Az ifjúság a jövőjéért, a háború ellen és a kiváltságok megszüntetéséért küzd

A 7 hónapja folyó tunéziai forradalom a fiatalok számára felhívásként hangzik jövőjük érdekében, mert minden országban ugyanazokkal a kérdésekkel kell szembenézniük.

Fiatalok mentek az utcákra a dolgozókkal, parasztokkal, mert nem bírták már elviselni az IMF-nek és az Európai Uniónak alávetett diktatúra hozta munkanélküliséget, az élet drágulását, a rendőri megaláztatásokat

A győzelemért az ifjúság összekötötte küzdelmét a dolgozókéval és szakszervezeti szövetségével, az UGTT-vel, létrehozták a forradalmi védelmi bizottságokat, sztrájkoltak szociális és politikai követeléseikért. A forradalom szétzúzta a diktatúrát, de az alapvető követeléseket– «kenyeret és vizet» – nem elégítette ki.

Noha a forradalom követelte az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását, hogy véglegesen leszámoljon a rendszerrel és a dolgozók és a fiatalok szolgálatában álló új kormányt válasszon, de Caïd Essebsi úgymond «demokratikus átalakítási» kormánya másképp döntött. A törvényhozói választásokat ténylegesen a rendszer fenntartására akarja használni.

Tunéziában forradalom és ellenforradalom néz egymással szembe, mindenféle provokátor, Ben Ali pártja, az RCD régi tagjai kopogtatnak a forradalom ajtaján.

A szomszédos Líbiában történt beavatkozáson keresztül az imperializmus megkísérli kezébe venni a forradalmi folyamatot és fenyegeti a régió összes népét. Le a háborúval!

Ezek a kérdések csakis a tunéziai fiatalokat érintik?

Mindenütt a fiatalok állnak az IMF, az Európai Unió, a Világbank szigorítási programjaival szembeni felkelések szívében. A «Vizet és kenyeret!» az egész világon érvényes követelés minden nép és minden fiatal számára.

* Spanyolországban a fiatalság több mint egy hónapja van az utcákon tiltakozásképpen az ellen, hogy a kormány magát alávetette a tőkés oligarchák végrehajtói, az IMF és más nemzetközi intézmények parancsainak.

* Görögországban a fiatalok állnak az utcákon a dolgozókkal együtt az egymást követő programokkal szemben, melyek az országot kiárusítják.

* Franciaországban az ifjúság a munkásosztályhoz kötődve sztrájkolt és tüntetett a nyugdíjtörvény ellen, mely a munkában töltött éveket növeli és a fiatalok munkábaállásának esélyeit csökkenti. Most a nemzeti diplomák védelmén a sor, a kormány politikája az egyetemek összevonásával ezt kérdőjelezi meg.

* Az Egyesült Államokban a dolgozók oldalán a fiatalok elfoglalták Wisconsin állam parlamentjét a költségvetési megszorítások és a szakszervezetellenes intézkedések ellen.

* Németországban tüntetések zajlottak az úgynevezett «masterizációval» (LMD), a bolognai processzussal szemben.

* Algériában a diákok mobilizációja intezívebb lett ebben az évben az LMD (bolognai rendszer) általánosabbá válásával szemben. Az egyetemisták független bizottságokba szerveződtek diplomájuk védelmében. Ápr. 12-én többezren meneteltek a fővárosban ezzel a jelszóval: «Ne nyúljatok a diplománkhoz!». A mozgósítás nyomán a gyógyszerész- és sebészhallgatóknak sikerült megvédeniük diplomájuk (doktorátus) értékét és rangját megvédése.

A munkanélküliséggel és a munka prekaritásával szemben a fiatalok naponta megostromolják a munkaközvetítőket és a helyi intézményeket. Annaba wilayában 7000 fiatal munkanélküli tartott menetet valódi, azonnali és tartós munkát követelve.

* Brazíliában az év elején többezer fiatal a nagyvárosok utcáin harcolt a tömegközlekedés tarifáinak drágulása ellen, mely közvetlenül érinti a tanuláshoz való hozzáférést.

* Chilében többezer diák a pedagógusokkal együtt demonstrál a közoktatás védelmében, sőt annak finanszírozásáért, ingyenességéért!

Mindezen programok, melyek ellen lázad az ifjúság, nem a tőkés rendszer bomlásának termékei?

A tőkés rendszer 2008-2009 válsága többmillió embert taszított a nyomorba, munkahelyek ezreit semmisítette meg. Az akármilyen politikai színezetű kormányok dollármilliárdok ezreit adták a bankok megmentésére és a csődbe jutott vállalatoknak.

Hogy a válság árát kifizettessék, az IMF, az Európai Unió, a Világbank igényli a még több privatizációt, költségvetési megnyirbálást, a közszolgáltatás csökkentését, prekarizációt, az oktatási rendszerek tönkretételét, a munka törvénykönyvek megszüntetését.

Pénzünk így aztán az adósság fizetésére lesz fordítva és a spekulánsok hasznának biztosítására. Mindehhez még azt is követelik, hogy minden párt és szervezet fogadja el ezeket a kiigazítási terveket.

A munkanélküliség betegségétől szenvedő fiatalok ezrei reménytelenül keresik a megoldást és kénytelenek külföldre emigrálni. De a korábban eldorádóként számon tartott imperialista országokban, ahol a fiatal dolgozók azt hitték, legalább munkát találhatnak, ha feketén is, ha ideiglenesen is, a valóság az, hogy ugyanazokat a strukturális kiigazításokat alkalmazzák, melyek az ifjúságot a munkanélküliségbe taszítják.

A teljes világifjúságnak szembe kell néznie a rothadással: háborúval, droggal, stb. Ehhez kell asszisztáljon, ez jelenti a barbárság felé menetelést: a háborúk, a vívmányok eltörlése, a munka törvénykönyvé, a státuszé, a kollektív szerződéseké, a dolgozók jogaié, vagyis a lecsúszás, a munkásosztály, a társadalom alapvető termelőerejének fizikai elpusztítása. És a fiatalság ezeknek a támadásoknak az első vonalába esik.

Vannak, akik elfogadják a kapitalizmust, mi nem!

Mindegyikünk országában vannak, akik azt állítják, hogy a tőkés társadalomnal lezárul a történelem horizontja, meghaladhatatlan, nincs más kiút a kapitalizmuson kívül.

* Spanyolországban, ahogy Görögországban és Portugáliában is, az IMF, az EU és a Világbank programjait közvetlenül alkalmazzák a «szocialista» kormánypártok (Zapatero, Papandreu, Socrates).

* Franciaországban a baloldal és bizonyos magasrangú szakszervezeti vezetők ajánlgatják a «költségvetési deficit csökkentésének szükséges elfogadását». Szintén kérik – ideértve a szélsőbalt is – az Európai Uniótól a tunéziai «demokratikus átmenet» segítését.

* Spanyolországban a munkásosztály vezetői támogatásukról biztosították a „reformokat”. Kinyitják az ajtót mindazok előtt, akik a fiatalokat elválasztani szándékozzák a dolgozóktól, hogy konkrét követeléseik kifejezését megakadályozzák; az „együttkormányzás”, a konszenzus, az „antipártok”, a „sem-sem” (sem párt, sem szakszervezet) vakvágányára vezessék őket. Ennek ellenére a fiatalság még mindig az általános mozgósítás útjait keresi az agresszió leállításáért és a kormány által meghirdetett ellenreformok elsöpréséért.

* Németországban az úgymond baloldali pártok – mint pl. a szociáldemokrata – hirdetik az «LMD-reform » módosítását, de nem annak eltörlését. Közülük nem egy nem is száll szembe az európai stabilizálási mechanizmussal (MES), mely garantálja az adósság visszafizetését a bankoknak és melyhez Németország költségvetésének 190 milliárd euróval kell hozzájárulnia.

* Brazíliában az úgynevezett «balos» szervezetek és a PT parlamenti csoportjának vezetője, Paulo Teixeira lépett a nyomába Brazília (FHC) és az USA volt elnökeinek (Clinton) a drogfogyasztás liberalizációja védelmében, mely pedig nem más, mint az imperializmus eszköze a fiatalság tönkretételében.

Az imperializmus mindenütt arra törekszik, hogy mederbe terelje a fiatalság akaratát, lelkesedését, bátorságát, a mindenfajta «aktivitással» szembeni áldozathozatalát, azt a hamis gondolatot hirdetve, hogy a tőkés társadalmat lehet «humanizálni» vagy új politikai formákkal újrarendezni (részvételi demokrácia, népszavazások, stb.)

Politikai, média-, pénzügyi eszközök állnak rendelkezésére mindazoknak, akik « radikális» és «baloldali» vitákon át intézkednek a fiatalság és a munkásosztály kapcsolatainak megszakításáról, hogy jobban járathassák azt párban azokkal, akik éppen a tönkretételét akarják.

Nem fogadjuk el!
A fiatalság küzdelme a munkásosztály küzdelme!
Mi a munkásosztály egységét hirdetjük azért, hogy követeléseit kikényszerítse!

S mivel nem fogadjuk el a tőkés barbárságot, nekünk, fiataloknak meg kell szervezni magunkat

Az algíri háború- és kizsákmányolás elleni nyílt világkonferenciára (2010. nov.), melyet a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése kezdeményezett, 17 országból érkeztek fiatalok többszáz dolgozó mellett.

A jelen lévő fiatalok úgy döntöttek, hogy egy nemzetközi ifjúsági lapot adnak ki (három száma megjelent) és szerkesztőséget jelölnek ki. E kezdeményezés kontinuitásában mi, 8 ország fiataljai, nemzeti szervezetünket megalakítva és ezt a lapot terjesztve kapcsolataink megerősítéséről határoztunk.

Felhívásunkat az ifjúsághoz megújítjuk, vitassuk meg e lap tartalmát és folytassuk a publikációját.

Javasoljuk, hogy különböző országok fiataljai részvételével tartsunk összejöveteleket azon kérdésekről, melyek iránt a fiatalok érdeklődnek, a nemzetközi lapról, vitassuk meg az ifjúság és a dolgozók harcát, küzdelmünk fejlesztésének segítségére szolgáló szerveződésünk formáit.

•Elutasítjuk a háborút!
•Elutasítjuk a kizsákmányolást!
•Elutasítjuk a munkanélküliséget!
•Elutasítjuk a drogot!
•Elutasítjuk diplománk elértéktelenítését, a kollektív szerződések tönkretételét!
•Valódi diplomát, valódi munkát, valódi bért!
•Szervezzük magunkat jövőnk biztosítására!


2011.júl.04.
Organisation des Jeunes pour la Revolution (OJR, Algéria) - Jeunes de Socialist Organizer (EU) - Jeunesse Revolution (JR-IRJ, Brazíla) - Alliance des Jeunes Révolutionnaires (AJR, Franciaország) - Cercles pour l’Organisation Révolutionnaire de la jeunesse (ORJ, Spanyolország) - Mouvement des jeunes révolutionnaires (Románia) – Left Radicals of Afghanistan - jeunes révolutionnaires de Suisse et d’Allemagne (svájci és németországi fiatal forradalmárok).




Kapcsolattartás: bij.redaction@gmail.com