Nemzetközi információk

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének lapja
új széria 3.sz. (372) – 2010.febr.17.


A háború és kizsákmányolás elleni, 2010. novemberi algériai világkonferencia előkészítő vitája

Nyílt világkonferencia
a háború és kizsákmányolás ellen
Algir, 2010.nov.27-28-29.

54 ország 463 aláírója
felhívására


Tartalom

- Haiti: interjúFignolé Saint-Cyrrel

- Franciaország: Yannick Sybelin hozzászólása

- Kína: Chang Kai professzor

- Algéria: beszélgetés egy szakszervezeti felelőssel

- Törökország: Mecit Amaç

- Görögország: Themistocle KOTSIFAKIS üzenete


HAITI

Interjú Fignolé Saint-Cyrrel, a haitit dolgozók autonóm szakszervezetének (CATH) főtitkárával


“Nincs szükségünk sem GI-kre, sem csendőrökre!
Ami napirenden van, az Haiti függetlensége”

Nagyon nehéz kapcsolatba lépni veletek. Milyen a helyzet, a tieteké és Haitié ma?

Nehéz. A haiti nép számít a szolidaritásra, de maga akar kikerülni a kutyaszorítóból. Mint szakszervezeti felelősök a nemzetközi közvéleményt, a munkás- és demokratikus mozgalmat szeretnénk riadóztatni azzal, amit Haitiben történik.

Az országban borzalmas szerencsétlenség történt, de ebből sokan szeretnének profitálni. Például az USA, mely 20 ezer fegyveresét rendezte be nálunk. Haitinek nem fegyverekre, páncélozott járművekre van szüksége, hanem orvosokra, mérnökökre. Mint sok ezren, én is az utcán élek. Elvesztettem a házamat.

A halottak számát illetően még senki sem tudja megmondani, mennyi. Az élet megszervezését magunk oldjuk meg, szolidaritással. A rögtönzött kórházakban sokat kell amputálni, a körülmények pedig egyik nap jobbak, a másikra változnak. Mégegyszer mondom: orvosokra, ápolókra van szükségünk.

A nemzetközi sajtó nagy lármát csap a «humanitárius segítség» körül.

A segítség érkezik is, de a lakosságnak nincs hozzáférése, még Port-au-Prince-ben sem. Gond van a koordinációval. Az USA koordinál, mely kezében tartja a repülőteret és a kikötőt. A múlt héten például a francia és az amerikai nagykövet között ki is tört a balhé.

Amit mi szeretnénk harcostársainkkal, az a valódi szolidaritás. Tudjuk, mit mit tesznek elvtársaink az LKP-nál, Martinique-ban, a Karibi Dolgozók és Népek Szövetségénél (ATPC)…

Számítunk rájuk és másokra is, hogy nyomást gyakoroljanak Franciaországra nevezetesen azért, hogy eltöröljék a függetlenség pillanatában Franciaország által Haitira kirótt adósságot, hogy az ország újjáépítését megoldhassuk. Haitit szegény országnak állítják be, de eredendően nem az: Haitit elszegényítették.

Beszélnek a «fosztogatásokról»…

Szándékosan. A segítséget nem szervezik meg, a lakosságot arra kényszerítik, hogy maga próbáljon élelmet találni, aztán pedig ezt megtorolhassák. Ugyanez történt New Orleans-ben is a Katrina hurrikán pusztítása után 2006-ban. Most tudtuk meg azt is, hogy az Európai Unió 350 csendőr küldésére készül, hogy a segítség kiosztásánál úgymond a rendet biztosítsa.

Felszólítjuk a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalmat, hogy gyakoroljon nyomást a nemzetközi közösségre, nevezetesen az USA-ra, hogy a katasztrófából ne húzhasson hasznot azzal, hogy Haitit elfoglalja. Ismét megerősítjük, hogy nincs szükségünk sem GI-kre, sem csendőrökre. Ami kell: ápolónők, orvosok, mérnökök...

Szakszervezetetekkel, a CATH-tal a nemzetközi munkásmozgalomhoz fordultok…

A nemzetközi szakszervezeti mozgalomhoz, a független munkásmozgalomhoz. Ahogyan az USA, Franciaország, Kanada összeült Kanadában, a munkàsmozgalomnak is nemzetközi tanácskozást kell összehívnia valamelyik francia nyelvű országban annak kimondására: «Vigyázat! Haitiben ezek az idegen országok akarják meghatározni azt, hogy mire van szükségük a haitiaknak, a nyugati országok, a bankárok politikája kerül bevezetésre!»

A 2008-as ciklon utáni időből tudjuk, hogy ugyan sok segítség érkezett, de a lakosság nagy része ennek színét sem látta.

Haiti újjáépítése csak demokratikus módon történhet, összekapcsolva a haiti munkás- és demokratikus mozgalmakat a független, demokratikus nemzetközi osztálymozgalmakkal, nevezetesen az LKP-val, az USA, Brazilia, Franciaország bizonyos föderációival...

Ma nem a humanitárius szolidaritás kérdése van napirenden, hanem Haiti szuverenitása, a haiti nép tiszteletbentartása, a Haiti megszállása elleni küzdelem.

Ezt a harcot vívjuk a többi haiti szervezettel, szakszervezettel, politikai, népi, nőszervezettel.
Ezt a küzdelmet erősítette meg a Haiti Nemzetközi Bizottság múlt év szept. 16-20-i vizsgálatával Port-au-Prince-ben.

Ennek a küzdelemnek a folytatása érdekében számítunk elvtársainkra, barátainkra az LKP-tól, az ATPC-tól, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésétől...

Bejelentetted, hogy a nyílt világkonferencián Alger-ban 2010 novemberében részt akarsz venni. Miért?

Alkalom lesz számomra és szervezetem számára megismertetni országom reális helyzetét, riadóztatni a nemzetközi közvéleményt, a munkás- és demokratikus mozgalmakat. Ezt már elkezdtük a nemzetközi bizottság általi vizsgálattal, melyben részt vett az algériai Dolgozók Pártja is.

Ma persze a helyzet még nehezebb. A haiti nép számít a szolidaritásra, de saját maga akar kikerülni a kutyaszorítóból.

Haiti nincs háborúban senkivel. Országunknak nincs szüksége fegyverekre, sem repülőgép-anyahajókra, sem páncélozott járművekre. Csak orvosokra, mérnökökre, akik segítenek abba, hogy megoldjuk nehézségeinket.

A háború és kizsákmányolás elleni világkonferencia megteremtheti azt az alkalmat, hogy ezt megtudja az egész világ és részt vállaljon az ezért vívott nemzetközi harcban.


Robert Fabert riportja (Guadeloupe)


Franciaország

Egészségügyi világszervezetért a
dolgozók és népek szolgálatában!

Yannick Sybelin hozzászólása a roanne-i kórház CGT szakszervezete nevében

A technológia jelenlegi fejlettsége mellett, mikor az emberi géniusz lehetővé teszi a tudományos és technikai eredmények alkalmazását minden területen, ezek között az egészségügyben, meg kell állapítani, hogy a betegeket, járványokat illető egyenlőtlenség árka tovább mélyül.

Miközben az ún. gazdag országok a korábbinál állandóan eredményesebbé váló orvosi kutatást a gyakorlatban is alkalmazzák, a sebészeti eljárások egyre több szerv rekonstrukciójára, átültetésére képesek (az érintett lakosság számára ugyan egyre kevésbé egyenlő hozzáféréssel), addig a szegény országokban, nevezetesen Afrikában és Ázsia egyes területein emberek, gyerekek, csecsemők halnak meg «hagyományos», néha kvázi ezeréves patológiai okokból (pestis, kolera, sárgaláz, stb.).

Pedig a Föld minden népének joga van a fejlett egészségügyi rendszerhez.

Az egészségügyi akciók világszintű szervezése az Egészségügyi Világszervezet feladata.

Alapító okirata szerint az a célja, hogy a világ minden népét elvezesse a lehető legmagasabb nívójú egészségi szintre. Az «egészség» definiciója ugyanebben a dokumentumban pedig «fizikai, mentális és szociális jólét, nem csak a betegség vagy a testi fogyatékosság hiánya.»

Az ENSZ speciális egészségügyi intézménye, a Gazdasági és Szociális Tanács közvetlen alárendeltje, minden bizonnyal nem a népek és dolgozók szolgálatában álló szervezet, azonban amennyiben – még ha elégtelen – javaslatai alkalmazásra kerülnének, planétánk szenvedéseinek egy része megszűnne.

Egyébként bizonyos országok, közöttük az USA, ellenére vannak az Egészségügyi Világszervezetnek, úgy ítélve, hogy túlságosan költséges a járványok előrejelzése, s ehelyett a magánintézményeket, a Világbankot bíznák meg a világ egészségi kérdéseinek feladatával.

Egyszerű az oka. A betegség, a legszegényebbek intenzív halálozása a kapitalista profit jelentős tényezője. Itt semmi tabu nincs, a népek skrupulusok nélkül, csontig kizsákmányolhatók.

A szervkereskedés minden szinten jól megszervezett. A leginkább soft változat: a gazdagok megveszik a szegények családjuk túlélése érdekében eladott egy-egy veséjét – de ezen túl léteznek bűnöző hálózatok is, melyekben a «donort» egyszerűen elrabolják, s a szerv kivétele után megölik. A borzalom netovábbja.

Nézzük a kezelés különbözőségét járványok idején. Miközben emberek ezrei halnak meg naponta tifuszban, maláriában, kolerában a legteljesebb közömbösséggel kísérve, aránytalan mértékű intézkedések történnek pl. Franciaországban a H1N1 vírusmegbetegedés elleni védekezésként, mely végülis kevesebb áldozattal járt, mint amennyi hajléktalan halt meg 2009-ben ugyanitt. Csakhogy a vírus a gazdagokat is támadja, ami számukra elviselhetetlen.

Hogyan ne lennénk sokkolva, ha az imperializmus még a természeti katasztrófákat felhasználja haszna azonnali biztosításához, mint legutóbb Haitiban, azzal, hogy hogy ráteszi az országra a kezét? Ahová könnyebben enged be katonákat fegyvereikkel és riportereket kamerákkal, mint orvosokat és gyógyszert?

A kapitalista kizsákmányolás bűncselekmény. Megöli a munkában lévőket, öl azon kívül.

Ezekről az egészségügyi kérdésekről is beszélni kell a világkonferencián Algir-ban.


CGT szakszervezet, roanne-i kórház


KÍNA

Chang Kai professzor írása

A Nemzetközi információk hozzászólást kapott Chang Kai professzortól, a pekingi népi egyetem «A munka világa kutatóközpont» igazgatójától.
A cikket a kollektív munkásakciókról a hivatalos sajtóügynökség, a Xinhua is közölte.
A professzor a cikket a világkonferencia előkészítő vitájára felajánlotta. Minden bizonnyal vita fogja követni.

A vállalati reformot a törvények szerint kell megvalósítani:
a munkások kollektív követeléseinek közvetlen oka a szabályozáson kívül zajló reform

Két hét leforgása alatt két tiltakozó mozgalom zajlott, mely kollektív követelésekhez vezetett a reform szabálysértő megvalósítása következtében. Egyik Tonghuában, Jilin tartomány, Tonggang-acélmúben, másik Henan tartományban a Lingang-acélműben.

Szimplicista inszinuációval mondhatnánk, hogy a «tompaagyú tömeget» egy maroknyi egyén bevallatlan hátsó gondolatokkal manipulálta, azonban nehéz megmagyarázni annak valódi okait, hogyan érhetett el a kollektív akció ekkora mértéket.

Ha feltételezzük, hogy a Lingang-incidenst befolyásolta a tonggangi, akkor tévedünk, mert a két ügynek se nem azonos a kontextusa, se konzekvenciái, s megértjük, hogy az ilyen jellegű mozgalmat nehéz másolni.

A Lingang problémáját megoldani kívánó hivatalos dokumentumban Henan tartomány párttitkára, Xu Guangchun az okok és az ilyen jellegű események vizsgálatát javasolja, mert a demokratikus procedúrát bizonyos vállalatoknál nem megfelelő módon tartották be. Nem volt megbeszélés a munkások képviseletével vagy tömeggyűlésével. Nem vették számításba a szociális instabilitás veszélyét, mely a bérből élők kétségeit és elégedetlenségét kivívta. Mindezt pedig a párt különféle intézményeinek és a helyi kormányzatoknak nagyon komolyan kell vennie.

Be kell ismerni, hogy ez az elemzés találó. Az állam vállalati reformja a gazdasági rendszer reformjának szíve, de annak a törvények értelmében kell folynia.

Mit jelent a «törvények szerint»? Két fő területe van: először is, nem szabad, hogy a munkások és az állami tulajdon érdekei sérüljenek a konkrét szabályozásban. Azután pedig ezen szabályozás alkalmazása folytán a hozzátartozó demokratikus eljárásnak érvényesülni kell. A procedúra szabályozásában megtalálható ezen elvek garanciája.

A Tonggang és Lingang reformjának három jellemző problémája

Sajnálatos, hogy a vállalati reform folyamán nagyszámú vállalat nem tartotta be az állami törvényeket és szabályozást, így ezek illegális folyamatban realizálódtak. A jelenség különleges mértékben elterjedt. Különböző szinteken ezek, az elveknek ellentmondó jelenségek érvényesültek a két vasipari cég, a Tonggang és a Lingang esetében.

Először is, létezik egy jelentős állami tulajdonvesztés. A jelentés szerint a tonghuai konglomerátum tényleges vagyonának becslése kb. 3 881 millió RMB (jüan) volt, ami azt jelenti, hogy az állami vagyont súlyosan alábecsülték. A rendbetételre szánt összegeket túlbecsülték, Tonghua kifogástalan állapotban lévő 1., 2. és 3. nagyolvasztóit nulla összegre tartották, mert a berendezések a feltételezett kort meghaladták. Viszont Tonggangban a Jianlong vállalkozás befektetéseit eltúlozták. Sőt, a Jianlong «tőkemozgatásban» jól ismert jártassága azt eredményezte, hogy a transzfer folyamán ezek az alapok sosem érkeztek meg a nekik szánt helyre.

A Lingang árverésre bocsátásának módja szintén elgondolkodtató. Mindössze egyetlen cég volt jelen, a Fengbao, így saját maga határozhatta meg az árat. Kérésére kétszer csökkentették az árat, 329 millió 400 ezer RMB-ről 259 millió 990 ezerre. Vagyis 19,6%-kal olcsóbban kapta meg a Fengbao. Ezért mondható, hogy a dolgozók legitim jogait kisemmizték.

Két aspektusa van ennek a kisemmizésnek – a procedúra során és a konkrét jogok területén. A dolgozók jogait tekintve a munkajog és a munka gyümölcsének megosztása lett lábbal tiporva. Az eljárást illetően pedig a reform folyamatában való demokratikus részvétel jogát tagadták meg. A Tonggang-reform keretében a Jianlong részvényeseinek akarata előtt meg kellett hajolni, akik azt akarták, hogy «csökkenjen a dolgozói létszám az eredmény maximalizálása érdekében».

A 2005. szeptemberi tömeges restrukturációtól kezdve több mint 7 ezer munkás, az összes dolgozó egyharmada lett munkanélküli vagy előnyugdíjas. Anélkül, hogy a munkáltató bejelentette volna az ekkora mérvű munkaerőcsökkentést! Ezen felül a maradék munkások bére állandóan csökkent, de a vezető kádereké gyors növekedésnek indult.

