Az aug. 9-i elcsalt elnökválasztást követő tiltakozás tovább folytatódik a letartóztatási hullám ellenére. A héten az iskolakezdéskor különösen érintettek a diákok. A nagysajtó állítása szerint a helyzetet össze lehet foglalni azzal, hogy az ellentét az 1994 óta hatalmon levő Lukasenko autokrata rezsime és az ellenzék (az Unióhoz ill. Oroszországhoz köthető frakciókból összetevődő) «koordinációs tanácsa» között áll fent. A szokásos forgatókönyvet felborította a nagyüzemek dolgozóinak spontán mozgalma. Ha nagyrészben spontán módon is keletkezett, saját perspektíváját ezrek keresik.
Ez
jellemzi a Zabastovka BY fiatal munkásaktiváit is, akik utolsó szórólapját tesszük közzé: «Vajon a diktátor az egyedüli
bűnös?».
«Számtalan kérdést
intéztek hozzánk, amely egyetlenben összegezhető:
“Miért álltok elő különböző
követelésekkel, amikor mindnyájunk egyetlen célja az lehet, hogy a diktátort
leváltsuk?”
Persze, a kérdés persze
fontos. Beszélhetünk róla órák hosszat, de térjünk a lényegre. Az állami vezető
kicserélése önmagában egyáltalán semmit nem változtat.
A gondot magában a
rendszerben kell keresni. A rendszerben, amelyben a munkáltatók, sem
a bürokrácia, senki nem foglalkozik azzal, hogy az egyszerű dolgozó mit gondol.
A diktátor elzavarása:
– nem oldaná meg a dolgozói
ideiglenes szerződések rendszerét;
– nem vezetne több
védelemhez a munka világában;
– nem adna és nem garantálna gyülekezési és szólásszabadságot.
A jogrendszer és a biztonsági
erők (nálunk és a világban)? Az igazság szolgáltatása szempontjából ezek a pénzt szolgálják. A dolgozókat koldusként kezelik. Gondolkodjatok
el!
Hogyan tudjuk megvédeni az
érdekeinket, ha a diktátort el is zavarjuk, de szevezetlenek vagyunk, vagyis
védtelenek és erőtlenek a kormánnyal szemben?
Nekünk, dolgozóknak és diákoknak
egy célunk kell legyen és ezért kell harcolnunk. Van egy gyönyörű országunk,
ipari potenciálunk óriási, és jó oktatási rendszerre alapozott felsőoktatásunk minőségi
szakembereket bocsát ki.
Most pedig jöjjön egy másik fontos kérdés: mi akarunk dönteni országunk jövőjéről.
Belorusszia – mi vagyunk,
nem pedig egy erőszakszervezetek mögött rejtőző személy. Csak mi együtt,
egységes erőt képezve tudjuk elérni, hogy követeléseinket a kormány s a munkáltatók
kénytelenek legyenek elfogadni.
Reális követeléseink:
–
a vállalatok privatizációjának tiltása;
–
az összes munkahely megőrzése;
–
a politikai rendszer demokratizálása;
–
az ideiglenes szerződések eltörlése;
–
az elfogottakat ért atrocitások kivizsgálása;
– a 3-as számú rendelet eltörlése (munkanélküliek adója – a szerk.);
– a nyugdíjreform annulálása;
– független szakszervezeteket!»
(Belorusz levelezőnk, Tribune des Travailleurs,
n° 255.)
