Kína-levél 361.sz. 2011. júl. 15.

Kína - 361.sz. információs levél, 2011. júl.15.

Még mindig az infláció…

Júniusban is (ősz óta egyfolytában) az árak nőttek: hivatalosan 6,4 %-kal a múlt év hasonló időszakához képest (már májusban 5,5 %-kal). Három éve óta ez a legmagasabb érték! A kormány célja a 4 %-os limit volt… de Wen Jiabao miniszterelnök már júniusban bejelentette, hogy 5 %-ra korrigálta ezt a célt.
A munkáscsaládok számára a legnyugtalanítóbb az élelmiszerek 14,4 %-os áremelkedése, különösen a (a leginkább fogyasztott) disznóhúsé: plusz 57,1 % egy év alatt, az Országos Statisztikai Hivatal jelentése alapján.
Bizonyos, hogy a bérek is emelkedtek, átlagosan 14%-kal az első negyedévben (az elmúlt év ugyanezen időszakában 10,2%-kal), de ez nem csak lassúbb, mint a nagyvállalatok (15-20 % közötti) hasznának emelkedése, hanem reálértékben, vagyis az infláció leszámítása után kisebb is a gazdasági növekedésnél (9,5% a második negyedévben): «A bérből élőknek még mindig nincs meg az a szelet tortájuk, amit megérdemelnének», becsülik a Reuters hírügynökség közgazdászai (« Le Monde », júl.15.).
A migráns dolgozók igazolhatják. Két hírügynökség (az AFP júl. 4-én, a Reuters, jún. 29-én) interjúkat adott közre az életkörülményekről, az elvárásokról és félelmekről a fiatal migráns dolgozók körében, akik vidékről jöttek, ahol semmi jövőjük sincs, hogy erejüket adják el a kínai magán- és külföldi vállalatoknak.
Yue Yaowei (23 éves) 6 éve él Pekingben, ahol étteremben séfként dolgozik, de nem lehet betegbiztosítása, nem vehet sem lakást, sem autót, mert adminisztratíve nem itt van a lakóhelye (a híres «hokou-rendszer»!). Kb. 260 eurót keres, a minimálbér kétszeresét. «Sokat nem tudok megtakarítani, miután megveszem a ruháimat és néhány ajándékot a családnak», mondja.
Az előző migráns generáció is keményen dolgozott borzasztó munkakörülmények között, mégis tudott pénzt küldeni a falun maradt családnak. Ma más a helyzet, spórolni és hazaküldeni a pénzt igen nehéz lett, és főként: ma a fiatalok terveiben nem szerepel, hogy visszamenjenek vidékre és ott folytassák életüket. A kutató Anita Chan kommentálja: «A társadalom gazdagodott, nagyobb szeletet szeretne a tortából. Az emberek elvárásai jelentősebbek».

Az egyéni akcióktól a kollektívig

Így aztán szó sem lehet arról, hogy az alacsony béreket evidenciaként elfogadják, annál is inkább, mert ez a vidéki ifjúság iskolát végzett, néha még kollégiumba, gimnáziumba is járt, jobban ismeri a törvényeket, és érdekközösségként él, így fogja fel jogainak és büszkeségének megsértését: «A jogok kérdése ennek az új migránsnemzedéknek a lelkében nagyon is különböző módon tűnik fel, ha a hagyományos migráns dolgozókkal hasonlítjuk össze», állapítja meg az ACFTU, a hivatalos szakszervezet egyik legutóbbi jelentése: «Jogaik védelmében az egyéni akciókból a közös cselekvésbe léptek».
Általánosabban fogalmazva, «a frusztráltság , a reménytelenség és igazságtalanság érzése mélyen gyökereznek a hétköznapi emberekben, csakúgy, ahogyan a szakadék is növekszik a gazdagok és szegények között, mely már-már obszcén mértéket ölt», mondja J. Crothall a «China Labour Bulletin»-tól.

Mintha vulkánon ülnénk…

Vegyük Xintang pédáját a «blue-jeans fővárosát», ahol lázongások kezdődtek jún. 10-én: a lakosság 80%-a adminisztratíve nem a város lakója, vagyis gyermekeiket nem tudják iskolába küldeni, nincs betegbiztosításuk, semmiféle társadalombiztosításhoz köthető joguk, melyekkel a maradék 20 % helyi lakos rendelkezik.
Ezen felül a munkahely kevés – de még a túlóra is, mellyel többet kereshetnének –, mert az export célországok válsága diktálja saját törvényeit, így hát állandóan pattanásig feszült a helyzet. Elég, hogy néhány túlbuzgó helyi biztonsági alkalmazott erőszakosan lépjen fel a migráns munkásokkal szemben, akik a járdán apróságokat árulnak, hogy ezrek jelenjenek meg az utcákon és zendülés törjön ki …
Huang Yan, a kantoni egyetem kutatója mondja:: «Mintha hosszú ideje alvó vulkánon ülnénk – amíg ki nem tör. Azt nem állítom, hogy a kitörés az egész országot érinti majd, de a migráns dolgozókat koncentráló régiókban növekszik a feszültség».
A hivatalos szakszervezet, az ACFTU mit kezd mindezzel? A brit napilap, a «The Guardian» jún. végén interjút közölt Han Dongfanggal, a «China Labour Bulletin» alapítójával, mely szervezet a szakszervezeti függetlenség híve. Úgy véli, hogy, a jelen helyzet kedvező a kéznyújtásra az ACFTU-nak, az egyetlen hivatalosan elismert szakszervezetnek, annak ellenére, hogy még bizonyítania kell, megérdemli a valódi szakszervezet címet…
Bizonyos városokban az ACFTU kezdeményezte a kollektív bértárgyalások folyamatát, ez pedig olyan előrelépés, melyet támogatni kell, erősíti meg Han Dongfang, ahogyan azt is, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalommal való együttműködését is fokozni kell.
Milyen változásoknak kellene bekövetkezniük, hogy az ACFTU valódi szakszervezetté váljon? Mennyire tudják ma a kínai dolgozók használni hivatalos szakszervezetüket követeléseik hallattatására? Értik-e, hogy szükséges feltétel sajàt képviselőik demokratikus megválasztása lenne? Megannyi kérdés, s mind a napirenden szerepel a mai Kínában…

A nagy kínai szakszervezet még nem érdemli meg nevét

A brit napilap, a «The Guardian» (2011.jún.26.) közölte Han Dongfang szabad kiadásban megjelent írását.
A munkásmozgalom Kínában útkereszteződéshez ért. A dolgozók elszántak, jelzik a múlt évi sztrájkhullámok és a közelmúlt lázadásai Guangdongban. Béremelést és a munkakörülmények javítását követelik, a naponta tapasztalt társadalmi igazságtalanságok és a diszkrimináció megszüntetését kérik. Valódi szakszervezet hiányában, mely ezeket a követeléseket felvállalná, a dolgozóknak nincs más választásuk, mint egyenesen az utcákra menni.
A munkások háborgásának új időszaka késztette az ACTFU-t arra, hogy szerepét újragondolja és megpróbáljon igazi munkásérdekvédő szervezetté válni. Ezévben tárgyalásokat kezdeményezett üzemi igazgatókkal, az ipari szövetség vezetésével a béremelésekről.
Milyen magatartást kell tanusítania a kínai változásokkal szemben a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak? Régóta megosztott, egyesek elutasították a párbeszédet az ACFTU-val, mondván, nem igazi szakszervezet, mások együttműködtek, de felületesen, kerülve a szervezkedés és a kollektív szerződések kényes kérdéseit.
Nyilvánvaló, hogy az idők megváltoztak, és a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak is változnia kell.
Most kell vagy soha, hogy kezet nyújtsunk. Konstruktív együttműködés az ACFTU-val ebben a történelmi helyzetben valódi előrelépés motorja lehet – nem csak a szakszervezet, hanem az egész kínai munkásosztály számára is.
Az ACFTU néhány kezdeményezése máris meghozta gyümölcsét. Márciusban a nanhai (az ország déli részén) Honda gépkocsigyár szakszervezete tárgyalt a futószalagon dolgozó munkások 30%-os elvi béremeléséről 2013-re. Csakhogy egy évvel korábban a helyi szakszervezeti vezetők a Honda vezetői mellé állva a béremelést követelő sztrájkolók ellen fordultak. Még mindig megtaláljuk a szakszervezetben az inkább adatlapok kitöltését, beszédek írását végző, a régi bürokratikus hagyományokat előnyben részesítő szokásokat a dolgozók javára végzett konkrét cselekedetek helyett.
Például a múlt hónapban Guo Chen, az ACFTU egyik országos vezetője bejelentett egy, a Kínában található 500 legnagyobb vállalat 95 %-át érintő kollektív bértárgyalás-programot. Pontosította, hogy nyugtalanságra nincs ok, mert «a nyugati szakszervezetekkel szemben az a különbség, hogy azok mindig a munkáltatóval szemben állnak, míg a kínai szakszervezetnek kötelessége a vállalati fejlesztésre is figyelemmel lenni és az egészséges társadalmi viszonyokat biztosítani». S a munkáltatók megnyugtatására Guo deklarálta, hogy a vezetésben levő káderek, és nem a munkások fogják a tárgyalások során a bérből élőket reprezentálni.
Mihelyt néhány szakszervezeti vezető erőfeszítést tesz arra, hogy haladjanak a dolgok, mások rögtön megszűrik a dolgozók részvételét a tárgyalásokon. Amíg a hivatalos szakszervezet nem tud felülkerekedni a dolgozóktól való félelmén, nem teszi lehetővé részvételüket a tárgyalási folyamatokban, addig csak szimpla nézőkké, nem pedig a munkásmozgalom szereplőivé teszi őket.
A nemzetközi szakszervezetek a kollektív szerződések tapasztalatainak teljes gazdagságával az ACFTU-t segíteni tudják, hogy az jobban szolgálhassa tagjait valódi szakszervezetté válása után. A mindig inkább globalizálódó piacon fontos, hogy a Föld eme, egyre sokasodó munkásosztálya nemzetközi téren is képviselve legyen. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC, CSI) ezt az alkalmat kihasználhatná, hogy az ACFTU csatlakozásáról tárgyaljon. Ha pedig a kínai szakszervezet az ajtón kívül reked, valószínűleg folytatja a korábbi, a rövidlátásból fakadó hibák elkövetését. A munkások sztrájkakcióiak növekvő nyomására végül is a dolgozók autentikus képviselőjévé válhat, persze ehhez idő kell.

Természetesen, az ACFTU jövőjét illető döntések függenek a Kínai Kommunista Párttól is, de a párt eszméi nincsenek kőbe vésve és a piacgazdaság körülményei között ma rugalmasnak kell lennie; bizonyos vezetői néha fogékonyak a munka világát érintő kérdések megértésére. Ha az ACFTU meg tudja mutatni, hogy a dolgozók érdek- és jogvédelmével a Párt érdekeit tudja szolgálni (a gazdasági fejlődést és a társadalmi stabilitást garantálni), azt a Párt is biztosan értékelni tudná.
Még a Pártnak is meg kell hallania a dolgozókat és válaszolnia a változást kérő, egyre világosabb és elkeseredett hangokra.
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Felmérések az elektronikai üzemekben
2010 októberétől 2011 júniusáig (az USA-ban található) China Labor Watch munkatársai felmérést végeztek 10 kínai elektronikai üzemben a munkakörülményekről. 408 munkást kérdeztek ki Jiangsu és Guangdong tartományban úgy, hogy maguk is beléptek dolgozni az üzemekbe.
A munkajogokat illetően számtalan visszaélést tártak fel, melyet így foglaltak össze.
– A vizsgálat alá vetett üzemek mindegyikében túlórára kötelezik a dolgozókat: 36 és160 óra között (időszaktól függően). Ezen a téren a törvényt egyáltalán nem tartják be.
– 9 üzemben a legalacsonyabb bérek nem elegendőek az életminimumhoz.
– A munkaintenzitás minden üzemben elképesztően magas. Pl. a Hewlett-Packard számítógép összeállító gépszalagja mellett ugyanaz a kézi művelet ismétlődik minden harmadik másodpercben, a munkások ezt végezve napi 10 órát töltenek állva!
– A munkaszerződések gyakran tartalmaznak olyan, visszaélésre alkalmat adó záradékokat, melyről a dolgozók többsége nem is tud.
– Mindegyik üzem diszkriminatív eljárást alkalmaz munkafelvételkor, a kiválasztás az alacsony életkor, a nemi hovatartozás és az egészségi állapot szerint zajlik.

(A teljes jelentés itt található angol nyelven: http://chinalaborwatch.org/pro/proshow-149.html)

Szabadítsátok ki a bebörtönzött újságírókat, írókat, bloggereket!
Jún. 30-án a Nemzetközi újságírószövetség ezzel a címmel bocsátott ki felhívást a Kínai Kommunista Párt fenállásának 90. évfordulóján Hu Jintaonak írt nyílt levélben. A levél idézi Wen Jiabao miniszterelnök közelmúltbeli nyilatkozatát, melyet biztatónak vél: «Olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy az emberek felügyelhessék és kritizálhassák a kormányt, hogy a korrupció elleni harcban az vállalhassa felelősségét». A levél ezután felidézi a bebörtönzött újságírók eseteit, nevezetesen Xinjiang tartományban, ezrek üldözését, akik információs jogaikkal éltek, s néhányan életüket is vesztették.
Halálos bányászbalesetek
Tűz támadt, víz, vagy sár öntötte el a bányászokat jún. végén, júl. elején. Shandongban 36 bányász találta magát a tűzzel szembe, Guangxiban 22-t öntött el a víz, Guizhouban 23 bányász tűnt el szintén a vízben. Sorsukról részleges és bizonytalan információk járnak.