Nemzetközi információk új széria 2.sz. (371.) 2010.febr.4.

Tartalom:

Franciaország: a Független Munkáspárt (POI) felhívása a nyugdíjakról

Belgium: 35 000 dolgozó tüntetése a munkahelyek védelméért

USA: L.Trumka, az AFL-CIO elnöke üzenete

Magyarország: levelezőnktől

Németország: Berlin, munkásdelegáció Uruszov kiszabadításáért

Irak: munkástanácsok és szakszervezetek föderációjának kommünikéje



Sajtószolgálat

Science Monitor 2010.jan.31. (részletek)

A lakosság egy csoportja elhatározta, hogy kezébe veszi sorsa irányítását, megszervezi az élelmiszerellátást, megteremti a minimális higiéniai viszonyokat a sátorvárosokban, melyek Haitiban a földrengést követően nőttek ki a földből. Ha beléptek egy táborba, pl. a főváros központi parkjàban, a Champ de Marson, ahol talán tízezer ember is összezsúfolódik egészen a futball- és golfpályákig, az összedőlt középületekig, mindenhol látjátok a bizottságokat, biztosítják a rendet, szervezik a segítséget. «Az első segélyosztások totális káoszba torkollottak, így már a tehetautók megérkezése előtt spontán megalakultak a bizottságok» mondja Ben Constant, maga is elnöke a Sylvio Cator stadion táborának, a romokban heverő elnöki palotától nem messze. «Megértettük, hogy magunknak kell megszervezenünk mindent».


AFP (jan.30.)

A haiti elnököt, René Prévalt szombaton kifütyülte az a többszáz spontán tüntetőből álló tömeg, mely előtt a földrengés óta először megjelent.(…) «Az egész kerületben a szeizmus óta nem kaptunk segítséget» háborogtak a tüntetők, akik szemére hányták az elnöknek «hogy megveti az embereket». (…) «Préval munkát kell adjon a fiataloknak. Ha nem dolgozhatnak, mit fognak csinálni? Lopni menjenek?», kérdi a 20 éves Herbie, a katasztrófa egyik áldozata. John Bernis, egy másik dühös tiltakozó, azt kívànja, hogy az elnök «az alapvető fontosságú áruk árát szállítassa le, mert a humanitárius segítség nem lesz örökéletű!».


REUTERS (jan.26.)

A kéksisakosok kedden könnygázbombát vetettek be Port-au-Prince-ben egy segélykiosztás alkalmából a tömeg ellen két héttel a földrengés után. A brazil kéksisakosok vagy ezer haiti lakosra támadtak egy összetákolt táborban az összeomlott elnöki palota közlében. «Nem erőszakosak, csak elvesztették a reményt. Csak enni akarnak. A gond az, hogy nincs mindenki számára élelem», mondja Fernando Soares brazil ezredes.

Belgium

Philippe Larsimont

Brüsszelben 35 000 dolgozó munkahelye védelmében

Jan. 29-én 35 ezer dolgozó tüntetett Brüsszelben az elbocsátási hullám ellen, különösképpen az Opel antwerpeni üzemének likvidációja miatt.

Mit akarnak a munkáltatók? A tüntetés előtti nyilatkozatukban «Hagyjatok minket vállalkozni», reklamálják «a kompetitív sürgős teendők» között a «direkt vagy indirekt költségek» csökkentését, vagyis a bérekét, a társadalombiztosításét, a szociális törvényekben előírottakat, megerősítve: «a restrukturáció és a megtérülés párban járnak».

Mit mond a kormány, mikor a szakszervezetek az elbocsátási hullám súlyosságáról interpellálnak? «Intézzétek el magatok, a szociális partnerek között.»
Ennek az «elrendezésnek» a megkönnyítésére pedig a kormányoknak megvannak az eszközei.

Mit mondanak a szakszervezeti felelősök? Gyakorlatilag egy évig a dolgozók és munkahelyi szervezeteik egyedül küzdöttek az elbocsátások ellen, mindenki a saját fertályán. De az elkeseredettség nőttével a belga dolgozók föderációja (FGTB) dec. 4-én sürgősen tüntetésre hívott, elkötelezve magát «az elbocsátások leállítása» mellett.

A jan 29-i tüntetés témája a «munkahelyekért és a dolgozók tiszteletbentartásáért» lett. Pedig nem lett volna rá jobb jelszó, mint a dec. 4-i FGTB jelszó: «az elbocsátások leállítását»!

A jan. 29-i jelszavak azonban meglehetősen homályosak, a Le Soir látta is bennük a szakszervezetek és a munkáltatók közötti megállapodások megszületésének alapját.

A flamand kormány miniszterelnöke egyébként össze is hívta febr. 5-re a «dialógust az iparban», avval a deklarált céllal, hogy keretet adjon az autóipar likvidálásának.

De senki számára nem jelent kétséget, hogy a jan. 29-án felvonult 35 ezer dolgozó azért tüntetett, hogy megvédje a munkahelyeket és a szociális vívmányokat, és az FGTB minden szintjén, fönt és alul, megtalálhatóak ezek a gondolatok. Jan. 29-én a tömeg átvette a «comité pour l’unité— eenheids comittee» (egységbizottság) jelszavát, helyszíni molinóján két nyelven felírt: «Az elbocsátások megtiltását!».

Természetesen, a «flamand és vallon dolgozók egységének» központi problémájaként is felmerül, hogy az FGTB jelszava az elbocsátások leállításáról (az antwerpeni Opelnél) ellentétes az összehívandó dialógussal.


AFP

Párizs, 2010. jan. 24.

A POI országos felhívása: «Ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz!»


A Független Munkáspárt (POI) vasárnap felhívást intézett «Ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz» címmel. A párt szeretné megtörni a politikai osztály köreiben uralkodó «konszenzust», miután Martine Aubry munkaügyi miniszter előrevetítette a nyugdíjbavonulás idejének felemelését 61- 62 évre.
«Életbelépett a szent egység hadművelet - azon az alapon, hogy mindenkivel belátassa, ez a reform szükséges», helytelenítette Daniel Gluckstein, a párt országos titkára azon a sajtótájékoztatón, melyet a POI 2. kongresszusa alkalmából tartottak.

De «semmi sem igazolja, hogy a nyugdíjakhoz nyúljanak», «nem látjuk be, miért a spekulánsok nyúlhatják le a pénzt a dolgozók kárára», tette hozzá.

Gérard Schivardi, szintén POI országos titkár, állást foglalt a «visszatérés a 37,5 éves munkaviszonyhoz, s mindenkit illetően», a 41 év ellenében, mely 2012-től a teljes nyugdíj eléréséhez szükséges járulékfizetés lesz.

A POI országos kampánya arra szólít fel, hogy «minden olyan párt, mely a munkásérdekek védelmezőinek vallja magát, vezetésével az élen» álljon a kampány mellé: «ne nyúljatok a nyugdíjunkhoz, utasítsátok el a konszenzust!».

«Nem csak arról van szó, hogy az ellenreformot meggátoljuk, hanem arról is, hogy visszanyerjük a régi vívmányainkat», a felhívás aláhúzza, hogy «nem a nyugdíjrendszer, hanem a tőkés rendszer tesz bizonyságot saját csődjéről nap nap után».

Nyilvános összejövetelek, gyűlések várhatók ebben a témában, nevezetesen febr. 17-én a párizsi társadalombiztosítás épületében.

A POI mintegy 8.000 tagjával kongresszusán elhatározta, hogy nem állít listát a regionális választásokon, mivel «ez egy újabb lépés az ország felbontása felé, a «regionális kormányzat» bevezetése eszközként szolgál a munkásjogok és vívmányok megsemmisítéséhez.».

jud/phi/mmr AFP

A POI felhívása
A Független Munkáspárt jan. 22-23-24-án tartotta 2. kongresszusát. Felhívást intéz a különféle irányzatokhoz tartozó dolgozókhoz, aktivistákhoz, fiatalokhoz:


Mi, alulírottak, azt mondjuk azon pártok vezetőinek, melyek a munkásmozgalom részének tartják magukat: semmiféle részvételt ne vállaljanak az ellenreformot kidolgozó bizottságokban.
Meg vagyunk győződve arról, hogy ha a szakszervezeti konföderációk elkerülik a konszenzus csapdáját és az úgynevezett tárgyalásokat, a kormány nem fogja tudni terveit megvalósítani nyugdíjaink ellen.
A konszenzus elutasítását!
Egységet, hogy ne nyúljanak a nyugdíjunkhoz!



USA


Richard Trumka, az AFL-CIO elnöke üzenete


Ami Massachusettsben történt, az számunkra felhívást jelent.

A gazdasági válság közepette a munkásosztály felháborodásának jelét létjuk abban, hogy az amerikai nép munkahelyeket követel, egészségügyi rendszert és olyan gazdaságot, mely értük működik, s mindezt azonnal – nem pedig a megszokott politikát.

Ez az üzenet erős és megmondja világosan, hogy képviselőinknek és szakszervezetünknek mit kell tenniük a dolgozókért késedelem nélkül és a lehető legjobban.

Az AFL-CIO keddi felmérése megmutatja kétség nélkül.

A választóknak elege van abból, hogy választott képviselőik nem tesznek semmit a munkáscsaládok segítésére. Azt mondták, a demokraták nem áldoznak erejükből TÚL sokat a munkahelyekre, a gazdaságra és az egészségügyre, csak a minimumot teszik.

A választók látták a Wall Streetnek nyújtott mérték nélküli segítséget és valóban elegük van belőle.

Kivéve, ha a demokraták megmutatják, hogy a gazdaság helyreállítása elsőrendű prioritásuk és elkezdik a munkahelyteremtést az amerikai dolgozók számára, de RÖGTÖN, akkor más eredményt is láthatunk, mint a massachusettsi választásokon.

A szakszervezeti mozgalom és az aktivisták számára az üzenet felettébb világos: nem támogatunk olyan pártot, mely a választások után megszűnik érdeklődni irántunk.

Most kell szerveződnünk és mobilizálódnunk, hogy az, akit legközelebb választunk, BIZONYÍTSON, hogy munkahelyeteket fog teremteni, olyan gazdaságban, olyan egészségüggyel, ami nekünk kell.

Nem vagyok elkeseredve a massachusettsi választások eredménye láttán. Valójában inkább stimulál, mert mutatja, hogy az amerikai munkás radikális változást akar.

Nem lehet lassú és aggodalmas vagy csak rész-, MOST megoldàs kell.

Tudom, hogy mi vagyunk azok, akik képesek egy egész hadsereget mozgósítani, hogy kötelezzük képviselőinket azt tenni, amiért megválasztottuk őket.

Tegyük és kezdjük RÖGTÖN.

Ui.: Ugyanezt az üzenetet a YouTube-on is elküldöm. Nézzétek meg a vidéót és osszátok meg másokkal, akik szintén a munkáscsaládokért küzdenek.

Harcos üdvözlettel:

Richard L. Trumka
az AFL-CIO elnöke
(az AFL-CIO website-ja)

Magyarország


December végén a magyar kormány — mely több hónapja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió egyszerű végrehajtójaként működik — összehívta a «szociális partnereket» megvitatni a 2010-es bérminimumokat és végrehajtani a bércsökkentéseket.
A szakszervezetek elhagyták a «kerekasztalt».
Az adott körülmények között nem merték közvetlenül csökkenteni a béreket, s végül létrejött az alku a cafetériák, a prémiumok, az étkezési csekkek és bizonyos termékek áfatartalmának növekedése körül.
Január elején több kategóriában a dolgozók megmozdultak. Különösképpen a BKV dolgozói, akik határozatlan idejű sztrájkot kezdtek kollektív szerződésükért 14 szakszervezet támogatásával.
A dolgozók képviselői az igazgatóság javaslatait nem fogadták el, mert aszerint több vívmány válna kérdésessé, pl. a pihenőidő, az étkezési csekkek (6 ezer ft), az évvégi prémium (45 ezer ft), valamint a bérek emelése.
A sztrájkolók sztrájkalap segítségével tartották magukat, a közösségi közlekedés gyakorlatilag megbénult.
Jan.14-én reggel a vasutasok léptek 4 órás szolidaritási sztrájkba tömegközlekedési kollégáik támogatására.
Ugyanakkor a kézbesítők független szakszervezete (KÉSZ) és a Magyar (kommunista) Munkáspárt szervezett együtt jan. 13-án a Posta székhelye előtt egy tüntetést.
A kézbesítők protestáltak a 2009. dec. 22-i sztrájkban való részvételért 29 szakszervezeti felelősük illegális ebocsátása miatt, melyet 120 más alkalmazott írásbeli fenyegetése követett. A munkabeszüntetésre a dolgozónként 100 ezer forintnyi követelése miatt került sor (abból a bevételből, melyet a Posta kapott üdülői és több postahivatal eladásával); a különösen alacsony bérek (160 000 forint bruttó) 10 %-os emelésért és a munkaütem növekedése miatt.
A postások kimondták: «Elég a béremelések ígérgetéséből», és «ez a mi vagyonunk, ezeket az üdülőket és hivatalokat elődeink munkájával építette a Posta. Eladták és ezzel megloptak bennünket».
A Magyar Posta igazgatása a sztrájkot illegálisnak minősítette és bírósághoz fordult. Igazgatónője a sajtónak nyilatkozta: «a KÉSZ nem szólíthat sztrájkra, mert az egyéb „reprezentatív” szakszervezetek aláírták a megegyezést. Ami a javak eladását illeti, ezt a pénzt a posta liberalizációjába szándékozzuk invesztálni.»
A közszolgáltatás fosztogatása után a magyar kormány bevallottan újabb áldozathozatalt kér, s a privatizáció előkészítésével nem csak az alkalmazottakat fogja sújtani, hanem az egész országot is. A Munkás Hírlap szerkesztésében résztvevő magyar altivisták a postai dolgozókkal szolidáris felhívásukban kimondják: «Ez a fajta megtorlás nem csak erkölcstelen, de a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 87-es egyezményét is sérti a szervezkedés szabadságáról és a 98-ast, a kollektív tárgyalások jogáról. A magyar állam a Posta igazgatóságán keresztüli lépése támadást jelent a demokratikus jogok ellen – a kapitalista érdekek kiszolgálásának újabb bizonyítékaként. Ez azt igazságtalanságot vissza kell utasítani!»

