Szakszervezeti kiskáté tudatos bérmunkások számára

bg (Rednews)

Nem lépek be a szakszervezetbe, mert ezer dolgom van: meló, család...azt a kis időmet, ami megmaradt megtartom magamnak.

Alakíts szakszervezetet, mert a magadba fordulás elsősorban neked árt. Ha az összes munkahelyi gondodat megtartod magadnak, tönkre fogsz bele menni. A szakszervezet nem más, mint a munkahelyi problémák megosztása másokkal, és rájuk közös, kollektív válaszok keresése. A tagság nem jelent feltétlenük heti tíz órás elfoglaltságot, de valamennyi részvételt igen. Éppen a közösségi lét és cselekvés a dolog értelme.

Nem lépek be a szakszervezetbe, mert a dolgok már így is túlléptek rajtam, azt se tudom mihez fogjak a bajban.

Éppen ez az érzés, ami ellen létrejöttek a szakszervezetek. A cél a munkahelyek ellenőrzés alatt tartása, hogy a főnökeid ne engedjenek meg maguknak bármit és ne egyedül nézz farkasszemet velük. A közös prolémák közös döntéseket kívánnak: egyedül nem fog menni.

Nem lépek be a szakszervezetbe, mert semmit sem tudok a jogról, vagy a politikáról.

A szakszervezet a képzés eszköze is: mindenki több kérdéssel érkezik oda, mint kész válaszokkal. Ha nem értesz valamit az nem azért van, mert hülye vagy, hanem mert eddig nem osztották meg veled a főnökeid a legfontosabb információkat. A szakszervezet eszköz az információ-gyűjtésre, akár nálad tapasztaltabb dolgozókkal való eszmecserére is. A munkahelyi harcra is igaz, hogy a bátorság sokkal fontosabb tulajdonság, mint a képzettség.

Nem lépek be a szakszervezetbe, mert nálunk senki sem tag: mire mennék egyedül?

Ha nincs nálatok szakszervezet, lépj be egy föderációba, találni fogsz ott olyan embereket, akik segítenek neked. Ha semmi sem megy, akkor se felejtsd el, hogy a szakszervezeti tagság fontos a munkahelyeden kívül is: egy közösséget nyújt számodra.

Nem lépek be a szakszervezetbe, mert a hideg ráz az intézményektől: a vége úgyis az, hogy a karrieristák lesznek kisfőnökök, akik átveszik a hatalmat.

Keress, vagy ha nem létezik, alakíts olyan szakszervezetet, ahol valóban kollektívan hozzák meg a döntéseket: csak rajtad múlik. Tudnod kell, hogy egy szakszervezet számára nincs „kötelező politikai irányvonal”. Ha nem tetszik a szervezeted működése, alakíts másikat. Mi mindannyian kizsákmányolt dolgozók vagyunk: egyenlőek.

Nem lépek be a szakszervezetbe, mert a munkahelyemen a szakszervezeti vezetők igazi semmittevő senkiháziak, akik csak a saját pecsenyéjüket sütügetik a főnökökkel vívott alkukban.

Ez is csak rajtad múlik: ha a szakszervezeted vezetői osztályárulók, váltsátok le őket, csapd rájuk az ajtót, alakíts másikat. Ne hagyd, hogy ezek az öltönyös rabszolga-kereskedők monopolizálják a harcot: ehhez túl nagy a tét. Fontos tudnod, hogy bármit is hazudjanak neked, a szakszervezetek nem az osztálybéke, hanem az osztályharc eszközei. Ez nem zárja ki a kompromisszumot, de az nem kopromisszum, ha mindig te engedsz. Soha egy forintot, egy étkezési jegyet, egy fizetetlen túlórát se hagyj nekik harc nélkül! Ne legyenek illúzióid: sokszor veszíteni fogsz. De a méltóságod megmarad.

Nem lépek be a szakszervezetbe, mert már tag vagyok egy más társadalmi mozgalomban.

Számtalan dolog megérdemli, hogy elköteleződjünk mellette. De a szakszervezet, a munkahelyi szerveződés a harc legfontosabb terepe: ott védjük meg magunkat. A munka az, honnan a legégetőbb problémáink származnak: a stressz, a mindennapi megaláztatások, az unalom, az alávetettség, az éhbér, a szegénység – ezek azok a dolgok, melyek megmérgezik az életünket. Miért tűrnéd mindezeket egy szó nélkül?

De a legfontosabb, hogy sose feledd:
AKI HARCOL, ELBUKHAT, DE AKI HARC NÉLKÜL FELADJA: MÁR EL IS BUKOTT!
ÉLJEN A SZABAD SZAKSZERVEZET!
ÉLJEN AZ OSZTÁLYHARC!