Nemzetközi információk

370.sz. - 2010.jan.21.

A háború és kizsákmányolás elleni nyílt világkonferencia
előkészítő vitája

ALGER, 2010. novembere


Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése


Nyílt világkonferencia
a háború és
kizsákmányolás ellen
54 ország 463 első aláírója összehívására
Alger, 2010. november 27-28-29

Tartalom:

A világkonferencia előkészítése

USA: interjú Nancy Wohlforth-szal

Afganisztán: a Left Radical of Afghanistan (LRA) szervezet üzenete

Németország: Dirk Frohne, (SPD), H W Schuster, (AfA-Ver.Di)

Algéria: felhívás a világ ifjúságához


Bemutatkozás


Mi is a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése?

- A Dolgozók és Népek Nemzeközi Egyetértése különféle eredetű, különféle irányzatokhoz tartozó csoportok, pártok, szervezetek és munkásaktivisták együttműködése a munkásosztály, követeléseik, osztályszervezeteik függetlensége védelmében.

- A Nemzetközi Egyetértés 1991-ben Barcelonában született az első nyílt világkonferencián az összes földrész küldöttei részvételével.

- A második világkonferenciát Párizsban tartottuk 1993. júniusában, 1995. márciusában a szlovákiai munkáskonferencia hirdette meg a 3. találkozót szintén Párizsban 1996. októberére, a világ 70 országának részvételével. A háborúk és a munkásosztály kizsákmányolásának körülményei súlyosbodásával további nyílt tanácskozásokat tartottunk San Franciscoban, Berlinben, Madridban… az aktivisták köre kitágult, munkásszervezetek kapcsolódtak hozzánk az egész világból a dolgozók és népek érdekeinek védelmére és szervezeteik függetlensége érdekében.

- A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése harcol az IMF (Nemzetközi Valutaalap) és a Világbank strukturális rendezési, kiigazítási tervei ellen, melyek a közszolgáltatásokat felszámoltatják és privatizálnak. Küzd a munkásmozgalom függetlenségéért, annak állami beintegrálása ellen. Harcol a munkatörvénykönyvek és a kollektív szerződések védelméért, ellenzi a jelenlegi globális gazdaság nevében bevezetett a deregularizáció (szabályok, törvények kiiktatásának) és a flexibilitás politikáját (a munkavégzés rugalmasságát).

- Az Egyetértés nem kíván a dolgozók különböző nemzetközi szervezete helyébe lépni, sem pedig versenyre kelni velük.
Szerepe annyi, hogy találkozási pontot biztosít azoknak a munkásaktivistáknak, akik az egész világon a dolgozók különleges érdekeit és a demokratikus szabadságjogokat akarják védeni, hogy testvéri vitában tisztázódjanak a különböző nézőpontok a világ munkásosztálya előtt álló számtalan probléma láttán.

- Elérhetőségünk: Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis,
75010 Paris (France).
Tél. : (33 1) 48 01 88 28
Fax : (33 1) 48 01 88 36
E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com


Kedves Barátaink, Elvtársaink!

Ahogy tudjátok, 463 munkásaktivista, politikai és szakszervezeti felelős a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése javaslatára «háború és kizsákmányolás elleni nyílt nemzetközi tanácskozást» kezdeményez Alger-ban.
A legjobb anyagi, szervezeti és gyakorlati körülmények garantálására Louisa Hanoune, az Algériai Dologzók Pártja főtitkára, a tanácskozás egyik szervezője azt javasolja, hogy ennek ideje 2010. nov. 27-28-29 legyen.
Ennek az eseménynek az előkészítésére ad keretet a Nemzetközi információk.
Ezért adtuk alcímként: «a háború és kizsákmányolás elleni nyílt világkonferencia előkészítő vitája»; a munkásaktívák vitaindítójának megjelentetésével ebben a keretben olvashatunk egymás tapasztalatairól és készülhetünk fel a fontos tanácskozásra.
Ezen első számunkban publikájuk Nancy Wohlforth (USA), Dirk Frohne és H.W. Schuster (Németország) hozzászólását, az afgán LRA üzenetét, az algériai Fiatalok a Forradalomért kongresszusának felhívását a világ ifjúságához.
Mindenkit, aki támogatni kívánja az alger-i konferenciát és részt akar venni előkészítésében, arra kérünk, jutassa el hozzánk hozzászólását.

