Nemzetközi aktualitások jún. 17-23.

A Munkásinformációk számaiból (megjelenik a POI lapjában 87, r. du Faubourg St Denis 75010 Paris)

Kína
Foshanban kezdődött a Hondánál, Zhuhaiban a Flextronicnál, Sanghaiban a TPO Display-Foxconn-nál, Xianban folytatódott

A foshani Honda sztrájkoló dolgozóit saját választottjai képviselték az üzemi tárgyalásokon, ahol gyakorlatilag elérték bérük megduplázását. A mozgalom átterjedt a japán autókonstruktor más üzemeire, valamint a Flextronicra, a TPO Display-Fooxconnra is több kínai régióban. Azt ugyan még nem lehet tudni, milyen eredménnyel zárulnak utóbbiak, egy dolog azonban biztos: az előrelépés megtörtént. Hivatalos szakszervezetetüket „leváltották”, miután az cserbenhagyta őket, és saját képviselőiket küldték tárgyalni. A sztrájkok a nagy külföldi tulajdonú vállalatoknál robbantak ki, de az államiakban is vannak konfliktusok, bizonyos esetekben éppen a privatizáció megelőzésére. A Hondánál elsősorban a japán igazgatással kerültek szembe a dolgozók, de magával a kínai kormánnyal is, mely a multinacionálisokat „rendkívül alacsony bérekkel” csalogatja és biztosítja, hogy ez így is marad. Ehhez asszisztál a hivatalos szakszervezet.
Számszerűleg a kínai munkásosztály a legnagyobb a világon: 300 millió bérből élő dolgozó, s maga az osztályöntudatra ébredés ténye megremegtetheti a világtőkét. Egyik kommentátor ezt mondta: ”vége az olcsó bér korszakának”. A kínai dolgozók bérküzdelme megtámogatja az európai és amerikai bérköveteléseket is, melyek szintén nem fogadják el a versenyképességnek hozandó áldozatot és a delokalizációval zsarolást.
Két éve Dassault (francia nagytőkés és jobboldali képviselő) azt mondta: „nem dolgozunk eleget Európában. Kínában a dolgozók heti 45 órát dolgoznak, az üzemben alszanak, jó minőséget gyártanak olcsón.” Tévedett, nem 45-öt, de sokszor 72 órát dolgoznak, Ipadot, Iphone-t készítenek az Apple-nek, Sonynak, Dellnek, s mivel csak 100 eurót keresnek, eladósodnak. Mivel letelepedésük a városban tilos, így hálótermekben alszanak, ennek a tetejéről ugrottak a mélybe a Foxconn-nál, melynek vezetője csak a 9. haláleset után jött a helyszínre, éppen a 10. öngyilkosság idején szigorú rendszabályokat hozni: körülkerítették az épületet, őrséget állítottak és a dolgozókat szándéknyilatkozat aláírására akarták kötelezni az ilyesféle esetek elkerülésére (elutasították). A bér és a körülmények nem változtak.

Kína 1989 április-június

Beszélgetés Zhang Jiannal, a 89-es Tiananmen téri diákmozgalom egyik vezetőjével

Nagyon fiatal voltam, 17 éves, a pekingi Sportintézetben tanultam. Nem nagyon tudtam, mit jelent a szó, demokrácia, azért mentem a térre, mert a barátaim vittek. Egész csomó transzparenset és szlogent láttam, leginkább az maradt meg bennem: „Le a korrupcióval!”. Április 22-től sok dolgom lett, mikor a sztrájkról megszületett a döntés, én lettem a biztonsági felelős a téren. Rengeteg vita zajlott arról, hogy Kína a piacgazdaság felé tart, Sztálin bűneiről, amiről azelőtt nem is hallottam. Két dolog különösen érintett, nem értettem, hogy nekünk, vidéki gyerekeknek miért volt kevesebb jogunk, mint a városiaknak és az egészségügyet sem – egyik nagybátyám leukémiábanmegbetegedett, a család anyagilag belerokkant a gyógyíttatásába. Hogy lehet ilyesmi egy szocialista országban?
Megalakítottuk a diákok független szövetségét, ami inkább egy koordinációs bizottság volt, mintsem szakszervezet. A jelszavak még mindig a korrupcióellenes küzdelem körüliek voltak – ekkor valóban mindenki, a rendőrség, a hivatalok, a katonaság, mindenki csencselt... 10 éve folyt a gazdasági reform, melyből a parasztságot kizárták, az üzemekben pedig elkezdődött a termelékenység erőltetése. Pl. hatalmas felirat az gyárkapuban: Az idő – pénz! A nép nem akarta a picgazdaságot, a funkcionáriusoknak pedig megvolt mindenük a párhuzamosan nekik fenntartott boltokban – az emberek ezt sem viselték el... Ami szintén sokkoló volt, hogy gazdasági reformokat bevezettek, de a politikai reformokról nem esett szó sem.
A munkások eleinte tartózkodóan viselkedtek, csak később csatlakoztak. Jún. 3-án éjjel sokat megöltek közülük, s a későbbi számonkéréseknél is sokkal szigorúbb büntetést kaptak. Pedig a rádiójukat hallgattam, soha nem hangzott el, hogy „Le a kommunista párttal!”, ellenben az Internacionálét gyakran énekelték. A hatalom félt a munkásságtól, ez a magyarázat. Az az érzésem, ha Kínában lenne szólásszabadság, a többi magától jönne, s végetérne a bürokrácia és a tőke uralma. De ritkán hallani a munkások szavát...

Egyesült Államok

Ismét rekordot ért el az USA-ban az ingatlan-elkobzás 2010 első negyedévében. Az MBA bankintézet szerint ez az adósok 4,62 %-át érinti, a legmagasabb arány, amióta a statisztika számolja (1972). Csak Kaliforniában 300 ezer háztartást érint.
USA- Haiti
Sean Penn amerikai szinész felszólalt a Kongresszus előtt annak érdekében, hogy Haitiban az eszközhiány miatt bezárt kózházakat újra megnyissák. „A lakosságnak óriási szüksége van a kórházakra, melyeket személyzettel, felszereléssel, gyógyszerrel el kell látni, finanszírozását biztosítani”, mondotta, „a romokban heverő városban 5 ilyen kórházat csuktak be”. Figyelmeztetett, hogy az első diftériás megbetegedések már megjelentek a piétonville-i táborban, ahol 50 ezer személy zsúfolódott össze. Sürgette a védőoltásokat, mert a haitiak többsége nem rendelkezik immunitással.
Haitit jan. 12-én érte nagyerejű földrengés, mely 250-300 ezer ember halálát okozta, 1,3 millióan elvesztették lakásukat. Haiti ma is külföldi katonai megszállás alatt áll.

Románia

A Gestion sociale (francia vállalati vezetők tájékoztatója) jún.10-i száma írja, hogy a nagy román cégek tömegesen csökkentik a munkahelyeket. Az 50 legnagyobb vállalat, mely 275 ezer bérből élőt foglalkoztat, 2009-ben a létszám 11 %-át számolta fel, a 10 legnagyobb egymagában 23 ezer munkavállalótól szabadult meg. A legérintettebb szektor az építőipar.
Szlovénia

A Valutaalap (IMF) Szlovéniát kötelezte, hogy gyorsan és alapvetően változtasson nyugdíjrendszerén, munkaerőpiacán és a tisztviselők bérezésén. Az IMF misszió 10 napot töltött Ljubljánában, vezetője, Antonio Spilimbergo nyilatkozata alapján „még ez év végéig rendezni kell ezeket a kérdéseket”. Erős kritikával illette a szlovén kormányt, mely márciusban a sztrájk- és tüntetéshullám után megemelte a tisztvielői béreket 20 %-kal (minimum nettó 562 euróra). „Az emelést nyugdíjreformhoz nem kötötték, és, látva a gyenge gazdasági fejlődést, ez fenyegeti a szlovén gazdaság versenyképességét”- figyelmeztetett az IMF.

(Fordítás: a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének aktivistái)