A rasszizmusról

Belgium soknemzetiségű ország, alapvetően a flamandok, a franciajkúak, vallonok, a keleti országrészben németek lakják, de az amerikai Pew Research Center szerint ez Európa «legiszlamizáltabb» országa: 638 ezer muzulmán él az országban, a lakosság mintegy 6 %-a. Bizonyos muzulmán körök még ennél is nagyobbnak, 800 ezerre becsülik számukat. Ezzel együtt francia származású állampolgárai a legnépesebb belga kisebbség, de míg utóbbiak szemre nem különböznek, előbbiek jelenléte jellegzetesen szembetűnik: kendőviselet, imahelyek, halal-boltok (a halal, az iszlám törvények szerint fogyasztható hús jelölésére szolgál, mint a judaizmusban a kóser), különösen Brüsszelben, ahol a lakosság ötöde a Magreb-országokból (Algéria, Marokkó, Tunézia), Törökországból, fekete Afrikából, Irakból, Afganisztánból, Pakisztánból, stb. származó muzulmán. A politikai viták az izraeli-palesztin konfliktus és az iraki háború körül csoportosulnak, az iszlám-kritika meglehetősen bátortalan, nem utolsó sorban a fiatalok ellenséges hozzáállása miatt, akiket szociális, gazdasági és kulturális szálak fűznek hozzá. Az iszlámmal kapcsolatban különösebb válsághelyzet nem áll fenn, annak ellenére, hogy időről időre előfordul a nők kendőhasználatának korlátozása s az ezzel kapcsolatos propaganda körül csapnak a lángok magasba.

Az 1981. júl. 30-i Philippe Moureaux-törvény szól a faj- és idegengyűlölet aktusainak tiltásáról és megtorlásáról, a diszkriminatív elkövetők ellen, irányuljon az akár személyre, akár csoportra, bebörtönzéssel és pénzbüntetéssel sújtva az elkövetőt. A faj- és idegengyűlölet elleni törvény lett a szélsőségesen jobboldali pártok elleni küzdelem eszköze, ti. lehetővé teszi a sajtónyilvánosság megtagadását tőlük. Alkalmazásuk azonban nem túl evidens az egyén számára. Szintén e törvény értelmében állították fel a Centre pour l'égalité des chances et la lutte contre le racisme (Esélyegyenlőségi és fajgyűlölet elleni Központot), ahova évente mintegy 300 panasz fut be (a jéghegy csúcsa), zömmel faji diszkriminációs ügyek.

A viszonylag kedvező kép ellenére a belgák etnikai kisebbségekkel szembeni viselkedését kutató felmérések azt mutatják, hogy harmaduk előítéleteket táplál, és leginkább azok, akiknek nincs közvetlen kapcsolatuk az „idegenekkel”! Ezek közül is minden harmadik azt is gondolja, hogy „bizonyos emberfajták tehetségesebbek, mint mások”, s itt is a négy nagy etnikai csoportot marasztalják el, bennük a kelet-európaiakkal. „A másokkal együttélés lehetővé teszi, hogy megismerjük és elfogadjuk a mást” mondják gyakran, és gyakorlatilag csak a valóban multikulturális Brüsszelben okoz kevesebb feszültséget és nehézséget a kulturális különbözőség, ahol pozitívabb az etnikai kisebbséghez viszonyulás. Az is gond, hogy ma már sokan nem rejtik el rasszista attitüdjeiket, s a meglévőhöz keresnek azt „igazoló” tényeket. Gyakran hibáztatják a ”bevándorlókat” a biztonság hiányáért, a társadalombiztosítás gondjaiért, a munkahely elvesztéséért, a bérek, a vásárlóerő csökkenéséért, mások a kultúra elhalványodását írják a kisebbségek rovására, s nem az amerikai fogyasztói társadalom szokásainak terjedését. A kutatók leszögezik: "Minden gyakorlat megerősítést érdemel, ami a kultúra harmonizációját szolgálja munkahelyeken, közszolgáltatásokban, iskolákban, lakónegyedekben”.

Európában a diszkrimináció alárendelt fontosságú. Egy másik kutatóintézet, az FRA a 27 tagállamban végzett kutatást (munkafelvétel, egészségügyi ellátás, hivatalban, közterületen való viselkedés, stb.), mely keretében 23 500 külföldi származású, vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyt kérdezett ki. 34 %-uk már elszenvedett különféle diszkriminatív jelenséget, 12 %-uk pedig (12 hónapon belül) áldozatként aposztrofálta magát. A statisztikáknál jóval nagyobb a száma azoknak az eseteknek, mikor pl. egy lakás bérlésére jelentkező akcentusát meghallva a bérlet „már nem aktuális”, munkahelyi felvételnél „az állást már betöltötték”, stb. A diszkriminált személyek többsége nem jelent fel senkit. Az áldozatok 82 %-a még a súlyos rasszista támadást sem jelenti. 64 %-uk szerint „úgysem történik semmi”, 80 %-uk pedig nem ismeri ezt a lehetőségét. Az FRA jelentése szerint a romák (Kelet-Európa) a legsúlyosabban érintettek az emberi jogok tekintetében. A nyomorban tartani népeket, népcsoportokat politika a történelemben nem ùj, oszd meg és uralkodj néven régóta ismerjük. Az Unió is ezt a módszert használja.

«Ha valakire ránézve viszolyogsz, mert annak más a bőre színe, viselete, nyelve, szokásai, kultúrája, gondolj arra, hogy valaki más ugyanígy viszolyoghat tőled. Ha azt érzed, hogy a te fajtád mégiscsak különb a másikénál, gondolj arra, hogy téged is alacsonyabbrendűnek tarthat valaki. Ne légy az előítéletek áldozata sem annak elkövetőjeként, se martalékaként!»

A rasszizmus esetében is azt kell keresni: kinek használ, kinek áll érdekében. A belga politikai életben is vannak rasszista pártok, Flandriában sikerrel is szerepelnek, s nem is nagyon rejtik véka alá, hogy a munkáltatók, a tőke érdekeit tartják szemelőtt. Tagadják a tőke-munka osztályellentétét és bűnbakokat jelölnek ki, megpróbálják megosztani a munkásosztályt, a fiatalokat, s ezzel akadályozni a munkásellenes tervekkel szembeni egység kialakulását. Azok a valódi bűnösök, akik kijátszák a dolgozókat egymás ellen, hogy a munkabér letörésében versenyeztessék őket, akik a fajgyűlölet megjelenésére alkalmas körülményeket teremtenek, azokat bátorítják vagy nem tesznek ellene semmit! Akik lehetővé teszik és szervezik a kettős mércét: egyik az uralkodó osztály tagjaira, másik a közönséges halandókra vonatkozzon. Azok, akik a szegénységet, a munkanélküliséget előidézik, rosszul fizető munkára kényszerítenek; már az óvodában társadalmi helyzetük alapján különítik el a gyerekeket; de még a betegek gyógyítása is a jövedelem függvénye; akik a magántulajdont örökkön létezőnek hiszik. Az évek óta tartó «politikai válság» Belgium szétrobbanását eredményezheti, aminek érdekében mindent meg is tesznek az (elősorban flamand) liberális erők. Csakhogy ekkor a szociális ellátórendszer szilánkonkra törik, a jelenlegi társadalombiztosítás, a munkanélküliek ellátása, a nyugdíjbiztosítás, stb. megsemmisül. Éppen ez a céljuk, ezért táplálják a sovinizmust. Csakhogy a munkásosztály nem hagyja magát megosztani: «Berlusconi, Sarkozy és a Wall Street egy nyelven beszél, a profit nyelvén; mi, fiatalok és kevésbé fiatalok, munkások és alkalmazottak, belgák és bevándoroltak, flamandok és vallonok, franciák és romák, muzulmánok és keresztények nem hagyjuk, hogy ez az egynyelvű bagázs összes társadalmi vívmányunkat megsemmisítse» – hangzott a szakszervezetek szervezte óriástüntetéseken.