Nemzetközi információk

új széria 57.sz. (426) - 2012. jan. 20.


A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése tevékenységében részt vevő aktivistákhoz, szervezetekhez


Kedves Barátaink, Elvtársaink!
A megszálló háborúk elleni, a belügyekbe való beavatkozással szembeni, a nemzetek szuverenitásának és integritásának védelmére Algírban tartott 2011. decemberi találkozóról a Nemzetközi információk 53. számában publikáltuk a nagy nemzetközi és algériai sikert elért «algíri felhívást».

A sürgősséggel összehívott konferenciának számos mozzanata közül ezen a héten közzétesszük a következőket:
    • a mali Le Guidoban megjelent cikk, melyet a mali «Afrikai szolidaritási párt a demokráciáért és függetlenségért» Algírben megjelent delegációja állított össze;
    • az Afrique-Asie 2012. januári számában megjelent számadás;
    • az algériai Fraternité!, a Parti des travailleurs d’Algérie lapja 34. számában megjelent sajtószemle.

A következő hetekben folytatjuk a közlést.

A felállított Őrző- és riasztóbizottság a következő hónapokban folytatja kampányát, hogy nemzetközi szinten összekapcsolja azokat a demokratikus, munkás- és antiimperialista erőket, melyek elutasítják a beavatkozást, mint a káosz és a nemzetek destrukciója okozóját.

Azt javasoljuk, hogy az általatok legcélszerűbbnek ítélt formában ismertessétek az Algíri felhívást (megjelent az új széria 53-54 (423) számában 2011. dec. 16-30.), csatlakozzatok hozzá, írjátok alá.

Testvéri üdvözlettel:
a Nemzetközi Egyetértés koordinátorai
Louisa Hanoune, Daniel Gluckstein


Afrique Asie (2012 januárja)

Algír, az ellenállás fővárosa
–    Majed Nehmé  –

Dec. 10 - 13 a között konferencián mintegy 40 delegáció és az algériai civil társadalom számos reprezentánsa (235 résztvevő, közöttük 42 országból érkezett 105 külföldi) megvitatták a NATO és arab-öbölbeli hadihajói általi, a líbiai rezsim megdöntésének következményeit. A precedens veszélyes, mert más arab országban is bekövetkezhet, Szíriában pl., ahogyan sok hozzászóló aláhúzta, közöttük Saïda Benhabylès, aki éppen egy szíriai misszióról tért vissza. A török haladó erők népes számban megjelent képviselői szintén erre világítottak rá elemzésükön keresztül.

Ennek a konferenciának megtartása éppen Algírban a gyarmatosítás alig rejtett visszacsempészése ellen (humanitárius beavatkozás címén és a védelem jogán) emlékeztet Algéria korábban játszott szerepére. Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában ez az ország számított «a nemzeti felszabadító mozgalmak Mekkájának», húzták alá az afrikai küldöttek. Az algériai diplomácia vállalta ezt a szerepet nemzetközi kapcsolataiban a hegemonia ellen, védve a népek jogait a beavatkozás nélküli önrendelkezésükhöz.

A konferenciát leginkább Louisa Hanoune, a Parti des travailleurs vezetője internacionalista elkötelezettségének köszönhetjük, aki csodálnivaló küzdelmet folytat Algériában a globalizációval szemben és a nemzetgazdaság fosztogatása ellen. Emlékeztetünk rá, hogy ő állt a Sonatrach álcázott privatizációjával szembeni ellenállás élén, sikerrel. Ez a harc  Abdelmadjid Sidi Saïd, az UGTA főtitkárának is sajátja volt, aki 16 éves korában kötelezte el magát a társadalmi küzdelemben a dolgozók és a nemzeti szuverenitás mellett.

A tanácskozás másnapján a neoliberalizmus és a FIS (a felszámolt Iszlám Üdvösség Frontja) bajnokai visszatérésétől való óvakodás fogalmazódott meg. «A nemzeti megbékélésre vonatkozó döntéseket üdvözöljük, de az UGTA súlyos árat fizetett a demokratikus és társadalmi értékekért, s a társadalom pereme szintén. 657 mártírt tartunk számon, akiket nem felejtünk. Részt fogunk venni a béke megteremtésében, de csak köztársasági és demokratikus értékek keretében [...]. Az UGTA a stabilitás alapja. [...] Az újgyarmatosítás semmiféle formáját nem fogadjuk el.»

A NATO líbiai beavatkozása óta Louisa Hanoune minden energiáját a precedensteremtő veszély denunciálására fordítja. Pártja már tartott egy nemzetközi konferenciát 2010 novemberében (400 résztvevő, 230 külföldi mintegy 60 országból). A tanácskozás a meghirdetett célok jegyében zajlott. Semmi kétség, hogy az úgynevezett «humanitárius beavatkozás» csak «bevezetése a nagyhatalmak belügyekbe avatkozásának, közvetlen katonai intervencióval és akár a NATO égisze alatt [...], azzal a céllal, hogy a népek természeti kincsei szisztematikus rablását megszervezzék és garantálják a piacot a multik számára».

«A NATO beavatkozása, folytatta, valósította meg Jugoszlávia szétdarabolását is [...] A gazdasági blokádok, a légi zárlatok, a külföldön elhelyezett pénzek befagyasztása és más szankciók a népet éheztetik ki, a potenciális gazdaságot teszik tönkre, hintik a reménytelenséget, emellett ezek szolgálnak a megszálló háborúk bevezetésére.»

Mindenki egyetértett, kivéve az egyiptomi Kifayah párt képviselőit, amely a despotikus, korrupt rezsim okából igazolva látja a NATO jelenlétét. Az általános ellenző felkiáltások kívánták, hogy Mme Hanoune azonnal válaszoljon. Védelmezve a demokratikus jogokat az egész világra kiterjesztve aláhúzta, hogy a diktatúrák megdöntése minden országban a haladó erők feladata és felelőssége, mivel idegen beavatkozással a diktatórikus rendszer csak egy hasonlóval lenne helyettesítve, ráadásul megszállás alatt!

Az amerikai szakszervezeti delegáció «revelációi » bombaként hatottak. Szerintük az USA adminisztrációja bizonyos körei «összeesküvésre» bujtogatnak, «s egy esetleges algériai népi felkelés esetén nemzeti átmeneti tanács felállítását vizionálják.» Az információ sok algériai újságban megjelent, de pillanatnyilag nem lehet sem igazolni, sem elvetni. Háromnapos vita után egységes vélemény alakul ki: nincs köszönet az ENSZ rendszerében a szuverenitáson alapuló alapdokumentumán kívül. A népeket hagyni kell, hogy maguk döntsenek sorsukról, s ez fog messze vinni a hidegháború óta egyoldalú agresszív amerikai lépésektől (Irak, Afganisztán, Balkán).

De, meg kell jegyezni, mondta egyik felszólaló, az amerikanizált Nyugat győzelme történelmi méretekben rövid lesz. A csalóka megnyilvánulások mögött már most látszanak annak jelei, hogy ez az unilaterializmus a végét járja: az USA és Európa korábban nem tapasztalt szisztematikus válságai; ezen országok azon képességeinek hiánya, hogy a hódítást saját előnyükre használják ki (Afganisztán, Irak, Szíria); a megerősödött Oroszország visszatérése a nemzetközi színre; a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) gazdasági és politikai felemelkedése; a dél-amerikai országok gazdasági és stratégiai partnerátusai diverzifikálásával egyre nagyobb a távolságtartás az USA-tól; az arab világ belépett egy bizonytalan jövőjű új korszakba, mely meggyengíti az amerikai stratégiát a térségben. Izrael, ennek a stratégiának a sarkköve, erősebb katonai hatalma ellenére sem képes akaratát kikényszeríteni, sarokba szorult, tehetetlen még az egyenlőtlen libanoni és palesztin ellenállással szemben. Annál inkább, hogy a válságban lévő Nyugatnak más kiutat kell találnia, mint a fegyverekét.

A vég kezdetének jelei ellenére óvatosnak kell lenni. A megsérült Nyugat elkövethet öngyilkos kalandokat – flörtölve a Szahel-övezet terroristáival – Szíriára nyomásgyakorlás céljából vagy Iránt megtámadva.

A munka végén elfogadott Algíri nyilatkozatban érezni ezt az éberséget, de azt az akaratot is, hogy az ilyen kriminális megoldásokat nem lehet büntetlenül hagyni. A résztvevők döntöttek egy Őrzőbizottság megalakításáról, mely előkészíti «Bertrand Russel-típusú nemzetközi bíróság felállítását, hogy a tények alapján nemzetközi vádat emeljen a megszálló háborúk csinálói és a nemzetek destrukciójáért felelősök ellen, koordinálja az egységakciót és együttes cselekvést a nemzeti integritás és szuverenitás védelmében, szervezze az egységes mozgósítást a háború ellen és azért, hogy a háborús költségvetést társadalmi-gazdasági fejlesztésre használják, az IMF és a Világbank halálos programjaival szembeni egységmobilizációt összefogja [...] a nemzeti gazdaságot megsemmisítő és az államokat gondokság alá helyező külső adósságok eltörléséért.»
Hatalmas program, melynek jogosultsága van.


Megjelent a Le Guido-ban (2011.dec.21.), Mali

A SADI («Afrikai szolidaritás a demokráciáért és a függetlenségért») számadása az algíri konferenciáról


Az algériai nemzetközi konferencia a Nyugatot hibáztatja

Az algíri Safir hotel látta vendégül dec. 10-től 12-ig a megszálló háborúk, a belügyekbe való beavatkozás elleni, a nemzeti integritást és szuverenitást védő sürgős jelleggel összehívott konferenciát.
(…) Malit a SADI pártdelegációja képviselte Nouhoum Keïta, a politikai iroda titkára és Pr Balla Konaré, a központi bizottság tagja, valamint a SYNACOME (építési, bánya- és energiaipari szakszervezet) delegációja Baba Dao főtitkárral és Ibrahima Guissével.

Nyitóbeszédében Louisa Hanoune, a Parti des travailleurs főtitkára emlékeztetett azokra a körülményekre, melyek a konferencia sürgős összehívását indokolták. 1962-es függetlensége elnyerése óta először Algéria és É-Afrika a NATO katonai intervenciójának célkeresztjébe került, holott a földrészen egyre gyorsuló ütemben súlyosbodik a szenvedés, a visszafejlődés, mint a külföldi beavatkozás, a katonai intervenció terméke, napirendre tűzve az általánossá váló háborút és káoszt.
Louisa Hanoune felidézte a 20 éve Szomáliában történt úgynevezett humanitárius beavatkozás felháborító képeit, az országot, amely külső adósságfizetése és a strukturális kiigazító programok áldozataként hullott káoszba. Számos ország példája mutatja, ahol természeti forrásaik kirablása miatt, manipulációk és külső hatások következtében törtek ki a háborúk (Kongó, Ruanda, Burundi vagy Elefántcsontpart).

Mme Louisa Hanoune a humanitárius beavatkozások természetét analizálva aláhúzta, hogy ez szokott a nagyhatalmi direkt katonai beavatkozás előzménye lenni, a NATO takarója vagy nemzetközi szövetségek keretében, azok parancsára és céljuk nem más, mint a népek természeti kincseinek és forrásainak szisztematikus  kirablása,  a multinacionális vállalatok piacának garantálása. Ugyanakkor minden kontinensen katonai bázisok felállításával a militarizációra  kötelezik és a konfliktuszónák megsokszorozását okozzák.

Szerinte a kívülről érkező beavatkozások a világhelyzet domináns vonása, egyetlen földrészt sem kímélnek, a népszuverenitás helyett erőszakot tesznek a nemzeti szuverenitáson. Tartalmazza a beleszólást az ország vezetőinek kiválasztásába, az afrikai, ázsiai, latin-amerikai országok választási eljárásaiba, hogy azokon az imperialista erők által diktált politikát megvalósító erők győzzenek; ellentmond a népek természetes fejlődési folyamatának, alkalmat nyújt a nagyhatalmaknak zsákutcahelyzet és rothadás előidézésére, utat nyit az idegen katonai beavatkozásnak, gyilkos háborúnak.

Nemzetközi beavatkozás, a politikai-társadalmi jogok fenyegetése

Louisa Hanoune szerint egyetlen nemzet sincs a külföldi beavatkozással szemben megvédve, az állami keretekben létrejött politikai, szociális vívmányokat fenyegeti, a szakszervezeteket csakúgy, mint az emberi civilizáció vívmányait. Például Görögországban a G20 avatkozott be és megsemmisítette a miniszterelnök népszavazási kezdeményezését az IMF-EU szigorítási tervéről. A kép hasonló más európai országokban is (Portugália, Spanyolország, Írország), melyeket a trojka gyámsága alá helyeztek. A trojka diktálja a népszerűtlen intézkedések meghozatalát, de a végrehajtókat is maga jelöli ki annak a deficitnek csökkentésre és adósság felszámolására, melyek semmiképpen nem a népek bűne.
Louisa Hanoune, beszélve a 2011-es év európai, észak-afrikai és észak-amerikai eseményeiről, aláhúzta, hogy a népek méltó és szabad élet utáni vágyára az a nagyhatalmak kormányainak válasza, hogy felgyorsítják a barbárság felé menetelést, melyet a szociális vívmányok megsemmisítése, a megszálló háborúk és katonai beavatkozások jelentenek Afrikában és Ázsiában.

A Szahel-Szahara övezet, puskaporos hordó

A líbiai helyzet kapcsát a Parti des travailleurs algériens főtitkára megerősítette, hogy a NATO beavatkozás és a civilek masszív felfegyverzése (Tripoliban egymillió fegyver, 100.000 kalasnyikov és 15.000 föld-levegő rakéta tűnt el), nem csak polgárháborús körülményeket hozott létre, hanem valóságos puskaporos hordót. Még mindig várunk a katonai beavatkozás polgári áldozatait illető hivatalos jelentésekre, de azt máris tudjuk, hogy a NATO szisztematikusan megsemmisítette a líbiai vitális infrastruktúrát avégett, hogy megteremtse a 470 milliárd US-dollárra becsült rekonstrukcióhoz szükséges rombolást. A beavatkozásban részt vett országok, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország multinacionális vállalatai jutnak hozzá a gyümölcsöző szerződésekhez. Néhány morzsa jut majd a török és katari vállalatoknak is, amelyek buzgón támogatták az intervenciót. A 200 milliárd dolláros befagyasztott szuverén líbiai alapok nem lesznek elégségesek. Ami jelenti, hogy Líbia az IMF-hez fordulva adósságspirálba fog keveredni. Kőolajkincse, mely után nyíltan sóvárognak a multik, a légicsapások ellentételezése képpen évtizedekre kikerül a líbiai nép ellenőrzése alól, holott égetően szűksége volna rá.

Louisa Hanoune számára Líbia célpontként kiválasztása nem véletlen. Természeti kincsein felül stratégiai helyzete indokolta – a tunéziai és egyiptomi fejlemények során, ahol a nép demokratikusan kezébe vette a hatalmat, hogy megszabaduljon a nemzetközi tőke szolgálatában álló, minoritás kezében tartott korrupt rendszertől.

Algéria, melynek 950 km-es határa van Líbiával, a nagyhatalmak kormányai zsarolásának tárgya lett. Miután a múltban kivéreztették a külső adóssággal és elszenvedtették a strukturális kiigazítást potenciális gazdasága szétverésével, Algériának szemére hányják társadalmi-gazdasági-suociális intézkedéseit az európai és egyesült államokbeli bank- és magánvállalatok előnyére szolgáló gyilkos szigorítási politikával szemben.

(…)

Az algériai nép eltökélt szuverenitása megvédésében

Louisa Hanoune kötelességének érezte, hogy beszéljen arról a determináltságról, mellyel népe ragaszkodik szuverenitásához és függetlenségéhez és minden kívülről érkező destabilizációs kísérletnek ellenáll.
Beszéde végén a Parti des  travailleurs algériens főtitkára megerősítette, hogy mindenütt a világon felegyenesednek a népek a háború ellen, a nagyhatalmi diktátumok és a szolgálatukban álló nemzetközi intézmények ellen. Ez az ellenállásuk védi az emberi civilizációt az Európában, Amerikában, Ázsiában és Afrikában a barbárság ellen.

Le Guido – Siaka Z Traoré


Fraternité (a PT d’Algérie sajtóorgánuma) 34. sz., 2011.dec.15-31.


Nemzetközi konferencia sürgősséggel

A Parti des travailleurs és az UGTA kevesebb, mint 3 hónap alatt megszervezték a nemzetek szuverenitásának és integritásának védelmére, a megszálló háborúk elleni, a belügyekbe való beavatkozással szembeni nemzetközi konferenciát.

A tanácskozást, melyen 40 országból érkezett küldött is részt vett, nagy várakozás kísérte az írott sajtó részéről is.

Néhány részlet a nemzeti médiából. Az arab nyelvű napilap, az «Echâab» hosszú cikket közölt a tanácskozás első napjáról: «Hanoune állandó «őrzőbizottság» megalakítását javasolja». Más lapok: «Louisa Hanoune: A NATO politikája a népeket ki akarja éheztetni, tönkretenni, legyilkolni és elfoglalni» (Djazair El Djadida). Az Akhbar El Youm pedig a Mme Hanoune beszédéből egész oldalakat publikált.

(…) A Sawt El Ahrar az algériai intellektüelt, BOUHAMIDI-t dézi: «A tőkés rendszer tönkreteszi az arab népet, hogy saját érdekeit védje (…) Az USA és Qatar Szíria destabilizálását készíti elő». Ugyanez a lap Daniel Glucksteint idézi, a Parti ouvrier indépendant országos titkárát és a Nemzetközi Egyetértés koordinátorát: «A NATO azért avatkozott be Líbiában, hogy az itteni népeket terrorizálja és megkaparintsa gazdagságukat». Az «El Fadjr» idézi Sidi Saïdot, «Az USA és Franciaország a gyarmatosítás új formáját gyakorolja».

A második napon különösen sok újságíró vett részt a tanácskozáson. A török szakszervezeti felelős, Kamale Ahmet aláhúzta, hogy a népeknek egységbe kell forrniuk a demokrácia nevében hirdetett idegen beavatkozások ellen. Az egyiptomi szocialista párt képviselője, Mohamed Khalil arra hívta fel a figyelmet, hogy a népakaratot figyelembe kell venni és őrizkedni kell a nagyhatalmak dominanciáját kiterjesztő manővereivel szemben. Jelezte, hogy országában a forradalom nem csak Mubarak diktatúrája ellen tört ki, hanem a nemzetközi pénzügyi szervezetek (IMF, Világbank) politikájával szemben is. Az Afrikai Szakszervezeti Unió küldötte, M. Diallo Abdoulaye arról beszélt, elsősorban az afrikai kontinens a nagyhatalmi beavatkozások céltáblája természeti gazdagsága révén. M. Betoloné Gabriel, a csádi pedagógus szakszervezet főtitkárhelyettese emlékeztetett országa gyarmati múltjára, s arra, ezek a volt kolonialisták csinálnak lőporos hordót Afrikából, hogy aztán visszajöhessenek tüzet oltani (…) Daniel Gluckstein: «A nemzeti szuverenitás soha nem volt ilyen kényes fázisban (…) Terrorista akciókat és a népek kifosztásának vagyunk tanúi (…) A népeknek meg kell szervezniük magukat, hogy szembenézhessenek ezzel az agresszióval».

A harmadik napot nemzeti kérdéseknek és végső kommüniké kialakításának szentelte a tanácskozás.  Az «Echâab» az Őrzőbizottság felállításáról ír, a Sawt El Ahrar számos részletről is beszámol.

Nagy sajtóérdeklődés kísérte Alain Benjamin, az amerikai szakszervezeti felelős hozzászólását, aki elmondta, egy volt szenátor bocsátotta rendelkezésére a külügyminisztérium dokumentumát, mely egy «algériai átmeneti tanács» elképzeléseit tartalmazza. (El Fadjr, El Khabar). Washington több algériai párttal fölvéve a kapcsolatot a líbiai Mostapha Abdeldjalil modelljének megfelelő megoldásra spekulál. A maga részéről Louisa Hanoune aláhúzta, hogy az algériai nép ellenáll az ilyen törekvéseknek, nem méltatja válaszra sem az ilyen pártok mozgalmát.

Amine S.



GÖRÖGORSZÁG


A Nemzetközi információk megjelenésének idején zajlik Nikos Photopoulos, a GENOP-DEH szakszervezet és társai pere. Olvasóink figyelemmel kísérhették kampányunkat. Az ügyre a jövő héten visszatérünk.




ROMÁNIA

A «Szövetség a dolgozók felemelkedéséért» kommünikéje

„A privatizáció öl” (a tüntetők jelszavai közül)

A kormány hazugságai által vérig sértve, az ország gazdasági és társadalmi helyzetétől elkeseredve, a legelemibb jogok elvesztésétől fenyegetve (ideértve az élethez való jogot is), a saját maguk által választott képviselőiktől megalázva a román nép kiment az utcákra. 

A jelenlegi kormány ellen és explicit módon az egész tőkés rendszerrel szembeni mérhetetlen düh motiválja a robbanást. Az állampolgárok minden költségvetési megnyirbálás, szigorítási intézkedés és deregularizáció ellen lázadnak, melyek kegyetlen szegénységbe taszítottak minket. Az évtizedek, évszázadok alatt elért alapvető jogaink elleni egyre vadabb formát öltő támadások, a «narancsos» kormány összes népszerűtlen intézkedése táplálja ezt a haragot.

De a narancsos hatalom mögött, mint az 1989. decemberében megdöntött nomenklatúra örököseként minden hatalom mögött is, ott vannak a trojka intézményei (Európai Unió–IMF-Központi Bank), az imperialista nagytőke érdekeinek őrzői. A bizonyíték, hogy nem csak Romániát célozzák, hanem minden országot, melynek vezetői a trojka irányítása alá kerültek.

A meghozott áldozatok a népességet soha nem látott szegénységi szintre és kiszolgáltatottságba taszították. Nem csak Romániában. Nézzétek a görögországi, portugáliai, írországi, spanyolországi, franciaországi, olaszországi és egyesült államokbeli intézkedéseket!  Nem különböznek a romániaiaktól. A román kormány hozzátett mindehhez avval, hogy magára vette az (új) Munkatörvénykönyv felelősségét, mellyel a munkásosztály jogai gyakorlatilag elpusztulnak.

A kés csontot ért. Az általánossá vált elégedetlenség még a lehetetlent is lehetségessé tette. A munkásosztály valódi szervezeteinek – politikai és szakszervezetek – hiánya miatt a hatalom mindaddig kielégíthette szeszélyeit, amíg a felhalmozott feszültség spontánul ki nem tört. De – ahogy a tüntetéseken megfigyelhető volt – a szervezet, a vezetés, a jól meghatározott követelések és a program hiánya megnehezíti a megoldás és a módszerek megtalálását a problémák megoldására. Az általános sztrájk, amit néhány tüntető reklamált, nem lehetséges a szakszervezetek részvétele nélkül, amelyeket viszont saját tagságának kell meghódítani.

A «Szövetség a dolgozók felemelkedéséért» mindenkivel szolidáris, aki elégedetlenségét fejezi ki a jelenlegi kormánnyal szemben, tekintetbe véve, hogy a privatizációt az EU és az IMF kérte ugyanúgy, mint minden eddigi szigorítási intézkedést, s ez visz a dolgozó osztályok, az ifjúság és a nyugdíjasok szociális összeomlása felé.

„A dolgozók felszabadulása saját művük lesz!”

„Jogunk van a hatalomhoz!” (jelszó a tüntetésen feltűntek közül)


2012. jan. 27.
Tudor Mili elnök

USA

A Nemzetközi Egyetértés koordinátora, Daniel Gluckstein az elhunyt Walter Johnson családjához és elvtársaihoz
(rövidített fordítás)

Párizs, 2012. jan.16.

A 60 ország Nemzetközi Egyetértése, szakszervezetei, politikai szervezetei és aktivistái nevében írok Önöknek, hogy kifejezzük részvétünket nagyrabecsült elvtársunk és barátunk, az AFL-CIO szakszervezeti tanácsa tiszteletbeli vezetője, Walter Johnson halála kapcsán.
A 90-es években a «szabadkereskedelem» (elsősorban az ALENA) elleni, az IMF  és Világbank strukturális kiigazításaival szembeni harcban, a szakszervezetek függetlenségéért vívott küzdelemben találkoztunk vele először és fűztük szorosra a kapcsolatot. Megszerveztük 20 amerikai államból jött 400 résztvevővel az ALENA és a privatizációk elleni konferenciát San Franciscoban.
Nagyon jól emlékszem barátságára bangladesi kollegájával, Tafazzul Hussainnel; bátorító segítségére ugyanazon multinacionális vállalatok ellen, melyek az USA-ból az olcsó bérért ideköltöztek. Szintén egyik ötletadója volt a háború- és kizsákmányolás elleni és a szakszervezetek függetlenségét védő konferenciának San Franciscoban. Számos találkozásunk alkalmával megtanultuk értékelni észak-dakotai humorát, együtt mentünk kedvenc éttermébe, megismertük feleségét és az összes amerikai szakszervezeti problémát.  Egészen haláláig követte tevékenységünket és számos kezdeményezést tett.
Igazi internacionalista harcos volt, aki ugyanakkor mélységesen ragaszkodott szülőföldjéhez, a szakszervezetekhez csakúgy, mint az indiai, bangladesi mezőgazdasági munkásokhoz. Esküdt ellensége volt a háborúknak, a multinacionális vállalatoknak; az összes nemzet, minden elnyomott nép önmeghatározásának eltökélt harcosa. Öröm volt vele dolgozni.
A Nemzetközi Egyetértés minden tagja nevében nagy szomorúsággal búcsúzunk Jonhson elvtársunktól.

Testvéri üdvözlettel:

Daniel Gluckstein,
A Nemzetközi Egyetértés koordinátora,
a Parti ouvrier indépendant országos titkára (POI – Franciaország)

Másolat: Alexis Gonzales, Nancy Wohlforth, Baldemar Velasquez, Julian Kunnie, Alan Benjamin, Eduardo Rosario, Colia Clark.

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com