Nemzetközi információk

2009. ápr.15. 332.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Tartalom:

Az algériai elnökválasztás után a Dolgozók Pártja (PT) sajtókonferenciát tartott.

Az Egyetértés kezdeményezte, genfi jún 6-i, az ILO konvencióinak védelmére szervezett XVI. találkozó vitafóruma:

— a Nemzetközi Munkaügyi Iroda jelentése a «magasszintű háromoldalú tárgyalások»-ról.

— A CSI (Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció) és Global Unions nyilatkozata a G20 csúcstalálkozó előtt.

— Ugyanerről a KCTU koreai szakszervezeti tömörülés.

A párizsi febr. 7-8-i munkáskonferencián résztvett szerb aktivisták közreadják a Nezavisnost Élemiszeripari, mezőgazdasági, turisztikai, dohányipari és vízgazdálkodási Szakszervezeti Föderáció végrehajtó bizottsága deklarációját. A felhívást átvette a Szállítási és Telekommunikációs Föderáció is.

Fülöp-szigetek: a BMP információi a masszív elbocsátások elleni első győzedelmes munkásháború lefolyásáról.

Mexikóban a nemzeti konvenció «az olaj és a népszuverenitás védelméért» 11 ezer küldöttel politikai mozgalom alapításáról határozott.



Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Algéria

Elnökválasztás után

Sajtószemle

A Libertében (ápr.13.) Rachid Aït Kaci: «A részvételi arány számai jelentősen túlzottak, de a szavazatok aránya Bouteflika javára nem meglepő, vele szemben nem voltak igazi jelöltek valódi tervekkel, kivéve Mme Louisa Hanoune-t.»

A politológus Rachid Grim az El Watanban (ápr. 10.) aláhúzza, hogy a párt jelöltje, «az államot elsősorban a jövedelmek szétosztójának, a nép jogainak garanciájának és karbantartójának tartja (…). A nép egy része nagyon érzékeny az ilyenfajta diskurzusra. Főként a munkanélküliség, a gazdasági válság által erősen érintett ifjúság.»

A Tribune (ápr. 10.) jegyzi a PT kampányáról, hogy «a számtalan meeting folyamán végig a Dolgozók Pártja jelöltje, Mme Louisa Hanoune tanubizonyságot adott arról, hogy a fiatal algériaiak életminőségének megjavítása mellett kötelezte el magát, szocioprofesszionális követeléseiket magáénak tekinti. A legjelentősebb ígérete a munkanélküliség felszívása, mely a legfontosabb a népesség gondjai között.»
Az APS: «A PT jelöltje támogatja a nemzeti gazdaság újraorientálását, mely politika munkahelyeket tudna teremteni, és megőrizni a létezőket. Az ország forrásai feletti nemzeti rendelkezés minden opciójának fejlesztését támogatja (…) minden alkalommal megemlítette az újraállamosítást, a bezárt üzemek megnyitását munkahelyek létesítéséért. A harraga (1) drámájának elkerülhetetlen témája kapcsán a felelősséget az ország élén állók gazdasági politikájának számlájára írja.
«Megoldást csak az jelenthet, ha szakítunk a politikai és szociális reformokkal – mondta Annabában.»
(1) Harraga : a jövőjüket kereső a fiatalok Európába illegális emigrálása

Az algériai Dolgozók Pártja nyilatkozata
“Az egypárti idők gyakorlata ellen”

A szavazás másnapján, ápr. 9-én a Le Soir d’Algérie szerint a PT jelölte fellép «az egypárti idők gyakorlata ellen».
«Az urnákhoz jutás akadályozása, a Hanoune-ra vonatkozó szavazócédulók hiánya, a szavazatok eltörlése, arról nem is beszélve, hogy a párt megfigyelőit be sem engedték a szavazóhelységekbe. 15.30 h. körül a PT jelöltje első benyomásairól számol be utalva arra, hogy ami néhány wilayaban történt, csak a rendszer üledéke.»

Az ápr. 11-i sajtókonferencián Louisa Hanoune: «Szerettem volna győzelmünket bejelenteni, mert az az egypárti gyakorlattal való szakítást jelentette volna. Sajnos, a randevú későbbre marad». A L’Expression szerint, mely hozzáteszi: «Hanoune szóváteszi “az egész országot átszövő általános csalást, amely a Dolgozók pártja és jelöltje ellen irányult”. Példákon keresztül idézte Mme Hanoune “ a különböző wilayákban történt túlkapásokat», “ (…). Ez a gyakorlat “a megválasztott elnök pozícióját gyengítheti”. Mely gyenge pozíció veszélyesen csökkenti “az ország intézményeinek demokratizálás irányába vezető politikája” lehetőségét. Egy ilyen demokratikus deficit, figyelmeztetett Louisa Hanoune, destabilizációs elemet képez regionális és nemzetközi szinten és “idegen hatalmi érdekérvényesítéshez ” vezethet.»
A Liberté napilap (ápr. 12.) közli, hogy a jelölt nyilatkozata szerint: «“Az eseményt befolyásolták, ami támadás a nemzeti szuverenitás ellen”, s a 74 %-os részvételi arányt a valóságban nem érték el (…). Ezen gyakorlat “politikai provokáció” pártjával szemben “a voksok és a tudat eltorzítása”.»

«Mindenesetre, teszi hozzá a Le Quotidien d’Oran (ápr. 12.), a PT szóvivője kihangsúlyozza, hogy semmiféle panaszt nem jelent sem az ENSZ-nél, sem az EU-nál és még kevésbé az Arab Ligánál vagy valamely szervezetnél, viszont a küzdelemre a végsőkig elszánt.»

Emlékeztető
- Az algériai elnökválasztások 2009. ápr. 9-én zajlottak. A Belügyminisztérium jelentése szerint 74,54 %-os részvételi arány mellett Abdelaziz Bouteflikát újraválasztották harmadik mandátumára a szavazatok 90,24 %-val.
- Louisa Hanoune, a Dolgozók Pártjának jelöltje második helyen végzett 4,22 % szavazattal.
- Az algériai Dolgozók Pártja 1990-ben alakult. Munkáspárt, a nemzeti mozgalom és az algériai forradalom hagyományaira támaszkodik, a békéért, demokráciáért és nemzeti szuverenitásért küzd, a nők és férfiak egyenjogúságáért, a tamazight nyelv mint nemzeti nyelv hivatalos elismeréséért, a népképviselő alkotmányozó nemzetgyűlési választásokért. Elutasítja a nemzetközi intézmények (IMF, Európai Unió) beavatkozását, harcol a privatizációk ellen, védelmezi az algériai forradalom demokratikus és szociális vívmányait. A Nemzetközi Egyetértés számos aktivitásában vesz részt.


Az ILO konvencióinak védelme, 2009.jún.6.

XVI. nemzetközi találkozó «az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének védelmében» a Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésére

Az Egyetértés a tanácskozást a tapasztalatok kicserélésére és találkozásokra számja. 330-as számunkban az ILO jelentéséből idéztünk a «jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválságról folyó háromoldalú magasszintű tárgyalásokról». Levelezők is gyakran idézik a jelentést. A munkásmozgalom függetlenségéről folyó vitában a CSI állásfoglalásáról merülnek fel kérdések. Az Egyetértés már kifejezte nézeteit és gyanakvását ezen szervezettel szemben, mely célja résztvenni “világkormányzatban”.
Gondolkodásra bocsájtjuk a CSI és Global Unions nyilatkozatát, egyik a G20 előtt, másik utána került nyilvánosságra.
Ugyancsak publikáljuk a koreai szakszervezeti központ (KCTU) nyilatkozatát, mely érzékelhetően másképp látja a G20 csúcstalálkozót.

1. dokumentum

A Nemzetközi Munkaügyi Iroda (BIT): jelentése a «magasszintű háromoldalù tárgyalás a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságról», Genf, 2009. márc. 23.


«A világgazdaságot telibe találta a pénzügyi válság és perspektíváink soha nem voltak ilyen sötétek a 30-as évek válsága óta. Már most a legfejlettebb országokban, melyekből kiindult a krízis....» [1.old.]

«A nyugdíjrendszereket kemény próbának teszi ki a tőkepiac összomlása. (...) A dolgozók nyugdíjhoz való joga, mely az ilyenfajta pénztáraktól függ, átlagosan 20 %-ot veszítettek értékükből. Bizonyos országokban a nyugdíjak máris csökkennek. Fontos, hogy kiemeljük, a szolidaritáson alapuló rendszerek kevesebb veszteséget szenvednek el, mint a magánbiztosítások.»
«Most az elsőbbséget a pénzügyi piac stabilitása és a hitelviszonyok helyreállítása élvezi. (...) A pénzügyi megmentésekre szánt összegek jóval nagyobbak a költségvetés azon részénél, melyet a termelésre és a munkahelyekre áldoznak. [ 2.old.]
A bankok megmentésére tett intézkedések korábban sosem látott mértéke ellenére a bankhitelek nem álltak helyre. A bérek és fizetések csökkenése a világgazdaságot megfosztotta a kereslet növekedésétől, amire szüksége volna és mellyel a bizalom helyreállna. Az újrakezdéshez olyannyira meghatározó nyitás politikája szintén magában hordja rendkívül ellenséges reakciók előidézését, ha a dolgozók a meghozott intézkedések mértékét egyenlőtlennek ítélik». [3.old.]

«A hitelek újralendítéséhez a közhatalomnak meg kellene vizsgálnia, hogy a pénzügyi segítség odaítélését, nevezetesen a mérgező aktívum átvállalását függővé tegye egy sor körülménytől (...) a létező munkahelyek támogatását az életképes cégeknél, a munkaidő hosszát csökkentve, a munkanélküliség részleges kárpótlásával és képzési programok indításával; az alacsony jövedelmeket érintő terhek csökkentését [5.old.]
Mindazok számára, akik elvesztették munkahelyüket vagy a munkaerőpiacon újak és nem találnak munkát, különböző intézkedések bizonyultak hatásosnak a korábbi krízisek folyamán (…) a munkanélküli minimális járadék vagy munkahely garancia-rendszer (láttuk az ázsiai válság idején, hogy innovációs és olcsó rendszereket használtak azon országok, melyek a válságból jobban ki tudtak törni» [6.old.]

«Megerősíteni a szociális partnerség kapacitását különböző szintű szociális dialógus útján való egyezség keresésével, célja lévén az egész gazdaság szintjén, hogy a bérek és fizetések kövessék a termelés nyereségét (ahelyett, hogy elmaradna attól, mint az elmúlt 20 év alatt).»

«Az utolsó részben gondolkodunk azokról az intézkedésekről, melyek megkönnyítenék a fellendülést, a hosszútávú és méltányos fejlődést, ahogyan az ILO társadalmi igazságosságról szóló nyilatkozata ajánlja.»[6.old.]

«A kínai keleti, iparosodott részek üzemeiben történt munkahelyek megszűnése után több, mint 20 millió dolgozó került vissza eredeti vidéki régiójába.
2008 utolsó negyedévében a munkahelyek száma több mint 3 %-kal csökkent India 8 export szektorában (bányatermékek, textil és konfekció, fém és fémtermékek, gépjármű, drágakő és ékszerek, épület, szállítás és informatika).
A dél-afrikai gazdaság 250 000 munkahelyet veszíthet a válság okán, ami a kormány még 2014 előttre tervezett 14 %-os munkanélküliség csökkentését célzó terveit tönkreteheti [13. old.].
Afrikában azok a dolgozók, akiknek formális munkájuk volt az export ágazatokban, az informális gazdaságba kellett menekülniük, ahol kevesebbet keresnek. Eredmény: 2009-ben a világon a dolgozó férfiak és nők 40-50 %-a nem lépi át a szegénységi küszöböt, mely naponta és személyenként 2 US dollár.» [13-14. old.]
«A sebezhető munkahelyek száma (…) 25 millióra emelkedhet. Az emelkedés Dél-Ázsiát és a Szaharán túli Afrikát illeti elsősorban.» [15.old.]

«Mint a korábbi válságokban, ez a helyzet erős nyomást gyakorolhat az informális gazdaság bércsökkenésére, melyek már a válság előtt elkezdtek csökkenni és valószínűleg a munkanapok számának csökkenéséhez is vezetnek.
A tényezők eme kombinációja a háztartások jövedelmét csökkenteni fogja és a vásárlóerő erózióját provokálja, ami pedig a legtöbb fejlődő ország szegény dolgozóinak arányát fogja növelni. Ha bázisnak tekintjük a napi és személyenkénti 2 US dollárt, (az ilyen) szegény dolgozók száma minden fejlődő országban növekedni fog (+ 75 millió), alapvetően Dél-Ázsiában és a Szaharán túli Afrikában.» [16.old.]

«Sok fejlett országban a munkanélkülieknek nincs joga munkanélküli járadékra. Az OECD tagországainak felében a munkanélküliek legalább fele nem kap munkanélküli járadékot (de szociális segítségre joguk lehet). Még az olyan országokban is, mint Franciország vagy az Egyesült Királyság, ahol a szociális háló fejlett, sokan közülük nem kapnak semmit (...) 2009. jan-tól számítva több mint 6 millió amerikai nem kap semmit. Japánban a munkanélküliek 77 %-a nem részesül járadékban.
A munkanélküli járadék hiánya súlyosbodik azzal a ténnyel, hogy sokak számára a szociális védelem a munkahely alá van rendelve. Így a munkanélküliség miatti jövedelemcsökkenés hozzáadódik a nem bérjellegű jövedelemcsökkenéshez, mint betegbiztosítás pl., amely különösen nagy csapást mérhet a közepes és gyenge háztartásokra.» [20.old.]

«Chilében pl. a magán nyugdíjalapok, melyek 8,3 milló dolgozót biztosítanak, 25 milliárd US dollárt veszítettek 2008-ban.» [21. old.]

«Egy világszintű egyezmény a munkahelyekről segítene felülkerekedni a válságon és lehetővé tenné a gazdaság stabilitását. Szükséges egy világszintű közeledés, mivel a sikerhez az egyes országok intézkedéseit koordinálni kell.» [38. old.]

«A világválságot nem lehet rendbetenni úgy, hogy felhívás történik a protekcionista megoldásokra, mely csak gyengítené a világszintű cserét és befektetést és még inkább súlyosbítaná a recessziót…» [55.old.]

2. dokumentum

A CSI és a Global Unions együttes deklarációja

A G 20 előtt: “Londoni nyilatkozat”

«Nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna, ha gazdaságaink felegyenesítésébe belevágtunk. A válság viszont az akadályok nélküli pénzügyi piacok ideológiájának végét jelenti, ahol az önszabályozásról kiderült, hogy csalás és ahol a kapzsiság felülkerekedik az észérveken a reálgazdaság rovására. Újjá kell építenünk nemzeti és világszintű szabályozásunkat a pénzügypiac elsőrendű funkciójának restaurálására: biztosítani a reálgazdaság termelési beruházásának stabil és hatékony finanszírozását. Új modellt kell bevezetni, mely gazdaságilag hatékony, társadalmilag igazságos és ökológialag életképes. Véget kell vetni annak a politikának, mely tömeges egyenlőtlenséget hozott létre az utóbbi húsz év alatt. Politikai paradigmát kell váltani.

A G20 felelőseinek a többi kormánnyal, az ENSZ-szel és más intézményekkel multilaterális folyamatot kell elindítaniuk, hogy a világgazdaság irányítását újrarajzolják olyan módon, hogy a szociális és a környezetvédelmi kérdések ugyanolyan figyelmet kapjanak, mint a kereskedelem vagy a pénzügy.

A nemzetközi szakszervezeti mozgalom felhívja a más országok vezetőivel és a nemzetközi intézményekkel együttműködő G20 felelős vezetőit öt pontból álló stratégia követésére, mely segítségével szembe lehet nézni a válsággal és egy olyan világgazdaságot létrehozni, mely igazságosabb és elviselhetőbb a jövő nemzedékek számára. (...)

VI. Hatékony és felelős világgazdasági irányítás

1944-ben a világ legfőbb országai Bretton Woodsban új pénzügyi egyezményeket határoztak meg a világ számára a gazdasági felemelkedés érdekében.

Ma még ambiciózusabbnak kell lenni, mivel a változásnak túl kell mennie a pénzügyi szabályozáson. A válság felfedte a világgazdaság irányítóinak gyengeségét. Bizonyos, hogy nem csak egyetlen megoldás létezik, de legalább a kormányok tudják azonosítani a globális koherenciának megfelelő intézkedéseket a különböző tervek közül, melyek a környezetet, a pénzügyeket, a fejlesztési segítséget, a migrációt, a munkaügyet, az egészségügyet és az energiát illeti.

A nemzeti irányítás egyedül nem elegendő, és egy új intézményes struktúra világszinten egy globális egyezmény keretét igényli. A kereskedelmi tárgyalásoknak fejlődniük kell, egy sokkal szilárdabb szociális pillér elsőbbsége szükséges és az, hogy csökkenjen a növekedő verseny munkahelyekre nehezedő nyomása. A G20 processzusa néhány hasznos aspektust mutat e téren, de erősen a pénzügyi kérdések felé fordul. A reálgazdaság, a méltó munka és a szegénység csökkentése csak másodlagos helyet foglal el a vitákban. Ezen kívül a világ népességének gyakorlatilag felét reprezentáló országok nem ülnek a tárgyalóasztal körül és semmiféle módjuk nincs a munka befolyásolására.

Kell egy új fórum a gazdasági és szociálpolitika világszinten való kezelésére, egy fórum, mely egyaránt legitim és hatékony. Ebben az irányban egyik kezdeményezés lehet a Charta, vagy a Legális referencia a világ gazdasági és szocális kormányzásától az OECD, a Kereskedelmi világszervezet, az IMF és a Világbank normáin alapulva, amit a német kancellár és az olasz pénzügminiszter javasol. Arról lenne szó, hogy elvek szintézise alapján cselekedjenek ezek az intézmények, normareferenciák alapján, olyan alapvető normák mentén, mint az ILO az OECD mellett, mint Irányító elvei a multinacionális vállalatok részére, Antikorrupciós konvenciója és a Vállalatigazgatás elvei.

A piacok működési szabályainhoz társulni kell «kiegészítő elemeknek a munkaügyet és a vállalati fejlődést, a szociális hálót, az emberi munka körülményeit, az egészséges munkahelyi viszonyokat és a munkához való jogot illetően» az ILO «tisztes munka agendája» szerint.

Felhívunk arra, hogy a G20 fordítson megfelelő figyelmet mindezekre a javaslatokra, folytasson konzultációt és mobilizáljon egy világ csúcsszintű szervezet érdekében, mely elkerülhetetlen a világgazdaság irányításában.

A kormányok elindíthatják a munkát azzal a feltétellel, hogy ne hagyatkozzanak a bankárok és pénzügyminiszteriumi hivatalnokok hét lakat alatt tartott jóérzéseire.

A szakszervezetek készek a konstruktív dialógusra és kérik a kormányokat, hogy hívják őket tárgyalóasztalhoz. A szakszervezetek integráns részét kell képezzék az új konzultatív és kormányzat szerveknek, az OECD mintájára. (...)»

Az ILO, Keresked. Világszerv., IMF, OECD, Világbank és Németország nyilatkozata, hozzáférhető: http://www.oecd.org/document/32/0,3343,en_2649_34487_42124384_1_1_1_1,00.html

2009.ápr.

A G 20 után a CSI publikációja, melyben gratulál a csúcshoz

«A nyilatkozat (... ) új globalizáció lehetőségét nyitja meg, mely szívében a munkaügy található s melyik véget vet a 30 éves lehetetlen politikának különösen nagy figyelmet tanusítva a munkahelyteremtésnek», «a pénzügyi piacok szabályozásának», «a fejlődő országok és emelkedő gazdaságok támogatásának, a nemzetközi pénzügyi szervezetek reformjának és az Ezredév fejlesztési céljai iránti elkötelezettségük megújításának», valamint «a gazdasági hullámzások elkerülésének politikájának és az anticiklikus gazdasági aktivitás támogatásának.»

«A világon a szakszervezetek által gyakorolt nyomás, ideértve a G20 államfőinek találkozóját még a londoni csúcs előestéjén is, garanciaként determinálták, hogy a munkaügy elsőrangú prioritást élvezzen a G20 «az alkalmazott és a jövő számára szükséges intézkedések fejlesztése» reform- és fellendítési terveiben az ILO kérésére.»


«Szintén kételkedünk abban, hogy a G 20 vezetői lehetnek «azok, akik a világválság problémáit megoldják»

3. dokumentum

A koreai szakszervezeti szövetség (Trade Unions, CKTU) nyilatkozata

«A londoni csúcstalálkozó előkészítésére a pénzügyminiszterek és a központi bankok irányítói márc. 13-14-én összeültek.
Ez a találkozó jelentette be a kooperációs intézkedéseket, hogy “a világ gazdasági fejlődését helyreállítsa” és “megerősítse a pénzügyi rendszert,” úgy is, mint a protekcionizmus minden fajtája elleni küzdelmet, a kereskedelem és tőkebefektetés szabadságának megőrzését, a befektetők fiskális ajándékainak feljesztését, a spekuláció átláthatóságát, szabályozó ellenőrzést minden hitelügynökség felett nemzetközi szinten (...).

«Ugyanakkor mi, aláíró szervezetek kételkedünk abban, hogy a csúcs által megvitatandó intézkedések képeznék a valódi megoldást.
Abban is kételkedünk, hogy a G 20 vezetői és a Kereskedelmi Világszervezet, az IMF, a Világbank és más intézmények meghívottai lehetnek «azok, akik a világválság problémáit megoldják». Összefoglalva, ezek az intézmények cinkosok a neoliberális politika, a szabadkereskedelem és szabad befektetés, valamint a pénzügyi globalizáció bevezetésében.

Sőt, mivel a G20 úgy tartja, hogy «a mostani válság gyökerei» csak «a rizikó kezelésének rossz gyakorlata, a pénzügyi termékek növekvő komplex volta és átláthatatlansága» és hasonlók, mi, alulírottak megerősítjük, hogy a folyó gazdasági világválság az ezen intézmények által oly’ nemesnek tartott kapitalista rendszer ellentmondásainak következménye.

Következésképpen a G 20 által vizsgált intézkedések csak betoninjekciók a «gyengélkedő» rendszer fenntartására és nem a válságot provokáló rendszer alapvető rehabilitációja. Fenntartjuk, hogy a valódi megoldások a dolgozók, családjuk és népeik életkörülményeinek fenntartásával kezdődnek. (...)

Aluírottak szintén opponálunk a bankok és pénzügyi intémények «feltételek nélküli megmentésének», melyek a népességgel akarják megfizettetni a spekulánsok dúlását. A munkáscsaládoktól vonják el azt gigantikus nagyságú összeget, amellyel a világ leggazdagabb bankrészvényeseit fizetik. A pénzügyi spekuláció által provokált veszteségeket azoknak kell elviselniük, akik azt előidézték. A bankokat és pénzügyi intézményeket illetően közszolgálai szerepük megerősítésére van szükség, ideértve azok államosítására is.

Egyébként pedig fel kell hagyni a «protekcionizmusról és liberalizmusról» szóló álvitákkal, hogy megfoganhasson és felnőhessen a nemzetközi kereskedelem egyenlőbb és a dolgozók számára előnyösebb rendszere.

Különös mértékben opponálunk mi, aláírók a Lee Myung Bak koreai kormány kereskedelmi politikája ellen, mely védelmezni merészeli az USA-val és az EU-val kötött kétoldalú szabadkereskedelmi egyezményt (ALC) azzal az ürüggyel, hogy eképpen végez a protekcionizmussal.

Világosan meg kell erősíteni, hogy a krízisért felelős intézmények közül az ALC az egyik főbűnös, mivel szélesen aláaknázta a pénzügyi szervezetek szabályozását és a munkaerőpiaci rugalmasságot, valamint a privatizációt erőltette. Ezenfelül az ALC egy sorozat szerencsétlenséget idézett elő, az élelmiszertermelési önellátás likvidálását, a munkásosztály hozzáférésének megakadályozását az alapvető közszolgáltatásokhoz ezek privatizálása által, az egészségügyi és infomatikai szolgáltatásokhoz való hozzájutást (az intellektuális tulajdonról szóló drákói egyezmények okán.) (...)

A valódi munkahelyek létrehozása, az elbocsátások szankcionálásával vagy megtiltásával, a munkahelyek biztonsága és a dolgozók életszínvonalának garanciája alapvető a válság megoldásában. A Washingtoni konszenzus sugallta utóbbi 30 év munkaerőpiaci rugalmassági gyakorlata csődöt mondott.

Ebből a szemszögből a reakciós törvények csakúgy, mint az ideiglenes munkavégzésre, a minimálbérre vonatkozóak, elavultak, ki kell dobni őket. A munkügyi politikát (...) valódi szektorokban kell megalapozni, mint a közszolgáltatások és a környezetvédelem. Az utóbbi 30 év bércsökkenését, a depresszió növelési tényezőjét el kell kerülni. A bérek közötti különbségeknek csökkenniük kell, a minimálbéreknek emelkedniük.

Meggyőződésünk, hogy a valódi megoldás csak úgy lelhető fel, ha a középpontba a dolgozók, családjuk és népük életkörülményei kerülnek.»
2009.márc.26.


Szerbia

“Az elbocsátások és a csődelőidézések megtiltását! A privatizációk megtiltását!”

A szerb szakszervezeti szövetség felhívása

A párizsi febr. 7-8-i európai munkáskonferencián részvett szerb aktivisták hírt adtak arról a pltaformról, melyet a Nezavisnost szakszervezeti konföderációhoz tartozó Élemiszeripari, mezőgazdasági, turisztikai, dohányipari és vízgazdálkodási Szakszervezeti Föderáció végrehajtó bizottsága elfogadott. A Szállítási és Kommunikációs szövetség azóta szintén a felhívás mellé állt.



Nyilatkozat

Minden dolgozóhoz, munkanélkülihez, fiatalokhoz, nyugdíjasokhoz és jogfosztott honfitársainkhoz!

A dolgozókat, szakszervezeteiket hívjuk, mindenkit, aki a népet meg akarja menteni a nyomortól és pusztulástól, hogy csatlakozzon felhívásunkhoz, harcunkhoz a kenyérért, munkáért, szabadságért, mindenkinek az élethez való jogáért!

Itt az ideje, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunk irányítását!
Egyesüljünk!

Követeljük az elbocsátások, a csődök előidézésének és a vállalatok likvidációjának megtiltását! Az új magánrészvényesek szándékosan hátrányos szerződéseket kötnek, egyik vállalatuk magára veszi az adósságot, ezen módon a tőkét elmentik, a vállalatot és a kisrészvényeseket kifosztják, a dolgozókat jogaiktól megfosztják.

Követeljük, hogy a kormány az elmaradt szociális terheket kifizettesse minden vállalattal, s ha az új tulajdonos nem fizet, a kormány azt elkobozza. A dolgozók fontosabbak, mint a mohó tulajdonosok profitja.

Kötelezzük a kormányt, hogy minden dolgozónak rendszeres bért biztosítson minden munkahelyen az élethez szükséges minimum felett és ugyanezt a járadékot a munkanélkülieknek is.

Követeljük a privatizáció megtiltását a nemzetgazdaság kulcságazataiban és az alapvető vállalatoknál. Ha a kormány képtelen kezelni forrásainkat a köz javára, ismerje be és mondjon le azonnal.

Elegünk van a fosztogatásból és privatizációból, mely következményeit a dolgozók viselik, elég abból, hogy a lakosság széles tömegeit érintő nyomor a túlélésünket fenyegeti.

Egyesüljünk, hogy együtt kötelezzük e program végrahajtásra minden lehetséges demokratikus eszközzel: utcai tüntetésekkel és sztrájkokkal, s ha kell, általános munkabeszüntetéssel. A munkásosztály és a nép ereje egységében és független szervezeteiben rejlik.

Hozzuk létre ezt az egységet és szervezeteinket. Egyesítsük erőnket!

Tegyük meg az első lépést ebben az irányban, a május elseji tömegtüntetésen! Tegyük itt nyilvánossá követeléseinket! Ünnepeljük a munka ünnepét valódi harccal jogainkért és életünkért!

Fülöp-szigetek

Az első győztes munkássztrájk a tömeges elbocsátások ellen

Mandaue város bútorgyártó üzemének munkásai jókedvűen bontották le a sztrájkőrséget szolgáló akadályokat a Fülöp-szigetek központi részén. Harcuk részleges győzelemmel zárult.
A Giardini del Sole szakszervezete, az egyik legnagyobb bútorexportatőré, az első volt a válság kezdete óta, mely beszüntette a munkát a tömeges elbocsátások ellen.

A Giardini del Sole munkásai febr. 3-án léptek sztrájkba és két napig tökéletesen megbénították az üzemet az igazgatóságot arra késztetve, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. A két nap forró volt, mivel sztrájktörőket hozattak, még a polgármester is megjelent, hogy rábeszélje a dolgozókat a munka felvételére.

Eleinte a sztrájkolók maximális követelése az elbocsátások helyett váltórendszer bevezetésének kérése volt, melyet az igazgatóság, a szakszervezet és az adminisztráció emberei ellenőriztek volna azzal a felhatalmazással, hogy az elbocsátott munkásokat visszahívhatják, ha a termelés újra megindul.

“Ha nem kezdtünk volna sztrájkba, most munkanélküliek lennénk és jó, ha hat hónappal az elbocsátás után kapnánk járadékot. Mivel azonban kiharcoltuk, az igazgatóság és a kormány «talpraállítási átalányt» biztosít, mely összege több annál, amit eredetileg akartak adni” magyarázza Primitivo Ginoo, Jr., a Nagkahiusang Puwersa nga Mamumuo sa Giardini (NPMG), a Giardini del Sole szakszervezetének elnöke.

A kéthetes sztrájk febr. 16-án fejeződött be, ezzel az eredménnyel:

— Végkielégítés az elbocsátottaknak szolgálati évenként 13 nap.
Ezen felül 5 000 fülöp-szigeti peso [100 US dollár] segítség.
— Az igazgatóság visszafizeti a dolgozóknak a 2008 júliusától befizetett társadalombiztosítási járulékot és hasonló terheket.
— 360 000 peso [7 200 US dollár] szubvenciós segítség Mandaue helyhatóságától a városban lakó dolgozóknak.
— A Munkaügyi minisztérium tőkebefektetéssel siet bútoripari szövetkezet alapítása, mely a munkások tulajdona lesz és munkásigazgatás alá esik.
“A dolgozóknak le kell vonni a tanulságot esetünkből. A tőkések a válságból is nyereségesen akarnak kimászni a mi hátunkon, mint eldobható rongyot kezelnek bennünket. Ahelyett, hogy a negédes magyarázkodásoknak hiszünk, fel kell emelni fejünket és harcolni munkánkért és jogainkért!» jelenti ki Eulito Fin Jr., az NPMG alelnöke. Hozzáteszi: “A példánk a bizonyíték arra, hogy a krízist arra használják a tőkések, hogy a maradék szociális védelmet is elvegyék tőlünk. Nem hátrálhatunk, ha a jogainkról van szó. Ugyan nem értünk el mindent, amit akartunk, az elbocsátások teljes megtiltását – a kormány és a tőkések cinkos együttműködése miatt. Mégis, elhatározottságunknak gyümölcse lett: megmentési tervünk megszületett”.
“Az elbocsátások kezdetétől egy hónapon át készültünk, nemcsak a dolgozók meggyőzésével, hanem a népességével is. Tüntető menetelést szerveztünk Mandaue-tól Cebu-ig küzdelmünk megismertetésére, így nyertünk szimpatizánsokat a lakosság minden rétegéből, melynek a munkaügyi miniszter habozásának megoldásában lett szerepe, nem mert erőszakhoz nyúlni”, nyilatkozza Ginoo.

Renato Magtubo, a Partido ng Manggagawa (PM- Dolgozók pártja) elnöke szerint a Giardini del Sole dolgozóinak küzdelme mintaként szolgálhat a “dolgozók javára szóló megmentési terv”-re, melyet pártja javasol. “A militáns harci modellnek és a munkásszolidaritásnak minden egyes alkalommal újjá kell születnie, ha a dolgozók az elbocsátások áldozatai”.

A Giardini del Sole-ban történt sztrájk óta egy második munkaleállás is volt egy másik bútorboltban a közelben. Tüntetéseket és szolidaritási akciókat szervezett a Keppel-tulajdonú (szingapúri multinacionális) Cebu hajógyára is. “A Giardini példája a tömeges elbocsátások ellen megmutatta, hogy a győzelem lehetséges más vállalatoknál is”, tette hozzá Magtubo.

5 követelés a dolgozók megmentésére

• 1. Minden dolgozónak munkanélküli biztosítás, akár otthon, akár külföldön dolgoznak. (…)

• 2. Adóvisszatérítés 2 havi bér értékében minden dolgozónak. (…)

• 3. Tisztes munka a válság előtti 3 millió munkanélkülinek, a jelenlegi közmunkák reformja, népi szervezetek felülvizsgálatával. (…)

• 4. Betegségbiztoítást minden kiküldetéses dolgozónak; ha a dolgozó munka nélkül marad, a kormány köteles finanszírozni.

• 5. Moratórium a lakáslebontásokra és kiköltöztetésekre. Mentesítés a büntetés és kamatok alól a szociális lakások és az alacsony jövedelműek, közöttük az elbocsátottak számára.

Mindezen intézkedések egyszerű kormányszintű intézkedést kérnek és máról holnapra alkalmazni lehetne. A pénzalapok az illegitim és eltúlzott adósságszolgálatból fedezhetőek, mely gyönge kis csapást mérne a válságért elsősorban felelős bankárokra.

A dolgozók megmentése csak az első lépés. A következő szakasz a válsághoz vezető politika megdöntése. A liberalizációt, a deregularizációt, privatizációt és a neoliberális globalizációt hátrálásra kell késztetni.

Nagyon itt az ideje, hogy a Fülöp-szigetek gazdaságát helyrehozzuk és megszabaduljunk az exportorientációtól és a munkaerőexporttól. Itt kell mindannyiunknak megélni méltó bérekkel és nem külföldön migráns dolgozóként rosszul fizetett és veszélyes munkát keresni.

A belső gazdaság fejlesztése, az ipar erősítése és a mezőgazdaság modernizálása agrárreformmal – a végső megoldás a kapitalizmus elvetése egy új társadalom által, mely nem a profitra, hanem a lakosság szükségleteinek kielégítésére épül.

Partido ng Manggagawa
“Workers Digest” 2009.márc.

Mexikó

Nemzeti konvenció az “olaj és a népszuverenitás védelméről”

Lopez Obrador, a 2006-os elnökválasztás legitim győztesének kezdeményezésére

Márc. 21-én Mexikóvárosban Lopez Obrador kezdeményezésére megtartották a nemzeti konvenciót «az olaj és a népszuverenitás védelmére». A konvención 11 000 küldött vett részt az ország 2 038 önkormányzatától, 2 200 000 tagot reprezentálva. Új politikáról döntött, melyhez csatlakozhatnak a célokkal egyetértő szociális és különféle politikai mozgalmak.

2006-ban az elnökválasztást Felipe Calderon, az amerikai imperializmus kedvence «nyerte», hála a masszív csalásnak.
Ahogy hivatalába lépett, mindent elkövetett a nemzeti vállalatok privatizálása és külföldi cégeknek átjátszása érdekében, így történt a PEMEX olajkitermelő, a mexikói gazdaság bázisa esetében is.
Calderon ellenfele ezen az elcsalt választáson Andres-Manuel Lopez Obrador volt, aki 3 éve az ellenzéki ellenállás élén áll és megakadályozta a PEMEX teljes privatizálására vonatkozó törvény megszületését. Ez a mozgalom vezetett a hatalmas konvenció megtartásához, célja, hogy 2012-ig, a következő elnökválasztásig 15 millió tagot számláljon, hogy a nemzeti szuverenitást és a PEMEX-et nemzeti vállalatként megvédje.
Minden városban «Casa del movimiento»-t (Mozgalom háza) nyitott, mely a gondolkodás és akciók központja, a szolidaritásé és a kölcsönös segítségé, a véleménycseréké és az agitációé.

A konvenció zárásaként márc. 22-én, Lopez Obrador ezt nyilatkozta: «A múlt évben az olajunk megvédése volt tevékenységünk központi eleme. Sikerült. Az állampolgárok támogatásával, a brigádokkal sikerült lefékeznünk a jobboldal, az oligarchák, Calderon és a PRI és PAN (imperialista alárendeltségű pártok — szerk.) szándékait és a PEMEX-törvény elfogadását. De tudjuk, hogy a harc nem ért véget. A csatát folytatjuk, hogy elérjük: a hazai és külföldi koncessziók oljakitermelését, a PEMEX és az Elektromos szövetségi bizottság korrupciójának megszüntetését, s azt is, hogy olajunk finomítása itt, Mexikóban történjék, ezzel munkahelyeket teremtsünk és fejlődjön iparunk.»
A Mozgalom egy független és demokratikus dolgozók pártjáért (MPTDI) hívei, akik tökéletesen egyetértenek az összejövetel megfogalmazásaival, hozzáteszik a dolgozók független szervezeteinek és saját pártjuknak fontosságát.
Luis Vasquez.

Lopez Obrador levele az észak-amerikai államtitkárhoz

Lopez Obrador közzéadta azt a levelet, melyet az észak-amerikai államtitkárnak, Hillary Clintonnak címzett, annak mexikói látogatása alkalmából, márc. 24-én. «Hatalombitorló és gyenge kormányt kell elviselnünk (…). De van egy erős mozgalmunk, hogy mint nemzet védjük jogainkat és szuverenitásunkat.» Utalva a szégyen falára, melyet az é-amerikai hatóságok emeltek, hogy hermetikusan zárja le az USA határát Mexikóval: «A megoldás a kivándorlásra és a biztonságra nem ebben a falban található, sem pedig a militarizációban, hanem Mexikó gazdasági és társadalmi fejlődésében (…). Elkerülhetetlen, hogy országaink kapcsolata egyenlő felek közötti együttműködésen alapuljon, nem pedig kényszerítő intézkedések alkalmazásán.»




Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse