Százmilliók cserélnek gazdát a károsultak kihasználásával

Szolidaritás, segítségnyújtás, társadalmi lét és biztonság
Ez mind, mind olyan egészséges társadalom szükséges jellemzője, amely ma hiányzik az amerikanizált, magyar gyarmattársadalomban. Ha egy egyén kér az végszükség és nem dicsőség, még csak nem is a többletszerzés eszköze. Kérni kényszer és bizony szégyen!
Ha ezt egy kormány, egy regnáló politikai párt szellemisége okán teszi, több mint aljasság.
A bevezető gondolatok igen súlyosnak tűnnek. Kiváltképpen akkor ha ezt pl. a vörösiszap-katasztrófával kötöm össze.

Minden erkölcsi alapom meg van arra mégis, mint az elnyomott, kizsákmányolt, becsapott és megalázott társadalom egyik egyedének, hogy mind a miniszterelnöki, mind más karitatív szervezet kéregetésének „anatómiájáról” beszéljek.
Higgyék el azon az ominózus napon, amikor a katasztrófa megtörtént és azt követően én is adtam, mint igen, igen sokan. Azzal a tudattal, hogy a gyors segítségre szükség van. Arra is gondolok, gondoltam, hogy az állam a dolgát teszi, a jog működik és végül az fizet, aki a társadalom felett uralkodók egyike, azt patkányként rágja, vagy mint a pióca, a társadalom vérét szívja – a disznófejű nagyurak. Ennek helyébe mit látok, hallok a médiumokban: a tőkést feltétlenül kiszolgáló kormány és karitatív sleppjei még a katasztrófa után több héttel kéregetnek.

Nos, akkor egy kis helyzetelemzés!
A rendszerváltó kádári korszak (mert hát csak politikai analfabéták hiszik el azt az állítást, hogy mondjuk az SZDSZ, MDF, FIDESZ lett volna a rendszerváltó. Hiszen ha a történelem legnagyobb árulója, Gorbacsov, nem egyezik meg az akkori részeges amerikai színészelnökkel, ma nem beszélünk gengszterváltásról. Hogy ez mind aránylag békésen folyt le, annak köszönhető, hogy a kádári rendszer 1968 -ban jogi, politikai feltételt teremtett a kommunista tőkések, a gazdasági elit létrejöttéhez. Ma ezek uralják a gazdaságot, a politikát, a disznófejű nagyurak. Ez a politikai és gazdasági elit 1989 -ban nyíltan elárulva a népet gengszterváltást vitt végbe. A pártvezetőkből, a TSZ-elnökökből, gyárigazgatókból lettek a mai jobb- és baloldali politikai erők és gyakorolják a hatalmat a nép felett, kecskebékáikból, azaz a gyermekeikből, unokáikból lettek a menedzserek, a mai népnyúzó bankárok, és ezek kiszolgálva a külföldi érdekeket megteremtették a magyar szociális gettót, és hajtják végre a genocídiumot a nép ellen. Na tehát, ezek a pribékek, a tőkések, a profithajsza közepette nem költenek se környezeti, se emberi, se ökológiai biztonságra. Sőt!

A mai amerikanizált, demokráciának csúfolt népi börtön, amelyben írott malaszt az Alkotmány, félelmet vált ki a bíróság, és a megszülető gyermeket is megsarcolja a bankvilág, a szolgáltatók egyenesek lopnak, csalnak, rabolnak, olyan szolgáltatásért kérnek, követelnek és rabolnak, amit nem is teljesítenek (jeles példa a TIGÁZ hatóságszerű magatartása!),
AZ ÁLLAMPOLGÁR TÖBB MINT KISZOLGÁLTATOTT, RÁCSOK NÉLKÜLI BÖRTÖNBEN RAB!
Félelemben él mindenki aki a munkaerő-piaci viszonyoktól függ, illetve aki már ott sem számít. Nap, mint nap félni kell attól a kormánytól amelyet pribékek, önjelöltek siserehada hoz létre, hogy milyen aljasságokkal, retorikai trükkökkel támad. Ezt a nép kishitűségére, bárgyúságára, sokszor eszementségére építi. Példának vegyük, hogy a FIDESZ azt hiszi, hogy a nagy többség rá szavazott tavasszal és ősszel. Milyen aljas hit, hiszen mindössze az „érdekeltek” 30 %-a szavazott rá, a nép csak valakik ellen! Mindig előttem van egy képviselőjelölt, aki kishazámban egy tákolmányt készített, arra a fényképét tette és mint valami cirkuszos járt-kelt, hogy válasszák meg. Az ilyen disznófejű nagyúrrá lett önjelölt képes lesz a szociális érzékenységre? Az ilyen önjelölt ember tudja, hogy mi a nép?

A nép négyévente azt hiszi, hogy szavazásával választ. Hmmm…
Pedig, ha másként volna és ténylegesen választhatna, akkor az USA és csatlósai olyan barátsággal járnának el Magyarországgal, mint most Irakkal és Afganisztánnal. Menetrendje van itt mindennek kérem. Ezt a menetrendet pedig a Pentagonban állítják össze. Arról megfeledkezve szerkesztik a nemzetek önként-kötelező menetrendjét, hogy némi határt szabjanak a regnáló disznófejű nagyurak féktelen harácsolásának, profitszerzésük mind aljasabb módszereinek. Igaz, a választás kérdését az oroszok kivonulását követő megszálló bankok is szabályozzák! Mi az, hogy!
A kormány – amely mégiscsak egy gyarmati ország bábkormánya, függetlenül attól, hogy kizsákmányolók érdekeit milyen nyelvezeten adja el a népnek – kéregetése negédes hangon most hetekkel a katasztrófa után több mint aljasság. Ez az aljasság azt mutatja, hogy az úr a pokolban is úr. Az olyan urak, akik a kevesek közé tartozó gazdagok, milliárdosok, akik például az MSZP és a FIDESZ – jobb- és baloldali – politikai tánctermeiben meghatározzák a lépéseket, nemhogy nem fizetnek és az Alkotmány, a jog számukra nem kötelező, hanem aljas módon kéregetésre kötelezik a mindenkori kormányt.

De! Nem beszéltem, arról, ami ebben az anatómiában alkotórész. A népi adományokból, segélyekből, az emberek kishitű és jóindulatú felajánlásából újfent meggazdagodók húzzák a hasznot, ebből egész „elosztó apparátus” él meg és nem is rosszul. Nem mint azok, akik a nincsből adnak és, hogy adhassanak, sokszor az utolsó szelet kenyér felét adják.
Kevesen kérdeznek, amikor jóindulattal adnak. Jól van ez így egy agyonsarcolt nép esetében, akkor amikor világos, hogy kinek lenne kötelessége fizetni?
I.D.