Nemzetközi szolidaritás

Népek és Dolgozók Nemzetközi Egyetértése
87 rue du Fbg St-Denis 75010 Paris – France – eit.ilc@fr.oleane.com

A pakisztáni árvíz tragikus következményei:
Az All Pakistan Trade Union Federation (APTUF) felhívása a nemzetközi munkásszolidaritáshoz

Az APTUF vezetése sürgősséggel küldte hozzánk üzenetét:


«Az országunkat sújtó dráma kezdetén szakszervezeti szövetségünk, az All Pakistan Trade Union Federation (APTUF) speciális bizottságot állított fel avégett, hogy tagjainkkal és szervezeteinkkel vegye fel a kapcsolatot a szerencsétlenül járt régiókban: az északnyugati zónában, Pandzsáb déli részén és Sind tartományban.

A kapott információk szerint az érintett zónában tagjaink gyermekei közül heten meghaltak. Tagjaink összes javaikat, jószágaikat, kecskéiket és bivalyaikat is elvesztették.

A bizottság jelentése szerint a helyzet napról napra rosszabbodik. Az árvízek elöntötték gyakorlatilag az egész országot. Az északnyugati zónában a szerencsétlenség csak most kezdődött. A károk felmérhetetlenek mind anyagi, mind emberélet szempontjából. Ezek az események akkor következtek be, mikor a – gyenge és népszerűtlen – kormány gazdasági csőddel néz szembe, valamint az utóbbi években többezer ember halálához vezető brutális háborúval az ország északi részében.

Az áldozatok száma nőttön nő. Most már több mint 14 millió, vagyis több, mint az utóbbi tíz év három legnagyobb szerencsétlenség együttesen (a 2004-es cunami, a 2005-ös kasmíri és a 2010-es haiti földrengés becsült áldozatainak száma 11 millió). Nagyszámú áldozatnak el kellett hagynia házát menekülése végett. Életük és minden, amijük maradt, veszélyben van.

Nincsenek pontos számaink, de úgy becsüljük, hogy több mint 4000 személy vesztette életét. Az élelmiszertartalékokat 80 %-ban tönkretette az árvíz, mely szintén óriási károkat okozott az állatállományban, az utakban és egyéb infrastruktúrában. A túlélőket halálos fertőző betegségek kockázata fenyegeti a víz fertőzöttsége miatt. 225 milliárdra becsülik a károkat, 400 falu teljesen eltűnt Peshavarban és 50 a Dera Ghazi Khan régióban.

De a legrosszabb, hogy ez a szerencsétlen helyzet általánossá vált és a hatóságok gondatlansága ugyanolyan, mint amellyel majdnem 5 éve találkoztunk a 2005-ös földrengés alkalmával. Mit csináltak a hatóságok éveken keresztül? Semmi, semmi nem változott. Ahogyan akkor, úgy most is a szegények fizetik meg a katasztrófa árát.
Az állam úgy reagált, ahogy szokott, a szegények pedig elviselik…
A sajtó pedig a legkisebb kérdésből is politikai kérdést farag.

A tragikus helyzetet kihasználva az alapvető élelmiszerek árai elszabadultak. A spekulánsok és a piac királyai néhány szegényt megetetnek, hogy lelkiismeretüket megnyugtassák. Az adakozásból is profitálni fognak. Ilyen körülmények között az állampolgárok jóindulatára kell újra hagyatkozni.

Ha megvizsgáljuk a helyzetet, konstatálni kell annak érvényességét, amit az utábbi évek számtalan tanulmánya és felmérése alátámaszt: ha az árvízben nem pusztultak el, akkor a nincstelenség öli meg az embereket vagy az öngyilkosságot választják. Aki túléli, annak a mindennapi életben kell a nehézségekkel szembenézni. Az állam oldaláról egyértelmű a gondatlanság, amely a katasztrófához vezetett.

Khyber Paktoon Kwa-ban több mint 3 millió személy hagyta el lakóhelyét. Az árvíz lerombolta az olajfinomítókat, az áramtermelő központokat, cement- és műtrágyaüzemeket. Újabb károk várhatóak a villanyáramtermelés és -szállítás infrastruktúrájában, a banki szektorban és a telekommunikációban.

Óriási szakadék van az állami szolgáltatás és a helybeni élelmiszer-, ivóvíz-, gyógyszer- és szállásszükségletek között.
Az alapvető kritika egyike, hogy a természeti katasztrófa megelőzésére nagyon kevés előkészület történt. Az árvíz megjelenésekor mindössze 3 helikopter állt rendelkezésre. Később a hadsereg is beavatkozott, így számuk 30-ra emelkedett, de ezl sem volt elegendő. Még ezekből a helikopterekből is jónéhány visszafordult és a túlélőket a vízben kereső katonák filmezésére szolgált, hogy aztán ezeket a képeket be lehessen mutatni a televízióban.

Az emberek rögtön azt mondták, hogy a kormány nem csinál semmit, miközben ők meghalnak. Minél később halnak meg, annál több a szenvedésük, mert a termés is elpusztult, a víz fertőző lett, ivóvíz nincs. A károk olyan nagyok, hogy évek kellenek rendbehozásukra állandó és kitartó munkával a károsultak jövőjének biztosítására.
Erre a helyzetre népünk, ahogyan mindig is tette, mozgósítással felel, kivételes szolidaritással az országon belül és a külföldi diaszpórában.

Mit tesz az APTUF és aktivistái?

Részt vesz az óriási népi mozgósításban, megpróbál szembenézni a helyzettel. Szervezi a szakszervezetek, a tagok fordulóit, mert soha ennyire nem volt szükségük a dolgozóknak független szervezeteikre. Néhány nappal a szerencsétlenség előtt az APTUF sajtókonferencián újabb felhívást bocsájtott ki a békéért és a munkások követeléseinek teljesítéséért.

Az APTUF a szakszervezeti tagokat és a népességet segítve biztosítja:
- élelem szállítását,
- ruházattal ellátását.
Csekély anyagi lehetőségeink miatt ideiglenes szállást nem tudunk adni a rászorult menekülteknek. A legsürgősebb az lenne, hogy orvosok jöjjenek és gyógyszer érkezzen, mivel járvány fenyeget.

A nemzetközi munkásszolidaritás nevében fordulunk hozzátok avégett, hogy ezeket a feladatokat szakszervezetünk megoldhassa.

Lahore, 2010.aug.11.»

Támogassátok az APTUF-ot, hogy aktivistái segítségére siethessen!

Támogatom az APTUF akcióját

Név ………………………………… Szervezet …………………………

Cím …………………………………………………………

A következő összeget küldöm ………. € vagy ……… $
O saját személyemben
O szervezetem nevében

Felhívjuk a munkásszervezetek figyelmét, hogy küldjék el szolidaritási üzenetüket
- az APTUF-nak (eit.ilc@fr.oleane.com innen az Egyetértés továbbítja )
- az átutalt teljes összeget elküldjük az APTUF-nak
Bankszámla : IBAN : FR76 1027 8060 7600 0200 5070 130 - CMCIFR2A
(Pakisztán megjelöléssel), cím: Entente internationale, 87, rue du Faubourg Saint-Denis – 75 010 Paris (Franciaország).