Nemzetközi információk

2009. febr. 18. 324.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Utolsó percben érkezett: kommuniké

A Liyannaj Kont Pwofitasyon (LKP) meg-megújuló felhívásai ellenére, a munkáltatók, a francia állam hagyták a helyzet elfajulását. Az állam képviselői állandóan kitértek tárgyalások elől és végül 2 ezer csendőrt hozattak a szigetre.
Ami előre látható volt, bekövetkezett. A dolgozók, a fiatalok és a lakosság egy része nem nyugodott bele a szakszervezetek elleni támadásba, febr. 16-án éjjel eddig nem tisztázott körülmények között a CGTG szakszervezet emberét halálos golyótalálat érte. A Karibi Dolgozók és Népek Szövetsége, az ATPC a munkáltatókat és az állami vezetőket vádolja az események bekövetkeztében. Felhívást intézett tagjaihoz, hogy ítéljék el a repressziót, követeljék a tárgyalások azonnali megnyitását és a követeléseket elégítsék ki.
SZOLIDARITÁS GUADELOUPE NÉPÉVEL ÉS DOLGOZÓIVAL!

Tartalom:
Guadeloupe: az LKP (Liyannaj kont profitasyon) felhívása a nemzetközi közvéleményhez. Az Egyetértés felhívása: «A represszió azonnali leállítását! A bebörtönzöttek szabadon bocsátását! A követelések kielégítését!».
Kéri a munkás- és demokratikus szervezeteket, küldjenek tiltakozó levelet a francia hatóságokhoz, nagykövetségekhez.
Elie Domota, az UGTG főtitkára és az LKP koalíciójának szóvivője nyilatkozata (az LKP netoldaláról).

Párizs, febr. 7-8-i európai munkástanácskozás: a konferencia számadása, a francia POI.

Kazahsztán: Ivan Mihajlovics Bulgakov, fémipari szakszervezeti felelős és a «Munka védelme» szakszervezeti unió elnöke küldött volt a párizsi tanácskozáson, ahol interjút készítettünk.

Azért, hogy informálódj a Nemzetközi Egyetértés tevékenységéről, hogy másokat is informálhass, fizess elő a Nemzetközi információkra!



Guadeloupe

Az álalános sztrájk 27. napján a kormány a torlaszok ellen rendőri erőket vet be

Az erőszakszervezetek — mozgó csendőrség, rendőrség — először avatkoztak be a sztrájkolók által felállított torlaszok megszüntetésére. Szemtanúk szerint könyygázbombákat és robbanógránátokat is bevetettek, több, mint 50 dolgozót és sztrájkolót tartóztattak le, közöttük Charly Lendo és Robert Fabert UGTG-szakszervezeti felelősöket és az LKP (Lyiannaj kont pwofitasyon) kolektíva tagjait. Egy szakszervezeti felelős súlyosan megsérült.
A lakosság és a dolgozók azonnali reagálása arra késztette a hatóságokat, hogy néhány órán belül elengedjék az őrizetbe vetteket, közülük azonban tízet bírósági eljárás alá fognak vonni
A represszió útját választotta volna a kormány a tárgyalások helyett? Ez igen veszélyes lenne, mivel a sztrájkolók állandóan megegyezésre, tárgyalásokra törekednek, s ezt ki is mutatják, ezenfelül a lakosság legszélesebb rétegeinek támogatását élvezik, Elie Domota kifejezésével «a guadeloupe-i nép kitartása» mellett. Felhívott «a mozgósítás folytatására és megerősítésére egészen addig, míg a legitim követeléseiket nem teljesítik».
Sürgős vállaszt kell adni a nemzetközi munkásmozgalomnak is az LKP felhívására és követelni a represszió leállítását, az erőszakszervezetek kivonását, a követelések teljesítését, a minimálbér 200 eurós emelésével kezdve.


“Kiszabadultunk!”
Guadeloupe-i szakszervezeti felelős leveléből

«Tegnap szabadok engedtek bennünket, Charly Lendot, másokat és engem is, 12 h 30 körül egy negyedórás kihallgatás után.Végülis nem nagyon tudták mit kezdjenek az utca nyomása, a nemzetközi mozgósítás és a sajtó jelenléte miatt.
Az ügyész büntetni akart, kérte az először letartóztatottak fogvatartását, azonban a rendőrség előtti tüntetők jelenlététől és az ügyvédek beavatkozása hatására meghátrált, többekeket azonban bíróság elé idéztetett júniusban, melyet az LKP ügyvédje nyilvánosan leleplezett a tegnap esti 3 ezres gyűlésünkön».


Liyannaj kont pwofitasyon
Felhívás a nemzetközi munkás és demokratikus mozgalmakhoz

“Ahogy első felhívásunkban mondottuk: “A munkáltatók és a francia állam képviselői a mozgalom gyengülésére játszanak, hogy aztán megtorolhassák.”
Ami előre látható volt, be is köszöntött. A Liannaj kont pwofitation, (LKP) a sztrájk 28.napján a sztrájkőrségek megerősítésére szólított fel, miközben a francia állam ennek megakadályozására törekedett, egy súlyos, több könnyebb sebesülés történt és letartóztattak mintegy 70 személyt, közöttük az LKP szakszervezeti felelőseit.
Több képviselő tiltakozott az LKP elleni megtorlás miatt.
A dolgozók, a fatalok a terepen megerősödtek. Minden letartóztatottat szabadon engedtek.
A sztrájk 29. napján Gudeloupe-ot a gyakorlatilag minden települést elzáró barrikádok megbénították. Fiatalokat tartóztattak le 16-án éjjel.
A megtorlást folytatni kívánja a francia állam, mivel több mint ezer csendőrből álló mozgókülönítményt hozatott, miközben az LKP is megerősítete sorait.
A nemzetközi munkásszolidaritás, a demokrácia nevében újból hozzátok fordulunk. Guadeloupe dolgozóinak joguk van legitim követeléseikért harcolni.»

LKP, 2009.febr.17.

ADIM - AFOC – AGPIHM - AKIYO – AN BOUT’AY - ANG - ANKA – ASSE - ASS.AGRICULTEURS DU NORD BASSE-TERRE – ASS.LIBERTE EGALITE JUSTICE - CFTC - CGTG – CNL - COMBAT OUVRIER – Comité de l’eau - CONVENTION POUR UNE GUADELOUPE NOUVELLE – COPAGUA – CSFG - CTU – ESPERANCE ENVIRONNEMENT – FAEN SNCL - FO – FSU – GIE SBT - KAMODJAKA - KAP Gwadloup - LES VERTS - MADICE – MAS KA KLE - MOUVMAN NONM - PCG – SGEP/SNEC/CFTC - SOS B/Terre ENVIRONNEMENT - SPEG - SUD PTT GWA – SUNICAG - SYMPA CFDT - TRAVAYE é PEYIZAN - UDCLCV - UIR CFDT – UNSA - UGTG - UPG - UPLG - UMPG – VOukoum-SNUIPP-ADEIC



Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
87, rue du Faubourg Saint-Denis – 75010 Paris eit.ilc@fr.oleane.com

Sürgős felhívás
Barátaink!

Febr.16-án az általános sztrájk által megbénított Guadeloupe-ból, Franciaország egyik utolsó gyarmatából kaptuk az alábbi felhívást. A sztrájk a dráguló életfeltételek javításáért és béremelésért folyik 28 napja a Lyannaj kont Pwofitasyon (47, az összes szakszervezetet is magábafoglaló bizottság) mozgósítása alapján. Az LKP közleménye:

«JEGO, a francia kormány minisztere ígéretéhez híven megbünteti mozgalmunkat és népünket. Erőszakkal avatkozik be, mintegy 50 személyt, tüntetőket és nem tüntetőket tartóztattak le, másokat körülkerítve ostromolnak. A letartóztatottak között találjuk Charly LENDO-t, egyik vezetőnket és Victor FABERT-t, az UGTG szakszervezeti szövetség volt főtitkárhelyettesét, a Nemzetközi Egyetértés tagja «Travayié et Payzan» szerkesztőjét.»

A francia Független Munkáspárt (POI) közleményében megálljt követel a Guadeloupe-i represszióra.

Súlyos és nyugtalanító hírek érkeznek Guadeloupe-ból: a négyhetes sztrájk eseményeibe a francia kormány brutális erőszakkal beavatkozott, dolgozókat és aktivistákat sebesítettek meg, tartóztattak le. A POI elítéli a francia állam kísérletét a társadalmi problémák ilyeténféle megoldására. Felhív minden munkás- és demokratikus szervezetet, hogy követelje a rendőri erők bavatkozásának azonnali beszüntetését, a letartóztatott aktivisták szabadonbocsátását, és a követelések teljesítését.
A «Lyiannaj Kont Pwofitasyon» (LKP) és az ezt létrehozó 49, zömében szakszervezet a dolgozók és a lakosság követeléseit fogalmazta meg, a jelen helyzet kialakulásához az vezetett, hogy a kormány ezekre nem hajlandó pozitív módon válaszolni, .
A POI az LKP és 49 szervezete megbízatását tiszteletbentarva az általános sztrájkot és követeléseit támogatja.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése tiltakozásra szólítja a nemzetközi közvéleményt, munkás- és demokratikus szervezeteket, kéri, hogy küldjék el állásfoglalásukat a francia hatóságoknak, követségeknek az egész világon.

A represszió azonnali leállítását! A bebörtönzöttek azonnali kiengedését! A követelések kielégítését!

- L’arrêt immédiat de la répression !
- La libération immédiate de tous les emprisonnés !
- La satisfaction des revendications !

Guadeloupe prefektusának
Rue Lardenoy 97 100 Basse Terre
Fax :
International : 00 335 90 81 58 32
France : 05 90 81 58 32

M. Yves Jego Outre-Mer államtitkára
27, Rue Oudinot 75 007 Paris
Fax :
International : 00 331 53 69 28 04
France : 01 53 69 28 04

Másolat küldése:

1./ Collectif des 47 organisations
UGTG, Rue Paul Lacavé , 97 110 Point-á-Pitre Guadeloupe
Fax :
International : 00 335 90 89 08 70
France : 05 90 89 08 70
E-mail : ugtg@wanadoo.fr

2./ Daniel Gluckstein
Coordinateur de l’Entente Internationale
des Travailleurs et des Peuples
87 rue du Faubourg Saint-Denis 75 010 Paris (France)
Tel : (331) 48 01 88 28
E-mail : Eit.ilc@fr.oleane.com


Guadeloupe

Elie Domota, az UGTG főtitkára és az LKP koalició szóvivője:

“Társadalmunk 400 éve rasszista és osztályalapon szervezett”

• Jan. 28-án a prefektus az LKP-val folytatott tárgyalásokat elhagyta.

• Willy Angele, a Medef (Vállakozások mozgalma) elnöke azt nyilatkozta, kész lett volna egy terv kidolgozásában részt venni, mert «nem akarja saját országát széttépve látni, mint ahogyan a tutszik és hutuk tették».

• Elie Domota, reagál mindezekre

Az LKPhonlapjáról.
(…) Amit meg kell erősítenünk, az az, hogy a guadeloupe-i társadalom 400 éve rasszista és otszályviszonyokra épül, mai társadalmi piramisunkban a hatalom a bőr színének felel meg. (ekkor hagyta el az állam képviselője a tárgyalótermet). A piramis csúcsán fehéreket, európaiakat találunk, lent feketéket és indiánokat. Szociális békéről beszélünk? A társadalmi béke nem létezhet egy olyan országban, ahol a gyerekek többsége kirekesztett (…).
Az 50 legnagyobb vállalkozást elemezve Gouadeloupe-ban, látjuk, hogy vezető kádereik nem afrikai vagy indián eredetűek. Az adminisztrációk, az állami szolgáltatások vezetői ugyancsak nem azok! Csak ott dolgoznak fekete vagy indián honfitársaink, ahol a nyomort igazgatják, soha nem ott, ahol hatalom is van!
Ma, mikor felvesznek egy munkaerőt, kék-fehér-vöröst (a ford.: a francia nemzeti színek) kérnek, ezt 01-gyel jelölik, egy valódi fehéret! Ez a faji megkülönböztetés! Ezt olvashatjuk a mi és a martinique-i diplomás fiataljaink http://antildiscrim.skyrock.com/ blogjain, itt lehet látni mindazt, ahogyan a rendszer áldozatot csinál belőlük!
Nézze meg M. Angele a Carrefour (élelmiszeráruház), a Monsieur Bricolage (barkácsáruház) vezetőinek fényképét! Megfelenek-e az etnikai realitásoknak? Nyilvánvalóan nem.
Hogy az ön megjegyzésére reagáljak a tutszikról és hutukról, meg kell jegyeznem, egyáltalán nincs szó erről. A társadalmi béke nem létezhet egy olyan országban, ahol a töbség kirekesztett. A munkanélküliek 99,99 % afrikai, indián származású gouadeloupe-i.
Nézzük, hogyan szerezte be dolgozóit a Décathlon, Kiabi, Casino. Magam az ANPE-nél dolgozom, amely cég a Décathlonnak végezte a toborzást. Előírás szerint válogattunk, ezután pedig egy konzultánsiroda «megtisztogatta» a munkánkat és Párizsból jöttek az alkalmazottak! Mégiscsak furcsa, hogy még a pénztárosok is Párizsból jöttek!
Országunk 1 600 km2, 460 000 lakossal; és Guyane-nal együtt itt a legnagyobb a munkanélküliség a 60 000 munkanélkülivel! Azt mondják, akár Normandiában élünk, akár Guadeloupe-ban, franciák vagyunk. Nem olyan egyszerű ez!
Hogyan akarhatják a társadalmi békét olyan országban, ahol az ország lakói nem dolgozhatnak!

Egy nap az ANPE-hez, ahol dolgozom, egy munkaajánlat érkezett 40 személy felvételére, füvet nyírni, mosogatni, takarítani, stb, ezzel a megjegyzéssel: «írás, olvasás, beszéd angol nyelven kötelező»! Ez azt jelenti, hogy vendéglátóipari középiskolát végzett gyerekeink, ti. ők beszélnek angolul, menjenek mosogatni?

Sok fiatal diplomásunk van, aki szendvicseket készít fast-foodsban! Csak azért, mert nem akarják elhagyni hazájukat jobb munka reményében. Mások elmennek. Aztán vissza sem jönnek, csak nyaralni. Németországban, Ausztráliában alapítanak családot, számunkra elvesznek. Mihelyt egy adott közszolgálati munkahelyre nem találunk 30 napon belül helyi lakost, külföldit lehet alkalmazni. Így került ide 45 svéd!
A kérdéseket gyűlölet nélkül tesszük fel éppen azért, hogy ne jussunk el a gyűlöletig!
2 éve a külvárosi fiatalok is kirekesztettek voltak, nem érezték, hogy franciák volnának. Itt 400 éve semmi nem történik, ne ragozzuk sokáig, elsők vagyunk a fiatal lányanyák számában, az AIDS-esetében, az összes negatív aspektusban.
Ellenben, ha sportról van szó, ha futballról, atletizmusról, akkor bezzeg hívnak minket. Ha nem is lehetünk mindnyájan Lilian Thuram vagy Teddy Riner, de a mi gyerekeinknek is jogunk van a sikerre.

Mikor kicsi voltam, sokat olvastam, egyszer azt mondta nekem valaki: «Domota, valami nem stimmel: a mesékben csak a fehérek dirigálják az egész világot!».
Még ha gyerekeink a tévét nézik, ott sem látnak senkit, aki ránk hasonlítana. Ha sikeres munkákat nézünk, ott sincs senki közülünk. Az utcán, ott igen! Ha hívők lennénk, azt mondhatnànk, valami átok ül rajtunk! Lassan elhisszük magunk is, hogy ez örök és megváltoztathatalan. Minek akkor az iskolák, a tudományok, maradjunk a kereszt tövében, az utcán, fogjunk fegyvert!
42 éves vagyok, 2 gyerekem van, az ANPE igazgatóhelyettese. Mit értem el? Mit hagyunk a gyerekeinkre, egy haldokló országot?
Ma bemutattuk, hogy a sorsunkat kezünkbe kell vennünk, mert a francia állam politkája nem felel meg követeléseinknek. Elsőrendű feladatunk a ma szenvedő guaodeloupe-i nép szocális követeléseit rendezni.
Tegyük hozzá a hutuk és tutszik meg a demokrácia ügyéhez: a Fekete-kód, a Pétain-rendszer legitim volt, pardon legális, tehát Önök a jogszerűség hívei. Ezért megerősítem, hogy mindennek van határa. Ha őseink a legális Fekete-kódot nem találták volna jogtalannak, még mindig rabszolgák lennénk!

Párizs, európai munkáskonferencia 2009. febr. 7-8.

21 európai ország 150 küldötte
Egész Európában egyesüljünk az Európai Unió politikája és intézményei ellen!

A konferencia számadása a Munkásinformációban megjelentek alapján, ahol a franciaországi POI (Független Munkáspárt) is kifejti állásfoglalását; a felhívást előző számunkban tettük közre.

Mikor az EU és a különböző országok kormányai eurómilliárdokat öntenek a bankokba és a spekulánsok zsebét tömik az úgynevezett fellendítés érdekében, akkor elbocsátások százezreit jelentik be, más ezreket pedig a részleges munkanélküliség sújtja. Minden iparág érintett: az autóipar, a bankok, az építőipar és a közszolgáltatások.

A munkásosztály mindenütt mogolódik szervezeteivel a destruktív politika ellen. Természetesen ezzel szemben az EU és minden kormány megkísérli a mozgalmak integrálását, bevonását az ellenreformok sorába. A kérdést sokan érintették a tanácskozáson. A meghatározó elem minden országban az ellenállásé, melyet Per Sorensen (szakszervezeti mozgalom az Európai Unió ellen, Dánia) mint «az Európai Unió intézményeivel szembeni védelmi frontként». határozott meg.

Igen «védelmi front» avégett, hogy egy lépést tegyünk előre a népek valódi szövetkezése és egész Európa szabad dolgozói és népei szabad uniója megvalósulásának irányában. E cél érdekében ünnepélyes felhívást intéztek a küldöttek: «Egyesüljünk, hogy a sokszáz millárd eurót, amit a bankoknak, spekulánsoknak adtak, iskoláink, egyetemeink, kórházaink, közszolgáltatásaink érdekében használják fel!».

A küldöttek bizottság felállítását határozták el, mely országainkban összejöveteleket, találkozókat, közös kampányokat szervez; delegációt küld az Európai Bírósághoz; a dublini nemzetközi meetingen támogatja a TEEU szakszervezetet a Lisszaboni szerződés újbóli népszavazásán a nem győzelmére.

Két jelentéssel kezdődött a tanácskozás. A svéd ‘Európai Unióra nemet mondó Mozgalom’ elnöke, Jan-Erik Gustafsson beszámolt az európai munkásaktivistákkal és a Nemzetközi Egyetértéssel együttes egyéves kampányukról az Európai Bíróság ítéleteinek visszavonására. A döntések megkérdőjelezik a sztrájkjogot és az osztályharcban kivívott munkásjogok garanciáit mindnyájunk országaiban.
A francia POI országos irodája küldötte, Christel Keiser beszélt az EU intézményes válságának következményeiről, melyek egyre nyíltabban jelentkeznek a munkásosztály, a nemzetek, a demokrácia szétzilálásában A válság, a kapitalista rendszer világszintű felbomlásának részeként frontális ütközést provokál. Franciaországban jan.29-én milliók sztrájkoltak és tüntettek szervezeteikkel, követeléseik védelmezésére, elsősorban az elbocsátások leállítására, és a közszolgáltatás munkahelyei csökkentésére.

Mobilizáció egész Európában. «Portugáliában a pedagógusok hónapok óta küzdenek új státuszuk bevezetése ellen» mondta Carmelinda Pereira, szakszervezeti felelős). «Szerbiában megsokszorozódtak a sztrájkok az elbocsátások ellen és a vállalatok privatizálásának megsemmisítésére» magyarázta Duro Velickovik (EPS, elektromos szakszervezet). Franciaországban, figyelmeztetett Pascal Samouth (szakszervezeti felelős), «a mozgósítás a Bachelot-törvény ellen folyik, mely az egészségügyi rendszert és intézményei státuszát támadja». Németországban is a kórházak védelméről beszélt Ingo Röser (szakszervezeti felelős, egy pszichiátriai klinika vállalati tanácsának elnöke ): «Berlinben, szeptemberben 130 000 tüntető az ágyak megszüntetése és a személyzet csökkentése ellen». De a metró privatizálása ellen is, mivel «az Európai Unió kötelezővé akarja tenni a közlekedésben is a versenyt » tette hozzá Monika Wernecker (Ver.di szakszervezet).

Írországban «miután a miniszterelnök bejelentette a bérek befagyasztását 2 évre és, a nyugdíjak 10 %-os csökkentését, konföderációm sürgősséggel tárgyalja az általános sztrájk kérdését» hívta fel a figyelmet Aemon Devoy (TEEU).

Albert Anor (szakszervezeti felelős, a svájci szocialista párt tagja) a nem EU-tagállam Svájc kűzdelméről beszélt az ún. «személyek szabad áramlása» megújításának ügyében tartandó referendumról. Tony Richardson (a Labour party aktivistája, Nagy-Britannia) a Total munkásainak spontán sztrájkjáról számolt be mint új Laval-ügyről, aláhúzva «az európai intézmények felelősségét a dolgozók megosztásának kísérletében». Marc Gauquelin (POI, Franciaország) bemutatta pártja állásfoglalását, a kiáltvány tervezetének módosító javaslatait (következő számainkban közreadjuk). Követelések, melyek politikai téren felvetik a Maastrichti és Amszterdami szerződéssel való szakítás kérdését, mivel az EU nemcsak a jogokat, de a nemzeteket, mint ezen jogok kereteit is támadja. Jeanine Chaineux és Rik Steeland (belga szakszervezetektől) hollandul és franciául egyaránt kifejezték «Belgium szétválasztásának szívében az In de Warrande csoport kiáltványa található, az európai független Flandria követelésével. Ha két nép is él Belgiumban, munkásosztály csak egy van». Kelet-Európában szintén találkozunk a népek felosztásának kísérletével és az ez elleni ellenállással, Jacim Milunovic (kereskedelmi és szállodaipari szakszervezet vezetőségi tagja, Szerbia): «Az imperializmus a jugoszláv föderációt szétmorzsolta 7 kis bábállamra, ezzel letörte a jugoszláv munkásság szociális jogait is», és nyilvánvalóvá tette, hogy így vagy úgy, de Jugoszlávia egyesítése napirenden marad.

A jogok elvesznek Magyarországon is, ahol «a Bolognai processzus véget vet a felsőoktatás ingyenességének, dacára annak, hogy népszavazás utasította el a tandíjat» számolt be Fruzsina (egyetemi hallgató, Fiatal Baloldali Unió).

«A háború és a népek tönkretétele együtt jár» húzta alá Petr Chnur (Csehszlovákia) beszámolva a radarállomások telepítése elleni népi küzdelemről, melyet «a pszeudobal és a jobboldal, az EU és a NATO egyaránt támogat». Pontosította, hogy a csehszlovák állam visszatérése megkerülhetetlen kérdés a munkásmozgalomban. H.W. Schuster (az SPD düsseldorfi munkástanácsa, Németország) a febr. 4-i Sarkozy-Merkel közös nyilatkozatra hívta fel a figyelmet «Európa védelmi politikájában az USA-nak partneri szerepe van».

A konferencián vita bontakozott ki a Lisszaboni szerződés társadalmi melléklete kérdésében. Franck Keogan (ír Népi mozgalom az Európai Unió ellen) feltette a kérdést: «Mivel a CES (Európai Szakszervezeti Szövetség) társadalmi protokollt javasolt, nem kellene ezt kampánnyal támogatni? ». Daniel Gluckstein, a POI országos titkára és a Nemzetközi Egyetértés koordinátora megjegyezte: «konstatáljuk, hogy a Maastrichti szerződés összes szociális záradéka és ennek hívei a munkásosztály összezúzását célozták». Jean-Charles Marquiset (francia szakszervezeti felelős) beszélt a CES (ESZSZ) szerepéről, arról, hogy amit csak az EU elhatároz, azt a CES követi, s ezzel maga is elősegíti a munkásjogok és –garanciák eltűnését.

«Kísérni» vagy harcolni: a vitán végigvonult a kérdés. A munkásosztályoknak nem az lenne a feladatuk, hogy visszautasítsák az ellenreformokban való részvételt, azok kísérését?

Maïté Monformez (a spanyol UGT közszolgáltatási szakszervezeti föderációja): «A szociális párbeszéd nevében kötelezik szakszervezeteinket arra, hogy a tőlünk elvett jogokra áldásunkat adjuk. A szakszervezetek felelőssége ellentétes ezzel».

Törökországban a dolgozók ugyanilyen gondokkal találják magukat szemben Dogan Fennibay (a török Munkás Testvériség pártja): «a munkástiltakozások ellenére a kormány rekonstruálta a Gazdasági és szociális tanácsot, a szakszervezeteket integrálni akaró szervet».
A munkásosztály függetlenségéről még nem mondta ki az utolsó szót, Ivan Bulgakov («A Munka védelme» szakszervezeti konföderáció, Kazahsztán): «A dolgozók készek a harcra, csak ezt várják. A probléma köztársaságainkban az, hogy a szakszervezeteket a szovjet érából örököltük, vezetőik a kormány emberei. Korszakunk azonban nekünk kedvez, ha megadjuk a megfelelő segítséget a munkásosztálynak azzal, hogy független szervezetekkel rendelkezhessenek». Következtetései megerősítést nyertek Alexandr Lomakin részéről (Népi ellenállás, Moldávia): «A nyugalom évei után a munkások kezdik öntudatukat visszanyerni, az üzemekben sztrájkokat indítanak mindenfelé az elmaradt bérek követelésére».

Christel Keiser

Kazahsztán

Interjú
«Ma az egész köztársaságban harc folyik. A munkások fellépnek az elbocsátások ellen, a bérek ki nem fizetése ellen…»

Ivan Mikhajlovics Bulgakov a fémipari szakszervettől, a Munka védelme szakszervezeti tömörülés elnöke. Küldött volt a tanácskozáson.
Kazahsztán, a volt szovjet köztársaság, soknemzetiségű középázsiai állam 15 millós lakossággal (60%-ban kazah, 40 %-ban orosz nyelvű, sokakat deportáltak ide, mint a volgai németeket, tatárokat, csecseneket).

Hogyan szervezték meg a független szakszervezeteket?
A «peresztrojka» után hiányoztak az alapvető élelmiszerek és fogyasztási javak, a béreket sokszor nem fizették ki, ezzel dupla hiányt létrehozva. 2002-től 2004-ig az én vasipari üzememben megszerveztük a küzdelmet annak likvidálása ellen. A sztrájkbizottság vezetője lettem. Végülis annak ellenére, hogy az üzemet bezárták, nem veszítettünk, mert elsők voltunk Kazasztánban, akik felkeltek a dolgozók védelmére. Ma már mindenütt harcolnak az elbocsátások ellen, a bérek ki nem fizetése ellen…

Nemrégen résztvettél Pervomajszkij város IKhMZ üzeme sztrájkjában…
Olyan üzemről van szó, mely egyedülálló a maga nemében, ritkafémet dolgoz fel (a Szovjetunió idején építették fel) és rendkívüli módon rentábilis volt. A SzU összeomlása után elhagyták az üzemeket, a termelés összeomlott, a munkahelyeket megszüntették. Elkezdődött a privatizálási hullám, melyet mi «prihvatizációnak» hívunk (szójáték: a «fosztogatni» szó beépítésével). A bürokraták külföldi tőkének adták el a vállalatokat, 8 hónapon át nem volt bérfizetés, a tulajdonosok a termelést állandóan csökkentették. A «hivatalos» szakszervezet nem vállalta a harc megszervezését, a munkások keresték az önszerveződés formáit, hogy elkezdhessék a tiltakozó akcióikat. Engem már ismertek a glubokojei küzdelem megszervezése révén, segítségül hívtak, így hoztunk létre a szakszervezetet. Végül elértük, hogy az elmaradt bérek nagy részét kifizessék.

Mi marad meg benned erről a konferenciáról?
A dolgozók készek harcolni a végsőkig. Nálunk a régi szakszervezetek vonakodnak, ők vannak a hatalomban, a kormányban, korruptak, a harcot nyilván nem segítik. Ezért nekünk független szakszervezeteket kellett létrehoznunk.

Mit jelent a függetlenség?
Először is pénzügyileg kell függetlennek lenni. Ma világméretű pénzügyi és gazdasági válságot élünk át szörnyű következményekkel. De számunkra, akik a munkásjogokért harcolunk, soha nem látott alkalom nyílik. Menjünk a dolgozók közé, segítsük őket nemzeti és nemzetközi szinten egy erőt képezni!
Nem beszélve az EU-ról, ami szintén nem egy ajándék a dolgozók számára. Soha nem volt ilyen aktualitása: «Világ proletárjai, egyesüljetek!».
A tanácskozáson javasoltam, hogy itt hozzunk létre egy koordinációs és információs központot erőink egyesítésére.

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse