MIÉRT HAGYJA EL A BELGA KOMMUNISTA PÁRT AZ EURÓPAI BALT?

*        Az Európai Bal(párto)t 2004 május 4-én hozták létre Rómában, tagjai az Európai Unió szocialista, «vörös-zöld» és kommunista, valamint egyéb demokratikus baloldali pártjai.

Nemet a tôke Európájára! Mouvement Communiste International

  

A Német Kommunista Párt 2016-ban megtette, a Belgiumi Kommunista Párt (PCB) is megteszi, hogy elhagyja az Európai Baloldal pártcsaládját (PGE). A döntést a legutóbbi kongresszus hozta Brüsszelben június 30-án. A kongresszus úgyszintén döntött arról, hogy  vallóniai-brüsszeli kommunista párt neve ezentùl Belgiumi Kommunista Párt lesz és aktivitását fokozza Flandriában.

Kommuniké az okokról :

MiÉrt hagYja el a PCB a pÁrtcsalÁdot ?

A kongresszus 83 %-os többséggel titkos szavazással döntött. Okai:

·        az Európai Bal(család) státusza ellenséges a valódi (létező) szocializmussal szemben, holott a tőkés globalizáció és a munkaerô számára kedvezőtlen folyamatok az egész világon éppen a szocializmus létrejöttének bázisaként szolgálhathatnak;

·        a PGE döntéseinek egyhangúsága sterilizálja a vitákat, elitista és technokrata vitaklubbá teszi a szervezetet;

·        az ukrajnai válságot illetô 2014. júniusi véleményünket figyelmen kívül hagyta, holott az rámutatott a valóságos fasiszta hatalomátvételre;

·        2011-ben, pártunk fennállása 90. éves évfordulóján a PGE megelégedett a szimpla társalgással;

·       a PGE vezetőinek NATO-val szembeni attitüdjei elfogadhatatlanok, azok ellentétes ek a NATO-val való szakítási törekvésünkkel. Ugyanígy a görög válságban a Syriza és vezetôje, Ciprasz szintén diszkreditálják a radikális baloldalt;

·     30.000 eurónyi tagsági díjat fizetünk, mely semmiféle hasznot nem hozott  számunkra. A közös kérdésekben még az alapító tagpártok egymás közötti kapcsolata is hiányzik.

Úgy tartjuk, hogy a PGE ugyanolyan, mint a szakszervezeti mozgalomban a CES (Európai Szakszervezeti Szövetség), vagyis a tőkés EU által létrehozott és annak alárendelt szervezet, amely képtelen magát megreformálni. A «szociális Európa» csak illúzió a dolgozók számára.

Emlékeztetünk arra, hogy pártunk 2005-ös PGE-höz csatlakozása tagságunk kisebbségének köszönhetô, amely a demokratikus vita kongresszusi minimumát is mellőzte.

A párttagság többsége konstalálta, hogy ez a kisebbség a forradalmi irány helyett reformista irányba terelte a pártot.

Döntésünket megerősítette a Die Linke képviselôjének, Dietmar Bartschnak látogatása a gázai övezetben, ahol fát ültetett a cionista «Keren Kayemet» szervezettel (mely ismert egyébként a palesztin etnikai tisztogatásban való részvevőjéként is).

http://solidarite-internationale-pcf.fr/2018/07/pourquoi-le-pcb-a-quitte-le-parti-de-la-gauche-europeenne-pge.html 

IV. Internacionálé

Nov. 1-2-3-án találkozni fogunk Párizsban a Nemzetközi bizottság kereteiben (melyet a CORQI 2. konferenciáján 33 országból érkezett társunk alapított 2017. novemberében).

Megtárgyalásra kerül:

-        az osztályharc egysége a világban és a permanens forradalom aktualitása (a IV. Internacionálé újjászervezése az imperialista országokban és az imperialista elnyomás alatti országokban);

-        a szakszervezeti kérdés ma (a munkásmobilizációban megkerülhetetlen helyet elfoglaló szervezetek és az államba, nemzetközi intézményekbe való integrációs tendenciájuk, a tömegek-szakszervezetek-pártok viszonya, a szervezetek függetlenségének védelme és a politikai beavatkozás);

-        kollektív kidolgozású trockista szervezetek, publikációk, sajtóterjesztés;  

-        javaslatok partnereink számára a Mumbai-i Nemzetközi Munkásbizottság (a háború és kizsákmányolás ellen) keretében;

-        a CORQI szervezési keretei, titkársága, bizottságai, kapcsolattartása, stb.