A Nemzetközi információk váltakozva (minden második héten) tájékoztató a szokott, nemzetközi sajtó és munkáspublikációk formájában jelenik meg.

Talákozunk Alger-ban november 27-28-29-én!
Testvéri üdvözlettel:
Daniel Gluckstein, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének koordinátora

2010. jan. 20.


Küldjétek el az Egyetértésnek! (cím fentebb)

o Szeretném aláírni az alger-i világkonferencia felhívását

o Szeretném megismerni az alger-i világkonferenciára feliratkozás körülményeit

o Szeretnék a világkonferenciát előkészítendő hozzászólást küldeni

o Anyagi támogatással járulok hozzá az alger-i tanácskozáshoz

Név : Utónév :

Cím : Ország :

Tel. : E-mail :


USA

Interjú Nancy Wohlforth-szal

Nancy Wohlforth az OPEIU (irodai alkalmazottak szakszervezete) kincstárnok-titkára és Pride at Work (büszkeség a munkában) társelnöke. A USLAW (US munkásmozgalom a háború ellen) egyik szervezője és a «Kampány a dolgozók megmentéséért» (WERC) mozgalom ideiglenes országos bizottsága tagja.
Az interjút Alan Benjamin, a WERC szervezője készítette Chicagoban 2009.dec.6-án a USLAW országos gyűlésén.

A munkásmozgalom vezetése melletti tömegmozgósítás
a munkahelyért, a békéért és igazságért

WERC: Egy éve, Obama történelmi jelentőségű megválasztásakor a USLAW országos tanácskozásán Chicagoban szakszervezeti aktivisták között könnyekkel a szemedben nagy örömmel szóltál washingtoni negyeded feketebőrű asszonyaihoz és fiataljaihoz. Azt mondtad, ők még soha nem szavaztak. Azt is, hogy a munkásmozgalomnak nyomást kell gyakorolni Obamára, hogy kapott mandátumát megbecsülje és az egész dolgozó osztály óhaját és reményeit teljesítse. Mi a helyzet szerinted most, egy évvel megválasztása után?

Nancy Wohlforth: 2008.nov.4-én az amerikai néptől Barack Obama azt a megbizást kapta, hogy a munkahelyekért, a békéért és a mindenkinek kijáró igazságért valósítson meg programot.
Ma azok a milliók, akik ezzel megbízták Obamát, fel vannak háborodva. Az örömkönnyek az aggodalom könnycseppjeivé változtak. A Wall Street és a bankok meg lettek mentve – a munkanélküliség azonban továbbra is emelkedik. Egyre több csődöt látunk, közszolgáltatásaink és infrastruktúránk pusztulóban. Az egészségügyi rendszer valódi reformjának ígérete a semmivé olvad.
Ezzel egyidőben folytatódik a dollármilliárdok vándorlása a bankok felé, amihez adjuk hozzá az afganisztáni háború költségeit. A nép nem akar ebből. Ez a rendszer nem képes egyszerre fegyvereket biztosítani és táplálni az embereket, más szavakkal a munkahelyet, a gazdasági igazságot biztosítani az ország többsége, tehát a munkásosztály számára. Minden egyes háborúra fordított centtel kevesebb jut az egészségügyre és a közoktatásra.
Amikor Omaba elnök funkcióba került, azt mondta a munkásmozgalomnak és szövetségeseinek, hogy óriási akadályokat emeltek egy ilyen változást hozó mandátum teljesítése elé. « Tegyetek úgy, hogy megcsinálhassam!», ezt mondta afroamerikaiak millióinak és a fiataloknak, akik rá szavaztak, megismételve Franklin D. Roosevelt évtizedekkel korábbi szavait.
De az elmúlt évben a munkásmozgalom és szövetségesei nem gyakoroltak eléggé nagy nyomást az elnökre. A változtatásokra adott mandátum azon az úton halad, hogy szimpla ábránddá változzék, miközben az elégedetlenség nő az egész országban a veszett konzervatívok malmára hajtva a vizet – akik egyre többen és többet tüntetnek az utcákon rekciós és rasszista programjaikkal, nagyon eltökélten arra, hogy Obama ne jusson tovább az egyetlen elnöki mandátumnál.

Válaszúthoz érkeztünk. A munkásmozgalom és szövetségeseik a népi szervezetekben gigantikus kihívással kell szembenézzenek. Hogyan kell elérni azt, hogy a változtatásokra adott mandátum teljesüljön? A kihívással egyidőben itt a kedvező lehetőség is.

A nagy gazdasági világválság alatt a dolgozók és munkanélküliek óriás megmozdulásai, hatalmas sátorvárosok kellettek ahhoz, hogy a Roosevelt-kormányra nehezedő nyomás kikényszerítse a Fejlesztési adminisztráció (WPA) törvényét a 8,5 millió munkahely megteremtésére. 2010-ben lesz a WPA bevezetésének 75. évfordulója. Ugyanez volt a 60-as években, itt is az emberjogi tömegtüntetések – különösen a szegényeké a munkahelyért, a békékért és igazságért – tették lehetővé a Jim Crow-törvények [mely intézményesítette a rasszista szegregációt] végét és az emberi jogok törvényének bevezetését.
Ezek olyan példák, melyek megmutatják, hogy mire van szükségünk ma – és gyorsan, az idő sürget.

Gyorsan kell hát meglépni a nyomásgyakorlás lépéseit a munkásosztály és szövetségeseink vezetőire, hogy indítsák meg a mobilizációt. Hamar kell kimennünk az utcákra és tömegmozgalmat létrehozni a munkahelyekért, békéért, az igazságért. Ez az értelme a Dolgozók megmentése kampányának, a dolgozók segítése abban, hogy a munkásmozgalom 2010. első negyedében megmozduljon.

WERC: Jelezted, hogy részt fogsz venni a Nemzetközi Egyetértés alger-i nyílt világkonferenciáján a háború és kizsákmányolás ellen. Miért olyan fontos a részvétel?

Nancy Wohlforth: 2000-ben ott voltam a világkonferencián San Franciscoban. Azután aktívan részt vettem sok-sok éven át minden fontos kampányban, amit az Egyetértés indított. Ez a világkonferencia olyan pillanatra esik, mely különösen kegyetlen az egész világon a dolgozókra nézve. Ez nem egy tanácskozás pluszban.

Egy éve az USA-ban olyan elnököt választottunk, aki változást ígért. A várakozás óriási volt és nem csak itt, hanem nemzetközi méretekben is. Változás nem lett. A dolgok jelentősen rosszabbodtak azóta. A bankokat és a spekulációt dollármilliárdokkal talpraállították, közben városaink, közszolgáltatásaink fiskálisan meg vannak bénítva és munkahelyeink növekvő mértékben tűnnek el. A háborúcsinálók még több pénzet kaptak Irakra, Afganisztánra, s ezen túl is. A lista hosszú.

Nem taposhatják el a változtatás reményét. Meg kell sokszorozni erőnket jogaink, munkahelyünk, munkakörülményeink visszahódításáért. Meg kell erősítenünk független erőnket úgyis mint dolgozók és a 2008. nov. 4-én, a változtatás igényével alkotott hatalmat kell kikövetelnünk.

Mindez megkívánja, hogy fejlesszük a munkásosztály mozgósításának független stratégiáját érdekeink védelmében. Ezt pedig nemzetközi szinten kell megtenni, mert ellenfeleink is nemzetközi szinten szerveződnek. A világkonferencia Algériában lehetővé teheti, hogy szervezzük magunkat a visszavágásra.

AFGANISZTÁN

A Left Radical of Afghanistan (LRA) üzenete

Az Afganisztánba küldendő kiegészítő csapatok még nagyobb károkat fognak okozni az afgánoknak és amerikaiknak

Az USA-NATO tragikus háborús gépezete Afganisztánban folytatódik, az afgán nép és az imperialista országok katonáinak még több vérét ontja.

Az USA-ban, Kanadában és más, az afganisztáni háborúba keveredett országokban végezett felmérések szerint az emberek többsége ellenzi nem csak az itteni háborút, hanem csapatai szerencsétlen misszióit is. Csak a kormányok kisebbsége támogatja a véres tragédiát gyalázatos érdekeinek megfelelően rabolva, ölve, más nemzetet leigázva csakúgy, mint saját nemzetét is támadva saját országuk adófizetőinek pénze fosztogatásával.
Afganisztánban sem történik másképpen. Csak a korrupt magasrangú tisztiviselők, a háború urai, a háborús bűnösök és maffiózó csoportok kérnek mindig nagyobb támogatást imperialista gazdáiktól, piszkos pénzük és illegálisan megszerzett tőkéjük védelmében. Az USA és a NATO által berendezett kabuli korrupt maffia-rendszer parazita jellegét táplálják az inváziós csapatok, amely jelentősen meggazdagodott a megszállás 8 éve alatt. Ellenben az afgán állampolgárok többsége, különen 2005. óta, radikálisan ellenzi az őrült USA- és NATO-missziók jelenlétét. Azt gondolják, hogy az erőszakos, vadállati csapatok nemhogy a biztonságot vagy az egyszerű túlélést erősítik, hanem destabilizálják azországot és teljes infrastuktúráját megsemmisítik.

A gyönyörű ígéretek és az Afganisztánból földi paradicsomot ígérő álmok gyorsan hazugnak bizonyultak. A nép nem hisz többé a szép szavaknak: «demokrácia, béke, emberi jogok és újjáépítés». Az utóbbi 8 év alatt az USA és a NATO agyondicsért demokráciájával szemben mi, az afgán nép csak a barbárságát ismertük meg. A «béke» helyett a biztonság hiányát, ártatlan gyerekek és nők leölését, az «emberi jogok» helyett bebörtönzéseket és kínzásokat. Az «újjáépítés» helyett bombázásokat, a falvak és házak megsemmisítését.

A jelenlegi 100.000 USA- és NATO-katona a 200.000 afgán katonával és rendőrrel semmi jót nem hozott. A közelmúltban elhangzott kérés szerint 40 ezer újabb US-katonát küldnek és még – talán 50 ezer – európai uniós katonát is megerősítésként. Mindez még jobban növeli a csalódást Afganisztánban.

Ugyanakkor ezek az imperialista országok, hogy háborús szomjúságukat és fosztogató hajlamukat kiéljék, megpróbálják a háborút kiszélesíteni stratégiai érdekeik megerősítésére; áldozatok milliói sem gátolják őket, bármekkora is legyen ennek ára emberi életben. Az imperialista fosztogatók képesek 5 barrel vér kiontására 1 barrel olajért. Az új USA/ NATO csapatok a pakisztáni, iráni és közép-ázsiai határ közlében akarnak állomásozni. A 45 ezer USA/NATO katona a háborút Pakisztán ellen készíti elő.

A háború és a destabilizáció erősen érinti már Pakisztánt is. Rendszeres katonai hadműveletek folynak afgán föld felől pakisztáni területen. Az USA ellenségeskedése a térségben atomhatalmi státuszára vágyó Iránnal szemben máris túllépett a diplomáciai kardcsörtetésen, és a katonai agresszió felé halad. Az észak-afganisztáni ellenállás az USA és NATO részére alkalom a még több katona küldésére, hogy a lázadást leverjék, hogy katonai betöréseket hajtsanak végre a közép-ázsiai országokba, ezekben közvetlenül beavatkozzanak és destabilizáljanak.

Az Obama-adminisztráció nemcsak nem keresi a nyugalmat, a háborús politika befejezését az egész világon, hanem inkább követi G.W Bush útját, mely egy lépéssel előmozdította az USA kormányának bomlását. Veszélyes játék ez a háborús stratégia, mely gazdasági és társadalmi válságot hoz létre az USA-ban, a világon, felkelti a népek ellenszenvét és lázadását, az ellenállást az USA állampolgárai, ifjúsága és munkásosztálya körében.

Afganisztán megszállása és a kabuli bábkormány felállítása óta az USA-imperializmus és európai szövetségesei egyetértenek abban, hogy «afgán nemzeti hadsereget» és «afgán nemzeti rendőrséget» hozzanak létre a kormány katonai pozícióinak megerősítésére. Kezdetben leváltották a régi magasrangú profi rendőröket, katonákat, akiket a szovjet erők képeztek ki a 80-as években, s újakat, gazdaságilag tőlük függőket neveztek ki helyükre ripsz-ropsz kiképzéssel.

A US/NATO-kiképzők úgy bánnak az afgánokkal, mint a rabszolgákkal. Semmi méltóságot nem tanusítanak, sem pedig tiszteletet nem mutatnak a hagyományok iránt. Első vonalba küldik őket a kiképzés napjaiban, hogy élő falat képezzenek az idegen katonák előtt, megfelelő fegyverek, felszerelés nélkül. Az afgán katonaság és rendőrség soraiból 90 %-kal magasabb az elesettek száma, mint a külföldieknél. Semmi együttműködés, semmi bizalom nincs az afgán erők és az idegenek között.
2002. óta gyakoroltak nyomást képzésükre, de nem tartják be kötelezettségeiket. Szimbolikus akciókat indítanak, nem csak az afgán, de saját népüket is elárulva. Az afgán fegyveres erők költségvetése kevesebb, mint 50 amerikai katonáé, az US/NATO légiererejének bombázása számtalan áldozatot követelt az afgán fegyveres erőknél.

Könnyen megítélhetjük a nemzetközi közösség minőségi és mennyiségi segítségének mértékét, ha meghallgatjuk Gordon Brownt, az Egyesült Királyság miniszterelnökét, aki két hete, hogy az afganisztáni angol jelenlétet védelmezze, azt mondta: a kivonással az afgán erők megszünnének, a kormány összeomlana. Ha 8 év alatt nem sikerült az afgán kormányt az agfán nép ellenállásával szemben megvédeni, hány évbe kerülne az afgán kormánynak, mennyi idő kell az amerikai és az európai népeknek, hogy az inváziós stratégia célhoz érjen? 40 évig lesznek angol-amerikai katonák nálunk?

Az afgán nép fel akarja hívni Gordon Brown miniszterelnök és Obama elnök figyelmét a brit birodalom és a Szovjetunió néhány kudarcára Afganisztánban. Maradhatnak akár 40 vagy 80 évig is, de az afgán nép hamarosan felébred és nem tűri tovább megszállását.

Népünk inváziónak tartja az USA/NATO csapatok megszállását. Barbár missziónak. Ellenséges velük.
Nem vagyunk egyedül, az egész világ ifjúsága és dolgozói támogatását és szolidaritását élvezzük. Az USA és Európa népei sem fogják sokáig tűrni, hogy fiaikat megöljék, megsebesítsék, s nem akarják fizetni a szennyes háború költségeit.

Csak a megszállott és megszálló országok elnyomottai, a dolgozói, a fiatalság egyesült harca garantálhatja a nép győzelmét és az imperializmus bukását a világon. A csapatok kivonása megnyitja az utat a győzelem felé, pontot tehetünk a háborúk, az ember által előidézett katasztrófák, a jogok megsértése, a kizsákmányolás és a szegénység végére.


Afganisztán, LRA, 2009. nov. 28.

Németország

«Csak a dolgozók egységes európai szintű harca tudja megvalósítani az összes munkahely, a vállalati termelés, a kollektív szerződések tartalmazta fix fizetések védelmét»

Dirk Frohne, SPD, a recklinghauseni Afa elnöke, a bochumi Opelben (IG Metall) személyzetének küldötte
H W Schuster, a düsseldorfi AfA elnöke, a Ver.Di küldötte

Csak 2008-ban az összes munkahely 8%-át szüntették meg a General Motors/Opel-nél Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Ausztriában, Lengyelországban, Svédországban, Spanyolországban és Magyarországon – nagyjából 31% Anwerpenben, 27% Szentgotthárdon, 20% Trollhättanban, stb. – több mint 4.500-at! 2009-ben újabb 2.500-at kell hozzáadni, így egész Európában 48.000 maradt.
Az összes «koncessziót» ultimátum formájában csikarták ki a dolgozóktól az utóbbi években, egyetlen munkahelyi garancia nélkül. 2009. máj. 29-én lépett életbe a United Auto Workers (UAW) és a GM közötti «kollektív szerződés». Cserébe a «restrukturált GM-ben» a szakszervezet 17,5%-os részvételével bércsökkentés, a nyugdíjasok egészségbiztosításának (VEBA) tönkretétele és főként a 60.000 harmadának megszüntetése. Ellenben az USA kormánya 50 milliárd dollár állami segítséget adott és 60,8%-os részesedét a GM-ben.
A GM-nek és az USA kormányának majdnem egy évre volt szüksége, hogy a munkahelyeket likvidálja, hogy «restrukturáljon». Aztán jött az európai vicc, újból kézbe vették a dolgokat. A GM vezetése akár közvetlenül, akár a befektetőknek való eladással, de kezdettől fogva arra törekszik, hogy az Opel/Vauxhall/Saab «túltermelését» csökkentse 20-30 %-kal, 10 ezer munkahelyet szüntessen meg, gyárakat zárjon be.
Közvetlenül számíthattak az Európai Bizottságra, mely élénken regált az állami anyagi beavatkozásokra, pedig ezekkel munkahelyeket lehetett volna megmenteni, mert az Obama-kormány érdekeit szolgálja: állami beavatkozás csak a túltermelés csökkentésére lehetséges.

«Feltétlenül velünk akar kooperálni», mondta a vállalati bizottság német és európai elnöke (Rheinische Post, 12./8.) Whitacre detroiti GM-főnökkel való találkozása után. Ugyanazon a napon informáltak minket a Saab 5 társasággá alakításáról (Handelsblatt 12./9.). Európa azon a ponton van, hogy az autóiparban, az alvállalkozásokkal együtt, újabb elbocsátási hullám indul. Észak-Rajna-Wesztfáliában 800 vállalat 200.000 dolgozója él ebben a fenyegetettségben. Ez ellen egész Európa munkásosztálya csak egyesülve tud szembeszállni.

A GM szakszervezetei mindenütt abba a védekező szerepbe szorultak, amellyel csak beleegyezésüket várják az ultimátumba. Németországban az ötezer elbocsátás «szociálisan elfogadható elkísérése», a belegyezés a béremelés határozatlan időre való felfüggesztésébe, az országos kollektív szerződések szétmállasztása, közreműködés az éves szinten 265 millió eurós tőkében (ami mégegyszer 10 ezer munkahely). A munkások fizetésével finanszírozták a tőkét.
A szociáldemokrata munkaügyi miniszter nyilatkozta azt, miszerint «az Opelt meghalni hagyni a kormány megbocsáthatatlan hibája lenne» (Süddeutsche Zeitung, 3./21.) és a kormánytól az Opel megmentésére tőkesegítséget reklamált. Az AfA Hesse-ben márc. 28-án az IG Metall üzemi bizottsági és dolgozói küldöttei ezt nyilatkozták: « állami részvétel az Opelben – a munkahelyek védelmére – ideértve az alvállalkozókat és kereskedőket is (…)
• egyetlen üzemet sem szabad bezárni,
• egyetlen munkahelyet sem megszüntetni,
• sem a vívmányokon, sem a béreken egyetlen fillért sem veszíteni.»

Ma, szemben a GM és az USA kormánya ultimátumával, az Afa felelősei, az NRW szakszervezeti vezetői az SPD politikai felelőssége rámutatva ezt kezdeményezik:
— Bochumban kerüljenek állami védelem alá az Opel üzeme és dolgozói,
—az elbocsátások törvény által tiltottak legyenek.

Minden kollégának javasoljuk, hogy vitassák meg ezt a perspektívát és jól koordinált riposztot készítsünk. A munkahelyek, az üzemek, a felszerelések állami védelem alá kell kerüljenek a dolgozók és független szervezetek demokratikus ellenőrzése mellett. Csak így, ezen a védelmi bázison lehet egész Európában, a dolgozók egységével védekezni a GM és az USA kormányának megosztó manővereivel szemben, a bérekért, az elbocsátás ellen, egyszer az egyik országban, máskor másikban.

Ez a megoldás radikálisan különbözik a Balpártétól, mely azt kéri, hogy az Opelből csináljanak egy «szociális és ökológiai trösztöt», a munkahelyeket «szociálisan elviselhető mértékben» csökkentve. Ez azonban csak annyit jelent, hogy a tőke értéknövekedéséhez hozzá nem járuló ipari munkahelyek ezreit szüntetik meg (és nem azért, mert nem ökológiai!). A módosított termékek előállításába fektetett kutatások és fejlesztések gyengék. A «szociális és ökológiai átalakítás» címkéje alatt semmi más nincs, mint egy másik «restrukturáció» GM-USA-kormány-Európai Unió módra alapjában a spekulatív tőke szolgálatában.
A termelés valódi újjászervezése csak a munkahelyek, üzemek együttes állami védelme alatt lehetséges egész Európában, Keleten és Nyugaton is, a magántulajdon megsemmisítő döntései, a tőke birtoklói ellen, ideértve a maffiózó erőket is. A termelés dolgozók általi demokratikus ellenőrzése mellett.
Dirk Frohne
H W Schuster

ALGÉRIA

Dec.4-5-én, az Algériai Forradalmi Ifjúsági Szervezet I. Kongresszusán Algerban algériai, bangladesi, spanyol, francia, marokkói, palesztinai és török fiatalok kezdeményezése:

Felhívás a világ ifjúságához a háborúk és kizsákmányolás ellen

2009 dec. 5-én a világ minden táján fiatalok, dolgozók tartottak gyűléseket, tüntetésen vettek részt. Megmozdulásaik, nyilvános demonstrációik és tüntetéseik az afganisztáni, iraki, palesztinai és haiti megszállás ellen irányultak.
Mára lehullottak az álarcok. Obama elnök elárulta választóit, Afganisztánba 30 000 újabb katonát küld és a NATO-tól 10 000-et kért pótlásként. Mik a következmények? Már nem is számoljuk a halottakat a két fél részéről és Afganisztán lett a világ legfőbb heroinszállítója. A háború kiterjed Pakisztánra, tízezreket késztetve házuk elhagyására, a bombázások előli menekülésre. Az USA és a NATO összes országának ifjúsága elutasítja ezeket az ő nevükben viselt háborúkat! Elutasítjuk, hogy a fiatalok a nagy multinacionális vállalkozások érdekében haljanak meg!
A palesztin népet kollektív büntetéssel sújtják. Az izraeli megszállás az USA-adminisztráció, a nagyhatalmak támogatásával és az ENSZ cinkosságával az ellenállás megtörésével próbálkozik, börtöneiben több mint 10 000 palesztin foglyot tart. Jogot a népeknek az ellenállásra, jogot a népeknek az önrendelkezésre! Elutasítjuk a megszállást és elnyomást. Palesztinának fel kell szabadulnia a cionista megszállás alól! A külföldi csapatoknak el kell hagyniuk Irakot, Afganisztánt, Haitit és az összes megszállt területet!
Elutasítjuk, hogy az ifjúság vérét és verejtékét az imperialista háborúkra pazarolják!
A válság kezdete óta a Nemzetközi Munkaügyi Iroda szerint 30-51 millió ember veszítette el munkáját, több mint 200 millió dolgozó vált rendkívül szegénnyé. Az IMF bejelentette, hogy a munkanélküliség még nem érte el a csúcsot. Az IMF, a Világkereskedelmi Szervezet, a Világbank és az Európai Unió különféle ürügyet használva azt akarják, hogy a világ ifjúsága és a dolgozók fizessenek a profiton alapuló rendszer fennmaradásáért saját kizsákmányolóiknak, a spekuláns maffiózóknak.
A válságból a háborúk és a kizsákmányolás általánossá válásával akarnak kimászni.
Válságuk megfizetését elutasítjuk.
A dolgozóknak és ifjúságnak az egész világon meg kell teremteni és meg kell őrizni saját független szervezeteiket. Vitát javaslunk a világ ifjúságának és csatlakozást a háborúk és kizsákmányolás elleni 8. Nyílt Világtanácskozás előkészületeihez, melyet a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kezdeményezett és az Algériai Dolgozók Pártja szervez Algerban 2010 végén.
Csak ma kezdtük meg harcunkat. Felhívjuk a világ dolgozóit és ifjúságát, álljanak mellénk! Kövessük az 50 amerikai fiatal felhívását és márc. 20-án, az USA iraki inváziójának 7. évfordulóján tartsunk nemzetközi harci, demonstratív napot a háborúk és kizsákmányolás ellen, a népek elnyomása ellen, a megszállás ellen és az egész világon az összes idegen csapat visszavonása érdekében!


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse