Nemzetközi információk 362.sz.

2009.nov.11.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom

Németország: Conelia Matzke, a szászországi Landtag képviselője 1991 óta és Berndt Gehke, a berlini 1989-es események szereplője.

USA: Ford, az automobilóriás szakszervezeti tagjai (UAW) tömegesen utasítják vissza munkaszerződésük módosítását.

USA: egészségügyi biztosítási reform. Részlet az AFL-CIO Kongresszushoz intézett soraiból «Szavazzátok meg a Medicare-t mindannyiunk számára, olyan betegbiztosítást, mely „egyetlen fizető” alapon áll». Rose Ann DeMoro nyilatkozata a kaliforniai ápolószemélyzeti szövetség végrehajtó bizottsága számára a Képviselőház szavazása után.

Mumia Abu-Jamal: 2009.ápr.6. az USA Legfelsőbb tanács elutasította Mumia Abu-Jamal új eljárás indítására vonatkozó kérelmét. Emberjogi szervezetek és aktivisták felhívást intéztek a Barack Obama által kinevezett legfelsőbb ügyészhez, Eric Holderhez.

Colia Clark és Alan Benjamin (USA Nemzetközi Egyetértés) felhívása, Cynthia Mac Kinney levele a legfelsőbb ügyészhez

Honduras: az államcsíny elleni Ellenállási Front: «A nov. 29-i választásokat bojkottáljuk.»

Tunézia: «Ben Ali rezsimét támogatja Franciaország és az USA



Németország

1945-1990, a háború végétől a német egyesülésig


• 1945: a második világháborús szövetségesek (USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió) megegyeznek a jaltai és potsdami konferencián Németország négy megszállási övezetre osztásáról. A földrajzilag szovjet zónában fekvő Berlint szintén négy megszállási zónára osztják.
• 1948: a hidegháború kellős közepén Sztálin Berlin blokádjáról dönt. A nyugatiak légifolyosót létesítenek a város élelmezésére.
• 1949: a két német állam létrehozása. Nyugaton a Német Szövetségi Köztársaságot májusban proklamálják, keleten okt.7-8-án megszületik a Német Demokratkus Köztársaság.
• 1953.jún.16.: a kelet-berlini építőmunkások a normaemelés ellen sztrájkba lépnek. Több ezer dolgozó menetel a minisztériuéok épületei felé. A tüntetés jelszava: «Holnaptól általános sztrájk!» 16 órakor az orosz parancsnok kivételes állapotot hirdet. A munkások lázadása vérbe fullad.
• 1955-1960: a bürokrácia diktatúrája és az azt kisérő nyomorúságos életkörülmények elől menekülő keletnémetek száma emelkedik.
• 1961.aug.13-21.: a Kreml tankjai és a keletnémet rendőrség felügyelete mellett a szovjet zónát elválasztó fal gyors felépítése. A németek rögtön a «szégyen falaként» emlegetik csak. 136 személy vesztette életét miközben megpróbált átjuni rajta.

A Fal lebontása felé

1961óta közel 800 000 németnek sikerült Nyugatra kerülni, közülük 350 000-nek 1989 elején.
• 1989.okt.9.: 70 000 dolgozó és fiatal tüntet Lipcsében: «Mi vagyunk a nép!; Le a Fallal!; Szabad választásokat!; Demokráciát most!». Ez az első a szeptemberben kezdődött hetente ismétlődő «nagy hétfői tüntetések» közül, melyek egyre nagyobb számban vonzák a diákokat, munkásokat.
• 1989.okt.16.: 120 000 dolgozó Lipcsében. Tüntetések minden nagyobb nyugatnémet városban. • 1989.okt.23.: 300 000 tüntető Lipcsében, 300 000 Drezdában. Ezrek követik Kelet-Berlinben, Halleban, Plaumenben, Karl-Marx-Stadtban. Vörös zászlók a tömegben, az Internacionálét éneklik.
• 1989.okt.23.: Erich Honecker lemond pártvezetői posztjáról, helyébe Egon Krenz lép. A kelet-berlini Wilhelm Pieck 6 ezer munkása szabad szakszervezetet alapít, követeli a sztrájkjog elismerését, az egypárt privilégiumainak eltörlését, a gyülekezési jogot, sajtószabadságot, szabad közlekedést egész Németországban, szabad választásokat.
• 1989.nov.7-9.: kelet- és nyugat-berliniek tízezrei özönlik el a Falat és több átjárót. A rendőrség nem lő. Vezetői nem adják ki a lőparancsot, holott nem kaptak ilyen jellegű utasítást. A berliniek egymásra találnak, ünnepelnek. A Fal fizikai lebontása csákányokkal kezdődik, buldózerekkel folytatódik. Nov.9-én az egypárt szóvivője bejelenti a határok átjárhatóságát.

Nov.9-től a német egyesítésig

•Nov.18.: a «tizenkettek Európája» (az EU elődje) csúcstalálkozója alkalmából Párizsban a sajtó a nyugati vezetők állásfoglalásaitól hangos. Egyik oldalról hangosan üdvözlik a «szabadság győzelmét» és a «kommunista rendszer végét» Berlinben. Másik oldalról pedig aggodalom. Mindent meg kell tenni azért, hogy «a keletnémet rendszer össze ne omoljon», írta a Le Monde. Margaret Thatcher megerősíti : «A határok az állam részei. Meg kell őrizni a stabilitás alapját», François Mitterrand: «Az újraegyesítés problémája nem merült fel.» Mindenki azt akarja, hogy a keletnémet rendszer fennmaradjon.
• 1989.nov.20.: alig két héttel a Fal lebontása után 200 000 személy Lipcse utcáin Egon Krenz távozását, szabad választásokat és Németország egyesítését követeli. A tüntetők skandálják : «EGY nép vagyunk!».
• Dec.2.: 2 millió keletnémet gigantikus emberi láncot formálva szeli át az országot: a «Nemzeti Szocialista Egységpárt elárulta a népet!». Ez fejezi be a párt felbomlását. Egon Krenz államfő marad.
• Dec.2-3.: Bush (az apa) és Gorbacsov bécsi találkozója. Utóbbi nyilvánosan üdvözli a «nyugati vezetők visszafogottságát», úgy ítéli, hogy szerinte sincs «Németország egyesítése napirenden». Az amerikai államtitkár, James Baker ugyanezt mondja.
• 1990.márc.18.: az első szabad választások az NDK-ben. A részvétel igen magas. Az SPD vezetése szembetalálja magát Németország azonnali egyesítése vágyával, 22 %-ot kap. Az összes pártot kisöprik, mely nem támogatja az egyesülést. Kohl, akit úgy mutattak be, mint az egyesítés bajnokát, 40 %-ot kapott a CDU-nak.
• Júl.2.: életbelép az «államszerződés» az NSZK és az NDK vezetői között, anélkül, hogy a német néppel konzultáltak volna formájáról, tartalmáról. Hivatalosan bejelentenek azonnal 600 000 elbocsátást és a keleti ipari szektorok bezárását ill. privatizálását. Az Egységpárt volt bürokratái és a hivatalos sztálinista szakszervezet végzi el a műveletet.
• Okt.3.: az egyesítés jogi alkotmányozása. Az egyesített Berlin lett a főváros.

20 éve 1989.nov.9-én: a berlini fal lebontása

Levelezőnk

Üzemi lázadások az NDK-ban

Máig nincs megbizható becslés arról, hogy mennyi munkás vett részt az 1989-es évek eseményeiben, de számuk 1,2 és 1,5 millió között lehet, a 16,7 milliós népesség körébén tehát rendkívül jelentős.
Nem tartják számon a megszámlálhatatlan gyűlést és «belső», tiltott tüntetést.

«Nem csak a demokratikus mozgalom széles köre számít, hanem energiája és akarata is a változások érdekében. Aki érezte a munkástüntetés erejét, beleszédül abba. Minden tanú elmondhatja, milyen is az utca meghatározó nyomása a hatalomra.
A 1989-es szakítás politikai forradalom jellemzőt viseli magán. Nem csak az egypárt intézményeinek megsemmisítése és a demokratikus szabadságjogok követelésével, hanem azzal is, ahogyan a tömegek ezt az utcán és üzemekben követelték (....).
Az NDK üzemeiben lezajló sztrájkoknak (’89 okt. elején) nem a vállalati helyzet (anyaghiány, a termelés leállása) volt az oka, hanem kifejezetten politikai céljaik voltak. A sztálinista diktatúra hatalma ellen lázadtak a munkások és az apparátus túlélési kísérletei ellen (...). A tömegek ismét főszereplővé váltak, az utca lett a szószékük; az üzem volt a forrás, mely az utcára küldte őket (…).
A diktatúra elleni küzdelemben az egyház körül tömörülő ellenzéknek előnye volt, mégis a munkások találták meg kollektív ellenállással, módszereik fejlesztésével hétről hétre a történelmi újjászületést. A demokratikus népi mozgalom megmutatja, hogy milyen gyorsasággal lehet az akciókat szervezni, hogyan tűnnek fel újabb szereplők. Az üzemi mozgalom törte le az apparátus dominációját, ezzel semmisítette meg a keletnémet bürokrata állampárt politikai bázisát.
B. G.



“Wir sind EIN Volk!” “EGY nép vagyunk!”


20 éve, 1989.nov.9-én: a berlini fal lebontása


“Forradalmi hangulat uralkodott”
Elvtársunk, Cornelia Matzke, az Új fórum aktivistája 1989-1990-ben, a szászországi Landtag képviselője 1991-től és az események berlini résztvevője, Berndt Gehrke (könyvet is írt a felkelésben a munkásság döntő szerepéről)


Az NDK belélegzehetetlen levegője

A német nép elégedetlensége nőtt. Ezért ment ki annyi ember az utcára annak ellenére, mert félt. Az egypárti mindenható bürokrácia és megtorlása elviselhetetlenné vált. A rendszer, amit szilárdnak hittünk, maga omlott össze. A tömegek fejezték be.

«Egész nap nyugtalanító üzenek jöttek: a miliciának lőparancsa van, az orvosi és ápolószemélyzetet berendelték ügyeletre, ágyakat és vért tartalékolnak a kórházakban.
Gondolatainkban csak Egon Krenz a kínai vezetőknek mondott támogató szavai jártak a Tienanmen téri vérengzés kapcsán Pekingben. Úgy értettük, mint lakosságunknak szóló figyelmeztetést.
A Lipcse központja felé vezető úton halálos félelem fogott el: ha lőnek, meg is ölhetnek. Mégis folytattam az utam. Aztán a körúton, ahol annyi embert gyűlt össze, elmúlt a félelmem. Valami furcsa dolog történt, most «nekik, ott fent» kell félniük … Forradalmi hangulat uralkodott, a régi időknek vége.
Maga a mindennapos élet az NDK-ban és a tiltások vezettek a rebellióhoz. A könyvek is inspiráltak, elsősorban Georges Orwell Állatfarmja, amit néhány óra alatt elolvastam hallatlan szomjúsággal.
A természetpusztítás is impulziót adott: a levegőben füst terjengett, a folyók szennyezettek voltak, a leunai üzemek, ahol nevelkedtem, mérges gázokat bocsátottak ki.
A diktatúrát megtapasztaltuk, nyílt konfliktus nélkül. Hol is nyithattam volna ki a számat, hol lázadhattam volna?

Miért nem lőttek?

A Tienanmen téri halottak még emlékezetünkben éltek. Az 1989-es pekingi tavasz megtorlásához a keletnémet bürokraták nem tétováztak gratulálni. Ahogy a keletnémetek, Cornelia Matzke is félt, pedig hamarosan ezrek, milliók lázadtak fel a Német Egységpárt és a Stasi ellen. De nem lőttek, nem mertek lőni. Csoda. Bizonyos körülmények között a népakarat és a történelem törvénye erősebbnek bizonyul.

«A rendszer agresszív módon viselkedett. Kicsivel ’89. okt. 9., a fordulat napja előtt az egypárt megmutatta a maga módján, hogy nem hagyja az emberek lázadását büntetlenül.
Ami a lipcsei okt. 9-i tüntetőket megmentette, az a számuk volt: 70 ezer. Ekkora szám előtt Gorbacsov rendszerének katonái elutasították Honecker és társainak támogatását. Nehéz is lett volna a katonáknak és a miliciának az összes üzemet felügyelniük.
Kínában, a diktátorok beismerték, a Délről jövő katonákat elvakította a propaganda és a hazugság. Az ország nagy, a kommunikáció nehéz. Itt, Európában családi és baráti kapcsolatok szeme előtt egy vérfürdő következtében a lakosság gyorsan az elkövetők ellen fordulna. A sztálinista mestereknek soha nem sikerült megakadályozni az összes kapcsolatot.
Németország megosztott ország maradt a «szocialista autómiájú nemzet» feletti minden vita ellenére. Ha vérfürdő lett volna Lipcsében, kiszámíthatatlan politikai következményekhez vezetett volna. Moszkva sztálinista fedezete nélkül pedig elképzelhetetlen.
A 70 000 lipcsei ereje megbénította az NSZEP kormányát. A tüntetők eltökéltsége a következő hetekben a sztálinista mesterek összes kísérletét, még Honecker feláldozását is, mint dominósort döntötte fel.»
C.M.


USA


Ford: az autóipari (UAW) szakszervezeti tagok tömegesen
elutasítják munkaszerződésük módosítását

Részletek a The Organiserből


Okt. végén a Ford üzemeiben az UAW tagjai óriási többségben állást foglaltak munkaszerződésük módosításának tárgyalása és a vállalati kocessziók ellen.
Aug. közepe óta a Ford igazgatása és Ron Gettlefinger, az UAW elnöke együtt a bércsökkentéseket követelték, hogy a Fordot «versenyképesebbé» tegyék a világpiacon, főkét a General Motors-szal (GM) et Chryslerrrel szemben.

Márciusban a Ford alkalmazottai voltak az elsők a három autóóriás közül, akik lemondani kényszerültek béremelésükről és bizonyos mértékű pihenőidejükről.
A szakszervezeti felelősök esküdöztek arra, hogy a munkaszerződések módosítása és a megelőző bércsökkentések — mielőtt a kormány kötelezne erre, mint az összeomlással fenyegető GM-nél és Chrysler-nál — megakadályozzák az újabbakat.
A Ford óriási nyomásnak kitett dolgozói 59 %-ban elfogadták a bérekre, szociális előnyökre és munkakörülményekre vonatkozó engedményeket. Minden még azelőtt történt, hogy a GM-t és a Chryslert kötelezték volna a kormány mentési terve elfogadására, s az ezzel járó dolgozói bérengedményeikre.
A Ford ez alkalommal ugyanazt kérte, mint amit a GM és a Chrysler kapott. Elsősorban a bérek befagyasztását 14 dolláros órabérrel maximalizálva az új dolgozókat, illetőleg a minőségi munka fúzióját és a sztrájkjogról való lemondást.
A Ford vezetése számtalanszor elmondta, hogy «a vállalat rosszabbul áll, mint az újságok azt feltételezik». Az újabb lemondásokra buzdítás a szakszervezeti tagokat felháborította, de olyan mértékben, hogy a Fordnál az UAW kereken ellene szavazott a párbeszéd elkezdésének. «Gyakorlatilag minden felszólaló azt mondta, mindenképpen ellene szavaznak az újabb javaslatoknak» magyarázza Gary Walkowicz, a párbeszéddel megbízott végrehajtó bizottság tagja a Dearborn Trucknél, a Ford összeállító üzeménél. «Egyetértek. Az emberek dühösek, hogy az eddigi áldozathozatal nem elég. Mégis, mit várnak ?»
Az UAW alelnöke járt a Dearborn Trucknél Detroit mellett és készült arra, hogy közölje a tagokkal, hogyan kell voksolni. Amikor a munkások meghallották, kiabálni kezdtek : «Nem!». Ezután, mondja Tom Brow: «mindenki átvette: nem, nem és kézzel-lábbal dobogtak. Aztán sarkon fordultak, az alelnök el sem mondhatta beszédét. Ha volna is valaki, aki igennel szavazna, azt ki nem mondta.»
«Ha lemondunk a sztrájkjogról, akkor le kell mondani védelmünkről», mondja a szakszervezeti elnök, Nick Kottalis, «17 éve vagyok szakszervezeti felelős, először nem értek egyet központi vezetésünkkel.»
Röplapok cirkulálnak. «Üzenet a UAW Ford tárgyalási bizottságának: Nem!» Louisville, Kentucky 84 %-os nemmel voksolt.»


Az AFL-CIO röplapjából: Szavazzatok a Medicare-ra, a betegségbiztosítási rendszerre, „egyetlen fizető” alapján mindenki számára

A röplapot az amerikai Kongresszus számára adták ki, mely elfogadta az Obama elnök által bemutatott betegségbiztosítási rendszer reformját.


A Kongresszusnak az amerikai dolgozó családok részéről

(…) nem tűrjük le, hogy
• a biztosítási költségek emelkedjenek, a «franchise», a biztosított saját költségrésze egyre több, a drága egészségügy a túladósodottság 62%-nak következménye …
• a biztosítótársaságok egyre többször visszautasítsák az orvosi költségek kifizetését. Kaliforniában egy vizsgálat kimutatja, hogy a hét legnagyobb biztosító a kérések egynegyedét elutasítja ...
… a magánbiztosítóknál a bürokrácia 25-30 %-ot felemészt, míg a Medicare-nál mindössze 3 %-ot

A Medicare-ra szavazzatok, hogy mindenki részesüljön belőle, … hogy jobban lehessen orvost, kórházat választani… hogy orvosi szempontok döntsenek, ne anyagiak…
A Medicare 2,6 millió új munkahelyet hoz létre, az államnak 317 milliárd dollár bevételt hoz, s mindössze 63 milliárddal kerülne többe, mint a mostani rendszer.

Csatlakozzatok az ápolókhoz, orvosokhoz, dolgozó családokhoz és azokhoz a milliókhoz, akik a Medicare-ért küzdenek 49 állam 535 szakszervezete, a US polgármesteri tanácskozása, az American College of Physicians, stb. támogatásával!

AFL-CIO



Rose Ann DeMoro deklarációja, a kaliforniai ápolószemélyzet szövetségének végrehajtóbizottsága (NNOC) nevében a Képviselőház törvénytervezeti szavazása után



«A mondatok özönében, amelyek a képviselőházi egészségügyi reform verziójának elfogadását követték, a leginkább csalókák azok voltak, melyek azt a társadalombiztosítás (Social Security) és a Medicare változatának vették.

A helyzet nem ez. A Social Security és a Medicare szövetségi programok, az első garantálja a nyugdíjat, a második az idősek egészségvédelmét. Mindkettőt a szövetségi kormány finanszírozza és igazgatja, ellenőrzésük nyilvános.

A Képviselőház által megszavazott törvény és az, amit a Szenátus számára készítenek elő, a reform bizonyos elemeit tartalmazzák, azonban távolról sem hasonlít a Social Security és Medicare rendszerére.

Az utóbbiak a szövetségi állam garanciáit élvezeik, ami pedig az új törvény központjában áll, csak egy kötelező magánbiztosítás, melynek nincs szociális fedezete.

Másképpen szólva, nem az amerikaiak lettek az egészségügy legfőbb nyertesei, hanem a biztosítótársaságok kapnak tízmilliárdokat a szövetségi kormánytól.

Ahogy Eric Massa, New York republikánus képviselője mondotta, “ez a terv a magánbiztosítási rendszernek nyújt egyeduralkodó hatalmat törvényesen”.

Az elfogadott törvény csökkenti a lakosság széles rétegei számára a nyilvánosság adta védelmet, az abortuszellenes módosítás pl. az érintett nők jogait sérti.

Miért van, hogy annyi haladó elem, újságíró, liberális törvényhozó éljenzi a törvényt?

— nyilvánvalóan a republikánusok számára kudarc a mégoly szerény reform is;

— a törvény hívei, kezdve a Fehér Házzal és a demokrata parlamenti csoporttal, élvezik a munkásmozgalom támogatását, ezen csökkentett követelésekkel ma már a reform győzelméről beszélhetnek és becsukhatják szemüket;

— vannak bizonyos pozitív elemek is a törvényben: a Medicaid kiterjesztése az alacsony jövedelműek számára; az idősek saját része fizetésének csökkentése; a szövetségi alapok hozzájárulása az egészségvédelemhez (házi ápolószemélyzet, szociális munkások szegény családoknál); a magánbiztosítók erősebb kontrollja, a hosszasan betegeskedők elutasításának limitálása; a törvény finanszírozására a nagy vagyonok és a nagy ipari cégek progresszív adóztatása.

De ezeket az elemeket kísérik negatívumok is:

— sok amerikai számára az egészség védelmét anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé;
— nincs effektív módosítás annak a lehetőségére, hogy a biztosítókkal érvényes szerződést felmondják;
— nagyon kevés a segítség azon családok számára, akik munkahelyükhöz kötődő egészségvédelemmel rendelkeznek, de munkájukat elveszítik a jövőben;
— az abortusz jogát megkérdőjelezi.
Ha bizonyos személyek hozzáférése az egészségügyhöz javul is, méginkább a nagy biztosítótársaságok szorításában fogják érezni magukat.

Több hónappal ezelőtt az Obama-adminisztráció elvetette a globális, hatásos reformot, a «single payer» (egyetlen fizető) rendszerét és a Medicare-rendszer általánossá tételét. A single payer híveit a Fehéz Ház fórumairól kizárták, a Szenátus szervezet meghallgatások többségén is tiltották, hogy szavukat hallassák.
Az ápolók és mindazok, akik hallatlan elszántsággal küzdöttek éveken át a single payer rendszerért, folytatják a csatát, ideértve a Szenátust is, ahol ezt a rendszert is be kell mutatni. A kampány folytatjuk az állami törvényhozási szinteken is.

