A IV. Internacionálé nemzetközi titkárságának nyilatkozata

Földünk négy sarkában az erőszak, a háború szüntelenül növekszik. A termelési eszközök magántulajdonán, kizsákmányoláson és elnyomáson alapuló rendszernek abban a kísérletében, hogy kerül, amibe kerül, de mentse magát, az amerikai imperializmus az emberiséget a legnagyobb katasztrófa felé sodorja.
Legutóbbi aktusában az izraeli hadsereg elit alakulatai a Gáza felé tartó flottilla átvizsgálásakor megöltek 9 embert és megsebesítettek több tucat másikat. A világban nagy a felháborodás. Az izraeli állam vezetőinek bűnös cselekedeteit jogosan ítélik el, de semmiképpen nem rejthető el az amerikai adminisztráció teljes felelőssége.

Az amerikai imperializmus felelőssége

A IV. Internacionálé számára ez az új bűntett csak meghosszabbítása annak a zsákutcának és káosznak, amelybe az imperializmus a palesztin népet, csakúgy mint a világ többi népét belevezette.
Emlékezzünk arra, hogy Palesztina megosztásánál 1947 novemberében legitimálva a palesztin nép üldözésén alapuló teokratikus állam megalapítását, ott találjuk az amerikai imperializmust, mely a sztálini bürokráciával együtt szervezte meg az ENSZ szavazását.
A IV. Internacionálé már ekkor azt mondta:
“Az ENSZ szavazása csak formalitás a hármak egyetértése nyomán. Palesztina felosztása vituálisan kész tény… A IV. Internacionálé álláspontja a palesztin problémával szemben, ahogy korábban is, tiszta és világos marad. A IV. Internacionálé a megosztással szembeni harc élcsapata marad az egységes és független Palesztináért, melyben a tömegek szuverén módon döntenek sorsukról az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megválasztásán keresztül.”
Az amerikai imperializmus volt, mely 20 éve elismerve az 1967-es területszerzést úgy döntött, hogy kezébe veszi a dolgok irányítását, miután az izraeli állam az első Intifadát nem tudta elnyomni. Az oslói egyezmény aláírásával akarta lerendezni a palesztin kérdést, diktálva saját magasztalt tervét a cionista izraeli és a palesztin vezetőknek. Arról volt szó, hogy a palesztin nép ellenállását törje meg destabilizálva a régió «rendjét», mivel a két állam feltételezett megoldása mögött valójában a palesztin nép földhöz és nemzethez való joga tagadása volt napirenden. Ez annyit jelent, mint tagadni ennek a népnek az évtizedes harcát az élethez való jogért. Ezért kellett a palesztin népet szétszórni, gettókba zárni az izraeli csapatok felügyelete mellett.
1993-ban a IV. Internacionálé azt írta az oslói egyezmény apropóján:
« Egyszóval, a keret rögzítve van: a palesztin “tanácsnak” más jogköre nincs, mint alkalmazni ezeket a megoldásokat — amit a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) éveken át elítélt mielőtt csatlakozott volna —, melyek jóváhagyják Palesztina megosztását, melyek jóváhagyják a palesztin nép feldarabolását, hogy egy másutt elhatározott politikát, az amerikai imperializmusét hozzák mozgásba (…) .
A népek jogainak megtagadásáról van szó. Az ENSZ, az amerikai imperializmus vaskézzel ellenőrzi az új felosztást és az újabbak előkészületét Palesztinában, mely arra irányul, hogy új «rezervátumokat» készítsen elő, ahol a palesztin nép más töredékeit fogja parkoltatni (…) .
Az, hogy az egyezményt aláírták a palesztin hatóságok és az izraeli állam vezetői, minden kétség nélkül újabb bizonyíték a palesztin nép és a régió népei számára arról, hogy a béke felé vezető út nem különbözik a demokrácia felé vezető úttól, vagyis minden népnek, a palesztinnek is joga, hogy saját földjén éljen, visszatérhessen oda nemzeti függetlensége birtokában; ez az egyetlen reális út. Ma, jobban mint valaha, a Közel-Kelet békéje azon múlik, hogy az összes palesztin visszatérhessen az egyetlen laikus államba, az egyetlen demokratikus világi Palesztinába, ahol az arab és a zsidó lakosság egyenlőségben élhet.»
Az azóta is zajló erőszakot, a háborúkat, a mészárlásokat ezek az amerikai imperializmus égisze alatti oslói egyezmények alapozták meg.
Ebben a keretben Izrael egymást követő kormányai nyugtalankodva az USA arab-barát politikája miatt a palesztin nép elleni masszív megtorlás útjára léptek, hogy őrült futamban őrizzék a cionista egységet a kiemelkedéséért, létezéséért, a végletekig kiélezett cionista rasszizmus logikájáig jutva. A palesztinok rendszeres lemészárlása, az állandóan jelen levő erőszak, a blokád, a telepes létrehozásának folytatása a cionista akarat lefordítása arra, hogy őrizze a lehető legjobb pozíciót a “Pax Americana ”-hoz szükséges oszlopként.
A Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetése 1993-ban Oslóban elfogadva az egyezményt, lemondott történelmi területének 88 %-áról, maga írta alá halálos ítéletét, a palesztin nemzeti mozgalmat fejetlenségre ítélve. Ez a mozgalom az egyetlen állam követelésén jött létre. Ez volt a palesztin nép chartája, mely népet ha földrajzilag meg is osztottak, egyesült a visszatéréshez való jog követelésében, vagyis a nemzetalkotás jogában.
A “Palesztin Hatóságok” létrehozásával csak az volt a cél, az oslói egyezményben pontosan megmagyarázza, hogy Izrael biztonsága legyen garantálva egy palesztin «államcsonk» feltételes perspektívájával. Így történhetett, hogy a palesztin nép harci szervezete megtorló szervezetté alakult az izraeli elnyomó megelégedésére. A két állam elfogadásának következménye jelzi a lemondást a palesztin kérdés megoldásáról, a palesztinok kétharmadát kitevő menekültek és leszármazottaik visszatéréséről. Osló csak kísérlet volt a palesztin nép szétszórására, mely ma majdnem teljes: a gázai palesztinok, a ciszjordániak, azok, aki a 48-as határokon belül élnek és akik palesztina területéről elmenekültek, ténylegesen egy nép. A mostani gázai tüntetéseken Ramallahban, Haifában és a táborokban ez az egység— “Egy nép vagyunk !” — került megerősítésre.
A palesztin nemzeti mozgalom diszlokációs és dekompozíciós logikája vezetett Gáza és Ciszjordánia egymással rivalizáló csoportok alatti kontrolljához.

A válságban levő imperializmusnak szüksége van segítőkre

Ez a helyzet teszi lehetővé a cionisták számára bűnös politikájukat folytatását, ami különösen kifejeződött a gázai háborúban és blokádban.
Az arabok országok kormányai, amelyek ma elítélik Izrael állam bűnös cselekményét, „elfelejtik”, hogy az egyiptomi kormány is részt vett és ma is részt vesz Gáza blokádjában, a fal felépítésével és az övezet ellátására készült alagutak betömésével. Tudnánk még idézni más kormányokat is a régióból. Azért cselekednek eképpen, mert az amerikai kapitalizmus hűbéresei. Ugyanezek voltak azok is, akik nyomást gyakoroltak a PFSZ-re, hogy az kapituláljon az imperialista követelések előtt.
Az amerikai imperialista igények az iraki katonai megszállás óta a Közel-Kelet teljességét akarják kotrollálni. Abban az akaratában, hogy a közel-keleti olajat csatolja a Mediterránumhoz, az imperializmus veszélyeztet minden népet, nevezetesen Iránét is.
A jelenlegi palesztin és közel-keleti helyzetet nem lehet megérteni a világ helyzetétől függetlenül. Az Európában kifejlődött válságnak világszerte hatása van. Európában, a kapitalizmus bölcsőjében mutatkozik meg leglátványosabban a legnagyobb tőkés válság átfordulása általános világválsággá. Az Európát az amerikai parancsoknak megfelelően „segítő” IMF-beavatkozás tudatta ténylegesen azt a pánikot, mely erőt vett ezen az adminisztráción a válságnak az egész Földön általánossá válása gondolatára, s mely az USA-t is teljes csapásával érintette volna. Az amerikai imperializmus, mégha domináns is, egyedül nem biztosíthatja a világrendet. Szüksége van segítőkre. Szüksége van az európai imperializmusra, szüksége van Izraelra és bizonyos arab kormányokra is.
A tőkés rendszer egyre mélyülő és súlyosabbá váló válsága rávilágít arra, ami megosztja őket a különféle tőkés szektorokban, különféle vezető körökben ; a válság fejeződik ki saját berkeinek ellentmondásaiban, melyek az izraeli politikában is megtalálják kifejeződésüket. Az Obama-kormány, mely szakítani akart Bush katonapolitikájával, hiába keresi, hogy ugyanarra az eredményre jusson a gazdagság felhalmozásában, a régió és a világ imperialista dominációja fenntartásában – ahogyan látjuk az afganisztáni háborúban, az arab rendszerek és Izrael közötti viszonyok kiegyensúlyozásában, Irak kifosztásában. De saját ellentmondásaiba ütközik, az amerikai burzsoáziáéba.
Ez a helyzet teszi lehetővé az amerikai buzsoázia egy részének támogatását élvező cionista rendszer számára, hogy még tovább menjen a felperzselt föld, a háború és mészárlások taktikájában.

Az egyetlen megoldás a népek önrendelkezési joga

Tény, az amerikai adminisztrációhoz fordulni, hogy «szankcionálja» az izraeli államot, hogy gyakoroljon nyomást vezetőire, hogy «méltányos» egyezséget érjen el a Palesztin Hatóságok és a cionista állam között, annyit jelent, hogy előre elfogadni a palesztin kérdés megoldatlanságát. Ez azt jelenti, hogy el kell fogadni az izraeli állam fenntartását, erőszakos cselekedeteivel együtt.
Az egyetlen megoldás az, amelyet a IV. Internacionálé képvisel 1947-1948 óta, amikor az amerikai iperialista és a sztálinista bürokrata vezetők döntöttek Palesztina felosztásáról, a palesztin nép kétharmadát elüldözték, hogy Izrael államot létrehozhassák.
Ez 60 éves álláspontunk Palesztina felosztása ellen, szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés eléréséért, a szabad, világi és demokratikus Palesztináért, melyben a zsidók és arabok, a Palesztin Köztársaság állampolgárai egyetlen államban élhetnének.
Az idő sürget. Az elnyomás és az erőszak Izrael zsidó tömegei számára kibogozhatatlan helyzetbe csaphat.
Csak egy út van, ami beszüntetheti az erőszakot és a háborút Palesztinában, ez pedig, hogy a palesztin nép kiirthatatlan joga a nemzetalakításhoz érvényesüljön, avval kezdve, hogy visszatérhessen földjére, ami alapvető követelmény a palesztin nép egyesítésének az imperializmus elleni harcában.
A VI. Internacionálé megerősíti: ellenállásukkal, osztályharcukkal a népek az imperializmus ellen kelnek fel. A megoldás nem az amerikai, az ENSZ, az EU, a nemzetközi intézmények politikája. Mindnyájan cinkosai az amerikai imperialista politikának, mindegyik a termelőeszközök magántulajdonának létezése rendjét fogadja el. Pontosan a termelőeszközök magántulajdona az imperialista domináció alapja. Ez az, ami csak a profitot szolgálja, a közel-keleti olaj fosztogatását, ezért keresi az “energetikatermelés biztonságát”.
A teljes történelmi palesztin terület egyetlen államának létrehozásakor ezzel a forradalmi lendülettel oxigén érkezne a régióba. Az imperializmusnak alávetett arab rendszerek együttese a cionista vezetőktől csakúgy tart, mint a palesztin forradalomtól. Ezért szolgálják ki az amerikai imperializmust.
A IV. Internacionálé elutasítja, hogy csatlakozzon a „baloldali”, „szélsőbaloldali”, „pánarab”, „pániszlám” erőkhöz, amelyek úgymond a palesztin népet támogatják a két állam létezése alapján, békítései kezdeményezéseket javasolva az EU-nak vagy az ENSZ-nek, mert ez csak az amerikai és a cionista politika segítése lenne.
A IV. Internacionálé az feleli, hogy a kiutat nem a nemzetközi intézmények és az imperialista államok közbenjárása jelenti, hanem a népek mobilizálása a palesztin nép mellett.
Ugyanakkor a IV. Internacionálé elutasít minden olyan kijelentést, miszerint etnikai konfliktusról lenne szó. Nem. A népek jogáról van szó.
Megismételjük, a IV. Internacionalé számára a palesztin nép küzdelme az egész világ népe harcának legfejlettebb kifejeződése az elnyomástól és a kizsákmányolástól való megszabadulásra. Megerősítjük, hogy a nemzeti szuverenitás elnyerésére csak a dolgozók, a parasztság és a kisemmizett tömegek biztosíthatják az egyetlen utat.
A IV. Internacionalé megerősíti követeléseit:

• a gázai blokád azonnali megszüntetését !
• a menekültek eredeti lakóhelyükre visszatérése jogát !
• egyetlen államot, szabad, világi és demokratikus államot Palesztina teljes területén, ahol minden állampolgár egyenlő jogokat élvez, függetlenül származásától, vallásától és kultúrájától.

2010.jún.4.