NEM!!!-NEM!!!-és NEM!!!

A liberális burzsoák és a burzsoá szocialisták vezette „Demokratikus Koalícióra” !

(Fekete György a Világszabadság honlapon)


HITEHAGYOTTAK

J'ACCUSE! – Dixi et salvavi animam meam…


Politikai vallomás


Az 1956-os antisztálinista forradalom – 2010-es évfordulója – ajándékkal lepett meg. Végre, két dekáddal a rendszerváltás után, új szintézisbe rendezhettem magam. Erről számolok be a továbbiakban.

Levelet kaptam egy blogközösség tényleg jeles tagjától, Jehutól, aki jelezte, hogy legutóbbi közéleti felismeréseimmel nem ért egyet. Ugyanakkor közvetetten, de egyértelműen, hozzászólásra invitált friss bejegyzéséhez (http://karancs.nolblog.hu/archives/2010/10/20/56_s_napjaink_ellenforradalma/).

Neki is gyürkőztem kérése teljesítésének, azonban menetközben rájöttem, hogy vonatkozó gondolataim külön blogba formulázást igényelnek. Így kiforrta magát egy bennem már évekkel ezelőtt elkezdődött folyamat, amely a napokban kulminálódott. Végül, a baráti intervenció hatására, számomra komoly produktum keletkezett. Íme.

Mostanában döbbentem tapasztaltam, hogy Ságvári Endrén és Lukács Györgyön való gúnyos poénkodást a baloldalinak elkönyvelt, kapcsolat.hu nevű blogfórum szerkesztői-moderátori stábja félreérthetetlenül támogatja, mégpedig a működtető Táncsics Mihály Alapítvány ügyvezető igazgatójának védőszárnyai alatt. Az egészről hiába küldtem több tiltakozó levelet az alapítványi elnöknek. Sőt az ügyben velem levelezést lefolytató említett igazgató az ezen eljárásra külön is érvényes elnöki felhatalmazására hivatkozott és megerősítette a kapcsolatos méltatlankodó blogjaim és kommentjeim szerinte jogos többszöri kimoderálását. E ponton megrendültem, mert az elnök személye – kicsoda? Nos: Gyurcsány Ferenc. Aztán újraolvastam ez év május 4-i programírását (Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez), majd több későbbi megnyilvánulását és megértettem.

A volt MSZMP-káder Gyurcsánynak már 'büdösek'a kommunisták, hiszen nyilvánvalóan az MSZP liberális párttá gyúrásán ügyködik: a Tőke és a Munka olyan harmóniáján szorgoskodva, amelynek hirdetésére még a marxizmust opportunistán revideáló szociáldemokrácia se vetemedett. Miután én még az antivilágból származó neveltetésben részesültem, nekem ettől a pálfordulástól túlcsordult a pohár. Újragondoltam mindazt, amire formációelméleti tanulmányaimból emlékeztem, felidéztem történelemtanári tudásomból az 1930-as évek balra zárásának és jobbra nyitásának magyarországi történéseit-tanulságait, még egyszer értékeltem magamnak a honi politikai állapotokat, és döntöttem – elég.

Azt mondtam magamnak, szembe kell néznem illúzióimmal és nekem szintén kötelességem keresni a módját, hogy miként jusson ki országunk a liberális-globalista és a nacionalista-tekintélyelvű-fasisztoid burzsoázia végzetes öleléséből, a rasszizmusra-populizmusra heccelt tömegek ellenére is.

Rájöttem, igaza van azon barátaimnak, akik szerint azonnali megoldás nincs (sőt, történelmileg gyors sincs!), tudniillik a politikai inga tagadhatatlanul jobbra leng, méghozzá egy egész történeti szakaszra szólóan.

Egyet tehetünk (mi, akik – szívünkkel-értelmünkkel – elvetjük a kapitalista kizsákmányolást mint az anyagi-szellemi javak előállításának és elsajátításának örökké leghatékonyabb, ennél fogva legéletképesebb szerveződését, és éppen ezért tántoríthatatlanul munkálkodunk egyfelől a tőkés hatalom felváltásán önigazgatással-önkormányzatisággal-autonómiával, másfelől a tőkerendszer meghaladásán a társult termelők közösségeibe, s mindezt a civilizációs átmenetet nem a beláthatatlan jövő lehetőségeként érzékeljük, még ha az eredményeként bekövetkező általános átfordulás nem a helyünkbe lépő egy vagy két nemzedék élménye lesz is): elvégezzük korszakunk fő gazdasági-társadalmi-kulturális folyamatainak, változásainak kérlelhetetlenül őszinte és tudományosan igényes elemzését (mind regionálisan, mind egyetemes kitekintéssel), és az így kimunkált ismereteinket újra és újra megjelenítjük, felkínáljuk embertársainknak hasznosításra.

Ugyanakkor a politikai küzdelmektől se tartjuk magunkat távol, ezekben különösen nyílt érdekleleplező módon részt veszünk, fokozottan ügyelve az elvi megalkuvásokkal járó gyakorlati lépések elutasítására.

Nem fogadjuk el, hogy számunkra ma Magyarországon a társadalomról-nemzetről gondolkodás lehetőségét a liberális-komprádor vadkapitalizmus határozza meg, megtestesülve – figurákban fogalmazva – az avíttabb-feudálisabb-provinciálisabb-nacionalistább világot megjelenítő Orbán Viktorban és a globalistábbnak, inkább modernizációpártinak tűnő Gyurcsány Ferencben, meg vazallusi csapataikban, de főleg láthatatlan, ám valóságos nagytőkés osztályos társaikban s multinacionális parancsolóikban.

Tulajdonképpen köszönettel tartozom Gyurcsány Ferenc tömegkommunikációs cselédségének, hogy a pechére kommunistaként antifasiszta mártírral és a nemzetközi megbecsültségnek örvendett marxista filozófussal szemben tiszteletlen, kegyeletet nélkülöző médiamagatartást tanúsítottak. Ezen percemberkék nélkül ugyanis revelációm, katarzisom talán jócskán váratott volna magára.

Akit az itt utalt dolgok közelebbről érdekelnek, böngészhet az alábbi linkek révén elérhető napi aktualitású írásaimban. Amelyek, jelzem, részben átfedik egymást. Viszont, s ez a helyenkénti szövegegyezés haszna, szemléletesen érzékeltetik az egyén „sorseszkalációját”(történetesen az enyémet), a közesemények sodró lendületének individuális megtapasztalását.

Tessék hát a kínálat:

http://kapcsolat.hu/blog/hosunk-e_sagvari_endre

http://mebal.hu/index.php/mebal-blog/862-fekete-gyoergy-gyurcsany-egynemely-munkatarsanak-antifasiszta-tudatossaga

http://www.antifasiszta.hu/hirek/469

http://mentalpedagogus.blogspot.com/2010/10/gyurcsany-ferenc-jelkepei-tovabb.html?spref=tw

http://mebal.hu/index.php/mebal-blog/873-fekete-gyoergy-egy-liberalis-szabadsagarol

http://mentalpedagogus.freeblog.hu/archives/2010/10/20/A_Gyurcsny-hlyog_lehullt_a_szememrl/

A legutóbbi linken elérhető vallomásból külön idézem a leginkább napi aktualitással bíró bekezdést:

A nemzet vonatát szakadékba húzná a gyurcsányi lokomotív, mi meg lapátoljuk bele a szenet, hordjuk hozzá a vizet, de legalábbis éljenezve kendőt lobogtassunk? Mert a kommunisták bűnbakolásával, amit a valamikori MSZMP-káder Gyurcsány tesz (2010. május eleje óta; 'Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez') – mégpedig irgalmatlan következetességgel – a hazai neonácik felülkerekedése egyre valóságosabb veszéllyé válik. Hiába fog zászlót bontani október 22-én éppen a Szt. István parkban, a budapesti zsidóság vértanúságának egyik színhelyén…
(A passzusban Gyurcsány Ferenc „Demokratikus Koalíciójáról” van szó, amely a nép megtévesztésére a „progresszív”, „modernizáló” burzsoá szocialista jelmezű liberális párt /MSZP/ és egyfajta „össznemzeti polgári demokratikus, ám antikommunistán fasizmusellenes mozgalom” öszvérmegoldása. Egy megjegyzést nem lehet nem tenni ide. Az 1930-as évek derekán a becsületes szociáldemokrata teoretikus Mónus Illés tartott a népfronttól, a kommunistákkal szövetkező antifasiszta összefogástól. Azonban neki számolnia kellett Sztálin Európára magasodó árnyával. Ma azonban hol van már a „sztálinizmus”?)

Zárótétel I. (privátan)

Inkább élek szegényen, de szégyen nélkül. Persze minden bizonnyal kisebb lenne a mellényem, s tán az se volna, ha magam is bebuknék a mélyszegénységbe. Még megeshet...

Zárótétel II. (a megkettőződött egyén magáért-valóságában)

Úgy látom, a politikai inga tartós jobbra lengését nem állíthatjuk meg, s amennyiben elvtelenül támogatjuk a liberális burzsoáziát, ha egyáltalán elfogadjuk vezető erőnek ezt az osztályt, még inkább magunk ellen hangoljuk az országot. Ellenben a (BÉR)MUNKA, a tőkés kizsákmányolás áldozatainak érdekvédelmét összekapcsolva az újnácik, no meg a liberális, valamint a nacionalista burzsoázia folyamatos leleplezésével az egyetlen reális esély, hogy valamennyire is társadalmi súlyú presztízst szerezzünk (vissza) a baloldalnak. Másképpen tehetetlennek bizonyulunk, hogy ellensúlyozzuk a jobboldal „baloldali” ízű, szociális demagógiába csomagolt populizmusát és rasszizmusát.
Ha ezt megcselekedjük, és a nemzetközi horizontot se uralják el újfasiszta/újnáci színek, akkor túléljük az elkerülhetetlenül ránk váró, regionális méretű, ordas történeti szakaszt.
Mi személyeket nem vádolunk. Gyurcsányt se. Személyek ellen nem uszítunk. Értékelünk. Osztályokhoz és politikai képviselőikhez viszonyulást mondunk.
Se Gyurcsánnyal, se osztályával, se Orbánnal, se osztályával szövetkezni, mert az még nagyobb katasztrófába torkollana. Minden bérből és fizetésből élőnek ezt tanácsoljuk.
Összegezve. A mai helyzetben nincs „demokratikus összefogás”, mert abban feloldódnánk. Osztálypolitikát kell folytatni, ám minél szélesebbet. Így még lehet becsületünk. A valódi baloldalnak.
A liberális burzsoák és a burzsoá szocialisták vezette „Demokratikus Koalícióra” – NEM!



(A Világszabadság főszerkesztője: «Mi magunk sem értünk mindenben egyet a fenti vallomás szerzőjével, ugyanakkor nem akarunk a mindenható döntő bírák szerepében tetszelegni…» ezért mégis közzéteszi.)