Az új adminisztráció éves fizetése (elsőszámú kádernél) elérheti a 300 ezer RMB-t (jüan) vagy még többet is, a közönséges munkás bérének 10-15-szörösét. Chen Guoqun, a Tonghuánál helyettes menedzser, a Jianlong képviselője, körülbelül 3 milló jüanos járandóságot kap. Sőt, a Tonggang-reform jelentős osztalékfelvételt tett lehetővé a részvényeseknek, ennek összege eléri a 9 millió jüant, a társasági tőke 2,57 %-át. A munkásrészvények ellenben a reformprogramban nem szerepelnek.
Az effajta reform és politika az elosztásban súlyos igazságtalanságokat eredményezett, a jövedelmek óriási polarizációját, ugyanakkor 2008. óta a Lingang-reform kezdete óta a ki nem fizetett bérek akkumulálódnak, a szociális terheket nem fizetik, a társadalombiztosításra nincs garancia, stb.

Ha a munkások ellene fordultak vállalatuk, a Fengbao eladásának, az egyedül azért van, mert nagyon jól ismerik azt a szociális jogok negligálása, és az elmaradott bérek tekintetében. Mivel a reformfolyamat homályos körülmények között zajlik, szereplői elutasítják a demokratikus folyamatot, a reform nem felel meg a szabályozásnak.

A Tonggang reformtervet nem vizsgálta a Jilin tartományi Állami Tulajdon Bizottság, nem tárgyalta meg a munkások gyűlése, még a Tonggang vezetését sem informálták.

Egyébként a Lingang aktuális reformtervében a munkásokkal semmilyen döntést nem beszéltek meg foglalkoztatásukat és védelmüket illetően.

Nem hagyhatjuk annak folytatását, hogy álllam tulajdon privatizációs folyamata annak értékvesztéséhez és az alkalmazottak feláldozásához vezessen

Az állami vállalati gazdasági reform törvénytelen folyamata volt az oka az említett Lingang és Tonggang üzemi megmozdulás.

Abban a kontextusban, ahol a munkásérdekek állandóan háttérben szerepelnek, vagy ahol semmi megoldás nincs az efféle ellentmondás feloldására, az egyetlen kiút a kollektív akció lett, hogy jogaikat visszaszerezzék és követeléseiket respektáltassák.

A kollektív akció akkor jön létre, mikor a munkáltató és a munkásság közötti ellentmondások feloldása más megoldást nem talál, a munkások (vagy alkalmazottak) csak így tudnak nyomást gyakorolni az ellenfélre.

A kollektív akciói legfőbb technikája a sztrájk, a tiltakozó levelek, a tüntetések, stb. Nincs olyan elv a kínai jogban, mely tiltja a kollektív akciót. Hogy elkerülhető legyen a munkások féktelen akciója, az kellene, hogy a hangsúly az ezt kiváltó okokra kerüljön.

Meg kell jegyezni, hogy a reform folyamán felmerülő ellentmondások feloldására nem elég a munkások és a tőke számításbavétele, mivel a reformokat irányító kormányszervek felelőssége még nagyobb. Vagy azért, mert problémamegértésük túlzottan részleges, vagy mert különleges érdekek lépnek a játszmába, s így lehetséges az üzletemberek és az adminisztráció munkások elleni abnormális összejátszása.

Az «Állami Tulajdon Bizottsága» így válik a «Magántulajdon Bizottságává». Azt a tényt, hogy a munkásokat «ödipuszi érzelmeik» az állami tulajdon védelmére ösztönzik saját érdekeiért, a reform béklyójaként jelentetik meg. Ezt a beteges helyzetet fel kell oldani.

Ez a fajta, az állami tulajdon elpárolgását és a munkásérdekek feláldozását előidéző reform nem tartható. Megfelelő intézkedéseket kell hozni a végzetes viselkedés ellen.

A Lingang-incidens után, a pártvezetés és a Henan tartományi kormányzat javasolták a reformok időszakos felfüggesztését avégett, hogy a Linggang munkásküldöttei kifejezhessék véleményüket a követendő lépéseket, a munkásérdekeket, stb. illetően.

Hat javaslat és elemzés érkezett a helyzet természetét és veszélyét illetően megállapítva, hogy a homályos érdekviszonyokat, titkos egyezségeket is nyilvánosságra hozó mélyebb analízisre van szükség.

A kollektív akciók normalizásásának irányítása

Ha ezer, tízezer munkás gyorsan és spontán módon szerveződött a Lingang- és a Tonggangg-ügyben követeléseik kifejezésére, alapjában véve azért lett így, mert nem volt más választásuk, mert nem volt más kommunikatív lehetőségük és nem volt intézményes kiút.

A reformok elején a munkások még nem találkoztak olyan helyzettel, melyben a reformok abnormális módon zajlottak volna le, vagy pedig még elképesztő illúziókat tápláltak, mely türelemre intette őket a balsorssal szemben. De most, hogy a reformfolyamat már 30 éve folyik, a munkásság törvényismerete határozottan megerősödött, ismerik jogaikat és a cselekvés metódusait, s már nem tolerálhatják a reform elveivel szembeni nonkonform viselkedést.

Az illegális cselekvés végül is csak az állami tulajdon asszimilálására és jogtalan gazdagodásra szolgál a munkásosztály rovására. Ez az oka a vállalatok kebelén történő kollektív akcióknak.

Ha nem sikerül a kollektív akciókat megelőzni, nagyon is lehetséges, hogy erőszakos jellegű tendenciába torkollanak. De nincs feltétlenül megkerülhetetlen kapcsolat a munkáskövetelések és az erőszakos cselekmények között. Különböző természetű akciókról van szó és e két jelenségre különböző megoldást is kell megfontolni. Természetesen keresni kell az erőszakot igénybe vevő egyének törvényi felelősségét, de a munkás kollektív akciókat szervezők vagy azokban részt vevők öntudata és tudásszintje emelését pedagógiai módszerek segítségével kell segíteni.

A legfontosabb, hogy jogaikat védelmezzük, melyeket törvények garantálnak számukra; megengedni, hogy valóban élhessenek az információ, a szervezkedés és a részvétel jogával ahhoz, hogy kollektiv akcióikat szabályozzák. De nem kell akárhogyan és szimplicista módon mozgósítani a nemzeti szerveket az ilyen jellegű akciókat szervező munkások korlátozására, megtorlásra.

Xu Guangchun, a Henan tartomány pártbizottsági titkára aláhúzta: mostantól fogva az ipari reformok megvalósítását meg kell vitatni a munkásgyűléseken és alá kell vetni a szociális robbanás veszélye felbecslésének. E nélkül végbevihetetlen lesz.

Az országos szakszervezet szintén írásos véleményt jelentett be, mely szerint az iparban zajló reformok, melyeket a munkásküldöttek összejövetele nem hagy jóvá, érvénytelenek lesznek.

Ha az ilyen típusú, a kormány és a munkásság által hangoztatott követelések valóban megvalósulnak, lehetséges, hogy a reform eddigi folyamatának elfogadhatatlan jelenségei és a spontán és szervezetlen kollektív akciók többé nem történnek meg.


ALGÉRIA

Az Arcelor Mittal Annaba dolgozónak sztrájkja: győzelem!


A 9 napos sztrájk kiútjaként az Arcelor vezetése visszavonta döntését a kokszüzem bezárásáról és teljes felújítását jelentette be.
Szintén visszakozott a szakszervezeti felelősök ellen benyújtott panasztól és a bérek megcsapolásától.
Az Arcelor-komplexum egyik szakszervezeti felelőse beszél az annabai vasipari munkások követeléseiről.

Interjú

Mi voltaz oka, hogy a Arcelor Mittal Annaba dolgozói a teljes munkabeszüntetést választották?

Az általános sztrájk mellett döntöttünk azért, mert a külföldi partner teljes mértékben elutasította a kohó felújítását és rehabilitációját, miután leállította annak termelését két hónappal azelőtt.
A koksz előállítása a vasipari komplexum egyik legfontosabb egysége, a nagyolvasztó rentabilitása függ tőle.

Milyen a komplexum helyzete ma, vajon a külföldi partner akar-e felújítani más termelési egységeket vagy invesztálni?

2001. okt. 18. óta, mikor az El Hadjar komplexumot privatizálták, a külföldi partner semmiféle befektetést nem végzett, még a termelőegységek felújításában használt cseredarabok is a Sider nemzeti vállalat hagyatékából kerültek ki.
Ha a kokszüzem példáját vesszük, melyben két egység van (két telep a kemence számára), egy külföldi szakértői iroda 37 millió euróra becsülte ezek rehabilitációs költségeit. Pedig a tanulmány mindössze 3 évre tartotta a befektetés megtérülési idejét, holott a rehabilitált kokszüzem optimális termelési időszaka 15 év.
A követelések nem csak a kokszüzemre vonatkoztak, hanem más, nagyon fontos termelési egységre is, mint pl. a PMA – HFX – ACIERIES, stb. A régi komplexum jelentős befektetést igényel, ezt viszont az Arcelor irányítói visszautasították.

Bizonyos felelős személyek még ma is sikerként állítják be a kompexum privatizációját.

A privatizáció a fosztogatás és a profit politikája. Az állam által biztosított előnyök és könnyítések (adó alóli mentesség) ellenére semmiféle előny nem bizonyított, mivel a kompexum jelenleg az ország szükségletének 20 %-át produkálja!
Az algériai munkaerő ára nevetségesen alacsony. Egy 5 éve itt dolgozó mérnők fizetése pl. 300 euró, holott a partnervállalat európai vállalatainál dolgozó 2 300 eurónál is többet keres!
Az összes munkaerő, a technikusok, az alapanyag is algériai. Mire vár akkor az állam az El Hadjart újraállamosításával?
Fayçal B.


TÖRÖKORSZÁG

Interjú Mecit Amaç, a Tek Gıda-İş (élelmiszer, dohány és alkoholipari szakszervezet) főtikárával

El tudnád mesélni nekünk, milyen események vezették Ankarába érkezéseteket az összes szakszervezeti taggal együtt? A családtagokon kívül 12 ezren vagytok Ankarában 55 napja.

Mecit Amaç: A mi munkásaink évek óta a TEKEL-ben (állami monopólium) dolgoznak, a dohányjövedékben.
Az állami jövedék termékein belül az alkoholgyártást 2004-ban privatizálták, egy külföldi konzorciumnak adták el 292 millió dollárért. Ez aztán másfél év múlva továbbadta 900 millió dollárért a “Texas Pacific” szerint.
2008-ban 6 cigarettagyárat privatizáltak, a British American Tobacco (BAT) vette meg 1,72 milliárd dollárért. A munkások többsége munka nélkül maradva az állami jövedéki termékek másik szektorában kezdtek dolgozni, de a régi státuszukkal.
A státusz őrzése volt a kormány ígérete a munkások számára azért, hogy ne álljanak ellen a privatizációnak. Sajnos a válsággal a kormány elfelejtette ígéretét és bejelentette, hogy a TEKEL 12 000 munkása bele kell nyugodjon státusza elvesztésébe, prekaritásba kerül, különben elbocsátják.
Hogy ezen befejezettnek tűnő tény ellen tiltakozzunk, 55 nap óta vagyunk Ankarában szakszervezeti föderációnk, a Türk-İş székháza előtt. Minden szélsőbaloldali csoport és párt támogat bennünket. Minthogy nincs mindnyájunk számára elég hely a Türk-İş székház és más szakszervezetek helyiségeiben, a tagok nagyrésze a bennünket támogató szélsőbaloldali elvtársaknál alszik.
Pedig tagjaink jórésze jobboldali beállítottságú és konzervatív szemléletű munkás volt. A mozgósítás egy hónapja alatt minden megváltozott, most már gyűlölik a jobboldalt, különösen a kormányzó Erdoğan pártját, amire pedig legtöbbjük az utolsó választásokon szavazott.
Másrészről pedig, mint a TEKEL munkásainak fele, itt vannak a kurdok. A török és kurd munkások közötti fraternizálás spontánul indult. Még a nagyon nacionalista és konzervatív török munkások is, akik a nacionalista pártok által kézben tartott városokból érkeztek, most kart karba öltve védekeznek kurd testvéreikkel a kormány rendőrségének támadásai ellen.