Németország/Oroszország

Munkásdelegáció Berlinben Valentyin Uruszov kiszabadításáért

Szergej P. Jezsov, az orosz föderáció másodtitkára a berlini nagykövetségen fogadta 2010. jan. 28-án a munkásdelegációt. Tagjai Gotthard Krupp (a Ver.di szakszervezet regionális irodája tagja), Gerd Buddin (a Ver.di regionális irodája alelnöke), Carla Boulboullé (demokratikus szabadságjogok bizottsága, GEW pedagógusszakszervezet), Udo Eisner (IG Metal) és Winfried Lätsch (NGG szakszervezet– élelmezés és vendéglátás).

A küldöttség ismertette a Valentyin Uruszov szakszervezeti felelős elítéléséhez és bebörtönzéséhez vezető közismert tényeket, valamint beszámolt az ALROSA vállalat szakszervezete és annak tagjai elleni megtorló intézkedésekről.

Jezsov úr jelezte, hogy megkapta Oroszországból azokat a jelentéseket, miszerint több párt és civil szervezet aktív tevékenységbe kezdett Uruszov ügyében, s maga a Kommunista Párt is szervezett tüntetést.

Jezsov így beleegyezett abba, hogy a követség átadja a németországi tiltakozást az orosz hatóságoknak. Vizsgálat fog indulni Uruszov egészségi állapotával kapcsolatban, s mihely híreket kap, informálni fogja a küldöttséget.

A deleláció tagjainak az a véleménye, hogy látogatásuk megerősíti az Uruszov kiszabadításáért folyó kampányt csakúgy, mint a Profszvoboda szakszervezetet ért megtorlás feloldását, az ILO 87. és 98. egyezményének betartásáért folyó harcot.

A küldöttség sajtóközleményben tette közzé jelentését a németországi munkásmozgalom számára.

IRAK

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése nyilvánossá teszi az iraki munkástanácsok és szakszervezetek kommünikéjének részleteit. Az USA-ban a USLAW (amerikai munkásmozgalom a háború ellen) széles körben terjeszti.

«A gyapotipari vezetés – miniszteri felhatalmazással — áthelyezte a szakszervezeti felelős Falah Alwant, aki nem dolgozhat többé a vállalatnál. A döntés az után született, hogy 2009. dec. 13-án a dolgozók sztrájkba kezdtek.

A szankció nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a szervezkedés és a tiltakozás jogát nem tartják be Irakban, a dolgozók elemi szabadságjogainak megtagadásáról van szó.( ...)

Nem az első eset, hogy a dolgozókat megtorlás éri azért, mert szervezkedési szabadságukkal élnek vagy elmaradt bérüket követelik. A múlt évben a petrokémiai iparágban, a bőriparban, és az állami Ur vállalatnál alkalmaztak szankciót ellenük. 2009 közepén az ipari miniszter közzétette direktíváját, mely megakadályoz bármiféle egyezkedést a munkáskonföderációkkal – különösen az FWCUI-val (iraki munkástanácsok és szakszervezetek föderációja). (...)

Az iraki hatóságok, melyek a múlt rendszer híveit (Baas-párt) kormányzati pozícióikból eltávolították, szimultán módon fenntartják a múlt rendszer megtorló törvényeit és szabályait.

Követeljük, hogy az iraki hatóságok tartsák tiszteletben a dolgozók szabadságjogait és azonnal hagyják abba az aktivisták elleni hadjáratot. Ha ez nem következik be, kezdeményezni fogjuk, hogy az ILO függessze fel Irak tagságát.

Felhívjuk az összes munkáskonföderációt és kérjük tőlük, hogy gyakoroljanak nyomást az iraki hatóságokra a dolgozók jogainak tiszteletben tartásáért.

Iraki Munkástanácsok és szakszervezetek (FWCU I) 2010.jan.19.»

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kéri az ILO konvencióinak tiszteletben tartását a dolgozók saját választásuknak megfelelő szakszervezeti szervezkedését illetően, a tárgyalások szabadságát, és Falah Alwan, az FWCUI főtitkára szakszervezeti jogai gyakorlásának folytatását munkahelyi posztjára való visszaintegrálásával.
2010. jan. 26.
Daniel Gluckstein,
a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátora


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse