A szovjet Katyn és az amerikai, dél-koreai «Katyn»

(DOMENICO LOSURDO)

Az erőszakos mezőgazdasági kollektivizálással és iparosítással szemben a lengyel tisztek legyilkolása1940 március-áprilisában már magában is bűncselekmény. A finnországi erőpróba még éreztette hatását: miután hiábavalónak bizonyult a kisérlet a területcserére (Sztálin vetette fel Leningrád védelmének biztosítására) a háború kiszélesedése forgott kockán. Hogyan viselkednének ilyen körülmények között az elfogott lengyel tisztek? Moszkva hiába próbálta meggyőzni őket (a cári Oroszország összeomlására datált konfliktusból eredő) antiszovjet álláspontjuk helytelenségéről, mely aztán brutálisabb formát vett fel a polgárháború alatt. A kérdés kétségtelenül nehéz volt, a Szovjetuniót óriási veszély fenyegette, a nyugati körök is bíztak abban, hogy ez a háború a sztálini rezsimet megsemmisíti. Ez a „súlyos biztonsági probléma” vezetett a „szörnyű döntéshez”, melyet Sztálin később „keserűen meg kellett bánjon az azt követő komplikációk miatt”.

De, ha igazolhatatlan is, a bűn nem Sztálin jellemének sajátja vagy az általa vezetett rendszeré. Gondoljunk csak az USA tábornokára, Pattonra, aki a sziciliai partraszálláskor azt a parancsot adta, hogy minden olasz katonát öljenek meg, aki – kemény ellenállás után – megadta magát. Még ha kisebb mértékű is az aljasság, ne felejtsük el, hogy ez szükségtelen volt biztonsági szempontból, s kizárólag bosszúból s talán rasszista indokból fakadt.

Ha valódi analógiát keresünk Katynnal, más tragédiákra és borzalmakra is rá kell térnünk. 10 évvel a szovjet Katyn után zajlott, amit az USA-beli és dél-koreai «Katyn»-nak lehet nevezni. Zajlik a koreai háború. Az északot érő gyilkos bombázás elől tömegek menekülnek délre. Hogy fogadták őket? «Az USA hadseregének az volt a politikája, hogy a Dél-Korea felé közelgő civileket legyilkolta», az áldozatok «többsége asszony, gyermek». Az észak-koreaiak beszivárgásától tartottak, de ezt csak egy dokumentum valószínűsíti (a No Gun Ri-ban történt gyilkosságok), egyébként erről «semmi bizonyíték nem került elő». Tehát itt is, mint Patton esetében, a katonai (és politikai) körök legfelsőbb fokának döntéséről van szó. A «biztonság» a tét, mint Katyn esetében.

Az USA és szövetségesei nem álltak meg a menekülők bombázásánál, szükségesnek tartották a potenciális ötödik hadoszlop megsemmisítését. Például «Taejon városában 1950 júliusában a rendőrség 1.700 kommunistagyanús koreainak megparancsolja saját sírja megásását, aztán a fegyverek elé terelték». Egy tanú meséli:

Vasárnap hajnalban a kihalt Chochiwon városban, férfiak és nők menetét láttam, kezük a hátuk mögött egymáshoz kötözve, ütötték-verték őket, a rendőrség előtt teherautókra rakták őket. A holttesteket onnan néhány kilométerre találták meg.

Nagyszabású hadművelet:

A Daegu melletti kobaltbányában a vizsgálat 240 személy maradványait találták. Ez csak egy része a kommunistagyanús 3.500 személynek, akiket cellájukból vagy házukból hurcoltak el 1950 július–szeptember között, fegyverek elé állították őket és a bányák mélyébe dobták.

Néha «asszonyok és gyermekek» a «sommás kivégzések» áldozatai: azt lehet mondani, hogy ezekben az esetekben azok családját végezték ki, akiket kommunistasággal gyanúsítottak. A biztonsággal kapcsolatos rögeszme a városokban is jelen volt: «Azt mondták, gyújtsuk meg a cigarettánkat. Kezdték megtölteni géppuskáikat. Kis szünet után egy tiszt azt mondta: ‘Akik még életben vannak, felkelhetnek és hazamehetnek’. Aztán azokat, akik megtették, lelőtték».
Mennyira tehető az áldozatok száma? Még nem mérték fel teljességében azt, amit a koreaiak úgy hívnak, hogy «halálmezők». Ideiglenes mérleget lehet felállítani: «A vizsgálatok eddig 1.222 valószínűsíthető tömeggyilkossági esetet derítettek ki […]. Ezekben benne volt 215 olyan incidens, ahol a túlélők mondták el, hogy repülők és amerikai földi csapatok ölték a fegyvertelen menekülteket».
Az USA-féle és dél-koreai «Katyn» nem kisebbek, mint a szovjet. Felfedik a skrupulusok hiányát (több ezer km-re az országtól a washingtoni vezetők nehezen hivatkozhatnak a biztonságra).
De nem szabad az igazolhatatlan bűnök között párhuzamot vonni és méricskélni, melyik a nagyobb.

Forrás: Staline. Histoire et critique d’une légende noire.
Editions Aden (Bruxelles) 2010.
Traduit de l’italien par Marie-Ange Patrizio