Nemzetközi információk

új széria 43.sz. (412) - 2011.szept. 02.

Tartalom
Olaszország: Követelés: «semmiféle konszenzus Berlusconival! A szigorítási programok visszavonása!» L. Varaldo cikke
Kazahsztán: megtorlások a sztrájkoló olajipari munkásokkal szemben


Olaszország

A CGIL a szept. 6-i általános sztrájkra szólít a kormány szigorítási programja módosításáért

Követelés: semmi konszenzust Berlusconival! Mindkét szigorítási program visszavonását!


Aug. 12-én Berlusconi kormánya közzétette határozattervezetét, melyben két év alatt 48 milliárd eurós költségvetési megszorítást vezet be.
A program publikálása után az CGIL szept. 6-ra általános sztrájkfelhívást tett Berlusconi programja módosításának követelésére. A felhívás visszavonásáért megsokszorozódott jobboldalról és „baloldalról” is a nyomás.

Június végén, amikor a kormány az Európai Unió, különösen a márc. 24-25-i csúcstalálkozó kényszerítette szigorítási intézkedések megtételére készült, a pénzügyi spekuláció lesújtott Olaszországra. Hirtelen felbukkant a csőd spektruma. Néhány óra alatt Berlusconi, Tremonti, Draghi (az Európai Központi Bank jövendő elnöke) visszatáncolt korábbi kijelentéseitől, miszerint Olaszország «egészséges, semmi köze nincs a görög vagy portugál helyzethez». Ehelyett a köztársasági elnök, Giorgio Napolitano «az ország megmentéséért azonnali nemzeti egységre» hívott fel.

Júl. elején Berlusconi és a kormány «válaszul a piacoknak és a befektetők biztosítására» munkához látott. Másképpen szólva: a spekulánsok követeléseire válaszolt. Csak egyetlen felelete volt: a korábbinál még drasztikusabb program mellett kötelezte el magát.

Az «új» program a «piacok megnyugtatására» 46 milliárd eurós megnyírbálást tartalmazott, 1993 óta a legmagasabbat: a közszolgálatban (az ezévben 4%-kal csökkentett) bérbefagyasztás folytatása, 2011 és 2013 között dolgozónként kb. 8 ezer eurós veszteséggel; a nyugdíjkorhatár megemelése; a régiók és települések költségvetésének 3,2 milliárdos csökkentése; a gyógyszerárak, egészségügyi vizsgálatok, szolgáltatások és orvosi vizitdíjak emelése; egy tucat kórház bezárása; több tucat iskola és többezer köztisztviselői állás megszüntetése (melyhez hozzáadódik az utóbbi 3 évben megszűnt 140 ezer).

Ahhoz, hogy ezt a programot a kormány megvalósítsa, szüksége van minden párt és szakszervezet egyetértésére, a „nemzeti egységre”. Ez a segítség nem is késett…

Azt nyilatkozva, hogy a program «bizonyos» intézkedéseivel nem ért egyet, a («baloldali») Demokrata Párt rögtön hozzá is tette, hogy «nem ellenzi».

Ráadásul a kormányt biztosította az a nagy csend is, mely a CGIL, a legnagyobb olasz szakszervezet oldaláról áradt. A szakszervezet a CISL-lel és az UIL-lel együtt kis idővel korábban írta alá paktumát a Confindustria munkáltatói szervezettel, mely lehetővé teszi az országos kollektív szerződések és a munka törvénykönyve megsemmisítését a vállalati derogációs szerződések eszközével.

A Berlusconi-programot a képviselők és szenátorok júl.közepén 24 óra alatt jóváhagyták. Bármi áron, úgy, hogy bizonyos újságok már «csodáról» beszéltek.

Mikor a tőkések, az Európai Unió, a köztársasági elnök, Draghi és az IMF harsány tapsvihara mellett a program elfogadtatott, a kormány és az «ellenzék» úgy tűnik, megtalálták derűjüket.

Rövid ideig tartó illúzió: júl. 20-án az olasz államkötvények teljes sebességgel elszabadulnak, a milánói tőzsde megint összeomlik.

Az üzenet világos: a spekulánsok és a tőkések az intézkedéseket nem ítélik elégségesnek, még többet reklamálnak.

A Berlusconi-kormány és «ellenzéke» középen a Köztársaság elnökével újból egybekel egy második programot megvitatására.

Aug. közepén ez a második terv került bemutatásra a soron kívül összehívott Parlament előtt (sose volt még ilyen). A következő intézkedéseket jelölték meg: a nemzeti beruházásokra vonatkozó szerződések likvidálása, (a 8 ezerből) kb. ezer helyhatóság és egy tucat tartomány megszüntetése, a közszolgálatban többezer kisegítő poszt eltörlése, a nyugdíjkorhatár megemelése azoknak, akik már elérték azt, a nők nyugdíjkorhatárának megemelése, privatizációk, a kórházi önköltség újabb emelése, stb.

Hozzáadódik az Alkotmány «reformja», melyben helyet fog kapni a költségvetési egyensúly kötelezettsége, ahogyan azt az Európai Unió megköveteli. Végül pedig a dolgozók harca és az osztályöntudat szimbóluma, május elseje és április 25. (a fasizmus alóli felszabadulás) törlése az ünnepek sorából.

Az «ellenzék» messze attól, hogy követelné a terv visszavonását, különféle «módosításokat» dolgozott ki, megerősítette, hogy kész az intézkedések részletes megvitatására «az ország megmentéséért».

Mégse történt semmi: aug. 20-án, két nap «nyugalom» után a tőzsde összeomlása ismét bekövetkezett. A kormány bejelentette az épületek likvidálását, az ezüstneműkét, földekét…

Ezt az aug. 15-én bemutatott második halálos programot kellett a Parlamentnek szept. elején megszavaznia. De ennek a politikai és gazdasági helyzetnek a teljes kilátástalansága erős feszültséget okoz, megosztást, szakítással fenyegetést a Berlusconi-kormányban, pártja berkeiben, a Demokrata Párt kebelén, az Északi Liga köreiben. Itt tükröződik vissza a pánikba esett bomló politikai rendszer, mely hatalmának alapját látja eltűnni. De magának az osztályharcnak a megnyilvánulása is, mely, mint pl. a megszüntetendő települések és tartományok felháborodása, többé-kevésbé direkt csatornákon keresztül érkezik.

Kormány és «ellenzék» egyaránt rettentően fél attól, hogy a munkásosztály, amelynek feje felett megpróbál a nyári szünidő alatt egyezkedni, kimegy az «arénába», teljes erejével, dühével, harci potenciájával.

És ténylegesen, a szabadságolások ellenére, a nyomás, ami a szakszervezetekre általában és a CGIL-re különösen nehezedik, vezetőiket a szept. 6-i általános sztrájkfelhívásra szorította.

Ugyan a felhívást kísérő jelszavak óriási problémákat vetnek fel (csak a program «módosítását» kérik), de azért a felhívás kimondja, hogy «nem a dolgozóknak kell megfizetniük a válságot»…. A Confindustriával aláírt paktum valódi akadályt képez az igazi perspektíva előtt. Marad az általános sztrájkfelhívás – kevesebb, mint egy héttel a tanévkezdés előtt. A dolgozók azonban érzik, hogy az őket sújtó, munkásellenes politika elleni harcnak ez a nyitánya.

Innen ered a sztrájkkal szembeni tombolás jobboldalon csakúgy, mint a «baloldalon», innen ered a CGIL vezetésére nehezedő szakadatlan nyomás a felhívás visszavonására.

Ez a nyár bebizonyította, ha kellene még bizonygatni azt, hogy — az Európai Unió és az IMF kalauzolta — adósságfizetés és a piaci törvények tönkretesznek bennünket. Soha ennél nem volt igazabb, hogy csak egy kiút van: nemet az adósságra és az összes bevezetett program visszavonását!

Lorenzo Varaldo



KAZAHSZTÁN

Megtorlási hullám a sztrájkoló olajmunkásokkal szemben

Natalja Szokolovát, a szakszervezet jogászát hat év börtönre ítélték

Hat év börtön, ez a büntetést mérték Natalja Szokolovára, a Karazhanbasmunaj olajvállalat munkásszakszervezetének jogászára a Kazahsztáni Köztársaság büntetőtörvénykönyvének két cikkelye, a 164-es, «a társadalmi gyűlölet keltése» és a 334-es, a gyűlések, találkozók, tüntetések szabályainak megsértése alapján. Natalja Szokolovát jún. közepén tartóztatták le, néhány héttel az olajipari munkások Kazahsztán nyugati régiójában elkezdett mozgolódása után. A vállalat többszáz sztrájkolót elbocsátott.

Az erőszakos megtorlás mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a munkások makacsul kitartanak. Május vége óta folytatják vitális követeléseken alapuló sztrájkmozgalmukat a multinacionális kezekbe privatizált vállalatnál, bírják a lakosság támogatását és Nazarbajev rendszere a megtorláson kívül más eszközt nem talál arra, hogy véget vessen a munkásmegmozdulásnak. Persze, a 20 éve a piacgazdaság oldalára «átállt» szovjet bürokrácia méltóságainak van miért rémüldözniük (Nazarbajev maga is a kazah kommunista párt titkára volt 1991-ig és a KNB-re átkeresztelt helyi KGB igen közel áll a kormányhoz…).
A sztrájk kitörésének módja nyugtalanítja leginkább Astana (a főváros) maffiózó bürokratáit, akik a külföldi multiknak kiszolgáltatják ezt az ásványokban, olajban és földgázban gazdag óriási közép-ázsiai köztársaságot. 2011. május 17-én a Karazhanbasmunbaj helyiségében megtartott szakszervezeti bizottsági közgyűlés eltávolította posztjáról Kozarkanov szakszervezeti felelőst az igazgatóval való kapcsolatépítés gyanúja okából. Ez a döntés dühítette fel az üzem vezetését a szakszervezet ellen, néhány tagját elbocsátották. Ekkor tört ki a sztrájk. A munkabeszüntetők követelik, hogy a szakszervezeti tevékenységük miatt elbocsátott alkalmazottakat vegyék vissza, az igazgatónak ne legyen többé beleszólása a szakszervezeti tevékenységbe, s ezekhez béremelés követelése is társul. Az elbocsátással való fenyegetéssel szemben és a helyi bíróságnak a sztrájkot illegálisnak minősítő ítélete ellenére a munkabeszüntetés tovább folyik.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése már június hónapban kérte a kazah hatóságoktól Natalja Szokolova azonalli szabadonbocsátását. Ez az igényünk ma még aktuálisabb.





Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28 - Fax : (33 1) 48 01 88 36 - E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com




Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse