A PTB (Belgiumi Munkapárt) Solidaire hetilapjából

- David Pestieau főszerkesztői cikke: Amikor a kormány el akar altatni minket

«A belga vállalatok ünneplik a profit visszatértét» írta a L’Echo tőzsdeújság, «együttesen 14 milliárd eurós profitot realizáltak», majd megállapítja: «a pénzügyi és gazdasági válság kapcsán a vállalatok csökkentették költségeiket és növelték rentabilitásukat».
Másképpen szólva: a gazdaság lelassult, a béreket blokkolták, elbocsátanak, de a munkáltatók mégis széles mosolyra fakadnak. A részvényesek is, akik több mint 4 milliárd eurós osztalékot tehetnek zsebre. Az ő világukban a válság a múlté – a munka világában egyre inkább jelen van. Soha nem volt ennyi segélytől függő dolgozó: egymillió háromszázezer személy.
A kormánykörök alig győzik az ideológiai offenzívát: «mindenkinek áldozatot kell hoznia, össze kell tartanunk!».
Nyugdíjak? Tovább kell dolgozni (sokkal). Ágazatközi megegyezések? Csökkenteni kell a béreket (a dolgozókét). A kölstégvetés hiányzó 18 milliárdja? Társadalombiztosítási, közszolgálati megtakarítások, adóemelés az energiahordozókra, stb. S mindezek megkoronázására újra csökkenteni akarják a munkáltatók társadalombiztosítási járulékát!
«Mindnyájan ugyanabban a hajóban vagyunk» A nagy egység érzésteleníteni szeretné a munka világát, nehogy az harcba szálljon a hazugságok piaca ellen. Ehhez a taktikához fordul a belga kormány is szociális lázadástól való rettegésében.
A jó hír szerte Európában, hogy a munka világa nemzetközileg is rendelkezik mozgósításának kapacitásával, reagál, megsokszorozza önmagát az antiszociális reformokkal szemben.

- Szakszervezeti győzelem az előnyugdíj jogáért
A herstali Techspace Aero dolgozói 18 napos sztrájk után egyezségre jutottak az igazgatással. Elsőszámú szakszervezeti követelésüket elérték: 37 fiatalt vesz fel a vállalat az 58 éves előnyugdíjkorhatárt elért dolgozók helyére, méghozzá határozatlan munkaidő-szerződéssel. A követelést a munkabeszüntetés előtt elutasították a magas a költségvonzat miatt, ami eléggé ellentmondásos érv, ha azt tekintjük, hogy 2009-ben 9 milliós osztalékot kaptak a részvényesek. Vito Fiume, a CSC (keresztény szakszervezet) felelőse: «Az eredménnyel elégedettek vagyunk, a sztrájk előtt az igazgatóság hallani sem akart az előnyugdíjról. A 37 dolgozó fokozatosan távozik, 16-an 2010-ben, 6-an 2011-ben és 15-en 2012-ben. Eredményt értünk el az 55 évnél idősebb, 4/5 időben dolgozók számára is, havi 150 eurós munkáltatói hozzájárulással.» Louis Cassilas, az FGTB (a vörös szakszervezet) felelőse: «Egységgel értünk el mindent, a dolgozók és szervezeteik egységével. A megyezés 3 évre szól, és évi nettó 200 eurós prémiumot is elértünk minden dolgozó számára! Alighanem mi lettünk az egyetlen vállalat, ahol vásárlóerőnk növekedik ez év nyarától… és hab a tortán: garanciát kaptunk három évre a munkahelyek fentartására! A fémipari munkáltatói szervezet, az Agoria minden ellenkezése dacára!»
A hosszú sztrájk nem volt egyszerű dolog. A dolgozóktól, családjuktól anyagi áldozatot követelt, a vérnyomás emelkedett, különösen az elsőfokú bírósági határozat nyomán, mely 2500 eurós büntetést helyezett kilátásba. A győzelem hallatára az idősebbek könnycseppekkel szemükben mondtak köszönetet a fiataloknak kitartásukért…
A Liège-melletti Herstalban a fiatalok munkanélkülisége eléri a 30 %-ot. A munkáltatói szervezetek rettentő nyomást gyakoroltak, precedensértékű vereséget akartak mérni a Techspace dolgozóira, győzelmük jelentősége így annál nagyobb. A konfliktus akkor zajlott, mikor a kormány bejelentette, hogy 3 évvel meghosszabbítja a munkában töltött évek számát, így tanulsága igen egyszerűen hazudtolja meg az «igényelt konszenzust».

- Megindult az offenzíva a nyugdíjak ellen
1. Előnyugdíj
„Az emberek tovább élnek, tovább is kell dolgozniuk, hogy fizetni lehessen a nyugdíjakat” – a hagyományos politikai erők szinte egyöntetű állítása egyszerű, de nem igaz. Az átlagosan 3 évvel emelendő munkában töltött évek száma valójában 6-7-8 évet is jelenthet a ténylegesen dolgozók számára, ha leszámítjuk a munkára képtelen betegeket, a csakhamar a 800 ezret elérő (hivatalosan számított) munkanélkülit. A belga dolgozók Földünk legtermelékenyebb munkásai, ennek stressz, egészségügyi vonzatai vannak (élenjárók a nyugtató-, antidepresszív hatású gyógyszerfogyasztásban; az 55-65 évesek súlyos megbetegedésében). Számukra, még ha anyagilag rosszabbul is járnak, a nyugdíj várva várt esemény. De, ha tovább dolgoznak, hogyan állítjuk munkába a fiatalokat? A politikusok szívesen hivatkoznak a skandináv példára, ahol az idősek továbbbfoglalkoztatása nem jár negatív hatással a fiatalok munkavállalására. Azt nem kötik az orrunkra, hogy ezekben az országokban az állami szerepvállalás a munkahelyteremtésben jóval nagyobb! Arról sem nyilatkoznak, hogy a munkáltatók folyamatos járulékcsökkentése milyen hatást gyakorol az egyre fogyó nyugdíjalapokra!
2. Nyugdíjszámítás
Ma még 65 év betöltése és 45 év munkaviszony kell a teljes értékű nyugdíjhoz. Ebbe beleszámítanak az elismert munkanélküli évek, a betegség, munkaképtelenség, előnyugdíj, szülési és «karriermegszakítási» (gyermeknevelés, betegápolás, stb.) szabadság.
Azonban ha csak a kormánytól függne, az az idő, mikor csak részmunkaidőben dolgozunk, nem számítana bele a nyugdíjba, az előnyugdíjban vagy munka nélkül töltött évek is csak 80 %-ban, ugyanakkor időben is behatárolva.
3. Magasabb nyugdíjak? Ne álmodozzunk!
A kormány szép summát fog biztosítani bónuszok formájában a dolgozók munkában tartására, ez azonban korántsem fog a nyugdíjak – egyébként szükséges – emelésére szolgálni. Az általunk fizetendő összeg a munkáltatók «bátorítását» hivatottak aláhúzni az idősebbek foglalkoztatásáért! A belga nyugdíjak (viszonylagosan) a EU-ben a legalacsonyabbak közé tartoznak. Minden ötödik nyugdíjas a szegénységi küszöbön él, különösen az egyedülállók, s ha nem vigyázunk, a helyzet még rosszabb lesz.
Az FGTB javaslata a következő: a nyugdíjakat fel kell emelni az átlagbér 75 %-ára. Ez 2,4 milliárdnyi többletkiadást jelentene. Drága? A munkáltatói járulékcsökkentés éves 10 milliárdjához képest? Vagy a 20 milliárdnyi banki talpraállításhoz képest?
4. Kiegészítő nyugdíjak, a hamis barátok
«Demokratizálni kell a második pillért», mondja a felelős miniszter. Terve szerint jelentősebb szerepet kapna a munkáltató által fizethető nyugdíjkiegészítés, valamint maga a dolgozó által fizetendő. Több oldalról is kritizálható. Egyrészt, ha nem dolgozunk, nincs második pillér. Biztonsága csak mítosz, látjuk a pénzügyi válság óta, átlagosan 20 %-ot veszített értékéből. Az első pillér lebontására szolgáló manipuláció. Csak az állami kézben lévő nyugdíj lehet garanciája arra, hogy mindenki megélhessen öreg napjaiban; csak ez a rendszer (az aktív népesség fizeti az eltartottakat) alapul szolidaritáson ; a második (és harmadik) takarékbetétre hasonlítva később az első pillérből csinálna kiegészítő nyugdíjat.
5. A megoldás
Nem később, hanem hamarabb kell nyugdíjba küldeni az azt kívánót. Munkát kell adni annak, aki képes és akar dolgozni. Ha az 500 ezerből fele dolgozni kezd, az aktiválás 61,7 %-ról felugrik 65,2 %-ra, ami az elöregedés számlájának a GDP 1 %-nyi arányú megkönnyítéséhez vezetne.
Miért ne lehetnének a nagy vagyonok a nyugdíjrendszer befizetői? Miért csak a munka világa az, a tőke miért nem? Számos országban (Franciao., Finno., Norvégia, Svédo., részlegesen Svájc) létezik ez az adónem, Belgiumban nincs. Holott a népesség 10 %-a birtokolja a javak 50 %-át, ami rendkívül egyenlőtlen megoszlású. Ingatlanadót fizet ugyan kunyhó és palota, de a nagy vagyon, főleg a pénzügyi (részvények!), %-os arányban tekintve a mindennapi bérek adójának egytizedét sem köteles leróni. Svájc után Belgiumban él a legtöbb eurómillimos. Fizessenek!

- Interjú Michel Graindorge ügyvéddel: «A dolgozóktól elszakadt értelmiségi számomra veszélyes»

70 éves korában sem veszített lendületéből. Minap írta alá a La Libre Belgique napilapban megjelent «Marx, gyere vissza!» felhívást (website: www.lalibre.be).
«Ugyanúgy, mint fiatal koromban, ma is felháborítanak a társadalmi állapotok. A rendszer botrányos, alapjában embertelen, a válsággal pedig elviselhetetlen lett. Ez a felhívás nem csak szívből jövő felkiáltás, hanem meggondolt politikai reflexió eredménye is. Korábbi csatáink egyik legemlékezetesebbje, az 1998-tól 2002-ig a Clabecq munkásaiért vívott, nagyon sokra megtanított. Az ipar gyöngyszemeinek elvesztése után (Fabelta, Sabena, stb.) most masszív elbocsátások vannak napirenden. Belgiumban 200 család tartja kezében az ország gazdaságát bármiféle népi kontrollt elkerülve. Először is nagy multinacionálisokra gondolok. Ha politikai demokráciánk van is, de ez egyáltalán nem gazdasági demokrácia. Ha a demokráciát így meghamisítják, nincs kezünkben a sorsunk. A nagy termelőeszközöknek közösségi tulajdonban kell lenniük, az embert, nem pedig a profitot kell szolgálniuk. A dolgozók rendkívüli megmozdulásait látjuk Görögországban, Olaszországban, Franciaországban. Erről az erőről beszélt Marx, munkái ma is időszerűek, frissek. A szakszervezetekben a morgás egyre fokozódik, új erők lépnek a politikai erőtérbe, a dolgozókra támaszkodva… Mint értelmiségi és ügyvéd az öntudat ébresztésére szólítok. Belgiumban nagyon kevés az ideológia vita. Ki lehetne pl. új vezéregyénisége a közvéleményt képviseletének? Nem látok sok számbajöhetőt, hacsak nem szakszervezeti közegben. A kommunista pártban megtanultam, hogy mindig közel kell maradni a munkásokhoz. A dolgozóktól elszakadt értelmiségi számomra veszélyes, elmegy a valós élet mellett. Az akciókban részt kell vennie, gyűlésekre, tüntetésekre kell járnia, szolidárisnak kell lennie, peticiókat kell aláírnia. A másodlagos jelentőségű dolgokkal, melyekkel csak a figyelmet akarják elterelni, mint pl. a vita a muzulmán nők fejkendő-viseletéről, nem kell foglalkozni. Ennél sokkal meghatározóbb a munkahelyek megszűnése, a nyugdíjak kérdése. Ezért született meg a felhívás is, ami, remélem, elindít valamit. Nehéz elképzelni, hogy a kapitalizmus, ezegyszer megrendszabályozva is, kikerül a válságból. Vannak potenciális jelei annak, hogy erőszak nélkül is megváltoztathatjuk a világot, de ez inkább intuición alapszik, mintsem tényeken. Biztató a szakszervezeti harc és a szolidaritás növekedése. A technológia, az orvostudomány eredményei lehetővé tennék egész planétánk gondjainak megoldását, eszközeink megvolnának rá, ha emberi, szocialista dinamizmus társulna hozzá."
- Hírek
Márc. 23-án 800 ezer francia dolgozó vett részt összesen 177 tüntetésen a növekvő munkanélküliség, a csökkenő vásárlóerő, az elbocsátások, a nyugdíjreform ellen.

A British Airways második sztrájkhétvégébe kezdett nagy sikerrel az agresszív intézkedések és fenyegetések ellenére az alacsony bérek (évi 22 ezer euró) befagyasztási kísérlete és az antiszociális munkakörülmények ellen. A munkáltató sztrájktörők alkalmazását helyezte kilátásba.

A holland FNV szakszervezet kiáll a kizsigerelt takarítószemélyzet mellett, melynek bérét a szektor munkáltatói be akarják fagyasztani, holott ma is alacsony és rengeteg a visszaélés. Támogatásukra honlapot nyitott: wijhebbenerschoongenoegvan.nl

A márc 21-i helyhatósági választásokon az osztrák kommunista párt (KPO) Eizenerz és Garz körzetében 1970 óta a legjobb eredményt érte el, így 28-ra növelve képviselői számát. Több településen 10—19 % közötti eredménnyel zárt.

900 középiskolás szrájkoló tüntetett Brüsszelben és Liège-ben a Franciaajkú Tanulók Bizottsága (CEF) felhívására a liberális miniszter újabb vizsgaterve bevezetése ellen. Megerősítették, hogy az nem fog az egyenlőtlenségek megszüntetéséhez vezetni, csak pluszterhet jelent. Márc. végén 1200 egyetemi hallgató tüntetett Brüsszelben az oktatás magas költségei ellen, mely 10 pontból álló követeléseik egyike.