Nemzetközi információk 341.sz.

2009.jún.17.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése


Tartalom:

Jún. 6. XVI. genfi találkozó «az ILO konvenciói és a szakszervezetek függetlenségének megvédésére». Az ILO 98. szekciójának delegátusa, Norbert Gbikpi-Benissan jegyzete: «Hogyan és miért kellett ebben az évben az ILO ülésszak napirendjét felborítani?».
Norbert Gbikpi-Benissan jelen volt az «ILO világválság-csúcstalálkozóján»

Olaszország:
Lorenzo Varaldo levele.
A kommentárok többsége a jún.7-i európai választásokról igyekezett elrejteni a valóságot, mivel azokat az Unió politikáját megvalósító kormányok és a pártok elutasítása jellemzi. Az «Egység az elbocsátások megtiltásáért» lista eredménye.


Nagy-Britannia:
Gordon Brown kénytelen elhalasztani a postaprivatizációt.
A londoni metró sztrájkja, a British Airways közgyűlése.

Peru:
Az amazóniai népesség felkelése kiterjed az egész országra. Jún. 11. országos mozgósítás.

Guadeloupe:
Interjú Elie Domotával, az LKP szóvivőjével, aki beszámol a 44 napos sztrájk felfüggesztésével végződött egyezség óta eltelt három és fél hónap alatti helyzetről.
Az LKP nyilatkozata az LKP ügyvédei elleni megtorlásról.

Olaszország

A “bal”: büntetés, amiért Prodinak és az Uniónak rendelte alá politikáját

Jún.7-i választások:
Berlusconi “győzelme”, a “bal” veresége,
a “Egység az elbocsátások megtiltásáért” lista eredménye…

A kommentárok többsége a jún.7-i európai választásokról igyekezett elrejteni a valóságot, mivel azokat az Unió politikáját megvalósító kormányok és a pártok elutasítása jellemzi.

Levelezőnk

«Berlusconi tartja magát, a Demokrata párt hátrál egy kicsit, a Liga előrenyomul mindenütt», mondják. De a tények mintha mások lennének. Egy olyan országban, ahol a választási részvétel állampolgári kötelesség, a választóknak csak mintegy 60 százaléka (ide számítva az érvénytelen szavazást is) járult az urnák elé. A 2004-esnél 14 %-kal, a 2008-asnél 20 %-kal kevesebb. Berlusconi 3 millió voksot veszített, szövetségese, az Északi Liga szintén. A kormány valójában csak a szavazatok 27 %-át szerezte meg!

Az eredmények alapján mondhatni, hogy ugyanaz az elutasítás nyilvánul meg, ami a hatalmas tüntetésekben és osztályharcos sztrájkokban öltött testet az utóbbi időkben.
Nem arról van tehát szó, hogy dolgozók mozgalma erőtlen, nem az ellenállás, a harc akarása hiányzik, nem arról van szó, hogy az európai uniós destrukció diktátumait elfogadják.

Nézük a «baloldali» eredményeket.

A kudarc teljes. A Demokrata párt 33 %-ről 26 %-ra esett vissza és több millió szavazatot veszített. A kommunista Refondazione, a PdCI, a Sinistra e Libertá, a Sinistra Critica egyaránt többszázezer voksot veszített és egyetlen képviselője sincs. Ez a következménye annak a politikának, hogy támogatták Prodit és az Európai Uniót a dolgozók elleni destrukciós tervek legrosszabbikainak direkt alkalmazásában. Ez az eredménye annak, hogy nem voltak hajlandók harcba szállni az elbocsátások, a munkahelyek megszüntetése ellen az oktatásban, a közszolgáltatásban és a privatizációval szemben.

Senki sem örül ennek az eredménynek. De a felelősség azoké a pártoké, amelyek azt hajtogatják, hogy «a dolgozók jobbra fordultak» és «folytatni kell az EU diktálta politikát»!

A Nemzetközi Egyetértés aktivistáinak kampánya

A dolgozók a kiutat keresik.

Az egyetlen kiút pedig az elbocsátások megtiltása. De ehhez egység kell, mint mindenütt Európában.

Torinóban mi, az Egyetértéshez tartozó olasz aktivisták felállítottuk az «Egység – az elbocsátások megtiltásáért» listát.

A listaállításhoz összegyűjtöttünk 1 300 aláírást, gyűlést szervezetünk a munkásmozgalom minden irányzatához tartozó mintegy 100 aktivával. Listánk eredménye pozitív: 1 516 voks kollégáinktól a körzetben. Bizonyos negyedekben több szavazatot kaptunk, mint bizonyos országos szinten strukturált pártok.

Semmi kétség, hogy harcunk az elbocsátások ellen felkeltette a figyelmet, ezt várják el a dolgozók. Most folytatni kell, áttérni a «második szakaszra».

Gyűlésünk nyílt levelet fogalmazott meg a Demokrata Párt, a Rifondazione, a PdCI, a Sinistra e Libertá, a Sinistra Critica vezetőinek, felelősségükre apellálva az egység létrehozására az elbocsátások megtiltására érdekében.

Ugyanakkor kampányunk felvetett egy másik vitát is: nincs-e itt az ideje, hogy egy, a dolgozókat valóban képviselő párt alapjait hozzuk létre Olaszországban?

Egy aktivacsoport azt javasolja, alapítsunk bizottságot egy ilyen párt létrehozására. A vita erről még folyik szakszervezeti tagokkal, politikai aktivistákkal, dolgozókkal.

Lorenzo Varaldo

Nagy-Britannia

“Hátrálás”, “visszahúzódás”, “megalázás”, “kudarc ”...

A brit sajtó ezeket a kifejezéseket használta a Labour Party «történelmi veszteségének» leírására a jún. 4-i választások után.

A helyi részleges választásokon a Labour elveszített 273 helyet és az utolsó négy, általa kontrollált grófságot. Az európai választásokon 16 %-os átlaggal 1910 óta (első választási kampányrészvétele) legrosszabb eredményét érte el. A 65 %-os távolmaradás — a munkásnegyedekben, egyes körzetekben 75 %-os — politikájának masszív elutasítását jelenti.

A Labour válsága a választások előestéjén indult, mikor is kirobbant utolsó pénzügyi botránya, s ez is minden bizonnyal hatott az eredményre. Ez magában azonban csak válságának egy részét képezi, annak alapja abban található, hogy vezetése az Európai Unió politikáját szolgálja: a privatizáció, a közszolgáltatás és a szociális jogok likvidálása, naponta munkahelyek ezreinek megszüntetése és a bankok és spekulánsok megmentésére átadott több mint egymilliárd.

Emiatt maradtak távol a dolgozók millói.

Ennek a politikának a megállítására írtak alá tömegesen peticiókat képviselőiknek címezve, hogy azok ne szavazzák meg a postaprivatizációt.

Ezen politika ellen sztrájkoltak a londoni metró alkalmazottai szakszervezetükkel megbénítva a fővárost 48 órára.

S ahogy egész Európában, a Labour szocialista vezetői is csak ma közlik vágyukat pártjuk «politikaváltásának» szükségességéről.

«Rendben», nyilatkozza a London külvárosi Unison egyik felelőse: «ha Brown visszavonja az EU által kötelezővé tett postaprivatizációt, ha megtilt minden elbocsátást, akkor a dolgozói szervezetek felsorakoznak a Labour Party mögött.»
J.-P. Barrois

Tömegesen követik a sztrájkot a londoni metróban...

Jún. 9. és 10. London majnem teljesen megbénult az RMT szakszervezet felhívására és a Unite szakszervezet segítségével meghirdetett metródolgozók sztrájkja miatt.

A sztrájk eredete, hogy a londoni RATP ezer munkahely megszüntetését akarja a «London Underground»-on. A főváros másik közlekedési vállalata 3 000 munkahelyet szándékozik felszámolni. A szakszervezet egy felelőse: «A válságot a dolgozókkal akarják megfizettetni. A köz-magán partneriátusban működő “Metronet” csődjét akarják megfizettetni velünk, mely az infrastruktúrát kezeli és 400 millió fonsterlinges adósságot szedett össze. A “London Underground” bérmegegyezést javasolt, mely szerint idén 1 % bérnövekedés lesz, aztán az infláció alapján 4 év alatt korrigálnak… ez bércsökkenés valójában.»

A sztrájk szerdán 19 órakor ért véget. A tárgyalások rögtön megkezdődtek. Az RMT igazgatósága aláhúzta, hogy meghatalmazása van újabb sztrájkfelhívásra, ha a két társaság vezetése nem változtatt álláspontján.

... és a British Airways közgyűlése

A British Airways igazgatósága 4000 munkahelyet akar megszüntetni jún. végéig. Az érintett földi kiszolgáló személyzet gyűlésén azonnal állást foglalt az összes elbocsátás és a bércsökkenés ellen.


Postaprivatizáció

Valóságos földrengés rázta meg a Labour Party parlamenti csoportját a Peter Mandelson, volt európai biztos által bemutatott postaprivatizációs törvény kapcsán.

Állampolgárok milliói fordultak képviselőikhez, helyhatóságaikkal, szakszervezeteikkel, a Labour helyi szervezeteivel: « Ne szavazzatok a Mandelson-Brown-tervre!» Ez vezette a Labour-képviselő Géraldine Smith-t parlamenti módosítás benyújtására: «2008-ban a Labour party kongresszusa — a miniszterek támogatásával — állást foglalt a teljesen állami közszolgáltatás mellett (…) elvetve a Hooper-jelentés tanácsait (mely az EU postadirektívája szellemében kiáll a posta privatizációja mellett).»

A dolog világos, tiszta és pontos: a kongresszusi határozat teljesítése azt jelenti, nincs még részleges privatizáció sem. 349 képviselő közül 160 aláírta, közel minden második a Labourból.

Ezzel párhuzamosan az egész országban helyi egységben, helyi és országos szakszervezetek is állást foglaltak.

Eredmény: Brown és Mandelson kénytelenek hátrálni. Ugyan megerősítették, hogy a végsőkig készek elmenni és nem haboznak bevonni a konzervatívokat sem az Unió határozatának végrehajtásába, a napirendről mégis levették a szöveget.
J.- P.B.

Genf, jún. 6.:
A Nemzetközi Egyetértés XVI. találkozója «az ILO konvenciói és a szakszervezetek függetlenségének megvédésére».


18 országból 61 szakszervezeti és munkásaktiva. Találkozójukkal egyidőben valóságos «államcsíny» készülődik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet rendes évi közgyűlésén: a munkásmozgalom integrálására a G 20 döntésének megfelelő «Paktum a munkahelyekért» kereteibe.


A genfi “világválság-csúcs”: csapda a szakszervezeteknek

A Togói Norbert Tetevi Gbikpi-Benissan, ILO dolgozói küldött jegyzete, aki résztvett a csúcstalálkozón.


Az ILO 98. éves közgyűlésére a napirendet felborították az utolsó pillanatban, amire eddig sosem volt példa. A küldöttek Genfbe érkezésükkor tudták meg, hogy az adminisztratív tanács «javaslatára» sürgősen meg kell tárgyalni a «gazdasági és pénzügyi válság munkahelyrekre gyakorolt hatását».
A «javaslatot» persze sem vita, sem szavazás alá nem vetette senki, csak kötelezővé tették a 2500 küldött számára.
Következésképpen a munkaügyi bizottságok munkája lerövidült, fontos viták, a jövő normáinak kidolgozása, a konvenciók állami alkalmazása «eltolódott». Például a munkahelyek és a szociális háló kérdése…ma, mikor dolgozók millóit lökik ki az utcára!
A felbolydulás oka a jún. 15-16-i « ILO-csúcs a munkahelyek világválságáról», amire meghívtak «bizonyos számú államfőt, magas szintű döntéshozót és szakszervezeti vezetőt, regionális fejlesztési intézmények főnökeit és más véleményformáló leadert».

Később megtudjuk, hogy a csúcs jún. 17-ig tart, tehát a tanácskozás vége is szabotálva lesz…

Az ILO igazgatójának jelentéséből: “Szembenézés a munkahelyek világválságával. A méltó munkán van a hangsúly.”

Ez a jelentés állítja a «Világpaktumról», hogy «mint egy nyitott tárcát a kormányok, a munkáltatók és munkavállalók politikai véleményformálására szánjuk nemzeti és nemzetközi koordinációs szinten, fejlesztési kooperációra».

A paktumnak «a G 20 londoni konferenciára a római G 8-ra kell reflektálnia a munkahely területén». Amelyek többek között a «költségvetési és monetáris erőfeszítések» folytatásáról szóltak a fellendítéshez, a pénzügyi szektor támogatásához, mely 2010 végére eléri az 5 ezer milliárd dollárt; az IMF megerősítését, mely forrásait megháromszorozza! Ugyanebben az időszakra az előrejelzés 50 millió elbocsátás …

Miért mindez? Hogy az ILO-t a «szociális dimenziók» eszközévé formálják a «világkormányzat» kezében, erre a G 20 és a CSI (Nemzetközi Szakszerveti Konföderáció) fel is szólít!

A csúcs előtti napokon, miközben bizottságunk végezte munkáját a normákkal kapcsolatban, a plenáris bizottsághoz kellett futkosni, ahol a gazdasági, nemzetközi pénzügyi és regionális intézmények magasrangú felelősei, egyetemi tanárok, civil szervezetek vezetői, kormányminiszterek, stb. szóltak hozzá.

Jún.3-tól 8-ig 12 szekció 10 témát vitatott, ezekből egyik, a «A nemzetközi munkaügyi normák szerepe a válsággal szemben: normatív intézkedések» 4-én a reggeli két szekcióülés után 19 órakor kezdődött egy óriási teremben…

Jún. 15-én “ILO-csúcs a munkahely világválságáról” nyitása

A «csúcson» a bejáratok hiperbiztonságosak, a program két részre vágva: az államfők rövid beszéde, a különböző országok minisztereié és másfél órás kerekasztal-beszélgetés: «Világ-és regionális szintű koordináció szembenézve a munkahelyek válságával».

Az első nap két sztárja kétségtelenül a brazil elnök Lula da Silva és a francia Nicolas Sarkozy. Lula beszéde második részét improvizálta a IMF-et és a Világbankot ostorozva – sokkal jobban megtapsolták, mint az elsőt – : «képtelenek a világválság megoldására javaslatot adni, holott általában tele vannak ötletekkel a szegény országok számára», valamint a pénzügyi spekuláció «képtelen akármit is létrehozni»!

De akkor miért vett részt a G 20 döntéseinek kereteiben, méghozzá aktívan, az IMF forrásainak megtriplázásában és szerepe megerősítésében? Miért kell jóváhagyni a fellendítési terveket, a bankok talpraállítását, mely szorosan kapcsolódik a pénzügyi spekulációkhoz?
Sarkozy a maga részéről egy «forradalmi» intézkedésre hívott: «a normákat kötelezővé kell tenni», pontosítva rögtön, hogy a G 20 gazdasági tervintézkedéseinek szociális részét kell kiegészítenie. Az intézkedések a bankok és pénzintézmények megmentésére szolgálnak, az ILO normáival összeegyeztethetetlenek, mivel ezek a dolgozókat védik.

Jún.16.: ugyanaz az vita két napig?
Nem egészen…

Hozzászólások követik egymást, sokan dicsérik az ILO «megkerülhetetlen» szerepét, tehát… be kell léptetni a «világkormányzatba» ahogyan a CSI ajánlotta, felállítani «egy jogi referenciát a normák és a nemzetközi intézmények köréből», hogy «megreformálják ezeket az intézményeket», ideértve az ILO-t is.

De a tematikus vitákban és a kerekasztaloknál, ahol a dolgozóké a szó, a dolgok nem ugyanezen a módon zajlanak.
A munkás osztályharc területén a hangok kétségbevonják, elutasítják és kudarcra ítélik a neoliberalizmussal, szabadkereskedelemmel és szabad befektetéssel, pénzügyi globalizációval cinkos «recepteket», melyek pontosan - ahogyan a KCTU szkaszervezet mondta - «cementinjekció» a kapitalista rendszer fenntartására.

«Az igazi megoldás a dolgozók, családjuk, népük életkörülményeinek megmentése», mondják, az ILO előírásainak és normáinak a megmentésével, a munkásosztály szervezetinek függetlensége őrzésével.

Így aztán egyáltalán nem biztos, hogy a nevezetes «Világpaktum» létrejön olyan formában, ahogyan azt javasolták.
N. T. Gbikpi-Benissan

Emlékeztető
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)
1919-ben alakult az I.világháború utáni politika és szociális megrázkódtatás körülményei között. Az ILO az egyetlen ENSZ-szervezet, mely háromoldalú: minden tagállam két kormányzati, egy munkáltatói és egy dolgozói képviselettel vesz részt. Szerepe a nemzetközi normák kidolgozása a munkajog védelmét illetően és ajánlások, melyeket az államok ratifikálás után beépítenek a nemzeti törvénykezésbe.
Az ILO szervei: adminisztratív tanács, végrehajtó iroda (Munkaügyi nemzetközi irdoa, BIT) és éves közgyűlése.


Peru

Információk

Az amazóniai nép felkelése az egész országban terjed

“Az 1090 dekrétum megsemmisítése veszélyeztetné az
USA-val kötött szabadkereskedelmi egyezményt” (“El Comercio”, jún.9.)

Jún. 5-én egy erős rendőrségi kontingens helikopterekkel támogatva megpróbálta az 55 nap óta sztrájkoló amazóniai nép által emelt úttorlaszt felszámolni. A lakosság az USA-val kötött szabadkereskedelmi egyezmény érvényesítésére hozott kormányhatározatok eltörlését követeli.
Az Alan Garcia-kormány parancsára történt rendőrségi beavatkozás több tucat ember halálát eredményezte (számukat titkolják).

Jún. 6-án a CGTP szakszervezeti konföderáció, a CNA agrárkonföderáció, az Amazóniai népességi koordináció és a többi munkás- és parasztszervezetek vezetői összejövetelükön létrehozták az Élet- és szuverenitásvédelmi frontot. Jún.11-re országos mozgósításra hívtak tiltakozásképpen a baguai mészárlás ellen. Az összecsapásért a kormányt teszik felelőssé, követelik lemondását csakúgy, mint a szabadkereskedelmi szerződés végrehajtási határozatainak visszavonását.

Jún. 11-én egész Peru területén tömeges tiltakozó tüntetésekre került sor ezekkel a követelésekkel. Az amazóniai népesség általános sztrájkot hirdetett a követelések teljesítéséig. A La Oroya bánya és a Doe Run vállalat dolgozóinak küzdelme emellett tovább folyik a 4 ezer dolgozó 90 napos technikai munkanélkülisége ellen.

A SiderPeru ugyanekkor 400 dolgozót bocsátott el. A bánya- és fémmunkás szakszervezet jún. 15-től határozatlan időre sztrájkot jelentett be az összes bányában és a fémiparban. A sajtó szerint több mint 200 hasonló konfliktus van folyamatban, a Garcia kormány pedig minimum 200 ezer elbocsátásról beszél a következő hónapokban.

Az amazóniai népesség igaza birtokában ellenáll a szabadkereskedelmi egyezmény megvalósításának, az ILO 169-es konvenciójára támaszkodva, mely kimondja, hogy a kormányok kötelesek tiszteletben tartani az amazóniai és más trópusi őserdő népességének természetes élőhelyét.

A perui kormány, a szabadkereskedelmi egyezmény alkalmazásának céljából a perui amazóniai őserdő 75 %-át felosztotta. (1). 44 millió hektárról van szó, melyet átadtak olaj, gáz- és ásványkitermelő multinacionális cégeknek. Amazónia népe saját jogai védelme mellett harcol az egész perui nép szuverenitásáért is az imperialista fosztogatókkal szemben. Nem véletlen, hogy a megmozdulásokon a felvonulók élén ott lobog a perui zászló.

Nyílt politikai válság rázza az ország intézményeit a szabadkereskedelmi egyezmény következtében.

A Köztársasági Kongresszus jún. 10-én megszavazta az inkriminált határozatok végrehajtásának 60 napos felfüggesztését.
A kogresszusi alkotmánybizottság a határozatokkal történő kormányzást alkotmányellenesnek találta.

Jún. 11-én az Élet- és szuverenitásvédelmi front melletti szolidaritásának adott hangot a Városi és vidéki dolgozók pártja, támogatva az általános sztrájkot a követelések teljesítéséig.

A Védelmi Front folytatja küzdelmét a Garcia-kormány lemondásáért és teljes hatalommal bíró szuverén nemzetgyűlés összehívásáért.

Levelezőnk

(1) Amazóna 6 ország területén található: Brazília, Venezuela, Kolumbia, Equador, Bolivia és Peru, és óriási gazdagságot hordoz magában.

Guadeloupe

Interjú Elie DOMOTA-val, az LKP szóvivőjével

Három és fél hónappal a 44 napos sztrájk felfüggesztését követő egyezmény aláírása után

A márc. 4-én aláírt egyezmény óta a francia állam – a Medeffel, a munkáltatók szövetségével együtt – mindent megtesz, hogy újra kezébe vegye az eseményeket. A rendi gyűlés kísérletének, kongresszusuknak visszautasítása után – pedig azokat aktívan támogatta a parancsra teljesítő sajtó is – megpróbálja az egyezményt kiüríteni, hatását minimalizálni.

Így, miután a Bino-egyezményt megcsonkították, az állam nem az annak megfelelő jövedelemkiegészítéssel, hanem pótlékkal próbálkozik. A nagy kereskedelmi központokból a főnökök eltüntetik azon alapvető élelmiszercikkeket, melyek árcsökkentéséről az LKP-vel megállapodás történt, a tárgyalások folytatásán pedig meg sem jelennek. A bankok képviselői pedig csak az időhúzásra játszanak. A nagy hoteleket illetően a multinacionális Club Med, Nouvelles frontières, Pierre et vacances főnökei, hogy ne kelljen alkalmazni a megállapodásokat, teljes technikai munkanélküliséget jelentettek 750 alkalmazottuk számára és becsukták a hoteleket.

Mindenki, állam és főnökök, megpróbálja az LKP-t felelőssé tenni minden rosszért, amit évek óta tapasztalunk.

Mindez nem akadályozza a dolgozók mozgósítását, hogy legitim követeléseiknek érvényt szerezzenek.

Sztrájkok végződnek a dolgozók győzelmével – olykor 6 havi munkabeszüntetés után, mint a repülőtéri dolgozók esetében, máshol pedig sztrájkok indulnak. Más sztrájkok folytatódnak, a CGRR-nél, ASFO-nál, a la Maison de l’enfance-nál, az Audebert-nél, ahol a tulajdonosok megtagadják a személyzet képviselőinek választását, ami 1904 óta soha nem fordult elő.

Mindezek miatt az LKP szakszervezetei általános mozgósításra hívnak.

A megtorlás különböző formákat ölt. Szociális szempontból likvidálások, üzembezárások. A sajtóban némely újságíró acsarog azok parancsára, akik hintik, hogy az LKP az oka a munkanélküliségnek, az üzembezárásoknak. A jogi represszió pedig a francia állam részéről érkezik, a helyi képviselők segítségével, a bíróságokat használva fel az ifjúság, a dolgozók, a nép ellen, mivel mozgalmunk nem hátrál a profitszerzéssel szemben. Először a szakszervezeti felelősöket támadták, most az LKP ügyvédjein van a sor.

Az európai választásokon 85 %-os volt a távolmaradás, ez magáért beszél. A néhány érvényes szavazat így oszlik meg: az UMP képviselője a szavazásra jogosultak 3%-t kapta, a gudeloupe-i «szocialisták» támogatta baloldalé 2-t.
A legfontosabb tanulság, ami levonható, hogy a szakadék mélyül a politika és a nép között.

A Radyo Tanbou közölte, hogy az LKP az amerikai munkásmozgalom meghívását kapta az USA-ba. Fontos dolog, mert arra utal, hogy az osztályharc nemzetközi aspektusára is hatással van az LKP küzdelme. Beszélni fogunk álláspontunkról, tapasztalatainkról, arról, hogy harcunk szükséges a kolonializmus, az igazságtalanság, a rendszer barbársága ellen.


Guadeloupe, 2009.jún.15.
levelezőnk



Az LKP ügyvédei, Sarah Aristide és Patrice Tacita ellen megtorlás folyik!
Elutasítják a franciaországi deportálást !

Pointe-á-Pitre-ben Aristide et Tacita ügyvédek bejelentették döntésüket, hogy a párizsi bírósági idézésre nem jelennek meg.

Első ízben máj. 19-re idézték be őket Pointe-á-Pitre-ben, ezt anullálták, majd a második idézés Párizsból érkezett. A delokalizációt azzal indokolták, hogy a «helyi közrend» veszélyben van. A videokonferenciás meghallgatás elutasításra talált.
A tömeges népi elégedetlenségtől való félelem hajtja a hatóságot? A 44 napos sztrájk utáni négyoldalú egyezség be nem tartásának hatásától?

«Ha ez az ára annak, hogy mesterségünk gyakorlásának jogát védjük, ha ez az ára a szabadságnak, vállaljuk, hogy esetleg bilincsbe verve visznek bennünket Párizsba», jelentette ki Sarah Aristide és Patrice Tacita.

Az objektív informálás és a machinációk kimutatására Párizsban Brigitte és Félix Rhodes, a két ügyvéd ügyvédei sajtókonferenciát tartanak jún. 15-én.

Joss Rovélas

LKP sajtóközlemény

A guadeloupe-i Sarah Aristide és Patrice Tacita ügyvéd aktivisták telefonjait a rendőrség illegálisan lehallgatta. Feljelentést tettek, melyet a mai napig nem vizsgáltak ki, éppen fordítva, őket vádolják, holott más esetben az efféle gyakorlat alapján súlyos szankciókat szabnak az elkövetőkre.

De Guadeloupe-ban vagyunk, lehetséges az illegális lehallgatás, megsérthető az ügyvéd és kliense joga a bizalmas beszélgetésre, véghezvihető a szakszervezetellenes megtorlás, lehet rassszista megkülönböztetés munkábaálláskor - mindent tolerál és legalizál a francia gyarmati hatalom.

Az LKP:

­— Üdvözli Sarah Arisitide és Patrice Tacita bátorságát, eltökéltségét és határozottságát, mellyel elutasítják Franciaországba deportálásukat és követelik meghallgatásukat a helyszínen, hazájukban;

— Teljes támogatásáról biztosítja azokat az ügyvéd-aktivákat, akik tudásukkal és elkötelezettségükkel fellépnek a «gyarmati rend és igazságszolgáltatás» ellen;

— Mozgósítja a gudeloupe-i nép együttesét, hogy követeljük:

• a konfliktusok rendezését és az összes munkahely fenntartását;
• a 2009.márc.4-i BINO-egyezmény tiszteletbentartását és betartását;
• az életkörülmények, a vásárlóerő, az idős személyek, a sérült emberek, a munkanélküliek jövedelmének javítását;
• a guadeloupe- férfiak és nők számára tiszteletet és megbecsülést.


Az L.K.P szóvivője: Elie DOMOTA
Pointe-á-Pitre, 2009.jún.15.




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication: Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse