Algéria és Líbia

Benghazi (Libye): « Algírnak meg kell magyaráznia a líbiai felkelőkkel szembeni viselkedését» – jelentette ki a felkelők katonai szóvivője egy sajtótájékoztatón. «Bebizonyítottuk a világnak, hogy az elismerésre méltóak vagyunk, a nagyhatalmak meg is tették. Majd egy nap felelniük kell viselkedésükért azoknak, akik ezt nem tették meg.» – nyilatkozta Ahmed Omar Bani ezredes, Algériára célozva.

Algéria, amely határos Líbiával, a rebellió politikai szervét, a Líbiai Nemzeti Átmeneti Tanácsot nem ismerte el hivatalosan, Kadhafit sem szólította fel a hatalomból távozásra soha (ugyanakkor az ENSZ ajánlásának megfelelőlen befagyasztotta a Kadhafi-család vagyonát).

Algériát aug. 27-én kettős öngyilkos támadás érte, mely 18 embert megölt, 26-ot megsebesített. Két nap múlva magára vállalta az «Al-Kaida a Magreb országbaiban» (Aqmi), mely Algériát Kadhafi líbiai rendszerének támogatásával vádolja.

Algír már a lázadók aug. 21-i Tripoliba bevonulásakor közölte reagálását a felkeléssel kapcsolatban: aláhúzta szigorú semlegességét, Líbia belügyeibe semmiféle módon történő beavatkozási szándékát. Kategorikusan cáfolta azokat a (Mena egyiptomi hírügynökség) információkat is, melyek szerint páncélozott Mercedesekből álló konvoj érkezett volna az országba valószínűleg Kadhafival és fiaival a fedélzeten.
A líbiai rebellisek a nagyhatalmak támogatásával nyeregben érzik magukat, rajtuk keresztül szól a nem is titkolt fenyegetés. A piacgazdaságtól való szolid visszavonulás, az EU-val kötött együttműködési szerződések megkérdőjelezése, a köztulajdonú vállalatok mindenfajta segítése és a nemzeti ipar, mezőgazdaság és termékei védelme nem tetszenek az imperializmusnak. Szünet nélkül próbálkoznak az ország destabilizálásával. Az IMF februári jegyzékében a közszférában bérstopra szólít és minden közkiadás csökkentésére. A «külföldi befektetők számára kedvezőtlen a klíma», mert a «kormány 2008-ban egész sorozat elbátortalanító intézkedést hozott». Az 2009-10-es pénzügyi törvényekről és a gazdasági fellendítés 250 milliárd dolláros ipari, mezőgazdasági közbefektetéséről van szó a, a bérek és nyugdíjak megemeléséről, és az alap-infrastuktúra kiépítéséről.
Az algériai Parti des travailleurs újra megerősíti, hogy a «az algériai forradalmat megújító valódi demokratikus változás a szabad választásokon, a képviselők ellenőrzésén és visszahívhatóságán alapuló szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása. A valódi népi Nemzetgyűlés, a neki felelős kormány kinevezésével olyan alkotmányt hozzon létre, mely megfelel a népakaratnak, a demokráciának, a dolgozók, fiatalok, nyugdíjasok, fellahinok várakozásának, a hatalmi ágak szétválasztása elvének, az igazságügy függetlenségének és minden nemzeti szuverenitási attribútumnak. A nép bizalmát élvező Nemzetgyűlésnek lesz ereje valódi gazdasági reformok kidolgozására, valódi munkahelyek és jólét teremtésére, garantálhatja a következő nemzedékeinek jövőjét. Határozottan szakítani tud majd az Európai Unióval, megsemmisíti a Világkereskedelmi Szervezet koncesszióit, helyreállítja a szuverén gazdaságot, megerősíti és elmélyíti a 2009-10-es pénzügyi terveket és közbefektetéseket. Lesz ereje a gyanús eredetű vagyonok elkobzására, valódi harcot tud folytatni a korrupció és harácsolás ellen, újraállamosíthatja a kifosztott köztulajdonú gazdasági vállalatokat kezdve az El Hadjar és az ENGI-kompelxumokkal, eltörli az összes strukturális kiigazításai tervet, az uniós egyezményeket, a Világkereskedelmi Szervezet kötelezvényeit és valódi agrárreformot vezet be».