80 évvel a IV. Internacionálé megalapítása után az imperialista és sztálini megtorlások ellenére, a válságok és a revizionista offenzíva ellenére a rekonstrukció halad és harcol. Ez a találkozás lesz alkalom arra is, hogy létezésünk alapvető feltételével, az önfinaszírozással, akcióink anyagi hátterével is foglalkozzunk.   

Mindig tartottuk magunkat a marxizmus kritériumaihoz, az országok társadalmi feltételeit, a szervezetek körülményeit figyelembe vettük, a jogokat és feladatokat illetően az összes aktivista, szervezet egyenlő, s mindenkinek lehetőségei arányában hozzá kell járulnia fennmaradásunkhoz anyagilag is.

Amióta a CORQI-t Torinóban megalapítottuk, nem szabtuk meg az anyagi hozzájárulás feltételeit, de most itt az ideje, hogy megtegyük. Ennek novemberi találkozónak a költségei 27 ezer euróra rúgnak, a CORQI nem tudja kigazdálkodni és más mód nincs, mint felhívást intézni szervezeteinkhez, szimpatizánsainkhoz, a dolgozókhoz, fiatalokhoz minden országban – akik megértik a IV. Internacionálé jelentőségét –, hogy erkölcsi, anyagi, elvtársi hozzájárulásukra szükség van.

A IV. Internacionálé magyarországi hívei 100 eurónyi összeget ajánlottak fel. Döntésünk értelmében azok, akik a felhívást közlő levélre még csak nem is reagáltak, ezáltal a minimális mértékben elvárt erőfeszítést sem tették, a munkásmozgalom potyautasaiként viselkednek. A “mozgalmi turisták” önmagukat zárták ki a jövőbeli közös döntésekből, így a beleszólás jogából is a novemberi párizsi és a következő év tavaszán strasbourg-i  találkozó téma- és küldöttjelöléséből.  

  

«A IV. Internacionálé – 80 év harc a szocializmusért, a dolgozók saját maguk általi felemelkedéséért».

Franciaország: éljen a köztársaság?

Vasárnap, 17 h 18: Bagnolet (Seine-Saint-Denis) nagy népi negyedében mintha a föld indult volna meg, amely a húszemeletes tornyot is összedőléssel fenyegeti, őrült lelkesedés, sípok, füttyök, dobok hangja fogadja a futballfinálé első gólját (és a többit).

Ugyanakkor a moszkvai stadionban Macron mutatja be demonstratív műsorát - ugyanaz az esemény váltja ki.

Aztán a hasonlóság itt le is áll.  

A munkás- és népi negyedek ifjai számára, a munkások számára, a munkanélküliek számára, a gyermekeiket egyedük nevelő anyák számára a francia csapat győzelme olyan, mint a reménysugár, egy olyan társadalom víziója, amelyben megtalálja mindenki azt a helyet, ami jelenleg neki nem jár. Illúzió minden bizonnyal, de mégis kifejezi a vágyakozást a haladásra, a társadalmi igazságra, valódi egyenlőségre a megaláztatás, diszkrimináció, kizsákmányolás és elnyomás, nyomor helyett.

Macron és kormánya számára a vasárnap esti eredmény csak alkalom volt a nemzeti összefogás hirdetésére… és a függöny mögött tovább folytatják munkás-, népellenes politikájukat.

A csapatuk győzelme miatt lelkesedő fiatalok vágyai ütköznek Macron politikájával, aki kórházakat zárat be, a nyugdíjakat fenyegeti és minden dolgozói jogot, elbocsátásokat támogat, az oktatásban kétségbe vonja az érettségit és az egyetemhez való hozzáférést, a munkanélküliséget növeli - miközben milliárdokat és millárdokat költ a szaporodó háborúkra

Úgy kellene, hogy egyszerre kiáltsuk «szabadság, egyenlőség, testvériség» és «éljen a köztársaság».

