahol a kormány arra szólít, hogy a «kért reformokat hajtsuk végre».
A szavakon túl ez az Európai Unió és szerződései, vagyis a finánctőke igáját jelenti.

Mindenki tudja, a L’Humanité egy «baloldali» újság. Ám április 27-én egy egész oldalon a DGB német szakszervezeti konföderáció elnöke magyarázza, hogy «sürgősen meg kell változtatni az európai politikát» és «nagyon hatásos befektetési offenzívát indítani az Európai Unióban, az eurózónában». Mintha az európai szerződések hagynának teret egy «befektetési programnak» ! Mintha ezeknek a szerződéseknek a logikája nem a munkásosztály munkaerejének, bérének, szociális hálójának, kollektív garanciáinak állandó csökkentése lenne – Görögországban és másutt – azért, hogy a spekulánsok és hitelezők páncélszekrénye teljen! Mintha az Európai Unió és szerződéseinek logikája nem az kizsákmányolást erősítené minden területen!

Igaz, ugyanakkor Pierre Laurent, a francia Kommunista Párt elnöke a regionális választások második fordulójában bejelentette, hogy pártja ismét a szocialista párt szövetségese, hogy ugyanazt tegye a régiókban is, amit a megyékben és helyhatóságokban: a szocialistákkal együtt kezelje az európai szerződések diktálta költségvetési megszorítások, a felelősségi paktum következményeinek alkalmazását.

Az európai szerződésekhez és intézményeikhez való viszony kulcskérdés, egybevág a munkásmozgalom függetlenségének kérdésével.
Április 9-én többszázezer dolgozó sztrájkolt és tüntetett a Macron-törvény és a felelősségi paktum ellen, azon két intézkedéssel szemben, amelyek kvintesszenciája annak, az Hollande-Valls-kormány alárendeltje az EU intézményeinek és szerződéseinek.  

Ahogyan a POI országos irodája ápr. 11-én megerősítette: «A munkásosztály érdekeinek, a demokráciának a védelme frontálisan ütközik az V. Köztársaság és az Európai Unió intézményeivel és megköveteli ezen intézmények lebontását – melyek azért léteznek, hogy a termelőeszközök magántulajdonának rendszerét biztosítsák.»

 

(A magyar olvasó hozzáteszi: az EU tagállamaiban a megszorítások korszaka tehát egyáltalán nem a végéhez közeledik. Görögország: Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök - teljesítve az EU-t és IMF-et képviselő eurócsoport vezetőjének kérését - visszahívja a tárgyaló delegáció éléről Janisz Varufakisz pénzügyminisztert … Magyarország: komoly megszorításokat kell végrehajtani a kormánynak jövőre, ha tartani akarja a pénzügyi stabilitásról szóló törvénybe foglalt 2016-os költségvetési törvény elfogadásával életbe lépő adósságszabályát. … Stb.)

Újabb havi 1500 euró az európai parlamenti képviselőknek

A strasbourgi «parlament» két fő csoportja, a jobboldali néppártiak és a «baloldali» szociáldemokraták-szocialisták együttesen támogatják az emelést, előbbiek 3000 euróst szerettek volna, utóbbiak megelégednek a szerényebb 1500 euróval. Végül ezt a javaslatot fogadta el a költségvetési bizottság, melyet még az europarlamenti irodának is meg kell erősítenie. Kétség nem fér hozzá, meg fogja tenni, mivel a «nagy koalíció» így döntött. Az emelést a munkatársak bérére és a kabinetek működésére szánják, s azzal indokolják, hogy 2011 óta ezek költsége nem emelkedett. Az EUobserver szerint képviselőnként ma – a képviselői fizetésen felül – eléri a havi 21 379 eurót, ha az emelést megszavazzák, akkor pedig az évi 275 000 eurót.

 

Az ügy elég rossz pillanatban érkezett: épp’ nemrég irányultak a reflektorok a parlamenti asszisztensekre, közülük számosan nem felelnek meg a felállított kritériumoknak. Kétféle asszisztens létezik – azok, akiket az intézmények mellé hivatalosan akkreditálnak Brüsszelbe vagy Strasbourgba és azok, akiket a képviselők saját országukban alkalmaznak és Martin Schulz elnök nagy bánatára nem mindig tanusítanak megfelelő érdeklődést a «közösségi gépezet» iránt. A kettősséghez hozzáadódik,hogy bizonyos képviselők előszeretettel alkalmazzák saját vazallusaikat.

 

Más téma is az asztalra kerül. Az eurokraták figyelmét nem kerülte el, hogy az EU egyre gyűlöletesebbé válik a népek szemében, így a képviselőknek több időt kell majd tölteni saját országukban az «európai eszme» megvédésére… Az aggodalmat osztja az Európai Bizottság is, Jean-Claude Juncker elnök már biztosainak kiadta, hogy «Európa követeiként» gyakrabban tartózkodjanak otthon… Ő maga sem hagyta el luxemburgi lakását, a brüsszeli heteket egy hotelben tölti, ami persze nem akadályozta abban, hogy az 51 ezer euró körüli «átköltözési támogatást » ne vegye fel – ahogyan ugyanez a helyzet kollégájával, a gazdasági ügyek biztosával, a francia Pierre Moscovicival.

Röviden: ezek a nagyszerű intézkedéseknek kellene hozzájárulni Brüsszel egyik kedvenc vesszőparipája, a «populizmus elleni» küzdelemhez …