Nemzetközi információk 368.sz.

2009.dec.23.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Tartalom:

USA: — a USLAW (az USA háborúellenes munkásmozgalma) támogatja az amerikai csapatok Irakból azonnali kivonására tartandó 2010. márc. 20-i tüntetéseket. Többségi döntés a dec.4-6-i chicagói országos gyűlésről.
— «A katonacsaládok fel merik venni a szót», Kathy Smith a USLAW gyűlésén: «Elegem van Obama megvédéséből...»

Németország: Dirk Frohne, SPD a recklinghauseni elnöke, a bochumi Opel (IG Metall) személyzetének küldötte és H W Schuster, a düsseldorfi AfA elnöke, a Ver.Di küldötte: (...) «Csak a dolgozók európai szintű egységes harca tudja megvalósítani az összes munkahely, a vállalati termelés, a kollektív szerződések tartalmazta fix fizetések védelmét».

Portugália: «az EU «lisszaboni szerződésének» életbelépése: európai szintű államcsíny!». a Szocialista Egység (POUS) Munkáspárt levelezőjétől.

Algéria: A Fraternité, az algériai Dolgozók Pártja újságának 93. számából «A népszuverenitás tudja garantálni a nemzeti szuverenitást.»

Részletek a "Kína –információs levél" dec. 1-i, Franciaországban publikált 324. számából.


Portugália

A Szocialista Egység Munkáspárt (POUS) levelezőjétől

Az EU «lisszaboni szerződésének» életbelépése: európai szintű államcsíny!

Dec. elsején néhány államfő gyűlt össze Lisszabonban ünnepelni. A Lisszaboni szerződés életbelépése alkalmából megtűzdelték beszédeiket a béke, a demokrácia, a szoidaritás szavakkal. Mennyi rombolást tettek ezeknek az értékeknek a jegyében! 500 millió állampolgár nevében beszéltek – milyen alapon merik ezt tenni, éppen ők, akik elutasították, hogy vitatkozzunk a szerződés tartalmáról, alkalmazásának következményeiről, arról, hogy fényt derítsünk az Európai Unió politikájára!
Milyen alapon merészelnek demokráciáról szólni, mikor az ír népet a válsággal zsarolva újravoksolásra kötelezték, hogy az igen győzzön? Ugyanezt a zsarolást láthatjuk néhány kommentátor — az Unió és annak politikájának buzgó védői — részéről, akik azt állítják, hogy a portugál népességet meg kell „ijeszteni” ahhoz, hogy elfogadja az EU intézkedéseit a kapitalizmus multijainak és spekulánsainak védelmében: a közszolgáltatások megsemmisítését, a bérek befagyasztását és a tömeges elbocsátásokat.
Nyilván, hogy akarjuk a békét, a szolidaritást, a népek közötti együttműködést. Mindezt tartalmazza köztársaságunk alkotmánya, melyben nagymértékben megtaláljuk az ápr. 25-i vívmányokat, s melyeket az Unió tett tönkre szisztematikusan kötelezve annak felülvizsgálatára. Az európai vezetők beszédeivel szemben ebben világosan megfogalmazott pl. a jog a munkahelyhez mindenkinek, a kollektív szerződések, a szervezkedési jog (különösen szakszervezeti szinten). Ezen jogokkal – melyek a béke, a demokrácia és a szolidaritás alapelvei – szemben tesznek a kormányok az Unió keretében olyasmit, mint a «rugalmas munkavégzés», s mint az új portugál munkatörvénykönyv alávetése az Unió 17 munkadirektívájának.
A szép szavak nem kompatibilisek sem a szerződés tartalmával, sem a korábbi szerződésekkel, melyek megerősítik a «szabad és hamisítatlan versenyt». Ezen elv az oka annak, hogy a közszolgáltatás privatizációja előtt nem állhat akadály; ezen elv az oka, hogy az Európai Bizottság feljelentette a portugál államot annak speciális «golden share» akciói miatt (a privatizált vállalatoknál, mint a Telecom, az EDP és a GALP-energia); valamint ennek az elvnek következménye, hogy a tőke odébbáll, a dolgozók elvesztik munkájukat, a kis- és középvállalatok tönkremennek.
Nincs demokrácia szuverenitás nélkül. A portugál népszuverenitást elkonfiskálták a szerződések, melyek a portugál törvényeket felülbírálják, melyek – miután termelőeszközeinek legnagyobb részét megsemmisítették – kötelezik Portugáliát tengeri forrásai elhagyására és az Unió fegyverkezési politikájának elfogadására, háborúkban való részvételre, a NATO-nak való egyre nagyobb alávetésre.
A portugál nép szuverenitását vették el csakúgy, ahogy más népekét is Európában. A nevünkben beszélő kormányok a spekulánsok és multinacionális vállalatok érdekeit védik az Európai Központi Bank diktatúrája által.

Nem fatalitás ez a politika

Minden országban a dolgozók, fiatalok és minden réteg megpróbál ellenállni ennek a politikának, mely – még az Európai Bizottság szerint is – a munkanélküliség 8 milliós emelkedéséhez vezet. Diákok, pedagógusok, halászok, mezőgazdasági dolgozók mobilizálódnak.
Mik az akadályok minden országban, melyek a szakszervezeteket gátolják abban, hogy erre a helyzetre pozitívan reagáljanak? Az Unió irányítói rátették kezüket a Szakszervezetek Európai Szövetségére (CES) a «szociális megegyezéssel», a dolgozók pacifikálásával minden kollektív elbocsátás, minden «lay-off» alkalmával?
A Lisszaboni szerződés aláírása idején 2007. októberében a CGTP — ellenállva az uniós politikának — tüntetésre hívott Lisszabonba. 200 ezren voltunk, hogy nemet mondjunk az állam- és kormányfők előtt. «Csak egy szikra kellene, hogy minden felgyulladjon», mondta Carvalho da Silva. Mennyi mozgósítás történt minden szektorban a Socrates-kormány Brüsszelből irányított politikája ellen!
Nem kellett volna egyesíteni ezeket az erőket és együtt követelni?
Eddig nem volt lehetséges létrehozni ezt az egységfrontot a dolgozók, szervezeteik kötött. Ezért tudnak a világ urai ünnepelni. De meddig?
Ha a munkanélküliség kétszámjegyűvé válik, ha még több áldozatot kell hozni a portugál dolgozóknak az életkörülmények és az ország állapota romlásának vágtázása közepette, csak akkor realizálódhatna a dolgozói szervezetek országos tanácskozása? Nincs még napirenden?
Tanácskozás kell, mely kiköthetné, hogy a kormány intézkedéseket hozzon a vállalatok túlélésére, a munkahelyek fenntartására és újabbak létrehozására. Itt megbeszélhetnénk annak a sürgősségi tervnek a bevezetését, mely megmentené a dolgozó portugál népet, kezdve az elbocsátások megtiltásával és a nemzeti vagyon dolgozók általi ellenőrzésével, a statégiai ágazatok újraállamosításával, ahelyett, hogy ez a gazdagság átáramoljon a bankárok és spekulánsok kezébe.
Ezen érdemes dolgoznunk.
A POUS aktivistái ezen az úton kötelezik el magukat más politikai erőkkel együttműködve.
A fegyverszünetek nem tartanak örökké!
Egy napon a dolgozók és a népek ünnepelnek!

Lisszabon, 2009.dec.4.

a POUS aktivái


Németország

«Csak a dolgozók egységes európai szintű harca tudja megvalósítani az összes munkahely, a vállalati termelés, a kollektív szerződések tartalmazta fix fizetések védelmét».
Dirk Frohne, SPD, Dirk Frohne, a recklinghauseni Afa elnöke, a bochumi Opelben (IG Metall) személyzetének küldötte
H W Schuster, a düsseldorfi AfA elnöke, a Ver.Di küldötte

Csak 2008-ban az összes munkahely 8%-át szüntették meg a General Motors/Opel-nél Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Ausztriában, Lengyelországban, Svédországban, Spanyolországban és Magyarországon – nagyjából 31% Anwerpenben, 27% Szentgotthárdon, 20% Trollhättanban, stb. – több mint 4.500-at! 2009-ben újabb 2.500-at kell hozzáadni, így egész Európában 48.000 maradt.
Az összes «koncessziót» ultimátum formájában csikarták ki a dolgozóktól az utóbbi években, egyetlen munkahelyi garancia nélkül. 2009. máj. 29-én lépett életbe a United Auto Workers (UAW) és a GM közötti «kollektív szerződés». Cserébe a «restrukturált GM-ben» a szakszervezet 17,5%-os részvételével bércsökkentés, a nyugdíjasok egészségbiztosításának (VEBA) tönkretétele és főként a 60.000 harmadának megszüntetése. Ellenben az USA kormánya 50 milliárd dollár állami segítséget adott és 60,8%-os részesedét a GM-ben.
A GM-nek és az USA kormányának majdnem egy évre volt szüksége, hogy a munkahelyeket likvidálja, hogy «restrukturáljon». Aztán jött az európai vicc, újból kézbe vették a dolgokat. A GM vezetése akár közvetlenül, akár a befektetőknek való eladással, de kezdettől fogva arra törekszik, hogy az Opel/Vauxhall/Saab «túltermelését» csökkentse 20-30 %-kal, 10 ezer munkahelyet szüntessen meg, gyárakat zárjon be.
Közvetlenül számíthattak az Európai Bizottságra, mely élénken regált az állami anyagi beavatkozásokra, pedig ezekkel munkahelyeket lehetett volna megmenteni, mert az Obama-kormány érdekeit szolgálja: állami beavatkozás csak a túltermelés csökkentésére lehetséges.

«Feltétlenül velünk akar kooperálni», mondta a vállalati bizottság német és európai elnöke (Rheinische Post, 12./8.) Whitacre detroiti GM-főnökkel való találkozása után. Ugyanazon a napon informáltak minket a Saab 5 társasággá alakításáról (Handelsblatt 12./9.). Európa azon a ponton van, hogy az autóiparban, az alvállalkozásokkal együtt, újabb elbocsátási hullám indul. Észak-Rajna-Wesztfáliában 800 vállalat 200.000 dolgozója él ebben a fenyegetettségben. Ez ellen egész Európa munkásosztálya csak egyesülve tud szembeszállni.

