Kína

2011. márc.15-i levél

Szerkesztőségi cikk

Parlamenti ülésszak semmiért? Az Országos Népi Gyűlés most fejezte be rendes ülésszakát. A múlt évben, a parlamenti ülésszak előtt a népességet leginkább az ingatlanspekuláció és a lakások horribilis ára, a káderek korrupciója, valamint a falu és a város, a szegények és gazdagok között növekvő szakadék foglalkoztatta – a hivatalos Internet-fórumok szerint, melyeken ez alkalommal a miniszterelnök is vitatkozott az internautákkal. Az ülésszak előtt néhány nappal 13 napilap publikálta ugyanazt a cikket, benne reklamálva a kínai másodzóna migráns dolgozóinak nevezetes hukou-rendszere, ennek az adminisztratív dokumentumnak a reformját.
Tudjuk, hogy ugyanezek a problémák merültek fel egy évvel később, a pekingi helyhatóság pl. tudatta, hogy nem változtat hukou-rendszerén («Beijing News», márc. 15.), rögtön azután, hogy a miniszterelnök, Wen Jiabao halvány ígéretet tett arra, a migráns dolgozók is részesedhetnek bizonyos, a városlakóknak fenntartott előnyökből. Őszintén szólva, a nemzetközi sajtó alapján nincs sok mondanivaló erről a munkáról, melyet pedig a Kommunista Párt vezetése által a múlt októberben meghatározott 12. ötéves terv is tartalmaz.

Korrupciós veszély. A miniszterelnök beszámolójában szerepelt a korrupt és parazita funkcionáriusok elképesztő kiadásainak, személyes meggazdagodásuknak, a földek illegális elvételének, házak lerombolásának elítélése. A Társadalomtudományi Akadémia 10 év alatt 1564 faluban végzett tanulmánya szerint az illegális elkobzások száma kilencszeresére nőtt és «közvetlenül fenyegeti a parasztok földhasználatát, a konfliktusok a vidék stabilitása számára fenyegetővé váltak.» De miért és hogyan tudná hirtelen a kormány elvégezni azt, amit az előző 9 évben nem tett meg?
Egyébként megtudtuk, hogy a gazdaság növekedését évi 7 %-ban állapították meg, hogy az oktatás és egészségügy költségvetése emelkedik, hogy 2015-ig 36 millió lakásépítést szubvencionálnak a szerény jövedelműek számára és a következő öt évben a bérek 80 %-kal fognak emelkedni.

Elviselni a csapást vagy elhagyni a ballasztot? Az országgyűlési munka vége után Wen Jiabao sajtókonferenciát adott, melyen újból ismertette véleménykülönbségét a politikai reformokat illetően (lásd a dokumentumokat), mivel a jelenlegi rendszer működése rémálom, nem teszi elkerülhetővé a millió és millió dolgozó és paraszt konfrontációját és magának a rendszernek az összeomlását sem. Képzeljék el, mondja, hogy az állampolgár a korrupciót és az árak emelkedését összeköti!
Wu Bangguo, az Országos Népi Gyűlés elnöke azt gondolja, hogy tartani kell magukat: «Minden országnak megvannak a törvényei és nem másoljuk bizonyos nyugati országok törvényrendszerét». Eldicsekedett az ország 239 törvényének előnyeivel, de meg kell jegyezni, hogy belőlük csak 18-at szántak a szociális problémákra, valamint még mindig nincs hazai törvény a szakszervezeti szabadságot és a kollektív szerződéseket biztosító 87-es konvencióra olyan országban, melyben a dolgozók száma 400 millió! Wang Dongzhounak, Chengdu képviselőjének az a véleménye, hogy «a szocialista törvényrendszer bevezetése megtette az ország jó irányát biztosító jogállam megalapítását, ezt kell követni a felfordulás megelőzésére». Nem ez a véleménye Zeng Qinghong guangzhoui képviselőnek, aki törvényjavaslatot tett az asztalra a sztrájkjog védelméről (lásd a dokumentumokban).

A nép képviselői? A parlamenti képviselők többsége egészen más világban él, mint a közönséges kínai állampolgár. A kínai képviselő nem akarja, hogy beszéljenek az ország legmagasabb intézményének erről a jelentéséről: «A kínai állampolgárok egynegyedének nincs ivóvize, egyharmada szennyezett levegőt lélegez, a mezők 90 %-a szenved». Nem akar hallani a 2010-ben a parasztokat ért 50 000 illegális elkobzás esetéről, egész egyszerűen, mert a tettesek, akik milliókat vágnak zsebre, az ő barátaik vagy támogatóik, miközben a kínai paraszt átlagjövedelme a múlt évben 5919 yüan (havi 50 €) volt!
A képviselő nem akar hallani az inflációról, mely annak ellenére folytatódik, hogy a kormány megerősítette, azt féken tartja: 4,9% volt januárban, ugyanennyi februárban, és az élelmiszer-, valamint az ingatlanpiacon jóval nagyobb. A képviselő a társadalom nyakán él, az ország gazdagságát létrehozó dolgozók és parasztok nyakán. A képviselő bankettezik, iszik, szeretői vannak, nagy lakása, luxusautói és alkalmazottai, akiket nem fizet… Azt mondja pl. m a Konzultációs Konferencián Ma úr, a Merchants Bank elnöke, hogy ha a spekuláció robbantotta a lakásárakat, akkor a hétköznapi embernek túl sok a pénze…

A zsákutca mélye? Feng Chongyi egyetemi oktató magyarázza, hogy mihez asszisztálunk: «a kínai reform és a forradalom közötti gyorsasági verseny hasonlít a Qing-dinasztia idején létrejött helyzethez, melyben a gazdasági modernizációt óhajtó kormány húzódozott a nép alkotmányos demokrácia-igényétől és végül az 1911-es forradalom elsöpörte. Ma ezek a jelek, a népesség «jogainak védelme» és a kormány “stabilitásőrzése” közelednek a zsákutca mélye felé.»
Közben a hatalom megsokszorozza a megtorlást és a letartóztatásokat (dokumentumaink): «Ami nyugtalanító az ügyvédek és volt ügyvédek letartóztatásával, mondja Jérome Cohen Kína-specialista, az, hogy a kormány illegális módon kezeli ezeket az ügyeket. (…) A tendencia 2007 vége óta erősödött fel. A társadalom kezelésének általános módszerét keresi.»
Pedig pontosan ebben a helyzetben jutottak újabb előnyökhoz a Honda foshani dolgozói kollektív tárgyalásaik folyamán!


Dokumentumok

Amit a foshani Honda dolgozói nyertek


A foshani Honda fiatal munkásai 2010. májusi sztrájkja után, melyet a gépkocsiipari szektorban más munkabeszüntetések is követtek a nyáron, a vezetéssel aláírt egyezség nem csak azonnali béremelést tartalmazott, hanem a további kollektív bértárgyalások menetét is csakúgy, mint az ACFTU szakszervezet «újraalapítását». Íme, amit a márc.1-én végetért tárgyalások folyamán értek el (az ezt követő elemzésünket 2011. márc. közepén jelentette meg Hong Kongban a kínai független szakszervezetek koordinációja).

A Honda Foshan japán igazgatósága, a guangdondi tartományi ACFTU és az üzemi szakszervezet közötti márc. 1-i ülés a kollektív bértárgyalások ügyében 40 megfigyelő státuszú munkás jelenlétében zajlott. A megkötött egyezség a termelésben résztvevő munkások béremelését 611 yüanban állapította meg 2011-re (100 yüan = kb. 11€). 2010-ben a sztrájk után a sztrájkolók küldöttei 500 yüanos általános emelést értek el kompromisszumként, mivel 800 yüant kértek [az alapbér a sztrájk előtt 900 yüan volt, a kvalifikált munkásoké 1544 yüan].

A vállalati ACFTU újonnan megválasztott szakszervezetével febr. 25-én volt az első gyűlés [a sztrájkolók egyik követelése a szakszervezet újraalapítása volt a vezetők demokratikus választása útján, a régiek nyíltan az igazgatóság mellett álltak], ekkor a szakszervezet 880 yüanos emelés kért a szalagon dolgozó munkásoknak, melyet az igazgatóság nem fogadott el, csak a 531 yuüanos plafont ajánlotta, mivel az utolsó emelés 2010 májusában történt. Az új tárgyaláson előrelépés, hátrálás, zsarolás, kompromisszumok. Wang Qiaoqun, a vállalati szakszervezet alelnöke elfogadta a követelés leszállítását 880-ról 731 yüanra, aláhúzta azonban, hogy a munkáltató javaslata elfogadhatatlan, mert morális csapás a dolgozókra és termelésükre, hogy a kvalifikált dolgozók távozását okozza és a szakszervezet imázsát rombolja.

A japán munkáltató 30 yüanos prémium hozzáadásának gyenge javaslatát tette (összesen tehát 561 yüant) és a tárgyalóasztal elhagyásával fenyegetett. Ekkor lépett a színre Kong Xianghong, a tartományi szakszervezeti alelnök, aki arra kérte a feleket, ne használják a «végső ajánlat» kifejezést, keressék a kompromisszumot. A vezetés új ajánlattal állt elő, 50 jüanos prémiummal (így lett összesen 611 yüannyi emelés), melyet elfogadott a szakszervezet.

Egyébként a szomszédos Volkswagenben és az állami FAW autógyárban is egyezség született a kvalifikált munkások számára (2655 yüan), mely 2013-ban eléri 3500-at.


Egy képviselő a parlamentben a sztrájkjog védelmét javasolja

Az Országos Népi Gyűlésben a guangzhoui Zeng Qinghong törvényjavaslatot tett az asztalra. Ki ez a felforgató képviselő? A köztulajdonú guangdongi gépkocsigyártó-csoport (GAG) igazgatója, ugyanaz, aki részt vett a Honda foshani sztrájkja utáni májusi-júniusi tárgyalásokon…
Egyszerű a magyarázat: 2010. máj. 17-től júl. 16-ig több mint 20 sztrájk zajlott a Gyöngyök folyó deltájának autógyártási szektorában; az újév alatti leállás után újabbak, melyek a bérek és a munkafeltételek javítását tűzték ki célul – így hát a vadsztrájkok súlyos következményei helyett jobb a sztrájkjog helyreállítása [1982-ben törölte a kínai alkotmány] és a kollektív szerződések megkezdése! A «China Labour Bulletin» attól tart, hogy a törvénnyel a kormány és a munkáltatók keretekbe akarják helyezni a dolgozók kollektív akcióit annak limitálásával. Zeng megjegyezte, hogy a parlamentnek a kérdést sürgősen napirendre kellene venni, mert a társadalomban mindenütt erről folyik a vita. (Forrás: «China Labour Bulletin», márc.11.)


Wen Jiabao miniszterelnök parlamenti ülésszak utáni sajtótájékoztatója

A «Question Chine» elemzője írja: «A miniszterelnök visszatért a politikai reformok szükségességének kérdésére márc. 14-én, azonban elutasította az arab világ eseményeivel való összehasonlítást: “Politikai rendszerünket és intézményeinket meg kell reformálni, hogy eltávolítsuk a korrupció melegágyát. Ha meg akarunk felelni a nép akaratának, olyan feltételeket kell teremtenünk, melyek lehetővé teszik, hogy kritikával illessék és ellenőrizzék a hatalmat”. Visszatérve a Shenshenben 2010 őszén megformált elvekre, megismételte: “A politikai reformok a gazdasági reformok feltételei. Politikai reformok nélkül ez utóbbiak megbuknak és el fogjuk veszíteni a korábbi sikereket is”. Március 11-én az ANP szószékén Wu Bangguo egész pontosan az ellenkezőjét mondta». Wu Bangguo, a Gyűlés elnöke és a rendszer második embere, Wen, a miniszterelnök pedig csak harmadik a hierarchiában, a képviselők nem őt követik…
Márc. 10-én Wu azt nyilatkozta, hogy a gazdaság privatizációja sosem lesz országa politikája, nem kevésbé mint a sokpártiság, mivel az ország ezzel «belső zavarosság mélytengerébe» esne. Tehát nincs szó sem a hatalmi ágak szétválasztásáról, sem pedig «pártok kormányzási váltórendszeréről». Wen a maga részéről márc. 14-én magyarázta meg, hogy kellenek politikai reformok és lázad az ellen a tény ellen, hogy a gazdaság állami szektora több előnyben részesül, mint a magán, beismerve ugyanakkor «mégha az állam szektor százalékarányban gyengébb is, ez az, amely fenntartja az ország egész gazdaságát» (China News service, márc.14.).
Hogyan látja akkor a politikai reformokat, amelyekről beszél? «A politikai reformokkal egyidőben koordináltan kell megvalósítani a gazdaságiakat», «lépésről lépésre haladva», «rendezetten és a Párt irányítása alatt». A Közel-Keleten kibontakozó forradalmi hullám apropóján, Wen Jiabao kizár minden analógiát országával, mivel 30 év reform után «az emberek élete sokkal jobb lett», akkor is, ha ezek a reformok «törékeny gazdasági alapokat és egyenlőtlen fejlődést» generáltak («Washington Post», márc.14.).

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
A Place Tian Anmen téri anyák ebben az évben még egy levelet küldtek a képviselőknek azt kérve, hogy hivatalos vizsgálat folyjon az 1989. jún. 3-4-i éjszaka áldozatainak számáról, tegyék nyilvánossá a neveket és a családokat kártalanítsák. A levél 128 aláírója aláhúzza, hogy a halottak családjának igazságot kell szolgáltatni. «Évek óta a Kommunista Párt vezetésének jelszava az, hogy “előbb a nép!”. Akkor miért nem engedélyezi a sajtónak és az internetes honlapoknak a jún. 4-i áldozatokról szóló vitát?» kérdezik a levél szerzői.

Letartóztatások. Kihallgatások, letartóztatások és rendőri zaklatások sokszorozódtak meg nyugtalanító módon. Gao Zhisheng ügyvéd híres esete óta, aki 2010 áprilisában, miután elmesélte elektromos bottal és égő cigarettával kínzását, eltűnt; majd Chen Guangcheng, a vak ügyvéd, akit háziőrizetben tartanak hónapok óta, s most egy újabb ügyvédnek, Teng Biaonak veszett nyoma! A «The New York Times» (márc.11.) egy listát tett közzé olyan ügyvédekről, akikről semmi hír nincs: a pekingi Tang Jitian, Jiang Tianyong febr. óta; a guangzhoiu Liu Shihui és Tang Jinglin; Li Tiantian Shanghaiból. Gu Chuan, pekingi író, akitivista szintén «felszívódott», míg Zhang Jiannan, a népszerű internetes 1984bbs.com alapítóját letartóztatták és vizsgálati fogságban tartják.
A nyugtalanságra van is ok, a Párt lapja, a «Népújság» (márc.3.) jelenti, hogy a Párt a Közbiztonsági Minisztériumnak általános jegyzéket küldött és felhívja figyelmét «vizsgálatok keretében nem természetes módon bekövetkezett halálesetekre»!