Nemzetközi információk

új széria 40.szám (409) - 2011.júl.22.

Tartalom:

Franciaország:
- 160 munkásaktíva és választott képviselő felhívása:
- nemet a «trojka» diktatúrájára!
- nemet az Europlus-ra!
- Nemet a deficit diktatúrájára!

Tunézia:
Kasserine-ben megszervezik a közbiztonság hiányát, hogy a dolgozók és fiatalok megmozdulásait akadályozzák

Haiti
A CATH 6.kongresszusa 2011. jún. 23-25. között
Centrale Autonome des Travailleurs Haïtiens.

USA:
A munkásellenállás, az Emergency Labor Network kongresszusa által elfogadott akcióterv
Kent, Ohio – 2011. jún. 24-26.



Franciaország

160 munkásaktíva és választott képviselő felhívása:
Nemet a «trojka» (Nemzetközi Valutaalap, Európai Központi Bank, Európai Unió) diktatúrájára,

nemet az Europlusra,

nemet a deficit diktatúrájára!


A tőkés rendszer megmentése érdekében a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Unió precedens nélküli brutalitással szigorítási programra kötelez minden népet és a munkásosztály egészét.

Legyen az Görögország vagy Portugália, a trojka kötelezi a kormányokat – melyek elfogadják – a bérek csökkentésére, az összes szociális vívmány likvidálására és az állami vállalatok áron aluli kiárusításátra a magánszektor számára.

A dolgozók egész Európában szembeszállnak ezzel a politikával, ellenállnak, elutasítják és küzdenek, hogy megőrizzék szerzett jogaikat, ahogyan megmutatta a francia dolgozók masszív mozgalma a nyugdíjreformral szemben.

Franciaországban az EU kérésére a kormány megpróbálja az Europlus tervet bevezetni – az alkotmányozással vagy más eszközzel –, mely többek között elbocsátások és álláshelyek megszüntetésének ezreivel, a bérek befagyasztásával, a prekarizáció általánossá válásával különösen a fiatalok körében, a települések önállóságának megszüntetésével és új privatizációkkal jár.

E reakciós politika megvalósításába – a világ többi részében regnáló kormányokhoz hasonlóan – Franciaországban is megpróbálják bevonni a munkásmozgalmat. Spanyolországban szociális paktumot kényszerítettek ki.

Mi, aláírók, megfigyeltük Tunéziában Ben Ali rendszerének megdöntésekor, hogy a dolgozók megtalálták az utat szakszervezetük, az UGTT felé (azóta megerősödött, 150 ezer új belépőt regisztrált) azért, hogy követeléseik kielégítését és a demokrácia tiszteletét kivívják.

Mi, aláírók, az összes dolgozóhoz, a munkásmozgalom és demokratikus mozgalmak aktíváihoz fordulunk:

. Lehetetlen elfogadni a trojka (IMF, EKB, EU) politikáját. Az ellenállás segítésére és az elkerülhetetlen küzdelem előkészítésére az aláírók azzal a felhívással fordulnak az összes dolgozóhoz, demokratához és szervezeteikhez, hogy fogjunk össze különbözőségünk ellenére.

. A munkásmozgalomnak el kell utasítania azt a szerepet, melyet a nemzetközi intézmények (IMF, EKB, EU) és a kormányok szánnak neki.

. A munkásmozgalomnak meg kell szerveznie az ellenállást a dolgozók érdekeinek, de a demokrácia és a civilizáció vívmányainak védelmére is.

. A munkásosztálynak egyesülnie kell, az érthető különbségeken felülemelkedve az Európai Unió diktátumainak elutasítása végett.

. Az ezekkel egyetértő dolgozóknak és a munkásaktíváknak egymással szövetkezniük kell – ezen a bázison, az EU-hoz kötődő politikai pártokkal szemben.

Ezért az aláíró aktivisták országos konferenciát javasolnak avégett, hogy nézőpontjukat egymással megosszák, a szervezeteink függetlenségének védelmére szolgáló eszközökről vitatkozhassanak, nevezetesen a kormány tevékenységéről, hogy az Európai Unió összes antiszociális programját kudarcra ítélhessük.


Michel Allain, syndicaliste Equipement (92) ; José Alvarez, syndicaliste construction (75) ; Maria Alves, syndicaliste métallurgie (39) ; Xavier Amor, syndicaliste métallurgie (93) ; Richard André, syndicaliste bois (71) ; Dominique Arnaudies, syndicaliste télécommunicant (75) ; Jacques Aurigny, syndicaliste Education nationale (75) ; Myriam Bakowski, syndicaliste postière (47) ; Cendrine Ballon, syndicaliste services publics (86) ; Jacky Bara, syndicaliste (79) ; Paul Barbier, syndicaliste enseignement (49) ; Thierry Barbier, syndicaliste santé (71) ; Jean Bazelle, maire de Lascelle, ancien syndicaliste action sociale (15) ; Christophe Benoit, syndicaliste enseignant (34) ; Nicole Bernard, syndicaliste organismes sociaux (75) ; Sylvain Bernard, syndicaliste postier (93) ; Aurélien Bernier, auteur (86) ; Jacques Berthault, syndicaliste santé (39) ; Pierre Besse, syndicaliste cheminot (75) ; Denis Bézirard, syndicaliste agro-alimentaire (76) ; Jean-Simon Bitter, syndicaliste assurances (93) ; Serge Bloch, syndicaliste agro-alimentaire (67) ; Jean-Vincent Boudou, syndicaliste (15) ; Yves Bourdin, syndicaliste retraité métallurgie (85) ; Alain Boutareaud, syndicaliste Finances publiques (33) ; Claude Brochard, syndicaliste services publics (95) ; Fabrice Brucker, syndicaliste Equipement (07) ; Marc Buard, syndicaliste services publics (93) ; Raphael Cacioppola, syndicaliste métallurgie (69) ; Bruno Cailletaux, maire adjoint (44) ; Rémi Candelier, syndicaliste enseignant (76) ; Mireille Carrot, syndicaliste santé (42) ; Patrick Catrix, syndicaliste cheminot (75) ; Daniel Chalier, syndicaliste santé (63) ; Philippe Chamek, syndicaliste postier (93) ; Jean- François Chazerans, syndicaliste Education nationale (86) ; Jocelyn Clodine-Florent, syndicaliste postier (75) ; Pascal Costarella, syndicaliste enseignement (38) ; Olivier Crammer, syndicaliste Education nationale (59) ; Jean-Paul Crouzet, syndicaliste enseignement (69) ; Marise Dantin, syndicaliste hospitalière (75) ; Alain Davanture, syndicaliste bois-construction (71) ; Christian De Vito, syndicaliste commerce (13) ; Clarisse Delalondre, syndicaliste énergie (92) ; Jean-Michel Delaye, syndicaliste territoriaux (67) ; Cécile Delecray, syndicaliste enseignante (26) ; Claire Delore, syndicaliste santé (37) ; Gilles Denosjean, syndicaliste enseignement (71) ; Aline Dotto, syndicaliste hospitalière (38) ; Christian Duffy, syndicaliste services publics (75) ; Didier Dunant, syndicaliste hospitalier (75) ; Francis Durand, syndicaliste (74) ; Daniel Dutheil, syndicaliste hospitalier (92) ; Patrick Dutto, syndicaliste métallurgie (64) ; Gérard Euzenot, syndicaliste recherche (13) ; Christian Eyschen, syndicaliste, responsable mutualiste, libre-penseur (92) ; Gilbert Faraci, syndicaliste Défense (83) ; Marie-Christine Fararik, syndicaliste santé (75) ; Salah Ferkoune, syndicaliste chimie (69) ; Didier Ferron, syndicaliste postier (86) ; Gérard Fijalek, syndicaliste métallurgie (30) ; Alexandra Fiquet, syndicaliste territoriaux (86) ; Catherine Fléchard, syndicaliste énergie (75) ; Christophe Fonte, syndicaliste recherche publique (54) ; Didier Fouché, maire de Soulitré, ancien syndicaliste SNCF (72) ; Gérald Fromager, syndicaliste (02) ; Didier Gadéa, syndicaliste viticulteur (34) ; Michel Gannereau, syndicaliste Equipement (49) ; Claude Gatard, syndicaliste cheminot (91) ; Gabriel Gaudy, syndicaliste (75) ; Patrick Gauthier, syndicaliste Equipement (22) ; Christophe Gentile, syndicaliste travailleurs de l’Etat (83) ; Marc Georges, syndicaliste (74) ; Bernard Giusti, syndicaliste hospitalier (75) ; Orlando Gomes, syndicaliste métallurgie (39) ; François Grazza, syndicaliste cheminot (75) ; Gérard Gressot, syndicaliste métallurgie (69) ; Jean-Louis Guérin, syndicaliste docker (35) ; Franck Guilbert, syndicaliste spectacle (75) ; Yacine Hadj-Hamou, syndicaliste fonctionnaire (31) ; Patrick Hébert, syndicaliste (44) ; Lucette Hohmann, syndicaliste textile (67) ; Didier Hude, syndicaliste enseignant (44) ; Daniel Jeannin, maire de Montenois, ancien syndicaliste automobile (25) ; Claude Jenet, syndicaliste (84) ; Daniel Juret, syndicaliste hospitalier (49) ; Jacques Lafouge, humaniste libre-penseur ; Denis Langlet, syndicaliste métallurgie (78) ; Gilles Larrieu, syndicaliste métallurgie (64) ; Jacques Le Beuvant, syndicaliste Education nationale (29) ; James Le Cabellec, syndicaliste territoriaux (47) ; Sébastien Le Dű, syndicaliste postier (86) ; Gérard Le Goff, syndicaliste métallurgie (67) ; Martine Lehemonet, syndicaliste enseignement (75) ; Marie-Paule Lemonnier, médecin hospitalier (75) ; Bernard Lempereur, syndicaliste enseignant (75) ; Luc Lestrade, syndicaliste Finances publiques (40) ; Gérard Luiggi, syndicaliste Equipement (83) ; Lina Maillard, syndicaliste Sécurité sociale (75) ; Jean Markun, syndicaliste mines de fer (57) ; Jean-Charles Marquiset, syndicaliste services publics (91) ; Françoise Martinez, syndicaliste Finances (83) ; Christophe Massé, syndicaliste postier (86) ; Christian Mérot, syndicaliste métallurgie (49) ; Alain Millard, syndicaliste postier (93) ; Hugues Miller, syndicaliste services publics (57) ; Christian Moreau, maire de (89) ; Lilian Mounard, syndicaliste (93) ; Suno Navarro, syndicaliste énergie (31) ; Philippe Navarro, syndicaliste santé (69) ; François Nicolaï, syndicaliste nettoiement (75) ; Fabrice Olsak, syndicaliste Education nationale (33) ; Lionel Parlant, syndicaliste postier (69) ; Frédérique Paul, syndicaliste (86) ; Jean-Claude Perou, syndicaliste enseignement (86) ; Yan Perrotte, militant ouvrier (50) ; Michel Petrequin, syndicaliste enseignant (34) ; Hervé Picamelot, syndicaliste métallurgie (71) ; Pierre Piccarretta, syndicaliste métallurgie (38) ; Marc Pipeau, syndicaliste Culture (75) ; Jean Placenti, syndicaliste éducateur spécialisé (94) ; Emmanuel Poisson, syndicaliste (28) ; Fabrice Pone, syndicaliste métaux (39) ; Pascal Poyen, syndicaliste Finances publiques (71) ; Philippe Quintard, syndicaliste (92) ; Odile Raffini, syndicaliste (77) ; Daniel Rassat, syndicaliste enseignant (26) ; Michel Raynaud, syndicaliste travailleur de l’Etat (36) ; Jean-Louis Remande, syndicaliste cheminot (76) ; Bruno Ricque, syndicaliste santé (76) ; Alain Rivron, syndicaliste postier (30) ; Marie-Line Robinet, syndicaliste fonctionnaire (75) ; Sylvie Roger-Pons, syndicaliste (19) ; Alain Roques, syndicaliste recherche agronomique (45) ; Rose-May Rousseau, syndicaliste santé (94) ; Didier Rouze, syndicaliste énergie (31) ; Bernard Saas, syndicaliste chimie (71) ; Joachim Salaméro, syndicaliste (33) ; René Sale, syndicaliste hospitalier (13) ; Pascal Samouth, syndicaliste (43) ; Roger Sandri, syndicaliste ; Marc Sauterey, syndicaliste transports (91) ; Arsène Schmitt, syndicaliste travailleur frontalier (57) ; Philippe Selva, syndicaliste Finances publiques (75) ; Alain Serre, syndicaliste professionnels de vente (75) ; Christian Sourbès, maire de Lagrange (40) ; Sylvain Sourdillat, syndicaliste Finances publiques (40) ; Maurice Stobnicer, syndicaliste enseignant (93) ; Thierry Teruel, syndicaliste postier (93) ; Olivier Tomnet, syndicaliste métallurgie (92) ; Jacques Tournat, syndicaliste banque (86) ; James Treuil, syndicaliste services publics (86) ; Michel Trougnou, syndicaliste enseignement (86) ; Jean-Paul Villette, syndicaliste métallurgie (71) ; Vincent Vilpasteur, syndicaliste (95) ; Alain Vollaro, syndicaliste territoriaux (13) ; Laurent Weber, syndicaliste Sécurité sociale (92) ; Hubert Whitechurch, syndicaliste enseignement supérieur (67) ; Dolores Wickramasinghe, syndicaliste postière (93) ; Pascal Zadikian, syndicaliste transports (93).

(2011.júl.2.)



TUNÉZIA


Kasserine-ben megszervezik a közbiztonság hiányát a dolgozók és fiatalok megmozdulásainak akadályozására

A pártok “programja”: semmi kapcsolat a nép szükségleteivel


Beszélgetés egy kasserine-i pedagógussal, az alsófokú oktatási szakszervezet felelősével

Mi a helyzet Kasserine-ben?

Az állampolgároknak ma biztonságuk szempontjából a legveszélyesebb helyzettel kell szembenézniük egész Tunéziában, főként a kormány miatt. Így van, mivel a kormány embere, a kormányzó, a magasrangú katonaember, bandákat hozott létre Kasserine népi negyedében, Ezzouhourban — ez az a városka, mely a legtöbb mártírt adta a 2010. decemberi és 2011. januári véres napokban —, és ezek a legteljesebb büntetlenségben cselekednek. Ezek fedőszervei a kormányzó által megnyitott «munkaterületek», ahová a fiatalokat 230 tunéziai dinár fizetésért (kb. 110 euró) csalogatják oda. Ezeknek a bandáknak az a feladata, hogy a fiatalok ezreit toborozzák és hadsereget alakítsanak ki a szakszervezeti kezdeményezésekkel szemben, mint pl. a munkanélküliség kérdésének valódi rendezése ellen. Minden alkalommal, mikor a fiatal munkanélküliek szerveződnek, hogy helyzetük megvizsgálását követeljék, a kormányzó milicistái rajtuk ütnek, represszióval és erőszakkal fenyegetőznek. Ezek a mobilizációk a kormányzó szemében szálkák. Néhány hete Kasserine-ből az UGTT helyiségéből tiltakozó menet indult volna. A kormányzó bandái beavatkoztak, azzal fenyegettek, hogy felgyújtják a várost, vérfürdőt rendeznek, ha a menetről nem mondanak le. Ebből kiindulva az állampolgárok, a szakszervezeti aktivisták attól tartanak ma, hogy kezdeményezéseik a munkanélküliség megoldására és a régió fejlesztésére a politikai hatalom által totálisan érdektelenek és ezek ürügyül szolgálhatnak a szabotázsra, a vandalizmusra, sőt vérontásra. Néhány vállalkozó máris el kellett, hogy földelje a régió fejlesztésére való terveit, mert maga a kormány óvott a biztonság hiányára hivatkozva. A biztonság problémája tehát a forrása annak is, hogy régiónktól a vállalkozások távol maradnak.

A kormányzó cselekedeteit vajon a kormány politikai orientációja irányítja? A kormányzó katona ebből kifolyólag nem alkalmas, már csak képzettsége révén se az adminisztratív közfeladatok elvégzésére. Főként nem Kasserine-ben, mely térség kritikus mértékben szenved a gazdasági fejlesztés hiányától. A munkanélküliség, főként a fiataloknál nagyon magas. Kasserine-ben egyetemi végzettségű fiatalok tízezrei vannak munka nélkül, a munkanélküliségi ráta több mint 40 %-os. Egyébként a fiatal diplomások nagyon jól tudják már tanulmányaik megkezdésekor, hogy a diploma megszerzése semmiféle garanciát nem jelent arra, munkahelyük is lesz a jövőben.
Ez az, ami arra indítja némelyikőjüket, hogy beálljon a bandákba, főleg, hogy a mienk egy határrégió.
Kasserine minden állampolgára tudatában van annak, hogy óriási veszélyt hordoz, amit a kormányzó reprezentál miliciáival és a biztonságot illető teljes nemtörődömségével. Ez vezetett pl. Metlaoui-ban törzsi villongásokhoz.
Ahelyett, hogy minden nehézség legfőbb forrását, a munkanélküliség gondját kezelné, ennek megoldására építene ki struktúrát és bocsátana rendelkezésre eszközöket, a kormányzó a biztonság hiányát táplálja.
Nem csak nincs munkahely, de az összes fejlesztési terv, ideértve a közvilágítást is vagy teljesen tönkrement, vagy hiányzik.

Mi a kormányzati álláspont ebben a helyzetben, amit leírtál?

Attól tartok, hogy a kormányzó a kormány irányának és választásának nem egyszerű végrehajtója. A mi térségünknek olyan kormányra van szüksége, amely a munkahelyi válság megoldásán dolgozik, nem pedig olyanra, amely maga szervezi a biztonság hiányát és füldig hajol az Európai Unió és az IMF követelései előtt.

Mi az UGTT kasserine-i regionális uniójának álláspontja?

Először is meg kell mondjam, én régóta az UGTT aktivistája vagyok, kötődök szervezetem megóvásához, védelméhez, ez volt a munkásosztály bástyája mindenféle támadás ellen a függetlenség kivívása óta. Ezért mondhatom, hogy a mi regionális titkárunk Ben Ali rendszeréhez és az RCD-hez igen szorosan kötődött, és ma is komoly akadályt jelent a szakszervezeti mozgósítás előtt, cselekedeteiben a kormányzó munkásellenes támadásait erősíti. A titkár, csakúgy mint az előző gasfai regionális titkár, Amara Abassi eltávolítása mindenféle szakszervezeti ügyből igen kívánatos, mert azt képviseli, amely ellen a tunéziai nép felkelt.
A szakszervezet bázisát képezők az állampolgárok, a dolgozók, a munkanélküliek oldalán állnak, cselekszenek és harcolnak, ellentétben a főtitkárral, aki az RCD nézeteitől egyáltalán nem távolodott el.
Szakszervezetünknek véglegesen meg kell szabadulnia az ilyen egyénektől.

Hogy áll a politikai vita az Alkotmányozó Nemzetgyűlésről?

Az alapvető politikai pártok gyűléseket tartottak Kasserine-ben programjuk bemutatására. Ezek azonban csak üres szavak, semmi közük nincs az állampolgári, munkavállalói elvárásokhoz, a munkanélküliekéhez és dolgozókéhoz. Mintha más földgömbön élnének és az általuk előkészítendő választások nem szólnának ilyen kérdésekről. Szakszervezeti felelősként felteszem a kérdést, vajon nem kellene-e, hogy az UGTTT, ezen ország egyetlen dolgozói képviselete, felállítsa saját listáját a tunéziai nép követeléseiben meggyökeresedett Alkotmányozó Nemzetgyűlés politikai projektjével?


HAITI


A CATH (Centrale Autonome des Travailleurs Haïtiens) autonom szakszervezet
6. kongresszusa
Bon-repos (Port-au-Prince), 2011.jún. 23-25.


Összefoglaló

A CATH 6. kongresszusának delegáltjai Bon-repos-ban (Port-au-Prince) 2011.jún.23-24-25-én, miután meghallgatták és megvitatták a bemutatott cselekvési és orientációs jelentéseket,

1 – megállapítják, hogy Haiti külföldi erők általi megszállása növekszik. Haitit és nemzetét gyámság alá helyezték, teljes szuverenitásától megfosztották.
Ez a helyzet a dolgozók, a fiatalság, Haiti összes népe számára csak megerősíti a káoszt, melyet évtizedekkel ezelőtt az imperializmus hozott létre, elsősorban az USA, Franciaország, Kanada kormányai, a strukturális kiigazításokon, külső adósságfizetésen, szabadzónákon keresztül …
A káosz megmutatkozik a közszolgáltatások tönkretételében, az elbocsátások által, a rossz munkakörülményekben, az aktív népesség 80 %-át sújtó munkanélküliségben, a szakszervezeti jogok akadályozásában…

2 – megerősítik a harc szükségét abban, hogy

- minden gyermek számára ingyenes, minőségi, közintézményi iskola kell,

- a népesség segítésére képes közszolgáltatás,

- sürgős program a nemzeti termékek fejlesztésére, a kis mezőgazdasági gazdálkodók támogatására,

- a privatizált közszolgáltatás újraállamosítása szükséges, minden alkalmazott visszahívásása és
újraalkalmazása (APN, Tele stb.)

- a szakszervezeti jogok teljes gyakorlása, a dolgozók védelme munkahelyükön, különösképpen a
szabadzónákban,

- a több százezer hajléktalan lakhatási jogának biztosítása,

- rendes minimálbér, melynek alapja a valódi szükséglet, minimálisan 300 gourdes (6,50 $)

3 – Kérik a felelősöktől, hogy mérjék fel foglalkozási szektoruk állapotát; ugyanazon régióban lépjenek kapcsolatba egymással a mobilizáció előkészítésére.

4 – Szintén megerősítik, hogy ez a küzdelem szorosan kell kapcsolódjon a Haiti szuverenitása visszanyeréséért vívott harchoz.

Következésképpen, a CATH 6.kongresszusának küldöttei, kik jún. 23-25-én gyűltek össze Bon-repos-ban (Port-au Prince),

követelik:
- Haiti teljes adósságának feltételek nélküli eltörlését;
- a Minustah és más megszálló csapatok azonnali távozását;
- a Franciaország részéről kicsikart 21 milliárdnyi US dollár visszafizetését a Haiti Köztársaság számára;
- a Minustah-csapatok által behurcolt kolerajárvány pusztításának jóvátételét.

Döntöttek az ebben az irányban folyó kezdeményezésekről és szövetkezésekről.
Már most megerősítik részvételi szándékukat a Cap Haïtienben tartandó karibi konferencián nov. 16-18-án; úgyszintén a más haiti szervezetekkel és karibi szinten folytatandó nemzetközileg támogatott kampányban azért, hogy Franciaaország fizesse vissza a 21 milliárd dollárnyi sarcot.


Határozat a szakszervezeti függetlenségről

1 – Tekintetbe véve a különböző kormányok ama szándékát, hogy az osztályharcos tömegszakszervezeteket elhallgattassák,

2 – tekintetbe véve az ILO 87-es, 98-es konvencióját, a munkások és dolgozók politikai jogait érdekvédelmük szervezésére,

3 – tekintetbe véve az IMF politikáját, az együttkezelés kísérletetét azért, hogy a szakszervezetekből profitáljon a szociális deregularizáció, a kollektív szerződések és a munka törvénykönyve tönkretétele, a harcban szerzett vívmányok elvétele szervezésében,

a CATH 6. kongresszusa kijelenti, hogy szakszervezeti függetlensége megkerülhetetlen körülményt jelent jelen helyzetben a széles tömegek védelmére.

Dönt, hogy

minden eszközt mozgósít függetlensége és megerősítése érdekében, mely alapvető eleme az anyagi függetlenség «pou’n pa janmen manjé nam men yo»,

- széles szakszervezeti kampányt indít az egész országban, hogy a dolgozóknak lehetővé tegye a jobb
érdekvédelmet,
- információs gyűléseket tart a szakszervezeti jogokról, a belépők számára brosúrát ad ki.

Határozat az egészségvédelemről

Tekintetbe véve az egészségügyi közszolgáltatás tönkretételét, melyet az amerikai, kanadai és francia imperializmus szervezett meg Haitiban;
tekintetbe véve, hogy maga a haiti állam is elhagyta ezt a civilszervezetek és a megszálló, az ország forrásait kirabló MINUSTAH-erők kezébe átengedve;
tekintetbe véve, hogy a 300 ezer halottat eredményező 2010. jan. 12-i szörnyű földrengés, és a Minustah-csapatok nepáli egysége által behurcolt kolerajárvány jelentősen gyengítette a haitiak egészségét,


a 6. kongresszus dönt:

- minden eszköz megadásáról az egészségügyi szektor számára és a munka-, higiénés, biztonsági
körülmények biztosítására a dolgozók követeléseinek bázisán,

- minden szektor dolgozóit felhívja arra, hogy szervezzék magukat a valódi közszolgáltatás elérésére „an
sèvis a travayè é pèp Ayisen” »,

- minden dolgozót és a haiti népet arra buzdítja, hogy tömeges akcióegységbe szerveződjék követelései
elérésére.


U S A

A munkásellenállás, az Emergency Labor Network kongresszusa által elfogadott akcióterv
Kent, Ohio – 2011. jún. 24-26.


1. Az Emergency Labor Network (ELN) kezdeményezésére tartott munkásellenállási konferencia, helye Kent State University (Ohio), ideje 2011.24-26., a következő akciótervet fogadta el:

2. Erős, független munkásmozgalom létrejöttét fogja segíti, mely társult partnereinkkel együtt képes lesz a küzdelemre a munkáltatói politika ellen, olyan programmal, mely a túlnyomó többség szükségleteire, akaratára, elvárásaira épül. Következésképpen felhívjuk a munkásmozgalmat – helyi, állami és szövetségi szinten – országos mozgósítási kampány indítására a következő követelések körében:

* Semmi nyirbálást, és semmi engedményt a jogokat és vívmányokat, a munkahelyeket, a béreket, a
nyugdíjakat és jutattásokat, sem pedig a közszolgáltatást illetően!
* El a kezekkel a társadalombiztosítástól, a Medicare-tól és Medicaidtól!
* Jobb Medicare-t mindenki számára!
* A társadalombiztosítást megerősítését és kiszélesítését!
* A gazdagok és a vállalatok megadóztatását!
* Szövetségi közmunkaprogramot a Wall Street adójából!
* A háborús dollárok visszajuttatását a népesség szükségleteinek kielégítésére!
* Kollektív tárgyalásaink jogaink védelmét és kiszélesítését!

3. A mobilizáció kiszélesítése céljából a konferencia minden résztvevőjét felhívjuk, hogy hazatérve kezdeményezze ezen követelések körül a munkásellenállás-bizottságok létrehozását. Szintén felhívjuk a munkásellenállás-bizottságokat a dolgozók regionális gyűléseinek megszervezésére, az akcióterv előtérbe helyezésére és regionális akciók tartására az utcákon és a munkahelyeken.

4. A «Single payer» rendszer elvén alapuló egészségügyi rendszer vagy a «Megjavított Medicare mindenkinek» a legfontosabb szerzett jogot képviseli ez ország dolgozói számára. A munkásmozgalomnak több eszközt kell mozgósítania minden szinten mobilizációjához és a kegyetlen csata megnyeréséhez. Alapvető a szegénység elleni programhoz és alapvető az adósság és deficit elkerüléséhez. A társadalombiztosítás fontos volt bevezetésekor, most pedig alapvető a nyugdíjminimum finanszírozására. Felül kell vizsgálnunk a nyugdíjakat, hogy garantálni tudjuk a nyugdíjakat. Ez szükségessé teszi a társadalombiztosítás kiterjesztését, hogy azt szilárdabbá tegyük a nyugdíjasok számára.

5. Támogatunk az AFL-CIO, a Change to Win és az autonóm szakszervezetek minden akcióját, melyek ezen Akciójavaslat követeléseinek logikájába illeszkednek, ahogy támogatjuk azokat az akciókat is, melyek a munkásosztály egységének megerősítésére szolgálnak minden megosztás ellen, történjék az rassz, szín, nemi, emigráns státusz, vallás vagy szexuális orientáció alapján. Ekként próbáljuk ezekbe az akciókba bevonni a bázist és az ELN-hálózat akciótervéhez támogatást kapni. Szintén támogatjuk egy országos munkástelevízió kifejlesztését, mely 24 órán át sugározna az egész munkásosztály és a dolgozók számára, és ahol országos kampányainkat összehangolhatjuk.

6. Felhívjuk a munkásszervezeteket, társult szervezeteket a kollektív tárgyalások jogának védelmére és szélesítésére, támogatjuk a mobilizálást az összes törvény megszüntetésére, különösen a Taft-Hartley-törvény eltörlésére és különösen Délen, amely megvonja a dolgozóktól a kollektív tárgyalások jogát és megtiltja megfelelő szerződések elérését. Ebből a szempontból kérjük mindazokat, akik részt vesznek az ELN-hálózatban és azt támogatják, hogy széles körben terjesszék az ILO közelmúltbeli határozatát: 1) Észak-Karolina állam nem felel meg a nemzetközi munkaügyi normáknak, mivel a megtagadja a kollektív tárgyalás jogát a közszféra dolgozóitól; 2) felhívja Észak-Karolina államát és az USA szövetségi kormányát, hogy szüntesse meg ezt az állapotot. Ehhez a kampányhoz támogatjuk az felhívást és a mobilizációt a Kollektív Tárgyalásokért Déli Szövetsége megalakítását.

7. Ugyanakkor a «Semmi megszorítás, semmi engedmény» jelszó és az autentikus munkásmozgalom létrehozása lesz konferenciánk kampányaláírása, mely egyesíteni fogja tevékenységünket és keretet ad számára.

8. Ami «A háborús dollárok visszajuttatása a népesség szükségleteire» követelést illeti, általános mozgósításra szólítunk az egész országban, magában Washington D.C.-ben is, az októberi tüntetések előkészítésére (az afganisztáni háború 10. évfordulóján), a munkásosztállyal az első sorokban és ezzel az egyesítő jelszóval: «Pénzt a munkahelyek teremtésére és az oktatásra – nem pedig a háborúra és katonai megszállásra! A csapatokat és a háborús dollárokat azonnal hozzátok vissza! A háborúkat megszüntetni! A külföldi USA katonai bázisokat bezárni! Munkahelyeket a kivándorolt dolgozók számára is!» Szintén támogatjuk a szakszervezetek és szövetségeseink indította országos «Új elsőbbségek» kampányt.

9. A Kent State tanácskozás egy nyílt levélben javasolni fogja az USA munkásmozgalmának, hogy vitassák meg egy országos szintű akciónap lehetőségét az őszre akkor, mikor az új szövetségi költségvetést bejelentik. Ezzel lökést adunk az ELN-hálózat akciótervének központi követelései körüli országos mobilizációnak.

10. Az ELN-hálózati (Emergency Labor Network) tanácskozás szintén javasolja a szakszervezeteknek és szövetségeseiknek, hogy az általuk SEIU-nak («Harcoljatok a méltányos gazdaságért») nevezett tömegakciók és az ápolók szakszervezetének (National Nurses United) «Main Street-szerződés Amerikáért» kampány támogatására mozgósítsanak. Arra is felhívjuk figyelmüket, támogassák más szakszervezetek és közösségek akcióit, melyek a társadalombiztosítás, a Medicare, a Medicaid, az állami alkalmazottak elleni támadások visszaverésére szolgálnak és a munkásosztály számára előnyös politika részét képezik. Ezekben az akciókban mi szintén előtérbe állítjuk az ELN akciótervének követeléseit – legyen az transzparens egy demonstráción, sztrájk vagy más – minden, ami a célt, a független munkásmozgalom ellenállásának irányát szolgálhatja.

11. A 28 millió munkanélkülivel és alulfoglalkoztatottal együtt felhívjuk a szakszervezeti csoportokat és szövetségeseiket, hogy szervezzék a munkanélkülieket és a szervezetleneket, mobilizálják őket, hogy munkahelyükért és az igazságért küzdhessenek. Az ELN által impulzált munkásellenállás-bizottságok tudnának pl. olyan szolidaritási és támogatási akciókba kezdeni, mint a (a szakszervezetet széttörő és pénzügyi csaló) FedEx szállítómunkásainak szakszervezetbe tömörítése.

12. Az Emergency Labor Network-hálózat tanácskozása azt is javasolja a szakszervezeteknek és a közösségeknek, hogy a követeléseknek megfelelő sztrájkokat is támogassa, mint amit pl. az ILWU 10-es szekciója szervezett 2011. ápr. 4-én, a wisconsini dolgozókkal szolidárisan. A wisconsini dolgozók harca megmutatta azt a szükségletet, hogy a munkahelyen kell küzdeni, ideértve az általános sztrájkot is ahhoz, hogy követeléseiket elérjék. A tanácskozás felszólít a Pacific Maritime Association a 10-es sz. szakszervezeti szekció elleni feljelentésének azonnali visszavonására, melyet annak akciójával szembeni megtorlásra szolgál!

13. Szintén támogatjuk azokat a szolidaritási kampányokat, melyek a szakszervezeti és békeaktivisták kiszabadítását ill. alapvető emberi jogait célozzák az USA-ban és külföldön. A bebörtönzöttek jobban fizetett munkájáért szervezett mozgósítások támogatására is hívunk.

14. Felhívjuk a szakszervezeteket és szövetségeseit, hogy vegyenek részt az informálásban és a vitában azt illetően, hogyan lehetne megszüntetni a vállalatok „sosem szándékos” alkotmányos jogát és kiváltságait – amit a Legfelsőbb Bíróság határozatai megerősítenek.

15. A munkásmozgalmat arra szólítjuk, mozduljon az emigráns dolgozók ellen viselt egyre szigorúbb büntetőszankciók ellen és az emigráció jogszabályainak reformkövetelésére az AFL-CIO 1999-es kongresszusa által elfogadott álláspont (melyet megerősített 2010-ben a nemzeti konvenció) alapján. Követeljük «az összes bevándorló, papir-nélküli helyzetének azonnali rendezését, védelmének jogát és a szakszervezeti szabadságot minden dolgozó számára; szembenállunk a kitoloncolással, az ICE [határrendőrség] rajtaütéseivel, az alkalmazottak elleni megtorló intézkedésekkel (E-Verify), az AgJobs vendégmunkás-programmal, és a családegyesítés erősítése mellett állunk ki.»

16. Azon tény okán, hogy a következő évben (novemberben) választásokra kerül sor, a «Semmi megszorítás, semmi engedmény» országos kampány részeként, a Kent State tanácskozás felhívja a szakszervezeteket és szövetségeseit, hogy ne támogassanak egyetlen jelöltet sem szövetségi, állami vagy helyi szinten, aki a költségvetési megnyirbálásokra, vagy engedményekre szavazna, aki nem kötelezi el magát ezek ellen a közszolgáltatásokban és/vagy a társadalombiztosításban, Madicare-ban, Medicaidben.

17. Az olyan választott képviselők finanszírozása helyett, akik a szakszervezetektől ellentételezést követelnek, nem támogatják a dolgozók alapvető érdekeit, a szakszervezeteknek ezt a pénzt a Kent State követelései melletti (az utcákon és a munkahelyeken történő) tömegmozgósításra kellene felhasználniuk. Ahol ez a kampány valódi, független jelölteket tudna felfedezni, akik elleneznek minden megszorítást, minden engedményt és a dolgozók számára előnyös megoldásokat javasolnak, különösen a nőknek, a színesbőrűeknek, az emigránsoknak, valamint azoknak, akiket a válság súlyosan érint.

18. A munkásmozgalom számára itt az idő egy komoly vitára arról, hogy mit is jelent egy valódi Labour Party létrehozása ebben az országban. Az ELN-hálózat mindent megtesz ebben az ügyben.



Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28 - Fax : (33 1) 48 01 88 36 - E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse