Csak Hoffmann Rózsa ért az oktatáshoz...

(gyakorló pedagógustól érkezett...)

Hoffmann Rózsa újra megszólalt, és mi csak hálásak lehetünk neki. Hiszen ki más terelgetne minket az oktatás és a nevelés szövevényes útjai között, ha nem az oktatási államtitkár asszony. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy Orbán Viktor őt húzta elő a KDNP-s kalapból.

Nem akarom én ízekre szedni az új közoktatási, akarom mondani köznevelési törvény tervezetét, mert laikusként nem lenne jó, ha beleszólnék az okosok dolgába, amire egyébként maga az államtitkár asszony is felhívta a nemzet figyelmét. Mert szerinte se a szülő, se a gyerek ne szóljon bele az ilyen magasröptű dolgokba, hiszen se rálátása, se a hozzáértése nincs meg. Nyilván a pedagógusszülők most nehéz helyzetben vannak, hiszen egyrészt értenek hozzá (hétfőtől péntekig 8-16-ig, mínusz a szünetek), másrészt pedig laikusok (az idő fennmaradó részében). De úgy is értelmezhetjük, hogy ők is inkább laikusok, hiszen nekik elég csak azt az anyagot leadni, amit ott fent előírnak, egyébként pedig ne szóljanak bele, mert aki nem ért hozzá, az ugye tanítja, ahogy a népi (talán dakota) bölcsesség is mondja. Ők elégedjenek meg a 2013-ban induló életpálya-modellel, amely majd egy idő után béremeléssel is jár. Apropó, ebből is egy kicsit visszavettek, hiszen eleinte úgy volt, hogy egyből bérfejlesztés lesz, most azonban az már egy kicsit tolódik. Igaz, egy kicsit fura ez a ne szóljon bele senki a dologba, mert Rózsa asszony azt is mondta, hogy bár a szülők mit sem értenek ebből, azért a tanár bölcsen teszi, ha kikéri a szülő véleményét. Ez gondolom olyan nemzeti konzultáció-szerű lesz: a tanár megkérdezi, hogy a szülő örüljön, hogy valakit érdekel a véleménye, aztán úgyis úgy csinálja, ahogy az neki elő van írva, meg ahogy azt a tapasztalata alapján gondolja.

A másik része, amely különösen tetszett, és remekül példázza az értelmiségi gőgöt, az a következő megnyilvánulása volt: aki rosszul tanul, az nem mehet gimnáziumba, mert ott keményen és komolyan kell tanulni. Tehát a rossz tanuló menjen szakmunkásnak, mert ott lehet komolytalankodni és egyáltalán nem szükséges keményen tanulni, elég ha csak úgy ímmel-ámmal elsajátítja mondjuk a villanyszerelés tudományát. El sem tudja az államtitkár asszony azt képzelni, hogy egy jó tanuló az általános iskolában úgy dönt, hogy ő inkább vízvezeték-szerelő lesz, mert az érdekli, mert ahhoz is van tehetsége, és esetleg úgy nevelték, hogy a kétkezi munka nem szényen, nem lebecsülendő dolog. Hiszen a szakmunkás, a kétkezi munkás az buta, suttyó, olvasatlan, ellenben azzal a sok pallérozott elmével, akik diplomát szereznek. Hogy ez mennyire így van, az abból is látható, hogy a sok kiváló jogász és közgazdász irányítása alatt Magyarország milyen messzire jutott és még közel sincs itt a vég, elég ha csak a mostaniakra, köztük az államtitkár asszonyra gondolunk.