Kína-levél 360 sz. 2011. júl.1.

A 17. bankett sikere. 140 személy, szakszervezeti felelős és a demokratikus jogok híve vett részt ezen a jún. 17-i banketten. A díszvendég Cai Chongguo részletesen elmagyarázta azokat a változásokat, melyek a kínai dolgozókban mentek végbe, különösen a fiatal migránsokat illetően. Elmondta, hogyan segíti a «China Labour Bulletin» a jogok és törvények megismerését, közöttük a kollektív tárgyalások jogáét.
Wei Jingsheng, akinek 17 éves börtönbüntetéssel a legismertebb politikai fogoly szomorúan megtisztelő szerepe jutott, ismertette, hogyan gazdagodnak Kínában a bankárok és menedzserek a válság alatt, de a bürokraták is megtalálják számításaikat, miközben a népesség szenved.
Olivier Doriane felhívta a figyelmet arra, hogy a kínai helyzet módosuláson megy keresztül: a Honda 2010-es sztrájkja előtérbe hozta a választott és mandátummal megbízott képviselők fontosságát, a szakszervezeti újraszerveződés problémakörét. Felidézte a kínaiak számára oly’ fontos Kommünt; a sokakat befolyásoló kínai forradalmi fejlődést, mely a társadalmi és nemzeti felszabadítási mozgalmakra olyan nagy hatással volt.
Végül Marie Holzman beszélt arról, hogyan szállnak szembe az egyszerű polgárok a bürokrácia önkényével a lakóházak lerombolása esetén és az azt követő erőszakos cselekményekben.
Az est bezárásaként egy kínai művész a szabadságról költeményt improvizált … A résztvevők üdvözletet küldtek a kínai dolgozóknak (lásd lejjebb).

«Büszkék vagyunk, hogy válaszolhatunk a Honda dolgozóinak szolidaritási felhívására, hogy a japán multinacionális vállalatot meghátrálásra késztesse. Büszkék vagyunk arra, hogy 26 országot érintő nemzetközi kampányt indítottunk, és az aláírásokat átadtunk a Honda dolgozói képviseletének. Mindezt nagyon szerény anyagiakkal értük el … Képzeljétek el, hogy ha az egész Föld minden nagy szakszervezetete elküldte volna ezt az üzenetet: igen, üdvözöljük sztrájkotokat és azt mondjuk a Hondának, a munkáskövetelések jogosak, elég az alacsony bérekből! Képzeljétek el, ha 300 millió kínai dolgozó megszerzi jogait, véget vet az alacsony béreknek, mi mindent jelentene ez a világ összes dolgozójának!», mondta Alain Denizo a banketten.

A bérek kollektív szerződésben történő megállapításának joga például messze van attól, hogy szorosan kínai probléma legyen. Az amerikai dolgozók Wisconsinban szüntették be a munkát és tüntettek heteken keresztül pontosan eme, az 1971-es években elnyert jog megszüntetése ellen… És nem azt látjuk, hogy a munkásjogok szüntelenül csökkennek országainkban?

A sztrájkjog után… A sztrájkjogot de facto a tények harcolták ki és a dolgozók a szokásos módon használják, de a szabad tárgyalások jogát – áthatások nélkül – még nem, sem pedig a törvényes szabad önszerveződést. Vegyük pl. a Guangzhou külvárosi bőrfeldolgozó üzem 3 napos sztrájkját (részletesen lejjebb). Ki tárgyalt a munkásnők érdekében? A hivatalos szakszervezet, az ACFTU? Bizonyára, de milyen felhatalmazással? Azt nem lehet tudni, mert a médiában soha nem jelent meg a munkabeszüntetés ténye. Mindenesetre az eredmény az, hogy a koreai munkáltató fenyegetve érezte magát: akik nem vették fel a munkát a negyedik napon, gyorsan a portán kívül kerültek!
Akkor tehát mire szolgál Zhang Guangning, Guangzhou párttitkára kérése a helyhatóságoknál a «szociális kezelés» megjavítására és «a migráns dolgozóknak jobb szolgáltatás nyújtására»? («China Labour Bulletin», jún.24.) Persze, hogy tudomása volt az összes ilyen elmaradott bérekről, a fiatal munkásnők mindenféle túlzott kizsákmányolásáról, a munkáltató tárgyalási készsége elutasításáról, természetesen ismerte a koreai munkáltatót megnyugtató hivatalos szakszervezet (legtöbb felelőse) attitüdjét!
Nem lesz valódi társadalmi haladás a magán- és külföldi szektor dolgozói számára sem anélkül, hogy a nevükben tárgyaló reprezentásaik szabad választása ne legyen bevezetve. Amíg egy építkezési vállalkozó büntetlenül téglával ütheti azokat a munkásait, akik 30 000 yüan tartozást reklamálnak nála, sőt a kórházban is inzultálja őket, nincs társadalmi igazság.

«A majom megijesztéséért elvágni a csirke nyakát», ahogy a kínai közmondás mondja. Ezt a következtetést lehet levonni a nemzetközileg ismert művész, Ai Weiwei 3 havi fogva tartásából, akit végül vádemelés nélkül elengedtek. J. Cohen, a kínai jog specialistája jelenti ki, meg kellett tudja urbi et orbi, hogy még a leghíresebbek nem érinthetetlenek, nem kell elengedni őket az ügyvédek, újságírók, jogvédők nyomására sem, börtönben kell tartani mindenáron, amilyen sokáig csak akarják, el kell bátortalanítani őket.
Ugyanakkor van egy társadalmi osztály, mely nem hagyja magát ilyen demonstációk által befolyásolni. Észrevették már, hogy a dolgozók sztrájkjai, tüntetései alkalmából a hatóságok nem merik megkockáztatni a letartóztatásokat? Az bizonyos, hogy a dolgok változóban vannak Kínában…

A bankett üdvözlete a kínai dolgozókhoz:

«Munkájuk lehetővé teszi-e méltóságuk megőrzését? Nem keresnek eleget ahhoz, hogy lakhassanak, gyógyíttassák magukat, gyermeket neveljenek, szüleikről gondoskodjanak! Saját belső vezetőikhez fordultak. Nem hallgatták meg őket. A jelentés, amit küldtek, eltűnt, mint egy kavics az óceánban. Muszáj volt sztrájkba lépniük. Május 17-én a bérmunkások teljes állománya beszüntette a munkát, a munkások 108 követelést dolgoztak ki az igazgatóság által összehívott munkásgyűlésre és megválasztották 30 képviselőjüket» (Honda-sztrájk, 2010 május, a dolgozók nemzetközi felhívása)

Kínai testvéreink!
Ezt a nemzetközi szolidaritási felhívást akkor tettük, mikor a foshani Honda-üzem 1800 fiatal munkása munkabeszüntetéséről hallottunk. 26 országból válaszoltak a felhívásra szolidaritással, követelve az elbocsátott bizalmik visszavételét, megerősítve, hogy a Honda sztrájkolói megválasztva saját képviselőit bátorítják az egész világ dolgozóit.
Azt válaszoltátok: «A dolgozók jogainak védelméért jogunk van demokratikusan megválasztani munkáskképviselőinket. A kéthetes munkabeszüntetés alatt sok támogatást kaptunk Kínában és külföldről. Óriási bátorítást jelentett a küzdő dolgozóknak».

Kínai testvéreink!
A világválság minden országra lesújtott. A dolgozók és szervezeteik mindenütt olyan támadásnak vannak kitéve, mely a munkakörülményeket, jogaikat és kollektív vívmányaikat kérdőjelezi meg. Tudjátok, hogy Európában, Portugáliában, Görögországban, Írországban, stb. az IMF közvetlenül vette kezébe a népek kirablását, rávetette magát a nemzeti szuverenitására. Ez a veszély a világ minden nemzetét fenyegeti!

Kínai Testvéreink!
Az országotok munkásküzdelmének jelentős lépését jelentő Honda-sztrájk után 2010 őszén Európában milliók sztrájkoltak és demonstráltak (Francia-, Görög-, Ír-, Spanyolországban, stb.), az Egyesült Államokban a dolgozók tömegei mobilizálódtak a szakszervezetellenes törvénnyel szemben, aztán 2011 elején forradalmi megmozdulás történt Tunéziában, Egyiptomban…
A népek ellenállása jogaikért, a társadalmi szétesés ellen, a demokrácia és a nemzetek védelméért mindenütt ugyanahhoz a kérdéshez visz: vannak-e a dolgozóknak eszközeik, hogy saját magukat megszervezzék, támaszkodhatnak-e szervezeteikre.
Az IMF nyomására a parancsaikat teljesítő kormányok, azok, akik meghajolnak előtte, a szakszervezetekből hűséges szövetségeseket akarnak faragni. Annak a nevében, amit ők «társadalmi stabilitásnak» hívnak, a kormányok megpróbálják a munkásmozgalmat elfojtani mindenáron.
Viszont a dolgozók tudják jól, hogy szükségük van a multinacionális vállalatoktól, a bankoktól, a tőkétől független szakszervezetekre, szükségük van az általuk helyesnek tartott szervezkedésre, maguk közül képviselőik megválasztására. A munkásmozgalomnak el kell vetni, hogy a munkáltatók és kormányaik a munkásszervezeteket saját terveikbe integrálják.
Mozgalmatok a jogok visszaszerzésére reményt ad minden dolgozó számára nemzetközi viszonylatban. Harcotok hosszú tradiciói a világot többször is megrázták. A hatalmas kínai munkásosztály szabad szervezkedése, bizonyosak vagyunk benne, új támpont lesz a nemzetközi munkásosztály számára.

Kínai Testvéreink!
Mellettetek vagyunk. Mindenkit, aki aggodalmat érez a kínai dolgozók érdeke iránt, arra szólítunk, hogy erősítsék meg: a dolgozók jogai nem ismernek határokat, a szabad szervezkedés, tárgyalás és sztrájkjog elévülhetetlen jogok.
Bizonyos, hogy a bennünket összkötő kapcsolatok megerősítésével holnap együtt sikerre visszük az elkerülhetetlen harcunkat.

4000 munkásnő munkabeszüntetése
Jún. 20-án a panyui Simone bőrdíszműben (Guangzhou déli negyede) 4000 migráns munkás lépett sztrájkba. A dél-koreai vállalat nagy nyugat-európai márkás kézitáskákat készít. A követelés általános béremelés és tisztes munka.
A bérek: alapbér 1100 yüan (kb. havi 120 €), vagyis az emelés előtti minimálbér (mely márc. 1-én 1300-ra nőtt). Munkaidő napi 12 óra – gyakran kötelezően –, hogy a 1900 yüant (210€) elérjék és ebből éppenhogy csak kijön a megélhetés, mondják a munkásnők, akik a munkaerő 80 %-át alkotják itt. Tehát 1300 yüanos alapbér követelnek.
Súlyos problémáik vannak a munkakörülményeket illetően: «Nem is emberi lényként kezelnek bennünket, vizet inni tilos, csak akkor szabad, ha a mellékhelyiségek látogatását engedélyezik, vagyis négyóránként … ». Az étel, amiért havi 100 yüant fizetnek, «ehetetlen, néha a rizs szinte fekete!» A koreai üzemi káderek visszaélnek hatalmukkal – például a női vécékbe tetszésük szerint bejárkálnak.
A sztrájk 3 napig tartott, anélkül, hogy a hivatalos sajtó egy szót is közölt volna róla. A rendőrség jelen volt az üzem körül megtiltva minden tüntetést, de nem avatkozott be.
(források: az AFP és a CLB sajtóügynökségek)

Korrupció
A Kínai Népi Bank 67 oldalas hivatalos jelentése szerint 2008 óta közel 17 000 korrupt bürokrata hagyta el az országot 87 milliárd euróval megpakolva csomagjait. A hivatásos szélhámosok a párt káderei voltak, akik eléggé magasra jutottak az igazságügy, rendőrség, állami vállalatok élén. Kedvenc menekülési irányuk az USA, Kanada, Ausztrália (ha csak közepes posztot töltöttek be, akkor Ázsia).
Pénzzel megrakott bőröndök? Tényleg! A jelentés szerint ez eléggé elterjedt módszer, de a magasabb rangú káderek inkább hamisítani szoktak (kereskedelmi dokumentumokat) vagy külföldi befektetésekhez találnak ki megfelelő históriát … A legzsírosabb falatok a pénzügy, állami vállalat, adóhivatal, közlekedés és az építőipar.
(forrás: «Financial Times», 2011.jún.16.)