"Miért tart Izrael az önpusztítás felé?"

 

Aluf Benn, a Haaretz című izraeli napilap főszerkesztője hosszú cikket közölt az amerikai sajtóban (a Foreign Affairs február 7-i számában) "Miért tart Izrael az önpusztítás felé" címmel.

Idézi a néhai Moshe Dayan izraeli tábornokot, aki 1956-ban a következőket mondta a palesztinokról: "Nyolc éve a gázai menekülttáborokban élnek, és a szemük láttára sajátítottuk ki a földeket és falvakat, ahol ők és szüleik éltek".

Aluf Benn megjegyzi: "Dayan a Nakbára utalt, amikor a palesztinai arabok többsége száműzetésbe kényszerült Izrael győzelme után (...). Sokukat erőszakkal Gázába telepítették ki (...). Dayan semmiképpen sem volt a palesztin ügy támogatója. (...) Dayan mégis megértette azt, amit sok zsidó izraeli nem hajlandó elfogadni: a palesztinok soha nem fogják elfelejteni a Nakbát, és soha nem fognak felhagyni azzal az álommal, hogy visszatérjenek az otthonukba." (...)

2023. október 7-én Dayan régi figyelmeztetése a lehető legvéresebb módon vált valóra. Hozzáteszi: "A palesztinok életben tartották ügyüket. A Hamász által október 7-én testkamerákkal készített felvételeken hallható, ahogy a megszállók azt kiabálják: 'Ez a mi földünk', miközben átlépik a határt, hogy megtámadjanak egy kibucot". 

Olyan ügy, amely Aluf Benn szerint ellentétes a cionizmus állandó terjeszkedési logikájával: "Az október 7-i trauma ismét arra kényszerítette az izraelieket, hogy felismerjék: a palesztinokkal való konfliktust (...) nem lehet sem elhanyagolni, sem megkerülni, és hogy a folyamatos megszállás, a ciszjordániai izraeli telepek bővítése, a Gázai övezet ostroma és a területi kompromisszumok (vagy akár a palesztin jogok elismerésének) elutasítása nem hoz tartós biztonságot az országnak". 

Ez az ellentmondás készteti az illuzórikus "kétállami megoldás" támogatóját arra, hogy megkérdőjelezze az "önpusztítást", amelyre az izraeli vezetők elkötelezték magukat.

Biden-Sissi-Netanyahou terve egy második Nakba (Nakba, a "katasztrófa": 800 000 palesztin elűzése 1948 májusában)

 

Az amerikai kormányzat erős nyomására Izrael március 10-ig meghosszabbította a Gázában fogva tartott túszok szabadon bocsátására vonatkozó ultimátumát. Ha nem, ezután az izraeli hadsereg megtámadja Rafahot, vérfürdőt okozva

Netanjahu "küszöbön álló" támadást jelentett be Rafah ellen, ahol 1,5 millió éhező és szomjazó palesztint bombáznak rendszeresen. Ha az amerikai kormányzat minden erejét latba vetette, hogy Netanjahut arra kényszerítse, hogy elhalassza a vérfürdőt - e sorok írásakor -, az elsősorban azért van, mert otthon bajban van.

Február 13-án a szenátusban a demokrata Welch szenátor, amikor azt magyarázta, miért szavazott "ellene" a Biden által Izraelnek kért 14 milliárd dollárnak, ünnepélyesen Bidenhez fordult: "Ez nem csak az én személyes véleményem, hanem Vermont állam választóinak többsége, akik megkerestek. Évek óta, elnök úr, önhöz hasonlóan én is több tízmilliárdos támogatásra szavaztam Izraelnek. De nem tudom tovább folytatni, hogy az amerikai adófizetők dollárjait Netanjahu véget nem érő bombázásait finanszírozzuk."

A Demokrata Párt vezetői, akárcsak Biden környezete, tudják, hogy fiatalok és munkások százezrei - köztük demokrata szavazók - bejelentették, hogy nem fognak a "népirtó Joe-ra" szavazni. Egyre többen közülük a következő jelszóval lépnek elő: "Add fel, Biden!". És egy olyan társadalomban, amely azt állítja magáról, hogy a "közösségek" szuperpozicíója, a USA Today (február 17.) megjegyzi az "arab amerikaiak" körében növekvő mozgalmat: a hagyományosan demokrata szavazók "mélyen elárulva érzik magukat. És azt akarják, hogy Joe Biden 2024-ben vereséget szenvedjen". A Biden-kormányzat tehát nyomást gyakorol Netanjahura... azonban továbbra is fegyverekkel látja el.

Az Egyesült Államok egy másik vazallusára, Egyiptomra is nyomást gyakorol. Az egyiptomi katonai rezsim, amely a rafahi bejáratot ellenőrzi, eddig nem volt hajlandó palesztinokat fogadni a Gázai övezetből a területére. Ez túl veszélyes Sziszi marsall rezsimje számára, amely egy társadalmi robbanás szélén álló ország irányításáért küzd. Washington - amely évente egymilliárd dollárt fizet az egyiptomi hadseregnek - óriási nyomást gyakorolt rá, egészen odáig ment, hogy megígérte Egyiptom adóssága egy részének elengedését.

Úgy tűnik, az egyiptomi rezsim engedett az amerikai-izraeli nyomásnak. Tagadása ellenére a Wall Street Journal által idézett meg nem nevezett források megerősítik, hogy a Sínai-sivatagban egy gigantikus "biztonsági övezet" épült, amely több mint 100 000 ember befogadására alkalmas. A munkálatokkal Ibrahim al-Arjani üzletembert (és fegyveres milíciák vezetőjét) bízták meg, aki a Sissi-klán közeli munkatársa. Mohannad Sabri londoni újságíró megjegyzi: "Egyiptom arra készülhet, hogy Izraellel és az Egyesült Államokkal összehangoltan elfogadja és engedélyezi a gázai lakosság Sínai-félsziget felé történő kitelepítését".

Netanjahu népirtása és Sissi koncentrációs tábora közé szorulva a Rafahba zsúfolt másfél millió palesztin egy második Nakba áldozatává válna, amely még rosszabb lenne, mint az 1948-as. Ezt egyetlen munkás, egyetlen demokrata sem fogadhatja el. A munkásmozgalom felelőssége minden egyes országban és nemzetközi szinten, hogy megakadályozza ezt az új katasztrófát. Az indiai szakszervezetek felhívása (lásd alant) megmutatja az utat.

Dominique Ferré

Az indiai tengerészek és dokkmunkások szakszervezetei megtagadják a fegyverek rakodását Izrael számára

Bev, kép: Mundra kikötője az indiai Gujaratban

“A Tengeri Szállítási Dolgozók Indiai Konföderációja: "Szövetségünk, amely több mint 3500 dolgozót képvisel az ország tizenegy fő kikötőjében, úgy döntött, hogy elutasítja a be- vagy kirakodást az Izraelbe irányuló fegyverszállítmányok esetében (...). Felszólítjuk a dolgozókat és minden békeszerető embert világszerte,hogy támogassák a szabad Palesztina követelését".

Az indiai tengerészek és dokkmunkások szakszervezeteinek igazuk van! Sztrájkkal akadályozzuk meg az Izraelbe irányuló fegyverszállításokat, ez az egyetlen módja annak, hogy a mészárlásnak véget vessünk!

La Tribune des travailleurs – 428.sz. – 2024. febr.21. ( francia Dolgozók Pártja hetilapja)

Egy demokratikus palesztin állam, a folyótól a tengerig.

 Mivel egyre több országban merül fel a palesztin állam elismerésének gondolata a 67-es határon, sok ODS (One Democratic State Initiative, Egyetlen demokratikus állam kezdeményezés) támogatóban felmerül a kérdés, hogy egy ilyen elismerés az ODS felé tett lépés lenne-e egész Palesztinában, vagy inkább távolodna tőle.

---

Az alábbiakban, valamint az Instagramon https://www.instagram.com/p/C3kO9TrMfEF/ , az X-en https://twitter.com/ODSinitiative/status/1759890441414021584?s=20 és a Facebookon https://www.facebook.com/odsinitiative/posts/pfbid0y6MJjjVsmFVAuwitdvwHDDxmNN8ui5VwFv3RpEoF4tkMyVVesAco73YTBToGyTSml találja elemzésünket a kérdésről.

Hogyan hatna a palesztin állam fokozott elismerése az ODS-ért folytatott küzdelemre?

Az államok a saját érdekeiket nézik, nem másokét, és ez alól a palesztin állam elismerése sem kivétel. Azzal, hogy mások határozzák meg helyettünk az államunkat, bezárul a politikai képzeletünk és az önrendelkezéshez való jogunk. A döntés, hogy a palesztin államot a 67-es határok mentén ismerik el, különösen delegitimálja az ODS-t: s minden olyan törekvés, amely egy palesztin állam létrehozására irányul egész Palesztinában, terjeszkedő terrorizmusnak minősülne.

Másrészt egyesek azt gondolhatják, hogy ez az elismerés delegitimálja Nagy-Izraelt is. De minden lehetséges elismerést az általános erőviszonyok összefüggésében kell vizsgálni. Például,

az elismerés azt jelentené, hogy Izraelnek fel kellene adnia a 67 terület feletti katonai és gazdasági ellenőrzését, és ki kellene vonnia telepeseit Ciszjordániából (beleértve Kelet-Jeruzsálemet is)?

meghatároznák-e ezeket a határokat?

a palesztin állam tényleges szuverenitással rendelkezne, beleértve a biztonság ellenőrzését és egy olyan hadsereget, amely képes lenne szembeszállni az IOF-fel?

és mivel Izrael következetesen kijelentette, hogy ellenzi egy olyan palesztin állam létrehozását, amely nem alárendeltje, azok, akik "elismerik" a palesztin államot, hajlandóak lennének ráerőltetni Izraelre az állam szuverenitását?

A gyakorlatban a Palesztina állam elismerésére vonatkozó korábbi nyilatkozatok nem befolyásolták a helyi valóságot. Az ENSZ és a birodalmi hatalmak, beleértve az USA-t is, már kinyilvánították, hogy támogatják egy palesztin állam létrehozását, és ez semmit sem változtatott. Bármilyen jövőbeli elismerés valószínűleg naiv vagy rosszindulatú formalitás lenne, amely még nagyobb legitimitást biztosítana az úgynevezett "Palesztin Hatóságnak", Mahmúd Abbászt ismerné el Palesztina elnökeként, és a határokról és a visszatérési jogról szóló "részleteket" a két "egyenlő" állam közötti tárgyalásokra hagyná.

Még ha egy ilyen elismerés segíthet is egy egész Palesztinát uraló demokratikus palesztin állam létrehozásában, nem szabad elfelejtenünk, hogy még az önkényuralmi kormányok, a fasizmus, a mészárlások vagy a polgárháborúk is segítették alkalmanként a társadalmak fejlődését a jobb politikai struktúrák felé. A cionizmus kétállami változata előbb-utóbb valami pozitívumhoz vezethet, és ha ez bekövetkezik, akkor foglalkozni fogunk vele, de ez nem olyasmi, amit támogatni tudunk.

Ennél is fontosabb, hogy egy jövőbeli fejleményt a megoldás szempontjából kedvezőnek vagy kedvezőtlennek tekintve úgy mutatjuk be ezt a fejleményt, mint olyasvalamit, ami befolyásolja a végeredményt, de figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy döntéseink felhasználhatják az ilyen fejleményt a végeredmény befolyásolására. Ez a passzív behódolást normalizáló keret rendkívül veszélyes. Bár nem helytelen egy bizonyos fejlemény hatását elemezni, ahogyan azt fentebb tettük, a hangsúlyt arra kellene helyeznünk, hogy hogyan kezeljük a jelenlegi és jövőbeli fejleményeket annak érdekében, hogy befolyásoljuk az eredményt.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy világos célt kell szem előtt tartanunk - a felszabadítást -, és folytatni kell a küzdelmet, hogy az erőviszonyokat ennek javára billentsük. És ennek a küzdelemnek az egyik fontos aspektusa a narratíva visszaszerzéséért folytatott küzdelem, és annak a megoldásra való összpontosítása, nevezetesen a "zsidó államról" annak alapvető ellentétére való áttérés: Egy demokratikus palesztin állam, a folyótól a tengerig.

Az obszcenitás mint rendszer

 

"Egyre magasabbra" szállnak, hogy "rekordok záporát" arassák, amelyeket folyamatosan "megtörik". "Eredményeik (...) jobbak a vártnál", és garantálják, hogy "továbbra is ragyogni fognak", köszönhetően az "emelkedésnek (amely) fenntartja a növekedést".

"Ők"? Csúcssportolók, akiknek hőstetteit a magasztos kommentátor üdvözli? Dehogy.

"Ők" a "világ legjobb tőzsdei szereplői", akiknek "a mesterséges intelligencia által felpörgetett Wall Street indexe szárnyakat adott" - írja a Les Echos című napilap, amely február 13-án címlapot szentelt nekik.

Olvasóink talán nehezen értik, hogy a tőzsdei mozgások hogyan hatnak Önökre?

Évente több százmilliárd dollárnyi osztalékot fizetnek ki azoknak a részvényeseknek, akiknek a tőkéje a tőzsdéken virágzik. Csak 2023 második félévére 568 milliárd dollárnyi osztalék*: "új rekord (...), Franciaországban még ennél is jelentősebb tendenciával" - mutat rá a Sud Ouest, amely megjegyzi ugyanakkor, hogy "a gazdasági növekedés elmarad Franciaországban".

Egyre több osztalék, miközben kevesebb vagyont termel: hogyan lehetséges egy ilyen csoda? A termelési költségek csökkentésével, az infláció és a bérek lenyomásának fegyverével, egyre több teher munkavállalókra való áthárításával, egyre több közszolgáltatás, iskola és kórház megfojtásával, a társadalombiztosítási térítések csökkentésével és a legbizonytalanabb munkavállalók kizsákmányolási körülményeinek romlásával. Röviden, közvetlenül a munkaerőtől veszik el a pénzt, hogy a tőkések és spekulánsok étvágyát táplálják.

A Les Echos lehet, hogy komoly újság, de február 13-i cikkei undorító trágárságtól bűzlenek. Egy olyan kapitalista rendszer obszcenitása, amely megelégszik önmagával és bőségével, egy olyan rendszeré, amelyben a kizsákmányolók egyre kövérebbek és kövérebbek lesznek, miközben világszerte emberek milliárdjai nem tudnak eleget enni, nincs fedél a fejük felett, vagy kénytelenek menekülni a háború és a bombázások elől.

Ezért nem fogadhatják el a francia munkások azt a hamis politikai alternatívát, amelyhez le akarják alacsonytani: vagy a szélsőjobboldalt, vagy a "demokrácia megmentője" körüli konszenzust az V. Köztársaság stílusában. Nem tudnak azonosulni a "baloldalra" való homályos hivatkozással sem, szemben az általános jobboldallal, vagy egy "gázos mozgalommal", amely azt állítja, hogy a "népet" képviseli, szemben az oligarchákkal.

A helyzet súlyos, a kizsákmányoló osztály és a kizsákmányolt osztály közötti ellentét napról napra élesedik. Egy munkáspártnak, amely méltó a nevéhez, világosan meg kell fogalmaznia a harc célját: egy munkáskormányt, amely csak maguknak a munkásoknak egységes fellépéséből jöhet létre az osztályterületen, a kizsákmányoló osztály és annak obszcén rendszere ellen.

 * A világ 1200 legnagyobb vállalata

D.G. Tribune des travailleurs 427. szám

Nyílt levél (a Szócikk óhajának megfelelően)

 

A./ Minap rövid, de annál velősebb gyalázat jelent meg a Szócikk oldalán: A kétkapura játszó Orbán megengedte, hogy Izrael ellen ostobák és hülyék tüntessenek Budapesten - Szócikk

«2024. FEBRUÁR 04. 14:30

ÚJ PÉTER

Izraelt eltörölni vágyó idióták vonultak tegnap este a XIII. kerületi Teve utcai Rendőrpalotához – írta meg a Mandiner es a Mérce kézenfogva.

A senki által sem ismert anarchista Varjú Kollektíva is részt vett a megmozduláson. Most legalább már páran hallottak róluk. A tüntetésen többen is annak adtak hangot, hogy Izrael népirtást követ el Gázában.

Képet nem tudunk ezekről az idiótákról mutatni, mert hányingerünk van tőlük, arról viszont van képünk, amikor tavaly októberben palesztin fegyveresek bekerítették a Gázai övezet közeli sivatagban szervezett Szupernova fesztivált és lelőttek mindenkit, akit értek.

Ezek mellett tüntettek most Budapesten ostoba hülyék.»

B./ “Tollat ragadtam” a Szócikk szerkesztőinek címezve:

“Megdöbbenve olvastam (említett) cikketeket.

A következő megjegyzéseket tenném hozzá:

1./1947-ben az ENSZ nagyhatalmai a 181-es határozatban döntenek, hogy Palesztina 2 állam legyen. A zsidó állam birtokolja mintegy 600.000 lakosával Palesztina 56%-át, míg 44%-ot a kb. 1.300.000 fő arab többségi lakosságnak lakosságnak adták volna. Az arab fél nem fogadta el (ők voltak az őslakosok, a zsidó törzsek 2 ezer évvel azelőtt elhagyták a területet). Ezután Izrael állam egyetlen ENSZ-határozatot nem fogadott el, nem tartott be a határozatok sorozatából A cionista oldal hivatalosan ezt a felosztást fogadta el, de az egész Palesztinát saját tulajdonának tekintette. A konfliktus gyorsan nyílt háborúvá fajult, nemcsak a két palesztinai (zsidó és arab) közösség között, hanem a szomszédos arab államokkal is. Izrael győzött (mindig mögötte állt az USA!), eredménye az arab lakosság tömeges elűzése (90%-ukat érintette), jó részük Gázában kötött ki, másik részük pedig menekülttáborokban (mára már a harmadik generációjuk él ott). 1967-ban Izrael másodszor is kiterjesztette határait, és immár az egész Ciszjordániát, beleértve Kelet-Jeruzsálemet és a Gázai övezetet is ellenőrzése alá vette (a nemzetközi jog szerint megszállt területnek számít). A palesztin szervezetek (PFSZ) elismerték volna Izrael államot cserébe az elfoglalt terültek palesztin önállóságának biztositásáért, amire Izrael nem volt hajlandó. A ciszjordániai és gázai övezeti emberek békés eszközökkel próbálkoztak (intifada). Megtorlás érte őket (az akkori védelmi miniszter: „az erőt, a hatalmat és csapásokat kell alkalmazni ennek a polgári, erőszakmentes lázadásnak az elfojtására”). Az oslói egyezményben a PFSZ papíron is elismerte Izraelt a palesztinok pedig gyakorlatilag semmit sem kaptak cserébe. 2006-ban a Hamas megnyerte a választásokat Gázában, ezután Izrael (mögötte az USA és az EU) brutális blokádot vetett ki a Gázai övezetre (megbüntette a gázaiakat). 2008-ban a gázai emberek izraeli mészárlások sorozatát élték át, 1200 halott, köztük 350 gyermek (2008 előtt több mészárlás is volt, nevezetesen kilenc). 2014-ben Izrael körülbelül 2200 embert ölt meg Gázában, köztük körülbelül 550 gyereket, 18.000 házat rombolt le. Majd jött a "nagy menetelés" 2018-ban (a visszatérés jogának békés követelése). Véres megtorlás érte. Tavaly minden napra jutott egy megölt palesztin. Most már értitek, hogy ki kit és miért támadott meg?

2./ A kép: A „Yedioth Ahronoth”című izraeli lap „7 Nap” elnevezésű mellékletében közzétett oknyomozó cikkének elemzése olvasható az Electronic Intifada (EI) honlapján. Ahogy azt Asa Winstanley,az EI oknyomozó újságírója kiemelte a közelmúltban megjelent írásból: október 7-én délben Izrael legfelsőbb katonai parancsnoksága elrendelte minden egységnek, hogy „bármi áron” akadályozza meg az izraeli állampolgárok túszul ejtését – akár a rájuk leadott lövésekkel is. A hadsereg „az összes harcoló egységét arra utasította, hogy a gyakorlatban hajtsák végre a Hannibál-irányelvet, bár ezt az elnevezés említése nélkül tette.” A helyszini képek pedig bizonyitják, hogy nem Hamas-kézifegyverekkel semmisitették meg a menekülő autókat .. 

3. A Varjú Kollektíva (melyről már hallottunk!) az egyetlen becsületes, bátor választ produkálta: nyiltan kiállt egy gyarmatositó, gyilkos apartheid állammal szemben egy nép önrendelkezése mellett (marxista alapelveink szerint). Örüljünk, hogy vannak ilyen fiataljaink! Szerzőtöknek ahhoz van képe, hogy „idiótáknak és hányingerkeltőnek” titulálta őket - helyes megyőződésük alapján. 

Mélyen szégyenlem, hogy lapotokban megjelenhetett...

Várom válaszotokat (remélve, ezt a gyalázatos cikket sürgősen leveszitek)."

---------------------------------------------------------------------------------------

C./ A Szócikk így válaszolt: 

"Nagyon koszonjuk, hogy olvassa a szocikket, jojjon vissza holnap is

Szocikk.hu"

---------------------------------------------------------------------------------------

D./ Feleletem:

„Kedves szócikk! Már "holnap" van, visszajöttem. Szeretnék egy komolyabb választ (talán valamelyik felelőstől), mielőtt ennek hiányában nyílt levél formájában lennék kénytelen megoldáshoz folyamodni.”

----------------------------------------------------------------------------------------

E./ Ezután pedig:

„Kedves Judit!

Várjuk nyílt levelét

SZÓCIKK”

----------------------------------------------------------------------------------------

Azaz, a Szócikk (“ - a baloldali hírportál   A szocikk.hu a dolgozók, a dolgozni akarók, illetve az életüket már kidolgozók szava”) nem hajlandó belső, a munkásmozgalom hagyományainak megfelelő vitára, ehelyett pökhedi, bornírt módon, hangnemében is megengedhetetlenül „kinyilatkozik”.

Gáza nem az izraelieké. Palesztina nem a cionista zsidó államé. Nincs kiválasztott nép (pontosan tudják az öntudatos dolgozók)..

A palesztin nép ellenáll, pedig a 76 éve tartó ismétlődő mészárlásoknak, deportálásoknak, termésük és falvaik elpusztításának, gyarmatosításnak, különféle kisajátításoknak, a vízhez való hozzáférésük megfosztásának, lakosságuk szabadtéri koncentrációs táborba zárásának, katonai megszállásnak, indokolatlan és tömeges bebörtönzésnek, apartheidnek, kínzásoknak, haláleseteknek, eltűnéseknek és mindennapos megaláztatásoknak van kitéve.

Ellenáll - a rendelkezésükre álló eszközökkel, és ehhez csak a Hamasz áll rendelkezésére.

Ha az izraeli kormány nem hozta volna létre az apartheidet és a palesztin területek megszállását 1948 óta, nem jött volna létre a Hamász („terrorista” szárnya). Az izraeli terrorizmus szülte a „palesztin terrorizmust”. A halottak nem csak 2023. október 7-án haltak meg. Emberek ezreit öli évente a szélsőjobboldali izraeli kormány már évtizedek óta. A Hamas támadása „aprópénz” az izraeI által évtizedek óta elkövetett atrocitásokhoz képest. És nehogy előhúzzàtok most az antiszemitizmus nyulát a bűvészkalapból, ha bajorok lennének a megszállók helyén, a palesztinek éppen úgy harcolnának ellenük.

Azok, akik -  az izraeli kormány szàjaíze szerint -  megfordítják a szerepeket a bűnösből áldozatot faragva, de még az életveszélyben élő palesztin nép oldalán állók tisztességét is megkérdôjelezve, és okt. 7. "elfogadhatatlan erőszakáról" beszélnek, anélkül, hogy egy szót is ejtenének az izraeli bűnöző rezsimről - nem érdemelnek mást, mint mély megvetést bármely nemzetiségű (magyar, izraeli, palesztin, zsidó és minden) dolgozó részéről.

(Somi Judit)