Olvastam valahol...

(FigyelőNet)

A megszorításokból a nagytőke profitál

A nyugdíjasok és a munkavállalók nap mint nap hallják: áldozatot kell hozniuk. A hazánkban tevékenykedő nemzetközi nagyvállalatok viszont egyes közterhekből nem veszik ki arányosan a részüket, s jó esélyük van arra, hogy a jövőben még kevesebbet kelljen letenniük a köz asztalára.
Sérültek a nyugdíjasok, a közszférában dolgozók érdekei, napirendre került a munkavállalói juttatások adómentességének eltörlése. Egyes ellenzéki politikusok a minimálbér környékén keresők keményebb megadóztatását, sőt a minimálbér eltörlésének szükségességét vetik föl.

A háttérben a vártnál is nagyobb gazdasági visszaesés, s az IMF-nek vállalt hiánycél áll. (Mindemellett az is nyilvánvaló, hogy egyes reformjavaslatok mögött nem a válságkezelő szándék áll, hanem esetenként a javaslattevő korábban is hangoztatott gazdaságfilozófiai-politikai meggyőződése, vagy éppen közérdeknek álcázott lobbiérdek.)
Míg a viták jelenleg is leginkább arról folynak, hogy a nyugdíjasoktól vagy az alacsony keresetű munkavállalóktól vegyenek-e el többet, egy szent tehén maradt minden vihar ellenére: a zömében multinacionális cégekből álló nagyvállalatok szférája. A még regnáló kormányunk adójavaslata (amely már biztosan nem ebben a formájában valósul meg) meghagyta volna a legfontosabb vállalati adókedvezményeket, s eltörölte volna a különadót.

ELVÁGTATÓ PÉNZEK

A profitrepatriálás 2003-ban 1,3 milliárd euró volt, 2006-ban 3,8 milliárd euró, 2007-ben elérte a 4,2 millliárd eurót. 2008 első háromnegyed évében összesen nagyjából annyi profit távozott az országból, mint 2006-ban (teljes éves adatok még nincsenek 2008-ról) – derül ki az MNB adatsoraiból.
Jóllehet az Állami Számvevőszék kutatóintézetének értékelő tanulmánya már 2007-ben azt állapítja meg, hogy „a külföldi tulajdonosok által birtokolt gazdasági szegmens egyes közterhekből nem arányosan veszi ki a részét”, s fölhívja a figyelmet a növekvő profitrepatriálásra, azaz arra, hogy a külföldi vállalatok egyre nagyobb arányban küldik haza a hazánkban megtermelt profitot.

Nyilvánvaló, hogy a nagyvállalatok a nyereségük után valóban meglehetősen mérsékelten adóznak. A tényleges adókulcs nem érte el 2007-ben a 9 százalékot, pedig a társasági adó elvileg 16 százalékos – derül ki az APEH adataiból.

TISZTELETTEL ADÓZNAK

Az APEH adatai szerint 2007-ben a magyarországi cégek adózás előtti eredménye 4 960 645 887 000 (csaknem 5000 milliárd) forint volt, a számított adó alapja mindössze viszont 2 636 445 756 000 forint volt.
A befizetett társasági adó mindösszesen 444 542 965 000 forint volt. Nem éri el a tényleges (effektív) adókulcs a 9 százalékot.
Egyértelműen a nagyvállalatok tudják jól kihasználni a társasági adó alapját, illetve a számított adót csökkentő kedvezményeket – mondta a FigyelőNetnek Oldal György, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének (MKOE) alelnöke. Ezt támasztja alá a Figyelő tavaly készült cikke is, amelyből kiderül, hogy még az olyan értékes brandek tulajdonosai is, mint például a Coca Cola vagy a Siemens, még egy százalék tényleges kulccsal sem adóznak, de számos nagy cég adózik nulla kulccsal, sőt egyesek még adót is visszaigényelnek.

A lakosságé a nagyobb teher

Mindemellett nem csoda, hogy a lakosság több mint négyszer annyi adót fizet be a központi költségvetésbe, mint a gazdálkodó szervezetek, legnagyobb részt az áfa révén (amint arról a költségvetés mérlegét megnézve bárki meggyőződhet). Ezt az arányt rontotta volna tovább a lakosság kárára a Gyurcsány-kormány, illetve a Reformszövetség javaslata többek között a különadó eltörlésével és az áfa megemelésével.

A különadó eltörlése igen előnyös lépés lenne a cégeknek, különösen a nagy cégeknek, akkor is, ha a társasági adó kulcsa 19 százalékra nő - mondta a FigyelőNetnek Oldal György adószakértő. A különadó alapja ugyanis sokkal szigorúbb szabályok alapján csökkenthető, mint a társasági adóé, ez utóbbit egy nagyvállalat sokkal könnyebben „kihozza nullára”. Márpedig nullának a 19 százaléka sokkal kedvezőbb, mint valamennyinek a 4 százaléka – magyarázta az adószakértő.

A KÜLÖNADÓ ÉS AZ AUDI

Mint emlékezetes, amikor a kormány 2006-ban bejelentette a különadó bevezetését, az Audi egymilliárd euró értékű befektetés elmaradását helyezte kilátásba. A kormány végül - az Audi kedvéért – a különadót csökkenthetővé tette az alap- és alkalmazottkutatás, valamint a kísérleti fejlesztés költségével.

Az eset jól mutatja, hogy a magukat szuverénnek mutató nemzeti kormányok nincsenek egy súlycsoportban a nagy, nemzetközi vállalatok érdekképviselőivel.
A nagyvállalatok érdekképviselő szervezetei, s az adóoptimalizálásukat segítő nagy adótanácsadó cégek vezetői azt mondják, túladóztatottak a vállalatok. Ennek egyik okaként az iparűzési adót szokták említeni, amelynek eltörléséért beperelték a nagyvállalatok a magyar államot, s Brüsszelig is hajlandók voltak elmenni. A pert ugyan elvesztették, de nem tettek le annak eltörléséről: a Demján Sándor nagyvállalkozó által létrehívott, s meghatározóan a vállalkozások érdekképviselőiből álló Reformszövetség programjának sarkalatos pontja az iparűzési adó adórendszerből történő kivezetése.

IPARŰZÉSI ADÓ

A helyi iparűzési adó tulajdonképpen a hozzáadott értéket adóztatja. Az adóalap meghatározásánál az árbevételből az eladott áruk a beszerzési értéken, az anyagköltség, s a közvetített szolgáltatások vonhatók le.
Nem is lehet csodálni, hiszen a helyi iparűzési adó hiába csak 1-2 százalékos, sokat „optimalizálni” nem lehet rajta, így azután csaknem annyi bevétel származik belőle, mint az elvben 16 százalékos társasági adóból.

A másik oka a „túladóztatottságnak” a járulékok magas szintje, ami azonban nem adó, mert nem a vállalatok jövedelmét, hanem a költségeit érinti. Mint azt számosan elmondták már, a járulékok hazai szintje valóban meghaladja az uniós átlagot. Amire kevesebben hívták föl a figyelmet, hogy a fogyasztási adók szintje (például áfa) is meghaladja az uniós átlagot, mégis ennek megemeléséből finanszíroznák a járulékok csökkentését.

HÍVOGATÓ ADÓRENDSZER

Az UNCTAD által a nemzetközi befektetőknek kiadott „World Investment Report 2008” fölhívja a figyelmet, hogy néhány fejlett országban – megemlítik Magyarországot is Dánia, Hollandia, Málta és Lengyelország mellett – kedvezményesen adóznak a külföldi befektetések. Az USA-ban, Svájcban és Magyarországon csökkentették a bürokráciát, rövidítették a várakozási időt, s más iniciatívákkal is bátorítják a külföldi befektetéseket – teszik hozzá a kötet szerzői.
Arról is sokan megfeledkeznek a közbeszédben, hogy bár a járulékszint magasabb az uniósnál, de a bérköltségek szintje (bruttó bér + a munkaadót terhelő járulékok) azért még mindig jóval alacsonyabb az uniósnál. A munkaadók persze ezt nagyon is jól tudják.

A fizetések a kelet-európai uniós tagoknál jóval alacsonyabbak a nyugat-európaiaknál, s bár magasabbak a társadalombiztosítási járulékok, ennek hatását ellensúlyozza a társasági adók alacsony szintje – olvasható az Európai Munkaadók Szövetsége honlapján.

Ennek ellenére a „járulékcsökkentés az áfaemeléssel ellensúlyozva”, azaz a lakosságra terhelve program beépült a letűnő Gyurcsány-kormány programjába éppúgy, mint a Reformszövetségébe, s még a magát rendszerkritikusnak beállító Lehet Más a Politika mozgalom programjába is.

A vállalatok adó- és költségszintjének csökkentése a lakossági terhek növelésével látszólag valamennyi vállalatnak érdeke, de valójában távolról sincs így: az export 80 százalékát adó, külföldi nagyvállalatok ezeknek az intézkedéseknek csak az előnyös oldalát éreznék, a zömmel nem exportképes, a hazai kereslettől függő kkv-k viszont a hátrányait is.

ADÓZTATÁSI MÍTOSZOK

1. A kis cégek többsége kibújik a közterhek megfizetése alól, míg a nagyvállalatok görnyedeznek az adóterhek súlya alatt.

Valójában sokkal több nagyvállalat „hozza ki” nullára, vagy veszteségesre működésének eredményét, mint amennyire az a kis cégekre jellemző. A Kopint-Tárki tanulmánya szerint 2003-05 között a legnagyobb arányban a nagyvállalatok voltak tartósan veszteségesek.

2. Minél több pénzt hagy az állam a cégeknél (alacsonyabb adó- és járulékkulcsok formájában), azok annál több munkahelyet teremtenek. (Más megfogalmazásban: a cégek hasznosabban költik el a pénzt, mint az állam.)

Valójában nincs garancia arra, hogy a vállalatok éppen munkahelyeket létesítenek a náluk hagyott pénzből. Kivehetik a többletet például profitként is. Lehetséges persze az is, hogy a többletet beruházásra fordítják, ami munkahelyeket teremt, ám arról se feledkezzünk meg, hogy akadnak olyan fejlesztő beruházások, amelyek éppenséggel munkahelyeket szüntetnek meg.

3. Nem pártpolitikusoknak, hanem közgazdászoknak, adószakértőknek kellene megmondani, milyen legyen az adórendszerünk.

Az adórendszer megváltoztatása a javak állami újraelosztását módosítja. Eldöntjük, kik fizetnek többet/kevesebbet: a nagyvállalatok, a kis cégek, a munkavállalók, avagy minden magánember, aki él és fogyaszt (mondjuk az áfa formájában). Érdekek és értékek között kell tehát választani.

Különösen ostoba dolog lenne a társadalomnak azokra a szakértőkre bíznia annak eldöntését, ki mekkora részt vállaljon a közterhek viseléséből, akik egy meghatározott csoport érdekeit képviselik.