MUNKÁSOK ÚJSÁGA

http://www.muon.hu


Ha a nép az utcán van, akkor a demokrácia az utcán lesz

Írta: Kalmár Szilárd. Lapszám: 7.szám

Árok Kornél 1997. január 1-én szerelt fel a kaposvári tűzoltóságon. 2009-ig vonulós tűzoltó feladatot látott el. 2009 augusztusától csak a szakszervezeti ügyekkel foglalkozik. 2010 áprilisa óta a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének az elnöke. (Az interjú még a D-day előtt készült a szakszervezeti vezetővel. - szerk -)


Most éppen miért küzdötök? Nagyon sokan indokolatlan privilégiumokról beszélnek.

Először tavasszal a szolgálati nyugdíjak, korkedvezményes, korengedményes nyugdíjak megszűntetése miatt demonstráltunk. Itt volt egy hatalmas és szándékos dezinformáció a jelenlegi kormány részéről. Azt hangsúlyozták és verték mindenki fejébe, hogy itt harminckilenc-negyven évesen mennek emberek szolgálati nyugdíjba. Ennyi idősen nem lehet elmenni szolgálati nyugdíjba. Általában beteg, rokkant emberekről van szó, akik sok-sok egészségügyi problémával az átlagnál korábban mennek nyugdíjba, de csak akkor, ha a huszonöt év szolgálati viszonyuk megvan. A rendes nyugdíjszabály szerint, amikor először el lehetett menni, az ötvenéves kor volt és ott is meg kellett lenni a huszonöt év szolgálatnak. Illetve a főszabály az, hogy a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár mínusz öt év. Tehát ha hatvanöt évre felviszik a nyugdíjkorhatárt, akkor egy beosztott tűzoltó hatvan évesen mehet nyugdíjba először. Hozzátenném, mert egy fontos tényező, hogy a vonulós tűzoltók azok húsz százalékkal többet dolgoznak, mint minden más magyar állampolgár. Rájuk nézve nem 174 óra a kötelező munkaidő keret, hanem 208 óra. Ez sem pénzben, sem időben nincs megváltva a kollégáknak. Azt gondolom, hogy itt sérülnek a munkavállalói jogok. Nem kicsit.

Tavasszal tehát ebből indult el a dolog. Amikor a Lázár-Balsai-Talabér féle alkotmánymódosítás megtörtént, elvették a nyugdíj elnevezést, helyette szolgálati járadékot kapnak volt kollégáink, ami a későbbiekben elvehető, csökkenthető vagy szociális járadékká avanzsálható át. Már akkor látható volt, hogy a mi esetünket fogják általánosítani. Igazunk lett. A mostani hírekből látható, hogy a civil nyugdíjasokat sokkal rosszabb pozícióba fogják belesodorni, mint a rendvédelmisek. Gyakorlatilag egy átlagos nyugdíj az ötödével fog csökkeni.

Az alapvető probléma persze az, hogy szerzett jogokat vesznek el. Demokratikus jogállamban ez nem megengedhető. Ez ellen fel kell lépni és küzdeni kell!

Volt bennetek hajlandóság kompromisszumra?

Mindig is hangsúlyoztuk, hogy az elsődleges cél a tárgyaláson alapuló konszenzusos megegyezés. Az a tárgyalás, ami ma Magyarországon folyik érdekképviseletek és kormány között, maximum tájékoztatásnak minősül. Az egész ad-hoc jellegű, egyik napól a másikra politizálnak.

A Kossuth-téri demonstráción feltűnt Pintér Sándor is. (Nem a D-day-en, hanem egy korábbin. - szerk -) Nagyon határozottan szólt az emberekhez, akik már a parlament lépcsőin jártak. Fegyelmezettséget kért és ígéretet tett az érdemi párbeszédre. Ez megtörtént?

Nem történt meg. Pintérről én azt gondolom, hogy elég keménykezű vezető, még korrekt is, mert ha nincs kompetenciája vagy valamire lehetősége, ő azt nyíltan elmondja. Azonban azt is látjuk, hogy a kezében se pénz, se döntési jogkör. Gyakorlatilag látható, hogy amiben az elsőszámú vezető nem dönt, abban nincs döntés. Sajnos nem a szakma, hanem a politika dönt szakmai kérdésekben.

Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a kormányt, melyik jelzőt találnád a legalkalmasabbnak?

Tragikus.

Az a benyomásom, hogy egy normál szakszervezet keretein túlnőttetek. Mintha egy szociális mozgalom szerveződne körülöttetek. Ezt jól látom?

Valóban túlléptünk a saját kereteinken, de azért, mert a változások szinte mindenkit negatívan érintenek. Mindenhez és mindenkihez hozzányúltak a középiskolásoktól a nyugdíjasokig. Az, hogy mi először ébredtünk, köszönhető a politikának, annak, hogy velünk kezdték. Többször elmondtam, hogy ha nyugati mintájú államról beszélünk, ahhoz nyugati mintájú szakszervezeti mozgalom kell. Ez pedig nem a sétálós énekelős május 1-i felvonulás, hanem a markánsabb, keményebb érdekképviseleti tevékenység.

Arra célzol, hogy harciasabbnak kellene lennie a szakszervezeti mozgalomnak?

Mindenképp! Azt gondolom, hogy a politikában és a szakszervezeti mozgalomban be kell következnie egy generációváltásnak. Fiatal és agilis hölgyekre és urakra van szükség, akik mernek mozdulni és nem kötődnek az elmúlt huszonkét év szakszervezeti vagy politikai mozgalmaihoz.

Ezt hogyan lehet elindítani?

Ahogy csináljuk. Remélem, hogy annak, amit csinálunk lesz egy kifutása, eredménye.

Szerinted el lehet érni, hogy az állampolgárok tömegesen lépjenek be szakszervezetbe? Nagy a csalódottság, a félelem.

A jelenlegi helyzetben meg tud erősödni egy új szakszervezeti mozgalom. Az embereknek más lehetőségük nincs, az egyéni érdekképviselet reménytelen. Egy erős mozgalomnak van alapja. Mi már nem a jelenlegi begyökerezett dolgokkal foglalkozunk, mi egy teljesen új irányba nyitunk.

Sokan azt mondják, hogy a kormánynak jól jönne a tiltakozások radikalizálódása. Nem féltek a provokációtól a szeptember végi, októberi demonstrációkon?

Megfelelő létszámú rendezőt fogunk biztosítani. A nyugdíjas rendvédelmisek a mi oldalunkon állnak. Mind tapasztalattal, mind rutinnal. Az esetleges randalírozókat, provokátorokat ki fogjuk emelni a tömegből. Ezekről az emberekről fényképet is fogunk majd készíteni, így nyomon tudjuk követni, hogy az ellenük induló rendőrségi eljárásnak mi lesz a vége.
Az, hogy mennyire lehet radikalizálódni, nem tudom, de a miniszterelnök egyik klasszikusát idézném: „A demokrácia ott van, ahol a nép van.” Ha a nép az utcán van, akkor a demokrácia az utcán lesz.

Egy éve ennek az ellenkezője mellett törtek lándzsát a BKV sztrájk esetében.

Így van, de hozhatjuk a MÁV-os sztrájkokat vagy a traktorosokat. Beszéltem néhány traktoristával, ők elmondták, hogy honnan és mennyit kaptak. Napidíjért voltak kint. Ennek fényében nagyon érdekes, hogy mennyire megváltozott Orbán Viktor érdekképviseletekhez való viszonya. Amikor 2006-ban az egyik miniszterelnökről kiderült, hogy hazudott, lebontották fél Budapestet, amikor ugyanez kiderül a másikról, akkor gyakorlatilag nem történik semmi. Megy a totális kuss. Szisztematikusan nyomnak el minket. Nem véletlenül a médiatörvénnyel kezdték, ezzel megakadályozták, hogy a közvélemény elé kerülhessen az a politika, amit ők művelnek.

Nagyon nagy az apátia. Mindenki azt mondja, hogy nem lehet, nem érdemes, nem érünk el semmit. Nekik mit tudsz üzenni?

Addig, amíg így gondolkodnak, biztosan nem érünk el semmit. Abban az esetben, ha nem másért, saját magáért mer lépni, akkor biztos, hogy tudunk eredményt elérni.

Az ellenzéki pártokról mi a véleményed? Nekem az a benyomásom, hogy kullognak utánatok.

Mindegyikkel van kapcsolatunk. Némelyikkel jobb, némelyikkel rosszabb. Az biztos, hogy az ellenzéki pártok lehetnének sokkal markánsabbak, keményebbek. Talán tanulják ők is a szakmát, hiszen kettő új formáció van a parlamentben. A gond az, hogy nincs idő tanulni. Vagy tudják, vagy nem tudják. Itt nem lehet maszatolni, hanem kőkeményen ki kell állni.

Mi mindig elmondjuk, hogy azok a rendezvények, amelyeket mi szervezünk, így a 29-el kezdődő rendezvény is pártpolitika-mentes. Itt semmiféle pártoskodást nem szeretnénk meglátni. Természetesen civilben való megjelenésre szólítjuk fel azokat is, akik különböző formaruháikról híresek, mert van egy másik rétege ennek a hazának, akik ezt nehezen tolerálják. Mindenkinek joga van eljönni, aki egyetért velünk, de a saját rendezvényünket bárki önös céljára nem használja fel.

Veletek kapcsolatban folyamatosan visszatérő vád a Jobbik-közeliség, bár ezt tényekkel csak nehezen támasztják alá.

Jeleztük többször, hogy az állomány, főleg a fegyveres rendvédelmi állomány egyre radikálisabb. Nyilván ez egy olyan probléma is, hogy nincs alternatíva a mai magyar politikai palettán. Ha lenne egy normális értékeket képviselő új politikai erő, az nagyon sok embert el tudna hozni onnan is.

Nektek is van egy politikai pártotok. Ez igaz?

Nem nekem van pártom, hanem tagja vagyok egy pártnak, ezt jogszabály nem tiltja. Ez a Szövetség az Egységes Magyarországért, a SZEM. A későbbiekben esetleg ez, mint alternatíva képbe kerülhet. Van egy irány, amit ők szeretnének képviselni. Nem politikai ideológiák mellett szeretnének aktivizálódni, hanem normális emberi értékek mellett. Ezzel egyetértek, ezért vagyok tagja a SZEM-nek. Azt gondolom, hogy előbb utóbb túl kell lépni az emberiséget megosztó ideológiai szakadékokon.

Érdekes jelenség, hogy a Fidesz támogatottsága nem csökken a közvélemény-kutatási adatok alapján. Ez reális szerinted akkor, amikor szociális szőnyegbombázás van?

Azt látom, hogy radikálisan csökken a kormánypárt támogatottsága. Ezeket a felméréseket azonban Fidesz-közeli cégek csinálják, ez a tény magáért beszél. Szóval azt látom, hogy igenis csökken. Még ők is bevallják, hogy volt egy kétmilliós előnyük és ez most leapadt egymillió-kétszázezerre az elmúlt másfél évben. Nagyon sok emberhez lassan jutnak el az információk, sokaknak nincs internet elérése és a TV-ben azt látja, amit a kormányzat kommunikál az irányukba, ezért mondtam, hogy a médiatörvény olyan nagyon fontos volt számukra. Tavaszra lesz nyilvánvaló a többség számára, hogy igenis durva megszorításokat foganatosított a kormány, elfordult a szegényektől, a középosztálytól a gazdagok irányába. A kormány retorikája ma már arról szól, hogy a válság elhúzodik 2014-ig, azaz semmi jóra ne számítsunk. Immár új „ellenségek” is vannak, a bankvilág, a külföldi rosszakaróink. A gond csak az, hogy az emberek erre nem kíváncsiak. Jó lenne egy kis béke, egy kis nyugalom a harc és a háború helyett. A háború egy nagyon drága dolog.

Sztrájk. Miért nincs sztrájk?

Mi nem tudunk, mert jogszabályilag tiltva van, bár ez a tiltás például a tűzoltók esetében nem felel meg az európai irányelveknek. Ez mindenképp felülvizsgálatra szorul. Ugyanakkor azt is hozzáteszem, hogy nem akarjuk, hogy egyetlen állampolgár rosszul járjon a tiltakozásunk miatt.
Az elmúlt évek sztrájkjai, főleg a másfél órára leállított MÁV a vicc kategóriába tartoznak. A sztrájk az, ami Németországban vagy Franciaországban van. Megállt és kész, kalap-kabát, senki sehova. És nem két órára, hanem két hétre.

Ma a szakszervezetek tudnának az egész országot blokkoló sztrájkot szervezni?

Azt gondolom, ha az embereknek van rá indítatása és a szakszervezet és a szakszervezeti vezetők ezt bevállalják, akkor igen. Ha bármelyik tényező ezek közül nem teljesül, akkor ez nagyon nehéz.

Mint magánembert kérdezlek. Ha leváltják majd egyszer a mostani országvezetést, új rendszert kell építeni, vagy elég lesz visszatérni a 2010 előtti állapotokhoz.

Jó lenne, ha a politikai már a valódi gondokról és valódi megoldási lehetőségekről, azaz rólunk, emberekről szólna. A huszonkét éve regnáló politikusok éppen ezért is idegenedtek el a társadalomtól. Azt mondják, hogy senki nem ért hozzá, csak ők és próbálják távol tartani az embereket. Azt gondolom, hogy ennél sokkal szélesebb körű együttműködésre lenne szükség. Látjuk például Izlandon, hogy lehet facebookon alkotmányt írni, kormányt pár nap alatt elzavarni. A társadalmat közelebb kell engedni a politikához. Munka központú társadalomban gondolkoztunk mindig is, de nem abban a formában, ahogy azt a mostani kormány megvalósítani akarja. Nem lehet gettókba zárni százezreket, hihetetlen embertelenség hadat üzenni a hajléktalanoknak, embertelen társadalompolitikát megvalósítani. Sokkal humánusabb, szolidárisabb, biztonságot adó rendszerre van szükség.