A Haza minden jóérzésű polgárához szólok!

Publikálta: coMMMunity

Szerző: Berki Judit

A Haza minden jóérzésű polgárához szólok! Nevetségessé tettem saját magam előtt önmagam, amikor azt hittem, hogy tagja lehetek a Hazának, mert ma már sokszor csak én érzem úgy, hogy tagja vagyok. Szorgalmas, igyekvő, tanult cigány ember. A Haza mégis képtelen a befogadásra. Csak gyűlöletet szít, és fekete seregeket bocsát ki magából. Tűröm, és már csak akkor ordítok, ha elviselhetetlen rajtam a nyomás. Megyek ide-oda, képviselek, mondom, kérem, de csak süket fülek vannak körülöttem. Már nem tudok mindenhová menni, hiszen anyagi lehetőségeim ezt nem engedik meg. Izgatottan telefonálok, beszélek, érdeklődöm, és együtt érzek. Sokszor többre már nem futja az erőmből. Ahová nézek, amibe belebotlok, csak arról árulkodik, hogy nagyon nagy a baj!
Eljött az idő! Ma már nem arra van szüksége a cigány embereknek, hogy várják, mikor történik a feleszmélés a társadalom jó érzésű tagjaiban, és persze a nagypolitikában! Magunknak kell végig gondolni, hogy mit is tudunk tenni, mi együtt. Levetve béklyóinkat, hogy ki jobboldalhoz húzó, ki baloldali értékek mentén elkötelezett ember közöttünk. Nekünk egy közös utunk van Ez az út az összefogás útja! Nekünk kell beszélnünk egymással, és közösen képviselni cigány közösségünket a nagypolitika előtt!
Hagytuk, hogy évek hosszú sora alatt mindig félresöpörjék a problémát fent is és lent is a döntéshozók. „Nem leszünk népszerűek, nem fogunk választásokat nyerni! Ha vállaljuk a cigányok problémáinak a megoldását” – sokszor hallottam ezeket a mondatokat. Mindig forgott velem a világ, hiszen lehetett látni, hogy Pató Pál gondolkodásmódja hová fog vezetni!
Uraim, itt van az eredménye. Önökön múlott, hogy meddig engedik szabadjára az indulatokat az országban, próbálják e kezelni a mélyszegénységbe került családok százezreinek problémáját. Önök nem kezelték, és most sem kezelik. Csak nyomorúság van az ország bizonyos részein, a harmadik világban lehet éreznie magát az embernek, ha az ország legszegényebb területeire látogat.
Majd mások kezelik! Nem is akárhogyan! Megszállnak településeket, no nem a közösségi izgatás jegyében, á dehogy, csak a rendcsinálás van a zászlajukra tűzve. Ők felesküdtek. Mire is? Már csak a karlendítés hiányzik, és minden egybe lesz. Mi hagyjuk, nézzük, csendesen beletörődve, hogy lassan gyilkolni fogjuk egymást Európa közepén. A cigány közösség tagjai, azok a „durvák, erőszakosak, nem is emberek” pedig bénán, csendben segélykiáltásokat küldenek az éterbe!
Meghallja őket valaki? A civil aktivisták, jönnek, mennek, tárgyalnak, de hol van a nagypolitika? Hol van a Köztársasági Elnök úr? A miniszterelnök? Mikor mennek már el Hajdúhadházára, Gyöngyöspatára? Mikor tisztelik meg a cigány embereket azzal, hogy a helyszínen tájékozódnak arról, hogy mi is történik ebben a hazában?
Valakik töltik megérdemelt nagypénteki pihenésüket. Megvacsoráztak. Együtt a család. Nyugalom van, béke. A gyermekek játszanak. Máshol: náci sereg ólálkodik ostorral a kezében. Kiképzőtábort épít, majd húsvéti fegyverropogtatásra készül, mert ugyanis ők csak felkészítenek a haza védelmére. Éjszaka kiabálnak, reggel masíroznak. Nem a cigányok miatt vannak ott! „Á, dehogy.” A közösségi izgatásról nem is hallottak. Ők csak békés Véderő.
Még ahhoz sincs kedve az embereknek, hogy egyenek. A család már szétszakadt. Többen Szolnokon, többen Csillebércen vannak. Idősek, nők, gyermekek. Húsvét előtt, mint hallom, „üdülni” mentek. Hivatalos értesülés a tévé csatornáin keresztül. Nem szégyenlik kimondani! Reméljük a vasárnapi szent misén meggyónják bűneiket! Uraim! Maguk nem ismerik a cigány kultúrát és butaságokat beszélnek! Soha nem mennének el egy ünnepen, ha nem félnének, és nem lennének megfélemlítve. Ha a családfők nem aggódnának szeretteikért. A család ugyanis szent dolog nálunk is, bármennyire hihetetlen ez az Önök számára! A család azonban félelemben volt Gyöngyöspatán. A gyermekek nem játszottak csak ijedten bújtak anyjukhoz, hogy óvja őket, amíg tudja! Nem volt béke, és nyugalom a lelkekben. Nem volt a feltámadás előtti csendes várakozás.
Mikor lesz már rend? Mikor indul el a cselekvés? Mikor lesz értelmes párbeszéd, és stratégia a probléma kezelésére? Nem várhatunk már egy percet sem! Felszólítom a Kormányt, magam és a hozzám tartozó cigány közösség nevében, hogy védje meg saját állampolgárait a náci eszmétől! Tegyenek már végre rendet! Ne várjanak tovább, és halogassák a döntést! Nevezzék végre nevén, hogy rasszista csoportok garázdálkodnak és szaporodnak szerte az országban. Fegyverekkel, egyenruhákkal felszerelkezve, gyűlölettel a szívükben, hiszen ők az „igaz magyarok”. Még azt sem merik kimondani, hogy nem garázdaság a vád, hanem kisebbségi közösség elleni izgatás! Mondják ki, és cselekedjenek a jog előírásai szerint.
Felszólítom az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársait, hogy végre tegyék a dolgukat, nem halljuk a hangjukat, nem látjuk a munkájukat, nem érzékeljük az törvényben foglaltak érvényesülését.
Felszólítom az Országos Roma Önkormányzat elnökét és képviselőit, hogy a közösség tagjainak érdekeit végre képviseljék! Álljanak ki honfitársaik mellett, és szólaljanak meg. Ha erre képtelenek, akkor szűrjék le a megfelelő konzekvenciákat saját működésüket illetően!
Nagypéntek van. Áldott Húsvétra várunk romák, és nem romák. Reménykedünk, hogy eljöhet mindenki számára, aki a hazában él. Ez az Önök közös felelőssége!