A GM szakszervezetei mindenütt abba a védekező szerepbe szorultak, amellyel csak beleegyezésüket várják az ultimátumba. Németországban az ötezer elbocsátás «szociálisan elfogadható elkísérése», a belegyezés a béremelés határozatlan időre való felfüggesztésébe, az országos kollektív szerződések szétmállasztása, közreműködés az éves szinten 265 millió eurós tőkében (ami mégegyszer 10 ezer munkahely). A munkások fizetésével finanszírozták a tőkét.
A szociáldemokrata munkaügyi miniszter nyilatkozta azt, miszerint «az Opelt meghalni hagyni a kormány megbocsáthatatlan hibája lenne» (Süddeutsche Zeitung, 3./21.) és a kormánytól az Opel megmentésére tőkesegítséget reklamált. Az AfA Hesse-ben márc. 28-án az IG Metall üzemi bizottsági és dolgozói küldöttei ezt nyilatkozták: « állami részvétel az Opelben – a munkahelyek védelmére – ideértve az alvállalkozókat és kereskedőket is (…)
• egyetlen üzemet sem szabad bezárni,
• egyetlen munkahelyet sem megszüntetni,
• sem a vívmányokon, sem a béreken egyetlen fillért sem veszíteni.»

Ma, szemben a GM és az USA kormánya ultimátumával, az Afa felelősei, az NRW szakszervezeti vezetői az SPD politikai felelőssége rámutatva ezt kezdeményezik:
— Bochumban kerüljenek állami védelem alá az Opel üzeme és dolgozói,
—az elbocsátások törvény által tiltottak legyenek.

Minden kollégának javasoljuk, hogy vitassák meg ezt a perspektívát és jól koordinált riposztot készítsünk. A munkahelyek, az üzemek, a felszerelések állami védelem alá kell kerüljenek a dolgozók és független szervezetek demokratikus ellenőrzése mellett. Csak így, ezen a védelmi bázison lehet egész Európában, a dolgozók egységével védekezni a GM és az USA kormányának megosztó manővereivel szemben, a bérekért, az elbocsátás ellen, egyszer az egyik országban, máskor másikban.

Ez a megoldás radikálisan különbözik a Balpártétól, mely azt kéri, hogy az Opelből csináljanak egy «szociális és ökológiai trösztöt», a munkahelyeket «szociálisan elviselhető mértékben» csökkentve. Ez azonban csak annyit jelent, hogy a tőke értéknövekedéséhez hozzá nem járuló ipari munkahelyek ezreit szüntetik meg (és nem azért, mert nem ökológiai!). A módosított termékek előállításába fektetett kutatások és fejlesztések gyengék. A «szociális és ökológiai átalakítás» címkéje alatt semmi más nincs, mint egy másik «restrukturáció» GM-USA-kormány-Európai Unió módra alapjában a spekulatív tőke szolgálatában.
A termelés valódi újjászervezése csak a munkahelyek, üzemek együttes állami védelme alatt lehetséges egész Európában, Keleten és Nyugaton is, a magántulajdon megsemmisítő döntései, a tőke birtoklói ellen, ideértve a maffiózó erőket is. A termelés dolgozók általi demokratikus ellenőrzése mellett.

USA

A USLAW (az USA háborúellenes munkásmozgalma) támogatja a 2010. márc. 20-i tüntetéseket és követeli az amerikai csapatok azonnali kivonására Irakból
Többségi döntés a dec. 4-6-i chicagói országos gyűlésről, az iraki és afganisztáni háborúk, a pakisztáni támadások azonnal leállításának követeléséről, azok kivonásáról csakúgy, mint a katonai bázisok bezárásáról többségi határozattal (1)

—A Troy Area (New York) helyi szervezetete felszólította az AFL-CIO-t arra, hogy szervezzen országos tüntetést Washingtonban a békéért, a munkahelyekért és igazságos egészségügyért. A wisconsini AFL-CIO hasonló módon kötötte össze a háborúellenes harcot a dolgozók legsürgősebb szükségleteivel: «Le kell álllítani az afganisztáni háborút és az országot a munkahelyekért, oktatásért, egészségügyért és a nyugdíjakért viselt csatára kell koncentrálni».
— Az iraki és afganisztáni háború és megszállás befejezéséért tartott országos gyűlés szintén ezt a következtetést vonta le felhívásával, melyet más koaliciókhoz, szervezetekhez és hálózatokhoz intézett azzal, hogy csatlakozzanak a márc. 20-i általános mobilizációhoz Washington DC-ben, San Franciscoban és Los Angelesben: «Százszorosra emelni a munkahely, egészségügy, oktatás, lakhatás, környezetvédelem költségeit! Leállítani az amerikai háborúkat, a megszállásokat és a vállalatokat kell támogatni most rögtön, a pénzt pedig az emberek szükségleteire fordítani!»
— Márc. 20. az iraki megszállás nyolcadik évfordulója lesz. A USLAW-nak biztosítani kell erre a napra a legszélesebb mozgósítást és azt, hogy követelései a csapatok totális és azonnali visszavonására mindenütt megjelenjenek az USA-ban.

(1) Benyújtotta: Donna Dewitt, délkarolinai AFL-CIO elnök; Andy Griggs, pedagógusszakszervezet, Los Angeles (United Teachers Los Angeles, AFT 1021), CTA Peace and Justice Caucus társelnök; Alan Benjamin, AFL-CIO végrehajtó bizottsági tag, San Francisco; Jerry Gordon, koordinátor, North Shore AFL-CIO Federation of Labor Antiwar Committee ; Larry Duncan, Chicago Labor Against the War aktivista.



Kathy Smith: «a katonacsaládok fel merik venni a szót».
Hozzászólás a USLAW országos gyűlésén (Chicago, 2009.dec.5.)

«Elegem van Obama védelméből...»

Ma az MFSO (Tiltakozó Katonacsaládok) képviseletében vagyok itt. Az MFSO-t 2002. novemberében két katonacsalád alapította az iraki háború elleni tiltakozásképpen. Ma négyezren vagyunk, ideértve a Gold Star, a harcban megölt katonák 150 családját is.
A USLAW (munkásmozgalom a háború ellen) és az MFSO a kezdetektől fogva szoros kapcsolatban áll, az MFSO egyik alapítója, Charley Richardon és felesége aktívak a munkásmozgalomban is. Sajnos, Charley jelenleg a rák ellen harcol, ezért nem tud jelen lenni ma.
Az évek óta MFSO-ban dolgozó tagok, a nem szakszervezeti tagok is, számtalan USLAW- és szakszervezeti gyűlésen vettek részt. Magam sem vagyok szakszervezeti tag, de apám teamster volt, s családom több tagja is a Ford üzemben dolgozván azok.
Amikor azt kérték, hogy szóljak hozzá a mai gyűlésen, statisztikával készültem. Arra készültem, hogy beszélek arról, Irakban 4300 amerikait öltek meg, Afganisztánban több mint 900-at, melyből csak az utóbbi évben 300-at. Beszélni akartam a többszázezer iraki halottról, a 130 ezer veteránról, akik egyetlen éjszaka sem tudnak hol aludni, ők képezik a hajléktalanok egyharmadát. Naponta huszan követnek el öngyilkosságot közülük. Azokról a katonákról is tudnék beszélni, akik megbetegedtek PTSD-ben (stressz szindróma), vagy TBI-ben (idegi traumatizmus), akiknek csak felét próbálják gyógyítani.
De mégsem teszem, hiszen Önök ugyanilyen jól ismerik ezeket a számokat. A számok személytelenek. Ha a fiamról beszélek, az bizonyosan Önöket is fájdalmasabban érintené. Tomas 2001. szept. 13-án állt be katonának, miután látta az elnököt a World Trade Centre romjain. Elöntötte mint mindnyájunkat a haragból született hazafias érzés, megesküdött, hogy Afganisztánba megy a bűnösök üldözésére, bosszút állni. Ehelyett Irakba ment, ott érte meg a «fekete vasárnapot», mikor az emberek az utcákra mentek tiltakozni.
Tomas mindig azon filozofál, vajon hogyan reagálnánk, ha valaki egy napon lerohanná országunkat. Azon a napon a fiam Bradley páncélozott járműegységben tartózkodott. Hogy olyan benyomást keltsen, mintha nem is háborúban lennének, az egység csak ezt a két Bradleyt vitte Irakba. Tomas a nyitott kamion platóján ült 25 másik katonával, innen indultak egy szűk utcába, ahol az épületekről orvlövészek lőttek. Nyolc lelőtt amerikai katona, 50 sebesült és 900 iraki halott az eredmény. Casey Sheehan, Mike Mitchell és Stephen Hiller is ezen a napon halt meg; szüleik a mi barátaink lettek. Az én fiam «csak» megbénult.
Az elmúlt két évben harcoltunk a V.A.-val (Veteran Affairs – volt harcosok minisztériuma) mindenkiért, hogy az olyan fontos dolgok álljanak rendelkezésre, mint megfelelő lakás és autó, vagy pl. hogy a fiam térdébe fúródott golyót kivegyék, mert az ólom lassan mérgezte; kis dolgokért, mint egy katéter vagy depresszió elleni gyógyszer, mert öngyilkos szándékai voltak Tomasnak. Ez idő alatt vettem tudomásul, hogy vannak más családok, hasonló problémákkal – és elkezdtem keresni, így találtam az MFSO-ra és az IVAW-ra. A háborúellenes mozgalom mentette meg a fiam életét. 2005-ben Camp Casey-be ment és talákozott Cindy Sheehannal és az IVAW tagjaival, sok olyan személlyel, akik mint ő. Együtt tüntettünk Washingtonban és Phil Donahue-val egy dokumentumfilm elkészítésében is résztvettünk. 2006-2007-ben pedig megfordultunk az egész országban a film bemutatója alkalmából és háborúellenes tiltakozásképpen.
2008-ban Tomast sürgősséggel kórházba kellett vinni a karjában érzett fájdalom miatt, betegségét tévesen diagnosztizálták. Három hét múlva kómába esett, utána megbénult mind a négy végtagjára. Harcunk azóta is folytatódik, a VA végül vállalta a rehabilitációs költségek fizetését – nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem a hallgatásunkat akarja megvenni.
Azóta Tomas újra tud beszélni, kicsit tudja használni a végtagjait is. Visszatért Kansas Citybe, 24 órán át ápolónő ügyel rá és folytatja a rehabilitációt. Újabb műtétnek néz elébe, rendszeresen be kell mennie a kórházba, epilepsziás rohamai vannak. Csak 30 éves.
Ezidő alatt a másik fiam is háborúba ment, holott a bátyját ugyanez a háború ültette tolószékbe.
Nat poszttraumatikus sztressz-szimptómákkal érkezett haza, valószínűleg a hátgerince is sérült egy mellette robbant akna miatt. Az iraki nehéztüzérségben szolgált. 5 év és két misszió után elege lett; egyébként azt gondolta, a katonai pálya neki való. Most, egy év után mégis visszament a seregbe, mert még mindig nem talált munkát.
Most mindketten a temetési papírokat töltögetjük számára; minden alkalommal meg kell csinálni, ha harcolni megy. Ez olyan dolog, melyet nem szabadna megtenni egyetlen anyával sem.
Apósom, Dale, Vietnamban volt. 58 éves. Hodgkin-limfómája van, krónikus bronchitisze, egyik veséje felmondta a szolgálatot, több agyi katasztrófát viselt el, s háromhavonta a karjából ki kell venni az újra megjelenő rákos daganatot. A repülők által szétszórt vegyszert lélegezte be nap mint nap.

A VA csak mára ismerte el, hogy mindez igaz. Vajon milyen betegségeket kap majd a fiam a gyengített uránium miatt?

Ezen a héten más számokkal is találkoztam. A 30 ezressel.
Számomra az elnök, akit megválasztottunk, elárul bennünket. A szakszervezeteket is, akik nagy szerepet játszottak megválasztásában.

Nemrégen Tomas fiam egy sátorban ült Brad Pitt-tel, Oprah-val, Tammy Duckworth-szal és másokkal Chicagoban, a «Veteránok Obamának» csoportban. Sírt, mert a változások szerzőjének hitte magát, tele volt reménnyel. Obama világosan megfogalmazta, hogy rögtön elkezdi a katonák visszarendelését. Támogattam az utolsó pillanatig, azt hittem, csak egy kis idő kell neki, hogy jóvátegye Bush hibáit.

Ma már nem teszem. Nem védem többet Obamát.

Ha 30 000 túl kevés, akkor itt a 30 milliárd – ennyibe fog kerülni az afganisztáni csapatok fenntartása.
Ez 600 000 munkahely 50 000 dollárral fizetve. Sokat segítene a válságban.

A másik szám, amivel találkoztam, a 650. Tegnap Aaron Hughes és én a veteránok standján a hajléktalan volt harcosokkal találkoztunk. Csak itt, Chicagoban 650-en hajléktalanok. Hogyan lehet ezt tűrni? Coolidge elnök azt mondta, hogy az a nemzet, mely elfelejti azokat, akik védték, szintén el lesz felejtve.
A VA tisztviselőjének is feltettem a kérdést: nem kellene-e megváltoztatni szlogenjüket: «Tartjuk az ígéreteket»?

Kellene még beszélnem arról a segítségről, melyet adhattok. Sok kis ötletem van kezdve azzal, hogy karácsonyfa alatt legyenek ajándékok, folytatva a házi reparálásokkal azoknál, akik elvesztették családtagjukat. De ne beszéljünk kis dolgokról most.
Azt kell elérni, hogy egyetlen szakszervezeti tag se találja magát egy meleg télikabátért álló sorban.
Azt kell tudni, hogy a statisztikák mögött mindig anyák, apák vannak, akik elvesztették gyereküket.

Kína

Részletek a "Kína –információs levél" dec. 1-i Franciaországban publikált 324. számából


Új terv 2010-re?

Az éves gazdasági konferencia (dec.5-7.) a 2010-es politika meghatározására úgy becsülte, hogy az állami bankok 7.500 milliárd yüant (765 milliárd euró) kell kölcsönözzenek ahhoz, hogy 8 %-nál nagyobb növekedés legyen elérhető. Bizonyos megfigyelők nyugtalankodnak a spekulatív ingatlan és pénzügyi buborékok okán, mivel ebben az évben már néhány milliárd eurós hitelt nyújtottak a bankok anélkül, hogy a termelést élénkítették volna, inkább a tőzsde- és ingatlanpiacot ösztönözték.
A kormány úgy döntött, hogy folytatja a háztartások fogyasztásának segítését, a mezőgazdasági felszerelések szubvenciójának növelését és a nehézségekkel küzdő vállalkozások társadalmi terhei fizetésének halasztását.

Először ebben az évben, a központi kormány ellenőrizte állami vállalatok pozitív eredményt zártak az év utolsó két hónapjában, jelzi a gazdasági miniszter, ez azonban nem így áll a helyi kormányok által ellenőrzött esetekben. A kereskedelmi miniszter úgy találja, hogy a belső kereskedelem csökkenése kicsivel 20 % alatt van az előző évhez képest. Holott a nemzetközi kórus álhatatos: Kína fellendülése fog megmenteni minket!

A munkahelyek? A bérek?

A munkaügyi és szociális védelem minisztere szerint a kormány fellendítési terve lehetővé teszi összesen 24 millió munkahely teremtését (de ez még nem kész…), miközben a migráns munkaerő 20 millió munkahelye szűnt meg.
9,4 millió munkahelyet hoztak létre a városokban 2009 első 10 havában, 4,4 millió elbocsátott dolgozó kap munkát, elvben a «nem migráns» dolgozók. A valóságot rejtő számok túlzottan különböznek ahhoz, hogy a helyzetről valós elképzelésünk legyen …

De már újból a kínai munkaerő áráról beszélnek a szakértők, a hivatalos felelősök is, amelynek nem szabad emelkedni, ha azt akarjuk, hogy a külföldi befektetések megint virágozzanak … Pedig munkabeszüntetések folynak a béremelésért: a hongkongi Gold Peak (akkumulátorok gyártása) bejelentette, hogy 18 %-kal csökkent üzleti forgalma, de haszna 30-cal nőtt, s ekkor, dec. 8-án tört ki Power Pack lányvállalatánál a sztrájk. Ugyanakkor botrányok vannak a közegészségügyben, tüntetések az akkumulátok gyártója ellen, mégis az «akkukirályt» kiáltották ki Kína leggazdagabb emberévé 2009-ben: Wang Chuanfu 4 milliárd eurót ér!

A kínai dolgozók keresik az utat az ellenállásra a túlzott kizsákmányolással szemben

A pekingi ACFTU jogi igazgatója szerint a főváros dolgozói által benyújtott panaszok nov. végére átlépték a 70.00-et a 2008-as 49.000-rel és a 2007-es 26.000-rel szemben («China Daily», dec.10). A pekingi bíróságok elé vitt ügyek is megduplázódtak: 4.506 munkahelyi konfliktust rözítettek nov. 10-ig a középfokú bíróságokon, ezeknek fele a túlórák ki nem fizetésén alapult. A bér- és túlóraügyek képezik a játékgyártó munkások sztrájkjának alapját is sokadik ankét szerint. Szinte semmi fejlődés nem következett be – lehet, azt hiszik, hogy a multinacionális játékgyártók, főleg amerikaiak, lemondanak majd az extraprofitról a fogyasztók nyomása alatt…

Az ICTI fedőnév alatt bújó nemzetközi játékipari szövetség (multinacionálisok) «hadműveleti» terve (Care név alatt) a saját maga által kidolgozott viselkedési kód ellenőrzésére egy chartaféleséget bocsájtott útnak a méltó munkáról. A civilszervezetek konstatálják: két üzemet vetettek alá a vizsgálatnak, a munkásnők mindegyikben túlzott mértékben ki vannak zsákmányolva, mégis, mindenkettőnek kompenzációt akartak adni a Care kód betartásáért! «Próbaidőn» vannak «fiatalkorú ellen elkövetett erőszak» miatt! A jelentés óta az ICTI Care-bizonylatát mégis odaítélték az egyik üzemnek, a tianyuinak. Ítélje meg ki-ki maga… A Care igazgatója maga is az amerikai Hasbro, a világ 2.sz.játékgyártójának igazgatótanácsi elnöke volt.

Viselkedési kód vagy szakszervezeti jogok?

«A vállalat egyetlen szociális felelőssége az, hogy részvényeseinek minél nagyobb összegű osztalékot biztosítson», mondta egy híres amerikai közgazdász. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy egy szakszervezet egyetlen szociális felelőssége az, hogy a dolgozók érdekeit védje. Egy interjúban úgy két éve az NLC (National Labor Committee) igazgatója mesélte: «Egy kínai hivatalos személy azt mondta a Mattel (multinacionális játékgyártó) egyik vezetőjének, aki exkuzálta magát a toxikus és veszélyes játékok miatt: «Nem gondolja, hogy együttműködésünk és a kormányzati szerződések kritikus ponthoz érkeztek?» A Mattel mégis elérte a kínai kormánynál, hogy munkásait a törvényes minimumnál is alacsonyabban fizethesse egész 2005-ben, s ma is kedvezményt kap, hogy 72 órás heti munkavégzésre kötelezzen, ami 285 %-kal eltér a törvény által megengedettől. Ennél fényesebb példa szolgálhat-e arra, hogy a kínai munkásoknak szükségük van a szakszervezetekre, melyek érdekeiket megvédik a politikai és adminisztratív hatóságoktól függetlenül?

Ankét a játéküzemekről

«Ez nem játék!» Ez annak a kampánynak a szlogenje, melyet néhány civil szervezet indított a méltó munkáért a játékiparban. Franciaországban a Solidaires lefordította a Sacom jelentését (honkongi egyetemi hallgatók), mely küzd a «rossz vállalati magatartás ellen». 2009 tavaszán és nyarán két játéküzemet vizsgáltak, a Tianyu Toyst és Wai Shinget –lesújtó és előre látható eredménnyel. Például egyetlen dolgozó sem rendelkezett munkaszerződéssel egyik üzemben sem, a túlóráztatás meghaladta a törvényes napi 3 órát, gyakran kifizetetlen maradt (egyik munkásnő 28 órát dolgozott egyfolytában). Nincs szakmai képzés, nincs orvosi vizsgálat, nincs védelmi felszerelés, nincs társadalombiztosítás. Nincs szakszervezet sem az egyikben, a másikban pedig egy fantomszervezet létezik csak.

• Tianyu Dongguanban van, Guangdong tartományban. Több mint 6.000 munkásnő 4 üzemben készítit a plüss- és műanyagfigurákat a Disney vagy a KFC számára. A munkaidő: 8-20 óra, két óra szünettel, tehát két túlóra (a törvény szerint a napi munkaidő 8 óra, a heti 44 óra lehet és a túlóra havi 36). A túlóra visszautasítása büntetést von maga után. A teljesített munkaidőt nem tartják számon.
«Kizsákmányol bennünket az üzem. A fizetések megállapítása önkényes. Az összes munkást egy szálláson helyezik el. Filléreket keresünk. Sokat dolgozunk vagy sem, ugyanazt kapjuk: 900 yüant [91 eurót]. Itt semmi sem a munkát szolgálja» (migráns dolgozó).
A jelentés megfogalmazza «az üzem dolgozóinak nagy többsége semmiféle szociális fedezettel nem rendelkezik, nincs bejelentve semmilyen nyugdíjra, egészségügyi ellátásra, munkahelyi balesetek esetén védtelen», ami a munkatörvények áthágása.

• A Wai Shing Shenzhenben van (Guangdong tartomány) és 3.000 bérből élőt foglalkoztat, zömében nőket, akik műanyag- vagy fémjátékokat készítenek a Disneynek vagy a Mattelnek. Itt a túlórák száma havi 50 óra, szezonban pedig még 120-ig is felszaladnak (a legális küszöb 36!), de a bérek elérik a minimumot és a fizetett túlórák lehetővé teszik a megélést. 2006-ban és 2007-ben sztrájkok voltak, amelyekkel kiharcolták a bázisbérek emelését. Létezik az orvosi felügyelet (de a gyógyszereket nem fizetik), munkahelyi balesetnek csak a műhelyben bekövetkezett számít, a nyugdíjjárulék nem kötelező. Az étkezés rossz minőségű (180 yüant vonnak le rá a bérből), a szállás és a szaniter egészségtelen (40- 65 yüanért havonta). Van szakszervezet: felelőseit demokratikusan választották, mondja az ACFTU. A vezetés választotta ki őket, állítják a dolgozók. Alelnöke az üzem igazgatója is…

Bérsztrájkok

A PowerPack akkumulátorgyártó Huizhouban (Guangdong tartomány). Hosszú ideje szóba sem kerültek a bérek, de mikor a dolgozók megtudták, hogy a gyakorlatukat itt végző diákok többet keresnek, mint ők, kollektív panaszt jelentettek be a helyi Munkaügyi irodánál. Válasz nélkül maradtak… Három munkásból álló delegációt választottak, akik tárgyalni akartak a követelésekről az igazgatósággal, de rövid úton kidobták őket. Másnap beszüntette a munkát az üzem, a több mint ezer dolgozó megakadályozta a termelést, kimentek az utcákra (a rendőrség is gyorsan a helyszínre ért...). Az igazgatóság ekkor megpróbálta összegyűjteni a dolgozók képviselőit – nem a hivatalos szakszervezetet, az meg se mozdult –, eredménytelenül, mert a sztrájk tovább folyt addig, míg azonnali elbocsátással meg nem fenyegették azokat, akik nem veszik fel a munkát. A munka helyreállt, nem utolsó sorban azért, mert a kért 2 helyett ugyan napi 1 yüan béremelés kaptak az alapmunkára és napi 1 yüan prémiumot, összesen 5 %-ot. (Forrás: IHLO)

Shenzhenben a legális szabadságnapok ezentúl fizetve lesznek
A China CSR szerint (nov.17.) a shenzheni kormány (a város szimbolizálja a 80-as évektől, a «nyitáskor» összetákolt speciális gazdasági övezeteket) módosította rendelkezéseit a legális szabadnapokra vonatkozóan. A gyűlölt «normális bér» formulát átalakította «szokások munkaidőre járó fizetéssé», meghatározta a különleges szabadnapokra (házasság, temetés, anyaság, stb.) járó juttatásokat. Intézkedett arról is, hogy büntetéseket szabjon ki, ha hiányzik a fizetési jegyzék, késedelem történik, vagy természetbeni jutattással váltják ki. A munkáltatókról sem feledkeztek meg: ezután csak kétévente lesz kötelező a minimálbérek betartásának felülvizsgálata. El tudjuk képzelni mi történik egy infláció esetén…

A foglalkozási betegségek áldozatai

2008-ban kb. 700 000 kínai dolgozó esett áldozatul foglalkozási betegségnek. 80 %-uk szilikózisban szenvedett, főként bányászok, de a fémekkel védelem nélkül dolgozók is, az országos Népi Gyűlés jelentése szerint. «A foglalkozási betegségben szenvedők száma 2005-től folyamatosan emelkedik», jelentette ki Huang Zhendong, parlamenti bizottsági elnök. Nagyrészük kis- és közepes üzemben dolgozik.

Ítélet

Nov. 23-án Chengdu bírósága 3 év börtönbüntetésre ítélte el Huang Qit «államtitkok illegális birtoklásáért». Milyen titkok lehetnek ezek? A bíró nem pontosított, csak az ítéletben található, hogy «a helyi kormány három dokumentumáról» van szó. Hogy milyen titkokat rejthetnek, nem tudhatjuk, még Huang Qi felesége sem kapott az ítélet egyetlen példányából sem.

Huang Qi egy internetes webhelyet igazgatott, a 64tianwangot. A 64 egy «tilos» szám, mert úgy is lehet értelmezni, mint jún. 4-ét, az 1989-es Tian Anmen téri vérfürdő dátumát. Ez a honlapot 2005-ben kreálta Qi a demokratikus jogok szolgálatában, mikor 5 év után kiszabadult a börtönből (ezt egy olyan site létrehozásáért kapta, melyet az eltűnt személyek keresésére hozott létre). Vizsgálódott azon gyerekek ügyében, akik 2008-ban a szecsuáni iskolák összeomlásakor haltak meg, résztvett a szülők erőfeszítéseiben, hogy megtalálják igazukat.
Szégyenletes ítélet. (forrás : FIDH, HRIC)

Algéria

A Fraternité, az algériai Dolgozók Pártja újságának 93. számából


A népszuverenitás tudja garantálni a nemzeti szuverenitást

Az algériai nép forradalma kitörésének 55. évfordulóját ünnepelte különösen komplex körülmények között.

Miután az LFC 2009 (1) fölötti nemzetellenes rosszallás bizonyos üzleti és sötét helyi érdekkörökben lezajlott, most a külföldi érdekkörök kezdték el összehangoltan. Az Európai Biztos, a német, amerikai, francia kereskedelmi miniszterek és egyéb, nevezetesen francia vezetők az algériai kormánytól már kérték ennek felülvizsgálatát, vagyis kihátrálást a főbb elvi álláspontok mögül, melyek az állami szuverenitás visszaállítását célozzák a gazdaságban, a nemzeti termelés őrzését, védelmét és az importügyekben és a pszeudo-IDE-ben (2). Az IMF is kifejezte ellenkezését különösen a partneriátusi szerződések 51/49-előírásaival (3) szemben – csatlakozva az US poziciójához és felhívott a közkiadások csökkentésére.
Ha annak természetét nézzük, az IMF álláspontja nem meglepő, a nyílt zsarolástól sem riadva vissza ez az intézmény hivatalos kérést nyújtott be a kormánynál, hogy a világválság (melynek társfelelőse) által kiürített államkasszát kötvényvásárlásokkal töltse fel.

Senki nem vághat vissza azzal, hogy az elégedetlen algériai «magánoperátorokról» csakúgy szó van, mint nagyhatalmakról és nemzeközi tőkés intézményekről. Nem új ez az attitűd a profit féktelen hajhászására, s nemzeti piacunkon annál inkább nem, mivel jelentős pénzügyi forrásokkal rendelkezünk és a fellendítés nagy tervei szítják a haszon utáni sóvárgást. Még a végrehajtó hatalom részéről is találkozunk olyan hanggal, mely az LFC irányával szemben áll és egybevág a külföldi nyomással.

Pontosan ez következett be H. TEMMAR ipari és beruházási miniszterrel, aki megerősítette, hogy a privatizáció folytatása nem marad el akkor, ha bizonyos EPE (4) adósságok eltöröltetnek és helyi vállalatok újra megnyittatnak (3 Khenchlában, 1 Blidában, plusz a hivatalok). De nincs egyedül, más vezetők a háttérben szorgoskodnak akadályok képzésére, hogy minél hosszabb ideig profitálhassanak a zsíros közpénzekből. Nem véletlen, hogy a «nagy» korrupciós ügyek eléggé különös körülmények közepette megsokszoródtak, s messze állva az igazságügybe vetett bizalom helyreállításától a máris mérgezett politikai klímát tovább rontják.

Ahelyett, hogy az FLC, mely az LF 2010-terv (5) szellemében való meghosszabbítása, megerősítené, a különféle hazai és nemzetközi tőkéskörök kérésének nincs helye, ezeknek reménnyel szolgál. Országunk útkereszteződésben találja magát, miközben az egészségügy, az oktatás tisztviselői leállítják a munkát, spontán lázadások törnek ki a lakhatás helyzete miatt és a Harraga (6) mennyisége crescendoval vágtat.

Holott szociális területen az LFC intézkedései és munkahely, a vásárlóerő megerősítése ügyében máris jelentősen alatta marad a dolgozók, az ifjúság és a nyugdíjasok elvárásainak.

A széles rétegek aggodalmának eredetét képező és az elborzasztó szociális bomlás politikájával való őszinte szakítás nélkül az LFC célkitűzései hiábavalóak.

Nyilvánvalóan lehetséges lenne választ adni az LF 2010–től várt számos várakozásra, annak módosításával, kiegészítésével és így visszaadni kedveltségét... Ami azt illeti, a PT képviselői többé nem tesznek erőfeszítést ebbe az irányba. A parlamenti többség elfogadna vajon ezegyszer más magatartást, mint bármely javaslat szisztematikus elutasítását?

A PT-nek az marad, mivel a nemzet sorsáról van szó, hogy soha nem látott elszántsággal az LFC-ben lévő eddigi, egyelőre korlátozott ellenállást segítse, visszafordíthatatlan folyamattá változtatva a szakítást az EU, IMF, Világbank és Kereskedelmi Világszervezet politikájával.

Ezért határozta el vezetése a köztársasági elnökhöz írt levelének aktualizálását, melyet eddig több mint 200 ezer algériai írt alá. A már realizált vívmányokra támaszkodva kampányt indít a 3 millió aláírás elérésére, hogy együtt kérjük az előrehozott választások kiírását olyan politikai reform keretében, mely a valódi demokráciát hozza létre azzal, hogy a népnek adja a szót. Mert – ha a kereskedelmi miniszternek igaza van abban, hogy a közelmúlt törvényei a nemzeti szuverenitást részét képezik és a nemzeti termelés védelme számára immunitást jelent –, történelmünk a függetlenség kivívása óta megmutatta, hogy csak a népszuverenitás garantálhatja a nemzeti szuverenitást.
Louisa Hanoune
2009.11.08.

Megjegyzés:
LFC: kiegészítő pénzügyi törvény (állami büdzsé).
IDE: közvetlen külföldi befektetés 51/49 : 51% algériai, 49% külföldi tőke.
EPE: állami gazdasági intézmény.
LF: pénzügyi törvény (állami büdzsé).
Harraga: titokban emigrálók.




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com




Directeur de la publication: Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par « Les Amis de l’Entente », 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse