Nemzetközi információk 361.sz.

2009.nov.4.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Nagy-Britannia: okt. 29-30-án a brit postások szakszervezetükkel néhány hét alatt másodszor sztrájkoltak. Egy szakszerveti aktivista elküldte nekünk a The Guardian cikkét.

Belgium: Charleroiban az okt. 9-i tüntetés sikere után Carlo Briscolini az FGTB regionális titkára: «Sokkal messzebbre is mehettünk volna. Számunkra ez a tüntetés a dolgok kezdete, érezzük a dolgozók mozdulását. Folytatni kell, mert nem a dolgozók a válság okozói, tehát nem nekik kell megfizetni annak árát. Vannak követeléseink, de ez nem elég, készülnünk kell arra, hogy kimenjünk az utcákra…»

Honduras: Az államcsíny elleni Nemzeti Front kommünikéje : «Megismételjük, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a hondurasi nép vágya és vitathatatlan joga, amelyért folytatjuk harcunkat az utcákon is addig, míg a társadalom újraalapozását el nem érjük az igazságos, egyenlőségre épülő és valódi demokrácia kiépítésére.»

USA: publikáljuk az okt. 24-i konferencia záródokumentumát «a közoktatás megmentésére», felhívását az akciónapra.

Guadeloupe: az okt.20-21-i Nemzetközi Konferencia ünnepélyes nyilatkozata: «Guyana, Martinique, Guadeloupe dolgozói és népei váltsák valóra reményeiket és jussanak győzelemre a szabadságért és a felemelkedésért vívott harcukban»

Peru: munkásszervezetek felelősei, aktivistái: «egységfrontba tömörülünk a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozásáért, tennivalóinkról vitát nyitunk.»

Nagy-Britannia

Amiért sztrájkolok

Okt. 29-30-án a brit postások szakszervezetükkel néhány hét alatt már másodszor sztrájkoltak. A The Guardian-ban megjelent cikk.

«Ma sztrájkolok. Tegnap nem volt nagy aktivitás az irodában, ahol dolgozom, a Royal Mail (angol posta) más részlegei sztrájkja miatt. Nehéz lesz behozni majd a késést. Londonban hónapok óta tart sztrájkunk és eddig már ezer eurónyi bért vesztettünk fejenként. A Royal Mail úgy tesz, mintha a munkabeszüntetés nem érintené, folytatja a restrukturációt.

Ennyi idő- és pénzveszteség után nyerni akarunk a sztrájkkal. Nyugtalanná váltunk, mikor a pletykákból megtudtuk, hogy készülődik a munka felvételére való felszólítás (szakszervezeti - a ford.). Adam Crozier és a Royal Mail más vezetői viselkedése világosan mutatja, hogy nem hajlandóak kompromisszumokra. 30 000 időszaki szerződéseshez fordultak a késlekedő küldemények kézbesítéséért (jogi szemontból valószínűleg nem sztrájktörés), nekünk pedig egyénileg levelet küldtek azt javasolva, hogy segítsünk a sztrájk leállításában. Crozier megjelent a tévében is, hogy fogjuk be a szánkat és vegyük fel a munkát. Ha a szakszervezet most állítaná le a sztrájkot, óriási hibát követne el. Mindenki azt mondja, ez olyan lenne, mintha semmiért álltunk volna le, sőt, azt is mondják, akkor kilépnének a szakszervezetből.

A Royal Mail vezetésének szóvivője a tévébeszélgetésekben megingathatatlannak tűnt és racionálisnak. Pontosan ez a «racionalitás» nem tetszik nekünk. A Royal Mail munkahelyeket szüntet meg, a munkakörülményeket és határidőket megkérdőjelezi és minden jel arra utal, hogy ezen az úton akar haladni továbbra is. Az igazgatóság bejelentette, hogy az ezévre tervezett spórolásokat teljesítette és 2009. januárjában tovább folytatja a munkahelyek megszüntetését. Már néhány éve folyik ez a támadás, vissza kell szorítanunk egy kicsit.
A konzervatívok a teljes posta privatizálását akarják. Azt remélik, hogy a szakszervezet vesztesen kerül ki és a Royal Mail vonzani fogja a magánbefektetőket. Még ha Peter Mandelsonnak muszáj is volt hátrálni korábban, a Labour Party hivatalos politikája tartalmazza a Royal Mail részleges privatizációját. Márpedig, ha magánkézre kerül a Posta, akkor rendkívül nehéz helyzetbe kerülünk. Potenciális vásárló lehet a TNT — a TNT holland személyzetét bércsökkentésre ítélte –, az Egyesült Királyságban ugyanezt tenné a «pénzügyi válság» miatt. Privatizáció vagy sem, a Royal Mailt most is a piaci elvek alapján irányítják, ugyanúgy a költségek és a szolgáltatások csökkentése céljával, mint a versenytársainál.

A pénzügyi piacok katasztrofális összeomlása az államot arra indította, hogy azonnali segítséget nyújtson ennek a szektornak, ugyanakkor Ken Clarke, Peter Mandelson és Crozier ragaszkodnak a dogmához, ami ide vezetett – a feltétlen hithez, hogy mindent és mindenkit a profithajhászás alá kell vetni. A Posta azonban nem csak egy «vállalat». Az általános szolgáltatás kötelezettségével (mindenki számára egyenlő tarifa) a szociális infrastruktúra alapvető jelentőségű eleme, ettől függünk mindnyájan és ehhez ragaszkodunk is. De az egyre kereskedelmibb jelleget öltő Royal Mail azt jelenti, hogy a postásokat és az általunk nyújtott szolgáltatást a «rentabilitás», vagyis a profit oltárán kell feláldozni. Ezalatt postások más ipari dolgozókkal együtt a munkahelyek megszüntetésének, a munka megnövekedésének kitéve, a túlélés módozatait keresik.

Sajnálatos, hogy bizonyos szakszervezeti vezetők azt a logikát követik, melyben az ember a modernizációs misszió tárgya, ahelyett, hogy azt az evidens és egyszerű tényt fogadnák el: a postát mint közszolgáltatást kell óvni, a postások munkaszerződései és -körülményei ezért érdemelnek védelmet.

«Nem éreznek sem szánalmat, nem lelkiismeretfurdalást, sem félelmet, és soha nem állnak le – amíg meg nem halsz». A Terminátorban ezek a szavak írják le az automata gyilkosságokat. Megfelel ma annak a módszernek, ahogyan a postások látják a Royal Mailt és a kormányt. De mi nem hagyjuk abba. Mobilizálódunk, reménykedünk, hogy megmutathassuk, ha támadnak bennünket, lehetséges a riposztozás - ezt kell mindannyunknak tenni.»

Belgium

Az okt. 9-i Charleroi-i tüntetés sikere után:
«Folytatni kell»… «Ha nem harcolunk, a válságot nekünk kell megfizetnünk kétszer-háromszor is»

Interjú Carlo Briscolinival, az FGTB Charleroi-i regionális titkárával
(a magyar olvasókhoz: Briscolini mondott beszédet 2009. aug. 8-án a magyar bányászszakszervezet a belga Bois du Cazier bányakatasztrófa 3 magyar áldozata emlékére állított emléktáblája felavatásán is – a ford.)

A Charleroi-i tüntetés nem annak a bizonyítéka, hogy a dolgozók munkahelyüket és jogaikat védve mobilizálódnak?

Carlo Briscolini: őszintén így gondoljuk, különben nem kezdeményeztünk volna. Mi fizetjünk meg a válságot. A kormány finanszírozta a bankokat, de a mi pénzünkkkel. Aztán jött a gazdasági válság. A vállalatok először a kikölcsönzött dolgozókat, az időszakosakat likvidálták. Aztán jöttek a restrukturációk. Ez megállapítás, nem feltételezés. Tudván, hogy költségvetési intézkedések jönnek, nem akartunk várni, ez az oka az okt. 9-i tüntetésnek. Nem vagyunk hajlandóak újból fizetni. A nyár elején már Hainaut-ban volt egy tízezres tüntetés a vásárlóerő csökkenése miatt, volt európai tüntetés is.

A költségvetés fontos politikai aktus. Tudjuk, hogy volt jobb-baloldali vita felette. A jobboldal azt mondta, a kiadásokat kell csökkenteni, a baloldal, hogy új bevételek kellenek azoktól, akiknek módjában áll fizetni. Akkor meg keressék a tőkénél! Ezért kell az utcára menni. Eddig minden szektorban, vállalatnál az volt a jellemző, hogy magukba fordultak, mert mindenki fél. Ezt akarjuk meghaladni – interprofesszionális szinten – az utcai demonstrációval.

Nem evidens, hogy egyetlen régióban szervezünk akciót, de szándékunk volt a továbblépés. Vállaltuk a rizikót. Úgy gondoltuk, hogy az ugyanekkor zajló országos aktivista találkozó kevés (a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció/ITUC/ égisze alatti összejövetel, melyet a «méltó munkáról» tartottak). Charleroi-ban 12.000 dolgozó ment az utcákra ki és ezt kellene országos szinten is tenni.

Az egyes számú kérdés a munkahelyek elvesztése volt. Sokan azt vélik, nem tehetünk semmit sem ellene. A tüntetés arra utal, hogy a dolgozók megoldást akarnak?

Ez a lényeg. A munkahely társadalmunk alapja. Ez az egyes szám. A restrukturáció nem egy sorszerű csapás, sok munkáltató előre megteszi.

A kormány olyan rendszert hozott létre, mely minden munkáltató szociális járulékát csökkenti. Lineáris, ellenőrizetlen intézkedés. Elfogadhatatlan. Az építőipar pl. nagy számú munkaerőt foglalkoztat, míg az olajfeldolgozás keveset. Ha a munkáltatóknak olyan előnyöket biztosítanak, melyek a profitot növelik számukra, nem értünk egyet. Ugyanezt gondoljuk a „képzelt kamat”-ról. (speciális adókedvezmény, arra feltételezésre épül, hogy a vállalkozáson belül „kölcsön” kamatait leírhatja a vállalat - a ford.)

Nagyon világosnak kell lennünk: a munkahelyért vívott harc a köz- és magánszektorra egyaránt vonatkozik.

Nem kellene összekötni az elbocsátások megtiltásának küzdelmét az FGTB elvi nyilatkozatával, mely az ipar és bank kulcsszektorainak államosítása mellett tör lándzsát?

Az elvek szintjén ez igaz, a bankokkal elmulasztottuk az alkalmat. Fel kellett volna tennünk a kérdést a pénzügyi rendszer államosításáról. Nyilván nem könnyű a dolog. Most látjuk a nukleáris erőművek életének meghosszabbítását (az eredeti tervek szerint be kellene zárni, befektetésük megtérült, de kétszer is hosszabítást kapott az Electrabel magánszolgáltató tiszta hasznára – a ford.). Az FGTB mindezt nem találja pozitívnak. Mint szakszervezeti felelős azt gondolom, a dolgokat távlatukban kell néznünk.

Ami a Suez-Electrabellel történik, nem azt mutatja, hogy az energiaszektor államosítása nélkül ki vagyunk szolgáltatva a pénzügyi csoportoknak itt és másutt?

Ami azt az elvet illeti, hogy a Suez fizessen, az pozitív. De ha a kormány nem állít garanciát erre, akkor komoly gondok vannak! A vendéglátóiparban a kormány az áfát 12 %-ra csökkenti 21-ről. De ennek csak akkor van értelme, ha van eszköz a munkahelyek növekedésének ellenőrzésére. Ha ez azért van, mint Franciaországban, hogy a munkáltató zsebre vágja a különbséget, akkor nem fogadhatjuk el.

Ha a Suez vezet be szabályokat, akkor féltem Belgium jövőbeni energiaellátását. Ha a Suez nem fizet adót, mit érnek «garanciái» a munkahelyekről és befektetéseiről? Ezzel máris visszatértünk az energiaszektor államosításához.

A munkahelyek, a szociális jogok fenntartása tekintetében minden hivatalos előrejelzés pesszimista. Vajon a Charleroi-i tüntetés sikere kezdete lehet egy nagy országos tüntetésnek?

Sokkal tovább kellett volna lépnünk. Nekünk az okt. 9-i tüntetés nem a dolgok vége. Érezni lehet a dolgozók mozdulását. Folytatni kell. A dolgozók nem felelősek a válságért, nem nekik kell megfizetni.

A szakszervezeti jelszavak jók, de nem elég. El kell kezdenünk az utcai demonstrációkat interprofesszionális szinten.

Charleroi-i tüntetésünk csak egy mobilizáló hatású elem. Folytatni kell. Meglátjuk, hogy a bankok és a Suez fizetni fognak-e, de ha mi nem harcolunk, magunknak kell megfizetni a válság árát, kétszer, háromszor is.


Carlo Briscolini egyik aláírója a 2009.máj. 30-i országos tüntetésre szóló felhívásnak (Nemzetközi Információk, 339. és 344. sz.).


USA

Az okt.24-i mobilizációs tanácskozás záródokumentuma a közoktatás megmentéséért

(Nemzetközi Információk 358. és 360. száma)

Bevezetés

Köszönet mindnyájótoknak a tanácskozás sikeréért! Bizonyos, hogy harcunknak csak első lépését tettük meg és még sokat kell tennünk, de konferenciánk központi eleme az egész államban a közoktatás megvédésének. Egész Kalifornia több mint 100 intézményéből 800 diák, dolgozó és pedagógus, szakszervezeti felelős, képviselve a közoktatás minden szintjét – óvoda, alsó- és középfokú oktatás, felnőttoktatás, egyetemek –, vett részt demokratikusan megszavazva, hogy olyan megoldás szülessen, mely lehetővé teszi küzdelmünk folytatását a kaliforniai közoktatás megvédésére és átalakítására.

Íme a konferencia alapvető határozatai. Arra kérünk benneteket, ismertessétek magatok körül, tartsatok gyűléseket, hogy mindenki megismerje, aki szívén viseli a közoktatás sorsát!

Novemberi mobilizációs szolidaritás

A tanácskozás úgy döntött, szolidáris a UC és az CSU nov.17-től 20-ig tervezett sztrájkjával és szolidarítási akcióra hívja az egész államot. Ekkor gyűlnek össze a kaliforniai egyetemi vezetők is a UCLA-ban, hogy kötelezzenek a 32 %-os beiskolázási költség emelésére és az egyetemi vezetői tanács tajai Long Beachben, hogy listára vegyék a költségvetési nyirbálások következtében a jövő évben elhagyandó kurzusokat. Az egész államban, minden oktatási szinten és együtt kell cselekednünk a közoktatást érő támadások ellen.

Ezek a szolidarítási akciónapok – csakúgy mint az elkövetkezendőek – alapvető támpontok a sztrájk és a 2010. márc. 4-i egységes akciónap előtt.

Sztrájk és a 2010. márc. 4-i egységes akciónap a közoktatás védelméért

A határozatot többséggel erre a napra szavazta a tanácskozás.

Nagyszámú hozzászólás és szenvedélyes vita után a tanácskozás résztvevői demokratikusan elfogadták az alapvető határozatot: felhívás «sztrájkra és akciónapra – tüntetések, meetingek, menet Sacramentoban, vitakonferenciák, sit-ins és más tiltakozási formák, melyekről az intézmények döntenek. Ezen a napon fog kezdődni, a részvételről és időtartamáról minden intézmény maga dönt.»

A tanácskozás felhívása

«Márc. 4.: akciónap a oktatáspolitika védelmében

2009. okt. 24-én (…) együtt döntöttünk arról, hogy küzdeni fogunk Kaliforniában a közoktatás jövőjéért, különösen a munkásosztály és az emigráns rétegek részvételéért benne.

Órákig tartó vita után a konferencia sztrájkfelhívásról döntött, a 2010. márc. 4-i akciónapról. Minden iskola, szakszervezet és egyéb szervezet szabadon dönt követeléseiről és pontos taktikájáról.

Nem fogjuk hagyni, hogy a hatalom egymás ellen fordítson bennünket.

Ha egyesülünk, meg tudjuk akadályozni a megszorításokat és a hatalmat arra szorítani, hogy engedjen követeléseinknek. Erős mozgalmat kell létrehoznunk, hogy a közoktatást megvédjük és előrevigyük a harcot a közszolgáltatások minden dolgozója védelmében.

Felhívjuk az összes diákot, munkást, pedagógust, szülőt és szervezeteiket e felhívás megismerésére, terjesztésére, mozgósításukra és szerveződésükre a márc. 4-i sztrájk és akciónap keretében.

Legyen ez a tanácskozás történelmi fordulópont Kaliforniában a költségvetési megszorítások, elbocsátások, iskolai szegregáció elleni harcban.»

Több információ kérése: march4strikeanddayofaction@gmail.com és website: www.savecappubliceducation.org

Szervezőbizottság
Önkéntes alapon alakult meg a Konferencia alatt. Csatlakozás: oct24coord@lists.berkeley.edu – és kérünk, jelezd a oct24loist@gmail.com címen, ha mail címeddel fel akarsz kerülni a listára.
Mindenki előtt nyitva állunk!

A konferencia követelései: «24 10 09 követelések»

• a közoktatásban a szegregáció leállítása
• a privatizációk leállítása
• az oktatás számára biztosított pénzalapok «szentek» (semmilyen politikai erő azokat el nem veheti)
• az egyetemi önigazgatást, a diákok, a tanári kar és az állampolgárok ellenőrzésével
• az iskoláztatási költségek eltörlése
• a börtönipari komplexumok tiltása
• ingyenes egészségügy
• a háborúk leállítása
• törvényjavaslat a kaliforniai demokráciára (egyetemi hallgatók javaslata a költségvetés 2/3-os törvényének megsemmisítéséről)
• terv az AB 656-ra (a kaliforniai egyetemek igazgatási és finanszírozási reformja)
• az «etnikai» tanulmányok védelme
• a diszkrimináció eltörlése
• 13-as javaslat (1%-os járadék utáni adó)
• legyen vége a gazdagok fiskális kedvezményeinek
• állítsák le a kilakoltatásokat
• a közszolgáltatásokon ne legyen adó
• harc egy Labor Party-ért
• speciális elidegeníthetetlen pénzalapokat a felnőttoktatásra
• a 209-s javaslat (a «pozitív diszkrimináció» megtiltása) eltörlése
• a háborúk befejezése a közoktatás finaszírozására
• az USA Izrael-finanszírozásának leállítása
• az emigráns fiatalok számára anyagi segítség nyújtása
• minőségi munkahelyek létrehozása minden egyetemi diplomás számára
• a követelések kiszélesítése a közoktatáson túl
• az emigráció reformja, az emigráns diákok teljes jogélvezetének bevezetése a UC, CSU CC kaliforniai állami egyetemeken, az alsó- és középfokú és felnőttoktatásban
• az Arnie Duncan-terv leállítása (az oktatás privatizálása azzal az ürüggyel, hogy véget kell vetni a «rossz iskoláknak»)
• a kisebbségek beiskolásának fokozása alulreprezentáltságuk megszüntetésére
• pénzalapok a kisebbségek iskoláztatására
• a dokumentumokkal nem rendelkező hallgatók számára ösztöndíj
• egész Kaliforniában a közoktatás védelme
• az iskolákat mentsük meg, ne a bankokat!
• elsőbbséget az oktatás kiadásaira
• az oktatás a katonai kiadások előtt áll!
• költségvetést az oktatásnak!
• az egyének és iskolák adósságainak eltörlése
• kapcsolat kiépítése az alulreprezentált színesbőrű diákok szervezetével és transzkulturális szervetezekkel
• az osztálylétszámok csökkentése
• az elbocsátások, technikai munkanélküliség, bércsökkentés leállítása, az elbocsátott személyzet visszavétele
• az iskoláztatási költségemelkedés befagyasztását
• a szolgáltatások költségvetési csökkentésének tiltása
• a közoktatásban az alvállalkozás megtiltása – mindenkinek állami alkalmazottnak kell lennie!
• 150 000 dollárban limitálni a vezetés bérét
• minden dolgozó számára biztonságos munkahelyet, becsületes tárgyalásokat a szakszervezetekkel
• minőségi bölcsődék a munkahelyeken a személyzetnek és a hallgatóknak
• az oktatási intézmények sérthetetlenek legyenek a dokumentumokkal nem rendelkező diákok és személyzet védelme érdekében
• ingyenes oktatás mindenkinek
• az alulreprezentált csoportok beíratkozásának megkönnyítése
• a dokumentumokkal nem rendelkezők helyzetének rendezése, legalizálása, hozzáférésük a polgári jogokhoz
• valóban demokratikus kontroll a közoktatásban a diákok, szülők és dolgozók által
• a tanulással összefüggő adósságok eltörlése, ösztöndíj azok számára, akiknek nincs elegendő megélhetési forrásuk
• az «egyetlen gyermek sem maradhat le»-program eltörlés (olyan rendszer, mely bezárással bünteti, «voucher»-t vezet be és a magániskolát favorizálja)
• az iraki és afganisztáni USA-erők visszahívása, az erre szánt pénz közoktatásra, egészségügyre fordítása
• az oktatás vezetésének 1-15 %-os bércsökkentése
• népszavazás az oktatási rendszerről
• egyenlő finaszírozás minden tanuló után
• a 13-as javaslat (1 % járadéki adó) előtti vállalati adózás bevezetése
• teljes szakszervezeti jogot az oktatás minden dolgozójának
• a munkahelyek biztonságának garantálása
• az egyetemi igazgatás kiszélesítése oktatókkal, hallgatókkal, egyenlő szavazati arány alapján
• hallgatói és dolgozói ellenőrzés az egyetemek felett
• az összes szakszervezet bevonásával jövőtanulmány készítése
• fizessenek a gazdagok!
• fizessenek a munkáltatók (adót)!
• leállítani a kaliforniai kisebbségi kormányzást
• az olajvállalatok fizessenek!
• Sacramentoban progresszív adózás bevezetése
• iskolákat, ne börtönöket!

Guadeloupe

Nemzetközi konferencia
La Pointe, 2009.okt. 20 – 21.
Ünnepélyes nyilatkozat

— tekintetbe véve, hogy Guyane, Martinique és Guadeloupe jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzete az ültetvényes gazdálkodás modelljének fenntartásának következménye,
— tekintetbe véve, hogy ez a gazdaság a monopolhelyzeten, a domináns helyzettel való visszaélésen alapul, mely igazságtatlanságot generál,
— tekintetbe véve, hogy ezek képezik a gazdasági fejlődés és szociális kibontakozás akadályait,

Guyane, Martinique et Guadeloupe tömeg- és antikolonialista, antiimperialista szervezetei, a Front Guyane jövőjéért (FPAG), a Febr. 5. kollektíva (K5F) és a Kizsákmányolás elleni Szövetség (LKP), melyek 2009.okt.20-21-én nemzetközi tanácskozást tartottak a guadeloupe-i La Pointe-ben, a következő nyilatkozatot teszik:

— 1: A Karib-térség utolsó francia gyarmatainak dolgozói és népei közösségbe szerveződnek egymás szervezeteinek, tapasztalapainak tiszteletben tartásával; népi és tömegdimenzióban gondolkodva új erőt akarnak képezni gyakorlatukban és stratégiai irányukban.

— 2: A jelenlegi történelmi helyzetben ezek a szervezetek nyújtanak valódi reményt a dolgozók és népek számára, valódi eszközt a szabadság, több demokrácia és társadalmi igazságosság felé.

— 3: A dolgozók – szélesebben a nép, különösen az ifjúság – érdekeinek védelme, a harc mindenfajta kizsákmányolás ellen ezekben az országokban rámutat arra az érési folyamatra, mely a rabszolgaság korában kezdődött és a mai napig szociális küzdelmeket hordoz.

— 4: Ezek a küzdelmek a nemzetközi munkásosztály és népek harcának részét képezik a kapitalizmus és pusztításai ellen az egész Földön.

Hol tartunk ma?

Tárgyaltunk és szerződtünk a francia állammal és a munkáltatókkal, politika és stratégiai szempontból alapvető egyezményeket kötöttünk. Országaink történelmében először az utcákra kiment dolgozók, a nép kötelezte a hatalmat követelései elfogadására.
A PONS törvénytől a LODEOM-ig, egyetlen ún. fejlesztési séma, amit a képviselők dolgoztak ki és vitattak meg, sem hozott fejlődést, sem a munkanélküliség csökkenését. Rosszabb, semmibe vették, kizárták népeinket a tárgyalásokból.
A FRAG, KSF és LKP mozgalmai újfajta egyensúlyt teremtettek a gyarmati hatalmak, helyi képviseletük és a tudatos, dinamikus dolgozók, a nép között. A mozgalom tartóssága, állhatatossága, kezdeményezéseik helyessége és népi gyökereik szignifikánsan jelzik a mozgalom mélységét, forradalmi természetét, mely célja a kizsákmányolás gyökeres kiirtása.
Alulírott tömegmozgalmak okt. 20-21-i összejövetelükön igazuk tudatában készek tapasztalataikat kicserélni, gyakorlatuknak dimenziót adni, megszervezni az egymás iránti szolidaritást a megtorlással szemben, biztosítani Guyane, Martinique és Guadeloupe népeinek győzelmét és követeléseik egészét.

Az aláíró szervezetek:

- Máris elutasítják, hogy a francia állam szervezte dialógus legyen megoldás a mozgásban lévő dolgozók és a népek követelésére és kivánalmaira.
- Követelik az egyezmények betartását és a tárgyalások folytatását.
- Jóváhagyják e napon, Pointe-á-Pitre-ben beiktatva, a Védelmi Nemzetközi Kollektíva létrejöttét 2009. aug. 9-án Cortében (Korzika).
- Felhívnak új tanácskozás megtartására 2010 februárjában Martinique-en.

Az aláíró szervezetek felhívják a dolgozókat és népeket:

- gondolataik népszerűsítésére, magyarázatára lakóhelyükön, szekcióikban, vállalataiknál és családjukban.
- a folyó küzdelemben való részvételre, a béremelésekről szóló egyezmény betartása, az üzemanyagárak, az alapvető szükségleti cikkek csökkentése, munkahelyteremtő terv sürgős bevezetése és az isfjúság képzése érdekében.
- a mobilizáció megerősítésére a szociális minimum, a nyugdíjak felemelése, a szakszervezeti akciók kriminalizásásának leállítása érdekében.
- a harc folytatására a kizsákmányolás kiirtásáért, a privilégiumok megszüntetéséért és új gazdasági-társadalmi viszonyok bevezetéséért.

Guyana, Martinique, Guadeloupe dolgozói és népei váltsák valóra reményeiket és a szabadságért és a felemelkedésért vívott harcukban jussanak győzelemre!

Front Guyane Jövőjéért, FRAG: Albert DARNAL
Febr. 5 Kollektíva, KSF: Philippe PIERRE-CHARLES
Kizsákmányolás Elleni Szövetség, LKP: Elie DOMOTA

Peru

Találkozó szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés elérésére

2009. nov. 8. az Országos Agrárkonföderáció (CNA) épületében

Felhívás egységre

Perui levelezőnktől

Alan Garcia kormánya, a multinacionális ügynökök és a munkáltatói szervezetek által létrehozott helyzet elviselhetetlen. A dolgozók, a nép szenved az egyre több elbocsátástól, az ideiglenes munka hozta rabszolgasorstól, a növekvő munkanélküliségtől és nyomortól, az egészségügy és oktatás tönkretételétől, az állami egyetemek költségvetési nyírbálásaitól, a polgármesetei hivatalok és regionális kormányzatok a szociális munkák és programok hátrányára tett intézkedéseitől. A világgazdasági válság terheit a kormány a dolgozók vállára tette.

• A kormány az országot tönkreteszi, minden szektor érintett
• kisparasztok ezrei vesztették el földjüket, a mezőgazdaság válsága még inkább elmélyült a vízgazdálkodás privatizációjával a víztől meg fosztottak köre bővül
• a halászati racionalizációs törvény több mint 7 000 halászt tett utcára
• a Doe Run 3 500 dolgozója fizetése 37%-kal csökkent, munkahelyük így is bizonytalan, ha a termelés nem fut fel
• SIDERPERU több száz dolgozóját bocsátotta el, a multinacionális GERDAU üzembezárásra készül
• a kínai multinacionális Shougang több százezer dolláros haszonnal működik, de visszautasítja a munkaügyi hatóságok határozatát a munkabérek emelésére
• közel 100 ezer dolgozót zsákmányolnak ki a bányákban, sok százezret más szektorban a szerződések rabszolgatartó jellege miatt
• több tízezer állami dolgozót bocsáthatnak el az 1025, 1026, 1027, 1028 és 1057 törvényhatározat alapján.
• az amazoniai erdőkből több mint 34 millió hektárt 13 olaj-, gázkitermelő és exportáló vállalat kapta meg a nemzeti fogyasztás kárára
• a kikötők tönkretétele a Paita esetével debütált és folytatódik
• az AIDESEP problémájának megoldására tett kéréseket még mindig visszautasítják
• a Putis-gyilkosságok elkövetői még mindig szabadlábon vannak, a Casapalca bányászvezetőit bebörtönözték, a bányászszakszervezeti föderáció főtitkárát és másokat rendőrgyilkossággal vádolják
• tanárok tízezrei veszíthetik el állásukat az oktatás helyhatóságra hagyásával
• a regionalizáció alkalmazása a nemzet széthullásával fenyeget régióközötti mesterséges ellentétek kreálásával, mint pl. a Pasto Grande vitái Puno és Moquegua között, a Santa folyó vízéért Ancash és La Libertad között és a Huancabamba folyó Lambayaque és Piura között, stb…

Minden nappal nő a multik és idegen nagyvállalatok, a koncessziós privatizálás szolgálatában álló Alan Garcia-kormány és «operátorai» elutasítása. Minden nappal nő a kormánypalota minisztereitől a legkisebb közhivatalig terjedő korrupció elutasítása.

Ezzel szemben a dolgozók és a nép újból és újból felegyenesedik követeléseivel a kormány ellen, ahogyan a sztrájkok, munkaleállítások, az egészségügyi dolgozók, az egyetemi oktatók, a CITE állami dolgozói, a halászok, a bányászok, a parasztság, az diákság mobilizálása jelzi – minden szektor érintett az USA-val kötött szabadkereskedelmi egyezmény, az IMF, a Világbank politikája miatt.

Ami napirendre tűzte az alkotmányozó nemzetgyülés összehívásának kérdését: az Alan Garcia kormánya által létrehozott helyzettel való leszámolás mellett Fujimori 1993-as alkotmányának megsemmisítése, a munkás-, paraszti és a nemzeti követelések teljesítése. Megállapítjuk, hogy a népi politikai és szakszervezetek álláspontja ebben az irányban alakul.

A szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés kezdeményezésével egységfrontot akarunk létrehozni, közösen dönteni arról, mit és hogyan kell tenni annak összehívása elérésére. Mozgalmunk kiszélesítésére a legközelebbi találkozó a CNA helyiségében lesz nov. 8-án Limában, a Jr. Antonio Miro Quesada utca 327. alatt.

Lima, 2009.okt.20.

Aláírások: Antolín Huáscar Flores, országos agrárkonföderáció, CNA, elnök; Gustavo Gutiérrez, kikötői dolgozók és állami vállalatok országos föderációja– FENTENAPU, főtitkár; Guillermo Nina Yampasi, bányászati dolgozók országos föderációja északkeleti régió titkára; Susan Portocarrero, nők andoki koaliciója; Erwin Salazar Vásquez, CGTP – Lambayeque, főtitkár; Hugo Aguilar Bernales, bányászati dolgozók országos föderációja, emberjogi és szolidaritási titkár; Ermenegildo Ananpa H., oktatási központok dolgozói szakszervezete,– SUTACE, főtitkár; Fausto Bazán Arce, nemzeti bank dolgozóinak országos szakszervezete, főtitkár; Fidel Quispe Aedo, SUTEP – Lima, főttitkár; Walter Matos, bányászati szakszervezet, nemzetközi kapcsolatok titkára; Carlos Palacios Guillén, Arequipa építőipari szakszervezete, főtitkár; René Guzmán Gómez, bányászati szakszervezet, ellenőrzőtitkár; Wildel Camavilca, bányászati szakszervezet, a központi régió titkára; Demetrio Ruiz Ríos, cukorgyári országos koordináció, elnök; René Meza Velásquez, “Proyecto San Marcos” politikai mozgalom – UNMSM; Daniel Vásquez, városi és vidéki dolgozók pártja – PTCC, szervezési felelős ; Arturo Reaño Tapia, CGTP – Lambayeque, sajtó- és proraganda titkár; Elías Arellán Obregón, tejipari munkásszakszervezet – UPA, főtitkár; Carlos Aldana Clavijo, Lambayeque, Pueblos Jóvenes regionális konföderáció, szervezési felelős; Raúl Guevara Zelaya, SUTEP – Ancash.


Honduras

Az Államcsínyellenes Nemzeti Front kommünikéje
32.sz. 2009.okt.30. 32.

A Nemzeti Front a legitim elnök Manuel Zelaya Rosalest képviselő bizottság és a de facto létező rezsim között létrejött egyezséget illetően a népességgel és nemzetközi közvéleménnyel közli:
1. A puccsista oligarchák feletti népi győzelemként fogadjuk elnökünk, Manuel Zelaya Rosales hivatalába való közeli visszatérését. A győzelem annak köszönhető, hogy a nép az uralkodó osztály megtorlása ellenére több mint négy hónapon keresztül áldozatokat hozva küzdött, ellenállt, öntudata nőtt, szerveződött, így megkerülhetetlen szociális erővé vált.
2. A dokumentum aláírása «a végrehajtó hatalom jún. 28. előtti állapotába visszahelyezéséről» a diktatúra részéről annak elismerését jelenti explicit módon, hogy Hondurasban államcsíny zajlott le, melyet meg kell semmisíteni, hogy az alkotmányos rend helyreálljon és garantálni azokat a demokratikus kereteket, melyben a nép érvényesíteni tudja jogait a társadalom átalakítására.
3. Követeljük, hogy a tárgyaló bizottságokban aláírandó egyezményt a Nemzeti Kongresszus (parlament) sürgős eljárással vizsgálja meg. Országos szinten minden elvtársunk nyomásgyakorló akciókat szervez, hogy a végső dokumentum aláírásakor azonnal életbe lépjen.
4. Ismételten megerősítjük, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés a hondurasi nép vágya és vitathatatlan joga, amelyért folytatjuk harcunkat az utcákon is mindaddig, míg a társadalom újraalapozását el nem érjük az igazságos, egyenlőségre épülő és valódi demokrácia kiépítésére.

«A küzdelem 123.napja után sem
ADJA SENKI MEG MAGÁT»

Tegucigalpa, M.D.C. 2009.okt.30.

A Nemzetközi információk Hondurasról szóló cikkei : 344 ; 345 ; 346 ; 347 ; 348 ; 349 ; 350 ; 356 ; 357 ; 358 ; 359)



Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse