"Az Electrabel (*) és a piacliberalizálás"

Roro levelezéséből: « A tőkés Euro-diktatúra és lakáj-kormányaink kötelezte libelarizáció ellenére a verseny csak annyi, hogy melyik cég tud több profitot kipréselni a lakosságból...»

(* a francia multinacionális magántőkés Suez lányvállalata, a liberalizáció előtt monopolhelyzetben az energiapiacon)

1. epizódus: úgy 2006 táján megtudtuk, hogy Belgiumban súlyos problémák lesznek a liberalizációval, ugyanis régi számláink tartalmazták az Electrabeltől az önkormányzatnak visszajuttatott összegeket (néhány liège-i önkormányzat kivételével, melyek saját maguknak szolgáltatót hoztak létre: "société publique d’électricité "= elektromos közszolgálati vállalat), amely ezek költségvetésének jelentős részét tette ki.
2. epizódus: az Electrabel exkluzív szerződést ajánl az önkormányzatoknak: néhány évtizedre kötelezettséget vállal az energia lakossági szolgáltatására és jelentős összeget juttat vissza a helyhatóságoknak (abban a reményben, hogy az európai direktívát a belga liberalizációs törvényekkel együtt így megkerülheti).
3. epizódus: megismerjük a piacliberalizálás következményeit: két szolgáltatást is fizetnünk kell, a helyit és a termelését. Előbbit közintézmény látja el, utóbbi magán. Elvben az Electrabel magánmonopóliuma megszűnésével a magánszektor versenye miatt az áraknak csökkenniük kellene, de tudjuk már, hogy a korábbi flandriai liberalizáció sem eredményezte a számla összegének apadását.
4. epizódus: elvben a liberalizáció Vallóniában 2007. jan.1-én kezdődik, persze az éves számla kiküldésének ideje ezzel nem feltétlenül esik egybe. Engem a szerződés márciusi lejárta előtt informál az Electrabel arról, hogy választhatok más szolgáltatót, vagy maradhatok az Electrabel «történelmi operátornál», báziskondiciókkal (ha válasz nélkül hagyom, hivatalból maradok). Egyébként úgy ősztől kezdve elözönlenek mindent az új operátorok képviselői, kedvezőbbnél kedvezőbb szerződéseket javasolva számunkra. Az Electrabel új kecsegtető levelet küld, hogy változtassam meg báziskondicióimat zöldebb, kedvezőbb, olcsóbb szerződésre.
5. epizódus: 2007. febr.végén szokás szerint leolvasom az órát (fogyasztásom csökkent) és beküldöm. Várom az éves elszámolást. Hirtelen a sajtóból kiderül, hogy az Electrabelnek problémái vannak a számlázással, de semmi gond, májusra megteszi. Akik időközben másnál jelentkeztek be, tiszta bordély, nincs bizonyíték az Electrabel-szerződés lejártára, stb. De senki nem üt az Electrabel kezére, különösen nem a sajtó…
6. epizódus: 2007 májusa, az Electrabel számlája megérkezik. Itt megtudjuk, hogy dec. 31-vel viszonyom megszűnt az «önkormányzatok közötti szolgáltatóval» (helyi szolgáltatás) s ekkor XXXX volt a fogyasztásom! Szimpla hazugság, minthogy rendszeresen jegyzem azt, nyilvánvaló, hogy felülszámoltak (tehát a konkurensnek fizessünk a tényleges fogyasztásnál kevesebbet az Electrabel tiszta hasznára!) A számítás struktúrája is különbözik: egy rész "Electrabel-termelés", egy rész "köszolgáltatás"; a kWh ára kicsit drágább, mint 2006-ban volt. Velem azt közlik, hogy az óraállást már átadták az Elia-nak. Holott ez teljesen hamis, eltúlzott volt! Felhívom az Eliát, oda még semmi nem érkezett. Felhívom az Electrabelt, ott korrigálják az óraállást, mindössze a 2006-os báziskalkuláció módosul, naná, hogy a vállalat javára! Ezzel be is végeztem pályafutásomat náluk.

Vége az első ciklusnak. A második azonban rejt még néhány meglepetést!

7. epizódus: Web-site-okat tanulmànyozok. A szimulációhoz kéri lakóhelyemet (nézd csak, az én «önkormányzatok közötti szolgáltatóm» még mindig ott szerepel!, ezen a szinten nincs az EU által előírt verseny!). Most akkor a totális neoliberalizmust vagy a helyi uram-bátyámokat részesítsem előnyben? Az én fogyasztásommal az ESSENT tűnik legjobbnak, ami a számla «termelési» részét illeti. Óvatosan csak, a minimumot, egy évet írok alá...
8. epizódus: Júniusban kötöttem meg a szerződést, az azonban csak 2007 augusztusában kezdődik. Minden rendben folyik egy éven át, meghosszabbítom még egy évre. Bumm! Felemelik a havi előleg-átalány összegét! Telefonálok. Igen, elküldjük a formulát. Kitöltöm annak ellenére, hogy világosan közlik: "a kérés szükségtelen, ha a különbség nem haladja meg a 10 %-ot". Nem is kapok választ. De 3 hónap késéssel csökkentik az előlegfizetés összegét…
9. epizódus: októberben megírják, hogy szerződésemet februárban meg kell újítani az kőolaj árától függő új tarifával (2008 nyarán volt a legmagasabb!). Nem olvasom a tarifát, a dátumot javítom 2009 augusztusi meghosszabbítással. Telefonon megerősítik. A szóbeli közlésnek vajon hihetek-e?
10. epizódus: a gyanakvás jó tanácsadó: olvasom a szerződésem, látom, hogy tarifaemelkedés lehetséges, 3 hónappal előbb jelzik majd azzal, hogy a szerződést ekkor még meg lehet szakítani. 2009 májusában levelet kapok: elképesztő tarifacsökkentésben részesülhetek! De egészen kicsi betűkkel látom, hogy az éves új árak alapján, s ha ezzel nem értek egyet, ajánlott levélben közölhetem…

Ha jól követték az eddigieket, láthatják, hogy az ESSENT, a második ciklus főhőse ugyanazokat a módszereket követi, mint az első ciklusé, az ELECTRABEL: az éves dátumok össze-vissza keverése, homály a tarifákon, stb. Ismét az internetről értesülve megtudom, hogy a 2007-es előnyös termelő 2008-ben 10 %-kal emelte árait és ez egyáltalán nem versenyképes (mint ahogy az Electrabel sem).
A második ciklus vége és konklúzióm.
Ezen a nyáron ismét szolgáltatót változtattam; újból harcolnom kellett az óra állásának elfogtatásáért, annak átadásáért.
Összegzésül megállapíthatom, hogy a liberalizáció rengeteg homályt hozott, amiből a szolgáltatók szélesen profitálnak. Ha a monopólium annak idején drága volt, a szolgáltatás az maradt ma is, ára szüntelenül növekedik (a kisebb fogyasztás ellenére is nominálisan!). A legkevésbé rosszat választottam, állandóan figyelnem kellett mégis, hogy át ne verjenek.
Ami eltűnt, az az Electrabel ereje – politikai képviselőivel és társadalmi reprezentásaival. Átkerültek diszkréten az önkormányzati érdekeltségekbe. A versenytársaknak beszámolniuk sem kell. Az egyedi ellenállási formában ugyan jobban informáltak lehetünk, de ez sokkal gyengébb a kollektív ellenállásnál!
Tegyük hozzá, hogy a kormány 2008-ben (ahogyan Európa megkívánta) kötelezte az ELECTRABEL-t termelési eszközei eladására, hogy a piacon egyeduralkodását letörje, de ezeket nem versenytárs külföldi vállalatoknak adta el. A kormány pedig nem szociális motivumok alapján, hanem Electrabel-konkurensek panasza folytán kényszerült cselekedni …
A hatalmon lévő társadalom az európai neoliberalizmus büvöletében csal a «hamisítatlan és akadály nélküli verseny» ígéretével.