Éljen?

A köztársaság akkor fog élni, ha a háborúkra költött pénzt a tönkrement iskolákra és kórházakra költik, ha a köszolgáltatásokat helyreállítják, ha mindenkinek joga lesz valódi munkára, valódi bérre.

A köztársaság akkor fog élni, amikor az ellenreformokat (munkatörvénykönyv, privatizációk) hatályon kívül helyezik.

A köztársaság akkor fog élni, ha a migránsokat testvéri szeretettel fogadjuk és nem mint ma, a Főldközi tenger fenekére küldjük őket.

Akkor fog élni, ha a kormányt, amely ma szétveri a köztársaságot, elzavarjuk, s vele együtt az V. Köztársaság és az Európai Unió intézményeit.

Akkor fog élni, amikor a túlnyomó többséget, dolgozókat és fiatalokat képviselő kormány fogja azt éltetni… *

* Persze, egyetértünk a volt futballista Vikash Dhorasoo megjegyzésével – aki nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy emlékeztessen munkás felmenőire, szervezett dolgozó szüleire és az osztályharc valóságára – : «De megéri egyetlen este is örülni»…

(Daniel Gluckstein)

Juncker – a szimbólum

Jean-Claude Juncker a brüsszeli gépezet legmagasabb rangú Manituja.

Elég logikusan lett az, luxemburgi miniszterelnök korában a multinacionális vállalatokat illetően sok mindenen átment – nem teljesen idegen számára a «pénzügyi optimatizálás» néven ismert eufemizmus (a nagyfőnökök engedélyezte pénzügyi visszaélés saját nagyhatalmú gazdasági haverjaik számára). Posztja elfoglalása utàn – újabb eufemizmus – rögvest meg is hirdette harcát az adóparadicsomok ellen, hallatlan eredménnyel.

Rövidre fogva: az Európai Bizottság elnökének a városi legendák szerint néha van egy kis problémája a túlzásba vitt alkoholfogyasztással. Szörnyülködés, megbotránkozás határokon átívelve és kering, kering a face-en legutóbbi (a hivatalos verzió szerint hátfájás okozta) botladozása.

Habár nem akarjuk rózsaszínben lefesteni személyét, de az csak annyiban «érdekes», amennyiben az őt létrehozó gazdasági/társadalmi viszonyok terméke.

Nem Juncker, hanem Európa tántorog …

A 85 évesnél idősebb dolgozók száma rekordot ért el az USA-ban

                                          

                                          A 92 éves James Daly villanyszerelőként dolgozik az amerikai légierőknél 2015 fotó by Kelly White

Az Egyesült Államokban a 85 évesnél idősebb, még mindig dolgozni kényszerülő személyek száma állandő növekedést mutat. Ma már 255 ezren vannak. 

Washingtoni levelezőnk, Anne Corpet

Ott látjuk őket az autópályák behajtóinak kis kabinjaiban, ahol a pénzt kezelik, a szupermarketek bemutató standjainál vagy az irodai takarítók között. Pedig már régen elhagyták a nyugdjkorhatárt. Számuk csak növekszik, korosztályuk 4,4 %-át képezik, míg 2006-ban mindössze 2,6 % volt, idézi fel a Washington Post.

A jelenség egyaránt érinti a fehéreket, feketéket és latinókat és az USA minden térségében. 

A 2008-as válsággal kezdődött, amely ostorcsapásként érte az amerikai nyugdíjmegtakarításokat. A mezőgazdasági szektor adja arányában a legnagyobb létszámú idős dolgozót, de jelentős a számuk a kereskedelemben, adminisztrációban és az ingatlaneladás területén is.

A többség kényszerből teszi: az egészségügyi költségek nagyon gyorsan nőttek az utóbbi évek alatt és az alacsony nyugdíjak nem követték a drágulást. A nagyon idős dolgozók legnagyobb része kevésbé kvalifikált posztot foglal el, mégha van is kivétel, akiket nem a szükség szorít, pl. a Legfelsőbb Bíróság doyenje is 85 éves, valamint a médiabirodalom feje, Rupert Murdoch már 87.

Az RFI cikke http://www.rfi.fr/ameriques/20180707-etats-unis-nombre-travailleurs-ages-plus-85-ans-atteint-record?ref=fb

Belgium, abortusz: a képmutatás világbajnokai

Marco Van Hees (a PTB, a Belga Munkapárt föderális parlamentjének képviselője)

Micsoda szimbólum! Ezen a napon, amikor Donald Trump Belgiumban landol, a jobboldali országgyűlési többség bizottságban voksoltat az abortusz elleni büntetőszankciók fenntartásáért.

Javasoltam nekik, hogy kis abortuszellenes zászlócskákkal fogadják Trumpot …

Liberálisaink (CD&V és N-VA) olyan törvényt akarnak átvinni, amit az abortusz büntethetetlensége büntetésének hívok. A képmutatás szintje akkora, amit ritkán lehet elérni: kidobják a szankciókat az ajtón és visszahozzák az ablakon. Például a büntető törvénykönyből kivonják azt a cikket, amely 1-től 12 havi elzárással bünteti azokat a nőket, akik nem tartják be a törvényi előírásokat. Ugyanakkor egy újabb törvénycikket illesztenek bele, amely szóról szóra megegyezik a korábbival: 1-től 12 havi elzárással bünteti azokat a nőket, akik nem tartják be a törvényi előírásokat. Még csak az alapfeltételek sem változnak: egyhetes gondolkodási idő és 12 hétnél nem idősebb terhesség. Pedig a meghallgatáson a legtöbb szakértő megmagyarázta, hogy ennek se füle, se farka.  

Hollandiában a művi megszakítás 22 hónapos terhességig lehetséges. Ami azt jelenti, hogy minden évben 800 belga nőnek kell külföldre utaznia, leginkább Hollandiába, hogy az abortuszt elvégezzék. Vagyis: Belgium exportálja a «problémát» egy retrográd törvény miatt. S minthogy mindez pénzbe, sok pénzbe kerül, azok, akiknek nem tehetősebbek, nem tehetik meg. 

A nők jogainak megsértésén túl ez a törvénykezés még társadalmi diszkriminációt is jelent. A törvény házában az abortuszellenesek kisebbségben vannak (a népesség körében is), de a jobboldali liberálisok alávetik magukat a diktátumoknak és nekik, akik eddig is asszisztáltak a társadalmi jogok, a sztrájkjog, a demokratikus jogok elleni támadásokhoz, fütyültek arra, hogy a gyerekeket is be lehet zárni a gyűjtőtáborokba vagy újságírókat letartóztatni, most sem jelent különösebb gondot megtagadni a nők elemi jogát, a szabad rendelkezést saját testük felett.

Gondolkodó Antikvárium

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Anarcho-kommunista vitaestek a Gondolkodó Antikvárium szervezésében

HELYSZÍN: VII. KERÜLET, KIRÁLY U. 43-45., FÖLDSZINT, 35-ÖS KAPUCSENGŐ. A HELYISÉG AZ UDVARON JOBBRA TALÁLHATÓ.
IDŐPONT: MINDEN HÓNAP ELSŐ PÉNTEKÉN, 17.30-TÓL

A VITÁK SZÜNETEIBEN MOZGALMI ANYAGOK TERJESZTÉSE!

2018    augusztus  3 péntek

50 éve történt: proletárharcok 1968-ban

WORKERS OF THE WORLD, UNITE!
Anarcho-communist discussion series organized by Gondolkodó Antikvárium

LOCATION: VII. DISTRICT, KIRÁLY UTCA 43-45, GROUND FLOOR, ON THE RIGHT SIDE OF THE INNER COURT . TYPE 35 ON THE DOOR-BELL.
DATE AND TIME: ON THE FIRST FRIDAY OF EVERY MONTH, FROM 5.30 P.M.

DURING THE PAUSES, DISTRIBUTION OF CLASSIST PUBLICATIONS!

50 years ago - Proletarian struggles in 1968

Date: 3rd of August 2018 5:30 p.m.