Nem maradunk csendben, mert az amerikai népnek valódi változásra van szüksége.»

(A “Social Security” minimális nyugdíjat biztosítja mindenki számára. A Medicare rendszer a 65 évesnél idősebb nyugdíjasokra érvényes, akik hozájárulást fizettek: jelenleg 45 millió személy. A másik állami rendszer, a Medicaid a legszegényebb 30 millió személynek nyújt fedezetet.)



Szabadságot Mumiának!



Nov.12.: nemzetközi delegáció Eric Holder legfelsőbb ügyésznél az Igazságügyi Minisztériumban Mumia Abou-Jamal szabadonbocsátásának követeléséért


Azt kérjük, hogy az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezzen új vizsgálatot az emberi jogok tiszteletbentartásáról abban a 28 éve tartó ügyben, mely a rendőrségi konspiráció és az igazságszolgáltatás megtagadásának nyomait viseli magán, és egy ártatlan ember, Mumia halálához vezethet. Mint az USA legfőbb ügyészének Eric Holdernek az a feladata, hogy felügyelje és megtiltsa a rasszizmus gyakorlatát és a törvények értelmezésének korrupcióját, valamint őrizze polgári jogainkat. (…) Az emberi jogok vizsgálata Mumia szabadságának visszadásához kell vezessen!

2009. ápr. 6-án az USA Legfelsőbb Bírósága elutasította Mumia Abu-Jamal új eljárási kérelmét. A híres fekete újságírót 27 éve tartják börtönben, azzal vádolták, hogy megölt egy rendőrt. Az esküdtek kijelölése rasszista alapon történt 1982-ben, s ezen a tényen alapult az új eljárási kérelem (1).

Ezt a kérdést úgy kell értékelni, mint Mumia ítélete megsemmisítésének legszilárdabb bázisát amellett, hogy nem ez az egyetlen elem. Az Amnesty International részletes jelentése szerint megfosztották Mumiát a tárgyaláson méltányos bírótól és részrehajlás nélküli esküdtszéktől, attól a jogától, hogy saját maga lássa el védelmét és az ehhez szükséges megfelelő forrásoktól. Ez az elem jelzi az ügyészség és a jogi rendszer súlyos diszfunkcióját (a különbségek ellenére hasonló indokok vezettek 2009 márc. közepén Ted Stevens alaszkai republikánus szenátor ítélétének semmissé tételéhez). Sőt, a biróság lehetőséget nyújt arra, hogy a pennsylvaniai ügyész Mumia halálos büntetését végrehajtathassa.

Az emberjogi szervezetek és aktivisták ma Eric Holder főügyészhez fordulnak – akit most nevezett ki Barack Obama – azzal, hogy ebben az ügyben vizsgálja ki a polgári jogok tiszteletbentartását, azt a konspirációt, mely Mumiát alkotmányos jogaitól megfosztotta. Szükségünk van a világ munkás- és demokratikus szervezetek segitségére, hogy követelhessük az USA kormányától: Szabadságot Mumiának!


Colia Clark és Alan Benjamin
Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése – USA

(1) Batson ügy Kentucky állam ellen: 1986-ban a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette egy vádlott (Batson) ítéletét rasszista esküdtszék kijelölése miatt.

Állásfoglalásotokat várjuk:

FREE Mumia Abu-Jamal, PO BOX 16, COLLEGE STATION, NEW YORK, NY, 10030, (212) 330-8029 www.freemumia.com
Másolat: ilcinfo@earthlink.net és eit.ilc@fr.oleane.com


CYNTHIA MCKINNEY levele 2009.jún.19.

Holder Főügyész Úr!

Azért írok önnek, hogy megkérjem személyes azonnali közbenjárására egy súlyos igazságtalanság megszüntetése érdekében. Bárki, aki olvasta a jelentéseket, miként azt magam is megtettem, ideértve a bíróságok leírását és érveit, tudja, hogy Mumia Abu-Jamalt kollektív hisztériahullám közepette ítélték el, rasszista őrjöngésben. Maga a bíró által ismertetett vádirat mutatja a rasszizmust és előítéletet a bíróság termében. Mindazoknak, akiknek gondja az igazságszolgáltatás, a «Batson precedens» kell legyen agodalmuk igazi tárgya. Mumiát alávaló fajgyűlölet keretében mondták ki bűnösnek, melyről már Ön is beszélt.

Dr. Martin Luther King, Jr. többek között aról is ismert, hogy kimondta, az igazságtalanság - bárhol is történik - az igazságot veszélyezteti mindenütt. Az a tény, hogy egy rasszista bírósági döntés született, oda vezet, hogy az igazságtalanság mindnyájunkat fenyeget.

Az USA alkotmányában nincs elévülési idő, így arra kérem Önt, mindent tegyen meg a teljes dosszié vizsgálatával és győződjék meg arról, hogy Mumia Abu-Jamal alkotmányos jogai sérültek. Kell vizsgálat a polgári jogokról, ez evidens és magam ezt szándékosan az Ön kabinetjétől kérem.

Kész vagyok találkozni Önnel, vagy az Ön által kijelölt személlyel avégett, hogy erről a kérdésről párbeszédet folytassunk.

Kérem kérésemet az idevonatkozó törvényeknek és szabályoknak megfelelően kezelni.
Cynthia McKinney



Következő számainkban beszámolunk a delegáció látogatásáról a főügyésznél és az ügy folytatásáról.


Honduras

A államcsíny elleni Nemzeti Ellenállási Front informálja a hondurasi lakosságot és a nemzetközi közvéleményt

Nov.5-i kommüniké

Tekintetbe véve, hogy:

1.- 131 napos harcunk alatt nyomás gyakoroltunk az oligarchák által elkövetett államcsíny nyomán keletkezett politikai válság békés megoldására. Ez idő alatt figyelemmel kísértük a nemzeti és nemzetközi kezdeményezéseket.
Három alapvető követelésünkhöz ragaszkodunk:
— az alkotmányos rend visszatértéhez Manuel Zelaya Rosales elnök visszahelyezésével.
— az alkotmányozó nemzetgyűlés felállításának szuverén jogához.
— bünhődést azoknak, akik megsértették az emberi jogokat.

2.- Az ún. «Tegucigalpa-San José-egyezmény» tartalmaz egy elsődleges elemet az alkotmányos rend visszatértéhez és kiköti « a jún. 28.előtti végrehajtó hatalom visszatérését a 2010.jan.27-vel végződő kormányzati ciklusig».

3.- A jún. 28. előtti alkotmányos renddel való szakításban együttműködő Nemzeti Kongresszus jelenleg is késleltető manővereket használ a plenáris gyűlés összehívásának megakadályozására. A de facto (puccsista) rezsimet hatalomba helyező dekrétumát visza kell vonnia.

4.- Az Amerikai Államok Szervezete és az USA kormánya, melyek szintén cinkosai a katonai államcsínynek, semmi jelét nem mutatják a puccsisták hatalomból való végleges kizárásának.

Elhatároztuk:
1.- ha ma legkésőbb éjfélig José Manuel Zelaya Rosales elnök nem foglalhatja el elnöki posztját, a Nemzeti Ellenállási Front nem ismeri el a választásokat és eredményüket.
2.- minden nemzeti ellenállási szervezetet értesítünk, hogy ha az előbbi nem történik meg, álljanak készen közös akcióra, hogy a választási csalást megakadályozhassuk.
3.- a nemzetközi közvélemény figyelmét is felhívjuk, hogy tartsa fenn álláspontját az illegális de facto kormányt és a nov.29-i választásokat illetően.»
Tegucigalpa, 2009.nov.5.

Nov.9-i közlemény

Az államcsíny elleni Nemzeti Ellenállási Front informálja a hondurasi lakosságot és a nemztközi közvéleményt:

1. A nov.5-re fixált határidő letelt anélkül, hogy a legitim elnök, Manuel Zelaya Rosales visszatért volna a hatalomba. Deklaráljuk a nov. 29-i választások teljes elutasítását.

Az állampolgárok polgári és emberi jogait eltipró, csak de facto létező rendszer által szervezendő választáson való részvételükkel csak elismernénk az oligarchák uralmát nemzeti és nemzetközi szinten. Olyan metódus lenne, mellyel annak a rendszernek a fennmaradását segítenénk, mely a népi erőket kizsákmányolja, jogaiktól megfosztja azért, hogy némelyek privilégiumait garantálhassa. A részvétel legitim jelleget adna a puccsista rezsimnek vagy követőjének, amely jan.27-én ilyen csaló módon ülne be a hatalomba.

2. A választások elutasítása akkor is érvényben marad, ha a mai nap és nov.29. között Zelaya elnök mégis visszatérne posztjára. Ti. a fennmaradó 20 nap mindenképpen túl rövid idő arra, hogy az antidemokratikus és megtorló jellegű puccsista oligarchia garantáltan ne juthasson szerephez.

Mindez nem jelenti, hogy lemondanánk arról a szándékunkról, hogy Hondurast intézményes rendjébe kalauzoljuk, mely tartalmazza Zelaya elnök visszatérését is, akit a nép 4 évre választott.

3. Ma jobban, mint valaha bizonyított tény, hogy a részvételi demokrácia gyakorlása az Alkotmányozó Nemzetgyűlés létrehozásával nem csak az egyetlen vitathatatlan jog, hanem az egyetlen út is, hogy a hondurasi nép gyakorolhassa a demokratkus politikát.

4. Visszautasítjuk az USA cinkos magatartását, mely manőverezte a válság meghosszabbodását és leplezi ma is szándékát a puccsista rezsim igazolására és olyan kormány felállítására, mely engedékeny lesz a multinacionális érdekekkel és a régió ellenőrzésének tervével szemben. Korrektnek találjuk Manuel Zelaya döntését a tegucigalpai egyezmény érvénytelenségéről, mivel az az amerikai stratégia részét képezte csak, az elnök visszállításának késleltetésével a választási procedura érvényességét célozva meg.

5. Felhívást intézünk a nov. 29-i választásokon induló politikai szervezetekhez és jelöltekhez, hogy legyenek konzekvensek a korábbi elkötelezettségükhöz és nyilvánosan vonuljanak vissza a választási csalástól.

6. Felhívjuk a szervezett és szervezetlen lakosságot, hogy csatlakozzon akcióinkhoz a választások elutasításában, polgári engedetlenségi mozgalommal tiltakozzon, melyre az Alkotmány 3. cikkelye szerint lehetőség nyílik.

7. A világ kormányait és testvéri népeit szólítjuk, tartsák fenn politikai nyomásgyakorlásukat az oligarchia és az imperializmus katonai diktaturája feletti győzelem érdekében, ne fogadják el a nov. 29-i hamisított választások eredményét és az áruló hatóságokat, akik a nép képviselőjeként tetszelegnek.
“Ellenállunk és győzni fogunk!”

Tegucigalpa, M.D.C. 2009.nov.9.

Tunézia

Ben Ali rendszere Franciaország és az USA által megerősítve: már a választások másnapján az aktivisták letartóztatási hulláma

Az 1987 óta államcsíny következtében hatalmon levő Ben Ali tábornokot köztársasági elnökké választotta Tunézia, hivatalosan 89,62 %-os eredménnyel.
Számos politikai formáció aktivistái állandó veszélyben saját túlélésükért harcolnak. Számukra a választás tiltott volt.
A ritka szervezetek egyike, mely részt vett a választásokon, a Etajdit (a régi tunéziai komm.párt) csak Ben Ali hozzájárulásával tehette meg – így mondhatjuk, hogy van létező ellenzék országában.
Ez – a diktatúra érdekeit szolgáló – bábellenzék azonban felteszi, hogy a mélységesen korrumpált rendszer demokratizálása lehetséges, mégha maffiózók klánja is irányítja, melyek között a legfőbbet az elnök felesége, Leïla Ben Ali irányítja.
Mikor a választások másnapján máris megindult a demokrácia védelmezőinek letartóztatási hulláma (Toufik Ben Brick, Zoheir Makhlouf, és Mohamed Soudani, az éhségsztrájkoló diákok vezetője), Nicolas Sarkozy sietve fordul kollégájához «legforróbb üdvözletével újjáválasztása alkalmából», és Tunéziának «haladást és prosperitást» kívánva – az Associated Press szerint.
Ugyanekkor Ian Kelly, az amerikai külügyminisztérium szóvivője jelezte, hogy «Washingtonnak szándékában áll a tunéziai elnökkel és kormányával együttműködni, hogy az USA és Tunézia közötti kapcsolatok elmélyüljenek».
Sarkozy alapjában véve azzal a ténnyel magyarázható, hogy Tunézia Franciaország kliense.
Ami az amerikai külügyminisztériumi orientációt illeti, illeszkedik Sarkozy cinkosságával a Mediterrán Unió tervébe, melynek első számú célja az arab államok viszonyának normalizálása Izraellel.
De az amerikai érdekek nem állnak meg itt. A Nemzetközi Monetáris Alap (IMF), az amerikai imperializmus és az Európai Unió valódi laboratóriumaként működő Tunéziát (pl. itt próbálták ki először az LMD egyetemi reformot) már készítik a Ben Ali (73 éves) utáni idők proamerikai liberális gazdaságára a diktátor vejének beiktatásával.
levelezőnk


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse