Bulgária: a tüntetők menesztették a kormányt és a munkásellenes költségvetést

 

Kép Szófia 2025.dec.1.

Sok országban a 2026-os állami költségvetés javaslata felgyorsítja a politikai és társadalmi válságot. Ez a helyzet Bulgáriában, ahol a szófiai utcákon akár 100 000 résztvevőt is felvonultató népi tüntetések a költségvetési tervezet visszavonásához, majd a kormány bukásához vezettek. Ezek történelmi jelentőségű tüntetések voltak ebben a 6,7 ​​millió lakosú országban.

A jobboldali kormány 2026-os költségvetési tervezete váltotta ki a tiltakozásokat. Tartalmazta az „adók és társadalombiztosítási járulékok jelentős emelését, amelyeket elsősorban a munkavállalókat és a háztartásokat sújtó intézkedéseknek tekintettek” (Euronews, december 3.).

Az egyetlen fizetésemelés a rendőrök, a bírák és a katonaság esetében voltak. Miután 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz, az ország jelentősen megnövelte katonai költségvetését, amely jelenleg a GDP 2%-át teszi ki, és a becslések szerint 2030-ra eléri az 5%-ot. A bürokratikus rezsim 1989-es összeomlását követő harmincöt évnyi fosztogató privatizáció mintáját folytatva a költségvetés a Nemzeti Lottó külföldi kapitalista csoportnak történő eladására vonatkozó terveket is tartalmazott. És bár a lakosság 20%-a a szegénységi küszöb alatt él (havi 323 euró), az euró január 1-jei bevezetésével járó szárnyaló áraktól való félelem felduzzasztotta a tüntetők sorait.

A szomszédos Szerbiához és számos balkáni országhoz hasonlóan a szervezett munkásmozgalom gyengesége a tüntetők tömegét sebezhetővé tette a különféle „ellenzéki” pártok manipulációjával szemben, amelyek a szlogeneket az általános „korrupció elleni” felhívásokra próbálják korlátozni. De a munkásoknak – akik a tüntetők többségét alkotják – osztályérdekeikkel kapcsolatos aggályaik vannak, „kimerítve őket a szavazatvásárlás és az oligarchák befolyása miatt. Olyan rendszert követelnek, amely az egész lakosságot szolgálja, nem csak néhány magánérdekét” – jegyzi meg az Euronews (december 19.).

Mint másutt, a bolgár munkások is csak saját erejükre támaszkodhatnak az oligarchák, kormányaik, privatizációik, a NATO és az Európai Unió elűzésében.

(Jeran Alain, Tribune des Travailleurs, 2025.dec.24.) 

Számodra, kedves olvasó, minden a kívánságaid szerint alakul?

 

Itt az év vége. És ezért itt az ideje az értékeléseknek. A Reuters szerint az eredmények több mint pozitívak a „globális piacok” számára, amelyek „további 20%-os növekedést” könyvelhettek el nyereségükben. Ez azt jelenti, hogy összességében a világ tőzsdéin forgó összes tőke – több száz billió dollár – értéke 20%-kal nőtt 2025 folyamán.

És számodra, kedves olvasó, minden jól megy?

Szintén a Reuters szerint az arany, „a válság idején a végső biztonságos menedék”, 2025-ben a legjobb évét zárta 1979 óta. A Les Échos újság ezt a címlapján a következő címmel ünnepli: „Az arany rekordról rekordra szárnyal.” És számodra, kedves olvasó, aki valószínűleg nem egy halom aranyon ülsz, minden tökéletesen megy?

A Reuters szerint kiváló év volt ez „a mesterséges intelligencia kedvence” Nvidia számára, amely az első globális vállalat lett, amely átlépte az 5 billió dolláros határt”.

De az „európai fegyverrészvények” számára is, amelyek 60%-os emelkedése „Trumpnak” tulajdonítható, aki az Egyesült Államokon kívüli NATO-tagokat is újrafegyverkezésre kényszerítette.

És számotokra, munkavállalók és a világ népei számára, minden jól ment idén, számotokra, akik a világ minden szegletében szenvedtek ennek a fegyvernek a „fogyasztása” következményeitől, amelynek értéke szárnyal, minden bizonnyal a tőzsdéken, de amely valóban egész városokat és régiókat gyújt lángba, a Gázai övezettől Szudánig, Kongótól Ukrajnáig, emberek millióinak életét felemésztve?

2025 valóban jó év a spekulánsok, a haszonlesők, a kapitalisták és a fegyverkereskedők számára. Természetesen nem mindenki nyer; vannak, akik veszítenek is. De összességében, ebben a hatalmas kaszinóban, ahol a kapitalisták által felhalmozott vagyon hegyei forognak, a profit egyre csak nő, újra és újra, a háború, a pusztítás, a spekuláció és a pusztítás hátterében.

Milliárd eurót zsebelnek be a munkások kizsákmányolása és a nép vagyonának elrablása révén, sokmilliárd eurót, amelyet nagyrészt szintén közpénzekből finanszíroznak… (És amikor az év véget ér,

összeszámolják az államadósságot, és felkiáltanak: "Elnézést, az adósság megint megnőtt, áldozatokat kell hoznunk!").

És neked, kedves olvasó, akinek egyetlen vagyona a munkád, és akinek egyetlen jövedelme a fizetésed vagy a nyugdíjad, minden jól ment idén?

Nem, természetesen nem. Ahhoz, hogy a gazdagok a társadalom egyik végén elhízzanak, a népnek a másik végén küzdenie és szenvednie kell. Ez a kapitalizmus törvénye. Ahhoz, hogy a dolgok jobbra forduljanak számodra, kedves olvasó, mindannyiunk számára, előbb-utóbb el kell törölnünk a termelőeszközök magántulajdonát, amelyeken a kizsákmányolás kapitalista rendszere nyugszik. Minél előbb, annál jobb.

Sok sikert kívánok a dolgozók küzdelméhez 2026-ban!

 Daniel Gluckstein (La Tribune des Travailler, 2025.dec.24.

El a kezekkel Venezuelától!

 

A Szervezőbizottság a Negyedik Internacionálé Újjáépítéséért (CORQI) mindenkit figyelmeztet: a következő napokban, talán akár órákban is, Trump azzal fenyegetőzik, hogy újabb lépést tesz a venezuelai nép elleni imperialista agresszióban egy szárazföldi beavatkozás megindításával.

Három hónapja 4500 tengerészgyalogost és egy egész armadát mozgósított a venezuelai partok járőrözésére, légierője pedig hetente támad venezuelai és kolumbiai hajókat, ami közel száz halálos áldozatot követelt.

És most Trump a CNN-nek jelent be egy küszöbön álló szárazföldi támadást.

A CORQI számára ez sürgős ügy: a világ dolgozóinak és népeinek Venezuela népe mellett kell állniuk ez ellen az imperialista agresszió ellen. És ennek érdekében minden dolgozói és antiimperialista szervezetnek egyesítenie kell erőit. Ezt a Maduro-rezsimtől való teljes függetlenségében teszi, amelyről mindenkinek szabadon lehet saját nézőpontja.

A CORQI elutasítja az amerikai imperializmus által felhozott ürügyeket, amelyekkel beavatkozását igazolja.

„Háború a drogok ellen”? De az amerikai imperializmus az, amely évtizedek óta a kartelleket, a droggazdaságot és magukat a drogokat használja fel saját céljaira: az amerikai fekete felszabadító mozgalom felszámolására; a vietnami háborúban több százezer fiatal amerikai halálba küldésére; a nicaraguai ellenforradalmi háború finanszírozására; a „bankok megmentésére” a 2008-as pénzügyi válság idején, stb.

„Harc a demokráciáért”? De kivel viccel Trump, aki nap mint nap megpróbál totalitárius rendet erőltetni az Egyesült Államokra és a világra? Azt, aki Bukele (El Salvador), Milei (Argentína), Kast (Chile) rezsimjét vagy a haiti népet elnyomó bábkormányt támogatja? Azt, aki finanszírozza és bátorítja Netanjahu palesztin nép elleni népirtó bűncselekményeit?

„Harc a békéért”? De Trump épp most fogadott el – a Demokrata Párt segítségével – egy 900 milliárd dolláros háborús költségvetést, hogy tovább hizlalja a katonai-ipari komplexumot, és új háborúkat készítsen elő az emberek ellen, elválaszthatatlanul attól a háborútól, amelyet az Egyesült Államok dolgozói ellen vív.

A karibi tengeren zajló eszkalációval kapcsolatban a nemzetközi sajtó egyre gyakrabban hivatkozik a Monroe-doktrínára, amely Amerikát az Egyesült Államok hátsó udvarának nyilvánította, ahol minden jogot magának követelhet. És pontosan ez forog kockán. Ki lesz a következő? Mexikó? Brazília? A Venezuela elleni agresszió révén a kontinens, sőt az egész világ minden népe veszélyben van.

Mégis az imperialista agresszió egyetlen és valódi okát Trump pártfogoltja, a venezuelai „háborús Nobel-díjas”, Maria Machado adta meg november 5-én a floridai Miamiban megrendezett Amerikai Üzleti Fórum előtt: „Megnyitjuk Venezuelát a külföldi befektetések előtt. (...) nemcsak az olajban és a gázban (...), hanem a bányászatban, az aranyban, az infrastruktúrában, az áramban is (...) biztosítjuk a külföldi befektetők biztonságát, és egy hatalmas és átlátható privatizációs program csak rátok vár!”

A CORQI mélyen elítéli a Trump-adminisztráció által a legtöbb nyugati kormány bűnrészességével Venezuela ellen elkövetett imperialista agressziót.

Sürgősen felszólítja a hozzá tartozó és szimpatizáló szervezeteket, hogy tegyenek kezdeményezéseket a lehető legszélesebb egységfront kialakítására minden országban – és különösen az Egyesült Államokban és a nyugati országokban – a következő jelszavak alapján:

 

Trump, el a kezekkel Venezuelától!

A venezuelai olaj a venezuelai népé!

Le az imperialista beavatkozással!

 

 

Szervezőbizottság a Negyedik Internacionálé Újjáépítéséért

corqi.ocrfi@gmail.com 2025.dec.19.

Teljes sztrájk Portugáliában

A nagyobb városokban december 11-én, csütörtökön, az ünnepek közeledtével kiürültek az utcák: a vonatok, buszok és kompok álltak, akárcsak a gyárak, iskolák és kórházak (a sürgősségi osztály kivételével). A szakszervezetek által kezdeményezett sztrájk a jobboldali kormány törvényjavaslatának visszavonását követelte, amely több mint száz munkajogi módosítást tartalmazott (széles körű munkahelyi bizonytalanság, heti ötven órára emelt munkaidő túlórapótlék nélkül, a sztrájkjog de facto tilalma, a szakszervezeti szabadság szigorú korlátozása stb.).

A televízióban a megkérdezett járókelők vagy így válaszoltak: „Sztrájkolok ez ellen a szörnyű törvényjavaslat ellen”, vagy: „Sajnos nem sztrájkolhatok, de szolidaritást vállalok.” Lisszabon előkelő negyedeinek luxusüzleteiben az alkalmazottak kijöttek és tapsoltak, ahogy a tüntetés elhaladt mellettük. A kisvállalkozások tulajdonosai támogatták a sztrájkot. A kormány a maga részéről „észrevétlenül” maradt sztrájknak nevezte. „Észrevétlenül”? Az ország legnagyobb gyára, az Autoeuropa (Volkswagen) és teljes ipari parkja most először állt le, akárcsak több száz másik vállalkozás. A „minimális szolgáltatás” intézkedésein kívül, amelyeket a javasolt jogszabály „maximális szolgáltatássá” alakítana át a sztrájkok megelőzése érdekében, semmi sem történik a városokon belül vagy azok között.

Ventura, a neofasiszta Chega párt vezetője sokkal óvatosabb. A Köztársasági Gyűlés második legnagyobb parlamenti csoportjának vezetőjeként Ventura tudja, hogy a törvényjavaslat elfogadása tőle függ. Ezért óvatosan jár el, és elismeri, hogy „a munkavállalóknak minden okuk megvan az elégedetlenségre”, a felelősséget pedig egyértelműen a kormányra hárítva… A munkavállalók esküdt ellenségének szembe kell néznie a valósággal. Emberözön árasztotta el Lisszabon, Porto és a tartományi fővárosok utcáit. Lisszabonban talán százezren vannak. A szakszervezeti vezetők beszédei után a tömeg órákig táborozott a Parlament előtt, válaszokat követelve. Az idősebb generáció emlékszik a Parlament 1975 novemberi, forradalom alatti építőmunkások általi ostromára.

A Trojka (Európai Bizottság-IMF-Európai Központi Bank) brutális tervei elleni 2012-es mozgósítások óta először számos gyűlés szavazott általános sztrájkra. Még a "legmérsékeltebb" szakszervezetek is egymás után csatlakoztak. Az egység kilátása elsöpörte azokat, akik a demoralizációt és a leszerelést hirdették. A fiatalok tömegesen vonultak ki a tüntetésekre, ahogyan azt a forradalom évfordulóján, 2024. és 2025. április 25-én is tették. A leginkább kizsákmányoltak, számos bevándorló munkás is részt vettek.

Az általános sztrájk osztálykonfrontációt szít. A Solidários szakszervezeti platform, amely portugál trockista aktivistákat is magában foglal, elsőként szólított fel általános sztrájkra. Nyilvános gyűléseken az aktivisták többször is szembesítették a CGTP és az UGT szakszervezetek főtitkárait: "Hívjunk fel közösen általános sztrájkra!" "Hívjunk össze közgyűléseket, ahol a munkások, szakszervezeti tagok vagy sem, megválasztják éberségi bizottságaikat és sztrájkbizottságaikat!" A december 11-i, minden szinten megmutatkozó egység bizalmat adott a munkásoknak. A szocialisták vezette UGT kijelentette, hogy szükség esetén vissza kell térni az általános sztrájkhoz. De vajon a vezetők képesek lesznek-e ellenállni a kormány „konzultációra” irányuló felhívásának, amely a kapitulációra kényszerítené őket?

Egy új generáció munkásosztálybeli és ifjúsági aktivistákból van kibontakozóban. Az új online újság, a Maio ezt tükrözi. A portugál forradalom számos kudarcot szenvedett el... de december 11-én megmutatta, hogy nem halott.

La Tribune des travailleurs - n^o520 -  2025.dec.17.

Tudósítónk, Adriano Zilhao

„Élni, tanulni, építeni a jövőnket”

 

A fiatalok elutasítják a háború jövőjét, amelyet Macron rájuk akar kényszeríteni.

„Csak az élethez, a tanuláshoz és a jövőnknek a megépítéséhez szükséges eszközöket kérjük.”

A jövőépítés iránti vágyat megtestesítve, ez a felhívás született a múlt szombaton a következő kezdeményezés köré összehívott országos ifjúsági találkozón: „Franciaországban 2025-ben a diákok éheznek!”

Ez egy felhívás, de egyben vádirat is egy olyan társadalom ellen, amely megakadályozza a fiatalokat abban, hogy felépítsék a jövőjüket, és ami még rosszabb, lebontja azt. Ennek a társadalomnak az alapja a kizsákmányolás kapitalista rendszere, amely egyre növekvő profitot termel a spekulánsoknak és a multinacionális vállalatoknak.

Milyen áron? Azon az áron, hogy aláássa mindazt, amit évtizedek alatt a munkásosztály és a demokrácia küzdelme révén építettek fel. A kábítószerek olyan csapás, amely különösen a fiatalokat sújtja. Mindenki kínálja a saját megoldásait. De ki hagyhatja figyelmen kívül, hogy a kábítószerek a kapitalista gazdaság egyik ágává váltak, és így számolják a bruttó hazai termékben? Ki hagyhatja figyelmen kívül hatalmas hatását, amely számos kormány és pénzügyi intézmény legmagasabb szintjéig terjed? A kábítószer-probléma nem oldható meg anélkül, hogy foglalkoznánk a kiváltó okával: a kapitalizmussal.

Franciaországban jelenleg 240 000 ember „dolgozik” a kábítószer-kereskedelemben. Hogyan jutottunk el idáig? Mi történt azokkal a szakmai képesítésekkel, amelyeket a fiatalok a munkáltatók által finanszírozott állami műszaki és szakképzésen keresztül szerezhettek meg? Sokan eltűntek. Mi történt az ipari szakképzett, állandó munkahelyekkel, amelyekre kollektív szerződések vonatkoznak?

A fiatalok számára ma ez legjobb esetben is bizonytalan ("prekariátus") szerződéseket jelent... vagy akár munkanélküliséget!

Mi történt a közszféra szakképzett munkahelyeivel, amelyeket a foglalkoztatási státusz garantál? 

Számuk csökken, és amikor fiatalokat alkalmaznak, lehetőleg bizonytalan szerződéssel teszik. Mi történt azokkal az oktatási lehetőségekkel, amelyek lehetővé tették a fiatalok számára, hogy ösztöndíjakhoz, diákszállásokhoz és egyetemi éttermekhez jussanak?

„A kormány számára a fiatalok számára az egyetlen út a hadsereg” – ítéli el a találkozó által elfogadott felhívást, amely ragaszkodik hozzá: „A diákok éhesek, és a követeléseik csataterén harcolnak a győzelemért.” A fiataloknak teljesen igazuk van abban, hogy követelik az élethez, a tanuláshoz, az életük felépítéséhez való jogot – olyan célokat, amelyek elválaszthatatlanok a munkások küzdelmétől, hogy újjáépítsék és visszaszerezzék mindazt, amit generációkon át megszereztek azok, akiknek csak a munkájukból élnek. Ez egy hosszú és nehéz küzdelem. Végső célja a kapitalizmus, ennek a kizsákmányolást, a pusztítást és a háborút ötvöző rendszernek a megszüntetése. De bárki, aki ambiciózus célt tűz ki maga elé, azzal kell kezdenie, hogy semmihez sem ragaszkodik – semmihez a társadalombiztosításban, semmihez a nyugdíjakban... Azzal, hogy a jogaiért küzd, a munkásosztály, szervezeteivel egyesülve, a fiatalok vágyaira is válaszol: élni, tanulni, felépíteni az életüket.

DG  (Tribune de travailleurs, 518. sz.)