A kubai ötök

12 éve ül börtönben az az öt kubai állampolgár az Egyesült Államokban, akik Kuba-ellenes terrorista csoportok megfigyelésére és megfékezésére érkeztek Dél-Floridába a ’90-es évek elején. Valamilyen ok folytán a nemzetközi sajtóban csak elvétve hallani a "kubai ötök" ügyéről. A „csend megtörésének” jegyében a Kubai Köztársaság külképviseletein világszerte szolidaritási napot tartottak október 2-án, így Budapesten is. A sajtónyilvános eseményen a Kitekintő munkatársa is jelen volt.

Florida déli része – mely mindössze 180 km távolságra van Kubától – évtizedek óta menedékhelyül szolgál a Kubából száműzött Castro ellenes terrorista csoportoknak. Megannyi, a félszigetről indított támadás érte Kubát a forradalom győzelme óta, majd a ’90-es évek első felében a terror egy újabb hulláma indult, mely a turisztikai központokat célozta. Kuba többször kifejezte tiltakozását a terrorista mozgalmak ellen az Egyesült Államoknak és az ENSZ előtt is, de nem kapott választ.

Az északi szomszéd nemcsak hogy nem tett semmit, de támogatta is a nem baráti kommunista rezsim elleni akciókat. Az USA fizette „kubai zsoldosok” tevékenységének megakadályozására utazott a ’90-es évek elején öt fegyvertelen kubai Floridába. Gerardo Hernandez, Ramón Labańino, Antonio Guerrero, Fernando Gonzalez és René Gonzalez feladata lényegében a terrorelhárítás volt. 1998. szeptember 12-én azonban az FBI letartóztatta őket. A vád kémkedés volt.

A precedens nélküli jogeset

Tárgyalásuk csak 2000-ben kezdődött meg. Ezt megelőzően jogtalanul tartották őket fogva 17 hónapig magáncellákban, ezt követően pedig maga az eljárás is számos ponton sértette a nemzetközi jogi normákat. Az ügyet a Miami Bíróságon tárgyalták, mely eleve kizárta a tisztességes és független eljárás lehetőségét, hiszen – a védőügyvédek által bizonyítottan – a kubai maffia uralta és befolyásolta a dél-floridai város törvényszékét. Az általuk fizetett intenzív sajtóhadjáratnak sikerült meggyőznie a közvéleményt és az esküdteket az öt kubai bűnösségéről.
A Miami Bíróság a lehető legmagasabb büntetést szabta ki rájuk, mely igazságtalan és mértéktelen ítélet volt, tekintve, hogy a tényleges kémkedést sosem sikerült bizonyítani, az öt férfinál nem találtak semmilyen olyan, az USA kormánya számára bizalmas információkat tartalmazó dokumentumot, mely az állam elleni kémkedésükről tanúskodott volna. Így a vád a kémkedés elkövetésében való megegyezés volt. Ezen felül a hamis névhasználatért, és mert ügynöki tevékenységüket elmulasztották bejelenteni az amerikai hatóságoknak, hárman közülük életfogytiglani büntetést kaptak, megtoldva 10 vagy annál több évvel mind három esetben. A másik két kubai pedig 19, illetve 15 év letöltendő börtönbüntetést kapott.

Ezt követően a védőügyvédek benyújtották a fellebbezést az Atlantai Fellebbviteli Bírósághoz, mely 2003-ban kezdte tárgyalni ügyüket. A fellebbezési eljárás érdekessége, hogy a bíróság először semmissé nyilvánította mind az ötük ítéletét, viszont a szövetségi kormány utasítására az ítészek felülvizsgálták a döntést, mely így már megerősítette a kubaiak bűnösségét.

A jogi lépcsők legfelső fokára – ezzel egyben az utolsó jogorvoslati lehetőséghez – érkeztek, amikor 2008 decemberében a védők Legfelsőbb Bírósághoz küldték el kérvényüket, hogy ítélkezzen az ügyben. Köztudottan az amerikai igazságszolgáltatási fórumok legmagasabbika a hozzá benyújtott jogeseteknek mindössze 10%-ával foglalkozik. Általában előremozdítja a kérvényező ügyét, ha van összeköttetése, ismerőse, aki a bíróságnak ajánlja az ügyet. Az öt kubai esetében nem egy, de 12 bírósághoz közeli kapcsolatról beszélhetünk. Emellett 10 Nobel-díjas, az Európai Parlament és az ENSZ is kérte levélben az Legfelsőbb Bíróságot, hogy vegye fel az ügyet, és vizsgálja felül.

A sok ezer kérelem ellenére mégis úgy döntött, a szövetségi kormány közvetlen utasítására, hogy nem foglalkozik az esettel. Az ekkor még frissen elnökké választott Obama elnöknek főügyésze javasolta, hogy akadályozza meg az ügy Legfelsőbb Bíróság előtti tárgyalását – írja az amerikai The Nation. Újabb bizonyíték, hogy politikai ügyről van szó. Végül a Miami Bíróság a hozzá visszaküldött három kubai ügyében némiképp csökkentette a büntetést, de fel nem mentette őket sem.

Feleségek, akik nem kaptak vízumot

Megemlítendő, hogy az eljárás során milyen igazságtalanságokat, jogtalanságokat kellett a kubaiaknak elszenvedniük. Amíg ügyüket tárgyalták végig fogva tartották őket, noha lehettek volna házi őrizetben is. 17 hónapig magánzárkában tartották őket, megakadályozva ezzel, hogy családtagjaikkal, egymással vagy ügyvédeikkel találkozzanak.

Ezen felül a hatóságok nem mutattak nagy hajlandóságot, hogy beengedjék az országba a bebörtönzött kubaiak rokonait, hogy azok meglátogathassák őket, amely jog minden fogvatartottat megillet. Gerardo Hernandez és René Gonzalez felesége a mai napig nem kapták meg a vízumot az Egyesült Államoktól, hogy odautazhassanak férjüket meglátogatni. A többiek esetében pedig a szokásosnál is hosszabbra nyúlt a beutazási engedély kiadásának procedúrája. Évente körülbelül egy vízumot adtak ki.

Nemzetközi tiltakozás

Az igazságtalan eljárást az Amnesty International is elítélte. Az Egyesült Államok kormányához 2006-ban írt levelében szükségtelen büntetésnek találta, hogy megtagadták a vízumot két kubai feleségétől. A szervezet szerint ezzel az USA igazságszolgáltatása szembement a nemzetközi jogi normákkal, megsértette a fogvatartottakkal való humánus bánásmód elvét, és az állam kötelezettségét a családi élet védelmére. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának önkényes letartóztatásokkal foglalkozó munkacsoportja is megállapította 2005-ben, hogy az öt kubai szabadságtól való megfosztása önkényes döntés volt, a Miami Bíróságon nem élvezhették egy peres eljárás során elvárt objektivitást és pártatlanságot. Felszólította az USA kormányát, hogy mihamarabb hozza helyre a bíróság tévedését.

Az öt kubai ügyéről sokáig nem tudhatott a nyilvánosság. Először 2004-ben jelent meg egy cikk a New York Times hasábjain, melyet az amerikai szolidaritási mozgalom fizetett. Azóta számos ismert személy, nemzetközi szervezetek, Nobel-díjasok, politikusok, ügyvédek és civil csoportosulások indítottak szolidaritási mozgalmat az öt bebörtönzött kubai mellett. Ezen támogatóknak köszönhetőek azok az amicus curiae beadványok is, amelyeket a Legfelsőbb Bírósághoz nyújtottak be az eljárástól független felek, hogy ezzel is ösztönözzék, vegye fel napirendjére az öt kubai perének felülvizsgálatát – mindez sikertelenül.

Mi lehet a megoldás?

Az ismert színészek, mint például Sean Penn, Oliver Stone, Susan Sarandon vagy Martin Sheen csakúgy kiállnak az öt kubai kiszabadítása mellett, mint például az afrikai antikolonialista politikus Julius Nyerere lánya. Egyéni tiltakozásuknak egy Barack Obama elnökhöz írt levélben adnak hangot, mely mostanra az egyetlen megoldás maradt, hogy az Egyesült Államok szabadon engedje az igazságtalanul elítélt kubaiakat.

Az amerikai elnöknek alkotmányos joga, hogy megváltoztassa a bíróság döntését, és „kegyelmet” adjon a foglyoknak. Éppen ezért Kuba budapesti nagykövet asszonya is arra ösztönöz minden olyan magyar polgárt, aki nem ért egyet az öt kubai 12 éve tartó igazságtalan fogva tartásával, hogy csatlakozzon a mozgalomhoz, és írjon levelet Barack Obama elnöknek. A világ minden tájáról érkező tiltakozó hangok talán meggyőzik az elnököt.

Az Amerikai Egyesült Államokról, mely a demokráciát, az emberi szabadságjogokat állama és jogrendszere alapelvének tekinti, sőt mi több, más országokban is a demokratikus fejlődés legfőbb támogatójaként lép fel, az öt kubai bebörtönzésének ügye eléggé ellentmondásos képet fest. Tovább rontja hitelét ráadásul, hogy ezek az emberek a hazájuk elleni terrorista merényletek megakadályozásán munkálkodtak. Úgy tűnik azonban, ebben az értelmezésben a terrorizmus elleni harc mégsem volt az "Északi Kolosszus" ínyére. A terrorelhárítás kivételesen nem támogatást, hanem börtönt kapott. Ezzel viszont az USA ellehetetleníti a Kubával való évtizedes rossz viszony megoldását, ez a kettőjük közti konfliktus egyik alapköve marad.