Nemzetközi információk

2009. ápr. 22. 333. sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Tartalom:

Guadeloupe: az LKP 2009. ápr. 14-én: «Semmiféle, a Sarkozy és az UMP által elhatározott «rendi gyűlés» nem tudja megoldani a problémát. Csak az öntudatos és szervezett dolgozók vezette tömegharc elégítheti ki a guadeloupe-iak reményeit, amely az egész néppel szoros kapcsolatban áll, annak szükségletein alapuló programmal rendelkezik, saját kívánságokkal és követelésekkel».

XVI. nemzetközi találkozó «az ILO konvenciói és a szakszervezeti függetlenség védelmében»: Genf, jún. 6-án a Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésére. Roger Sandri hozzászólása a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválságot témaként megjelölő háromoldalú «magasszintű» értekezlet apropóján, mely márc. 23-án zajlott Genfben az ILO-nál.

Oroszország: Két hónapja az Egyetértés kampányba kezdett Valentyin Uruszov orosz szakszervezeti felelős kiszabadításáért, akit 6 évi börtönbüntetésre ítéltek kiagyalt vádak alapján. Sok szakszervezeti szövetség foglalt állást. Beszámolunk a tényekről és felhívunk a kampány további támogatására.

USA:
— 450 szakszervezeti vezető az ország minden részéről máj. 9-én országos konvenciót tart a tíz pontos «sürgősségi terv a dolgozók megmentésére» (WERC) platformról.
— a General Motors csődbevitele.

Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Guadeloupe


“Az első nyilvános gyűlések a tengerentúli területek rendi gyűlése előkészítésére csak a belső publikumot vonzotta ” (AFP)

Sarkozy februárban a guadeloupe-i általános sztrájkot – hiábavalóan – próbálta megtörni, ápr. 15-én pedig a «tengerentúli rendi gyűlés» kezdődött nagy csinnadrattával. Az AFP szerint az első «műhelyt» 11 résztvevő nyitotta volna meg, négy szervező a kormány részéről, a többiek: «ketten a Medeftől (munkáltatói szervezet), egy fiatal vállalatvezető, négy magánintézménynél dolgozó szakmai képzési felelős, de egyetlen sem a szakszervezetektől».
Sarkozy bejelentette, hogy saját maga is részt fog venni ezen a «rendi gyűlésen», aztán óvatosan kihátrált. Tengerentúli minisztere, Jégo: «Az indulás kissé lassú». Valójában komplett a csőd.

A francia kormány akármivel is próbálkozhat, Guadeloupe népe (és a másik két tengerentúli terület), a Liyannaj kont pwofitasyon (LKP) köré tömörült dolgozók világosan elutasították a nekik szánt csapdát, amellyel Sarkozy próbálkozik, az „együttdöntési fórumot” a kizsákmányolás és gyarmati elnyomás foltozgatásának kísérleteként értékelik.
«Guadeloupe népének rendi gyűlése 2008 december 5-én kezdődött 10 témában 146 pontból álló követeléssorozattal...», nyilatkozta az LKP.
«Semmiféle, a Sarkozy és az UMP által elhatározott «rendi gyűlés» nem tudja megoldani a problémát. Csak az öntudatos és szervezett dolgozók vezette tömegharc folytatása elégítheti ki a guadeloupe-iak reményeit, amely az egész néppel szoros kapcsolatban áll, annak szükségletein alapuló programmal rendelkezik, saját kívánságokkal és követelésekkel».


Az LKP nyilatkozata

A guadeloupe-i nép bosszantja őket

Mióta elkezdtünk újra saját magunk lenni
Mióta elkezdtünk beszélni
Mióta elkezdtük életkedvünket visszanyerni
Mióta elkezdtünk körülnézni
Mióta azt esszük, isszuk, ami nálunk terem …
Mióta újra hiszünk a hazánkban, Guadeloupe-ban és a jövőnkhöz új utat keresünk…

Nou lontan pi vayan é yo, yo anmèwdé toubòlman!
Egyre erősebbek vagyunk és ez valóban bosszantja őket

Igen, a népünk maga, mozgósításunk, elkötelezettségünk az LKP körül és benne, mára saját magunkról, képességeinkről új látásmódot, országunkba és ifjúságunkba vetett hitet adott. Ezután büszkén követelhetjük a karibi népek szuverén szövetségét. Felegyenesedtünk, egyesültünk, s minél inkább így van, annál inkább bosszantja őket. Arra számítottak, hogy térdelve maradunk a szuper-kizsákmányolás előtt, a gazdagok és a gyarmati rend előtt, meg akartak osztani bennünket, hogy megfosszanak bennünket a legigazabb jogunktól: ebben az országban élni és dolgozni. Gyáva, alávetett politikai képviseletet fabrikáltak számunkra, melynek a gyarmati morzsák nagyobb aggodalmat okoztak, mint a nép sorsa.
Erőltették a fogyasztást, egészen addig, míg már semmi nem maradt belőlünk.
Men L.K.P lévé gaoulé… yo anmewdé...
Mozgalmunk, az LKP a a rabszolgák lázadását mutatta…bosszantja őket

Mit nem mondtak nekünk, hogyan nem próbálták megakadályozni, hogy találkozzunk, egyesüljünk, építsük magunkat – csak azért, hogy saját privilégiumukat megőrizzék. Az LKP csak néhány napig fog tartani… a feketék lázadása kutyák lázadása.
• az LKP terrorista, fajvédő, szakadár mozgalom.
• a sztrájkolókat elbocsátják, nem kapnak bért, majd könyörögnek munkáért még.
Magré tousa, LKP la! Doubout kon pikèt!
Mindezek ellenére az LKP itt van! Egyenesen, mint a szálfa!

Ma méginkább, mint korábban. Ez a mi forradalmunk.

Persze, a haszonlesők még mindig hatalmon vannak. Csak megfosztottuk őket maszkjaiktól és azt is tudjuk, hogyan állítsuk le a további profitot és annak újjászületését.

• a Bino-egyezmény alkalmazásáért újból sztrájkba kezdünk

• a tárgyalásokat és összecsapásokat folytatjuk a víz, a szállítás, a lakások, az alapvető élelmizési cikkek, a kenyér, a villany árának csökkentéséért...

• folytatjuk a harcot a több jogért, a szakszervezeti szabadságért, a Bino-egyezményért, az ideiglenes munkát végzők jogaiért.

Bien évidemment, pou baré van a LKP, yo ja pòté mannèv:
Természetesen gyorsan meg kellett próbálniuk az LKP vitorláiból kifogni a szelet

—  Először a MEDEF és Willy Angèle igyekeztek a Bino-egyezmény tárgyalásait felborítani, az most mégis közel 50 000 dolgozóra érvényes!
— Aztán rasszistának és bűnözőnek tituláltak bennünket. 100 ezer aláírás a világ minden részéről azt mondja, amit Domota: «aki elutasítja az egyezmény betartását, annak el kell hagynia Guadeloupe-ot... többbé nem ismerjük el, hogy a békék bandája visszahozza a rabszolgaságot».
— Hogy újra a választott képviselők kezébe kerüljenek a dolgok, itt az új rakétatámadás, a «rendi gyűlés». Majd ők tárgyalnak rólunk, mert azt hiszik, hogy domesztikálni lehet bennünket!
— Amputálni akarják a Bino-egyezményt, majd a vállalatok helyett ők fizetik a béreket; szankcionálni akarják azokat a munkáltatókat, akik aláírták, a szakszervezetellenes főnököket bátorítják, ismét meg akarják osztani a dolgozókat!
MI SA YO VLÉ POU GWADLOUPÉYEN! (Ime, ezt akarják Guadeloupe-nak!)

Dolgozók, fiatalok, munkanélküliek, nyugdíjasok, Guadeloupe népe!
Az LKP nyilatkozata

• Guadeloupe népe már megtartotta «értekezletét» dec. 5-i kezdettel, megfogalmazta és elfogadtatta követeléseit, felállította a diagnózist évszázadok óta alulfejlett, egyenlőtlenségeken és extra-kizsákmányoláson alapuló társadalmunkról...

• Semmiféle Sárkozy vagy UPM által kiagyalt «rendi gyűlés» nem oldja meg a problémánkat.

• Csak az öntudatos és szervezett dolgozók vezette tömegharc folytatása felelhet meg Guadeloupe érdekeinek. A nép egészéhez szorosan kötődő, saját szükségleteinknek megfelelő programot kell alapul venni.

• Csak egy Bino-egyezmény van, amit febr. 26-án írtak alá.

Az LKP felhívja a népet és a dolgozókat:

Folytassuk a harcot az LKP mellett!
Fejlesszük a küzdelmet, a szolidaritást és a dolgozók támogatását a Bino-egyezmény betartatásáért és az adminisztráció és a vállalatok minden profitálása ellen!

Gyűlések:
ápr.21.: 19h - Bik LKP Lapwent / ápr.22. : 19h - Mairie Bouillante
ápr.23.: 19h - Moule / ápr.24. : 19h - La poste Basse-Terre

Tárgyalások támogatása:
Bankok: ápr.17. - 9h30 - Prefektúra
árak: ápr.20. - 17h00 - World Trade Center - Jarry
kenyér: ápr.23 - 17h30 - alprefektúra

GRAN Sanblé 1é Mé 2009 o Kannal pou fèt a Travayè
Nagygyűlés május elsején, a Munka ünnepén

L.KP, Lapwent le 09.04.14.

Az ILO konvenciók védelmében – Genf, 2009.jún.6.

XVI. nemzetközi találkozó «az ILO konvenciók és a szakszervezeti függetlenség védelmében»
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésére


Roger Sandri hozzászólása

Háromoldalú «magasszintű» tárgyalás zajlott le a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világválságról 2009. márc. 23-án Genfben az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) székhelyén.

A jelenlevők konstatálták a tényt a válság sújtotta világgazdaság állapotáról, mely perspektívái sosem voltak ilyen sötétek a 30-as évek depressziója óta.

Ha az iparosodott országokat a többieknél jobban megviseli a válság, a «feltörekvő» országok egyenesen a tőkés válság áldozatai, a Reagan és Thatcher által meghirdetett 1990-es Washingtoni konszenzus nyúlványaként.

Az egy időre megpihent liberalizmus chartája a kapitalizmus és a világimperializmus jelszava lett, élén az amerikai imperializmus foglal helyet a «demokrácia» nevében.

Minden területen világossá válnak a vonalak: az állammal végezni kell. Ez hámozható ki Reagan-Thatcher kifejezéséből: «Az állam nem megoldás, az állam probléma».

Ez «a szabad róka szabad tyúkólba» visszatérése, amiről Jack London beszélt.

Az első, amit megállapíthatunk és helytelenítünk, az a tény, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), mint az ENSZ speciális intézménye, megelégedett a világimperializmus ultrareakciós, 1990-ben a Washingtoni konszenzussal kierőltetett politikájának kíséretével.

Pozitívumként kiemelhető a tény, hogy a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése figyelmeztettek a liberális és munkásellenes irány kezdetétől, melynek hatásait ma a dolgozó tömegeknek kell elviselniük.

Első megállapításként az ILO márc. 23-i háromoldalú ülése aláhúzza azt a tényt, hogy a fejlett országok maguk is szenvednek a válságtól: ez eufemizmus, hogy ez a helyzet „kompromittálni fogja, sőt nullára csökkenti bizonyos esetekben az Millenneumi célok megvalósítását, ideértve a tisztes munkához való hozzájutást”, mely csak óhaj és varázsige stádiumában leledzik évek óta. Soha egy percig sem hittük konkrét megvalósulását ennek a posztulátumnak, s nem kevésbé az állandóan emlegetett tartós fejlődésnek.
•
Így, ahogyan a 16. Genfi találkozó levele aláhúzza, a genfi márc. 23-i háromoldalú találkozó megállapítja, hogy a válság 2008 óta érződik a munkaerőpiacon, különösen az USA-ban. A számok épületesek. 11 millió személy gyarapítja a munkanélküliek népes táborát.

2009-re az ILO 25 millióval több munkanélküliről beszél.

A szociális következményekről szólva az ILO közli, hogy a szociális háló egésze fog szenvedni. Kategorikusan kifejezve és megerősítve korábbi nyilatkozatainkat, a liberalizmus kíséretének politikája, tényként a Washingtoni konszenzusnak való alávetettsége a létező konvencionális rendszer hátrányára blokkolta az összes társadalmi evolúciót és ennek az első áldozatai lettek a fejlődő országok.
A Nemzetközi Egyetértés dicsősége ennek a reakciós politikának a felismerése. Ma az ILO fizeti saját hibáját és alárendelését.
Emlékeztetőül, az ILO bázisán alapuló háromoldalú rendszer a társadalmi konvenciók kidolgozásán alapul, melyet azután minden tagállamnak ratifikálni kell, hogy azután saját munkatörvénykönyvébe integrálhasson.
Emlékeztetünk, hogy az USA szövetségi struktúrájával érvelve meghagyja minden saját államának a konvenciók rendszere bevezetését.
Szintén emlékeztetünk, nem minden jelentőség nélküli, hogy Bill Clinton elnök az 1998-as háromoldalú tárgyalások alkalmával egyenesen a jelenlevő küldöttekhez fordult kivételes alkalomként, hogy kötelezzen a konvenciók rendszerének mint a liberalizmus akadályának elhagyására és az államiság megszüntetésére, hogy egy bizonytalan «Alapvető jogok chartájával» helyettesesítse, s melynek gyakorlati hatástalanságát jól ismerjük.
Párhizamosan ezzel a CISL, ma CSI (Nemzetközi Szakszerveti Szövetség, CES) tehetetlenségét is meg kell állapítanunk, soha nem emelte fel szavát az ILO liberális posztulátum ellen.

Nézőpontom szerint ez a mulasztás el kell jutasson bennünket a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése új szerepéről való gondolkodásig.
•
Az ILO által összehívott háromoldalú ülés a szociális védelem problémáját is felidézi.

Priotitásként a bérekről szólva állandó csökkenésüket állapítjuk meg. Azokban az országokban, ahol szakszervezeti akciókkal minimálbért lehetett elérni (…) valódi lefele nivellálódásnak vagyunk tanui, gyakran kiegészítve fiskális vagy bérjellegű, az állam által kiegészített jövedelemmel, hogy az életminimum biztosított lehessen. A valódi cél a társadalmi reakciók elkerülése.

A szociális háló együttese kötelezően alárendeltetik a válságnak. Ez egyáltalán nem magyarázat. Valójában a liberalizmus a globális világggazdaság kereteiben gyakran kötelezi az egyént saját maga ellátására betegség, kórházi ellátás, munkanélküliség és nyugdíj esetén.
Az 1990-es Washingtoni processzus nyúlványaként a kollektivizmusnak el kell tűnnie, az individualizmus, az egyén felelőssége lép a helyébe. Elsősorban a szociálisan erősen strukturálódott iparosodott országokban közel 20 éve asszisztálunk a kollektív gyakorlat és ennek megfelelő konvenciók diszlokációjához.
A munkatörvénykönyvek maguk is megszenvedték a liberális nyomást, a «kölcsönös szerződés» kizárólagos elvének köszönhetően. A társadalmi mező leszűkült a vállalatra, nem pedig a foglalkozásra és az iparágra, ez a vállalat a társadalom előtti «bázissejt» mint munkaközösség, ahol a «közös jó» az érdekellentmondást megelőzi.

A betegbiztosítás, a nyugdíj kollektív rendszere átengedi helyét az egyéni biztosításnak és a magánjellegű kötelezettségeknek, ahonnan a nagy társaságok és nyugdíjalapok vesszik ki oroszlánrészüket. Ezek nagyrészt a spekuláció közreműködői, annak összes konzekvenciájával együtt, ami, tudjuk, a szociális válság erősödéséhez vezetett.

A kollektíva eltüntetése az egyéni javára súlyosbítja az egyenlőtlenségeket is, bevezetve azt, amit a munkásaktivák így hívnak: «egy orvostudomány a gazdagoknak, egy másik a szegényeknek». Könnyen elképzelhetjük, hová vezet mindez ott, ahol a mélyszegénység uralkodik.

A népesség kötelező exodusa Délről Északra valószínűleg az új évszázad legnagyobb botrányát jelenti, a multinacionális globális világ, a Washingtoni processzus mozgatói becstelenségére és szégyenére, modern barbárság.

Ezeknek az embereknek vér tapad a kezéhez.
•
Az ILO márc. 23-i háromoldalú tárgyalása konstatálja a tényt, hogy az országok megpróbáltak a válságnak ellenállni, radikális intézkedéseket hoztak a pénzügy talpraállítására, az államháztartás fellendítésére. Vagyis a gazdagabbak javára adócsökkentést hajtanak végre. Ugyanez történik Franciaországban is Sárkozy fiskális pajzsával.

Az állami intézkedések és pénzügyi beavatkozások összege gyakran magasabb, mint a termelésre, a munkahelyre fordított összegek.

A G 20 londoni összejövetele ápr. elején a világ munkásosztályának egyetlen gondjára sem válaszol. A nemzetközi kereskedelem fellendítésén kívül semmit nem tesz, ami a válság által provokált szociális kérdéseket illeti, hacsak azt nem, hogy Barak Obama, az USA elnöke felvetésére megháromszorozzák az IMF pénzügyi lehetőségeit, hogy a világ pénzügyi tőkéjét biztosítsák.

Az IMF és a Világbank folytonosan a liberalizmus fenntartóiként lép fel, a multinacionális vállalatokkal ugyanazon keretben. 20 éve léteznek gazdasági és financiális szuperstruktúraként, fokozatosan diktálva az államoknak, bizonyos esetekben még eltűnésüket is előírva.


Milton Friedmann-nal és a Chicago Boys-szal a Chicagoi iskolától, a liberalizmus újból krédó lett, a világkapitalizmus és az amerikai imperializmus politikai tutorja.

Az Allende fizikai megsemmisítése utáni Chilétől a SZU romjain a volt sztálini nomenklatúra cinkosságával létrejött «új Oroszországig» az új világgazdasági rend fellendül.

Anekdotaszerű jelenség, hogy Dick Cheney, az USA alelnöke, aki David Rumsfelddel együtt a hadiipari komplex legeminensebb tagja, és éppen az ő lánya lett Borosz Jelcin személyi titkára, a Kremlben berendezkedett Chicago Boys-szal a új orosz gazdaságpolitika útnakindítója.

A hurok bezárul, az amerikai offenzíva Irak ellen hab a tortán – a nagy amerikai vállalatok örömére, melyek az ország kibelezésében résztvesznek, különösen az olajtartalékok kitermelése révén. Pontosabban, a korábban szövetségesként számon tartott Szaddam Husszein hirtelen kivégeznivaló ellenség lesz. A folytatást ismerjük.
•
Szociális téren a márc. 23-i háromoldalú tárgyalás az ILO előrejelzéseire támaszkodik, arra, hogy a Föld lakosságának 40 és 50 % közötti része, nők, férfiak, gyermekek, családok csak a napi 2 US dolláros szegénységi küszöb alatti megélhetési lehetőséggel rendelkeznek.

A kitört (bennünket egyáltalán nem meglepő) világválság méginkább elmélyíti a szakadékot a «gazdag» országok és a «szegények» között, mivel a fejlődő országok többségének nem áll módjában lakossága szociális megmentésére masszív közberuházásokat eszközölni.

A fejlődő országok államai százszorosan megfizetve a Washingtoni konszenzus parancsait, az általános privatizáció nevében súrolják az állam gazdasági és szociális feladatainak likvidálási határát.

Az ILO emígyen beismerte, hogy a pénzügyi piacok szabályozásának kiveszése a reálgazdaságot az azonnali profit elérése felé hajszolta, gyakran a dolgozói jövedelmek és a vállalati hosszútávú érdekek hátrányára. A háromoldalú tárgyalás leszögezi, hogy «favorizálni kell az újrakezdést, csökkenteni egy új rendszer válság rizikóját és elősegíteni a méltányosság érzésének megszületését, a válság legmélyebb okait kell támadni.» Az ILO számára, a státusz quohoz való visszatérés lehet megoldás. Tanulságul szolgál!
•
Az ILO számára a jelenlegi szövegkörnyezetben követni kell a «tisztes munka» előírásait a gazdasági fellendülés támogatására, előre látni a a munkaerőpiac és a szociális válság szökkenéseit, az eredeti intézkedések körüli szociális kohézió biztosítására tekintettel, nevezetesen a «Világpaktum a munkahelyekért» által.
A ILO bocsátotta ki a formulát és mindazok, akik a G20 közelmúltbeli összejövetele szellemében előkészítik a «világkormányzatot», már megvitatták az «ENSZ reformja» keretében.

Beszéltünk már róla 2005 augusztusában. A válság beköszöntével akkori konklúziónk több, mint érvényes.
•
Az ILO megállapításai képezik a háromoldalú bizottság által létrehozott dokumentum egyik fejezetcímét «A válság kiterjed a világ egészére és mély szociális következményekkel járhat, mivel a nagy, fejlett országok, nevezetesen, melyekben a krízis elindult, már recesszióba kerültek.»

Az IMF szerint a világ összes növekedése ebben az évben 0,5 % lesz, a II. világháború óra a lagalacsonyabb, holott 2007-ben 5 %-nál magasabb, 2008-ben 3,4 % volt.

Az Európai Unió, Japán, az USA és más nagy, fejlett gazdaságú ország már recesszióban van vagy arra tart. Kína sem kerüli el a tőkés rendszer válságát, egyre inkább nyomja aktivitását, növeli munkanélküliségét, mely a szakértők szerint ma mintegy húszmillió munkást érinthet.

A parancsteljesítő médiakörök optimista jóslatai ellenére néhány megfigyelő, a magánszektor, mint a Deutche Bank speciális analitikusai szerint a kép még sötétebb, mivel információik alapján a világ 2009. éves termelése a valóságban csökken.

A feltörekvő országok érintettsége nagyobb, a manufakturális termelés, a vásárlóerő és külső importjuk csökkenése miatt a fejlett országok első áldozatai.

Az ún. pénzügyi válság, melyet az ún. «subprimes» válság idézett elő, detonátorként szolgált és számos szektorban brutális hatásokkal járt, a banki/pénzügyi szolgáltatásokban, de az építőiparban is, melynek ismerjük a földalatti gazdaságban betöltött szerepét. A népi osztályok lettek az első áldozatok.

Európában Spanyolország, mely mélységesen elkötelezte magát konstrukciós programokban, súlyos válságban találja magát az aktív lakosság 15 %-nyi munkanélküliségével.

Az alvállalkozók, nevezetesen az autóiparban szintén fatálisan érintettek a munkanélküliség emelkedésében.

Franciaországban a munkanélküliség emelkedése gyorsul, 2009.jan.1. óta minden nap kb. 100 ezret regisztrálnak.

A fejlett országok alvállakozásainak válsága közvetlen módon érinti a feltörekvő országokat, legyenek Kelet-Európában vagy Ázsiában.

A már áldozat afrikai kontinens helyzete még súlyosabb lett, számos területen a lakosság menekülésre kényszerül országából Európa felé, keresve a segítséget, s a menekülés sok esetben tragédiával végződik.

A Kelet lakossága is exodusra ítéltetett, Nyugat felé keresve a több mint hipotetikus új «Eldorádót».

Az USA-ból kiindult válság következményeit az amerikai kontinens is jól ismeri.
A munkanélküliek száma nőttön növekedik, ami San Francisco-i barátainkat a WERC, a dolgozók megmentésének sürgősségi kampánya meghirdetésére vezette.

Latin-Amerika éppúgy érintett.

Ázsia összességében, az erősen strukturált államokat - mint Japán - is ideértve, megismerte a gazdasági diszlokációt és korábban sosem látott értékvesztést, annak elkerülhetetlen szociális konzekvenciáival, melyek csak hosszabbodnak.
•
Az ILO intézkedéseket ajánl, magasszintű háromoldalú tárgyalást szükségeltet a «Világpaktum a munkahelyért» kidolgozására.

Ez az állásfoglalás több megjegyzésre késztet

Elsőként ismét arra hívom fel a figyelmet, hogy Reagan-Thatcher alatt a Washingtoni konszenzus proklamált egy bizonyos minden állami kényszerítéstől mentes liberális gazdaságon alapuló univerzális liberális chartát, a chicagoi iskola és guruja, Milton Friedmann teóriája szerint. Ahogy már mondottam volt, Engelsre hivatkozom az állam meghatározásában.

«Az állam az osztályharc fékezésének igényéből született meg és az osztályérdekek ütközéséből jött létre, általában a legerősebb, a gazdaságilag legdominánsabb osztály, mely magának az államnak köszönhetően politikai dominációra tesz szert, újabb forrásokhoz jut, hogy magának szolgáltassa ki és kizsákmányolhassa a munkásosztályt.»

A jelen szövegkörnyezetben az uralkodó osztályok felhívása az államról megerősíti a burzsoázia, a kapitalizmus politikai kifejezője szerepét, mint domináns osztály érdekeinek reprezentánsát.
Pénzügyi válságról beszélünk, mely a globálisnak minősített kapitalizmusról mintha leszakadt volna. Tény, hogy a kapitalizmus és a magántulajdonon alapuló termelési mód sokadik termelési válsághoz asszisztálunk.

30 éve tesszük a hangsúlyt a rothadó kapitalista rendszer pénzügyi spekulációja perverz természetére, mely a fiktív gazdasággal helyettesíti a reálgazdaságot.

A rendszer teljes összeomlása csak következmény és az államok mentési tervei, a G20 soha nem fogják megoldani a központi kérdést, a munkaerő kizsákmányolását és értéktöbblet kivonásán alapuló tőkés termelési mód likvidálását.

Az ILO válságról szóló elemzésében a tőkések és államaik által ajánlott megoldást is késhegyre tűzi, hogy gyógymód szülessen a tőkés érdekeket gazdaságilag, politikailag és szociális alapon egyre inkább veszélyeztető helyzetre.

Az üzembezárások listája hosszabbodik, követi a munkahelyek megszüntetésének, az ellátásra jogosult szerencsés munkanélküliek gyászmenete. Tudnillik az ellátás nem mindenkinek dukál, különösen nem az USA-ban.

A munkásközvélemény naponta informálódik mindenféle pénzügyi spekulációs és egyéb aljasságokról, mely csak egy elenyésző kisebbség érdekeit szolgálja, közöttük a multinacionális jellegű nagyvállalati menedzsmentét is.

A dolgozók legitim követelései viszont rendre elutasításra találnak, a termelési költségek csökkentése és a delokalizációval való zsarolás nevében. A krízis, mint válsághelyzetben mindig, a vállalatokat az «újrastrukturálás» felgyorsítására sarkallja, első áldozatok a dolgozók, ők találják magukat a «tartós fejlődés» oltárán, mellyel szemben az «ökológusok» és az «altermondialisták» a tőkés célok szövetségeseivé válnak.

A világ munkásosztálya egyre öntudatosabban reagál a tőkés rend perverzitására. A szociális megfigyelők félelemmel jelentik be az «osztályharc visszatérését». Mintha valaha is szünetelt volna.

Franciaországban a vállalati vezetők elzárása (a dolgozók által) lehet előjele egy sokkal nagyobb mértékű szociális robbanásnak, melyben a tudatos mozgalom növekvő felelősségérzettel párosul, ahol a Nemzetközi Egyetértésnek saját helyét el kell foglalnia.
•
Az államok és vezető osztályok törekvése azon szükségszerűséget hordják magukban, hogy a tiltakozási mozgalmakat csatornába tereljék. Ezért hivatkoznak a szakszervezetek «felelősségérzetére».

Még egyszer felelevenítva, a válság háromoldalú kezelése azon alapszik, hogy az állam, a munkáltatók és a bérből és fizetésből élők érdeke szorosan összefügg. Ezért a felhívás a «szent egységre», melyet a világon mindütt meghirdetnek a rothadó kapitalizmus megmentésére. A magasszintű háromoldalú tárgyalások csakúgy, mint a «paktum a munkahelyekért» kidolgozása az ILO stratégiájának része.
Ismét, ahogyan oly sokszor a történelem folyamán, a szakszervezeti mozgalom felszólítást kapott a tűzoltó szerepére, hogy a kapitalista túlzott mértékű pénzbehajtás tűzvészét eloltsa.
A tőkések és politikai képviseletük különféle módszerekhez szoktak folyamodni a szociális tűzvészek eloltásához, eltiprásához. A fasizmus, a nácizmus az egyik. Más lajstromban a sztálini rendszerek is csak a tőkés rend kíséretére szolgáltak, párhuzamosan. Az olasz komm. párt által az 1960-as években hordozott újsztálinista policentrizmus ugyanabban a minőségben mint a békés egymás mellett élés, csak változatai a kapitalista magántulajdonon alapuló termelési mód megőrzésének.
Más lajstromban pedig az önigazgatás hívei - az egyházi szociális doktrína téziseiből merítve - hitegethettek a munkásosztály szociális felemelkedésével a termelő- és csereeszközök tulajdonának örökkévalósága mellett.
A hamis ideológiák pszeudoforradalmi locsogása mögött az öreg tőkés rendszer tézisei húzódnak, a tőke és a munka összebékíthetősége.
Bizonyos körülmények között a történelem megismétli önmaggát. Mikor a kérdés a világpaktum a munkahelyekért vagy az ENSZ reformján alapuló világkormányzat, mindig visszatérnek a rekciós sémák az osztályok együttműködéséről, hogy a munkások reagálására, önvédelmi, szervezkedési jogaira szájkosár kerüljön. Jól tudjuk pedig, sok elvtársunk fizet saját fiizikai szabadságával, sőt, életével ezen elvek mentén való cselekvéséért. Becsülésünk és támogatásunk nekik.

A XX. században létrehozott minden munkásszervezet kimondta a termelő- és csereeszközök társadalmasítását, azaz a «kapitalista társadalom átalakítását kollektív vagy kommunista társadalommá és a proletariátus gazdasági és politikai szervezetévé».

Az 1895-ben megalapított francia CGT 1906-tól proklamálta akaratát a harc folytatásáért a «bérmunkarendszer és munkáltatók eltűnéséig.»
•
Egy kis művet publikált a francia Alain Cotta esszéista: «A korporatizmus a kapitalizmus utolsó stádiuma».
A politikai korporatizmus az osztályellentmondások és az érdekellentétek magasabbrendűsége egy közös jó megvalósítására, a gyakorlat mezején a kizsákmányolókat és kizsákmányoltakat egyesítve. Az uralkodó osztályok számára lehetővé teszi a szociális békét, melyet ma a proletariátus ellenálló reagálásai fenyegetnek.

Ami Franciországban történik a vállalatvezetés elzárásával, az uralkodó osztályok irányítóit a munkásszervezetek lehető legszélesebb integrációjához vezette. Ehhez kell nyúlnia, mivel az erős kéznek vannak határai, a közvélemény szerepe pedig egyre fontosabb.
Ezért kell, hogy a jún. 6-i nemzetközi találkozó megerősítse a munkásosztály szervezetei függetlenségének fontosságát nemzeti és nemzetközi téren egyaránt.
Az integrációs fenyegetettség egyre nő egyrészt az állam részéről, másrészt a nemzetközi intézmények, mint az IMF, Világbank, Európai Unió részéről. Nagyon fontos elutasítani ezeket a kísérleteket.


Ennek a találkozónak mégegyszer le kell leplezni azt a csalást, amit az «Alapvető jogok Chartája» képvisel, mely 1998 óta eleget tanusította kudarcát. Követelnünk kell a konvenciók rendszerének visszatérését az ILO 1919-es alapításával összhangban, az állam szociális felelősségének visszatérésével. Minezekkel elkezdődhet a Washingtoni konszenzus által félredobott társadalmi jogok rekonstrukciója.

Roger Sandri
2009. ápr. 21.

Oroszország

Szabadságot Valentyin Uruszovnak!

Két hónap óta támogatja az Egyetértés azt a kampányt, mely Uruszov szakszervezeti felelős 6 éves, koholt bizonyítékokon alapuló szabadságvesztésének megsemmisítésére irányul. Szakszervezetek, aktivisták nagy számban tiltakoztak.
Szükség van további cselekedetre, hogy a szakszervezetek és felelőseik elleni nyomást megszüntessük. Küldjétek el állásfoglalásotokat Valentyin Uruszov kiszabadítása érdekében!
(Másolatot az eit-ilc@fr.oleane.com címére)

Barátaink!

2008 júliusában, Udacsnij városban (Sakha Köztársaság, Jakutföld), az AK ALROSA, a legnagyobb gyémántkitermelő cég munkásai létrehozták saját szakszervezetüket, a «SZOTSPROF» független szakszervezeti tömörülés tagjaként. Két hónap alatt ezer tag lépett be, azonban szept. elején letartóztatták vezetőjüket, Valentyin Uruszovot «drogbirtoklás» vádjával. A kábítószert becsempészték Uruszov zsebébe, hogy likvidálni lehessen magát a szakszervezetet és a munkások ellenállását. Decemberben 6 évre ítélte a bíróság Uruszovot.

A 15 ezer lakosú Udacsnij város Oroszország legészakibb részén, a sarkkörtől 20 km-re fekszik. A legközelebbi nagyváros 600 km-re érhető el gépkocsival. Az itt élő emberek teljes mértékben az AK ALROSA monopólium vezetésétől és a helyi hatóságoktól függenek…

Az AK ALROSA dolgozói 2008 tavaszán munkabérük emelését és a munkakörülmények javítását kérték. Több éven keresztül 100-130 órás ingyenes túlórát végeztek havonta, mely a munka törvénykönyvével is ellentétes. Hidegben, a bányák mélyén a munkások elhasznált ruhákat viselnek, speciális kesztyűjük sincs. Gyakoriak az egészségtelen levegőhöz, fertőzött vízhez kötőtő betegségek.

A munkások követelését a vezetés nem akarta meghallgatni, ezért augusztusban éhségsztrájkba kezdtek. Miután a vezetés hajlandónak mutatkozott békéltető tárgyalások nyitására, a dolgozók abbahagyták a sztrájkot. Mielőtt ezek a tárgyalások befejeződtek volna, őrizetbe vették Uruszovot.
A letartóztatásban a 600 km-ről odautazó S. Rudov, a mirniji UFSNK (kábítószerellenes csoport) vezetője személyesen vett részt, s elkobzott 70 gramm narkotikumot. Tanui a kombinát igazgatóhelyettese, G. Pustovetov és saját sofőrje volt. Uruszov ügyvédjének elmondta, hogy gyakorlatilag elrabolták háza bejáratánál, a várostól 60 km-re vitték, erőszakkal kényszerítették a drog sajátjaként való elismerésére. Pisztollyal háromszor a feje mellé lőttek biztosítva arról, hogy szökés kísérletével fogják indokolni agyonlövését.

Jelenleg Valentyin Uruszov Jakoutszkban, a börtönben várja fellebbviteli tárgyalását. Valentyin Uruszov édesanyja szerint vesebajjal küszködik, betegellátást nem kap. A családnak anyagi támogatásra is szüksége van, egy csoport vállalta a szükséges pénz összegyűjtését ügyvédje számára is.

Kiegészítő információk:
IKD, info@ikd.ru, tárgy «Urusov».

Vegyetek részt a kampányban, küldjetek levelet:

Szakha köztársaság Legfelsőbb Bírósága:
Verhovnij Sud Reszpubliki Saxa (Jakutija)
677000, Rossija/Russie, G. Jakutsk, ul. Kuraseva, 25,
Fax: +7(4112)42-44-52

Orosz Föderáció Külügyminisztériuma
Ministerstvo inostrannih del RF
119200, Rossija/Russie, Moskva, Smolenskaja-Sennaja pl., 32/34,
ministry@mid.ru, Fax: +7 (499) 244-34-48

A tiltakozó levél francia nyelven
Monsieur, Madame,

Le 26 décembre 2008, le tribunal de district de Mirny de la République de Sakha (Iakoutie) a condamné Valentin Urusov, électricien á l’URMSU « Almazenergoremont » de AK ALROSA et leader du syndicat « Profsvoboda », laquelle est membre de « SOTSPROF», á 6 ans de réclusion pour « détention de drogues ». Le pourvoi en cassation aura lieu dans la seconde moitié d’avril á la Cour suprême de la République de Sakha.

L’avocat de Valentin Urusov, Eugeny Chernousov, affirme que le tribunal du district de Mirny n’a pas suffisamment étudié les preuves qui montrent l’innocence de Valentin Urusov. Elle n’a pas non plus pris en considération la version des faits de Valentin Urusov quant á son arrestation : lors de l’arrestation et de la soit disante confiscation des drogues, on a utilisé la violence et on l’a menacé de mort. Le tribunal de district de Mirny a déformé les déclarations des témoins á charge. Il est particulier que dans cette affaire, le témoin de la confiscation des drogues s’est trouvé être le directeur-adjoint du département de sécurité économique du combinat minier d’Ajhal’sky,
G. Pustovetov, c’est-á-dire une personne qui a intérêt á cette arrestation.

L’arrestation de Valentin Urusov a eu lieu á un moment essentiel de l’activité du syndicat, 2 jours avant la fin de la commission de conciliation créée pour résoudre les conflits de travail dans l’entreprise. En janvier et février 2009,
13 militants du syndicat « Profsvoboda » ont été licenciés de l’entreprise
AK ALROSA. Et ces militants se voient refuser tout emploi dans les autres entreprises de la ville puisque ces dernières sont toutes liées á la compagnie AK ALROSA.

Ainsi, nous avons des raisons de considérer l’arrestation et la condamnation de Valentin Urusov comme une vengeance contre son activité de militant syndical á AK ALROSA et comme une mesure d’intimidation vis-á-vis des employés de l’entreprise. De tels actes créent un précédent extraordinairement dangereux et sont capables de mener á une aggravation de la situation sociale dans un proche avenir.

Nous vous appelons á prendre en considération les circonstances exposées plus haut et á supprimer la sentence en ce qui concerne le militant syndical Valentin Urusov.

Dátum, aláírás


USA

Obama felkérte a General Motorst « sebészeti » csődeljárása előkészítésére

A legradikálisabb eszköz a 750 ezer alkalmazott és nyugdíjas kollektív szerződése ill. nyugdíjalapja likvidálására.
Az USA-ban az ország minden részéről érkező több mint 450 szakszervezeti felelős vesz részt május 9-én a 10 pontból álló «sürgősségi terv a dolgozók megmentésére» (Workers Emergency Recovery Campaign — WERC) kampányplatform alapján álló országos konvención.

Az amerikai Kincstár titkársága, a New York Times szerint, felkérte a General Motors (GM) vezetését mérlege gyors bemutatására, melyet a hivatal átadott Barack Obama válságstábjának.
Az cél, hogy a General Motorst gyors és «sebészeti» csődeljárás alá vonják, ha jún. 1-ig a cég nem jut egyezségre hitelezőivel kb. 28 milliárd dollár értékű (21 milliárd euró) részvényéről illetve nem tudna megegyezni az Automobile Workers Union szakszervezet vezetésével, a cég 750 ezer alkalmazottjával és nyugdíjasával.

Az egyik elképzelés, hogy a céget két részre osztanák, az egyik vinné az «egészséges» részvényeket, a másik a «maradékot» », tehát az egészségbiztostási alapokat is.

A «jó» General Motors csak két hétig maradna a csődtörvény védelme alatt, hála egy 5-7 milliárd dolláros tőkeinjekciónak, míg a másik cég több év alatt kerülne likvidálásra, ami 71 milliárd dollárba kerülne az amerikai államnak.

A gépkocsigyártó vállalat eddig 13,4 milliárd dolláros segítséget kapott a kormánytól, ez utóbbi úgy véli ma, hogy a kötelezővé tett restrukturáció nem elég gyors és nem megy elég messzire sem.

A csődbejuttatás a kormány számára tisztább és radikálisabb megoldás abban az értelemben, hogy ipso facto maga után húzná a vállalat kollektív szerződését és a nyugdíjalapot is.

A kampányplatform követelései (WERC) – részletek
1) A Wall Street kisegítésének leállítása. Egyetlen fillért sem a bankároknak és spekulánsoknak, a dolgozókat kell megmenteni.2) Moratórium bevezetése minden ingatlan-elkobzásra, üzemek bezárására, kilakoltatásokra és a lakbérek szédületes emelkedésére. A jelzálog-szektor teljes államosítása (…)
3) A H.R. 676 (betegbiztosítás halasztott bér alapján) bevezetése (…)4) Az EFCA (alkalmazotti szabad választási törvény) bevezetése, hogy minden dolgozó szakszervezetet választhasson.5) Az ipari elbocsátások leállítását. A 3 óriás autóipari cég államosítását ((…)
(…)
8) Közmunkák szélesívű programjának megvalósítása, iskola-, kórházépületek rendbehozására, az ország tönkrement infrastruktúrájának kiszélesítésére, mely millók számára adna munkát és tisztes megélhetést - szakszervezeti tarifa alapján. (…)

A kampányplatformot már többb mint ezren írták alá, közülük 450-en vesznek részt a WERC május 13-i országos gyűlésén.




Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse