2009. július 27., hétfő

Nemzetközi információk 346 sz.

2009.júl.22.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése lapja



Tartalom:

Az algériai Fraternité, a Dolgozók pártja lapja cikke, mely beszámol harci tevékenységéről 1990-es alapítása óta;

Teljes terjedelmében közzétesszük a Nemzetközi Egyetértés svéd aktivistái közleményét a Lex Britannia svéd törvényről, melynek gyökeresen ellentmond az Európai Unió szabályozása;

Fel kívánjuk hívni a figyelmet a hondurasi Nemzeti front államcsínyellenes felhívására. A Nemzeti Front népi és szakszervezeteket foglal magába a puccsisták elleni tüntetések és sztrájkok szervezése élén és leleplezi Costa Rica elnöke, Oscar Arias «békítését», aki az észak-amerikai államtitkár Hillary Clinton utasításai szerint cselekszik;

A CATH haiti szakszervezeti delegáció összefoglalója a háborúellenes Nemzetközi tanácskozásról Pittsburgh-ban (USA). A tanácskozás turnészerűen több amerikai városban zajlott, a MINUSTAH (ENSZ) csapatainak kivonására alakult nemzetközi bizottság szervezésében. A Bizottság szept. 13-20 között ül össze legközelebb. A kezdeményezést a Nemzetközi Egyetértés támogatja.


Algéria

A cikk a Fraternité, a Dolgozók pártja (PT) havilapja 2009 májusi számában jelent meg

19 év szakadatlan harc
Éljen a Dolgozók Pártja!


1990.jún.29-30-án az ország különböző vilayáiból érkezett több mint kétszáz dolgozó, szakszervezeti felelős, nő, fiatal megtartotta a 4. Internacionáléval szimpatizáló OST (Dolgozók Szocialista Szervezete) első nyilvános kongresszusát a fiatalság 1988-as felkelése után, 1989-ben az Alkotmány felülvizsgálata évében.
A PT-t megalapító OST-kongresszus fontos vitákat állított a középpontba, megoldásokat fogadott el két alapvető kérdésben:

1- Egyesült népi mozgósítás a szuverén alkotmányozó gyűlés szabad és demokratikus választásáért a népakarat alapján. Ennek érdekében felhívást intézett népi bizottságok létrehozására, a követelések kidolgozására és egy másikat a politikai pártokhoz.

2- Az UGTA (szakszervezet) minden párttól való függetlenségének óvása, egyedül a munkásdemokráciának szentelve magát, valamint levél a a PT megalakulásával egyidejű 8. szakszervezeti kongresszushoz.

E két kérdés az egypártrendszerrel való szakításhoz kapcsolódik, mely a függetlenség kivívása után kisajátította a nép szavát, elidegenítette a szakszervezetet, az újgazdagok parazita rétegének kialakulásához, majd a 80-as évek elején a külső adóssághoz fűződő társadalmi-gazdasági válsághoz vezetett.

Egy hónappal a PT megalakulása előtt különleges politikai-szociális dinamizmusban az OST résztvett egy grandiózus tüntetésben az APN ellen és az alkotmányozó nemzetgyűlésért több mint kétmillió ember részvételével.

Egy évvel később, konstatálva az első többpárti törvényhozói választások természete okozta súlyos politikai válságot, az ellenzéki pártok együttesen általános sztrájkra szólítottak. A PT második kongresszusa a pártokhoz és az UGTA-hoz fordult akcióegység létrehozásának javaslatával azért, hogy az akkori rendszerrel végezzünk, az ország kijusson a zsákutcából és az összeütközés elkerülhető legyen. Válaszra sajnos nem talált, visszatért a represszió időszaka, ostromállapotot hirdettek, a választásokat elhalasztották. A pártvezetés 1991. decemberében választási bojkott mellett döntött. A második forduló semmisnek nyilvánítása vezetett közvetlenül az ország tragédiájához.

19 év telt el a PT megalapítás óta. A mérlegre büszkék vagyunk, különösen arra a szerepre, amit a politikai-demokratikus megoldás keresésében vittünk a béke megteremtésében, a szabad alkotmányozó gyűlési választások kérdése is megtalálta aktualitását. Az országot gyászbaborító véres válság, a demokratikus fejlődés előtti akadály, a 2009-es elnökválasztás megmutatták a klientúra kialakulása és tömeges csalás által, hogy az egypártrendszer nem csak a népszuverenitást gátolja, hanem reális veszély az egész ország számára.

A 19 év harcban és szakadatlan ellenállásban zajlott a békéért, valódi demokráciáért, annak politikai és szociális tartalmát ideértve, valódi nemzeti szuverenitásért. A PT ma is szóvivője az elnyomottaknak és a kizsákmányoltaknak.
Az algériai nép küzdelmeinek kontinuitását vállalva, a dolgozó nép képviseletében pártunk azért harcol, hogy a fosztogatás politikája, az ipari elsivatagosítás, az IMF, a Világbank, a Keresk.Világszerv., az Európai Unió deregularizációs diktátumai eltűnjenek, s a nép érdekeinek megfelelő politika valósuljon meg.

Semra Saâda


Svédország

A Nemzetközi Egyetértés svéd aktivistáinak közleménye az Európai Unió ellenes Lex Britannia svéd törvényről
Nyhetsbrevet Vänner till ILC, Nr 1 (2009)

Samordningskommittén för en union av fria människor och nationer i Europa
(European Workers Liaison Committee)
Kontakt: Jan-Erik Gustafsson
janerik@bahnhofbredband.se

Detta elektroniskt spridda nyhetsbrev är ett fritt forum för att diskutera problem inom svensk
fackföreningsrörelse. Läsare välkomnas att reagera och skicka in sina egna bidrag.


Európai nyomás a svéd szakszervezeti mozgalomra

A svéd szakszervezeti mozgalomban vita keletkezett a Laval-ügy nyomán: bízhatunk-e még az “EU szabályainak változásában”?

Válasz adhat az Európai Parlament 2008.okt.22-i szavazása az Európai Bíróság Viking-, Laval-, Rüffert- és Luxemburg-ügy ítéleteiről. Ezen a napon az EP széles többséggel (a Néppártéval is) a szocialista Jan Andersson jelentését elfogadta.

A CES (Szakszervezetek Európai Szövetsége) másnap azonnal üdvözölte: «Az Andersson-jelentésnek hála az EP aláhúzta, hogy az olyan gazdasági szabadságjogok, mint a szabad szolgáltatás az alapjogoknál nem magasabbrendűbbek, pl. a szakszervezetek kollektív akciójogánál sem (…). Az EP felhívja tehát a Bizottságot, hogy készítsen elő törvényjavaslatot az ilyen konfliktusok elkerülésére a jővőben. A külföldön dolgozókat illető direktíva részreviziójára sort kell keríteni.»

Mit jelent a “jövőben”?

El kell-e fogadni azonnal a Laval-ítélet következményeit a svéd munkajogban? Mit jelent a „részleges revizió” a direktívát illetően?

John Monks, a CES főtitkára pontosította: «Világosan látszik, hogy az EP-nek sikerült kompromisszumot találni, amely lehetővé teszi a szociális modell megőrzését és védeni az államközti ipari viszonyok rendszerét. Köszönöm az EP tagjainak, hogy ezt, az Európa jövője számára fontos lépést megtették (…). Különösen örvendek, hogy az EP keresi a lehetőségét annak hogy az alapvető társadalmi jogok és a gazdasági szabadságjogok között egyensúly álljon fenn.»

Milyen “egyensúly”? Milyen garanciát nyújthat ez az “egyensúly”? Válaszoljon az Andersson-jelentés maga.

«Ezek a végzések rámutatnak arra, hogy a jelenlegi törvények nem elégségesek a szolgáltatások szabadsága és a dolgozók jogai közötti egyensúly garantálására. Emiatt azonnal határozatot kell hoznunk, hogy az európai jogszabályokban megfelelő módosítás történjék, s az ítéleteknek ne legyen szociális, gazdasági és politikai negatív hatása.»

Ez a javaslat több problémát hordoz. Ennek a szabályozásnak jegyében, mely “elégtelen”, estek neki brutálisan a kollektív szerződéseknek.

Az Európai Bíróság ítéleteinek végzetes hatása már most ismert, Svédországban jellemzően azzal az offenzívával, mely a létező dolgozói jogok ellen kezdődött. A kérés módja, ami a megfogalmazódik a jelentésben, különös módon nehezedik a jövőre.

És különben is, mit csináljunk addig is, míg az európai jogszabálymódosítás megtörténik? Fogadjuk el, hogy vége a Lex Britannia-nak?

Mit követel a megoldási javaslat?

Mindössze «kéri a Bizottságot, a Tanácsot és Parlamentet, hogy azonnali intézkedéseket tegyenek az európai szabályváltoztatás érdekében, hogy mérsékeljék az EB új joggyakorlatát».

“Mérsékelni”, ez nem semmissé tenni!

A megoldási javaslat «már most kéri a Bizottságot a külföldön, kiküldetésben dolgozókról szóló direktíva felülvizsgálatára a következő pontok tudomásulvételével». De milyen értelemben?

- «A külföldi kiküldetéses dolgozókra vonatkozó direktíva számára új jogi alap választása a dolgozók megfelelőbb védelmére; a külföldön, szolgáltatás keretében dolgozókat úgy kell tekinteni, mint a dolgozók szabad áramlásának gyakorlását és nem a szolgáltatásokét». De még ha úgy is tekintjük, garantálhat-e valamit, amíg az európai szerződések 49. cikke, mely megtiltja az összes akadályt a szolgáltatások szabadsága előtt, érvényben van?

Ez a 49. cikk ki is fejti: «A szolgáltatások szabadságának gátlása a Közösségen belül tilos a tagállamok és más tagállamok állampolgárait illetően».

Az Európai Bíróság ítéleteit a szerződésekre alapozza, tehát a 49. cikkre, mely a direktíváknál felsőbbrendű.

Amíg a 49-es cikkely létezik, még ha hozzá is adnának valami egyensúlynak nevezett dolgot a munkavállalók alapvető jogai érdekében, a lett vállalat tudna Svédországba vagy máshová menni úgy, hogy szolgáltatását saját feltételei szerint árusítaná. Amíg létezik a 49. cikk, mint magasabb rendű törvény, a nemzeti munkajogi törvényeket és kollektív szerződéseket magának aláveti.

Nézzük tovább a megoldás javaslatát:

- «A tagállamok számára lehetőség a fogadó ország törvényszövegeinek vagy a munkahelyi bérre vonatkozó kollektív szerződéseinek elfogadása, ahogyan az ILO 94. konvenciója kifejti és nem csupán a minimálbérre.» Itt van egy valódi kettősség, mivel az alsó-szászorországi tartományi törvény pontosan ilyen referenciára támaszkodik! Mégis a Rüffert-ügyben hozott ítélet pontosan kimondja, hogy ez a törvény nem alkalmazható. Akkor milyen garancia lehet erre a kérésre?

Teljes mértékben illuzórikus addig, míg a 49-es cikk érvényben van, azonfelül az európai bírósági ítéletek is a joggyakorlat alapját fogják képezni a jövőben.

- «A periódust korlátozni lehet, mely alatt a dolgozó «kiküldetéses» munkát végez szolgáltatás keretében; s ezen periódus után a dolgozók szabad áramlására vonatkozó szabályokat lehet alkalmazni; másképpen, teljes mértékben a fogadó ország szabályait alkalmazni a bérekre és munkakörülményekre.»

Itt a kétszinűség teljessé vált. Pontosan, a szolgáltatások keretében «kiküldetéses» dolgozók már eleve korlátozott ideig dolgoznak! Az Andersson-jelentés szerint, ha jól értjük, amit írt, ezen «periódus» alatt el kell fogadniuk, hogy kollektív szerződésen kívül tekintsék őket.

Amikor Andersson jelentését olvassuk, jobban megérthetjük, hogy azt az EP a jobboldaltól a balig terjedő nagy többséggel megszavazta. Tudnillik a jelentés egyetlen pillanatig sem követeli az Európai Bíróság ítéleteinek megsemmisítését.

Holott ezek a bírósági döntések, melyek egymást követték egy és ugyanazon irányba mutatva, ma az európai joggyakorlat részévé váltak. S minden ilyen tipusú új esetben, van módosítás vagy nincs a direktívában, alkalmazni fogják. Ezért megkerülhetetlen az ítéletek megsemmisítése.

Akárhogy is olvassuk Andersson jelentését, “az EU szabályozásának változása” semmi pozitív előnyt nem hozhat. Kettős a konkluziónk.

- Politikai téren az Európai Bíróság ítéleteinek visszavonását kombinálni kell a 49-es cikk eltörlésével, ami viszont felveti a Maastrichti és Amszterdami szerződések eltörlését, melyeknek ez a cikkely a tengelye.
- Szakszervezeti téren Svédországban az LO-nak és másoknak nem kellene világosan bizonyítani szuverenitásukat és nem “az Eu szabályozásának megváltoztatására” várni?

Lehetetlen követelés? A Lex Britannia feltétel nélküli fenntartását!

2009.jún.16.

Jean-Pierre Barrois
a stockholmi 2008.máj.25-i tanácskozás szervezőbizottsága tagja



Mozgósítsunk mindenkit, hogy a Lex Britannia ne kerüljön törvényen kívül -
A szakszervezeteknek meg kell, hogy maradjon a sztrájkjog a svéd kollektív szerződések védelmében!


Az LO szakszervezeti tömörülés szerint Svédország elégedett lehetett a szakszervezeti követelésekkel az 1994-es csatlakozást megelőző tárgyalásokon. Ekkor az LO azt írta: «Az EU garantálja, hogy nem nyúl hozzá és nem tesz erőszakot a svéd munkaügyi jogon, mely szerepelni fog a csatlakozási szerződésben».
Már az 1994-es népszavazás előtt Sven-Hugo Ryman, a svéd kormány specialistája figyelmeztetett, hogy a Lex Britannia valószínűleg ellentétes az EU munkajogával. Ryman gondolt először arra, hogy a szolgáltatások szabad mozgását korlátozza a Lex Britannia, amely a szakszervezeteknek megadja a jogot, hogy külföldről érkező vállalatokat kötelezzenek a svéd kollektív szerződések aláírására. Arra is gondolt, hogy az EU ellene fog fordulni. A gyakorlatban ez a (hazai kollektív szerződésekkel bíró) külföldi vállalatok különleges bánásmódját jelenti.

Svédország csatlakozási okmánya csakúgy, mint a 47.sz. deklaráció a Laval-ítélet után, csak egy darab papír legális érték nélkül. Hosszú időn keresztül illúziókat keltett a svéd szakszervezeti mozgalomban az Unió jóságáról. A mindenható Európai Bíróság magasrangú jogászait nem köti semmi az egyoldalú, nem jogi nyilatkozatokhoz, amit észrevételeztetett a svéd munkaügyi szakember Ronnie Eklund is, megjegyezve az 1994.máj.31-i Göteborgsposten hasábjain: «A deklaráció, amely a kollektív szerződések skandináv modelljét elfogadja, a Római szerződésben megalapozatlan. A kérdést tehát az Európai Bíróság fogja eldönteni».

10 évvel később jött a Laval-ügy. Az építőipari és villamossági munkások szakszervezetei a Lex Britannica alapján nov. 2-án a lett vállalatot blokkolták, hogy az, a svéd kollektív szerződéseknek megfelelően, Stockholm térségében alkalmazza az átlagbéreket. Azonban történt valami, amit az LO nem látott előre. A Laval dec. 7-én feljelentette a szakszervezetet a svéd Vállakozási Szövetséggel együtt a svéd munkaügyi bíróságon. A dec. 22-i ideiglenes döntés, melyet a bírák nem egységesen osztottak, a szakszervezeti akciót legálisnak ítélte, nem fogadta el, hogy az alkotmányban is szereplő (17.cikkely) Lex Britannia az uniós jog által sérüljön. A svéd Vállalkozási Szövetség a végleges döntés előtt az Európai Bírósághoz fordult.

Párhuzamosan dec. elején a lett kormány az Európai Bizottságnál panaszt nyújtott be, miszerint a svédországi munkatörvények nem harmonizálnak az Unió szolgáltatások és munkaerő szabad mozgásának kikötésével. A figyelem rögtön ráterelődött arra, hogy vajon Svédország szabatosan alkalmazza-e az EU direktíváit a kiküldetéses dolgozók esetében és arra is, hogy a svéd kollektív szerződések követelései a kiküldetéses dolgozók számára (munkakörülmények, azonos bér) felfogható-e «társadalmi protekcionizmusként». Már 2003-ban a Bizottság világosan meghatározta (KOM 2002 458), hogy a munkakörülmények nem lehetnek kötelezőek külföldi vállalat számára.

Ilyen körülmények között nyitott utat az EU a svéd munkajog lerombolása felé. 2005 áprilisában az AD az Európai Bíróságtól előzetes véleményt kért. Göran Persson volt min.elnök és a szakszervezeti vezetés több sajtókonferencián azt nyilatkozta, hogy a svéd munkajog összeegyeztethető az uniós munkajoggal és emlékeztettek a 47-es deklarációban rögzített garanciára.

Mindez semmire sem való volt. Az EB ítélete 2007.dec.18-án született meg. Ahogyan Ryman előre megmondta, úgy. Az EU szabályozása a szabad mozgást és a kiküldetéses dolgozókat illetően magasabbrendű a nemzeti jognál, mely a Lex Britannia alapján lehetővé teszi sztrájk szervezését a svéd kollektív szerződések betartatására. Sőt, az EB úgy ítélte, hogy diszkriminatív egy érvényben levő külföldi kollektív szerződést nem létezőnek tekinteni. A Lavalnak megvolt a maga lett kollektív szerződése, igazságtalanul szenvedte el munkaterülete blokkolását azért (is), mert nem ismerte (el) a bérköltségek nivóját.

Kezdetben a szakszervezeteket sokkolta a döntés. Jan. 18-án az LO és a CES elnöke Wanja Lundby Wedin ezt nyilatkozta:
«Ha az EB verdiktje modellünket szétverte, akkor ellentétesnek kell lennie EU-csatlakozásunk körülményeivel. De nem ez történt, a svéd modell létezik. Nem kell akkora jelentőséget tulajdonítani az ítélet következményeinek. Mi döntünk.»

Hogy az LO vezetését megnyugtassa, Sven Otto Littorin svéd munkaügyi miniszter kormánybizottságot jelölt ki Claes Stråth vezetésével avégett, hogy a Lex Britanniát és a kiküldetéses dolgozókat érintő svéd törvényt az uniós szabályozásnak és az EB-ítéletnek megfelelően újraformálják. Természetesen kiderült, hogy a misszió lehetetlen. A Stråth-bizottság aláhúzta azt a tényt, mely szerint az elv a svéd kollektív szerződéseknek csak svédországi (cégekre) alkalmazása nem érvényes és a sztrájkjog jelentősen limitált. Pl. a szakszervezetek csak a minimális bért és munkakörülményeket kérhetik a külföldi vállalatok dolgozóinak és semmi más olyan juttatást, melyet a svéd kollektív szerződések tartalmaznak.

Az LO számára a munkajog már nem svéd probléma, mint azelőtt. Európai probléma lett. Amikor a Stråth-bizottság bemutatta 2008.dec.12-én munkája eredményét, Wanja Lundby Wedin ezt mondta: «Nem tudjuk magunk, egyedül megoldani azokat a problémákat, melyeket az EB ítélete eredményezett. A döntés a Laval-ügyben a munkásszakszervezetek alapvető jogait korlátozza. Európai a probléma, amelyet csak az EU-szabályozás megváltoztatásával lehet megoldani.»

A Wanja Lundby Wedin által felvetett európai problémára milyen álláspontot kell a svéd szakszervezeteknek képviselni? Az európai választások kampányában tavasszal az LO vezetése és a szociáldemokrata párt kérte a Bizottságot, hogy tegyen kezdeményező lépéseket a kiküldetéses dolgozókra vonatkozó direktíva megváltoztatására. Azt is mondták, hogy még az új Bizottság blokkolásától sem riadnak vissza, ha a direktíva reviziója nem történik meg. Ez csak illúziók keltésére volt jó a szakszervezeti mozgalomban. Amikor a Nemzetközi Egyetértés aktivistái találkoztak Vladimir Spidla biztos munkatársával múlt év szept. 12-én Brüsszelben, az üzenet világos volt. A Bizottság nem akar változtatni a direktíván, nem akarja az EB ítéleteit anullálni sem.

Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy ez az út lezárult. De a Lex Britannia svéd törvény, tehát ez nem európai probléma. A Lex Britannia egy cikkelyt foglal magába (42.paragrafus) a munka törvényében (MBL), mely a svéd szakszervezeteknek megadja a sztrájkfelhívás jogát, ha egy külföldi vállalat visszautasítja a svéd kollektív szerződés aláírását.

Nem értünk egyet a LO vezetésének álláspontjával, mely abban áll, hogy a kollektív szerződésekért viaskodó kampány az EU munkajogi szabályozásának megváltoztatásáért haszontalan.

Felhívjuk a munkás- és szakszervezeteket, tegyenek meg mindent a Lex Britannia védelmére! Szervezzünk kampányt a Laval-ügy végleges döntése előtt, mely 2010 tavaszára várható! Követeljük a svéd kormánytól, hogy cselekedjék a Lex Britannia és ugyanakkor a svéd modell védelmében. Nem engedhetjük meg az EU-nak és az EB-nek, hogy a svéd munkajogi szabályozásban döntsön.
Kötelezzük el magunkat a Lex Britannia mellett – védjük a kollektív szerződések svéd modelljét!

Jan-Erik Gustafsson
“Nemet az Európai Unióra” mozgalom elnöke



A svéd szakszervezeti mozgalom elleni történelmi árulás


Április elején két napra a Laval-ügy ismét a svéd munkaügyi ítélkezés elé került. De nem magáról az ügyről volt szó, a lett vállalat szakszervezetek általi öt év előtti blokkolásáról (Waxholm városka iskolája építésekor), melyben az Európai Bíróság döntött elsőfokon, s ítéletében a két szakszervezetet minden pontban elmarasztalta. Amiről most volt szó, az a Lavalnak fizetendő kártérítés.

A szakszervezetnek és a munkáltatónak két-két helye van az egyeztetésben. Erland Olaussont, az egyik szakszervezetet képviselő tagot pártosnak minősítette a munkáltatói oldal, mivel a Lavallal konfliktusba keveredő LO volt főtitkáráról van szó. Így aztán a korábban a papíripari szakszervezet vezetéséhez tartozó Lennart Olovsson került Olausson helyébe.

A Lavalt Anders Elmér és Martin Agell ügyvédek képviselték, az építőipari szakszervezetet Peter Kindblom ügyvéd és a villamosiparit pedig az LO vezető ügyvéde, Dan Holke. A Laval kártérítésként közel 5 millió koronát kért (kb. 480 ezer eurót).

Az első beadványban a két szakszervezetnek kellene fizetni a 2 millióra becsült perköltséget. A másodikban meg kellene fizetniük a kártértést. A Laval ügyvédei elmagyarázták, hogy mivel a Laval blokkolásával a cégnek el kellett hagynia az építési területet, az Európai Bíróság pedig elmarasztalta az építő- és villlamosipari szakszervezeteket illegális tevékenység miatt, a szakszervezeteknek fizetniük kell. «A törvénysértést megállapították a nemzetközi peres eljárások folyamán». A kártérítésnek is magasnak kell lennie, mivel a Laval kénytelen volt Svédországot is elhagyni, mégpedig igen nehéz körülmények között. Az építőipari szakszervezetnek 500 000 korona általános kártérítést, a stockholmi Byggettannak 500 000 korona kiegészítő kártérítést és a villamosiparinak 350 000 általános kártérítést kell fizetnie. Sőt, mindhárom szakszervezettől kérték az 1, 42 millió koronás gazdasági kártérítés megfizetését.

Az építőipari és villamosipari szakszervezetek visszautasították a kártérítési kérelmet. Elmagyarázták, hogy a kárrendezésbe tévedés került. Mivel a svéd jogba az Európai Uniós olvasat nem került bele, a szakszervezetek nem tekinthetők felelősnek e szabályozás figyelmen kívül hagyásáért, s jogos cselekedetként reagáltak. Ha svéd munkajogi bíróság ennek ellenére úgy ítéli meg, hogy a kártérítés jogos, ezeknek az összegeknek akkor is jóval kisebbnek kell lenniük. Ami a perköltségeket illeti, mindkét félnek érdeke ezek felülvizsgálata, és mindenki fizesse saját részét. A szakszervezetek mindenesetre nem reklamálnak semmiféle perköltséget.

A szabályozás a hibás, állítják a szakszervezeti ügyvédek. Ha valakit meg kell büntetni, az az állam. Evidens, hogy a szakszervezeteknek nem kell egyetlen fillért sem átutalni a lettországi Rigából érkezett vállalatnak. A szakszervezetek a hatályos svéd törvények szerint jártak el. A Laval mögött a svéd Munkáltatók Szervezete áll, célja, hogy az EU-t használja mint fegyvert a svéd szakszervezetek meggyengítésére és a svéd munkavállalókat helyezze nyomás alá. Kétséges-e még, miért volt a svéd Munkáltatók Szervezete 1994-ben Svédország csatlakozásának egyik megveszekedettebb híve?

A nagy kérdés nem az, hogy a szakszervezeteknek fizetniük kell-e 5 millió koronát. Tény, hogy a hivatalos szakszervezet elárulta tagságát azzal, hogy ellenvetés nélkül elfogadta az Európai Unió Európai Bíróságának ítéletét. Ez az, ami a 20. századi svéd szociáldemokrata mozgalom elért vívmányai elleni történelmi árulás. Az 1994-es csatlakozási előtti népszavazás során a szociáldemokrácia és a szakszervezeti mozgalom garantálta a munkaerőpiac svéd modelljét. Most igéreteit megtagadta.


Gösta Torstensson
Kritiska eu-fakta


Honduras

Nemzeti front a hondurasi államcsíny ellen
A tárgyalások elvetése és a mozgósítás fenntartása


Az államcsínyellenes hondurasi Nemzeti Front (1) különböző szervezeteket magába integrálva a nemzeti és nemzetközi közvéleményhez fordul:

1- Határozottan megerősítjük álláspontunkat: a puccsisták által bevezetett bizottság ténye lehetetlenné tesz bármiféle pozitív megoldást.

2- Egyetértünk a Nobel-díjas Oscar Arias, Costa Rica elnöke javaslatának első pontjával, melyben kéri Honduras elnöke, Manuel Zelaya Rosales azonnali posztjába visszahelyezését (feltétel nélkül).

3- A javaslat maradékát elutasítjuk, mivel az egyáltalán nem egyezik látásmódunkkal és követeléseinkkel:

a 2.pont lehetetlenné teszi az államcsínybe keveredett, tehát bűncselekményt elkövetők felelősségrevonását;

a 3.pont az állampolgárok demokratikus jogainak tárgyalását jelenti;

a 4.pont lehetővé teszi azok büntetlenségét, akik eltervelték, végrehajtották és támogatták az államcsínyt;

az 5.pont a választási csalás lehetőségét tartalmazza;

a 6.pont elutasítja jogunkat a hadsereg alkotmányos és az államcsínyben játszott szerepének felülvizsgálatára;

a 7.pont értelmetlen az előzőek miatt.

4- Nyilvánosan leleplezzük azt a magatartást, mely nem veszi tudomásul az emberi jogok megsértésének tényét. A lakosság ennek áldozata a puccsisták által felálított kormány és megtorló apparátus részéről: 4 gyilkosság, a szociális mozgalom 1.158 képviseljének illegális letartóztatása, zaklatása és házkutatása; a 14 sajtóterméket, 14 újságírót és 4 szociális szervezetet érintő véleményszabadság megsértése; az állampolgároknak a Köztársaság Alkotmányába foglalt egyéni és alapvető jogai megcsúfolása.

Leleplezzük az emberi jogok megértését, a militarizációt és Guadalupe Carney, Silin és Colon közösségét érintő üldözést, a közintézmények militarizálását, az egész országban működő halálbrigádok felállítását, s ehhez csatlakozóan az állampolgárok védekezését meghiúsító puccsista kormány minisztériumait, bírósági akcióit.

5- Fenntartjuk álláspontunkat olyan politikai folyamat elérésére, mely demokratikus részvétellel Alkotmányozó Nemzetgyűlést hoz létre.

6- Harcunkat folytatjuk addig, míg az intézményes rend helyre nem áll.


Tegucigalpa le 19 juillet 2009.

(1) A Front a szakszervezeti szövetségek, ifjusági szervezetek, parasztszakszervezetek és más népi szervezetek kezdeményezésére jött létre a Liberális Párt segítségével, amely támogatja Zelayát.


Haiti

Haiti ENSZ/USA általi megszállása ellen
A Háborúellenes Nemzeti konferencia összefoglalója
La Roche College, Pittsburgh 2009.júl.10-12.


[Javasolták:
Fignole St. Cyr, a Haiti Dolgozók Autonom Szövetsége (CATH) főtitikára;
Colia Clark, Grandmothers for Mumia & Richard Wright Centennial Project;
és Alan Benjamin, The Organizer Newspaper szerkesztője, a US Labor Against the War országos irányítóbizottságának tagja (információként)]

A Nemzeti konferencián a Gyűlés az iraki megszállás és az afganisztáni háború befejezéséért egyhangúlag elfogadta 2009. júl. 11-én
Azzal az indoklással, hogy Haiti – az első fekete köztársaság – egész történelmében idegen megszállást kellett elviseljen, ideértve a csaknem folyamatos USA megszállást 1915. júl. 29. óta,

azzal az indoklással, hogy az USA bujtogatott a két, 1991. szept. 30-i és a 2004. febr.29-i államcsínyre a törvényesen választott elnök, Jean Bertrand Aristide ellen,

azzal az indoklással, hogy a két államcsíny a US multinacionális vállalatok, a privilegizált oligarchák érdekeit és a Duvalier diktátor által felvett külföldi adósságok visszafizetését szolgálta, hogy fenntarthatóak legyenek a haiti nép kizsákmányolásának embertelen munkakörülményei,

azzal az indoklással, hogy Atistide 2004-es megbuktatása óta Haitit az ENSZ úgynevezett «békefenntartó» erői szállták meg -- a MINUSTAH –, ami nem más, mint az USA vezérelte megszálló erő a haiti nép érdekei és szuverenitása ellen,

azzal az indoklással, hogy a MINUSTAH csapatai a demokráciáért, emberi munkáért küzdő, a multinacionális vállalatok rabszolgatartáshoz hasonló munkakörülményei ellen harcoló haiti dolgozókat és aktivistákat öltek meg,

pittsburghi országos gyűlésünk a 12 ezer ENSZ-katona azonnali kivonására szólít, a demokrácia visszatérése érdekében a száműzött politikai vezetők, elsősorban Jean Bertrand Aristide hazatérését szorgalmazza, Haiti külső adósságának elengedését követeli, hogy a külföldi bankoknak hetente fizetendő egymillió dollár a kifosztott ország újjáépítésére szolgáljon,

pittsburghi országos gyűlésünk határozata értelmében felhív arra, hogy az ENSZ a MINUSTAH-csapatok itteni fenntartására évi 584 millió dolláros költsége fordítassék az utak, kórházak, iskolák és az infrastruktúra építésére – idegen katonai jelenlét nélkül.



Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.