N y í l t l e v é l
a Marx Károly Társaság
a Május 1. Társaság
a Kádár János Baráti Kör
a Magyar Egyesült Baloldal
a Munkáspárt 2006
az Attac Magyarország
és valamennyi baloldali, demokratikus szervezet tagjaihoz.
Kedves Barátaink!
Köreinkben közel két éve vitatjuk azt a kérdést, hogy a soron következő választásokon milyen magatartást javasoljunk tagjainknak, szimpatizánsainknak, sőt valamennyi demokratikusan gondolkodó honfitársunknak.
Mi azt hangsúlyoztuk, hogy
1/ A választásokon részt kell venni, mert ennek elmulasztása, a neonáci, újfasiszta, hungarista eszmék és módszerek akaratlan támogatásával egyenértékű; és
2/ csak olyan pártra szabad szavaznunk, amely – legalább – a polgári demokrácia kereteiben ellensúlyozhatja a Fidesz/Jobbik törekvéseit, és biztosan bejut a parlamentbe. Egyetlen ilyen párt van, az MSZP.
Ma már nyilvánvaló, hogy a listát állítani képes három kispártnak (MDF, LMP, Centrum) nincs, vagy alig van esélye arra, hogy bejusson a parlamentbe. Ezért az MSZP-re kell szavaznunk, fenntartva kritikánkat és élesen elítélő véleményünket e párt politikájával szemben.
Barátaink,
minden lehetséges lépést meg kell tennünk annak érdekében, hogy a Fidesz ne érjen el kétharmados többséget. Most ez a cél, ezt diktálja minden politikai megfontolás, ezt követeli a józan értelem. Talán még nem késő.
Antifasiszta meggyőződésünk diktálta ésszerűség mondatja velünk, hogy a Fidesz/Jobbik lehetőségeinek korlátozása érdekében úgy a jelöltek személyét, mint a párt preferenciát tekintve
szavazz az MSZP-re!
Budapest, 2010. március 24.
Rozsnyai Ervin
Tenner György
Hirschler Tamás
Kérjük, csatlakozzatok és terjesszétek !
-------------------------------------------------------------------------
A nyiltlevelet a szerzők és különösen Hirschler Tamás kérésére közlöm, a nyilt levél tartalma nem esik egybe az én álláspontommal.
az LMP-nek van esélye a bejutásra. akkor már miért nem támogatjátok őket? az mszp-nél még ők is sokkal baloldalibbak.
VálaszTörlésMint hansulyoztam én nem TÁMOGATOM ezt a nyiltlevelet, csupán közzé tettem a döntés a ti dolgotok.
VálaszTörlésés az elég, hogy az LMP "baloldalibb"? nem ezt mondja az MSZP is, hogy baloldalibb mint a Fidesz, MDF, stb.? az LMP nem akarja talàn privatizàlni a BKV-t? van a programjàban tùllépés a kapitalizmuson?
VálaszTörlésA kapitalizmuson túllépni utópisztikus követelmény, ezen nem akar az LMP se túllépni. Nagyon sok szempontból viszont az LMP baloldalibb, mint az MSZP, amely az utóbbi években egyre inkább a nagytőke szekértolója lett. Az LMP nagyobb beleszólást, nyilvánosságot, szélesebb demokráciát akar, az elesett, lecsúszott rétegeknek nagyobb létbiztonságot - ezt nem vállalja fel egyetlen másik polgári párt sem.
VálaszTörlésOlvasd el a programjukat a honlapjukon és dönts belátásod szerint. Én rájuk teszem le a voksom, sokkal inkább megérdemlik, mint a lejáratódott eddigi pártok. A Jobbik meg ugye, szóba se kerülhet.
"A kapitalizmuson túllépni utópisztikus követelmény" - mert a tőkés rendszer az ugye örök, mindig is létezett és mindig is létezni fog? Erre a mondatra épül amit az LMP programjáról mondasz. Helyesen látod: nagyobbat, szélesebbet stb. akar. De meghaladni? Azt azért nem... Oda teszed az x-et ahova akarod, de igy csak csöbörbôl vödörbe kerülsz!
VálaszTörlésNem örök a kapitalizmus, de ma sem azt jelenti, mint 100 évvel ezelőtt. Más a kapitalizmus Svédországban és más Indiában.
VálaszTörlésAzok a pártok, akik "meg akarják haladni", nem tudják erről a társadalmat meggyőzni. Szerintem azért, mert a gondolkodásuk XIX. századi sémákon alapszik. Az LMP nem azon lovagol, hogy kapitalizmus vagy nem kapitalizmus, hanem valós problémákra próbál mai válaszokat adni és nem ködös ábrándokat kerget.
április 11-én nem fog megdőlni a kapitalizmus, az biztos, bárhogy is szavazunk. ez kategóriatévesztés, a szavazás jelentőségének mérhetetlen eltúlzása. a szavazás célja a mi szempontunkból a károk minimalizálása. erre az LMP-re való szavazás (talán) alkalmas. könnyen lehet, hogy be fognak jutni és lehet egy kis mérséklő hatásuk a parlamentben. ennyi.
VálaszTörlésKit érdekel a nép?
VálaszTörlésA magyarországi szélsőbaloldal úgy döntött, hogy a szocialistákra fog szavazni április 11-én. Azt írta, azért döntött így, hogy ellensúlyozza a Jobbikkal azonosított Fidesz törekvéseit. Nem tudom, mekkora kő esett le a szocialisták szívéről a bejelentés hallatán. Csak azt tudom, hogy a döntés „antifasiszta meggyőződés diktálta ésszerűségből” született, és a Marx Károly Társaság, a Május 1. Társaság, a Kádár János Baráti Kör, a Magyar Egyesült Baloldal, a Munkáspárt 2006, valamint a magát társadalmi szervezetként nyilván tartó Attac írta alá. A szélsőbaloldal – akárcsak Mesterházy Attila – a „magyar Mussolinit” látja Orbán Viktorban. Nem az számít, hogy a Fidesz elnöke határozottan kiállt a demokratikus szabadságjogok védelmében, a szélsőségekkel szemben, középpontba állította a munkahelyteremtést, és kilátásba helyezte a közpénzekkel visszaélők elszámoltatását. Az sem számít, hogy gátak háruljanak el a nemzeti fejlődés útjából, a határainkon kívül élő honfitársaink pedig ne érezzék magukat idegennek. Hanem az számít, hogy ez a politika ne valósulhasson meg. Ha ugyanis sikeresnek bizonyulna, vagy legalábbis részeredményeket hozna, bebizonyosodhatna, hogy nem a multiknak lefekvő lakájpolitikában tárul föl a szebb jövő lehetősége, hanem egy olyan demokratikus társadalmi koalícióban, amelyet ma a Fidesz-től remélnek az emberek. Nem biztos, hogy reményük valóra válik, maradéktalanul biztosan nem. Jöhet kiábrándulás is, ha az ígéretek nem válnak tettekre. De az biztos, hogy az MSZP-t a választók túlnyomó többsége éppen tettei alapján nem akarja látni sem többé, köztük olyanok sem, akiket aligha lehet jobboldali hajlamokkal vádolni. Ők azok az antifasiszták, akik nem mossák össze a fasisztákat a demokratákkal, a népben pedig nem csőcseléket látnak, hanem embereket. No, de szélsőbalosainkat miért is érdekelnék a tények? Hiszen ők évek óta a „fasiszta veszélyre” hivatkozva tagadták meg, hogy szembeszálljanak az MSZP-vel a TB privatizálásával, a kettős állampolgárság elutasításával, Gyurcsány és Bajnai megélhetési válsághoz vezető „konvergencia programjával” kapcsolatban. Kiszolgálták az MSZP és az SZDSZ neoliberális politikáját, amely egy milliós mélyszegénységhez, három millió létminimum alatt élőhöz, s további három millió létminimum közeli szinteken tengődőhöz vezetett. Mit nekik megélhetés, lakhatás, szociális biztonság, társadalmi igazságosság, nemzeti fejlődés, emberibb jövő?! Kit érdekel a nép? „Szavazz az MSZP-re!” – hirdetik. Nem kell változás, jó ez, ahogy van! Csak fasizmus ne legyen belőle. Nem számít, hogy pontosan az a neoliberális politika hajtja a vizet a szélsőjobboldal malmára, amelyet az MSZP képvisel. Sebaj, szavazz az MSZP-re!
Simó Endre
2010. március 27.
Azt a bizonyos nyílt levelet bárki olvahatta,így a címzettek és aláírók közti különbséget is észre vehette volna.Nagyon nagy különbség van a kettő között!
VálaszTörlésSimó Endrének
VálaszTörlésKiszolgálták az MSZP és az SZDSZ neoliberális politikáját, hogyne. Kritikád igaz. Csak azt ne állítsd, hogy ez a szélsőbal!
A valódi szélsőbal tiltakozik a privatizációk ellen (közönséges lopásnak tartja) a közszolgáltatásokat akarja vissza állítani (ezért helyesli a pécsi önkormányzati akciót a Suez ellen), kórházakat, iskolákat akar (mindenki számára egyenlően elérhetőt),munkát és bért (amelyből tisztességesen meg lehet élni), nyugdíjat (attól az időtől számítva, amikor még többé-kevésbé életben vagyunk), nem akar NATO-tagságot, missziós katonai részvételt (az erre kidobott pénzt társadalmi igényekre akarja fordítani). De ez a mi szélsőbalunk – nevezzük inkább a munkásérdekek képviselőnek – azt is tudja, a tőke hatalma alatt mindez csak vágyálom marad. Ezért kell, hogy a munkásosztály megdöntse uralmát, hogy egyben megsemmisítse a burzsoázia fasimusát, jólétet, biztonságot biztosít, a népek valódi szövetkezését.
A munkásérdekek képviselője nem megy szavazni, mert nagyon jól tudja, hogy nem tud olyan erôt felmutatni jelenleg, pláne nem parlamentit, amelyet el tudna fogadni. Különösen nem most, mikor köztudomásúlag szoros IMF és EU gyámság alá került az ország, a kormányzás marad az ő kezükben, bármilyen is a győztesek színe...
A munkásmozgalom igazi képviselője nem törődik ilyen-olyan politikai nyilatkozatokkal, sem az őrá vonatkozó jelzőkkel, csak azzal, kell-e, használ-e a dolgozóknak egyik vagy másik párt/mozgalom/akármi. A munkások élni akarnak. Munkát akarnak, kenyeret akarnak, biztonságot akarnak, jövőt akarnak. Mi hozhatja ezt el nekik? Na, nem az MSZP, se nem a FIDESZ, mégkevésbé a Jobbik. Semmiféle, a tőkéhez ragaszkodó vagy azt kísérő képződmény.
Kit érdekel a nép? Minket. Mi tudjuk, hogy a nép azért fordult el a politikától, annak szereplőitől (most a jobboldal felé), mert remél. Csalódni fog persze, de a húsosfazék körül sertepertélők időt nyernek. Az idő meg pénz lesz nekik.
Valójában ezért nem számít, hogy «a Fidesz elnöke határozottan kiállt a demokratikus szabadságjogok védelmében, a szélsőségekkel szemben, középpontba állította a munkahelyteremtést, és kilátásba helyezte a közpénzekkel visszaélők elszámoltatását.» Csak az számít, hogy a Fidesz alatt sem volt «nemzeti fejlődés», határainkon kívül élő honfitársaink akkor se érezzék magukat otthon Magyarországon. Mert a Fidesznek is csak az kell, hogy az Európa-szerte vitt tőkés politikát valósítsa meg, a «demokratikus társadalmi koalíció»t is csak ennek sikerre vitele érdekében hirdeti. Hiába is remélnek a Fidesz-től a tömegek.
Ellenben az csakugyan úgy van, hogy «az MSZP-t a választók túlnyomó többsége éppen tettei alapján nem akarja látni sem többé». Ez az osztályárulók büntetése.
Ezért nem a mi ügyünk ez a szavazás (se).
Macskafogónak
VálaszTörlésA tôkés rendszernek, mint a fizikànak, vannak örök szabàlyai, melyek nem vàltoznak. Ilyen pl. az, hogy a tôke a minél nagyobb profit elérésére minden eszközt igénybevesz. Ez így van Svédországban is és Indiában is. Az is örök, hogy a globàlis vilàg minden tàjàn e célért a legkülönfélébb eszközökkel kísérli a dolgozók, a munkàsosztàly mozgalmànak letörését. Svédorszàgban pl. a sztràjkjogot akarja obligón kívül helyezni, Indiàban pedig manu militari lép fel.
Azoknak a pártoknak, amelyek "meg akarják haladni" a tôkés rendszert, nem kell erről a társadalmat meggyőzni. A tàrsadalom 80 %-a Magyarorszàgon is kapitalizmus-ellenes. Csak a kiùt nem vilàgos szàmukra. Nos, ezt a kiutat felmutatni, ez egy igazi "baloldali" pàrt feladata. A harcot a tömegeknek kell megvívni, nem 1-2-3 pàrtnak, parlamenti képviselônek (a pàrt csak a politikai képviseletet nyùjthatja), hanem magànak a munkàsosztàlynak. A "valós problémákra" próbálgathat mai válaszokat adni, de ez nem lesz màs mint az "emberarcù kapitalizmus" kísérlete vagyis ködös ábrándok kergetése.
Lehet, hogy a "nyílt levél" aláírása nem jelenti a szervezetek aláírását is. Ámde a nyílt levél aláírói vezető képviselői, aktivistái is azoknak a szervezeteknek, amelyekhez nyílt levelüket címezték. Ezért elvárható volna, hogy a megszólítottak tisztázzák az álláspontjukat, és nyíltan megmondják, egyetértenek-e a nyílt levélben foglaltakkal, vagy sem. Cáfolatot Simó Endre írására eddig csak a Vajnai-féle MP 2006 adott ki, állítván, hogy a maga részéről nem szólít fel az MSZP-re szavazásra. Aki hallgat, egyetért - tartja a közmondás...
VálaszTörlésNem kétséges, hogy a munkásosztályt (legalább alapdeklarációkban)képviselni kívánó szervezetek vezetése is válságban van - a kapitalizmus mellett. Ezért van a tanácstalanság, a szervezetlenség, a képtelenség az elsőbbségek meghatározására, az ideológiai zűrzavar, az abba menekülés, a "mentsük a menthetetlent", a minimàlis összefogás hiánya, stb.
VálaszTörlésA megszólított szervezetek tagjai hallgatnak -de a fülkében egyedül lesznek, ha egyáltalán elmennek...
Kedves Hozzászólók!
VálaszTörlésLenin nem csak a szélsőbaloldaliságot nem tartotta követendőnek, hanem a baloldaliságot is a leghatározottabban bírálta. (Lásd nagyszerű írását a Baloldaliság, a kommunizmus gyermekbetegsége címmel!) Gondolatának lényege a dolgozó nép érdekét szolgáló szövetségi politizálni tudás, a szektás önelszigetelődés helyett. Nem tudom, feltűnt-e Önöknek, ami a moszkvai Vörös téren történt 2010. május 9-én, a győzelem napján. Számomra történelmi mérföldkőnek számít, hogy az orosz katonákkal együtt felvonultak az amerikai, a brit, a francia egységek is. Barack Obama amerikai elnök ugyan nem vett részt az ünnepségen, de üzenetében a "történelem legnagyobb szövetségesi összefogásának" minősítette a Szovjetunióval is kötött antifasiszta koalíciót a náci Németországgal szemben. Nagyszerű dolog ez, mert azt mutatja, hogy az orosz vezetés - 65 évvel a történtek után - végleg leszámolt Sztálin II. világháború után követett politikájával, felvállalta a széles alapokra helyezett antifasiszta, demokratikus összefogást, és kész ennek megfelelően cselekedni is katonai téren is. Ez a politika lenini politika. Ennek a politizálásnak semmi köze sincs a szélsőbaloldalisághoz. Hanem a dolgozó társadalom alapvető érdekeit szolgálja egy olyan történelmi helyzetben, amelyre az jellemző, hogy a régi felbomlóban, de az új még erőtlen, következésképpen egyszerre nyílik lehetőség a progresszív megoldásra és a finánctőke szélsőséges köreinek rémuralmi próbálkozására. Az utóbbiakat figyelmeztették Moszkvában arra, hogy "vigyázzatok!", mert közös érdekünk a demokratikus szabadságjogok megvédése veletek szemben. Mint tettük azt a II. világháború idején.
(simó)