Válasz a kirekesztő "baloldalnak"

(A Munkáspárt 2006 Mi időnk honlapjáról)
«A baloldal széttagolt, gombamódra szaporodnak a baloldali szervezetek. Ráadásul a tendencia a radikális baloldalra is jellemzõ.
A közösségi oldalakon szervezõdnek a baloldalt és világot megváltó gondolatok, azonban semmi értelmük. A minimális ideológiai képzéssel felvértezett, többségében fiatal vagy középkorú agitátorok, akik nem képesek szervezetekkel együttműködni. Egyszerre, külön-külön kiáltanak kommunista értékrend után, és idézgetik Lenint, Trockijt, mintha létezne ma Magyarországon a XX. század eleji orosz proletariátus.
Kommunisták akarnak lenni, ezért dogmatikusan másolják és majommódra utánozzák a régi nagyokat, akik ezerszer megmondták, hogy amit õk tesznek, az csak akkor és csak ott helyes, ahol õk alkalmazzák.
Ideológiailag teljesen fals. Azt hiszik,hogy egy kommunistának kommunizmust kell építeni. Elfelejtik, hogy az egy folyamat, amihez társadalmi formákon keresztül vezet az út. A „baloldaliság” a kommunizmus gyermekbetegsége. Szektás dogmatizmussal Lenint idézgetni ellentmondás, ami csakis a világmegváltó, 3 személyes, kizárólag a hatalomra éhes, virtuális baloldali szervezetek önpusztulásában oldódik fel.
Ezeknek az elemeknek fogalmuk sincs, mit jelent kommunistának lenni.
Kommunistának hiszik magukat, de ez semmi.
Elvtársnak lenni nem hit, hanem tudat kérdése.
Tanulni! Tanulni! Tanulni!»

Tanultunk, tanultunk, tanultunk…
A fenti vádakat nem söpörjük le egyszerűen az asztalról azzal, savanyú a szőlő. Ha az is. Nem tesszük, mert e mondatok mögött ott rejlik: nincs magyar munkásosztály, nincs osztályharc sem, a «világmegváltó gondolatok» elavultak, maradjunk csak a nemzetközi intézmények (EU, IMF, stb.) által kijelölt kapitalista keretekben, csak a fennálló rendet próbálgassuk javítani. Nincs szükség az elődök tanításaira sem, majd ez a mindenféle színárnyalatot felvett «baloldal» megmagyarázza nekünk, mit tegyünk.

Magyarország évtizedek óta a privatizációs fosztogatás áldozata. Ki ezért a felelős?

Először is és mindenekelőtt felelősek a volt bürokrata rezsim vezetői, akik 1989-1991 után a privatizálók táborába állva a köztulajdonú vállalatokat, a földet, szociális szolgáltatásokat likvidálták a «piacgazdasághoz» csatlakozás nevében, akik a világimperializmusnak, az IMF-nek, a Világbanknak, a NATO-nak, stb. alávetették Magyarországot. Ennek lett az eredménye a munkahelyek millióinak megsemmisítése, számos vállalat bezárása; a munkaerő multinacionális vállalatok általi fosztogatása, melyek termelésüket áthelyezték (pillanatnyilag) Magyarországra; az 1945 után kiharcolt társadalmi vívmányok (egészségügy, társadalombiztosítás, nyugdíj, oktatás, stb.) lerombolása. Minden olyan politikai csoport felelős, akármilyen «radikális» is nyelvezetében, mely elutasítja ezen korrupt és az imperializmus által megvett vezetők felelősségét.
Ellentétben mindenféle, a dolgozók politikai képviseletét hirdető párttal, csoporttal szemben, amelyek a 2004-es EU-csatlakozást elfogadták, melyek kitartanak az EU mellett, mi azt tartjuk, hogy az Európai Unió nemhogy rendbe nem teszi az ország problémáit, hanem hozzájárul azok súlyosbodásához.
Nemcsak a kormányok bűnösek, melyek privatizálnak, bezárják az üzemeket és bányákat, a lakosság egész szektorát marginalizálják (a cigányságot éppúgy mint a magyarságot), a választókat a Fidesz és a Jobbik karmaiba kergették, hanem az IMF és az Európai Unió is, melyek bevezetve a legdurvább munkásellenes intézkedéseket a társadalmi felbomlás klímáját hozza létre. És azok, akik a «piacgazdaság» előtt a sárban hemperegve tülekednek az EU megjavításáért...

Miért «széttagolt» ez a bizonyos «baloldal»? Mert a dolgozók ellenállási törekvése folytonosan beleütközik azok politikájába, akik éppen az ő nevükben beszélnek:
- a volt egypártrendszer fő örököse, az MSzP vezetésébe, mely kormánypártként 3 ciklusban szervezte a privatizációt, az országot alávetve az IMF-nek, az EU-nak, stb.
- a szakszervezetek országos vezetőibe, akik elfogadták a munkásjogok csökkentését, akik aktívan részt vesznek a mai napig a rablásban.
- az MSzP-től «balra» álló pártok szintén kiveszik részüket az Európai Unió politikájának kíséretéből az «Európai Balpárt» keretében.

Soha nem volt nagyobb mértékben szüksége a munkásságnak tömegszervezetekre és különösen a szakszervezetekre. Megállapítjuk, hogy a az utóbbi években – vezetőik politikája ellenére is – a dolgozók érdekfelismerése, osztályharcos szemlélete fejlődött. Aki úgy véli, hogy ennek ideje lejárt, lemond arról, hogy segítse őket szervezkedésükben, s bármilyen gyönyörű metafórákat is hallat «kapitalizmusról», «szocializmusról», a globális tőke malmára hajtja a vizet.
A magyar dolgozók még nem mondták ki az utolsó szót. Ti, akik úgy vélitek, a társadalom „jobboldaliakra” és „baloldaliakra” oszlik, nem pedig alapvető és sajátos érdekeiben különböző osztályokra, a munkásosztály lefegyverzésének buzgó perzekútorai vagytok. Hát csak higgyétek, hogy eljött a „Ti időtök”...
(Somi Judit)