Nemzetközi információk

Nemzetközi információk
új széria 51.sz. (420) - 2011.dec.2.


Karibi konferencia
«Cselekedjünk együtt a szuverén Haitiért!»
Ki a MINUSTAH-hal!
A vertières-i(Cap-Haitien) konferencia határozata, 2011.nov.18.

Mi, egyesült államokbeli, francia, karibi (Guadeloupe,Trinidad és Tobago, Dominikai köztársaság, Martinique és Haiti) szakszervezetek, politikai szervezetek és népi mozgalmak képviselői, valamint a Karibi Dolgozók és Népek Szövetsége (ATPC) és a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése 2011. nov. 16- 17- 18-án gyűltünk össze Cap–Haïtien-ben.
A 2009 szeptemberében felállított Nemzetközi Bizottsággal, a Nemzetközi Vizsgálóbizottsággal és a Követőbizottsággal együtt keressük az eszközöket, hogy jobban meg lehessen érteni a 7 éve tartó haiti megszállást és hatékonyabban harcolni ellene, hogy a MINUSTAH megszállása véget érjen.

A konferencia folyamán elemeztük és értelmeztük:
1 – a haiti megszállás konzekvenciáit, a Minustah szégyenletes, az «imperializmus dominanciájának felfegyverzett karjakénti» szerepét.
2 – az állandó harc szükségességét a megszálló erők ellen, a Minustah azonnali eltávozása érdekében és a haiti nép szuverenitásának helyreállításáért. A harcnak nemzetinek, de karibinek, nemzetközinek is kell lennie.
3 – támaszkodni kell a nemzetközi követő vizsgálóbizottságra a koherens, a harcot végsőkig bíró nemzeti struktúra létrehozása céljából.
Meghallgattuk szakszervezeti, politikai és társult elvtársainkat. A tanúságok lehetővé tették a privatizáció és a multinacionális vállalatok hasznára létrehozott szabadzónák jobb megértését, melyek a dolgozókra kényszerítik a haiti legális normákon és az ILO konvenciói kívül eső túlzott kizsákmányolást, a szervezkedés tiltását, szociális garanciák hiányát. Konstatáltuk a nemzeti mezőgazdaság elpusztítását (rizs). 20 év alatt a haiti nép ellátására szolgáló nemzeti mezőgazdasági termelés 60 %-ról kevesebb, mint 25 %-ra esett vissza. Szintén külföldi vállalatok sajátítják ki a bányakincseket. Mindez súlyosan sérti az első független fekete köztársaság szuverenitását.

Ebben a történelmi pillanatban, mikor a haiti nép a vertières-i csata évfordulóját ünnepli, meg kell állapítsuk, hogy:
— az ENSZ erők megszállása illegális, illegitim;
— számtalan bűncselekményt követnek el a MINUSTAH-erők tagjai (a közelmúltban a fiatal Jean Gerald Gilles felakasztása egy Minustah-bázison, Johny Jean megerőszakolása Port Salut-ben, nem számolva a haiti lányok, asszonyok és fiatal fiúk ellen elkövetett szexuális erőszakot);
— a haiti népet stigmatizálja a kolerajárvány propagandája, mely járvány behurcolásáért szintén egyedül az ENSZ felel és eddig több, mint 7 ezer haiti lakos életébe került, megfertőzött több, mint 500 ezer személyt;
— a népek szolidaritásának kifejezése elkerülhetetlen eszköz azért, hogy a harcot előrevigye a teljes és végleges felszabadításáért, melynek első lépése a Minustah-csapaatok azonnali kivonása;
— a jelenlegi haiti kormány nem mutat semmiféle hajlandóságot, hogy megszabaduljon a Minustah-erőktől, sem pedig a haiti törvények betartatására a szabadzónákban, pl. a CODEVI-zóna munkáltatóinak rászorítására a szakszervezeti szabadságjogok betartására (az elbocsátott szakszervezeti aktivisták visszavétele);
— a CIRH [Nemzetközi Újjáépítési Bizottság], társelnöke Bill Clinton (szintén elnöke a Joseph Michel Martelly bábelnök által frissen létrehozott Konzultatív Tanácsnak) az imperializmus eszköze Haiti megszállása örökössé tételében, a haiti nép megfosztásában a demokráciától és szuverenitásától.
Több mint 600 000 gyermek, asszony, fiatal és kevésbé fiatal még mindig sátrakban, embertelen körülmények között tengeti életét két évvel a földrengés után, fenyegetések és illegális, önkényes kiebrudalások áldozataként.

E megállapítások alapján, Vertières hőseinek szellemében a következő határozatot hozzuk:
1 - 2012. jún.1-én, Haiti Minustah-megszállása nyolcadik évfordulóján kontinentális nemzetközi mobilizációt tartunk, elődlegesen a megszállásban résztvevő kormányokat illetően a csapatok távozásának követelésére;
2 – igazságot és kártérítés szolgáltatását minden koleraáldozat és a Minustah tagok által elkövetett bűncselekmények áldozatai számára;
3 – ezen a napon mindenütt bizottságokat kell alkotni széleskörű részvétellel;
4 – vitát folytatni e konferencián résztvevő szervezetek között;
5 – a szakszervezetek, népi és nőmozgalmak nemzeti hálózatának megerősítése a követőbizottság kereteiben;
6 – a karibi Dolgozók és Népek Szövetségének megszilárdítása a rendszeresen megjelenő lap, a «Tribune Libre des Caraïbes, TLC» körül;
7 – felhívás a nemzetközi munkás és demokratikus mozgalomhoz a két szakszervezeti felelős visszavételéért az ouanaminthe-i szabadzóna SOFEZO-CODEVI vállalatához és a Sendika Ouvriye Tekstil ak Abiman (SOTA) szakszervezeti tevékenységért elbocsátott 6 aktivistájáért;
8 – szintén ilyen felhívás intézése a francia kormányhoz a guadeloupe-i szakszervezetiek elleni megtorlása ügyében;
9 – minden formájában elítéljük a haiti aktivisták elleni megtorló akciókat;
10 – követeljük Onald Auguste, a társadalomtudományi fakultás diákja eltűnése minden részletének kivizsgálását;
11 – az algíri beavatkozás elleni konferenciát teljes mértékben támogatjuk, döntéseit követjük;
12 – szintén követeljük, hogy Franciaország rendezze adósságát Haiti felé abban az összegben, melyet annak idején követelt ki a fiatal köztársaságtól.
Szabadon élni vagy meghalni (1)!
Nou pa dwé nou pap péyé!
(1)Szabadságharcosok kiáltása

Robert Fabert : Associations des Travailleurs et des Peuples de la Caraïbes (ATPC).
Guy Numa : Comité de suivi / Haïti.

Haiti : MODEP, CATH, Antèn Ouvriye, CHANDEL, Batay Ouvriye, Tèt Kole Ti Peyizan Ayisyen, Tèt Kole Oganizasyon Popilè yo, Kolektif Mobilizasyon Pou Dedomaje Viktim Kolera yo, UNNOH, FRAKKA, KPN, FGPB, CMD-OD, MODOD, KRPN, APDNE, MPB, RPRC, Kiwo/Nòdès, FPDN, KRNPSE, ODCM, OPGB, KPNA, SOEN, MODECADEC, KTTMA, OPAM, Sek Gramsci, AVS, RPS, MOJAS, OFALA, OPK, JPO, OPJL, SPPP, SOML, AKP, Défenseurs des Opprimées/Opprimés ( DOP), FESEV, OPDHG, OJEPODEBL, APABET, MOPP, ASPPP, MRCP, ACREPH, OLAJEKA, SOFEZO-CODEVI, PTA, SPSR, FEMODEK, OD4SS, SPPTCN, MORECA, KPSKBM, JGA, OFDF, ODTR, MJDD.
Guadeloupe : Union Générale des Travailleurs de Guadeloupe (UGTG), Mouvman Nonm, Travayè é Peyizan.
Trinidad and Tobago : OWTU (Oilfields Workers Trade Union).
Martinique : Alliance Ouvrière et Paysanne (AOP).
Dominique : National Workers’ Union.
Caraïbe : Association des Travailleurs et des Peuples de la Caraïbe, ATPC.
USA : Guadeloupe –Haïti Tour USA Committee.
Franciország : Parti Ouvrier Indépendant (POI).
Entente Internationale des Travailleurs et des Peuples (EIT).
-----------------------------------------------------------------------------------

A CATH szakszervezeti központ felhívást intéz a munkás- és demokratikus mozgalmakhoz. Követeljük együtt a szakszervezeti szervezkedés miatt elbocsátott két munkás visszavételét!

Szabadzónák, jogtalanság zónái: “Beszélsz? Mehetsz!”

60 %-os munkanélküliségével Haiti szintén rekordot tart a «szabadzónák» tekintetében is, melyekben a munkaerő szociális jogok nélkül, szakszervezeti jogok nélkül vad kizsákmányolásnak van kitéve.
Ennek a rabszolgaságnak a felügyelője a MINUSTAH (az ENSZ megszálló ereje) Port-au-Prince-ben, a repülőtérhez közeli szögesdróttal körbevett Sonapi szabadzóna portáját őrizve. Ezekben a szabadzónákban tilos a sztrájk, a tüntetés, a demonstráció, szakszervezet létrehozása. «Ha megszólalsz, már mehetsz is!»
Ouanaminthe szabadzónájában két munkás szerzett erről brutális tapasztalatot. Más szabadzónában 6 társunk járt így. A «békítési megállapodást» az ún. «kormány» szociális és munkaügyi minisztere által kinevezett Ronel Joseph hozta létre, mutatja az osztályharc erőszakos lefolyásáról szóló jelentéseket, melyeket a munkáltatók (multik vagy alvállalkozóik) uralják.
Arnold Bien-Aimé, a Codevinél az AMII gyártásánál volt meós (54-es csapat) Ouanaminthe-ben.
A «békítési jegyzőkönyv» szerint okt. 24-én egy munkásnő hívta, aki fogfájás miatt szeretett volna eltávozni. Arnold a csapat vezetőjéhez kísérte, aki azt mondta, hogy a mérnök nem engedi, mert nincs kivel helyettesíteni. Arnold és a munkásnő odamentek a mérnökhöz, aki látva annak állapotát, elengedte. Másnap az illető az igazgatóságtól megkérdezte Arnoldot, milyen címen cselekedett. «A Sofezo szakszervezethez tartozom.» Megkérdezte tőle: «Nem fél a megtorlástól?» Arnold válasza: «Semmi nem örök.» Azonnal elbocsátották.
Egy másik áldozat, Dieubenite Dorsainvil, a 16-os csapatban dolgozott ugyanott. «Okt. 24-én délelőtt a felügyelő összehívta az egész csapatot a munkával kapcsolatos ügyekben. Utána én informáltam a jelenlévőket a CATH-hoz tartozó Sofezo szakszervezet létezéséről. Másnap elbocsátottak.»
Ez az a «rend», melynek fenntartását biztosítja Haitiben a MINUSTAH. 800 000 ember pedig két évvel a földrengés után még mindig sátrakban él; 60 %-nyi a tartalékseregre szolgáló munkanélküli; a kolera elterjedése és a „törvényen kívüli” kivégzések pedig a Minustahot vádolják.

A nov. 16-18-án Cap-Haïtien-ben összegyűlt 72 küldött ezzel a jelszóval: «cselekedjünk együtt a szuverén Haitiért! MINUSTAH, kifelé!», a CATH-hal együtt felhívja a nemzetközi munkásmozgalmat, hogy követelje a két munkás visszavételét és az ILO konvenciói által garantált szakszervezeti jogok tiszteletben tartását.
Jean-Pierre Raffi

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének közleménye:

A Nemzetközi Egyetértés közzéteszi a CATH felhívását és támogatja a két elbocsátott munkás eredeti munkájába történő visszahelyezésének követelését.
«Tudjátok, a két munkás a SOFEZO szakszervezettől Dieubénite Dorsainvil és Arnold Bien-Aimé, mindketten a szakszervezet végrehajtó bizottsági tagjai, szakszervezeti hovatartozásuk miatt lettek elbocsátva.
A CATH felhívást bocsát ki, követelve a haiti hatóságoktól a dolgozók jogát és az ILO konvenciói betartatását.
A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség és más föderációk tiltakozás ellenére, amit a CATH a köztársasági elnöki palotában, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban és a Munkaügyi igazgatásnál letett, semmi sem történt. Mindez törvényekbe ütközik. Ma, a Codevi munkáltatói elutasítása után, Ouanaminthe regionális igazgatósága a dossziét benyújtotta a bíróságnak.
A normák tiszteletben tartása, Dorsainvil és Bien-Aimé visszahelyezése érdekében szolidaritásotok rendkívül fontos.

Fignolé Saint-Cyr, a CATH főtitkára
Port-au-Prince, 2011. Nov. 24.».

Az Egyetértés koordinátorai:
Louisa Hanoune, a Parti des travailleurs főtitkára - Algéria;
Daniel Glucksein, Parti des travailleurs országos titkára - Franciaország.

Állásfoglalás küldése:

(a köztársaság elnökének)
Président de la République d’Haïti, M. Martelly
Levélcím: Palais national, avenue de la République Champs de Mars, Port-au-Prince, Haïti.
mail: Haiti elnöke website, «contact» rubrika
(Szociális Minisztérium)
Ministère des Affaires sociales:
levél: 16, rue de l’Enterrement, Port-au-Prince, Haïti.
Fax: (509) 23 80 84.
Másolat a CATH-nak: cath372002@yahoo.fr
Másolat az Egyetértésnek: eit.ilc@fr.oleane.com
(tárgy: «Haïti: campagne réintégration des ouvriers Arnold Bien-Aimé et Dieubenite Dorsainvil»)


INDIA

Részletek a The Spark lapból (2.sz. 2010-okt.1.) Kiadás: CK Sanyal

Szemfényvesztés: szabadzónák

A «speciális gazdasági zónákról» mindenki sokat hallott. Azt állítják, mintha ezek hasznosak lennének a munkások számára, azonban ezek pusztán a tőke jól kifundált csalása. Cinkosaik, a különböző országok vezetőinek bűnrészességével, Indiát is ideértve.
Persze lehet, hogy mégis van egy speciális vonásuk, mivel országunk mindenféle irányzatú politikusai, legyenek jobboldaliak, centrumbeliek vagy baloldaliak, 2005. máj.10-én egyhangúlag törvényt szavaztak meg a szabadzónák sürgős létrehozásáról. Annyira speciális lehet, hogy a baloldal parlamenti pártjai, élén Ny-Bengália kormányával (fővárosa Kalkutta, a Kommunista Párt vezette koalíció kormányozza) saját szabadzóna-törvényüket is átpasszírozták saját államukban.
Bizonyosan speciálisak, hiszen a szövetségi pénzügyminiszter nyilatkozatában szereplő 2010-es 1,6 milliárd dollárnyi állami veszteségről sem tudott egyetlen képviselő sem.

Az állami bevételek csökkenésén túl, ez a törvény engedélyezi a vállalatok számára az adó nélküli áramfogyasztást, az adózatlan importot, a helyi és a regionális adózás alóli felmentést, a jövedelemadó alóli 5 évig teljeskörű, a következő 5 évben pedig 50 %-os mentességet, a szabadzónák «mozgatói» számára pedig 10 évi totális adómentességet. Ha gazdaságot az jelentené, hogy a jövedelem, a víz és az áram mentes az adó alól, hát halottak lennénk mindnyájan. A szabadzónák mozgatói elterjedtek az egész ország belsejében, de a ország törvényein kívül.
A szabadzónákat illető törvényeken túl, szó van a földek megszerzését és használatba adását illető kérdésről is, melynek 75 %-át joga van a befektetőnek nem ipari célokra használni – ez pedig az ipari törvénynek mond ellent. De nyugtalankodni kell a munkajogokkal kapcsolatban is, melyek nem kötelezőek a szabadzónákban.
A földek szabadzónákra való megszerzése elleni mozgalom olyan szintet ért el, hogy a kormány kénytelen volt ebben törvény módosító javaslatot tenni. Azt gondoljuk, hogy a dolgozóknak egységben fel kell kelniük a szabadzónák szemfényvesztése ellen is.

Munka és fejlődés
Országunk egyik híres közgazdásza, Dr Amit Bhaduri szerint a gazdag indiaiak által a svájci bankokba vitt pénz több, mint duplája annak, amit ugyanez a kínai, orosz vagy más harmadik világbeli ország osztály helyez el.
Dr Bhaduri egyaránt megállapította, hogy az országunk különböző államaiban élő népek képviselői egy skrupulosok nélküli műveletben kötelezték el magukat, abban, hogy a szegény populációtól alacsony áron szerezzék meg a földet és adják el bányák vagy szabadzónák nyitása céljából. Az érintett államok kormányai titkos tárgyalásokat folytattak a memorandum of understanding (az amerikai és az indiai környezetvédelmi minisztériumok által 2002-ben aláírt) keretében. Szintén megállapítja, hogy az ásványban gazdag Chhattisgarh, Jharkhand M.P és Orissa régiókat illetően már létrejöttek a titkos megállapodások a kormány és a vállatok között.
A számítások szerint a 90-es évek óta az országunkban működő vállalatok profitja megduplázódott és az a GDP növekedéséhez képest is duplájára nőtt.
Dr Badhuri kimutatta, hogy a globalizáció követelményeit követve országunk munkáltatói manipulálták a szakszervezeteket, hogy rábírják őket azon egyezmények elfogadására, melyek erősen kontrollálják a béreket és lehetővé teszik a részmunkát vagy alkalmit foglalkoztatást. Ezen egyezmények illegálisak, a bilaterális egyezmények keretébe nem illeszkednek.
Így nem csoda, hogy a munka prekarizációja és marginalizációja növekszik a munkaidő hosszával, a bérmunkások számának csökkenésével és a profit növekedésével egyidőben. Táblázattal mutatta ki, hogy a magánszektor rendezett munkahelyeinek száma jóval alacsonyabb a közszolgálati szektorban megszűnt munkahelyek számánál ugyanabban, az úgynevezett «rekonstrukciós» időszakban is.

Válság minden területen
A marxisták a kapitalizmus fejlődésének két alapvető stádiumát különböztetik meg, a «felfelé ívelőt» és a «leszállót». Lenin a kapitalizmus eme szakaszát elemezte és «rothadónak» jellemezte.
A tőkés és imperialista erők által alkalmazott intézkedések annak érdekében, hogy a rendszer visszatérjen felszálló ágába, súlyos katasztrófába torkollik.
Minden országnak megvannak a példái arra, hogy a fejlődés nevében hozott intézkedések a dolgozók helyzetének súlyosbodását eredményezik. Gyakran halljunk az ipari termelés fejenkénti produktivitásának csökkenéséről. Néhány tény:

• Jamshedpurban a nagy indiai üzem acéltermelése 1 000 000 tonna volt 85 000 munkással. Ma a munkások száma lecsökkent 44 000 ezerre, a termelés azonban felfutott 5 000 000 tonnára.

• 1999-ben 35 000 ember dolgozott Tata Motorsnál és évente 129 000 járművet gyártott. Ma 21 000 gyárt 311 000 járművet.

• A Bazaz Maharastrában 1 000 000 kétkerekűt gyártott 24 ezer emberrel 1990-ben. Ma 2 400 000-et mindössze 10 ezer dolgozóval.

A fenti példák azt mutatják egyre inkább, hogy a dolgozók kizsákmányolásának növelése nem tudja megakadályozni a kapitalizmus rothadását és a deregularizációs rekonstrukció hatékonytalannak bizonyul tőkés szempontból is.

• A természet egyre nagyobb kihasználásának mértéke sem tudja megmenteni, ellenben óriási veszélyt hordoz az egész világra. Aktivistáink a természet effajta kizsákmányolása ellen is harcolnak, az erdők, a tengerparti vidék és a mezőgazdaság védelmében.

Gujarat és Nyugat-Bengália mezőgazdasági munkásainak szakszervezete az osztályharc alapján áll. A mezőgazdasági bérmunkások hívták fel figyelmünket a klimatikus változások következményeire. Aktivistáink szintén elkötelezték magukat az ellenőrizetlen üzemek által kibocsátott szennyezés növekedése és az ellene való küzdelemre, csakúgy, mint egy-egy atomerőmű vegyi rizikójával szemben a tengerparti zónákban.
Támogatásra van szükségük a dolgozóknak, parasztoknak és független társadalmi szervezeteknek, hogy egyesüljenek harcukban.
Bizonyosak vagyunk abban, hogy minden, a kizsákmányolás körülményei elleni harc osztályharc a tőkésosztály ellen hat és magát a rendszert vonja kétségbe.


EGYIPTOM

Levelezőnktől

Néhány nappal a törvényhozói választások előtt egy egyiptomi aktivista írja le a helyzetet és nézőpontját

- A nov. 28-i választások előtt hirtelen feszültté vált a helyzet. Miért?

- A Muzulmán Testvériség és a salafista (szunnita) mozgalom nov. 15-ra tüntetést hívott össze. A kormányra és a fegyveres erők Legfelsőbb Tanácsára akartak nyomást gyakorolni, hogy módosuljon az alkotmány feletti charta, mely éppen tárgyalások tárgya, és benne a hadsereg állam maradna az államban. Költségvetését pl. a parlament nem tárgyalhatná. 50 ezer ember gyűlt össze a téren, nem csak iszlamisták. Az emberek nem akarják, hogy a hadseregé legyen a hatalom. A gyűlés után kb. 200 ember a tér közepén sátrakat állított, főként a sebesültek és az előző tüntetések áldozatai számára. A rohamrendőrség kegyetlenül beavatkozott, hogy eltávolítsa őket. Ekkor visszajöttek a tüntetők, hogy segítsenek és kiszorították a rohamrendőrséget a Tahrir térről. Egész éjjel folytak az erőszakos összecsapások. 22 halottról és ezer sebesültről beszélnek.

- A szembenállás nov. 18. óta is tart. Mivel magyarázod ezt a tömeges felkelést?

- Ez a hadsereg 9 hónapja tartó politikája elleni reakció. A hadsereg örökölte Mubarak hatalmát. Rendezett egy megtévesztő alkotmánymódosító referendumot, hogy az Alkotmány fenntartását elérje. Betiltotta a sztrájkokat, elutasította a bírósági döntések végrehajtását a Mubarak alatt privatizált üzemek állami kézbe visszaadásáról. Állampolgárok ezreit citálta katonai bíróság elé. Alaa Abdel Fattah nem vetette magát ez alá, becsukták. Letartóztatnak, bezárnak, megkínoztak mindenkit, aki felemeli a fejét. Békésen tüntető keresztényeket mészároltak le. Tehát ismét tízezrek jöttek a Tahrir térre. A forradalomnak mindegy második hullámát éljük, bátran harcolnak. Egész Egyiptomban tüntetések vannak, Alxandriában, Asszuánban, Assiotban, Szuezben, Port-Szaidban, Dakahliában. Ma a Helwan 3 ezer egyetemi hallgatója vonult ki a térre.
A hadsereg éles fegyverrel lő. Zuhognak a könnygázgránátok, mint egy vegyi háborúban. Ugyanolyan barbár az egész, ha nem barbárabb, mint Mubarak idején. A tüntetőknek csak kövek vannak a kezükben a védekezésre. A szolidaritás láncolata született meg, Mona Mina doktor az orvosoknak küldött felhívást, hogy kezeljék a sebesülteket, ügyvédek a halottasházakba mennek, hogy segítsék az áldozatok családját. Most először kívánják az emberek Tantaoui marsall bukását és akaratukat kinyilvánítják a katonák távozására.

- A fegyveres erők Legfelsőbb Tanácsa várta ezt a reakciót?

- Nem számított rá. Természetesen, a gyors mobilizációban a Facebook és az Internet nagy szerepet játszik, de mégsem várta, mert a pártok és koalíciók, az iszlámisták és sokan mások párbeszédet folytatnak az LT-vel és az általa rögzített kereteket elfogadják. Nov. 21-én a Szabadság és Igazság pártja vezetőjét, Mohamed el-Beltagit a tüntetők elzavarták a Tahrir térről.
A nép véget akar vetni ennek a spirálnak, melyben minden előre lerendezett a rendszer úgynevezett demokratizálása és fenntartása érdekében. Először hangzik fel, ahogy skandálják: «Le a hadsereggel!», «Le Tantaoui marsallal!». A baloldali koalíció, mely «a forradalom folytatódik» nevet viseli (Nép és Szocialista Szövetség Pártja, Szocialista Párt, Szociáldemokrata Párt, a Januári Forradalomért Ifjúsági Koalíció) az Essam Charaf-kormány félreállítását kéri. De Tantaouinak és a Legfelsőbb Tanácsnak mennie kell!

- Részt fogsz venni a megszálló háborúk elleni, a nemzeti függetlenség megőrzéséért tartandó konferencián. Milyen lelkiállapotban indulsz?

- Mubarak rendszere behódolt a nagyhatalmaknak. A Legfelsőbb Tanács szintén. A Tahrir téren egy felirat ezt mondta: «Nem akarjuk, hogy az USA, az Európai Unió kormányozzon bennünket, akkor se, ha szeretjük és becsüljük népeiket.» Jól összefoglalja lelkiállapotomat.


OROSZORSZÁG

Interjú

Boris Kravcsenko: «Az ILO misszió eredményeivel tökéletesen elégedettek vagyunk»

Október 14-én befejeződött a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) oroszországi munkája. Emlékeztetőül: a misszió látogatása 10-én kezdődött, oka pedig az orosz Munka Szövetsége tagszervezetei sérelmére elkövetett, a szakszervezeti jogok megsértésének számos ügyben tett panasza volt. A munkát közös gyűlés zárta le az ILO megbízottjai, a Munkaszövetség, a Független Szakszervezeti Konföderáció vezetői, az Egészségügyi Minisztérium tisztviselői és a Iparosok és Vállalkozók Uniója képviselői között.

Boris Kravcshenko, a Munkaszövetség elnöke válaszol Alexandre Lechtman, a Profszojuzi szivodnya (Szakszervezetek ma) site levelezője kérdéseire.

- Mit gondol az ILO országunkban végzett feladatának mérlegéről?
- Először is azt szeretném megjegyezni, hogy teljes mértékben elégedettek vagyunk az eredménnyel és a konklúziókkal. Természetesen csak az első szakaszról van szó, mert a feladatnak technikai jellege volt. Előkészíti a vizsgálati anyagot, hogy az ILO szakértők és más szervek a legmagasabb szinten tudjanak cselekedni az orosz féllel a panaszok tárgyában. Oroszországban a szervezkedés jogának garanciája áll a panaszok s az ILO missziója középpontjában. Mindenekelőtt a dolgozók azon jogáról van szó, hogy független szakszervezeti tevékenységet folytathassanak.

- Lehet mondani, hogy a misszió kedvezően fogadta a szakszervezetek álláspontját?
- Teljes mértékben. Be kell vallanom, Kai Tapiola, a misszió vezetője, az ILO főigazgatójának speciális tanácsadója, nagyon jól megértette a helyzetet. Szerintünk kiegyensúlyozott döntéseket hozott a misszió. Főként, hogy a keletkezett probléma a panaszok részleteiben is reális. A háromoldalú találkozó folyamán a misszió tagjai kimondták, hogy a betegséget valódi és hathatós orvossággal kell kezelni.

- Mit várnak ezektől a konklúzióktól?
- Természetesen ezt vártuk az ILO-tól, mindnyájan mély jogi elemzés alá vettük korábban, ezeket az érveket használtuk a panaszban is, és Moszkvában is ezeket támogatta az ILO. Ezeket a tényeket fejlődésükben nézzük, naponta figyeljük a szakszervezeti jogok helyzetét, rendelkezünk egy halom érvvel, hogy tárgyalni tudjunk az ILO-val és a szociális partnerekkel. Az ILO szakértői is nagyra becsülték bemutatott anyagunkat, ez a komoly munka és az elmélyült következtetések feltétele.

- Ön szerint az ILO képviselőnek állásfoglalása befolyásolni tudja-e az orosz kormány álláspontját, ami a szakszervezeti jogokat illeti?
- Így vagy úgy, a panaszok vizsgálata az ILO kereteiben folytatódni fog. Reméljük, hogy komoly ajánlásokat fogalmaz meg az Orosz Föderáció kormánya számára, amely a riasztó helyzetet orvosolja majd. Ebben a szakaszban már a probléma felismerése is nagyon fontosnak tűnik számunkra, csakúgy, mint az a szándék, hogy együtt cselekedjünk megoldásában.

- A szakszervezeti jogok megsértésének mely elemei hívták fel magukra leginkább a misszió figyelmét?
- Ahogy megjegyeztük, minden esetet a 2758-as panaszban mutattunk ki. Komoly gondok merülnek fel a munka társadalmi összefüggéseiben. Az ILO missziója egyébként kifejezte nyugtalanságát a panaszban leírt bizonyos tényeket illetően és jelezte a kormány számára, hogy ezek azonnali megoldást követelnek. Főként a Valentyin Uruszov-ügyről van szó, akit szakszervezeti tevékenységéért ítéltek 5 év kényszermunkára. Ezen túl, a misszió tagjai aláhúzták az azonnali reagálás szükségességét a helyi rendfenntartó erőknek az szélsőségekkel szembeni törvény jegyében a szakszervezetre gyakorolt nyomása nyomán. Szintén kértük az ILO-tól, hogy fordítson figyelmet a szakszervezeti aktivisták védelmének problémájával keletkezett helyzetre, ami az Alkotmánybíróság döntése nyomán és az ILO 135-ös konvenciója ratifikálásával kapcsolatban alakult ki. Ez a kérés szintén találkozott az ILO missziótagjainak támogatásával.

- Az ILO missziónak a szakszervezetek konkrét javaslatokat is tettek a létező gondok orvoslásának mechanizmusára?
- A szakszervezeti oldal egész sor javaslatot és intézkedést készített elő. Például a szakszervezetek állami bejegyzéséről. Javasoljuk, a szakszervezetekkel egyetértésben egy világos és pontos használati útmutatót, amely nem hagy ellentétes értelmezésre lehetőséget. Különösen világossá kell tenni a regisztrálás „notifikatív” jelentését, hogy ne lehessen a bejegyzést vagy módosítását elutasítani
Az orosz bíróságok, munkafelügyelet és jogi szervek részére is kidolgoztunk egy sor javaslatot a szervezkedési szabadság biztosítása ügyében. Külön érintettük azokat a kérdéseket, melyek a jogi normák kidolgozására vonatkoznak az állami szervek be nem avatkozását illetően, a diszkrimináció ellen, a szakszervezeti joggyakorlás védelmében és az aktivisták garanciáiként. Szintén javasoltunk egy háromoldalú szerv létrehozását, melynek a szervezkedési szabadsághoz fűződő problémakör lenne a kompetenciája.

- A szociális partnerek meghallották mindezt?
- Az ILO misszió sikere ahhoz is köthető, hogy a háromoldalú találkozó, ahol az összes szociális partner jelen volt, elismerte a gondok létezését és kifejezte akaratát az ezekről való vita és megoldásuk tekintetében. Azt gondoljuk, a Munkaszövetségben állandó jelleggel dolgozni kell ebben az ügyben. A szakszervezeti oldal összes javaslata az ILO véleménye figyelembe vételével később vizsgálatra kerül az orosz kormánnyal és a háromoldalú alapokon.
Reméljük, hogy a jövő évben az Orosz Föderáció és az ILO együttműködési programot valósít meg országunkban a szabad szervezkedés gyakorlása ügyében. Lehetővé tenné az ILO technikai támaszából való részesedést, hogy a bírák speciális képzést kapjanak a nemzetközi jog alapján a munkaviszonyokat illetően, didaktikus dokumentumokat dolgozhatnánk ki, a háromoldalú programokat lehetne előtérbe helyezni és előrelépni a szakszervezeti jogokban.

- Mondhatjuk-e, hogy az oroszországi szakszervezeti jogvédelem nemzetközi színre terelése pozitív eredményt hozott?
- Az ILO misszió itteni tartózkodása alatt jöttünk rá, mennyire jó úton haladunk. Megértettük, hogy a szakszervezeti jogok védelmének nemzetközi mechanizmusa, aminek aktiválásába fogtunk, kezd működni. Reméljük, hogy a munka ugyanilyen hatékonysággal folytatódik.




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738