Nemzetközi információk

új széria 26.sz. (395) - 2011.jan.7.


Tartalom:
– Levél az algíri konferencia résztvevőihez
– Algéria: a PT (Dolgozók pártja) és az UGTA szakszervezeti tömörülés országos titkárságának közleménye
– Franciaország: végső tiszteletadás Marie-Claude Schidlowernek
A POI (Független Munkáspárt) óvakodásra int a veszélyes elefántcsontparti eszkalációtól


Levél az algíri konferencia küldötteinek

Kedves Barátaink, Elvtársaink!

Részt vettetek az 52 országból érkezett többszáz munkás-, politikai és szakszervezeti aktivával 2010. nov. 27-29. között az algíri, a háború és kizsákmányolás elleni konferencián.

A Parti des travailleurs d’Algérie (Algériai Dolgozók Pártja) és az UGTA (szakszervezeti tömörülés) szervezte konferencia sikeres volt, a munkáról különböző országoknak készített beszámolók valódi érdeklődést váltottak ki.

A szónokok sürgették az egész világ dolgozóinak és népeinek összefogását és egységét, mely képes megakadályozni, hogy az emberiség a Haitit vagy Afganisztánt jellemző katasztrofális helyzetbe jusson, olyan katasztrófába, mely a tőkés kizsákmányoláson alapuló gazdasági rendszerből fakad.

A konferencia végső nyilatkozata (Nemzetközi információk 24.sz.) megjelöli: «Elutasítjuk az adósságfizetés diktátumait, mert ez nem a népek adóssága. Elutasítjuk a munkásszervezeteknek címzett a «világkormányzat» szabályainak, az ún. szociális dialógusok egyetemes érdekeinek nevében tett diktátumokat, melyek egyedüli feladata a dolgozók szervezeteinek alárendelése, a kormányzati tervekbe és nemzetközi intézményekbe integrálása a nemzeti szuverenitás megkérdőjelezésével».

Ezek a problémák, melyekkel a dolgozók és szervezeteik ténylegesen szembetalálják magánkat országainkban. A munkásmozgalomban pedig viták tárgyát képezik.

Azért, hogy folytassuk a vitát és segítsük a küzdelmet a munkásmozgalom függetlenségének érdekében, azt javasoljuk, hogy ez a kiadvány szolgáljon reflexióitok és hozzászólásaitok orgánumaként.

Ti, akik részt vettetek a konferencián, azt figyelemmel kísértétek, küldjétek el hasznosnak ítélt cikkeiteket, politikai és szakszervezeti dokumentumaitokat avégett, hogy információs eszközként megerősíthessük a munkás- és népi aktivák együttműködését.

A Nemzetközi információk szerkesztősége



Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28 - Fax : (33 1) 48 01 88 36 - E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com


ALGÉRIA

Kommüniké

Algír, 2011. jan. 06.

A mai napon minden egyéb ügyet félretéve összeült a Parti des travailleurs Politikai Irodája titkársága, hogy megküzdjön a cukor, étolaj és az alapvető élelmiszerek árának provokatív árrobbanásával elégedetlen fiatalok lázadása továbbterjedése ellen.

Megbotránkozva a Cevital, a cukor és zsiradékok kvázi monopóliumával rendelkező cég tettei kapcsán, mely olajat önt a tűzre más drágulások bejelentésével és várva a Kormánytanács döntéseit, a Politika Iroda titkársága erélyesen fellép a politikai és társadalmi provokáció, az árak bűnös spekulációja ellen. A mögöttes politikai szándékokról tesz fel kérdéseket és a kormányhoz fordul, hogy sürgősen hozza meg a helyzet robbanását megakadályozandó a megfelelő intézkedéseket. Bizonyítékok vannak arra, hogy ez a veszélyes szituáció a világpiaci spekuláción túl az EPE (köztulajdonban levő gazdasági vállalatok) bezárása, a strukturális kiigazítási tervek, a privatizáció és az államnak a bel- és külkereskedelmi piacokról való kivonulásának egyenes következménye. A PT szerint a spekuláció leállítására szolgáló megoldás:
– az érintett termékek, vagyis a cukor és olaj árának azonnali maximalizálása

– az árak ellenőrzése végett az állami monopólium ideiglenes helyreállítása a kül- és belkereskedelem területén

– a köztulajdonban levő, államilag szubvencionált és hazai termék számára fenntartott nagy bevásárlóközpontok újbóli megnyitása

– a köztulajdonban volt és bezárt élelmiszeripari vállalatok újbóli megnyitása.

Ezek reális és megvalósítható intézkedések, melyek a problémát gyökerüknél ragadják meg, s erősítenék gazdasági orientációnkban a már eddigi javításokat. Ezek az intézkedések jó hatással lennének a munkahelyteremtésre és a nemzeti termékek védelmére is.

Ugyanakkor arról is szó van, hogy a multinacionális vállalkozások buzgó szolgái előtti utat blokkoljuk, akik országunkra öntik termékeiket az EU társulási egyezménye, a Kereskedelmi Világszervezet egyezményes koncessziós érdekei szerint, melyek pedig ellentétesek a 2009-es és 2010-es kiegészítő pénzügyi törvényekkel (költségvetés), s hogy lezárjuk az utat az állampolgárok jogos felháborodását meglovagló kalandorok obskurus céljai előtt.

Mivel nehéz órákat élünk és semmi nem lehet a nemzeti érdekeknél erőrébbvaló, a Politikai Iroda úgy értékeli, hogy a fiatalok eme haragja a munkanélküliség problémájának sürgős és tartós megoldását igényli valódi munkahelyteremtési megoldások alkalmazásával a reménytelenség, vagyis a szociális prekaritás leküzdésére.

a Parti des Travailleurs Politikai Irodája titkársága



Az UGTA algériai szakszervezeti tömörülés országos titkárságának nyilatkozata

Az UGTA országos titkársága 2011. jan. 7-én ült össze, hogy megvizsgálja az országban előállt helyzetet.

Az UGTA erőteljesen elítéli azokat a spekuláns akciókat, melyek a széles körben fogyasztott termékek, nevezetesen az olaj és cukor áremelkedéséhez vezettek. Ez a szégyenletes spekuláció rendkívül hátrányosan érinti a dolgozók és családjuk vásárlóerejét.

Az UGTA ezt a spekulációt a lakosság jóléte érdekében tett nemzeti erőfeszítések megsértésének tekinti.

Ezen a címen az UGTA felszólítja a közhatalmat, hogy tegyen azonnal megfelelő és határozott intézkedéseket annak érdekében, hogy a széleskörű fogyasztási cikkek árának spekulációs hatásait megszüntesse.

Az UGTA – meggyőződve a lakosságunkra, nevezetesen az ifjúságra jellemző szociális derűről és nemes bölcsességéről, nyugalomra szólít fel.

Az UGTA biztos tudatában van annak, hogy a különféle törekvések, különösen ifjúságunké, a bizalom és a párbeszéd jegyében meg fognak valósulni.

Abdelmadjid Sidi Saïd, főtitkár
2011. jan. 7.



Elvtársunk, Marie-Claude Schidlower, aki a Nemzetközi információk kiadásának egyik felelőse volt, a francia Független Munkáspárt (POI) aktivistája, 2009. dec. 18-án örökre elhagyott bennünet. A Père-Lachaise temetőjének krematóriumában rokonok, barátok és aktivisták dec. 22-én búcsúztak el tőle. Denis fivére a család nevében mondott utolsó üdvözletet, Lorenzo Varaldo, François de Massot, Daniel Gluckstein és Olivier Doriane követték.


Lorenzo Varaldo
“Nagyon fontos dolgokat hoztunk létre 10 év alatt Marie-Claude-dal”

«Ha Olaszország nem is volt hazája, Marie-Claude mindig figyelemmel kísérte és jól ismerte helyzetét, választ tudott adni politikai, emberi kérdésekre, nyugodt hangnemben, ultimátutumok nélküli párbeszédet folytatva mindenkivel. Mindig a kollektív megoldásokat kereste.
Munkájának eredményesebb ellátásához, az újságolvasáshoz, ahhoz, hogy jobban fejezhesse ki magát a vitákban, próbálta az olaszt használni, nyelvtudása elegendő volt ahhoz, hogy megértse a problémákat, mert ő a harchoz kötődött.
Nagyon fontos dolgokat hoztunk létre 10 év alatt Marie-Claude-dal. Protagonistája volt annak, hogy egy lépés történjék a IV. Internacionálé olasz szekciója létrehozásáért és az olasz Dolgozók pártjáért (...). Azt szeretném mondani Marie-Claude-nak, hogy folytatjuk a munkát úgy, ahogy tanított minket, amit átadott nekünk közös tevékenységünk során. Köszönet mindazért, Marie –Claude, amit emberileg és politikailag adtál.»

François de Massot
“Az a kiváltság ért, hogy Marie-Claude-t akkor ismerhettem meg, mikor bekerült mozgalmunkba, 1967-ben.”

“Az én generációm aktivistái számára Marie-Claude elsőként azoknak a fiatal aktivistáknak a hullámát képviseli, akik a IV. Internacionáléhoz csatlakoztak az 1968. májusi-júniusi óriási ifjúsági mozgalom és általános sztrájk idején, akik akcióra, de megértésre is éhesen érkeztek és akik velünk együtt kezdték a ma létező szervezet felépítését.
Az a kiváltság ért, hogy Marie-Claude-ot akkor ismerhettem meg, mikor bekerült mozgalmunkba, vagyis az 1968-as sztrájk előtt. Az «előtt» fontos kifejezés, mert ez azt jelzi, hogy ennek a mozgalomnak élharcosa volt.
1967-ben lépett be a IV. Internacionálé francia szekciójába, egy bizonyos ideig ugyanabban az egységben dolgoztunk. Mélységes komolyságát itt ismerhettem meg, amely komolyság nem zárta ki a közvetlenséget vagy szenvedélyt, hanem annyit jelentett, hogy azok között volt, akikhez ragaszkodott, olyan erőfeszítések között, melyek az általános sztrájk centralizálására irányultak, hogy a fiatalok mozgalma csatlakozzon a munkásokéhoz. Azok közé tartozott kétségtelenül, akik a legjobban megértették, hogy mindez nem kaphatja meg valódi dimenzióját, ha annyi gyűlés, annyi tennivaló közepette nem sikerül az első körvonalat megadni annak a szervezetnek, melynek szükségességét az általános sztrájk is aláhúzta (...).
Sok időt és energiát szánt a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése publikációira, a Nemzetközi információkra, mely azt szolgálja, hogy az osztályfüggetlenség talaján álló minden szervezet, aktivista, a nemzetközi munkásmozgalom összes komponense egymáshoz tudjon kapcsolódni (...).
Ezt Marie-Claude harcosként élte át. E harcos emléke napjaink és holnapok küzdelmében élni fog.»

Daniel Gluckstein
“Marie-Claude trockistaként vetette be magát a Független Munkáspártért vívott küzdelembe.”

“Marie-Claude számára a IV. Internacionálé soraihoz tartozás a munkásmozgalom vezetési válsága megoldásának gyakorlati útja keresését jelentette. Egycsapásra, első lépéseitől kezdve szenvedélyesen építette a független munkáspárt létrehozásra alapított mozgalmat, ami lehetővé tette a trockista aktivisták és más munkásmozgalmi irányzatok csatlakozását egymáshoz.
Először ennek a mozgalomnak a párizs-központi szekciójában dolgozott, később magában a Független Munkáspártban, tagja volt az országos irodának 1991-től 2008-ig, a Parti des travailleurs megalapításától addig, míg az a Független Munkáspártnak át nem adta helyét, mely eseményt Marie-Claude nagy lelkesedéssel fogadott, és utolsó leheletéig úgy tartott, mint a fejlődéshez szükséges legnagyobb lehetőséget.
Nem véletlen, hogy utolsó feladatai között volt a Munkásinformációkban a pártéletről szóló oldalak szerkesztése.
Marie-Claude trockistaként vett részt a Független Munkáspártért vívott harcban. Párhuzamosan ezzel a CCI (a IV. Internacionálé francia szekciója) országos vezetése tagja a ’90-es évektől máig internacionalista feladatokkal megbízva.
Haláláig, közel 10 évig a IV. Internacionálé általános (fő) tanácsa tagjaként olasz, svájci elvtársainkkal munkálkodott (...).
Magam több éven át dolgoztam Marie-Claude-dal (...). Baráti viszony állt fenn közöttünk akkor is, ha nem mindig értettünk egyet.
Marie-Claude, az aktivista mindig megmondta azt, amit gondolt, kritikáját és egyet nem értését is megformálva, határozottan, de a feszültség szükségtelen gerjesztése nélkül.»

Olivier Doriane
“Aktivista kapcsolataiban is emberi melegséggel jelen volt családunkban.”

“Franciaországba érkezésed súlyos sokkal járt (...). Százszor is elmesélted, amit – azt hiszem - teljes mértékben sosem tudtam felfogni, hogy 15 éves korodban Tunéziával brutálisan szakítanod kellett úgy, hogy családod ott maradt (...).
Lehetetlen mindent felidézni, de néhány mondat rendszeresen visszatér a Hozzád intézett üzenetekben.
Az egyik felfedi: «a dolgok diszkrét és nyitott megközelítése jellemed erősségét és meggyőződését takarja». Egy másik azt mutatja, hogy egy munkástelepülésen hogyan bátorítottad és győzted meg az asszonyokat: “Ez valami egészen új dolog volt, sokat haboztunk, de meggyőzött bennünket, mert biztos volt a sikerben és a siker el is jött!»
Egy újabb hozzáteszi: “Aki most elhagyott bennünket, nemcsak hűséges elvtársunk volt, hanem kiváló asszony is, baráti kapcsolatok fűztek hozzá, hiányozni fog nekem.” Igen, mindnyájunknak hiányozni fogsz.
A negyedik mondat aláhúzza az aktivista Marie-Claude erősségét, “ahol az emberi tulajdonságok, még ha alá is rendeltek a politikai orientációnak, küzdelmünkben alapvető jelentőségűek (...)”.
Sarah lányodnak írták: “Marie-Claude-dal együtt egy olyan generációhoz tartozunk, mely Lambert és az előző nemzedékek hagyatékát akarják őrizni. Azt hiszem, ha maradt is még sok elvégzendő feladat, az eddig végzett munkánkra büszkék lehetünk. A Te édesanyád kivette részét belőle (...).”
Nem is tudom megmondani, hány és hány üzenet szól “meleg, jóindulatú mosolyáról”.
A politikai testvériség érzése világlik ki ebben a dialógusban, amihez mélységesen ragaszkodtál. Köszönetet mondok Marie-Claude-nak, aktivista kapcsolataiban is emberi melegséggel jelen voltál családunkban (…)»

Sokszáz üzenet érkezett nem csak Franciaországból, hanem Svájcból, Algériából, Kínából, Pakisztánból, az USA-ból, Mexikóból, Brazíliából, Libanonból, Portugáliából, Magyarországról, Peruból, Romániából, Németországból, Belgiumból, Hong-Kongból, Spanyolországból, Burundiból és Kamerunból is.
Köszönet értük.

A Munkásinformációk 130. sz., 2011. jan. 12. (Franciaország)

Franciaország

A P O I (Független Munkáspárt) nyilatkozata

A Független Munkáspárt a veszélyes elefántcsontparti eszkalációtól óvakodásra int


A POI részt vett 52 ország delegációjával együtt az algériai Parti des travailleurs, az UGTA és a Nemzetközi Egyetértés szervezte háború- és kizsákmányolásellenes világkonferencián (Algír, 2010. nov. 27-29.), ahol az elefántcsontparti munkásaktivák megerősítették, hogy népük – minden komponensét beleértve – ragaszkodik egységéhez, a nemzeti szuverenitáshoz és békét akar.

Mindnyájan tudjuk, hogy külföldi csapatok bevetésével, ideértve az ENSZ égisze alattiakat is, nem lesz demokrácia, sem pedig megoldás Elefántcsontpart problémái számára.

Amit senki nem tagad: ahogy egész Afrikát, Elefántcsontpartot, lakosságát, természeti kincseit (különösen kakaó- és kávétermesztését, a közelmúltban felfedezett off-shore olajmezőit) kifosztották a privatizációs politika, a Strukturális Kiigazítási Tervek esztendői alatt, melyet az IMF és a Világbank az egymást követő kormányokra rákényszerített a népeket fojtogató adósságfizetés nevében.

Tény, melyet senki sem tagadhat: kapcsolat áll fenn ezen politika és az országban ún. „etnikai” és vallási konfliktusok provokálásával annak diszlokációs kísérlete között.

A POI tagsága széleskörben egyetért az algíri tanácskozás nyilatkozatával, azt ismételten megerősíti: «Szemben állunk a háborúval, mert az egész világon a népnek, a dolgozóknak elviselhetetlen fájdalmat okoz, és minden országban az ipar teljes destrukcióját, az általánossá váló munkanélküliséget, a deregularizációt okozza, az oktatás és kultúra tönkretételét, a vidék elnéptelenedését, a kivándorlást vég nélkül – ott is, ahol el kell szenvedni a katonai beavatkozást és ott is, ahol azokat szervezik. Szemben állunk, bárhol is történjenek, a külföldi beavatkozással, a katonai fenyegetéssel, a nemzeti szuverenitást kétségbevonó imperialista katonai bázisok létezésével.»

2011. jan. 04.
Daniel Gluckstein, Gérard Schivardi, Jean Markun, Claude Jenet
a POI országos titkárai




Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse