"A mi törekvésünk nem a harc a harc kedvéért, hanem a
győzelemért folytatott harc"
Daniel Gluckstein összefoglalója (részletek)
Elvtársaink, a háború nem fenyegetés, hanem valóság. A háború már 100.000-150.000 ember halálát okozta kevesebb mint három órányi repülőútra Párizstól, és továbbra is pusztítást végez, anélkül, hogy bárki meg tudná mondani, hogy ez egy harmadik világháborúhoz vezet-e vagy sem. Franciaország elkötelezettsége napról napra nő. Ma reggel a L'Express című újság arról számolt be, hogy David Petraeus tábornok, a CIA volt vezetője és magas rangú amerikai katonai tisztviselő kijelentette: "Egy amerikai vezetésű erő hamarosan közvetlenül beavatkozhat Ukrajnában". Az USA vezette erő szükségszerűen magában foglalná szövetségesei fegyveres erőit, beleértve a francia kormányt is. Már most is közel 2000 francia katona van Oroszország és Ukrajna határán, és több mint 100 000 amerikai katona van európai földön. Tehát igen, minden megváltozhat, méghozzá nagyon gyorsan, bármelyik pillanatban.
A mi kötelességünk
azt mondani: "A mi nevünkben ne”!
Nem a mi nevünkben avatkozhatnak be a francia csapatok, a NATO-csapatok! Egy munkáspártnak kötelessége világosan beszélni. Kezdettől fogva azt mondtuk: "Se Putyin, se Macron, se Biden!"; "Orosz csapatok, ki Ukrajnából!", de azt is, hogy "NATO-csapatok, ki Kelet-Európából!", és hozzátettük: "Francia csapatok, ki Afrikából!", mert a francia imperializmus alapvető szerepet játszik az afrikai imperialista és neokolonialista uralom fenntartásában. Senki sem mondhatja magát internacionalistának, ha a csapatok más országokból való kivonásáért harcol, de elfelejti saját kormányának felelősségét a népek elnyomásában. Elvtársak, egy munkáspárt nem tehet engedményeket mindezekben a kérdésekben. Egy elvtársunk felidézte a német internacionalista munkásharcos, Karl Liebnecht nagyszerű mondatát: "Az ellenség a saját hazánkban van". És nálunk az ellenséget nem Putyinnak vagy Zelenszkijnek hívják, hanem Macronnak és kormányának. Egy előttem szóló elvtárs rámutatott azoknak az európai parlamenti képviselőknek a siralmas szavazataira, akik azt állítják, hogy "baloldaliak", és akik az Európai Parlamentben három alkalommal is megszavazták azokat az indítványokat, amelyek több pénzt követelnek a háborúra, több szankciót az orosz nép ellen, és szorosabb kapcsolatokat az Európai Unió és a NATO között. (...)
Ez a háború nem a demokrácia védelméről szól, és nem is
az ukrán nép vagy bármely más nép jogainak védelméről. Maga Biden mondta el
október 12-én "Nemzetbiztonsági stratégiai dokumentumában", hogy
miről szól ez a háború. Ez a dokumentum az USA vezető szerepének
szükségességét, egy minden eddiginél erősebb és egységesebb NATO-t, valamint
"Oroszország korlátozásának és Kína kiszorításának" célját állítja
(...). Nyilvánvalóan nem a demokrácia és az emberek jogai forognak kockán,
hanem az Egyesült Államok kapitalistáinak érdekei. Mi, Franciaország és az
egész világ dolgozói, elítéljük az ukrajnai beavatkozást, Putyin bűntetteit, de
nem azért, hogy hazánk dolgozói háborúba menjenek, hogy segítsenek Biden úrnak
megerősíteni a Wall Street multinacionális vállalatainak hatalmát. Hazánk
dolgozói sem fogják követni Macron urat, aki maga is Biden urat követi. Azt sem
jelenti, hogy követni fogjuk azokat a "baloldaliakat", akiknek nincs
bátorságuk azt mondani: "Nemet a NATO népek elleni általános
háborújára".
A találkozóra készülve egy plakáton közzétettük, amit Jean Jaurès mondott: "A kapitalizmus úgy hordja magában a háborút, mint felhő a vihart". Ma valami másról van szó? Ha mi, a POID, kezdeményeztük ezt a találkozót, akkor azért, mert úgy gondoljuk, hogy a mi felelősségünk az, hogy segítsünk egyesíteni a munkavállalókat a háborút szító kormányok elleni közös harcban, amely harc nemzetközi, de nemzeti szinten is folyik. (...)
Mi nem egy "francia" párt vagyunk, és most még inkább, mint valaha, kötelességünk, hogy a Munkás Internacionálé zászlaja alá helyezzük magunkat. Mi nem egy "francia" párt vagyunk, hanem egy épülő Munkás Internacionálé francia komponense. Ezért lesz jövő héten a háború és a kizsákmányolás elleni világkonferencia a Munkás Internacionáléért, amelyen harmincöt ország küldöttei vesznek részt, minden akadály ellenére. A napirenden lesz, hogy a munkásmozgalom új tengelyen, az osztályfüggetlenség tengelyén kell újjáépíteni a munkásmozgalmat. A POID azt is célul tűzte ki, hogy segítsen egyesíteni a munkavállalókat ebben az országban.
A világ elvileg hatodik legnagyobb ipari hatalmának számító országban az éhínség egyre nő, a nyomor terjed, a szegénység új rétegekre terjed. (...) Ez az ország minden területen ismételt társadalmi robbanásokat él át és fog egyre inkább átélni. Ez a kormány, amely a sztrájkolókat "kiváltságosoknak" meri nevezni, csak az évi 6 millió eurót kereső főnökök szégyenletes kiváltságainak védelmével foglalkozik. És szeretnék a dolgozókat egymás ellen fordítani, megosztani. (...) Megírtuk lapunkban ( La Tribune des travailleurs): a finomítók munkásai követelései az összes munkás követelése, mert a bérek kérdése mindenhol felmerül. A 170 milliárd eurónyi részvényesi osztalék 2021-es elkobzása pedig mindenhol elég lenne ahhoz, hogy kielégítse ezeket a követeléseket. Sok kísérlet van a megosztásra, elvtársak, sok kísérlet van a megosztásra. Az elmúlt napokban ismét láthattuk, hogy egy szörnyű hír milyen szégyenteljes, botrányos és visszataszító módon próbálta a francia munkavállalókat és a bevándorló munkavállalókat, a dokumentált és a dokumentálatlan munkavállalókat ismét egymás ellen fordítani. Megismételjük álláspontunkat: aki ebben az országban kizsákmányolt, az az ország munkásosztályához tartozik. Akár francia, akár bevándorló, akár van papírja, akár nincs.
Ebben az országban sztrájkok sokasága zajlik, amelyek
követeléseit maguk a munkavállalók határozzák meg. Gyakran a bérekről, de nem
csak. Ezekben
a sztrájkokban a munkások összefognak, összegyűjtik szakszervezeteiket és
küldötteiket, döntenek az akció formáiról. Ugyanakkor a munkások zavaros
helyzettel szembesülnek, mert számos szereplőnk van, akik mind a munkásosztály
"vezetőinek" kiáltják ki magukat. És azért vannak ott, hogy
megmondják, mit kell tenni. Rengeteg időpontot tudnak ajánlani: október 27.,
november 10., november 17., november 19., november 20., de a többit
elfelejtettem. (...) Mintha szükség lenne a munkások tevékenységének
megfékezésére, irányítására, ellenőrzésére, mintha ez lenne a legfontosabb.
Tehát a POID-nál, a csalódást megkockáztatva, nem tudunk utasításokat adni, nem
tudunk időpontokat javasolni, és nem tudunk vezetőt előírni. A munkások emancipációjáért
való fellépést maguk a munkások tűztük ki célul. Ez egyszerre cél és eszköz. A
cél, mert véget akarunk vetni ennek a társadalomnak, amelyet egy maroknyi
kapitalista és kizsákmányoló ural. A munkavállalók képesek maguk dönteni. Az
egység nem "felülről" fog jönni. Az egység alulról fog jönni. A
munkavállalók képesek követeléseket megfogalmazni, közgyűléseket tartani,
összefogni szakszervezeteiket, kijelölni küldötteiket. Az a kérdés, hogy ezt ne
csak a vállalatok és a sztrájkok szintjén tegyük meg ma, hanem holnap, helyi,
megyei, és miért ne lehetne országos szinten is, a városokból és vidékről
származó, a városokban, falvakban és városrészekben megválasztott munkások
nemzeti gyűlésével, amelyet nem ez vagy az a "zseniális vezető"
keretez, hanem amely magából a munkásosztály mozgalmából indul ki. Ebben az
országban hagyomány, hogy egyszer vagy máskor általános sztrájk lesz. De lesz-e
központi sztrájkbizottság, amely képviseli a munkások küldötteit és beszámol
nekik? Független demokratikus munkáspártként nem az a célunk, hogy ezt a
mozgalmat vezessük, és nem is az, hogy megszabjuk, mit kell tennie, hanem hogy
segítsük a kialakulását, hogy javasoljuk az ehhez szükséges eszközöket, tehát
politikai perspektívát. Nem
a harc a harc kedvéért, hanem a győzelemért folytatott küzdelem a célunk. A
munkások képesek harcolni, ezt már bebizonyították. Hányszor tüntettünk már
több millió munkással az utcán? Néha részleges visszalépéseket szabtak ki. De
végül a kormányok és a tőkésosztály, bizonyos apparátusok segítségével, végül
visszavették az irányítást. Azt akarjuk, hogy a következő mozgalom tartós
megoldáshoz vezessen. A POID esetében a perspektívát egyértelműen meg kell
határozni. Arról van szó, hogy elzavarni Macront, kormányát, az V.
Köztársaságot és annak alkotmányát a kapitalisták szolgálatát. Ez lesz az első
lépés. Hozzátesszük, hogy a munkásoknak joguk van saját kormányt követelni.
Joguk van a többség kormányát bevezetni, azoknak a munkások millióinak
kormányát, akiknek egyetlen vagyona a munkaereje. Egy ilyen kormány képes lesz
arra, hogy az egész munkásosztály munkájának gyümölcsét az egész társadalom
javára fordítsa. Amit az imént említettem, az egykor az egész munkásmozgalom
célja volt. Néhányan nyilvánvalóan lemondtak róla. De a valóságban nincs más. A
kapitalizmus kisajátításáról való lemondás azt jelentené, hogy a kizsákmányolás
és az elnyomás láncaitól elzárva maradunk. Ez a cél viszont a POID minden
tagjában közös, függetlenül a származásától: a Szocialista Párt, a Kommunista
Párt volt tagjai, az anarchista hagyományokhoz tartozó elvtársak,
szakszervezeti küldöttek, a trockista áramlat tagjaii, amelyhez én is tartozom,
vagy elvtársak, akiket semmilyen címkével nem illetnek. De mindannyian
osztozunk abban a szükségszerűségben, abban a meggyőződésben, hogy a
munkásosztálynak hatalmat kell követelnie, hogy ellenőrizze a vagyon
előállításának és elosztásának módját, hogy ellenőrizze azt, hogy a többség
szolgálatába állítsák. A munkásosztály feladata, hogy ráerőltesse magát minden
vezetőre, minden önjelölt vezetőre. A munkásosztály feladata, hogy rányomja a
bélyegét a társadalomra, hogy átvegye az ügyek irányítását. Ha osztja ezt a
célt, akkor ez az Ön pártja. Ne habozzon csatlakozni hozzá. Személyes
megjegyzésként hozzátenném, hogy régi trockista aktivistaként meghatott az a
tény, hogy ebben a teremben, oroszul elhangzott a szocializmusért való
felhívás, hogy a Szovjetuniót eladók, kifosztók, a mai háborúk okozóinak minden
rohadt politikája ellenére, Lenin és Trockij nyelvén elhangzott a
szocializmusért való küzdelemre való felhívás ebben a teremben”.
....
Végezetül, mielőtt az Internacionálé több nyelven
elhangzott volna a teremben, Daniel Gluckstein felolvasta a POID nemzeti
titkárainak üzenetét a találkozó pódiumáról, amelyet a résztvevők melegen
megtapsoltak.
Részt vettünk a háború és kizsákmányolás elleni
találkozón 2022. október 22-én Párizsban, ahol meghallgattuk Nagy-Britanniából,
Afganisztánból, az Egyesült Államokból, Burkina Fasóból, Franciaországból,
Oroszországból, Fehéroroszországból, Németországból, Srí Lankáról,
Palesztinából és Kínából érkező elvtársak beszédét. Különös érzéssel hallottuk
a fehérorosz társunkat, aki azt mondta: "Ebben a teremben ukrán,
fehérorosz és orosz elvtársak vannak. Az ő nevükben kijelentem, hogy népeink
nem akarnak háborút. Népeinknek békére és szocializmusra van szüksége".
Franciaországban és az egész világon itt az ideje, hogy a békéért és a
szocializmusért harcoljunk. Ott leszünk!
A meeting teljes
videófelvétele: https://latribunedestravailleurs.fr/