A Munkás Hírlap május elseji röpirata

Május elsején, a Városligetben (Paál László sétány) Pécsi Ágnes sátrában sörrel és zsíroskenyérrel vár Benneteket, itt papírformátumban is megkaphatjátok röpiratunkat, valamint a La Vérité (Az Igazság), a IV. Internacionálé elméleti folyóirata különkiadásànak forditàsàt, 70 évvel meggyilkolása után: Lev Trockij időszerűsége cimmel.


Munkás Hírlap

2011. május elseji röpirat

Hazánk a nemzetközi helyzet tükrében


Az imperializmus válsága egyre mélyebb és átfogóbb. Ezt nem csak a 2008-as pénzügyi-termelési világválság, az alapvető termékek árának emelkedése jelzi, hanem olyan új korszak, mely felborította az amerikai imperializmus berendezkedését a világban. A tunéziai forradalom, majd az egyiptomi nem a világforradalmi folyamatoktól elrugaszkodó speciális «arab jelenség», hanem annak szerves része. A dolgozók, a fiatalok, a népek és szervezeteik mozgalma, mely folytatja az 1917-es szovjeteket, az 1953-as kelet-berlini eseményeket, az 1956-os magyar munkástanácsokat, stb. Ezért van a tunéziai eseményeknek nemzetközi jelentősége.
Ben Ali és Mubarak az IMF helyi képviselői voltak csakúgy, ahogyan a mi kormányaink is azok. Az Európai Uniót, melynek tagja vagyunk, a nemzetközi, elősorban amerikai tőke mozgatja. Válságában vergődve mára – az Euróért paktummal, a két nagy szakszervezeti szövetség politikájával és a deficitet tiltó alkotmányos reformokkal – magát a demokráciát teszi kérdésessé.

Magyarországon az EU konvergencia-programja, a szakszervezeteket integráló és bedaráló politika, a költségvetési hiányt csökkentő új alkotmány képezi ennek részét. Csak részletkérdés a GDP-hiány tartása; az antidemokratikus lépések szinte minden területen; a munka világa érdekeivel szembeni törvényhozás; a bankkonszolidáció közpénzből; a bankkódex a bankok saját elképzelése szerint; a közszférától elvonások; az alacsony béreket sújtó egységes 16 %-os személyi jövedelemadó; az új munkatörvénykönyv (nagyobb rugalmasság, a sztrájkjog csorbítása); a gyógyszertámogatások megvonása, a táppénzmódositások; a rokkantnyugdíjak elleni támadás; az oktatásban 16 éves korhatár meghúzása; a pedagógusok munkaidejének emelése és létszámcsökkentése; a közfoglalkoztatások változásai, stb. Mit jelent az új magyar alkotmány? Legsúlyosabb vonása az «olyan költségvetés, mely eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét». S mindaddig, amíg az államadósság ezt meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely ennek csökkentését tartalmazza. De ez a nem a dolgozók adóssága, mi semmit nem élveztünk belőle! Ebben az évben máris kevesebb lett a dolgozók, nyugdíjasok jövedelme, ez pedig itt arról szól, hogy folytatódnak a megszorítások – no meg arról, aki fellép ellene, alkotmányellenesnek nyilváníttatik! A költségvetés szentsége azonban nem vonatkozik mindenre és mindenkire: az APEH adataiból kiderül, hogy a nagyvállalatok, a multinacionális vállalatok a nyereségük után igencsak mérsékelten adóznak (a tényleges adó 2007-ben nem érte el a 9 százalékot, pedig a társasági adókulcs elvileg 16 százalékos). Az Alkotmány e passzusa is visszavezethető az IMF, az Unió előírásaira, direktíváira és követeléseire, melyeket a Fidesz-kormány – látszólagos ellenkezése dacára – végrehajt.

Egész Európában különlegesen erős mozgalom kezdődött a megszorító intézkedések ellen, a nyugdíjreform visszavonásáért, az egészségügyért, az oktatásért, mely nem érhetett célhoz olyan vezetők miatt, akiknek ez egyáltalán nem volt szándéka. Azt várják, hogy «szociális dialógusok» folyjanak továbbra is, az ellenreformokat elfogadtassák a munkavállalói szervezetekkel és végezzenek a szakszervezetek függetlenségével a «nemzeti együttműködés» kereteiben. Az IMF, a G 20, az ENSZ, az Európai Unió… sőt, még az ILO is azt keresi, hogyan tudná a dolgozókkal megfizettetni a tőkés rendszer válságának árát. A krízis egyenes következményeként az egyik szikra Tunéziában és Egyiptomban a fiatalok tömeges munkanélkülisége lett – ez Magyarországon is óriási. A dolgozók, a fiatalok azonban az egész világon keresik a felegyenesedés útját, küzdenek az összes osztályharcban elért vívmányt megsemmisítő imperializmus és intézményei ellen (Világbank, IMF, Európai Unió, stb.).
A munkásosztályra nyomás nehezedik. A «világkormányzat», a «nemzetközi intézmények demokratizálása», a «szociális dialógusok» becsapnak bennünket, akadályozzák és súlyosan sértik érdekeinket. A tunéziai dolgozók felülkerekedtek ezeken az akadályokon. A népakarat alkotmányozó nemzetgyűlési választásokkal kívánja kezébe venni saját jövőjét; a forradalmi védelmi bizottságok a nagy szakszervezeti tömörüléssel, az UGTT-vel pedig megszervezik magukat és ellenőrzik saját mozgalmukat. Így beszélhetünk ma a forradalom folytatásáról. Adjuk hozzá a katonai intervenciós fenyegetést és megértjük, hogy Líbia csak ürügyül szolgál a beavatkozásra.

Az EU jobb- és baloldali kormányai százmilliárdokat pumpáltak közpénzekből a bankok és spekulánsok megmentésére, ezután a munkásjogok tönkretételének terveibe fogtak: nyugdíjreformokba (Francia- és Spanyolországban), szociális likvidációba (Görög- és Írországban), mindkettőbe Magyarországon – s ezt olyan politika kíséri, mely ezen tervek megvalósításába próbálja integrálni a szakszervezeteket. Az európai tömegmozgalmakban a dolgozók próbálkoznak szervezeteikre támaszkodni, de beleütköznek vezető apparátusaik politikájába, akik ha kritizálva is, de alávetették magukat kormányaik és az Európai Unió követeléseinek.
Mégha nem is győztek a dolgozók ez alkalommal, törekednek arra, hogy e szervezeteiket visszaszerezzék maguknak.
A tömegmegmozdulások világszerte közös tartalommal bírnak. Az ápr. 9-i budapesti szakszervezeti demonstráción nem csak az Európai Szakszervezeti Szövetség központilag kiadott jelszavait láthattuk a különböző szakszervezeti csoportok kezében, hanem a hivatalos jelmondatok után ilyen feliratok is szerepeltek: „Csökkenő bér, növekvő terhek? Megvédjük a nyugdíjrendszert! Biztos munkát, tisztes bért és nyugdíjat! Nemet a liberalizációra! Nem vagyunk rabszolgák! Jogainkért jöttünk!” – ez is utal arra, elkezdődött valami.
A magyar dolgozó tudatában van érdekeinek, képes arra, hogy szervezetten küzdjön értük, felismeri elnyomásának eredetét és tenni akar ellene.

•Éljen május elseje! Éljen a nemzetközi munkásosztály és annak harca a barbárság ellen!
•Éljen az európai népek IMF- és Európai Uniómentes szabad szövetsége!
(szerkesztőség)

Kik vagyunk? A Munkás Hírlap szabad kiadvány. Munkásaktivisták, szakszervezeti tagok kiadványa, akik harcolunk a termelőeszközök magántulajdona ellen, a kizsákmányolás ellen, az IMF és az Európai Unió ellen a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért.Harcunkat a magyar munkásmozgalom folytonosságához kapcsoljuk, céljaink megvalósításáért e keretek közöttküzdünk - ahogy azt elődeink tették 1919-ban, 1956-ban.
Internacionalisták vagyunk, az összes nemzet, nemzetiség egymás közötti egyenlőségét a nemzeti kisebbségek egyenjogúságára alapozva követeljük.Éppen ezért a munkáshatalom és a demokrácia elvéért szállunk síkra, a Dunamenti és Balkáni Föderációért, szabad népek szabad Európájáért, a szabad világ tagjaként.
Arra törekszünk, hogy az útról és eszközökről szabad vita jöjjön létre, melynek segítségével a tömegek meg tudják találni a kivezető utat abból a zsákutcából, amelybe az imperializmus és intézményei taszították őket.
Lapunk nyitva áll valamennyi dolgozó, aktivista előtt, akik célja hasonló: harc a privatizáció ellen, a munkához, az oktatáshoz, az egészségvédelemhez, lakhatáshoz, stb. fűződő jogokért.
Megjegyzéseiteket, állásfoglalásaitokat várjuk.
Email-cím: somijudit@gmail.com