Olvastam valahol...

Miért terjednek a fasiszta/náci eszmék?
(dzsetszkí)

Röviden: mert az emberek magukra vannak hagyva.

Hosszabban:
Ha tervezhetetlenné válik az ember jövője, ha talajt vesztettnek érzi magát, ha kilátása sincsen arra, hogy becsületesen, a közösséget alkotó módon ne veszítsen életminőségéből, akkor elér egy pontot, ahol meghal benne az ember. Ha ehhez még hozzájön az is, hogy mindennapi tapasztalataival és embertársai tapasztalataival szemben olyan kép tárul elé, amely azt a benyomását erősíti, hogy egyedül van, akkor sarokba szorított állat módjára nem érez más utat maga előtt, mint az önvédelmi támadást.

Nem nagy dolgok kellenek ehhez, sok kis apróból jön össze. Nézzünk egy életszerű esetet. Munkanélkülivé vált, irány hát a központ. Ha nem megy oda egy-két órával a nyitás előtt, akkor felkészülhet egy bő 6-8 órás elfoglaltságra, míg ha odamegy (esetleg időponttal érkezik, mert már többedszerre van jár ott), akkor megúszhatja 4-5 órával. Ez mind remek, na de mit is nyújt a munkanélküli központ? Segélyt, ha van legalább kétszáz nap igazolt munkaviszonya és akár továbbképzést is. Csakhogy: a továbbképzéshez kell a három hónapnyi regisztrált munkanélküliség (függetlenül attól, hogy esetleg pont két hét múlva indul valami olyan, ami még érdekelné is/hosszútávú kenyérkeresetet biztosítana számára, mert piacképes tudással vértezné fel; és szintén függetlenül attól, hogy lehet, hogy legközelebb csak fél év múlva indul ilyen, ha indul egyáltalán).
A kétszáz igazolt munkanap meg nem olyan magától értetődő ám a mai világban, így könnyen lehet, hogy egy évtizedet ledolgozott aztán mégsincsen meg a kétszáz napja. Felettébb álszent dolog arra hivatkozni, hogy akkor keressen olyan munkáltatót, ahol bejelentik, mert sokszor kell lenyelni a békát, hiszen vagy eszik a család (bejelentetlenül), vagy hónapokig tartó munkahely-keresés vár az emberre (és éhezés a családra). De tegyük fel megvan a kétszáz napja, igen ám, csak minimálbéren… Abból éppen annyi segélyt kap, hogy éhen ne haljon, de mondjuk a rezsi befizetésére/albérletre már nem futja belőle.

És ne is szépítsük: az állam tehet róla.

Az az állam, amely nem gondoskodik arról, hogy a területén csak a törvényeknek megfelelő vállalkozások működhessenek. Ugyan meddig tartana egy „munkáltató-ellenőrző kommandót” felállítani, aminek semmi más dolga nincsen, mint az, hogy tagjaik különböző cégekhez nyernek felvételt és ott dolgoznak és gyűjtik az információt az adott cég törvénytiszteleti fokáról? (Szubjektív: mintegy ötven munkahelyen dolgoztam az elmúlt évtizedben és ebből az ötvenből olyan negyvenötöt simán büntetni lehetett volna a különböző szabálytalanságokért. Nagyon rossz arány!) És a büntetésnek, bírságolásnak többes haszna lenne: nem csak bevételt jelentene a folyton kongó államkincstárba, de az emberek morálján is nagyban javítana, ha tudnák, hogy nem csak „joguk” van a munkához, de azáltal, hogy gyakorolják ezt jogukat valóban a nagy közöshöz tesznek hozzá, nem csak a tisztességtelen cégek tulajdonosaik számára termelnek extraprofitot.

Azt mondják, hogy rossz az adómorál. No igen, mert nincsen meg a munkának a becsülete, elvették az ügyeskedők. Hiszen olyan ártatlan arccal tudja mondani az összes minimálbérre bejelentő, hogy „ezeknek a rablóknak minél kevesebbet. Te is jobban jársz ezáltal” (még egyszer: ötvenből negyvenöt a szubjektív „szociológiai esettanulmányom” szerint).. Ez az egyik része.
(…)

Ha: a jövőbe vetett bizodalom nem lenne lerombolva az állam nevében megtett/eltűrt igaztalanságokkal, ha nem azt tapasztalná az ember majd minden szinten, hogy a jövője gyakorlatilag csak akkor biztosított, ha becstelenné válik, és ha: nem lenne ’rákényszerítve’ a becstelenségre, felőle egész nyugodtan lehetnének azték főpapok is hatalmon, akkor sem törődne vele. Hiszen minden szintnek megvannak a maga tennivalója...
Kérdés hát, hogy mikor veszít az állam többet: akkor-e, amikor hosszú pórázra engedi a piacgazdaság nevében a cégeket, akik a végsőkig kifacsarják az embereket, mind fizikailag, mind erkölcsileg, vagy akkor-e, amikor rövidre fogja a cégeket és megőrzi az emberek jövőalkotási kedvét.
Jelenlegi körülmények közt élő emberek tömege szinte kiált egy olyan rendszerért és eszméért, amely megmagyarázza, rendszert visz a kaotikusnak látszó létbe. Kiált egy emberért, aki kimondja megint: ausradieren.

Gyurcsány Ferenc említette (politikusként tán egyedül eleddig), amit alapvetően mindenki gondol: akinek nem tetszik Magyarországon, ott az ajtó, lehet távozni. Nos, semmi más teendője nem lenne az államnak, mint visszaadni a munka becsületét, az emberi közösséghez való tartozás érzését, a jövőbe vetett remény értelmességét, az emberiességhez való jogot. Amelyik cégnek meg nem tetszik: tessék, ott az ajtó lehet távozni. És persze némi olaj sem ártana abba a nagy bürokratikus gépezetbe, mert mostanában eléggé nyekereg.