354-es Kína-levél 2011.ápr.1.

Magasfeszültség. E levél szerkesztésének zárásakor a sajtó információt adott arról, hogy az egyik legismertebb kínai művészt, Ai Weiweit (a pekingi olimpiai stadion fészkéről és merész szavairól ismert) a főváros repülőterén letartóztatták. Nem az egyetlen, ha hihetünk a demokratikus jogvédőknek (lásd dokumentumunkat). A demokratikus szabadságjogok megsértése, a kihallgatások megsokszorozódnak és a «felforgatás» etikettje a legártatlanabb blogger hátára is felkerülhet, ha naívan követ egy frissen kapott üzenetet…
Beléptünk-e már a mindenható új korszakba, melyet az általánossá vált «gyors válasz rendszere» jellemez, preventív csapás a rögtönzött incidensek, sztrájkok és tüntetések megelőzésére, ahogy a gazdasági és társadalmi fejlődés 12. irányterve (2011-2015) előírja?
Miben áll tehát a «gyors válasz rendszere» (ez a neve…)? Szembenézve a kockázattal és bizonytalansággal, a «minden valószínűség szerint növekvő társadalmi ellentmondásokkal» (ezek saját szavai…), minden olyan eseménnyel, melyet a hatalom nem képes előre látni, a Kommunista Párt vezetői olyan «társadalomkezelő» rendszer bevezetéséről határoztak, mely az ezzel foglakozó irodákon, rendőrségen, fegyveres szerveken, hadseregen nyugszik, a «társadalomkezelést» pedig szakértők, biztonsági cégek segítenék!

Szoros kontroll. A társadalmi stabilitás fenntartásáért felelős kezelési irodák a nagyvárosok artériáiban és mintegy 40 000 vidéki városban és kantonban lesznek felállítva. Konfliktusforrások kezelésével foglalkoznak majd a közhivatalokkal együtt és a szociális védelem kérdéseivel, általánosabban «minden olyan problémával, amely a törvény és a rend tiszteletére vonatkozik»… Még nyugtalanítóbb, hogy ez a terv, melyet most fogadott el az Országos Népi Gyűlés, önkéntesek nemzeti hálózatára kíván támaszkodni, mely kontrollálná a városok negyedeit utcáról utcára: a kinyilvánított cél az, hogy a lakónegyedben tízből egy lakos «önkéntes szociális referens» legyen, ez millió «állampolgári felügyelő» intézményesítésének egy fajtája, ahogyan a pekingi olimpiai játékokon vagy a sanghaji világkiállításon láthattuk (Willy Lam, «China Brief», márc. 25.).
Emlékezetetünk, hogy a «társadalmi stabilitás fenntartásának» büdzséje 2011-re 624 milliárd yüanra (kb. 66 milliárd euró) emelkedett, nagyobb, mint a védelmi kiadások összege! A «Kínával szembeni ellenséges erőkkel» való küzdelemről van szó. A belső ellenség vajon veszélyesebb, mint a külföldi? Minden intézménynek tökéletesítenie kell magát: a fegyveres népi rendőrségnek «kapacitását növelni kell az előre nem látható incidensek kezelésére», a Legfelsőbb Bíróság pedig elkötelezte magát «az állambiztonságot és a társadalmi stabilitást veszélyeztető bűnözés szigorú büntetésére».

A «Kínával szemben ellenséges erők». Kérdezzék meg a foshani Honda fiatal ipari tanulóit, ha japán főnökük nyomorúságos bérért kizsákmányolja őket, az nem ellenséges érzületű-e… Kérdezzék meg, hogy a hivatalos szakszervezet által a sztrájk letörésére küldött verőlegények 2010 májusában nem voltak-e «ellenséges erők»… Kérdezzék meg a parasztokat, hogy ha a bürokraták elveszik tőlük megművelt földjeiket egy ingatlanközvetítő megvesztegetése nyomán, akkor ezek nem azok a bizonyos „ellenséges erők”... Kérdezzék meg a migráns dolgozókat, hogy azok, akik megtiltják, hogy ugyanolyan jogokat élvezhessenek mint a városi dolgozók, visszautasítják gyerekeik állami iskolába küldését, azok nem «ellenséges erők-e »…
És a szabadságot kívánó fiatal kínaiak milliói számára a cenzúra nem „ellenséges erő”? Az ország több tízezer cenzorának elég sok dolga lesz a 450 millió internet-használóval: pl. tilos leírni a «jún. 4.» dátumot (a Tienanmen-téri vérengzés dátuma 1989-ben)! Akkor írjuk a helyébe a «május 35»-öt, és mindenki tudni fogja, miről beszélünk!
Nem használható szabadon a Twitter, mert cenzúrázzák? Akkor csináljunk mikroblogokat, ahol lehet beszélgetni: ma már 120 millió fiatal kínai használja ezeket a «weibo»-kat («Washington Post», márc.27.), 1 millió rövid szöveg (140 leütés) jelenik mag naponta! A cenzúra késésben van… «a Weibon beszélünk a lakónegyed ügyeiről és elmondjuk véleményünket», mondja az újságírást tanító pekingi tanár, Hu Yong, ez a «a véleményszabadság helye». Letagadhatatlan tény: a szabadság iránti vágy erősebb.
A gépkocsigyártásban lezajlott sztrájkok határozottan a hivatalos szakszervezeti apparátustól független szabad, munkás- és független képviseletre tették a hangsúlyt. Bizonyos, hogy az Országos Népi Gyűlésben megvalósítandó politikai képviselet kérdése is fel fog merülni.

Új megtorlási hullám
Liu Xianbint márc. 25-én 10 év börtönre ítélték «izgatásért a hatalom felforgatására», a kétórás eljárásban védekezni sem tudott, felesége szerint csak annyit tudott mondani: «ártatlan vagyok, tiltakozom»! A szecsuáni Demokrata Párt alapítója (1998) mindig az egypártrendszer ellen harcolt – békésen. 1991-ben két és fél év börtönre ítélték „ellenforradalmi propagandáért”, aztán 1999-ban 13 évre a «hatalom felforgatásáért», 2008 végén jó magaviseletéért elengedték. Aláírta a Charta 08 felhívását, több cikket írt, egyiket a Tan Zuoren-ügyről. Tan aktivistaként 5 évet kapott, mert denunciálta a korrupciót és a hanyagságot, mely a 2008-as szecsuáni földrengés alatt az épületek összeomlásához vezetett (a bírók „felforgatónak” ítélték oknyomozó munkásságát!).
Az Amnesty International szerint (márc. 23.), «több, mint 100, többnyire a Twitteren és a bloghálózaton dolgozó aktivistát letartóztattak, felügyelet alá helyeztek, a biztonsági erők megfélemlítettek vagy eltüntettek febr. vége óta.» A szervezet kommünikéje pontosítja: «24 aktivistát tartóztattak le olyan, a biztonságot érintő cselekmény miatt, mint az «államrend felforgatása», ami egyes esetekben csupán abból áll, hogy megemlítették a «jázmin-forradalmat» a Twitter mikroblogokon. 22 személyt vádemelés nélkül tartanak fogva, közöttük híres, az emberi jogokra specializálódott ügyvédeket, akik hozzászólnak a Twitter-blog platformjain, pl. Teng Biao, Tang Jitian, Jiang Tianyong és Feng Zhenghu. Legalább 69 más aktivistát és cybernautát rövid időre elfogtak, felügyelet, rendőri kontroll alá helyeztek vagy eltüntettek.»
A Human Rights Watch szerint (márc. 31.) «március közpén a rendőrség “eltüntetett” hat, az emberi jogokkal foglalkozó neves ügyvédet – Teng Biaot, Tang Jitiant, Jiang Tianyongot, Liu Shihuit, Tang Jinglinget és Li Tiantiant –, nagy a kockázata annak, hogy tortúrának, durva bánásmódnak vetették alá őket. A Tang Jitianhoz közelálló források megerősítették, hogy súlyosan megkínozták. Liu Shihuit a rendőrök bántalmazták, mielőtt eltűnt volna. A civil társadalom három eminens védője, Ran Yunfei, Ding Mao és Chen Wei, formálisan letartóztatásba került márc. 25-28 között és «államhatalom és a szocialista rendszer megdöntésére irányuló izgatással» vádolták meg őket. Sokéves börtönbüntetést kockáztatnak.»



––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

A kéviselőnő: «Soha egyetlen ellenszavazat!»

Shen Jilan 82 éves, az Országos Népi Gyűlésben képviselő volt annak 1954-es első ülésszakától 2008-ig. Amikor megkérdeztük, mi a titka a hosszú életnek a politikában, bizonyos büszkeséggel válaszolta: «Képviselőnek lenni annyit jelent, mint hallgatni a Pártra. Soha nem szavaztam nemmel, mert az rosszat tenne az országnak». A «Sárkány mosolya» – az interneten aktualitásokról beszélgető teknősbéka és sárkány képregényt publikáló alkotócsoport – ebből az autentikus reflexióból kiindulva képzelt el kommentárokat a képviselőkról és munkájukról. A rajz cirkulált egy darabig az interneten, de a cenzúra eltüntette.

A sárkány kifakad ennek a képviselőnek a nyilatkozata láttán:
– Soha egy ellenszavazat, mi a sz..r ! Mit akar az jelenteni, hogy «rosszat tenni az országnak»? Az ellenszavazat mégsem a biztos halál! Összeomlik a gazdaság? Infláció támad, ha ellenszavazattal tetszik élni? Tényleg, támogat maga akármit! Pártfogolta maga a jobboldalellenes kampányt, aztán, mikor a jobboldaliakat rehabilitálták, maga köpönyeget fordított és a rehabilitációra szavazott! Maga megszavazta a Nagy Ugrást korábban, aztán támogatta a családi felelősség rendszerét is (1), tudja-e maga, mit jelent: állásfoglalás? És még maga a népképviselő! Maga reprezentálja a népet, hát f…t!

A képviselők közül sokan gyűlésre soha nem mennek, mások soha nem tanulmányozzák a törvénytervezetet, az állampolgárok véleményét nem kérik ki – tragikomikus. Az internauták úgy hívják ezeket a képviselőket, hogy «szójaszósz»…

A teknős:
– A képviselők munkája az, hogy a nép véleményét és elvárásait közvetítsék az ország politika vitájában, így hát tényleg nem látom, mire valók ezek a «szójaszósz-képviselők»… Sokan túl régóta profitálnak a magasabb életnívóból, BMW-n gurulnak, luxusruhákban járnak, divatos éttermekben esznek; ez olyan életmód, mely messze van az átlagemberekétől, s valóban felmerül a kérdés, tudnak-e bennünket képviselni. Sorban álltak-e már éjjel-nappal, hogy vonatjegyet vegyenek azért, hogy a családjukhoz mehessenek újév ünnepére? Felszálltak-e olyan tömött buszra, ahol az ember lába a földet sem éri? Lebontották-e már a házukat? Megverték-e a rendőrök a családtagjaikat? Hogy tudnak akkor bennünket képviselni?
– Igazad van, mondja a sárkány, a képviselő- és bizottsági tagválasztás e módja tényleg gond, mert ez az elit soha nem fogja megérteni a nép érzéseit…

(Source : China Digital Times)

(1) Az idézett kampányok utalnak a kínai Komm. Párt politikai cikkcakkjaira és belső harcaira.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Kollektív tárgyalások a bérekről. A shenzheni hivatalos szakszervezetnek, az ACFTU-nak a híres speciális gazdasági zónában szándékában áll tárgyalni és 550 vállalatnál kollektív szerződéseket aláírni ebben az évben és a következő öt év alatt 1000-nél, hogy a város migráns dolgozóit sújtó béregyenlőtlenséget csökkentse. Ezt erősítette meg a szakszervezet márc. 15-i konferenciája, ugyanakkor a helyhatóság is bejelentette szándékát a «kollektív konzultációk szabályozásának» bevezetésére, miután a tartomány már sine die átvitt egy törvényt a témában. Emlékeztetünk, hogy a honkongi munkáltatók (a guangdongi tartományban több tízezer vállalattal rendelkeznek) fékevesztett kampányt folytattak 2010 szeptemberében a parlamenti törvénytervezet ellen, mely a kollektív szerződéseket akarta kötetezővé tenni... és nyertek is! Következő levelünkben visszatérünk ezekre a kérdésekre.

Gyermekmunka-kereskedelem. A «Southern Metropolis» napilap 3 évvel ezelőtt felfedett egy esetet. A szecsuáni tartományi Liangshanból származó mintegy száz serdülőt egy dongguani (Guangdon tartomány) áruház elé állítottak ki és a város munkáltatóinak portékaként kínálták.
3 évvel később ugyanabban a városban ugyanaz az újság derítette ki, hogy ezúttal egy munkaközvetítő közvetített 21 serdülőt egy shenzeni elektronikai vállalathoz a speciális gazdasági zónában. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy 400 bérmunkásból 40 személy 16 év alatti, munkaidejük 7.40-től 23.30 óráig tart, hétvégén is, de akkor «csak» 8 óra!
Szecsuan szegény tartomány, az iskola közepes minőségű, a szülőknek súlyos pénzeket kell fizetni, a fiatalok így kényszerítve vannak a túlzott mértékű kizsákmányolásra – fogalmazza meg a vádiratot a «China Labour Bulletin», mely felidézi az ügyet (márc. 28.).

10 év börtön után kiszabadult! Jin Haike író és Xu Wei újságíró «felforgatás» vádjával letöltötték 10 éves börtönbüntetésüket. Éhségsztrájkok, verés, kezeletlen betegségek, rosszul végeztt sebészeti beavatkozás, mentális elváltozások – ezt hozta a börtön a két fiatal számára, akik egy demokratikus reformokért küzdő diákcsoport tagjai voltak.(AP, márc. 12.)