A nemzetközi munkásmozgalom támogatását érzitek?

Mecit Amaç: Igen. 5- 6 európai parlamenti képviselő is érkezett és főleg Németországban támogatókampány indult harcunk segítésére. Nagyon örülünk, hogy a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyétértése szintén nemzetközi kampányt szervez mellettünk.

Harcotok a munka prekaritása és a deregularizáció ellen folyik. Nem kellene ugyanakkor az elbocsátások megtiltásáért is harcolni?

Mecit Amaç: Természetesen, kell. Szakszervezetünk tagja az «elbocsátások megtiltásása» platformnak, melyben részt vesz a Munkástestvériség párt és a Türk-İş számos szakszervezete.

A Nemzetközi Egyetértés Alger-ban nov. 27-28-29-én nyílt világkonferenciát tart. Javasoljuk, hogy te és elnökötök vegyetek részt rajta, hogy a nemzetközi munkásmozgalom problémáit együtt vitathassuk meg.

Mecit Amaç: Egy ilyen tanácskozásnak nagy jelentősége van. Máris üdvözöljük. Mitán meghívást kaptunk, ott leszünk.


GÖRÖGORSZÁG


Themistocle KOTSIFAKIS, az ADEDY-hez tartozó OLME pedagógusszakszervezet tagja üzenetet küldött a Független Munkáspárt (POI) párizsi, 2010. febr. 17-i összejöveteléhez

Az üzenet a háború és kizsákmányolás elleni nyílt világkonferencia előkészítésének része

«Az utóbbi választások utáni görög helyzetet a dolgozók elleni példátlan offenzíva jellemzi. A PASOK, engedelmeskedve az Eorópai Unió parancsainak, jogainkat támadja: megnyirbálja bérünket és nyugdíjainkat, felemeli a nyugíjbavonulás korhatárát, társadalombiztosításunkat hatályon kívül helyezi a privatizáció felé hajtva. Az állami tisztviselőket illetően az állam kivonul a nyugdíjrendszerből és mindössze a minimálnyugdíjat hajlandó garantálni.

De a görög munkásosztály felemelkedett, szembeszáll ezzel a politikával, ahogyan mutatja a febr. 10-i tisztviselői sztrájk. Febr. 24-re általános munkabeszüntetést hirdettek a szakszervezetek, az ADEDY a közszférában, a GSEE a magánban.

A dolgozók legszélesebb összefogásának megvalósítását keressük, hogy ezt a politikát megakadályozzuk. Ismét és ismét a dolgozóktól kérik a válság árának megfizetését, de mi újból kijelentjük, a dolgozóknak semmi felelősségük benne! A válságot a bankok és a nagyvállalatok provokálták ki, a kormányok politikája, a régié csakúgy, mint az újé, őket szolgálta, s mindegyik alávetett bennünket az Európai Unió követeléseinek. Különösen az Európai Unió tagországainak dolgozóihoz fordulunk, mert az ő jogaikat csakúgy fenyegeti ugyanaz a politika: itt az ideje, hogy egyesüljünk és együtt küzdjünk a bennünket érő támadások ellen!»




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse