Nemzetközi információk 353.sz.

2009.szept.9.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom
Az Egyetértés szolidaritási felhívása

Oroszország: «Szabadságot Valentyin Uruszovnak!», az ALROSA vállalati független szakszervezetek alapítójának, akit 6 évre ítéltek, majd elengedték, de ismét bebörtönözték.

Kazahsztán: «Nemet a szakszervezeti bizalmi Esszenbek Uktesbajev elbocsátáásra ! », Alma-Atában az Yrysty-AERVZ vagonjavító üzem sztrájkbizottságának vezetője volt. Ivan Bulgakov, a szociáldemokrata párt regionális szervezete és a «Zassíta truda» munkásszakszervezet elnöke levelet juttatott el hozzánk.

Írország: okt. 2-án az ír népet újból referendumra szólítják annak eldöntésére, hogy Írország elfogadja avagy sem a Lisszaboni szerződést. Az ír szakszervezetek az ismételt nemért kampányolnak, érveiket újra publikáljuk.

Franciaország: a POI (Független Munkáspárt) Munkásinformáció c. lapjában megjelent cikk Barroso, az Európai Bizottság elnöke által bejelentett új programról: «Az Európai Bizottság kb. 3600 milliárd eurós állami segítségnyújtást fogadott el a pénzügyi rendszer javára».

Portré: az algériai nemzet függetlenségéért és szuverenitásáért harcoló Mustapha Ben Mohamed algériai munkásaktivista portréja.




Oroszország

Kommüniké: szabadságot Valentyin Uruszovnak!


A Nemzetközi Egyetértés tudatja a világ demokratikus és munkásmozgalmaival oroszországi és kazahsztáni aktivistái révén: Jakutföldön, Valentyin Uruszovot, az ALROSA gyémántfeldolgozó kombinát szakszervezeti aktiváját ismét letartóztatták és munkatáborba csukták.
Valentyin Uruszovot 2008.szept. 13-án tartóztatták le «narkotikumok birtoklása» vádjával. Letartóztatása csodálatosképpen pontosan arra az időre esett, mikor az ALROSA munkáskampánya elkezdődött béremelésért és a munkakörülmények javításáért.
Ezután Uruszovot 6 évi munkatáborra ítélték.
Azonban 2009. május 12-én – 10 orosz szakszervezet kampánya, a «Kollektív tett» Intézet és a Nemzetközi Egyetértés nemzetközi szolidaritási akciója következtében Jakutföld Legfelsőbb Bírósága megsemmisítette az ítéletet és Uruszovot szabadon bocsátotta.
2009. jún. 26-án mégis a mirniji bíróság újból Uruszovot 6 évi munkatáborra ítélte.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése felhívja a szakszervezeteket, a munkás- és demokratikus szervezeteket arra, hogy csatlakozzanak a tiltakozó kampányhoz az Orosz Föderáció követségeinek címezve (másolat az Egyetértésnek: eit.ilc@fr.oleane.com), hogy együtt érjük el Valentyin Uruszov azonnali szabadlábra helyezését!

Daniel GLUCKSTEIN,
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátora

(a fordító megjegyzése: az eddigi magyar tiltakozásokat már elküldtük az orosz külügyminisztériumba, minden eddigi és aláírónak és jövendő tiltakozónak köszönet!)



Kommüniké:
Nemet a szakszervezeti bizalmi Esszenbek Uktesbajev elbocsátására! (Kazahsztán)

A Nemzetközi Egyetértés tudomására hozta Ivan Bulgakov, a kazahsztáni «Munkavédelem», független szakszervezetek titkára: 2009. szept.1-én az alma-atai «Yrysty-AERVZ» vagonjavító üzem elbocsátotta Esszenbek Uktesbajevet, a sztrájkbizottság vezetőjét. Június-júliusban az üzem dolgozói jogaik védelmében szervezkedtek és az üzem államosításának igényét is megfogalmazták.
Az üzemi vezetés eltökélte, hogy Esszenbek Uktesbajev újjáválasztását a győztes szakszervezeti bizottság élén megakadályozza, de minden akadály ellenére a munkások jelöltjeként a szavazatok többségét megkapta.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése felhívja a szakszervezeteket, a munkás- és demokratikus szervezeteket, hogy csatlakozzanak a követeléshez: Esszenbek Uktesbajev helyezzék vissza munkakörébe és az üzem vezetése állítsa le a szakszervezeti bizottságra gyakorolt nyomás minden változatát!

Küldjétek el állásfoglalásotokat a Nemzetközi Egyértésnek (e-mail : eit.ilc@fr.oleane.com), hogy átadhassuk azt a «Munkavédelem» szakszervezetnek.

Daniel GLUCKSTEIN,
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátora

Párizs, 2009.szept.8.




Kazahsztán

Alma-Atában a vagonjavító üzemi sztrájkbizottság elnökét elbocsátották!

Elvtársak!

Tegnap, szept.1-én az «Yrysty-AERVZ» vezetése 691-es határozatával megszüntette Esszenbek Ouktechbaev szerződését, aki az üzemi sztrájkbizottság elnökeként jún.-júliusban a munkások jogvédő és államosítást követelő megmozdulását irányította.

Ráadásul az üzemi adminisztráció megpróbálta megakadályozni a szakszervezeti bizottság elnökének újraválasztását, azonban minden mesterkedése ellenre Esszenbek Uktesbajev a munkások jelöltjeként a szavazatok többségét megkapta. Aug. 25-én, a szakszervezeti gyűlés napján valódi csata zajlott az üzemi adminisztráció és a sztrájkbizottság hívei között. Dacára annak, hogy a felszólalók többsége a régi üzemi bizottságot «rothadtnak» írta le, az üzem vezetése kötelezte újraválasztását. Ezek után az üzemi vezetés megszervezte a munkásvezető elbocsátását.
A munkáltató titokban tárgyalt a régi «sárga» bizottsággal és elérte, hogy Esszenbek Uktesbajevet kizárják a szakszervezetből! A «Respublica» újságnak tett nyilatkozatában Birlesbek Aljarov, az üzem igazgatótanácsa elnöke nyíltan beismerte a szakszervezeti ügyekbe való beavatkozását. Az állami szervek hallgatnak. Alma-Ata polgármestere szintén manipulálni akart tanácsosán keresztül a dolgozói kollektíva együttesére való nyomás gyakorlásával. A vasutas szakszervezetet maga mellé is állította.
A hatóságok áldásával megkezdődtek az intézkedések megfélemlítésükre, a sztrájkbizottság aktivistáinak és Uktesbajev támogatóinak elbocsátása.
A sztrájkbizottság és a társadalmi szervezetek nem hagyják magukra elvtársaikat, az igazságügyi szervekhez folyamodnak és nemzetközi tiltakozó kampányt kezdenek.
Felhívjuk a szakszervezetek és munkásszervezetek aktivistáit és vezetését, hogy támogassák a munkásvezért és ne engedjék, hogy a munkásaktivák ellen irtóhadjárat kezdődjék!
ORP «Munkavédelem» (Zassíta Truda) VKO

a Kezdeményező csoportok Városi bizottsága

a «Kazahsztán 2012» mozgalom koordinációs tanácsa

Kazahsztáni Szociális Ellenállás

Küldjetek tiltakozólevelet a kazasztáni követségére országotokban!
Testvéri üdvözlettel: Ivan Bulgakov

Írország

Okt. 2-án az ír népet újból népszavazásra szólítják, hogy mondjon igent vagy nemet a Lisszaboni szerződésre.

A demokrációt lábbal tiporva, az ír kormány és az Európai Unió újraszavaztatja azt, amit egyszer már megszavaztatott, mivel az első alkalommal nem szájíze szerinti eredmény született: a „nem” győzött.
Az ír szakszervezetek ismét a nemért kampányolnak.

Az európai alkotmány elleni kampány - SayNo
2009.szept.2-i sajtóközlemény


A Lisszaboni szerződés megsemmisíti a munkahelyeket, a béreket és a munkakörülményeket!
Az alapvető jogok Chartája semmi védelmet nem nyújt a dolgozók számára!
Semmi okunk nincs a Szerződés támogatására – mondja a SIPTU szakszervezet.

A szakszervezetek egy csoportja ma az ír dolgozókat arra hívta fel, hogy ismét nemmel szavazzanak a Lisszaboni szerződésre, mivel a 2008. jún. 1-i elutasítás óta a kormánytárgyalások nem hoztak változást.

A bérek és a munkakörülmények az Európai Bíróság döntéseinek csapásait szenvedik el. Az Európai Bíróság a Laval-, Viking-, Rüffert- et Luxemburg-ügyekben hozott ítéletei nyomán a «transznacionális» alvállakozók olcsó munkaerejének felhasználása elleni sztrájkjog csorbult. Ezek az ítéletek elsőbbséget élveznek a béreket és munkakörülményeket szabályozó nemzeti jogokkal és egyezményekkel szemben. Minden esetben a profit joga kerekedik felül a dolgozók jogain.

Sem a Lisszaboni szerződés, sem az Alapvető Jogok Chartája nem változtat semmit a munkásellenes politika jellegén.

A Szakszervezetek Európai Föderációja úgy becsüli, hogy a szociális fejlődésről szóló záradék beiktatásának kell biztosítékul szolgálni a kollektív tárgyalások és a sztrájkjog elleni EB döntések megakadályozására.

A SzEF főtitkára úgy találja, hogy az írországi tárgyalások eredménye szélsőségesen elkeserítő. "A tárgyalások eredménye nem ad választ az ír dolgozók aggodalmaira" jelentette ki.

Ebben semmi nem meglepő, ha a Lisszaboni szerződés neoliberális tartalmát nézzük és azt, hogy a hangsúlyt a személyek, termékek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlására helyezi.

A Szerződés bezárja a dolgozókat és a szakszervezeteket a "szabad és akadályozatlan verseny" rendjébe. Szervezi a közszolgáltatás privatizációját, s ne felejtsük el, hogy a jelenlegi válság oka a neoliberális politika. A stabilitási paktum álal előírt intézkedések visznek a közszolgáltatás költségvetésének növekvő megnyirbálásához.

Néhány szakszervezeti felelős előrevetíti, hogy a Szerződésben foglalt Alapvető Jogok Chartájának eredményeképpen a dolgozói jogok, nevezetesen a kollektív tárgyalások joga előnyben fog részesülni. Mi azt gondoljuk, ennek semmi alapja nincs.

Semmi nincs a Chartában, ami a szakszervezetek elismerését kivívná.

A kollektív tárgyalásokhoz és a sztrájkhoz való jog belefoglaltatott a nemzeti törvénykezésbe és a nemzeti gyakorlat része.

Ha az ír törvényekben nem szerepel a kollektív tárgyalások joga, akkor az Írországban nem létezik.

A SIPTU szakszervezet a korábbi népszavazásnál elutasította a Szerződés támogatását addig, amíg a kormány nem garantálja törvényben a kollektív tárgyalások gyakorlását. A kormány nem tette meg.

Következtetésképpen a SIPTU tagjaihoz fordulunk, hogy mondjanak nemet a Szerződésre.


Az Alapvető Jogok Chartájára támaszkodva döntöttek az Európai Bíróság bírái a Laval-ügyben, melyben a sztrájkjog az Európai Unió szolgáltatási szabadságát sérti (Art 49). A Chartában leírt jogoknak határt szabnak a Közös Piac szabályai.

Az állítják, hogy ha a Chartának erőt adunk, legális súlyt kapnak a dolgozók jogai az Európai Bíróság döntéseiben, ezt azonban a szolgáltatások szabad mozgásának elve mindig meghiusítaná.

Wallstrom biztos világos volt ezen a ponton 2007 októberében, megerősítette, hogy az Európai Bíróság döntéseit nem befolyásolná semmilyen módon a Charta.

Az is világos, hogy ezekben az EB-ítéletekben az arányosság elve magába foglalja, hogy az alapvető jogok gyakorlása, nevezetesen a sztrájkjog nem érintheti az EU országainak határain átnyúló üzleti ügyek vitelét – az EU által garantált négy szabadságjog egyikét.

Ez az oka annak, hogy a SzEF (CES) a dolgozói jogok elsőbbségéről záradék hozzáadására szólított fel.

A Lisszaboni szerződés elfogadása esetén az üzleti ügyek kapnának elsőbbséget, megkönnyítené a delokalizációt és felgyorsítaná a lefele nivellálás versenyét.

Mindazok, akiknek szívügye a dolgozók joga, el kell, hogy utasítsák.


Szakszervezetek az ír dolgozókat a Lisszaboni szerződés elutasítására szólítják


A technikusok szakszervezete (UKPA) a NEM-re szavazásra hív
Az ország legjelentősebb technikusi szakszervezete a Lisszaboni szerződés elutasítására szólít, megerősítve, hogy elfogadása a vállalkozások érdekeit szolgálná a munkások ellenében.

A Technical Engineering and Electrical Union szakszervezet a múlt évben is a Charta ellen foglalt állást, ma pedig azt nyilatkozza, hogy újravizsgálná a kérdést, ha a bérből és fizetésből élők védelmére tartalmazna garanciákat. A szakszervezet kijelentette, hogy a legutóbbi EB-ítéletek arra mutatnak, hogy a munkásjogok megnyirbálása folyamatban van.

«Sajnos, a Lisszaboni szerződés azt fogja garantálni, hogy a piac érdekei diadalmaskodjanak a dolgozók jogai felett» erősítette meg a szakszervezet.

A Unite a NEM-re szólít

Az egyik legnagyobb ír szakszervezet 60 ezer tagjától a Szerződés elutasítását kérte.

A Unite nyugtalan a munkásjogok tekintetében. Jimmy Kelly regionális titkár szerint a kormány nem adott törvényes garanciát a szakszervezeti szervezkedésre és a sztrájkjogra. «Ellenkezőleg, arra van jogunk, hogy érték nélküli «ünnepélyes nyilatkozatot» tegyünk, lévén, hogy az Európai Bíróság a munkásjogokat alárendelte a vállalkozásoknak».

«Mondogatták, hogy a Lisszaboni szerződés megvédi érdekeinket, feleslegesen riasztunk. A kormány a legális garanciák között csak másodrangúakat ért el, a munkásjogokat illetően egyet sem».

M. Kelly hozzátette, hogy a munkásjogok területén nincs olyan, mely megakadályozhatná a bérdömping és a másodosztályú elbánás folyamatát.

A Unite és más európai szakszervezetek megpróbáltak egy szociális záradékot csatolni a Szerződéshez, mely szerint a szakszervezeti szerveződés és a sztrájk alapvető joga nem lehet alárendelve a tagországok képviselte gazdasági szabadságnak.

«Elutasították, helyette arra bíztattak minket, hogy legyen bizalmunk a nemzeti kormányok szándékai iránt, melyek majd egyformán kezelik a dolgozókat, tiszteletben tartják jogainkat, és, hogy Európa összes honpolgára javára cselekednek».

A szakszervezeti vezetők megosztottak a Lisszaboni szerződéssel kapcsolatban. A múlt héten egy csoport támogatta azt mondván, hogy előnyös a dolgozók számára.
A Charta-csoport holnap kezdi kampányát. Jelentésében bizonyítékokat sorol fel arra, hogy az EU az utóbbi 35 évben védte a munkásjogokat. A csoport titkára, Blair Horan a CPSU szakszervezettől hozzátette, hogy a jelentés összegezett módon bizonyítja azt is, hogy éppen az EU volt, mely az ír munkások jogainak védelmében kiállt.

Európai Unió

A francia Informations ouvrières (Munkásinformációk) 2009. szept. 10-16-i 63. száma publikálása

Az Európai Bizottság elnöke mondja!

A kommentárok «kiegyensúlyozottnak» mutatják be Barroso programját, ahogy a Le Monde (szept.5.) írja: «M. Barroso biztosítékokat ad a jobboldalnak csakúgy, mint a balnak.» A Szakszervezetek Európai Konföderációja (CES) főtitkára , John Monks szeint: «Számolva a válsággal, az elnöknek pontosabbnak kell lennie, ami javaslatait illeti.» Csak pontatlanságról lenne szó? Nézzük, mit mond az Európai Bizottság elnöke.

“A Bizottság jóváhagyott kb. 3 600 milliárd euró állami segítséget a pénzügyi rendszer segítésére”

“A kirívó deficitet határozottan és minden igyekezettel korrigálni kell”

Felidézve a válságot, Barroso bevallja: «A Bizottság irányvonalásnak megfelelően a garanciális tervek és a feltőkésítések hozzájárulnak a bankok stabilitásához. A Bizottság múlt év október eleje óta jóváhagyott kb. 3 600 milliárd euró állami segítséget a pénzügyi rendszer segítésére, az EU GDP-jének közel egyhamadát. Hozzáteszi: «Ha korai is a gazdaság és a pénzügyi szektor fellendítésének és támogatásának befejezéséről beszélni, a kilábalás stratégiáját elő kellene készíteni.»

Milyen stratégiáról beszél Barroso? «Korrrigálni kell a szélsőséges deficitet határozottan és minden igyekezettel a revideált Stabilitási és fejlesztési paktum értelmében (…). Ez a helyzet kötelezi a Bizottságot az államháztatás szorosabb és széleskörűbb felügyeletére.»

Hogy világosak legyünk, a bankoknak adott 3 600 milliárd eurót az államháztartási költségvetések egyre nagyobb megnyirbálásával kell megfizetni. 13 500 pedagógusmunkahely megszüntetése ebben az évben Franciaországban és a következő évre jelzett 16 ezer egész pontosan lefordítja, hogy mit jelent ez a program.

“A belső piac hiányzó láncszemei”

Arról, amit úgy nevez «egységes piac», vagyis a közszolgáltatások versenynek — tehát a privatizációnak — megnyitott szabályegyüttese, Barroso megerősíti: «A Bizottság továbbra is hajthatatlanul védi az egységes piacot úgyis mint a szerződések kulcsát.» Pontosít: «Szándékomban áll egy alapos elemzést készíteni a belső piac hiányzó láncszemeiről.»

«Hiányzó láncszemek»? Csak nem a Posta 50 grammnál kisebb küldeményekre vonatkozó monopóliumáról? Jobban megérhetjük így Sarkozy sietségét a postaprivatizáció-törvény áterőszakolásában!

“Programot a munkahelyért”

Ami a munkahelyeket illeti, Barroso beismerte, hogy «2007 és 2010 között az EU-ban a munkanélküliség 8 millióra fog nőni.» A Le Monde csak alátámaszthatja: «Hogy megpuhítsa az ellenséges szocialista csoportot, megígér egy munkahelyteremtési progam beindítását, így, pontosítás nélkül.» Milyen munkahelyteremtő programot? Barroso először arról beszél, hogy támogatni kell «nevezetesen a részmunkaidő és a reintegrálás formuláját», aztán «fejleszteni kell a távmunkát, a flexibilis munkát, az aktív élet meghosszabbításáét és a posztok profilja fejlesztésének gyorsítását».

Ezzel a következtetéssel: «Szorosan együttműködve a szociális partnerekkel le kell mondanunk az ipari, konfliktusokkal járó idejétmúlt modellről, hogy globálisan közelebb kerüljünk olyan munkahelyhez, mely a dolgozók elkötelezettségén alapul.»

Barroso így megadja azt is, mi az oka minden országban az európai politika népszerűsége hanyatlásának: a vállalati helyi egyezségeknek el kell kerülniük a konfliktusokat. Ezért mondta a fentieket a magát szintén moderáló John Monks.

Visszatérés a válság alapjára

Szept. 3-án José Manuel Barroso, az Európai Bizottság mandátumát befejező jelenlegi elnöke bemutatta «a következő Bizottság politikai orientációját» a jövendő ötéves ciklusra. Júniusban a 27 állam- és kormányfő, közöttük a «szocialista» Zapatero, Socrates és Brown egyhangúlag Barroso újraválasztására szavazott.
A júliusi európai parlamenti miniválság azonban a döntést későbbre halasztotta. Most mintha egy felgyorsítást tapasztalnánk.
Szept. 4-én az új EP-elnök, Jerzy Buzek: «A politikai csoportok összes vezetőjével találkoztam. A legvalószínűbb, hogy szept. 16-án szavazunk.» Az AFP hozzáteszi: «Szerinte 3-4 politikai csoport egyetért a szept.16-i voksolással.»
Miért ez a sietség?

A nyugtalanság az írországi második referendumnak szól. Mindent megtettek azért, hogy a Lisszaboni szerződést elfogadják az írek. «Május elején az ír miniszterelnök, Brian Cowen kijelentette, hogy bízik az írek pozitív voksában. Idejét azért júliusban jelentették be, mert a közvéleménykutatások szerint ekkor ez látszott valószínűbbnek» (AFP).
Aztán egy új eredmény hirtelen kétséget ébresztett: «A Lisszaboni szerződés igenje (…) 8 pontot veszített az ingadozók és az ellenzők előnyére».

Azonnyomban megkezdődött a Lisszaboni szerződés híveinek sürgés-forgása. M. Martin külügyminiszter: « Az előttünk álló kihívás jelentős. A kampány nagyon szoros lesz.» Az EU svéd elnöke: «az ír nem (…) a szerződés végét jelentené». Az EP elnöke, Jerzy Buzek jelezte, hogy Írországba kíván utazni: «Bizonyos dolgok elmagyarázása szükséges, és a helyszínen szeretném elmondani a civil társadalomnak, a népességnek és az intézményeknek.»

Kétségívül, az Európai Unió csúcsai előtt kísértet jár: a népek ellenállása.
Daniel Shapira


Portré:

Mustapha Ben Mohamed
Algériai munkásaktíva, az algériai nép függetlenségének és szuverenitásának harcosa


83 éves korában «Musz» szemei még mindig csillognak és humorral teliek. Szereti az életet és ezért küzdött mindig.

Elegáns és nyugodt ember, diszkrét mosollyal meséli: 7 éves börtönbüntetése alatt, mikor a francia gyarmatosítók magáncellába tették, sötétben tartották, egy gémkapcsot dobált, amit titokban csempésztek be hozzá, újra és újra eldobta: «Biztos vagyok abban, hogy kiszabadulok, biztos vagyok Algéria szabadságában.»

1955-ben Algériában, majd Franciaországban került börtönbe, majd 1962 áprilisában szabadult ki, a tűzszünet kihirdetése után.

Mustapha Ben Mohamed 1926-ban született, akkor, mikor Messali Hadj, az algériai nemzeti mozgalom alapítója létrehozta az első algériai szervezetet, amely a függetlenségért harcolt, az Észak-Afrikai Csillagot (1). 19 éves korában 1945-ben Mustapha csatlakozik az algériai nemzeti mozgalomhoz. 1945. máj. 8-án, az európai fegyverletétel aláírásának idején, az imperialista mészárlás és a nácizmus végén De Gaulle, a PS és a PCF «demokratikus» kormányának gyarmati csapatai Sétifben és Guelmában tömeges megtorlásokat hajtottak az algériai népesség ellen, mely békésen tüntetett szuverén jogai érdekében. Algériaiak ezrei haltak meg néhány óra alatt géppuskatűzben.

Mustapha fiatal vasutasként idejét organizációja szervezésére fordította. 1948-ban véletlenül egy kioszkban a Gorat téren megvásárolta a La Vérité egy példányát. Innen datálódik barátsága Pierre Lambert-rel. Ebben az időben lett felelős személy a titkos nemzeti mozgalom (OS) alger-i fegyveres ágában. Az alger-i önkormányzat képviselője a nemzeti mozgalom színeiben konfrontálódik a gyarmati hatalommal. Alger polgármestere, Jacques Chevalier állandóan próbálkozik a nemzeti mozgalom saját politikájába állításával. Az első összeütközés a szervezetben: egyik oldalon a centristák, másikon a történelmi vezető Messali Hadj, börtönben, aki nem osztja a gyarmatosítókkal megegyezésre törekvő vezetés nézeteit. Messali harca a függetlenségért olvasztótégelye lett ennek a küzdelemnek.

Ahogy Mustapha Ben Mohamed mondja, «Messali offenzívája és a szervezeten belüli változások nélkül nem lett volna 1954. nov. 1., vagyis a centristák bennmaradtak volna a helyhatóságban.»

Mustapha Ben Mohamed lemondott, elutasított minden együttműködést a gyarmatosító hatóságokkal. A felkelés kitörése, az FLN létrejötte a szervezetet szétszakította. A bebörtönzött Mustapha Ben Mohamed nem csatlakozik egyik szárnyhoz se mondván, nincs elég információja.

Szabadonbocsátása másnapján Messalihoz ment. «Mondtam neki, miután kifejeztem tiszteletemet, hogy késlekedés nélkül kongresszust kell tartani és mérleget vonni. Messali azt válaszolta, hogy nincs itt az ideje és javasolta, hogy legyek a francia föderáció felelőse. Mondtam, kész vagyok mindent vállalni, de előbb legyen meg a kongresszus a mérleggel. Nem akarta. Akkor közöltem döntésemet a szervezet elhagyásáról Algéria függetlenségéhez való ragaszkodásom és annak szociális tartalma okán.»

Mustapha szakított Messalival, de sosem köpködött rá, «amiatt, amit ő képviselt a nép számára».

1966-ban Mustapha visszatér hazájába. A hatalom nem képes megakadályozni, hogy visszatérjen egy olyan aktivista mint Mustapha, aki hivatalosan «mudzsahid» (ellenálló, mint a második világháború alatti partizánok). «1962-ben politikailag függetlenek voltunk, de nem volt gazdasági és társadalmi függetlenség az imperializmussal szemben, mely megkövetelte volna a demokráciát és a népszuverenitást. 1962-ben az FLN vezetése bevezette az egypártrendszert és következményeként szociális, gazdasági és demokratikus feladatok tömege nem teljesült.

Egy maroknyi aktivistával titokban Mustapha Ben Mohamed a szakszervezetekben tevékenykedett, aztán az 1970-es években elkezdte a fiatal generáció szervezését az Organisation socialiste des travailleurs (OST), mely az egypártrendszer végén legalitást nyert.

Az OST (Dolgozók Szocialista Szervezete) tette lehetővé, hogy 1990-ben a Dolgozók Pártja (PT) megalakuljon, melynek alapvető célja Algéria függetlensége, szuverenitása, a köztulajdonban álló vállalatok védelme és az olajkincs államosítása. Ennek érdekében harcol a demokráciáért, az Alkotmányozó Nemzetgyűlésért, hogy a nép maga határozzon saját jövőjéről és sorsáról.

Ebben a harcban lett Mustapha Ben Mohamed 1997-ben a Népi Országgyűlésben képviselő.

2009 júliusában a PT megalakulásának évfordulóján Mustapha a tribünön volt. 60 éves harca az alegériai népi mozgalomban teljes mértékben megtalálható a párt programjában.

Végül hozzá kell tennünk Mustapha Ben Mohamed lényéből fakadó internacionalizmusát. Marseille-ben marseille-i, Párizsban párizsi, de mindig algériai.

(1) Ez a szervezet, melyet elfojtottak, szétszórtak, minden alkalommal feltámadt különféle nevek alatt: Algériai Nép Pártja, Mozgalom a Demokratikus Szabadságjogok Győzelméért, Nemzeti Algériai Mozgalom.





Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse